Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

covers_651495.jpg

Szerző: Donatella Di Pietrantonio
Cím: A visszaadott lány
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éves: 2021
Műfaj: regény – lélektani
Oldalak száma: 224

Ha ​az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet.
Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi – még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent – a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A „visszaadott lány” számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.

 

” Olyan fiatal voltam, és olyan erősen sodort az ár, hogy a folyót, amelybe belelöktek, nem is láttam.”

Erre a könyvre még KönyVelem Csaba ajánlója miatt figyeltem fel. Mivel pozitívan értékelte a kötetet, én pedig adok a szavára, ezért nem volt kérdés, hogy egyszer sort fogok keríteni rá. Most éreztem magam felkészültnek ehhez a történethez. Nagyon köszönöm a Park könyvkiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Az események az 1970-es években játszódnak. A főszereplőnk – akinek a nevét nem tudjuk meg a történet során – 13 évesen megtudja, hogy akit a szüleinek hitt, azok valójában csak nevelőszülők voltak. Egy bőrönddel a kezében becsönget egy lakásba, ahol az igazi anyja, apja, és testvérei fogadják. Nemcsak az emberek, és a környezet idegen, amihez hozzá kell szoknia, hanem az eddigi fényűzőnek mondható életét felváltja a falusi élet zűrzavara. Hozzá kell szokni a nélkülözéshez, a házimunkához, a választékos beszédet pedig felváltja a tájszólás, az őszinte beszélgetéseket pedig a testi fenyítés. Ahogy telnek a napok, egyre inkább foglalkoztatja a lányt, hogy miért küldték el az igazi szülei még csecsemő korában, és most miért mondtak le róla a nevelőszülei. 

Gondolataim:

Ez egy rövidke könyv, viszont annál mélyebb nyomot hagyott bennem. Két nap alatt elolvastam, de ez alatt a két nap alatt nagyon sok érzés kavargott bennem, és még annál is több kérdés. Ezeknek a kérdéseknek egy részére a könyv végére választ kaptam. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert a lányokat nagyon megkedveltem, és kíváncsi vagyok hogyan alakult az életük.

Nagyon tetszett a szerző írásmódja. Lényegre törően fogalmaz, nem bonyolítja túl a dolgokat. A tényeket tárja az olvasó elé, de ezt olyan csodálatos módon teszi, hogy az ember a lelke mélyén is érzi. Megható, megrázó, elgondolkodtató a történet. Amikor egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik az ember élete, az még egy felnőttnek is megterhelő lelkileg, nemhogy egy 13 éves lánynak. De azt gondolom, hogy a főszereplőnk felnőtteket megszégyenítő módon viselte az ismeretlent. Igyekezett beilleszkedni, megszokni az új helyzetet, és a húgához kötődni. Vele sikerült a legközelebbi kapcsolatot kialakítani. Megtapasztalta a gyász érzését, a nélkülözést, de nem tört meg, igyekezett arra a dologra koncentrálni, ami megnyugvást hozott a lelkének: a tanulásra. Mivel ez a kötet egy visszaemlékezés, ezért egy-egy rövid bepillantást nyerhetünk a felnőttkori életébe is, és kiderül, hogy a legjobb döntést hozta akkor, amikor a tanulást nem hanyagolta.

Ami még különlegessé teszi ezt a kötetet, hogy – mint ahogy korábban említettem – a visszaadott lány nevét nem tudjuk meg. Ez az első ilyen könyvélményem, hogy nem tudom a nevén szólítani a főszereplőt. Ő a visszaadott lány.

A könyv hangulatát leginkább egy melankólikus zongorajátékhoz tudnám hasonlítani. El tudtam mélyülni benne, a szívembe zártam a visszaadott lányt, a történet pedig megérintette a lelkemet. Nagyon szerettem, és örülök, hogy egy számomra új szerzőt ismerhettem meg. 

Csak ajánlani tudom ezt a kötetet.

Borító:

Első ránézésre a borító nem fogott meg. Ránéztem, és nem értettem. Majd ahogy haladtam előre a történetben, úgy értelmet nyert. Most, hogy elolvastam a kötetet, már másképp tekintek rá.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása

covers_720870.jpgSzerző: Gáspár Virginia Olimpia
Cím: A dühös tűz fellángolása
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 492
 

 

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.


„Tűzhajú, jegyezd meg jól: én csak akkor megyek el, ha küldesz.” 

