Manuela Inusa: Álmok csokoládéboltja

covers_740954.jpgSzerző: Manuela Inusa
Cím: Álmok csokoládéboltja
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 256

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcájában!

Keira mindennél jobban szereti a hivatását: csokoládéboltjában aprólékos kézműves munkával készít édességeket. A kicsik és nagyok egyaránt rajonganak a Valerie Lane-i boltocska isteni bonbonjaiért, kekszeiért és csokoládéval bevont gyümölcseiért. A sok finomság körül sürgölődő Keira gyakran bizony maga is enged a kísértésnek. De mit számít ez? Keira kitart szenvedélye és nőies formái mellett. Csupán kedvese, Jordan nézi rossz szemmel Keira alakját, vele azonban napi szinten konfliktusokba keveredik.
Micsoda szerencse, hogy Keira mindig számíthat a barátnőire – és akad egy jóképű vásárló is, aki mostanában egyre gyakrabban tér be Keira csokoládéboltjába…

 

„Milyen könnyű volt néha meggyógyítani az összetört szíveket! Olykor ugyanis csak néhány tavaszi tekercs és a megfelelő partner kell hozzá.” 

Most őszintén, ezzel a címmel, és egy ilyen borítóval lehet egy könyvet nem szeretni? Már nagyon vártam, hogy megjelenjen a történet, és újra visszatérhessek a Valerie Lane-re. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, hogy rögtön a megjelenés után elküldte nekem a kötetet.

A történet röviden:

A szereplőinket már az első részből ismerhetjük. Ebben a részben Keira életét, és mindennapjait követhetjük nyomon. Ő a tulajdonosa a Valerie Lane-en található csokiboltnak. Finomabbnál finomabb édességek kaphatóak a boltban, azonban Keira mégsem maradéktalanul boldog. Nyolc éve van együtt a párjával, Jordannel, azonban egyre gyakoribbak a viták közöttük. Jordan fogorvos, egészségmániás, és minden szabadidejét edzőteremben tölti, emiatt nem nézi jó szemmel a lány munkáját. Keira megelégeli a sorozatos szóbeli bántásokat, megaláztatásokat, és válaszút elé érkezik. Képes megbocsájtani a rosszindulatú megjegyzéseket, vagy véget vet az évek óta tartó vitaforrásnak? 

Gondolataim:

Egy kellemes, könnyed olvasmány volt. Igazi léleksimogató kikapcsolódás egy esős péntek délután. Ez a könyv pontosan arra hivatott, hogy kizökkentse az olvasót a szürke hétköznapokból és eltöltsön néhány órát az 5 barátnő, és egy kedves idős hölgy társaságában. 

Egy aranyos, könnyen követhető, felesleges dráma nélküli olvasnivalóra vágytam, és azt is kaptam. Azt, hogy mi áll Jordan titkolózásának hátterében nagyon gyorsan kitaláltam, de ez nem vett el az olvasási élményből. A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen követhető, és a párbeszédek is segítenek abban, hogy könnyen és gyorsan lehessen vele haladni. Na nekem pont ez volt a problémám, hogy olyan gyorsan a végére értem. Szerettem volna még egy kis időt eltölteni a Valerie Lane-en. 🙂

A szereplők ugyan olyan szerethetőek voltak, mint az első részben. Önzetlenek, mindent megtesznek azért, hogy segítsenek másokon, és egymáson. Ha kell, akkor tanácsot adnak, ha kell, akkor meghallgatnak, és ha szeretnél elmenekülni a világ elől, akkor valamelyikük nappalijában egy kanapé csak rád vár.

Csak azt sajnálom, hogy nálunk nincs egy ilyen utca, ahol nemcsak szebbnél szebb kirakatokkal találkozik az ember, hanem hasonlóan kedves, barátságos eladókkal is.

