Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak.

Hogy én miért nem bukkantam rá hamarabb erre a könyvre? Komolyan, már annyira kellett egy ilyen történet a lelkemnek, mint éhezőnek egy szelet kenyér.

Való igaz, hogy tele van klisékkel, de vannak benne humoros jelenetek, mindemellett romantikus, és néha még egy könnycseppet is elmorzsol az érzékenyebb lelkű olvasó (én 😀 ). Nem kell nagy fordulatra, vagy meglepő végkifejletre számítani, gyakorlatilag a könyv felénél már lehet tudni mi lesz ennek a történetnek a vége. (Na jó, már az első negyedénél 😀 )

A főszerep, mint a LOL könyveknél általában, a középiskolások. Sally és Becks már 7 éves koruk óta a legjobb barátok. Sülve – főve együtt vannak. Becks a suli sztárfocistája, rajonganak érte a csajok. Sally viszont próbál a háttérben maradni, ebből kifolyólag a társasági élete sem szárnyal. Az anyukája, – aki egyébként esküvőszervező, – valamint a legjobb barátnője, Hooker szerint ez elfogadhatatlan, ezért rosszabbnál rosszabb randikat szerveznek Sallynek. Egy idő után már nemcsak pasikat hajtanak fel szegény lánynak. Amikor elege lesz a borzalmas vakrandikból, megkéri Beckset, hogy egy hónapon keresztül legyen az álpasija. Ezzel legalább lesz egy kis nyugalma, Hooker sem szervez újabb borzalmas randikat.

Annyira kíváncsi voltam, hogy a főszereplők hogyan oldják meg ezt a helyzetet, hogy kocsi helyett busszal mentem meglátogatni a 8 hetes keresztfiamat, így oda-vissza, kicsivel több, mint két órát tudtam olvasni. 😀

A szereplők majdnem mindannyian szerethetőek voltak. Egyedül Hookert és Sally anyját nem tudtam megkedvelni. Amit műveltek szegény Sallyvel, az már túlment egy határon. Őket néha szívesen megcsapkodtam volna. 🙂 Nem értettem, hogy miért keserítik meg ennyire egy olyan embernek a mindennapjait, akit elméletileg szeretnek, és közel éreznek magukhoz. Tény, hogy Sally nem egy randizós típus, de ettől még nincs semmi baj vele. Attól, hogy valaki nem rohan a pasik után, attól még élhet normális, boldog, és teljes életet. Ez az erőszakoskodás volt az egyetlen, ami nem tetszett.

Imádtam a könyvtárban játszódó jelenetet! 🙂 A felolvasásokat abszolút támogatnám nálunk is. Bár arra a nyakamat teszem, hogy egy középiskolás sem hajlandó boszorkánynak öltözve, talárban szombat hajnalban a Harry Potterből felolvasni gyerekeknek.

Szeretem, ha az aktuális olvasmányomban olyan zenék, filmek, vagy könyvek vannak megemlítve, amelyek nem annyira ismertek. Ilyenkor mindig rákeresek, utána olvasok, vagy belehallgatok az említett előadóba. Szeretem ezeket az új élményeket. Meglepő volt, hogy a Harry Potter, a Star Wars, a Star Trek nálam nem verte ki a biztosítékot, de szerintem ez annak tudható be, hogy annyira jól volt tálalva, hogy nem lehetett nem szeretni 🙂 Sőt, Yodát még meg is mosolyogtam, mert a férjemnek hála, nálunk is egy indokolatlanul nagy Yoda poszter díszeleg a nappaliban. De tényleg, mindenhonnan azt látom. 😀

Összegezve, nagyon jó volt az alaptörténet, a könyvben nem voltak felesleges időhúzások, könnyen olvasható, és a maga egyszerűségében tökéletes hétvégi olvasmány.

Mindenképp azoknak ajánlom, akik szeretik az ifjúsági könyveket, a könnyed, romantikus történeteket, és nem várnak mélyenszántó gondolatokat. 🙂

(fülszöveg és borítókép: www.moly.hu)

Mikor ​elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 
Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja. 
Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csakhogy nincs választása…

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket. 
Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat. 
Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők. 
Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.

Elég vegyes érzéseim vannak a könyv elolvasását követően. Nagy reményeim voltak amikor a kezembe vettem, és elkezdtem olvasni, de nem azt kaptam, amire számítottam. A címet sem igazán értem. Pontosabban értem, de ha csak a címet nézem, akkor csalódás volt számomra a könyv, ezért már az elején próbáltam “elfelejteni” a címet, mert ha nem ezt tettem volna, akkor kb a 80.oldalnál teszem félre a könyvet, pedig ez nagyon nagyon ritkán fordul elő velem. (Eddig összesen 2 könyvet tettem félre, mert szenvedés volt, azóta sem olvastam tovább.)