Márciusban jelent meg Gáspár Virginia Olimpia első könyve. Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy megkeresett, és elküldte nekem a kötetet. Mindig megtisztelő, amikor ilyen megkeresést kapok. Egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor utána olvastam, hogy miről szól a könyv. Nagyon szeretem a fantasy történeteket, ha ezek nem lennének, akkor ez az oldal sem létezne. 🙂

A történet röviden:

Az események Magyarországon játszódnak. Budapesten jár középiskolába Holda, és a legjobb barátnője, Laura. Amikor Laura hirtelen elájul, egy arcpirítóan jóképű idegen, Áron siet a lányok segítségére. A hirtelen rosszullét, a semmiből felbukkanó segítő kezek, ezek mind nagyon gyanúsak a lányoknak. Nem véletlenül, ugyanis kiderül a számukra, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még saját maguk sem. Lauráról kiderül, hogy látó, emiatt egy boszorkány szemet vet rá, és elraboltatja, mert abban bízik, hogy általa megszerezheti a varázslóvilág által gondosan őrzött Jelet. 

Holda, és a segítői, egy alakváltó fiú, egy félig vámpír lány, a rendőrség, gyógyítók, mentorok, védelmezők, őrzők elsődleges célja, hogy kiszabadítsák Laurát, Marina kezei közül, és biztonságban tudják a lányokat és a Jelet. Holda képességei felszínre törnek, egyre erősödnek, és még saját maga is meglepődik, hogy mire képes.

Gondolataim:

A történet izgalmas volt, pörgős, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Mindig új kalandba keveredtek a főhőseink, ami miatt szinte képtelenség volt letenni a könyvet. A szövegezés, a párbeszédek nem voltak túlbonyolítva, emiatt a könyv nagyon hamar beszippantja az olvasót, és csak az tűnik fel, hogy hoppá, már 100 oldalt el is olvastam.

A karakterek nagyon jól voltak megformálva, nagyon emberiek voltak minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Áron pedig…oh.. 😀
A helyszín is különleges, ugyanis nem sok olyan történetet olvasok a fantasy kategóriában, ami a hazánkban játszódik. Viszont sokszor úgy elmerültem a történetben, hogy amikor egy ismerős kerület, vagy utca név jött velem szembe, akkor megálltam egy pillanatra, amíg újra beazonosítottam Budapestet. 😀

A természetfeletti lényekkel, különösen a vámpírokkal, alakváltókkal, boszorkányokkal,(és még 1-2 olyan karakterrel, ami ebben a kötetben nem szerepel), engem le lehet venni a lábamról. Ami különösen tetszett olvasás során, hogy ebben a kötetben nincs „négy fal közé” szorítva egy olyan szereplő, aki nem mindennapi tulajdonságokkal rendelkezik. Ott van pl. a boszorkányunk, aki amellett, hogy különböző bájitalok elkészítési módját tanulja, ugyan úgy jár iskolába, és ugyan úgy rossz jegyet kap egy matek dolgozatra ha nem tanul rá eleget, mint bárki más. Ez a fajta karaktermegformálás nálam abszolút nyerő. Nem csak boszorkány, vagy nem csak egy középiskolás tini, hanem a kettőből lett összegyúrva.

Nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim (pontosabban akad 1-2, de azok már a folytatásért kiáltanak 🙂 ), minden szálnak volt eleje, közepe, és vége, minden apró kérdésnek, mozdulatnak megvolt az oka, ami a megfelelő időben ki is derült. A kötet befejezése is nagyot szól, mert le van ugyan zárva, de mégsem. Ott lebegnek azok a kérdések, amelyek a második részért kiáltanak.

Összegezve, Gina első könyve nagyon izgalmas, és letehetetlen. Csak gratulálni tudok hozzá, és izgatottan várom a folytatást! 🙂 A fantasy műfaj kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet, én kedvencet avattam. 

Borító:

Egy szóval, különleges. A fekete háttér a vörös és fehér színnel nagyon figyelemfelkeltő. De ezen nem is lepődök meg, Ashley mindig tökéleteset alkot! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Csendes Nóra: Zápor utca

 

covers_414405.jpg

Szerző: Csendes Nóra
Cím: Zápor utca
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Műfaj: romantikus, ifjúsági
Oldalak száma: 382

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved!

 

„Különben nem érdekel mit csinálsz az életeddel. Csak arra az egyre kérlek, hogy vigyázz a virágaimra.”

