Bauer Barbara: Bíborbetűk

 

covers_764304.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

„Időnként érdemes megállni – merengett a férfi. – Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el.”

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kristin Hannah: Fülemüle

covers_425248.jpg

Szerző: Kristin Hannah
Cím: Fülemüle
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 544

Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

 

„A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.” 

Őszinte leszek, amíg nem találkoztam ezzel a könyvvel, addig nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát. A Fülemüléről sem tudtam semmit. Többször láttam már a weboldalon, mindig megcsodáltam a borítóját, és emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy milyen hangulatos, biztos egy kedves kis történetet rejt. Majd amikor újra és újra kereszteztük egymás útját, akkor éreztem, hogy ez nem véletlen. Szóval nem mondanám, hogy én találtam rá a könyvre, inkább ő szólított meg engem. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A főszereplőink egy testvérpár, Isabelle és Vianne. Isabelle a lázadó, szabadszájú és harsány 18 éves, akit sorra tanácsolnak el az iskolákból, és Vianne a nyugodt, csendes természet, aki egy kis faluban él a férjével és a lányával. Vianne nem hisz abban, hogy Franciaország eleshet a háborúban, azonban amikor a férjének megérkezik a behívója, akkor kénytelen elfogadni a tényt, hogy a nácik megszállhatják az országot. Ezzel együtt Vianne házát is, így muszáj megosztania egy szobát az ellenséggel. A mindennapjaik félelemben, éhségben, és nélkülözésben telnek. Az idő előrehaladtával meg kell küzdeniük nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is, és viselniük kell a tetteik következményét.

A két testvér vérmérséklete teljesen különbözik, ezért amikor egy német tiszt beköltözik Vianne házába, Isabelle elutazik, így igyekszik megóvni a nővérét és az unokahúgát. Párizsba utazik, ahol csatlakozik az Ellenálláshoz, ezzel segítve az emberek életének megmentését. Mindezt az élete kockáztatásával.

Gondolataim:

Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy most milyen érzések kavarognak bennem. Dühös vagyok, és fáj a lelkem egyszerre. Érzelmek sokasága vonult rajtam végig, amíg olvastam a könyvet. A szereplőkkel együtt voltam fent, amikor reméltem egy jobb holnapot, és voltam nagyon mélyen, amikor nem volt más, csak elfogadni a kegyetlen valóságot.

Több száz könyvet elolvastam már életem során.Voltak köztük olyanok, ami után évekig rá sem néztem könyvre, mert annyira elvette a kedvem az olvasástól, és voltak olyanok is, amelyekre a mai napig emlékszem, mert fontos gondolatokat, és tanulnivalót kaptam tőlük. A Fülemüle az életem során elolvasott összes kötetet figyelembe véve az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb olvasmány lett. Gyönyörű, szívet tépő, lelket kiszakító történet a második világháború idejéből.

Nagyon sokáig nem értettem sem a címet, sem a borítót. Egyik sem utalt a világháborúra, vagy a náci megszállásra, leszámítva a háttérben meghúzódó repülőket, és a katonát. Amikor mindez értelmet nyert, akkor bevallom megkönnyeztem.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is foglalhatnám össze röviden, hogy miről szól ez a kötet. Hogy mi a mondanivalója? Mitől olyan különleges? Hiszen számos olyan könyvvel találkozunk, ami a holokausztot dolgozza fel. Ebben a történetben két nővér az élete kockáztatásával igyekszik segíteni az embereken mindezt szinte a Gestapo és az SS szeme láttára. Ha elkapják őket, az azonnali halállal jár.