Ami viszont kifejezetten tetszett, ahogy az írónő a romantikus szálat beleszövi az alvilági életbe. A történet eleje még érdekes is volt. Az alvilág urának a fiát, Briant elrabolják, ahol óráról órára kerül közelebb az elrablójához. Ez annyira izgalmas lehetett volna, ha nem lett volna lezavarva 40 oldalon az egész. Szívesen olvastam volna még a fogságban töltött időszakról, és egy kicsit jobban ki lehetett volna dolgozni Jake és Brian egymásra találását, de ehelyett kaptunk egy “elraboltál, meghallottam a hangodat, és fülig beléd szerettem” történetet. Még a könyv elején lefőzött tea ki sem hűlt, de a Stockholm szindrómát már ki is veséztük, pedig még vagy 500 oldal hátra van.

Itt már fontos szerepet kap Brian két barátja Nathan és Javad is. Mikor Brian az elrablója segítségével kiszabadul (igen, jól olvastad), akkor el kell rejtenie Jake-t, mert az apja a fejét akarja annak, aki fogva tartotta a fiát. Az örző szerep Javad és Nathan feladata lesz. Bár a fiúk “ölik” egymást, újabb szerelmi szál kezd kibontakozni. Így utólag visszagondolva, ez volt a könyv leghumorosabb része. A párbeszédek, miközben Brian cicájára vigyáznak, nagyon szórakoztató 🙂 Itt már hangosan röhögtem.

Nagyjából ettől a ponttól éreztem azt, hogy ez a könyv engem annyira nem köt le. Az elrablások egy idő után kezdett kicsit kiábrándítóak lenni. Előbb elrabolják Jake öccsét, és a kiszabadítása miatt kellett elrabolni Briant, majd később Jaket is elhurcolják. De Brian sem tud teljesen fellélegezni, mert újfent elrabolják, bár csak a látszat kedvéért. Miután kiszabadul (itt azért elárulom, hogy nem volt nehéz dolga), értesül arról, hogy fogva tartják Nathant és Javadot is. Nagyon kiábrándító volt. Mintha semmilyen eredeti ötlete nem lett volna az írónőnek, ezért mindig bedobta volna az “elrabolunk valakit” kártyát, csak egy idő után már nem volt kit elrabolni.

Gyakorlatilag a könyv egész cselekménye egy 20 éves titok köré épül, ami személy szerint nekem tetszett, csak a kivitelezéssel voltak problémáim. De az alap történet megállja a helyét.

Ami kifejezetten zavart, azok az állandó becézgetések,és a nevek rövidítése. Amikor az alvilág urát, akinek évtizedek óta vér tapad a kezéhez, Morgan helyett Morgnak szólítják, akkor azért felszaladt a szemöldököm.

Az erotikus részek kidolgozottak voltak, az írónő nem sok mindent bízott a fantáziánkra. Ja, itt azért megjegyzem az olyanoknak, mint én, akik nem nagyon olvassák el a könyvek fülszövegét, hogy a főszereplők pasik. Szóval meleg pornóra számítsatok 🙂 Ebben a témában nálam az abszolút etalon J.R.Ward – Végre szeretők című könyve az etalon, nálam ezt a szintet kell elérni, hogy azt mondjam, hogy ez igen, ez tetszett, igényes volt a kidolgozása.

Ezt a bejegyzést már két napja írom (megjegyzem a könyvet is olvastam vagy 2 hétig…), mert nem szeretném megbántani sem az írónőt, sem a rajongókat, de nekem nagyon vontatott volt a könyv, pedig volt benne potenciál. Ahogy nézem ez szintén egy olyan könyv, amiért rajtam kívül mindenki rajong. De mielőtt a fejemre lenne kiabálva, hogy rossz szemmel nézem a melegekről szóló könyveket, szívből ajánlom az előző bejegyzést. 🙂 