Ez a könyv már nagyon régen felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elolvashattam. Amikor a facebook-on kitettem a képet, hogy éppen ezt a kötetet olvasom, érkezett egy komment, ami így szólt: Ez a könyv tökéletes. Ennek a mondatnak minden szavával egyet értek.

A történet röviden:

A cselekmény két szálon fut. Valamikor az ötvenes években, és napjainkban. Két teljesen különböző élet, mégis van, ami közös bennük. Az eseményeket párhuzamosan követjük nyomon, így betekintésünk van abba, hogy néhány évtized alatt mennyit változott a világ.

Nyomon követünk egy tiltott szerelmet abban az időben, amikor még a szülők szava szent volt, amikor egy hajadon lány nem sétálgathatott kedvére egy agglegénnyel, mert szájára veszi a falu, és szégyent hoz a családra. Amikor rettegésben élsz, mert az éjszaka közepén bármikor rád törhetik az ajtót, és elhurcolhatnak, vagy éppen minden értékedet elvehetik.

De megismerjük azokat a fiatalokat is, akiknek az érzései egy vidám családi nyaraláson lobbannak lángra, amikor a továbbtanulás, és a karrierépítés teszi ki a gondolataikat, és az esőben lopott csókok, egy kézfogás, vagy egy ölelés nem számít bűnnek. 

Gondolataim:

Ennek a könyvnek lelke van, és a történetnek megvan a varázsa. A jelennek is, és a múltnak is. Tiltott szerelmek, összetört szívek, lopott pillantások, átsírt éjszakák ugyanúgy jellemzik a múltat is, és a jelent is. 

Mind a  két szálon futó cselekményt szívesen olvastam. Nagyon sokszor összeszorult a torkom, és éreztem, hogy a könnyeim utat akarnak törni a külvilág felé. Egészen az utolsó oldal utolsó mondatáig nem engedtem útjukra. De amikor becsuktam a könyvet, akkor már nem tudtam megakadályozni, útjukra bocsájtottam őket.

Bogival annyiban tudtam azonosulni, hogy ő is 18 évesen költözött fel Pestre, hogy tovább tanuljon, és én is. Csak amíg ő egy nagyobb városból, addig én egy picike kis faluból indultam útnak a főváros felé. Pontosan tudom milyen érzés, amikor csak a villamoson annyi ember van, mint nálunk az egész faluban. 😀 Egyedül a panel rengetegben, ahol nem ismersz senkit. Ez nagyon ijesztő.

Viszont őt nem minden szituációban tudtam kedvelni. A legváratlanabb pillanatokban dobott be olyan témákat, hogy pislogni is elfelejtettem. A kapcsolata Gergővel hol idilli, hol viharos, de nekem hiányzott a kompromisszum, és az őszinte kommunikáció. De ezt leszámítva nagyon szerettem olvasni a történetet.

Ahogy olvastam a könyvet, úgy lett egyre világosabb, hogy a múltbéli események kinek a szemszögéből íródnak. Így már más szemmel néztem bizonyos szituációkat, és a magamban megfogalmazódott kérdésekre is választ kaptam.

Minden emberben megvan a vágy, még ha mélyen magába temetve is, hogy előrébb jusson, hogy kitörjön, és valami igazán nagyot tudjon elérni az életben. Ennek van ára, és vannak következményei is. Saját magunknak kell eldönteni, hogy hogyan alakítjuk a sorsunkat, ehhez viszont nem árt kompromisszumot kötni. Mert nemcsak könnyekből áll az élet. Én ezeket a gondolatokat, és érzéseket viszem magammal ebből a történetből.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen könyvhöz meg kell érni, fel kell nőni. Ezért, Kedves Olvasó, mindenképp szánj rá időt, olvasás közben állj meg, gondolkodj el!

Borító:

Egyszerű, letisztult, és gyönyörű. Emiatt is figyeltem fel erre a könyvre sok évvel ezelőtt.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

John Green – David Levithan: Will & Will


covers_345988.jpg

Szerző: John Green – David Levithan
Cím: Will&Will
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 304

 

Will ​Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik.
A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

„Nehéz hinni a véletlenben, de bármi másban még nehezebb.” 