Az egész könyv hangulata magával ragadó. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy gazdagabbak lettünk néhány igazán finomnak ígérkező csoki, és csokis keksz recepttel. Hamarosan ki is fogom próbálni az egyiket, és természetesen hozok róla képet, és véleményt is. 🙂 

A romantikus irodalom kedvelőinek ajánlom szeretettel ezt a kötetet. Igaz, hogy nincs benne világot megváltó gondolat, vagy életbölcsesség, viszont van benne barátság, összefogás, segítségnyújtás, és sok-sok édesség. 🙂

Borító:

Imádom ennek a sorozatnak a borítóit. Pontosan így tudom elképzelni a Valerie Lane hangulatát is. Színes, vidám, hívogató. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Pippa Grant – Az utolsó facér milliárdos

 

covers_739891.jpgSzerző: Pippa Grant
Cím: Az utolsó facér milliárdos
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 413
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

 

„Örömet nyerek, ha tudom, hogy több a napfény a világban azáltal, hogy valaki világát akár csak egy percre is beragyogtam.” 

Ez a kötet idei megjelenésű, azonban eddig nem találkoztam vele a közösségi média felületein. A cím figyelem felkeltő, ezért egy percig sem gondolkodtam, hogy el szeretném-e olvasni. 🙂

Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hayes Rutherford az utolsó facér milliárdos. És szeretne az is maradni. Minden követ megmozgat, hogy távol tartsa magától a nőket, különösen azokat, akiket a családja vonultat fel, mint tökéletes feleség jelölt. A mogorva, társaságkerülő stílusával nem is lenne nehéz dolga, azonban a bankszámlája feledteti a nőkkel, a feléjük áradó ellenszenvet. Egy vételen folytán azonban Begoniával találja szemben magát. A 32 éves elvált rajztanár a rossz helyen van a legrosszabb időpontban. Viszont ha nem akar egy életre eladósodni, akkor kénytelen igent mondani Hayes ajánlatára, ami nem kicsit forgatja fel nemcsak a nyaralásával kapcsolatos terveit, hanem az egész életét is. De minél több időt tölt Hayes-szel és az ő pokróc stílusával, annál inkább rá kell döbbennie, hogy ők ketten nemcsak különböznek egymástól, de hasonlítanak is egymásra. Amikor már kezdene leomlani a sziklafal, amit Hayes maga köré épített, egy botrány derékba töri az eddigi törekvéseiket.

Gondolataim:

A könyv több, mint 400 oldal, de én nem teljesen 3 nap alatt elolvastam. Letehetetlen volt, mint a megáradt folyó, úgy sodort magával a történet. A könyv első harmadán szinte betegre nevettem magam, a végén viszont nem győztem törölgetni a könyveimet. Megható volt, és szívszorító.

A szereplőinket nagyon megszerettem. Begonia imádnivaló a vidám természetével, szerettem ahogy igazán képes volt örülni egy napfelkeltének, vagy egy csésze teának. A válása után keresi önmagát, szeretne kipróbálni új dolgokat, tiszta szívvel énekel még akkor is, ha tudja, hogy nincs tehetsége hozzá. Meg tudja élni a pillanatot, és ez az ami miatt nagyon a szívemhez nőtt. Ha több ilyen személyiség élne a világban, sokkal színesebb, és boldogabb lenne minden, és mindenki.
A habókos kutyájáról ne is beszéljünk. 🙂 Egy ilyen kutya mellett lehet, hogy én rég a föld alá süllyedtem volna. 😀 Vagy remeteként élek egy lakatlan szigeten. 😀

Hayes, a mindig mogorva dollármilliárdos, aki rég el lett könyvelve a család fekete bárányának. Magának való, aki csak egy kis nyugalomra vágyik, és szeretné, ha a családja nem játszaná a kerítő szerepét. Az ő személyiségét is nagyon szerettem, mert érezhető volt már a könyv legelején, hogy volt egy olyan pont az életében, amikor megtört, és elkezdte maga köré húzni azokat a bizonyos falakat. Az ő személyiségfejlődését és az érzelmeinek alakulását követhetjük nyomon a könyvben.

Könnyed, romantikus történet volt, a kellő mennyiségű erotikával, drámával, és jó sok humorral. A párbeszédek, és Begonia kutyájának a kellemetlenebbnél kellemetlenebb húzásai megnevettettek, a történet vége pedig könnyeket csalt a szemembe.

Hayes családjának köszönhetően bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen élete is van egy olyan családnak, akinek dollármilliárdok csücsülnek a bankszámláján. Mennyire ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyenek önmaguk nagyobb társaságban, nehogy  folt essen a család hírnevén. Begoniának köszönhetően pedig megismerjük a másik oldalt, hogy mindehhez a pompához hogy viszonyul egy alacsony béren élő rajztanár, aki csak két hét nyaralást tervezett egyedül, távol a megszokott életétől. 

