A tizenhét éves Jennifer és a tizenkilenc éves James egy óceánjáró hajó fedélzetén ismerkedik össze. Egymásba szeretnek, s már esküvőjüket tervezgetik, amikor szerelmük betelesedését követően hajójuk balesetet szenved. A katasztrófa során James megsebesül, és eszméletlenül a tengerbe zuhan.
Mindenki halottnak hiszi, ám James néhány nappal később partra vetődik egy apró kis szigeten, ahol Judith, egy misszionárius fiatal, özvegy lánya meggyógyítja. Csupán a fiú emlékezetvesztésén nem tud segíteni….
James beleszeret Judtih-ba, és együtt visszatérnek az Államokba, ahol húsz évig boldog házasságban élnek négy gyermekükkel. Amikor Judith váratlanul meghal, James kénytelen nevelőnőt felvenni a kicsik mellé. Ekkor még nem sejti, hogy Jessica a saját lánya, akit Jennifer a szülei tiltakozása ellenére hozott világra tizenkilenc évvel ezelőtt….
Nagyon gyorsan végeztem a könyvvel, pontosan egy ilyen kis limonádéra volt most szükségem. Nincs valami nagy mondanivalója, mindenki szerethető, jól nevelt, minden tökéletes, mindenki szerelmes, és mindenkit viszont szeretnek. Pontosan olyan, amilyennek egy kb 20 évvel ezelőtti romantikus könyvnek lennie kell.
A történet eleje nekem egy az egyben a Titanicot juttatta eszembe.
Van egy utasszállító hajó, a Mauritánia, ami Amerikába tart, a fedélzetén többek között egy vagyonos család egyetlen 17 éves lányával, és egy 19 éves fiúval. Itt annyi a különbség a Titanichoz képest, hogy James is vagyonos olasz családból származik, és Amerikába tart megtalálni az apját. A hajó fedélzetén meglátja Jennifert, akivel már az első pillanattól kezdve vonzódnak egymáshoz. Titokban találkozgatnak a hajón, mesélnek egymásnak az életükről, a hazájukról. Az utolsó este viharba kerül a Mauritánia, egy másik hajóval ütközik, és amikor James az utasok segítségére siet, baleset éri, és az óceánba zuhan.
Napokkal később a víz partra veti, a benszülöttek, és Judith megmentik az életét, viszont James amnéziában szenved. Telnek a napok, hetek, hónapok, a fiatalok egymásban szeretnek, összeházasodnak, és Amerikába költöznek. 3 közös gyermekük lesz, és Jamesnek egy örökbefogadott fia, aki a felesége első házasságából született.
Miután Judith meghal, James egy nevelőnőt vesz fel a két kisebb gyermeke mellé Jessica személyében. A lány egyre közelebb kerül a családhoz, Jamesnek fokozatosan tér vissza az emlékezete, és addig faggatja Jessicát az életéről, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy ő a lánya. Viszont innen jön a neheze, hogyan bizonyítsa be a rokoni kapcsolatot, hogyan találjon rá Jenniferre, és mindezt hogy közölje a gyerekeivel hetekkel azután, hogy elvesztették az édesanyjukat.
Nagyon idilli történet, egy nehéz nap után tökéletes kis esti kikapcsolódás. Nem kell rajta gondolkodni, nincsenek olyan nagy titkok, amelyek még abban a fejezetben ki ne derülnének, szinte már túl tökéletes minden. Nem kell nagy mondanivalót várni ettől a könyvtől, és pont emiatt tökéletes egy kis lazításnak.
A szereplők szerethetőek, kifinomult ízléssel, választékos kifejezéssel. Mivel még véletlenül sem hasonlít a mostanában a könyvesboltok polcaira kerülő romantikus könyvekkel, így nincsenek benne szerelmi háromszögek, megcsalások, drámai szakítások.
Még a hajószerencsétlenség ellenére is várható volt a boldog befejezés.
Azoknak ajánlom, akik egy kis időre elszakadnának a nagy drámáktól, akik egy kis szívmelengető, egyszerű romantikus történetre vágynak, és akiket nem zavar, hogy a nagy titkok nem olyan sokáig maradnak rejtve. 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)