Ez a bejegyzés most lehet nem lesz népszerű. Nagyon vártam már, hogy sorra kerüljön ez a történet. Szeretem az LMBTQ történeteket, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is elolvasom, de csalódtam. A könyv olvastatta magát, könnyű volt vele haladni, de ennek ellenére untam. Az első 30-40 oldal után le akartam tenni, és csak azért nem tettem, mert sajnáltam volna, hogy megvettem, és nem olvasom el. (Ha kölcsön könyv lett volna, biztos nem olvasom végig)

A történet röviden:

Adott 1 Will Grayson (ő lesz az egyes számú), 1 Mini Cooper, aki nem is olyan mini, egy Jane nevű lány, egy tőlük távol élő, másik Will Grayson (ő pedig a kettes számú), és egy musical, ami az egész történetet átszövi. 

A 2 Willnek fogalma sincs a másik létezéséről, amíg egy véletlen folytán nem találkoznak egy Chicago-i khm… boltban. A kettes számú Will meleg, de titkolja. Mini Cooper is meleg, ő viszont világgá kürtöli.

Mini tehetséges focista, de emellett fejébe vette, hogy musicalt ír a saját életéről. 5 percenként szerelembe esik, és kb ilyen gyorsan csalódik is. Akkor maga alatt van, vigasztalhatatlan, majd jön egy újabb szerelem.

Gondolataim:

Komolyan, normálisan le sem tudom írni, hogy miről szólt ez a könyv, mert lényegében semmiről. A meleg, depressziós, mindent és mindenkit utáló Will levitt az életről.

Mini már az elején is nagyon sok volt. Olyan volt olvasni a gondolatait, mintha ezer légy zümmögne a fejem felett. A nem meleg Will Grayson pedig olyan semmilyen, hogy már idegesítő. Egy marionett bábu jutott róla eszembe. Akit kötélen rángatnak. Nincs egy saját gondolata, döntésképtelen, egyszerűen nem áll ki magáért. Akarva akaratlan az jutott eszembe, hogy remélem az én fiam nem ilyen lesz ha kamasz lesz.

Röviden összegezve egyik karaktert sem lett a szívem csücske.

Szerintem nem volt kellőképpen kidolgozva sem a barátság, sem az LMBTQ szál. Gondolom az elfogadáson lett volna a hangsúly, de nekem hiányérzetem volt olvasás közben.

Maga a történet két szálon fut, az egyikben a depressziós Will a főszereplő, a másikban pedig Jane, Mini és ‘ne szólalj meg és szard le’ Will. Az előzőnél konkrétan a szemem is belefájdult, ugyanis végig kisbetűvel volt írva. A nevek, a mondatok kezdőbetűje, minden. Rettenetesen zavaró volt. Olyan, mintha egy végtelen körmondat lett volna.

Röviden összefoglalva, nem tetszett sajnos. Lassan újra létre kell hoznom egy eladó/csere polcot, mert ezt a könyvet sem szeretném megtartani.

Borító:

Nem mondanám nagyon kreatívnak. 😀 2 pasi vidáman ül a fűben. Nyilván ők lennének a 2 Will Grayson, de nekem semmilyen pluszt nem a történethez a 2 borító.

 

Sajnos ezt a könyvet nem tudom jó szívvel ajánlani, mert nekem sem adott pozitív olvasásélményt.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

covers_402304.jpgSzerző: Emily Murdoch
Cím: Ha megtalálsz
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016
Műfaj: regény, lélektani
Oldalak száma: 300
 

Vannak ​dolgok, amelyeket lehetetlen magad mögött hagyni…

Egy lepusztult lakókocsi egy nemzeti park végtelen erdősége mélyén. A hely, amit a tizenöt éves Carey az otthonának hisz. Csak a fák oltalmazzák őt és a húgát, Jenessát, miközben mentálisan beteg anyjuk hosszabb-rövidebb időre egyedül hagyja őket, mígnem egyszer csak végleg eltűnik az életükből. A lányokat az apjuk találja meg, és visszaviszi őket a gimik, a ruhák és a helyes fiúk zavarba ejtően sziporkázó világába.
Míg a hatéves Jenessa könnyen alkalmazkodik az új helyzethez, Carey-nek szembe kell néznie azzal, miért rejtette el őt az anyja tíz évvel ezelőtt egy erdő közepén. Mindeközben kísérti a múltja… a sötét múltja, amely megmagyarázza, miért némult el Jenessa már egy éve. Jobb lenne mindent elfelejteni és tovább lépni. De Carey jól tudja, közel kell tartania magához a húgát és még közelebb a titkot, mert ha kiderül, az veszélybe sodorhatja mindkettőjüket.

 

„…van szereteted. Az én szeretetem a tiéd.. Az sokkal többet ér, mint a Barbie baba. Sosem veszik el, sosem piszkolódik be.”