Azért a végére még egy kis pozitívum: a borító nagyon ütős lett 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A tizenhét éves Jennifer és a tizenkilenc éves James egy óceánjáró hajó fedélzetén ismerkedik össze. Egymásba szeretnek, s már esküvőjüket tervezgetik, amikor szerelmük betelesedését követően hajójuk balesetet szenved. A katasztrófa során James megsebesül, és eszméletlenül a tengerbe zuhan.
Mindenki halottnak hiszi, ám James néhány nappal később partra vetődik egy apró kis szigeten, ahol Judith, egy misszionárius fiatal, özvegy lánya meggyógyítja. Csupán a fiú emlékezetvesztésén nem tud segíteni….
James beleszeret Judtih-ba, és együtt visszatérnek az Államokba, ahol húsz évig boldog házasságban élnek négy gyermekükkel. Amikor Judith váratlanul meghal, James kénytelen nevelőnőt felvenni a kicsik mellé. Ekkor még nem sejti, hogy Jessica a saját lánya, akit Jennifer a szülei tiltakozása ellenére hozott világra tizenkilenc évvel ezelőtt….

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Laurel immár tudja az igazságot: Yuki ritka Téltündér, a leghatalmasabb, legveszélyesebb minden tündér között, és Klea arra akarja használni az erejét, hogy elpusztítsa Avalont. Azt azonban még nem sejti, hogy Kleának Yukin kívül számtalan más fegyvere is van, amelyek segítségével pillanatok alatt fordíthat egy ütközet menetén. Avalon napjai meg vannak számlálva, de a Wings sorozat utolsó kötetében Tamani, David és Chelsea segítségével Laurel szembeszáll a bosszúszomjas tündérrel.

A mindent eldöntő ütközet – háborúban és szerelemben!

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Laurel tavaly óta nem találkozott Tamanival; akkor arra kérte a fiút: engedje el. Bár még mindig sajgott a szíve, biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Davidet választotta. De amikor az élet végre visszatér a normális kerékvágásba, Laurel felfedezi, hogy ismét harcolnia kell egy ismeretlen ellenféllel. Újra Tamanihoz kell fordulnia védelemért és jótanácsért, mert az Avalont fenyegető veszély nagyobb annál, mint amit a tündérek valaha is képzeltek volna. Most először Laurel nem lehet biztos abban, hogy ők kerülnek ki győztesen.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Vámpírok.

Látom, ​amit ti nem láttok.

Vérfarkasok.

Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek.

Megvédelek benneteket.

Alakváltók.

Most én sem tudlak megvédeni titeket.

„A Paranormalcy engem is teljesen elcsábított. Evie-ért két szexi paranormális lény verseng és mindketten győznek: az egyikük Evie szívét, a másikuk viszont az enyémet nyerte meg.” (APRILYNNE PIKE, a Wings c. New York Times bestseller szerzője).

„Pergő, mozgalmas történet, száguld, akár egy hullámvasút. Nem maradt hiányérzetem: vagány, szellemes, de helyenként félelmetes is. Egyszerűen imádom!” BECCA FITZPATRICK, a Csitt, csitt c. bestseller szerzője

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Két évvel ezelőtt vettem meg a könyvet, akkor el is olvastam, de mára már csak részletek maradtak meg belőle. Tipikus vörös pöttyös, YA fantasy könyv volt , a szereplőket nézve mégis más, mint amiket eddig olvastam.

Aki beleolvasott már fantasy könyvekbe, akkor neki nem újdonság, hogy egy, maximum két természetfeletti lény köré van építve a történet, ezzel szemben ebben a könyvben a mesékben szereplő összes lény megjelenik, ami nálam abszolút pozitívum.

A könyvben találkozunk többek között vámpírokkal, tündérekkel, vérfarkasokkal, sellővel, de feltűnnik például egy üres lény is, akiről eddig nem nagyon olvashattunk, és még sorolhatnám.

Az alap történet nagyon izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a természetfeletti lények szöges ellentétei az eddig megszokottaknak. A tündéreket nem az erdőben repkedő cuki kis lényeknek mutatja be, és a vámpírok sem egészen lélegzetelállítóan szexi lények.

No de kezdjük az elején. A történet első felében az NPEH (Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatal) központjában járunk, aminek Raquel a vezetője. Az egyik legfontosabb munkatársuk Evie, aki szintén különleges képességekkel rendelkezik. Átlát a paranormális lények álcáján, így a vámpírok hiába öltenek magukra egy szívdöglesztő álcát, Evie látja a mögötte lévő oszló hullát is. A legfontosabb feladata, hogy megkeresse, és elfogja a természetfeletti lényeket, viszont ne tegyen kárt bennük. A legjobb barátnője egy sellő, és évekkel korábban közel került egy tündérhez, aki közel sem a mesékből ismert jótündér 🙂

De ha eddig nem lett volna elég a felsorakoztatott szépfiúkból, akkor megjelenik Lend, és ezzel igencsak felforgatja a központ életét. Szintén természetfeletti lény, viszont hasonlóval még a sokat tapasztalt Evie sem találkozozz. Lend különleges képessége, hogy bárki külsejét  magára tudja ölteni, ezért nagyon hamar felhívja magára Evie figyelmét.