A könyv váltott szemszögben íródott, amit én különösen szeretek, ugyanis így mind a két főszereplőnk fejébe beleláthatunk. Így jobban meg tudjuk élni velük az érzéseiket, meg tudjuk ismerni a gondolataikat.

Kedves Olvasó, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágysz, akkor szívből ajánlom neked ezt a történetet. Nekem nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. 🙂 Sőt, talán kicsit többet is.

Borító:

Ezt a borítót nem lehet nem észrevenni. A szerző neve és a cím feltűnő, szinte kiabál az olvasó felé. A borítón szereplő öltönyös viszont már hétköznapi külsőt ölt a könyvnek. A háttér színe számomra Begoniát idézi. Harsány, vonzza a tekintetet, és pontosan annyira tűnik ki az egész koncepcióból, amennyire Begonia tűnt ki a Rutherford család tagjai közül.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

covers_739884.jpg

Szerző: Lorraine Brown
Cím: A párizsi csatlakozás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket.

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

 

„Muszáj megismernünk az embereket. Meg kell nyílnunk nekik, hogy ők is megnyílhassanak nekünk.” 

Jaj de éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Emlékeztek még arra, hogy Európa különböző országaiban játszódó történeteket szeretnék olvasni? (Itt írtam róla:Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu)). Nos, ez a könyv tökéletes választás Franciaországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hannah, és Simon Velencéből Amszterdamba vonatoznak, hogy részt vegyenek Simon testvérének az esküvőjén. A soha véget nem érő vonatozás nem kezdődik zökkenőmentesen. Rohanás, kapkodás, problémák a jegyekkel. És az utazás még el sem kezdődött. Az út során Hannah és Simon külön válnak, és amikor felébrednek, akkor éri őket az igazi döbbenet. A lány ugyanis Párizsban találja magát a holmija, és a pénze nélkül, míg Simon tovább robog a vonattal Amszterdam felé. Hannah el sem tud képzelni ettől borzalmasabb forgatókönyvet, de hamar változik a véleménye. Jobb ötlet hiányában kénytelen a napot Párizsban tölteni egy bosszantó franciával, Léoval. A következő vonat indulásáig azonban Hannah nemcsak a francia fővárost ismeri meg, hanem saját magát is.

Gondolataim:

Szinte faltam a sorokat. Két nap alatt elolvastam a könyvet. Romantikus volt, és kellően humoros. Jókat mosolyogtam, amikor Hannah ráébred, hogy a vonatot szétkapcsolták. Hosszú éveken keresztül vonatoztam, és sokszor eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire féltem annak idején én is, hogy egyszer így járok. Nem is mertem soha elaludni. 😀

Na de vissza a történethez. Érdekes volt olvasni a főhősnőnk jellemfejlődését a történet során. Amikor felszállt a vonatra, akkor még egy mókuskerékben raboskodó lány volt, aki önbizalom nélkül, szinte döntésképtelenül él, és hálás a pasijának, hogy minden krízishelyzetet megold helyette, és neki csak annyi a dolga, hogy elmenjen dolgozni, onnan pedig hazamenjen. Nem élte a saját életét, nem mert nyitni az álmai felé, és inkább feladta önmagát, mert Simon nem helyeselte a döntéseit, vagy egy tanfolyam gondolatát. Ahogy elkezdett eloszlani a szürke köd, és egyre tisztábban kezdett látni, akkor rájött, hogy nem a saját életét éli. És ehhez az kellett, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amivel eddig még nem találkozott.

Léo karakterét nagyon szerettem. Neki sem volt könnyű élete, zárkózott személyiség, viszont őszinte és határozott, a mának él. Pontosan Hannah ellentéte. Az ő kérdései kellettek ahhoz, hogy a lány kinyissa végre a szemét. Komolyan, mint egy tökéletes pszichológus. 🙂 

A helyszíni leírások, az ételek, mind arra születtek, hogy meghozzák az ember kedvét Franciaországhoz. Hannah és Léo találkozása, közös kalandjaik, és mély beszélgetéseik pedig rávilágítanak arra, hogy az ismeretlen is lehet izgalmas, tanulságos, és bátran kinyithatunk egy új ajtót, ami mögött megtalálhatjuk önmagunkat is.