Másodjára olvasom ezt a könyvet, de nem tartom kizártnak, hogy az évek múlásával még le fogom emelni a polcról. Első olvasásra is megrázó volt, viszont, most, hogy én is anya vagyok, méginkább összetört ez a történet. Fel nem tudom fogni, hogy tud egy szülő így bánni a saját gyermekével, mint ahogy szegény kislányokkal bánt az anyjuk. Hetekig magukra voltak utalva az erdő közepén úgy, hogy az a személy hagyta őket védtelenül, akinek a leginkább óvni kellett volna őket.

A történet röviden: 

Carey és a húga, Jenessa egy lakókocsiban élnek az erdő mélyén. A drogos anyjuk hol megjelenik, hol hetekre eltűnik, így gyakorlatilag Carrey neveli a húgát, az ő feladata, hogy anyja helyett anyja legyen, pedig még ő is gyerek, alíg múlt 14 éves.

Egy nap váratlan „vendégek” érkeznek az erdőbe. Egy jól öltözött nő, és egy férfi, Carey apja. Magukkal viszik a lányokat, vissza a civilizációba, egy meleg otthonba. Iskolába, közösségbe járhatnak, mindig van ételük, és tiszta ruhájuk. Jenessa még csak 6 éves, neki könnyebben megy a beilleszkedés, még annak ellenére is, hogy egy éve nem beszél. Carey apjának a felesége és az ő kamasz lánya elhalmozzák szeretettel, ráadásul a család kutyájával egyből megtalálják az összhangot. Careynek közel sem megy ilyen könnyen a beilleszkedés, neki szembe kel néznie a mostohatestvére gúnyos pillantásaival, és megjegyzéseivel. Az iskoláról ne is beszéljünk.

Careyn kívül senki nem tudja, miért némult el Jenessa, de megesküdtek egymásnak, hogy a titkukat nem árulják el senkinek. Ami az erdőben történt, az ott is marad.

Gondolataim:

Megrázó volt olvasni ezt a könyvet. Látni, olvasni, hogy mennyi bántó szó ér egy fiatalt, mert más, mint a többiek, holott az emberek nem tudhatják, hogy mi áll a háttérben, miért viselkedik visszafogottabban, vagy másoktól eltérően. Úgy gondolom, hogy Carey tökéletesen helyt állt mind az erdőben, mind az iskolában. Vigyázott a testvérére, az ő boldogságát tartotta szem előtt, és bármire képes volt, hogy megvédje. Ez a testvéri szeretet becsülendő, és példaértékű a szememben.

Igyekezett minden körülmények között helyt állni, és illedelmesen viselkedni, pedig nem volt előtte ilyen példa. 

A legszomorúbb az egész történetben, hogy ilyen eset most, 2021-ben is bármikor előfordulhat. Ki tudja hány ilyen kisgyerek él a világtól elzártan, szülői gondoskodás nélkül.

Melissa, Carey apjának a felesége nagyon a szívemhez nőtt. Az a szeret, az az önzetlen gondoskodás, amit a lányoknak nyújtott, könnyeket csalt a szemembe.

Borító:

Annyira egyszerű, mégis annyira illik a könyvhöz. Szerintem tökéletes választás volt. Minden rajta van, ami a könyv témájához illik.

 

Végül egy kis érdekesség, ami a könyv hátsó, belső borítóján olvasható:

Emily Murdoch Arizonában él férjével és örökbe fogadott kutyáival. Napjait egy menedékhely üzemeltetésével tölti, ahol vágóhídról megmentett lovakkal és szamarakkal foglalkozik. Éjjelente gyertyafénynél ír, lejegyezve mindent, ami a nap folyamán megihlette. A Ha megtalálsz az első regénye.

 

Kivétel nélkül, mindenkinek ajánlom ezt a kötetet. Szívszaggató, mégis gyönyörű. Azt sajnálom csak, hogy nagyon hamar véget ért. Szívesen olvastam volna még a lányokról, hogy alakul az életük, az anyjukról, hogy mi lett vele. Én személy szerint nagyon örülnék, ha lenne egy folytatása.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

covers_641701.jpg

Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Éld át a pillanatot
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: ifjúsági, szórakoztató irodalom
Oldalak száma: 272

Egy ​dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat.
A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes.
A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson.
Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.
Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?
Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

 

„… egy könyvmoly számára a szobafogság a lehető leghülyébb büntetés… ” 

 

Tudom, tudom, nem a borítója alapján szabad megítélni egy könyvet, de mégis.. amikor megláttam ezt a csodaszép borítót, azzal a lendülettel került is fel a könyv a kívánságlistámra. El sem olvastam a fülszöveget, azt sem tudtam igazából, hogy miről szól a történet. 🙂

Most, hogy a végére értem, vegyes érzéseim vannak. Örülök, hogy elolvastam, de az öröm mellé egy kis csalódottság is társul.