A „szürke” hétköznapok azonban nem tartottak sokáig, ugyanis egy ismeretlen lény sorra öli meg a paranormális lényeket. A sorozatos gyilkosságok következtében Evie elveszíti a legjobb barátját, és ha túl akarja élni a mészárlást, Lenddel együtt menekülni kényszerül.

Így ismeri meg Lend családját, életét, és bepillantást nyer az általa legjobban vágyott, hétköznapi világba.

Lend felbukkanásával már várható egy szerelmi háromszög, amin meg sem lepődök, ha egy YA könyvet veszek a kezembe. Természetesen a szokásos klisék itt is megjelennek, de ezek közel sem annyira zavaróak, mint Evie rózsaszín mániája. Az már elfogadott hogy egy kislányt vattacukornak öltöztetnek, és a hasonló színű szoba sem okoz nagy meglepetést, na de ha egy tizenéves tini beteges rajongásának a tárgya a rózsaszín (és itt most ne csak egy kiegészítőre, mondjuk egy karkötőre gondoljatok), na akkor elmorzsolok egy könnycseppet.

A mellékszereplők közül egy kivétellel, mindenkit sikerült megkedvelnem. Még Reth-t is, attól függetlenül, hogy nem éppen a cuki tündért testesíti meg 🙂 Viszont Raquel nem került közel hozzám.  Maximálisan megértem Evie-t, hogy bízzon meg maradéktalanul egy olyan emberben, aki bár anyjaként szereti, mégsem bízik benne annyira, hogy őszintén, mindent elmondjon neki.

Alisha és Lend életéről, családjáról szívesen olvastam volna még, egy-egy saját történetnek örülnék.

A könyv végén azért maradtak megválaszolatlan kérdések. Ami engem legjobban érdekel, azok az üres lények, és hogy milyen célból lettek teremtve? Azt már tudjuk, hogy az életben maradásukhoz a paranormális lények lelkét kell megszerezniük. Ez nekik nemcsak a túlélést jelenti, de hiszik, hogy így a természetfölötti lényeken segítenek, hogy megszabaduljanak ettől a világtól.

Bár imádom a vámpírokat, a tündéreket, és úgy egyáltalán, a természetfölötti lényeket, mégis tetszett, hogy Kiersten White nem a szépet és a jót helyezi előtérbe, hanem megmutatja az álca alatt lévő igazi külsejét a lényeknek, a tündéreket nem ruházza fel 100%-ban jó tulajdonságokkal, és végre (bár rövid időre) de egy sellő is megjelenik a történetben.

Végre egy olyan fantasyt kaptunk, amiben nem a csillogás, az izmos, kigyúrt vérfarkasok, vámpírok, és a szívdöglesztő tündérek állnak a középpontban, hanem szembesülünk a kevésbé kedvelt tulajdonságokkal is. Mindenképp megéri rászánni az időt erre a könyvre.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Bethany Church egy angyal, akit azért küldenek a Földre, hogy féken tartsa a sötét erőket. Szerelmes lesz, ami nem a küldetése része, de Beth és halandó barátja, Xavier Woods között őszinte, erős kötődés alakul ki. Ám még Xavier szerelme és arkangyal testvérei, Gabriel és Ivy törődése sem képes megakadályozni, hogy Betht rávegyék egy motorozásra, ami a pokolban ér véget. Ott a Jake Thornnal kötött alku fejében Beth visszatérhet a Földre, de amit a démon cserébe kér, az elpusztíthatja a lányt es valószínűleg a szeretteit is. 
A történet, amit Alexandra Adornetto a New York Times bestsellereként bemutatkozó Lázado (Halo) cimű regényében kezdett, akciódús, váratlan fordulatokkal kel életre újra, miközben angyalok csatáznak démonokkal, ami próbára teszi Bethany szerelmét.

No hát ezen is átrágtam magam 🙂

Az tény, hogy izgalmasabb volt, mint az első rész, de itt is voltak olyan részek, amiket szívem szerint kihagytam volna. Az már az első részből kiderült, hogy a tengerpart a sziklákkal milyen fantasztikus, na de ezt még egyszer körbeírni, teljesen fölösleges. Semmit nem adott hozzá ehhez a részhez.