A könyv elején nem volt szimpatikus Isabelle. Nem éreztem őszintének a kirohanásait. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy valaki szeresse, hogy kötődjön hozzá, ezért ment a saját feje után, és nem érdekelte, hogy kin fog átgázolni. Majd ahogy haladtunk előre a történetben, és szembesültünk azzal a töménytelen mennyiségű borzalommal, amit a franciáknak és a zsidóknak el kellett viselniük, úgy nőtt fel és komolyodott meg Isabelle is, és vált egy olyan nővé, aki mögött a férfiak milliói elbújhatnának. Nap mint nap az életét tette kockára, hogy megmentse egy ismeretlen ember életét. Mindezt önzetlenül, és teljesen természetes módon. Tudta, hogy neki ez a feladata. 

És tudjátok mi jutott újra és újra eszembe róla? Most, 2022-ben még abban sem remélhetsz segítséget, amikor útbaigazítást kérsz egy ismeretlentől az utcán. Ezt sajnos tapasztalatból tudom, ugyanis én pontosan így jártam. 3-ból 3 ember utasította el a segítség kérésemet. Pedig nem gondolom, hogy hajléktalanokra emlékeztetne a külsőm… 

Vianne teljesen eltérő temperamentummal rendelkezett, mint a húga. Neki értelem szerűen az volt a feladata, hogy észrevétlen maradjon úgy, hogy egy házban lakik az ellenséggel. Hogy lehetőségéhez mérten megadjon mindent a lányának, és életben maradjanak mindketten. Megjárta a poklot, és amikor azt gondolta, hogy rosszabb már nem lehet, akkor a németek minden egyes alkalommal rácáfoltak. Az ő kitartásából és élni akarásából sokat lehet tanulni. Úgy tűnhet, hogy ő nem tesz semmit a helyzet ellen, pedig a háttérben meghúzódva kihasználja a lehetőségeit, és segít ahol tud.

Az egész történet mélyen megérintett. Az utolsó 200 oldalt gyakorlatilag végig könnyeztem, sőt az utolsó 10 oldalnál kétszer is félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a patakokban folyó könnyeimtől. Nagyon megviselt, és nagyon fájdalmas volt. Még mindig nem tudtam elengedni, és úgy érzem, hogy még sokáig velem fog maradni ez a történet.

Zárásként csak annyit írnék, hogy ha csak egy könyvet olvasol el a témában, akkor ez legyen az.

Borító:

Minden centimétere gyönyörű. Eddig beszélt hozzám, de mér értem amit mond. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Jan Casey: Nők a háborúban

 

covers_739894.jpg

Szerző: Jan Casey
Cím: Nők a háborúban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két ​nő. Egy háború.

Viola Baxter számára 1939-nek csodálatos időszaknak kellett volna lennie. A Cambridge-i Egyetemen megismerkedett a jóképű Fred Scholzcal, akivel egymásba szerettek, és már az esküvőt meg a közös életüket tervezgették. Viola elképzelni sem tudta, hogy apja nemet mondjon az eljegyzésükre. Fred azonban félig német, és a küszöbönálló háború árnyékában muszáj Németországba utaznia, hogy hazahozza onnan a húgát. Márpedig ennek az utazásnak a ténye is elegendő ahhoz, hogy a gyanú árnyéka vetüljön Fredre… és Violára.
Annie Scholz, Fred húga értesült imádott nagymamája súlyos betegségéről, ezért mindent hátrahagyva elutazott Németországba, hogy ómama mellett lehessen. Meg sem fordult a fejében, hogy onnan már nem lesz számára visszaút Nagy-Britanniába, vagy hogy döntésével veszélybe sodorhatja a bátyját is. Ráadásul odaát találkozik gyerekkori szerelmével, de az újraéledő vonzalom mellett keserűség is vegyül az érzéseibe: hogyan szerethet valakit, aki megtestesíti mindazt, amit ő elutasít? Mindenki árgus szemekkel figyeli Annie-t és Fredet, igy nem hibázhatnak el egyetlen lépést sem… ellenszegülésnek pedig látszólag helye nincs.
Amikor az az egyetlen bizonyosság, hogy háború van, vajon Violának és Annie-nek kihez, mihez kell hűnek maradnia?