Borító:

Vidám, és hangulatos. Illik a történethez. Különösen a kiömlött kávé. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció

covers_760401.jpgSzerző: Sue Roberts
Cím: Bazi nagy olasz vakáció
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.
Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.
Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.
Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.
Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?
Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.

 

„Az életnek ugyanis megvan az a furcsa szokása, hogy úgy alakul, ahogy az ember a legkevésbé várná.”

Emlékszem, amikor megláttam a könyv címében, hogy olasz, akkor felcsillant a szemem, elöntött a nosztalgia, és minden porcikámban éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert nagyon szeretni fogom. 🙂 Nyilván, hisz mindent imádok, ami olasz, és köze van Olaszországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 

A történet röviden:

Gina, és a húga, Hannah az angliai Tóvidéken élnek, és együtt vezetik azt a vendégházat, amelyet Gina vásárolt a férjével, még annak a halála előtt. A környéken mindenki ismer mindenkit, azonban Gina az, aki a szívén viseli a környékbeliek sorsát.

A vendégháznak folyamatos a forgalma, és eleinte Fabio is csak egy, a többi vendég közül. Azonban közte, és a gyászoló Gina között hamar szikrázni kezd a levegő. Amikor Fabio megkéri Ginát, hogy utazzon el Olaszországba, és segítsen neki életet lehelni a Comoi-tó partján lévő villába, akkor Gina boldogan igent mond, és elutazik, hogy a férfi segítségére legyen. Minden szépen alakul, Gina a fellegekben jár, egészen addig, amíg meg nem jelenik Fabio húga, aki alaposan felkavarja az állóvizet.

Gondolataim:

Olaszország gyönyörű. A legszebb, legemlékezetesebb nyaralásom a Garda-tóhoz köthető, és azóta van a bakancslistám élén a Comoi-tó is, Toszkána, és az összes olasz nagyváros. Ahogy olvastam a könyvet, újra átéltem azt a napsütéses nyarat, éreztem a pizza illatát (amúgy az igazi olasz pizza tényleg isteni!), éreztem az olasz ételek ízét a számban, újra barangoltam az olasz piacokon, és most, ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt inni egy kis Prosecco-t is. 🙂

Ezek az emlékek voltak azok, amelyeket a könyv felelevenített ezeken az esős napokon. Nagyon szerettem olvasni a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, viszont én pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Kicsit humoros, kellően romantikus, és a megfelelő mennyiségű dráma jellemzi a kötetet. Pontosan egy ilyen olvasmányra volt szükségem, ami simogatja a lelkemet, és elfeledtet velem minden borús gondolatot. 🙂

Aki már találkozott hasonló romantikus, chick lit történettel, annak nem lesz meglepő a könyv egyszerű, mégis kellemes stílusa, és nem fogja csalódottan letenni a kötetet, mert nem volt a végén feleslege dráma, amivel húzná az időt az írónő. Igen, ez egy happy end történet. Van, amikor erre van szüksége az embernek, mert csak egy kis lazításra vágyik. 🙂 Vagy túl sok krimit és thrillert olvasott az utóbbi időben, mint ahogy én is. 😀 

A szereplőink egyszerű, hétköznapi emberek. Vannak jó tulajdonságaik, és rossz döntéseik. De pont ezért szerethető karakterek, mert ettől természetesek. 

Nem volt 100 %-ban tökéletes a könyv, voltak benne hibák, a szövegben elütések, valamint én abban bíztam, hogy több időt töltünk majd a napsütötte Olaszországban az esős Anglia helyett. Ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását, különösen a Comoi-tó partján játszódó részeket.

Arra azonban szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy mielőtt elkezdi olvasni a könyvet, készüljön fel kellő mennyiségű kávéval, ennivalóval, és nasival. Sokszor azt hittem, hogy éhen halok olvasás közben. 😀

Borító:

Imádom. 🙂 Hangulatos, színes, vidám. Ezeken a borongós napokon elég volt csak ránéznem, és máris jobb kedvem lett. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)