Azt is tudjuk, hogy milyen csodálatos Xavier, hogy milyen izmos, jóképű, és gyönyörű szeme van, de ezt miért kell (kis túlzással) minden második fejezetben elmondani? Ezen kívül miért is van a borítón fekete szárnyú angyal? És ami a legfontosabb kérdés, miért ez a címe a könyvnek? Megmondom őszintén, egy külföldi író könyvénél nem tudom ki találja ki a magyar címet, de ha az illető olvasta a könyvet (márpedig gondolom, hogy olvasta), akkor eljutott az Utószóig is, és ha azt veszem figyelembe, akkor elég ellentmondásos ez a cím.

Voltak benne izgalmas részek, és még a pokolban is voltak olyan személyek, akiket sikerült megkedvelnem 🙂

A történet egy halloween-i bulival kezdődik. Beth tiltakozása ellenére a barátnői jó ötletnek tartják a szellemidézést, mert mikor máskor, ha nem halloween estéjén kommunikáljanak a szellemekkel. De mint várható volt, balul sült el ez a szórakozásuk, és tudtukon kívül sikerült megidézni egy démonherceget, Jake Thorn személyében, aki elrabolja Bethanyt, és magával viszi a pokolba. Ott ismeri meg Tuckert és Hanna-t akik, amennyire a körülmények engedik, próbálják tartani a lelket Beth-ben.

Tucker által találja meg az Álmok  Tavát, aminek segítségével sikerül kivetülnie a testéből, így láthatja a családját, és Xaviert, és a megmentésének terveit is nyomon tudja követni. De természetesen Jake rájön erre az akcióra, és ott vág vissza, ahol Bethnek a legjobban fáj. Ha az angyal nem lehet az övé, akkor Xavieré sem legyen, ezért a fiú életére tör. Beth csak úgy tudja megmenteni, ha alkut köt Jake-kel. De mint tudjuk, egy démonnal (aki történetesen a Harmadik kör hercege) nem egy jó ötlet alkudozni.

Amikor már Bethany szinte minden reményét elvesztette, akkor nem más, mint Mihály Arkangyal érkezik a segítséggel. Már csak az a kérdés, hogy plusz egy Arkangyal segítségével egy ember, egy szeráf, és Gabriel Arkangyal be tud-e jutni a pokolba?

Mint már említettem, ez a történet izgalmasabb volt, mint az előző, de azért itt is volt olyan rész, ami több sebből vérzett. Példának okáért, pont egy angyal ne tudná, hogy egy démonban, akinek a pokol az otthona, nem szabad megbízni, és az ígéreteit sem szabad készpénznek venni. Tudni illik, a démonok nem a nagy szívükről és a szavahihetőségükről híresek 🙂

Ebben a részben Beth kevésbé volt idegesítő, de ha hiányérzete maradna az olvasónak a tini hisztik terén, akkor Molly kárpótol ezért. Néha komolyan csodáltam Gabrielt, a türelme miatt.  🙂 Az első részből már tudjuk, hogy Molly odáig van Gabrielért (na jó, ki nem? 🙂 ), de ebben a részben amit művel, az kissé túlmegy a normális viselkedés határán. Alap, hogy nem könyörgünk egy pasinak, még ha az illető egy ultradögös arkangyal is. Belegondoltam, hogy ha ezt a könyvet a kezébe veszi egy tinilány, akkor mit gondolhat, az a normális viselkedés, hogy egy 17 éves lány könyörög egy pasinak, hgy szeresse? Ezen a jeleneten azért kiakadtam. De lehet csak öreg vagyok már ehhez a könyvhöz 🙂

Ahogy írtam ezt a bejegyzést, azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi idős lehet a könyv szerzője, hogy ilyen gyermeteg ez a történet. Jelentem, majdnem lefordultam a székről. Alexandra Adornetto 16-17  évesen írta az első és a második részét a sorozatnak, szóval már kezdem érteni, hogy miért olyan a történet, mintha egy középiskolás lány naplóját olvasná az ember. Mindemellett minden elismerésem, hogy 16 évesen elmondhatta magáról, hogy publikálásra méltónak találták a könyvét. De ha várt volna pár évet, akkor lehet jobban sikerül venni az akadályokat.

A függő végen már meg sem lepődök, viszont a folytatásról már lemondtam, tekintve hogy 2012-ben adták ki a második részt magyarul, és nem valószínű, hogy pont most állnának neki a harmadik folytatásának. Pedig Lucifer lépésére kíváncsi lettem volna. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.
DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…
A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –,
hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban.
Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket,
emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat.
Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak.
Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul.
Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek.
Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?