 

„Elrabolták tőlünk minden reményünket, álmunkat, tettvágyunkat, az életünket.”

Mostanában egyre több második világháborús könyvet olvasok. Érdekel a téma, és mindig kapok valami újat, amivel eddig még nem találkoztam. Már nagyon vártam, hogy végre kézbe vehessem ezt a kötetet. Nemcsak a címe, hanem a borító és a fülszöveg is figyelemfelkeltő. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az események két helyszínen játszódnak. Angliában, és Németországban. Angliában Viola életét követhetjük nyomon, míg Németországban Viola szerelmének Frednek és az ő húgának, Annienak a mindennapjait. 

Fred, félig német, félig brit állampolgár, és csak azért utazik Németországba, hogy visszahozza a húgát Angliába, aki a nagyanyjuk ápolása miatt hagyta el az országot. Arra azonban nem számítanak, hogy bár Fred el tudja hagyni Angliát, vissza azonban a háború kitörése miatt nem tud menni. A szerelmesek elszakadnak egymástól, és egyikük sem tudja, hogy látják-e még egymást valaha.

Mindannyian nélkülöznek, éheznek, azonban hoznak olyan döntéseket, amelyek az egész életükre hatással lesznek, ráadásul egyikük sem tudja, hogy támogató, vagy elutasító kezek fogadják-e őket.

Gondolataim:

A fülszöveg elolvasása után kialakult a fejemben egy képsorozat, hogy miről is szólhat ez a könyv. Mint egy néma, fekete-fehér film, ami visszarepít az időben, úgy peregtek a képzeletemben az események. A valóság azonban teljesen mást adott. Bevallom meglepődtem az események menetén, azonban egyáltalán nem csalódtam. Egy szívhez szóló, gyönyörű romantikus történetet kaptam a második világháború idejéből, amikor az embereknek semmi más nem maradt csak a hit, a remény, és az igaz szerelem.

Bár második világháborús történetet tart a kezében az olvasó, ez mégsem a zsidók üldözéséről, a koncentrációs táborokról, vagy a gázkamrákról szól. Ez a történet az igaz szerelemről szól. Ez a történet a nélkülözésről, a reményről, a sírig tartó szeretetről, és a megbocsátásról szól. Egy olyan időben járunk, ahol eljegyzések hiúsulnak meg, ahol családokat szakítanak szét, ahol idősek és fiatalok, anyák és gyermekeik éheznek, és nézik végig a szerettük halálát, és az otthonuk porba hullását.

Engem érzelmileg nagyon megérintett a könyv mondani valója.

Bevallom, a két főszereplőnket, Violát és Anniet a történet elején nem kedveltem. Az egyikük forrófejű, aki nem foglalkozik a tettei következményeivel, a másik pedig a jómódú kisasszony, aki megszokta, hogy mindent megkap, amire éppen kedve szottyan. Ezért is lepi meg, amikor az apja nemet mond a lánya leghőbb vágyára.

A háború borzalmai, és egy meggondolatlan döntés kellett ahhoz, hogy a a főszereplőink érett fejjel tudjanak gondolkodni, és olyan döntést hozzanak, ahol nem ők állnak a középpontban. Erős nőkké váltak, akik erejükön felül küzdenek, hogy a lehetőségekhez mérten biztonságban tudják a szerettüket.

A történet mondanivalója nagyon tetszett, olvasmányos volt, az események is lendületesen haladtak volna a saját útjukon, ha nem lett volna benne annyi hosszú leírás. Hiányoltam a párbeszédeket. Nyilván olvashattunk párbeszédet a szereplők között, azonban nekem nem voltak arányban a leírásokkal, és a belső monológokkal. Emiatt volt számomra egy kicsit hosszadalmas a kötet olvasása. 