A történet röviden:

Panka egy kiadónál dolgozik diákmunkán. Karácsony előtti napon nagy dobásra készül a kiadó, ugyanis egy neves francia szerző dedikálását szervezték meg. Mindenki teljes lázban ég, igyekszik a szerző minden kérését teljesíteni, azonban már a megérkezése sem ment úgy, ahogy azt eltervezték.

Végül Pankáé lesz az a megtisztelő feladat, hogy elhozza Bastient a saját dedikálására. A kapcsolatuk közel sem zökkenőmentes, egymásnak teljes ellentétei.

Panka egy 17 éves lány, akit az apja állami gondozásba adott, majd több nevelőszülőnél is élt. Csak azt szeretné, hogy valaki szeresse, gondoskodjon róla, hogy valakinek fontos legyen. Nem kötődik az emberekhez, tudatosan tartja a 2 lépés távolságot. Ha nem enged közel magához senkit, akkor nem tudják bántani sem.

Bastien egy első látásra mogorva, kedvetlen, nem túl barátságos, ámbár nagyon tehetséges francia szerző. Az élete neki sem irigylésre méltó, hiába ismerik a nevét szinte mindenhol. A szülei válása, egy sorsfordító baleset az egész életére rányomja a bélyegét.

Adja magát a kérdés, hogy a mindig mogorva író, és a maga köré falakat építő diáklány mégis milyen kapcsolatra számíthat? Ők lepődnek meg a legjobban, amikor rájönnek, hogy nem közömbösek egymás iránt. Panka kezd megnyílni, azonban Bastien meggondolatlansága lehet véget vet a kezdődő kapcsolatnak?

Gondolataim:

Az alap történet nagyon tetszett, sokszor úgy sírtam rajta, mint egy kisgyerek. A szereplőkkel sem volt bajom úgy igazán, ennek ellenére mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert rettenetesen zavart, hogy tele volt klisés nevekkel, címekkel a történet.

A csapból is a Vaják folyik, Cassandra Clare, Sarah J. Maas… Nem, nem akarok róluk olvasni egy másik regényben, annak ellenére sem, hogy szeretem az írónők munkásságát, és imádom a Vaják sorozatot. Én némi kreativitást vártam volna, hogy olyan szerző illetve sorozat ajánlás legyen egy könyvben, ha már erre kerül a sor, ami nem lerágott csont. Millió plusz egy olyan szerző van, aki említést érdemelne szerintem. 

Biztos vagyok benne, hogy ezt én reagálom túl, de ez van. 🙂

De ha ezen túllendülünk, és figyelünk a történet mondanivalójára, a szereplőink üzenetére, akkor egy szépen kidolgozott történetet kapunk.

Szerencsére nem vagyok Panka helyzetében, de abszolút megértem a zárkózottságát. Nem lehet könnyű helyzete.

Nyár kellős közepén, a kellemes 38 fokban olvastam ezt a történetét, és sóvárogtam a Karácsony után. 🙂 Szeretem a karácsonyi időszakot, bár én soha nem jártam akkor tömegben, pláne Pesten, pedig 14 évet ott éltem. 😀 Én tudatosan kerülöm ilyenkor az utcákat. 😀

Mikor befejeztem a könyvet, nagyon sok érzés kavargott bennem. Nagyon örülök, hogy elolvastam, a fentebb említett dolgok miatt kissé csalódott vagyok, de összességében tetszett a történet. Az Írónak már több könyvét olvastam korábban, szeretem az LMBTQ szálat a történeteiben, így ebben a kötetben is tetszett, habár nem ezen volt a hangsúly.

