Szerző: Tomcsik Nóra
Cím: A nyírfák csendje
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342

1917. Oroszország
forradalom, terror, éhínség, káosz és harmonikaszó.

Kolja bármikor képes eggyé válni a zenével. Ő és a harmonikája sokak életébe visznek békességet.
Grisa, a fiatal altiszt semmire sem vágyik jobban, mint végre visszatérni Petrográdba szeretett öccséhez, és maga mögött hagyni az értelmetlen háborút. Kolja mindennél fontosabb a számára. Érte bármit képes elviselni.
Legjobb barátjával, Dmitrivel hazaszökik a frontról. Az egyre fenyegetőbb vörös terror azonban hamarosan ismét elszakítja egymástól a fivéreket. Grisa a harcmezőn lesz tanúja a polgárháború embertelenségének, míg Kolja menekülni kényszerül a városból. Dmitrivel vidéken keresnek menedéket, és az egyre nyomorúságosabb körülmények között küzdenek a túlélésért.

Van, amikor csak a harmonika hangja és a nyírfák csendje nyújt vigasztalást.

„Éljünk, amíg lehet, örüljünk, amíg lehet, mert holnap talán mindennek vége!” 

Ha besétálok egy könyvesboltba, és leveszem a könyvet a polcról, elkezdem olvasni a fülszöveget, valószínűleg az első sor után vissza is teszem a helyére. 1917. Oroszország. Köszönöm szépen, ez nem az én könyvem lesz. Most, a bookstagram tour keretein belül vettem a kezembe a kötetet, és nagyon hálás vagyok azért, hogy nem a könyvesboltban bukkantam rá. Mert akkor megfosztottam volna saját magamat egy ilyen szívszorító, mégis letehetetlen olvasmánytól. Köszönöm szépen a könyvet, shop.konyvmogul.hu.

A történet röviden:

Grisa elszakad az öccsétől, amikor felölti magára az egyenruhát, és bevonul a seregbe. Azonban látva az értelmetlen mészárlást, érzi, hogy neki nem itt van a helye, hanem a beteg testvére mellett. Hiszen már csak ketten vannak egymásnak. Megszökik a frontról, de csak rövid ideig lehetnek egymás támaszai. A vörös terror ismét elszakítva őket egymástól. Grisa újra a hadseregben találja magát, míg Kolja és Dmitri menekülni kényszerül. Az éhezés, a betegség, a járványok keresztezik útjukat, azonban hajtja őket a remény, hogy egy nap újra találkoznak.  

Gondolataim:

Tomcsik Nóra nagyon tud írni. Mondom ezt úgy, hogy ez volt az első elolvasott könyvem tőle. Viszont annyira meggyőzött, hogy szeretnék még tőle olvasni. Lényegre törően, és olvasmányosan adja át a történelmi információkat egy olyan csodálatos testvéri kapocs köré építve, hogy az ember szeme megtelik könnyekkel. 

Kolja és Grisa testvérek. Elvesztették a szeretteiket, csak ketten maradtak egymásnak. Az évek során kialakult köztük egy olyan erős testvéri kapcsolat, amelyen még a háború sem talál fogást. Grisa altiszt, de nem tud azonosulni a háború eszméjével, ezért minden vágya, hogy hazatérjen a beteg öccséhez. Kolja „fegyvere” a zene. A harmónikáját és a tehetségét arra használja, hogy vigaszt nyújtson, és mosolyt csaljon az arcokra a vérengzés közepén is.

A szerző elképesztő módon tudja átadni az olvasónak a kegyetlen vérontást, és a zene által kiváltott megnyugvást. A hosszabb leírásokban megismerjük, és szinte átéljük egy értelmetlen háború minden pillanatát, de a párbeszédekben megcsillan a remény egy boldogabb holnapért. Tökéletes összhangban mozognak a kötetben. 

Amit negatívumként el tudok mondani a kötetről (bár ez leginkább engem zavar, valószínűleg más észre sem veszi), azok a becenevek. Nem olvasok orosz irodalmat, ezért az orosz nevekhez sem vagyok hozzászokva. Ebből kifolyólag, amíg bele nem lendültem az olvasásba, addig sokszor gondot okozott, hogy melyik becenév kihez is tartozik. Emiatt némileg lassabban haladtam az elején az olvasással, de végül belerázódtam. A könyv végére pedig már fel sem tűnt, hogy már a harmadik néven szólítják az egyik főszereplőnket.

Ezt leszámítva nagyon olvastatta magát a történet. Megvolt a lendülete, nem unatkoztam egy pillanatig sem. Bíztam én is egy boldog holnapban, ahol a zene ereje, a baráti összetartás, és a családi kötelék erősebb, mint az értelmetlen vérontás, az éhezés, a lelki és a fizikai terror. A végén azért elmorzsoltam néhány könnycseppet.

A könyvet nemcsak a benne foglalt események teszik drámaivá, hanem az illusztrációk is. Nagyon szépek, mégis szívszorítóak. 

Gondolkodtam, hogy mivel zárjam a bejegyzést. Kinek ajánljam ezt az olvasmányt? De igazából nem tudnám egy kis halmazra leszűkíteni. Szívből ajánlom mindenkinek. Annak aki a zenében talál menedéket, annak aki érdeklődik az orosz irodalom iránt, ajánlom középiskolásoknak, történelem tanároknak, és még sorolhatnám. Mindenkinek tartogat egy pluszt, amit magával tud vinni az életben.

A Mogul Kiadó webáruházából ti is beszerezhetitek a könyvet 10% kedvezménnyel, ha használjátok a szavakerdeje kódot.

Link a rendeléshez:
Tomcsik Nóra: A nyírfák csendje (konyvmogul.hu)

Borító:

Amikor kibontottam a csomagot, és a kezembe vettem a könyvet, akkor az első gondolatom az volt, hogy milyen hangulatos a borító. Most, ahogy a végére értem, már csak szomorúságot érzek, ha ránézek. Mert már feltűnnek az apró részletek is.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)