Ettől függetlenül egy szívhez szóló, történelmi romantikus kötethez volt szerencsém, amit szívből ajánlok a hasonló témájú könyvek kedvelőinek. Viszont ismét szeretném kiemelni, hogy csak azok fogják a szívükbe zárni ezt a kötetet, akik nem idegenkednek a hosszadalmas leírásoktól, és a kevés párbeszédtől.

Borító:

Imádom ezt a borítót. Annyira a 20.századot idézi. A színek, a régi bőröndök, a ruha, smink, frizura. A vörös rúzs, ami számomra a 20.századi eleganciát tükrözi, mert abban az időben még tudták viselni a nők ezt a színt. Összegezve, gyönyörű ez a borító, imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

covers_705069.jpgSzerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Az írisz titka
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: történelmi romantikus-krimi
Oldalak száma: 650

„Tudtam, ha visszaölelem, elveszek a karjaiban, s arra kérem, maradjon velem örökké, bármi is legyen az ára…”

1869–1870.
Lina egyre kétségbeesettebben vágyik a szabadsága után. Élete minden perce gyötrelem a férje mellett. Mi történik a házasságuk utolsó egy éve alatt? Lina foggal-körömmel harcol Gyula ellen, vagy behódol neki? Kettejük macska-egér harcának milyen véget szán a sors?
1873–1874.
Lina továbbra is Antónia ügyében nyomoz, melynek szálai szövevényesebbek, mint bárki hitte volna. Valaki bravúrosan mozgatja a szálakat a háttérből. Ki irányítja a történéseket és miért? Lina rálel az igazságra? Történetük Mártonnal boldog véget ér?
Az utolsó részből minden kiderül!
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének végső felvonása.

 

„…a szív mennyi fájdalmat képes elviselni? S az enyém miért őt szereti még mindig, a történtek ellenére is?”

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam Lina történetét. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy megjelent a kötet, mert már nagyon vártam, de amikor kibontottam a csomagot, összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy ezzel a résszel véget ér Gyarmaty Karolina története. 

A történet röviden:

Ahogy az előző részek esetében már megszokhattuk, két idősíkon futnak az események, mégsem esnek egymástól olyan távol. Az 1860-as évek végén, Lina házasságának utolsó évében járunk. A férje továbbra is válogatott kínzási módszerekkel keseríti meg az életét, és teszi tönkre Linát testileg, és lelkileg. Még a beosztottjaik sem sietnek a segítségére, sőt. De vajon ezt a börtönt, amibe a férje kényszerítette, meddig fogja bírni egyedül? 

A történet, napjainkban játszódó részeiben Lina tovább nyomoz Antónia eltűnésének ügyében, azonban minél mélyebbre ás, annál több név, és annál több holttest kerül elő. Rejtélyes levelek, rég elfeledett sorsok, meglepő fordulatok emberi kapcsolatokban. Vajon mindenkiben megbízhat Lina, akit magához közel érez?

Gondolataim:

Az első sorától az utolsóig imádtam. Izgalmas, fordulatos, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Számomra Csernovszki-Nagy Alexandra a magyar Agatha Christie, ha krimiről van szó. Linával nyomoztam, nekem is megvoltak a gyanúsítottaim, de még véletlenül sem találtam ki, hogy ki mozgatja a szálakat. A végére már mindenkit gyanús volt, legyen gazdag vagy szegény családból származó. 🙂

Az Írónőnek köszönhetem, hogy a történelmi regények elnyerték a tetszésemet. Amíg be nem mutatta nekem Linát, és az ő történetét, nem igazán vettem a kezembe olyan könyvet ami a múlt században játszódott. Ma már tudatosan keresem a hasonló könyveket.

Vannak olyan szerelmek, olyan szereplők, amelyek és akik mélyen megérintenek. Ilyen volt Lina és Márton szenvedélyekkel teli, ámbár tiltott szerelme. Az a gyötrődés, az a kín, amit egymás közelében éreztek csak azért, mert az adott időben nem a szívükre hallgattak, hanem az eszükre, az szinte kiabál a lapokról. Nem tud elsiklani felette az olvasó, mert ő is érzi azt a fájdalmat, azt a szomorúságot, amit a főszereplőinknek át kellett élni. Sok kérdésre választ kapunk, és úgy tisztul ki előttünk a kép, ahogy egy művész viszi fel a festéket a vászonra. Minden egyes apró momentum fontos, hogy összeálljon a történet a könyv végén.

A történet során majdnem mindegyik főszereplőt megkedveltem. Azt, hogy kik azok, akik nem lettek a szívem csücskei, nem árulom el, mert az már spoiler lenne a történetre nézve. 🙂 

Nagyon szeretem Szandi írásmódját, ahogy a régies kifejezéseket használja. Sok esetben a lábjegyzet segít az olvasónak a szavak jelentésében, bár volt jó néhány olyan kifejezés, amit gyerekkoromban vidéken is használt az idősebb generáció. Jól esett egy kicsit nosztalgiázni, és visszarepülni azokba az időkbe.

Lina továbbra is az egyik kedvenc szereplőm volt a történet során. Megjárta a poklot, de nem tudta senki megtörni. Kiszabadult, és erősebb, mint valaha.
Számomra tökéletes az egész sorozat. Nemcsak Gyarmaty Karolina története, hanem Mimi nénié is, aki szintén egy erős, független, és határozott személyiség. Aki mer nem-et mondani akkor is, amikor mindenki fejet hajt. Lina is pontosan ilyen karakter. Volt kitől örökölnie. 🙂 Bátran mondhatom, hogy Lina példakép.

Nem tudom elégszer megköszönni az Írónőnek, hogy megmutatta nekem, hogy a történelmi regények, és maga a történelem, az nem az ördögtől való. Ha Alexandrával nem találkozom a kellő időben, akkor én még mindig messze elkerülném a történelmi ihletésű köteteket.

Szóval Szandi, nagyon köszönöm Neked! Köszönöm az élményt, köszönöm Lina történetét, köszönöm, hogy tanulhattam tőled, és köszönöm a kedvességed! Már nagyon várom a következő regényedet! 🙂

Borító:

Imádom! Gyönyörű, hangulatos, és annyira illik a történethez, a könyv egész hangulatához! Örülök, hogy a könyvespolcom éke lehet!

 

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a 19. században játszódó krimivel, és romantikával fűszerezett történeteket.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Malka Adler: Testvérek Auschwitzban

covers_612351.jpg

Szerző: Malka Adler
Cím: Testvérek Auschwitzban
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
Műfaj: történelmi
Oldalak száma: 510

 

A kilátástalanság és a remény megrendítő, igaz története
Dov és Yitzhak egy kis hegyvidéki, magyar faluban él a világ és a háború zajától elszigetelve. De egy napon 1944-ben a borzalom őket is eléri, és minden megváltozik. A nácik ellepik a falusiak otthonát, az ott élő zsidóknak csupán egyetlen órájuk marad az Auschwitzba tartó vonat indulásáig.
Hogy ezután mi történt, arra hat évtizeden át nem találtak szavakat a testvérek. Ám egy jó barátjuk kérésére most mégis megtörik a csendet, és izraeli otthonuk biztonságában elmondják fájdalmas, kegyetlenül őszinte történetüket, amelynek nem szabad feledésbe merülnie.
Margaret Atwood írói stílusára emlékeztető, zsigerig ható, megkerülhetetlen regény született Malka Adler tollából, amely erőt, vigasztalást és legfőképpen reményt sugároz az olvasó felé.

 

„… Hiányoztak a barátok, és az utcai focimeccsek. Az édes Slojmele, a szomszéd fia, aki csak hároméves volt. Slojmele. Ezerszer el kellett mesélni neki az ijesztő mesét az oroszlánról, aki gyerekeket falt fel. Kitört belőle a nevetés, főleg annál a résznél, mikor az oroszlán üvöltött, és felfalta a gyereket. Végül Hitler falta fel őt.” 

 

Napok óta gondolkodom, hogy mit írhatnék erről. De mindig ugyan az a szó ugrik be, ez pedig a kegyetlen. Olvastam már a témában, és fogok is még olvasni, bár szerintem nem mostanában, mert idő kell, hogy mindezt feldolgozzam. Nagyon sokszor kellett félretennem a könyvet, volt, hogy a mondat közepén csuktam be, mert egyszerűen képtelen voltam még egy szót elolvasni. Egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy ilyen emberekkel szembeni brutalitás valóban létezett.

Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy olvastam-e ettől megrázóbb könyvet az elmúlt években.

A történet röviden:

Mivel a cím elég árulkodó, így senkit nem fog meglepetésként érni, hogy ez a könyv a holokauszt borzalmait írja le. 2 túlélő, 2 testvér, 60 év után úgy dönt, hogy van elég lelki erejük ahhoz, hogy elmondják a történetüket. Nem szépítették a valóságot, nyersen, és őszintén elmondták, hogy rángatták el a családjukat, hogy nézték végig, ahogy az embereket küldik a gázkamrákba, hogy kínozzák, éheztetik a táborban a zsidókat. 

Váltott szemszögből követhetjük az eseményeket. A testvérek 15-16 évesek voltak, amikor pont került a korábbi életük végére, és meg kellett tanulniuk túlélni. De amilyen körülmények között voltak, az sem volt biztos, hogy a következő órát megérik.

Mivel Dov és Jichak mesélik el a történetüket, így egyértelmű, hogy sikerül megmenekülniük a pokolból. Nyomon követjük a tábor utáni életüket, hogy hogyan tudtak megbirkózni a mindennapokkal, az újdonsággal, és hogy 60 év után még mindig megvannak bizonyos szokásaik.

Gondolataim:

Még most is libabőrös vagyok, ha a könyv egyes jelenetei eszembe jutnak. Ezt a bejegyzést is napok óta írom, mert már az is megvisel, hogy újra kézbe veszem a könyvet, és visszalapozok a megjelölt oldalakhoz. Ettől függetlenül biztos, hogy fogok még a témában olvasni.

Belegondolni is borzalmas, hogy mit élhettek át azok az emberek, akiket kirángattak az otthonukból, elhurcoltak, úgy bántak velük, mintha nem is érző, lélegző emberek lennének. Amikor a szülők tudják, hogy mi történik, de a 2-3 éves gyerek nem érti, hogy miért kell ezen keresztülmenni, és mi várja majd a több napos út végén. 

A sok borzalom ellenére a testvéri szeretet és összetartozás csodálatosan van bemutatva. 

Mint ahogy már említettem, váltott szemszögből követhetjük nyomon a testvérek életét, így betekintést nyerünk abba is, hogy ugyan azokat az eseményeket hogyan élték meg külön-külön.

Borzalmas volt olvasni, hogy képes egyik ember úgy megtörni a másikat, hogy elveszti a józan eszét, és a saját családtagjában is képes kárt tenni, mert a túlélési ösztön nagyobb, mint a vér szerinti kötelék.

A tábor utáni évek is megrázóak, a túlélők hátralévő életére, szokásaikra is nagy hatással van. A másik embertársuk iránti bizalmat visszaszerezni hosszú évek munkája, ha egyáltalán sikerül.

Borító:

Most, hogy elolvastam a könyvet, más értelmet nyer a borító is. Szó szerint megremegek, ha ránézek, pedig Dov és Jichak már 15-16 évesek, amikor Auschwitzba kerülnek, nem ilyen kicsik, mint a borítón szereplő kisfiúk.

 

Csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik olvastak már a témában, és el tudják viselni a borzalmas valóságot, mert ez valóban egy nagyon megrázó könyv.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)