Borító:

Szerelem első látásra. Gyönyörű, figyelemfelkeltő, hangulatos. 🙂 A színvilága is nagyon tetszik. Én vagyok a legjobban meglepődve, hogy első sorban a borító volt az, ami miatt mindenképpen el akartam olvasni a kötetet. 🙂

Akik szeretik a Karácsonyi hangulatot, és a romantikus történeteket, nekik ajánlom ezt a kötetet. 🙂 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

 

covers_478411.jpgSzerző: Frances Hodgson Burnett
Cím: A titkos kert
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020. (ebook)
Műfaj: ifjúsági irodalom, gyerekkönyv
Oldalak száma: 160

Évtizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

 

 

 

„Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!”

 

Én még csak most találkoztam ezzel a könyvvel, és most, hogy befejeztem, sajnálom, hogy kamasz koromban nem tudtam a létezéséről. Nagyon aranyos történet, amit mindenkinek érdemes elolvasni, akár hisz a varázslatokban, akár nem. 🙂

A történet röviden:

Kitört a kolera, és az elkényeztetett kislány, Mary Lennox árván marad. Miután felfedezik, hogy egyedül maradt egy kihalt házban, az egyik rokona magához veszi, azonban a nevelésében nem kíván részt venni. Mary az idegen helyen nem tud magával mit kezdeni, elkényeztetett, magasan hordja az orrát, és mivel egész életében kiszolgálták, ezért a saját ruháit is csak segítséggel tudja felvenni. Azonban Martha, az egyik alkalmazott szépen lassan megismerteti a való világgal, és az őt körülvevő környezettel. 

Mary egyre több időt tölt a friss levegőn, napról napra többet játszik, ugrál, és szépen lassan elkezd hízni is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a kert, a virágok, és a természet iránt, amiben Martha testvérében, Dickonban társra lel. A gyerekek egy varázslatos titkot őriznek, amibe csak 2 embert avatnak be: egy beteg kisfiút, és az idős kertészt.

A gyerekek hisznek abban, hogy a titkos kertjüket varázslat lengi körül, ahol meggyógyul a test és a lélek, ahol új erőre kap ember, állat és növény, és ahol bármi lehetséges, ha igazán akarja az ember.

Gondolataim:

Gyönyörűen megírt történet a barátságról, a hit erejéről, és a varázslatról. A szóismétlések ellenére nagyon szívesen olvastam a történetet, és biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni az elkövetkezendő években.

Egy gyerekkönyvről van szó, de nekem mégis többet adott, mintha egy önsegítő könyv tömény filozofálását olvastam volna. Hittem a természetben, szívem szerint azonnal mentem volna ki én is a kis kertecskémbe, hogy gondoskodjam a növényeimről. (megjegyzés: kb 3 hétig szakadt az eső, az első próbálkozásnál bokáig süllyedtem a sárba :/ ). Napos idő hiányában csak az ablakból figyeltem, ahogy erőre kap az ősszel elültetett rózsahajtás, ahogy nyílik a szegfű, és az írisz.

Egyszerűen léleksimogató ez a történet. Ha hiszünk magunkban, és a varázslatokban, akkor tényleg képesek vagyunk bármire. 

Fontos megemlítenem a főszereplőink jellemfejlődését a regény során, az idegesítő, mindig mogorva, elkényeztetett kislány hogy ismeri meg a természet erejét, és hogyan hat ez a természetére. Vagy a barátság erejét, ami képes 10 évnyi rossz szokást elfeledtetni néhány hét leforgása alatt, és visszaadni az élet utáni vágyat.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőttnek és gyereknek egyaránt ezt az aranyos kis történetet. Én biztos, hogy újra fogom olvasni.

(Nagyon sok borítója van a könyvnek, nekem a fenti a kedvencem) 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Cookie O’Gorman: Piszkos tánc

covers_593194.jpgSzerző: Cookie O’Gorman
Cím: Piszkos tánc
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2020
Műfaj: LOL, ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 320

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sadie ​sosem hazudik, nem csal, és nem lóg a suliból, igazából fogalma sincs, hogy hogyan lehetne egy kicsit kalandosabban és bevállalósabban élni. Úgy is mondhatnánk, hogy egy földre szállt angyal. Nem csoda, hogy a pályaválasztási teszt eredménye szerint csodás apáca lehetne, holott ő a tánc világában képzeli el az életét.
Azonban épp elutasította beküldött videóját a Tánc a peremen, a világ legnagyobb online táncközössége. Ráadásul a Sarki Táncstúdióban is azt mondják, hogy a lány túl kedves és ártatlan, érezhetően nincs elég élettapasztalata, pedig egy művésznek igenis ismerni kell az élet minden bugyrát. Barátai, Kyle és a 79 éves Betty egyetértenek abban, hogy itt az idő, Sadie-nek bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe. A nagy megújuláshoz azonban szüksége lesz egy edzőre is.
Kyle ikertestvére, Colton hajlandó tanítani a lányt egy feltétellel: az elkövetkezendő hónapban mindent meg kell tennie, amit csak parancsol neki. A kezdeti nehézségek után, Sadie határozottan belerázódik a szerepébe. Lehet, hogy rossznak lenni jó?

