HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.
DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…
A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –,
hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban.
Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket,
emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat.
Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak.
Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul.
Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek.
Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?
Évekkel ezelőtt olvastam már ezt a könyvet, és most a fantasy hónap keretében újra a kezembe került. Így, több év elteltével teljesen máshogy nézek erre a történetre. Emlékszem, annak idején teljesen elvarázsolt.
Most 31 éves fejjel nekem kissé csöpögős tini könyvnek tűnik. Néha nagyon el volt nyújtva, és igazából, ha olyan 200 oldalt kihagynak az elejéről, akkor sem hiányzott volna a történet szempontjából. Néha olyan volt, mintha egy középiskolás lány naplóját olvastam volna.
Aki ismer, tudja, hogy imádom az angyalos könyveket, és ha történetesen egy Arkangyal a főszereplője, akkor engem ott helyben kell felmosni 🙂 Most ez valahogy kimaradt, pedig amint megjelent a színen Gabriel (szóval már rögtön a könyv legelején 😀 ) már vigyorogtam. De utána kezdődött egy erőteljes süllyedés a történetben, és kezdtem elveszíteni a reményt, hogy itt bármi izgalmas történik azon kívül, hogy Bethany és Xavier hú de nagyon szerelmesek, és egy lépést nem tudnak tenni a másik nélkül.
Gabrielben néha láttam fantáziát, és sajnáltam, hogy nem kapott nagyon szerepet ebben a történetben. A könyv végén volt egy „nagy jelenete” de sajnos leginkább az ügyeletes, megközelíthetetlen szépfiúnak van beállítva.
Ivy pontosan a női megfelelője Gabrielnek. Természetesen mindig tökéletesen néz ki, mindig mindent tökéletesen csinál, jótékonykodik, gyönyörű, és megközelíthetetlen, viszont mindenkihez van egy kedves szava, és mindenkinek jut az elbűvölő mosolyából.
És ott van Bethany, akitől néha a falnak mentem volna. Ahhoz képest, hogy angyal (és itt most a védelmében megemlítem, hogy nem olyan régóta) elég nagy hisztérika. Megállná a helyét egy ifjusági, tipikus gimis, pompomlányos regényben is. Értem én, hogy nincs tapasztalata a Földi léttel kapcsolatban, de olyan volt, mintha zsigerből utasítana el minden lehetőséget, hogy beilleszkedjen. Ő szereti Xaviert, és ezzel minden el van intézve. De ha figyelembe vesszük a Mennyországban betöltött eredeti feladatát, mely szerint az áthaladó gyermeki lelkeket vígasztalja, érettebb gondolkodású szereplőt várnánk.
De hogy most miért is emelem ki a három angyalt? Ők hárman azért érkeztek a Földre, hogy teljesítsék a küldetésüket, mely szerint segítsenek az embereknek újra egymásra találni, és szeretni a másikat. A gonosz erők munkálkodnak az emberek között, és a munkájuk, hogy ellensúlyozzák ezt a rosszat, és megelőzzék, hogy még több katasztrófa történjen.
Élik mindennapjaikat, segítik az embereket, önkénteskédnek, ami nagyon becsülendő, és követendő, viszont ha egy könyv első néhány 100 oldalán csak ez történik, az a könyv szempontjából kiábrándító.
Mikor már az olvasó kezdené feladni a sorokkal való küzdelmet, akkor feltűnik a képben Jake, és felpezsdíti a történetet. Természetesen ő nem a jófiúk táborát erősíti, de a megjelenésével legalább lesz egy kis izgalom. Innentől már egész gyorsan haladtam a könyvben. 🙂
Az évek során elég sok angyalos könyvet olvastam, de ennyi utalás a felsőbb hatalmakra egyikben sem volt (ha az összeset nézem egyszerre, akkor sem).
Engem ez annyira nem zavart, de ha van aki nagyon idegenkedik ettől, akkor neki nem ajánlom ezt a könyvet.
Mivel az augusztusi listán szerepel ennek a sorozatnak a második része is (jut eszembe, van 3.része? Vagy azzal már inkább nem foglalkoztak?), és mivel azt mondják, hogy az jobb, mint ez, ezért ma neki is állok, és meglátjuk mi lesz.
Összegezve, úgy érzem, ehhez a könyvhöz én már túl idős voltam. Egy tizenéves lány tuti hogy imádná 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