 

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy csendesen éljük végig.”

Életemben először jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol ezt a könyvet kellett elolvasni. Mivel már a megjelenése óta szemezek vele, így végre itt volt az idő, hogy leüljek, és elolvassam. 🙂 Minden LOL könyv végén elgondolkodom, hogy miért is várok ennyit 1-1 történet elolvasásával, hiszen nagyon szeretem őket. Nem volt ez másképp ezzel a történettel sem. Egyszerűen imádtam, nem tudtam letenni. 

A történet röviden:

A főszereplőink, Sadie, és egy ikerpár, Colton és Kyle. Sadie már ősidők óta szerelmes Kyle-ba, aki a legjobb barátja. Ezek az érzések viszonzatlanok, ugyanis Kyle meleg. Az ikertestvére viszont nagy nőcsábász hírében áll, és a kapcsolata Sadie-vel közel sem felhőtlen. Sadie egy visszafogott, otthon ülő lány, aki él-hal a táncért, ami nem véletlen, hiszen a szülei elismert táncosok, és bár elváltak, egy táncstúdiót vezetnek közösen. Sadie legjobb barátai az idősek otthonában élnek, ezért sok időt tölt ott a lány is. A jövőjére vonatkozóan nincsenek tervei, a legnagyobb álma, hogy a videója felkerülhessen egy neves táncstúdió weboldalára. Azonban ez nem olyan egyszerű, tekintve hogy egymás után érkeznek az elutasító levelek.

Sadie-nek van egy Carpe diem listája azokkal a vágyaival, amiket szeretne teljesíteni, viszont eddig még egy pontot sem sikerült belőle kipipálnia. Egy szerencsétlen (vagy szerencsés-nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően ez a lista az ikrek kezébe kerül, akik fogadást kötnek, hogy Colton, mint egy edző, egy hónapon keresztül segít Sadie-nek, hogy a listán 2 pont kivételével minden sort kihúzhassanak.

Gondolatok:

Tény, hogy ez a történet nagyon kiszámítható volt, tele klisével, a vége sem okozott meglepetést, mondhatni azt kaptam ettől a LOL könyvtől is amit vártam. Mindezek ellenére faltam a sorokat. Az ikreket imádtam, szinte sóvárogtam egy olyan barátért, mint Kyle. Colton a tipikus „rosszfiú”, naná, hogy odáig voltam érte, ők a gyengéim. 😀 A folyamatos beszólogatások, csipkelődések kedvenceim lettek, jókat nevettem rajta. De hiába a nagy ellenszenv Sadie és Colton között, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor tudja, hogy a  másikra számíthat. Még ha Colton nem is adja olyan könnyen magát.

Néha fogtam a fejem, hogy egy végzős középiskolás lány hogy lehet ilyen naív. Eszembe jutottak az én gimis éveim (ami azért nem mostanában volt), de egy hasonló lány sem rémlik, akit Sadie-hez hasonlítanék. A kitartása viszont példaértékű. 

Nagyon szeretem az ilyen történeteket, a Colton féle pasiktól mindig megremeg a lában, de nem tehetek róla, valahol mélyen még mindig ott van bennem az álmodozó tizenéves. 😀 

Jut eszembe, ha lehetne, J.R.Wardért plusz 5 csillagot még adnék ennek a kötetnek. 😀

Nekem nincs Carpe diem listám, viszont ha most elkezdeném írni, első pontként az szerepelne, hogy az összes magyarul megjelent LOL könyvet elolvasom. Egyszerűen odáig vagyok ezekért a romantikus történetekért, bármennyire is kiszámíthatóak. 🙂

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet is, ha szeretitek a romantikus kis limonádékat, nem vártok nagy csavart a végén, de mégis egy lelket simogató, szórakoztató történetre vágytok, akkor ez a ti könyvetek lesz. 🙂

Borító:

Lenne benne fantázia, látom is benne a történetet, DE ez a betűtípus, meg a pasinak a haja kiborító. Az én szememet nagyon zavarja mindkettő.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu).