Mörk Leonóra: Törött tulipánok

 

covers_675363.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Törött tulipánok
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 318

1651, ​Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.


„…nem vagyok én fa, nem kell nekem a földbe gyökerezve álldogálnom! Ha nem érzem jól magam valahol, akkor odébb megyek!”

Egyre jobban szeretem a történelmi romantikus regényeket, és ez többek között Mörk Leonórának köszönhető. Kíváncsian vártam, hogy ezzel a könyvével milyen tájakra kalauzol el a szerző, és nem csalódtam most sem. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Az 1600-as években járunk, Hollandiában. Jant, a fiatal festőt megbízza egy amszterdami kereskedő, hogy a vidéki házában, a felesége kérésének eleget téve fesse meg a virágait. A megbízást el is vállalja, azonban egyik napról a másikra hirtelen eltűnik. A húga oda utazik, egyrészt azért, hogy az épülő madárházat, és a lakóit felügyelje, másrészt, hogy kiderítse, miért és hova tűnt el a bátyja. A vidéki kastély azonban olyan titkokat rejt, ami szinte sokkolja nemcsak Jant hanem Helenat is.

Gondolataim:

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet. Magával ragadott a hangulata, a virágok, madarak bemutatása. Szeretem Mörk Leonóra könyveit, mert nemcsak egy romantikus történelmi regényt kapok, hanem bővebb ismeretekre tehetek szert, mint jelen esetben a nővények és állatok témakörében, vagy a festészetben. Nagyon sok hasznos információt kapunk a szerzőtől, mégsem érezzük úgy, hogy egy tankönyvet olvasunk.

Tetszettek a karakterábrázolások, mert korhű volt, mégis éreztem valami egyedit a szereplőinkben. Dorothea titka például engem is sokkolt, nemcsak a főszereplőinket. Amikor színt vallott, bevallom vennem kellett egy mély levegőt, mielőtt folytattam volna a történetet.

Hollandia gyönyörűen volt bemutatva. Az illatok, a rezgések, a hangulat magával ragadott, ha behunyom a szemem, akkor oda tudom magam képzelni a szereplőink mellé, hogy én is átéljem azt, amit ők, és sodorjon magával a holland atmoszféra.

Komoly szerepet kap a történetben a festészet. Az apró részletek, a színek, a rejtett motívumok mind-mind segítenek közelebb kerülni a szereplők megismeréséhez, és bizonyos titkok megfejtéséhez.

Szívesen olvastam volna még a labirintus megalkotásáról, és barangoltam volna a kastély kertben, ami úgy elevenedett meg a lelki szemeim előtt, mintha csodaországban lennék.

Igényesen megírt történetet kaptam, és számomra gyönyörű líraisággal bemutatott élővilágot, művészetet. Gondosan kidolgozott szerelmi szál, és sokszínű karakterek jellemzik a kötetet, mint ahogy azt már megszokhattunk a szerzőtől. Örömmel fogom újra kézbe venni a későbbiek folyamán is ezt a kötetet.

Aki szeretne egy kis időutazást tenni az 1600-as évekbeli Hollandiában, magába szívná a festészet sokszínűségét, madár és növényismeretet, de nem utasít el egy romantikus történetet, annak szívből ajánlom Mörk Leonóra ezen kötetét. 

Borító:

Gyönyörű, mint egy festmény. Nagyon illik a történethez, mert mint ahogyan egy festményt sem felületesen nézel meg, úgy ezt a borítót sem „csak úgy felcsapod”. Szeretem az élénk színeket rajta, és az árnyékok egymáshoz viszonyított kontrasztját.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Bauer Barbara: Bíborbetűk

 

covers_764304.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

„Időnként érdemes megállni – merengett a férfi. – Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el.”

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Carly Schabowski: A szivárvány

 

covers_761551.jpgSzerző: Carly Schabowski
Cím: A szivárvány
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

A ​poros deszkapadlón gondosan összehajtogatott papírlap hevert. Egy német nyelvű újságcikk, fakó fényképpel felfelé, amelyen két náci egyenruhás katona néz a fényképezőgépbe. Éppen vissza akartam tenni a dobozba a többi régi holmi közé, amikor a szöveg egy részlete megütötte a szemem. Elakadt a lélegzetem. Ismerem ezt a nevet.

London, napjainkban. Isla szeretett nagyapja történetein nőtt fel, amelyek a világháború előtti Lengyelországról szóltak és egy fiatal katonáról, aki bátran harcolt a németek ellen, hogy megvédje a honfitársait. Amikor a nagyapja kilencvenötödik születésnapjára készülve fényképeket keresgél, megdöbbenve pillantja meg a férfit náci egyenruhában. Minden hazugság lenne, amit róla tudott?

Nagyapja súlyos demenciában szenved, őt nem tudja megkérdezni, ezért Isla magára tekeri a szivárványszínű kendőt, amelyet a férfi a háborúból hozott, és nekilát, hogy kiderítse az igazságot. A történet, amit felfedez, letaglózza. Egy gyerekkori szerelemről szól, amit családi kötelezettség tép szét, és arról, hogyan kockáztatta az életét, a szerelmét és becsületét egy fiatal férfi, hogy titokban az igazságért harcoljon az ellenséges csapatok szívében…

Megható történet szerelemről, kötelességről és a családot átszövő titokról, igaz történet alapján.

 

„Kiderült számomra, hogy a történelem nem csak tényekből áll. Sokkal gazdagabb ennél. Történetekből formálódott, szemtanúk elbeszélése alapján, emlékekből – néha a sajátunkéból, néha másoké.”

Erre a kötetre a borítón lévő rövid ismertető miatt figyeltem fel: Lebilincselő, érzelmes történet a II. világháborúból. Valóban az volt. Köszönöm szépen Kossuth Kiadó, hogy elolvashattam!

A történet röviden:

Isla a szeretett nagyapja 95. születésnapjára készül. A padláson fényképek után kutatva rábukkan egy szivárvány színű sálra, és egy megkopott fényképre, amelyen a nagyapja szerepel náci egyenruhában. Teljesen összezavarodik, mert abban a hitben nőtt fel,  hogy a németek ellen, és nem a németek oldalán harcolt. Mivel tőle nem tud információhoz jutni az előrehaladott demenciája miatt, ezért olyan emberek segítségét kéri, akik ismerték fiatalon a nagyapját. Viszont minél többet megtud, annál több kérdés fogalmazódik meg benne. Vajon egész életében félrevezették? A nagyapja mégsem az, akinek gondolta? 

Gondolataim:

Nem volt egy könnyű olvasmány, ahogy azt előre sejtheti is az olvasó, amikor egy II. világháborús kötetet tart a kezében, viszont minden fájdalma ellenére letehetetlen volt. Ez a kötet más volt, mint az eddig olvasottak. Egy új oldalát mutatta be a háborúnak, amikor szinte gyerekként elhurcolnak, és erőszakkal kényszerítenek arra, hogy a saját hazád, a saját honfitársaid ellen emelj fegyvert.

A történet 2 idősíkon játszódik. Napjainkban Isla az elbeszélő, aki válaszokat szeretne kapni arról a bizonyos fényképről, amelyen a szeretett nagyapja szerepel. Lengyelországba utazik, ahol soha nem látott rokonokat ismer meg, ezáltal egyre mélyebbre ás a múltban. Naplók, és megsárgult levelek segítségével igyekszik megismerni a második világháború eseményeit.

Ezekből a naplókból ismerjük meg mi is Tomasz történetét. Egy 10 éves kisfiú, akire hamar rátalál a szerelem, és akit a háború kitörésekor elszakítanak a családjától. Az ő megpróbáltatásait olvasni nem volt könnyű. Hozott olyan döntéseket, amelyekre senkit nem szabadna kényszeríteni. Testileg, lelkileg megtörték, megsebezték, de Zofia iránt érzett szerelme volt az, ami újra és újra talpra állította.

Gyönyörűen volt lefestve a háború borzalmai között a feltétel nélküli szerelem. De nemcsak az törhet meg egy embert, ha elszakítják a szíve választottjától, vagy a családjától. A barátság is kiemelkedő fontosságú a történetben. Mire vagy képes a barátságért. Ha életeket kell feláldozni, kit választasz? Magadat? Vagy esetleg a másikat? A barátodat? A szerettedet?

A történetből tudjuk, hogy Tomasz idős korában demenciában szenved. Úgy gondolom, hogy azok után amin át kellett mennie, ezt a betegséget szinte már megváltásként fogadta. Mert a tiszta pillanatokban újra és újra átélte az évtizedekkel ezelőtti fájdalmakat. Amikor nem emlékezett, akkor meg tudott nyugodni a lelke is. 

Elolvasva a szerző gondolatait és a köszönetnyilvánítását, ledöbbentem. Egyrészt azért, mert ezt a kötetet hét éven keresztül írta. Másrészt pedig a saját családjából merített ötletet, a szerettei által átélt eseményeket dolgozta fel, és juttatta el az olvasókhoz. Az, hogy lengyel fiatalokat soroztak be a német hadseregbe, hogy a saját hazájuk, a saját népük ellen harcoljanak az valóban megtörtént.

Nehéz olvasmány volt a háború brutalitásáról, az átélt és megélt érzelmekről, a választás életre szóló hatásairól, és családi titkokról. Valóban lebilincselő, és letehetetlen kötet. 

Borító:

Sokszínű, mint a szivárvány. 🙂 Nagyon el lett találva, viszont a történet közel sem olyan vidám, mint egy szivárvány színű sál.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kristin Hannah: Fülemüle

covers_425248.jpg

Szerző: Kristin Hannah
Cím: Fülemüle
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 544

Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

 

„A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.” 

Őszinte leszek, amíg nem találkoztam ezzel a könyvvel, addig nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát. A Fülemüléről sem tudtam semmit. Többször láttam már a weboldalon, mindig megcsodáltam a borítóját, és emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy milyen hangulatos, biztos egy kedves kis történetet rejt. Majd amikor újra és újra kereszteztük egymás útját, akkor éreztem, hogy ez nem véletlen. Szóval nem mondanám, hogy én találtam rá a könyvre, inkább ő szólított meg engem. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A főszereplőink egy testvérpár, Isabelle és Vianne. Isabelle a lázadó, szabadszájú és harsány 18 éves, akit sorra tanácsolnak el az iskolákból, és Vianne a nyugodt, csendes természet, aki egy kis faluban él a férjével és a lányával. Vianne nem hisz abban, hogy Franciaország eleshet a háborúban, azonban amikor a férjének megérkezik a behívója, akkor kénytelen elfogadni a tényt, hogy a nácik megszállhatják az országot. Ezzel együtt Vianne házát is, így muszáj megosztania egy szobát az ellenséggel. A mindennapjaik félelemben, éhségben, és nélkülözésben telnek. Az idő előrehaladtával meg kell küzdeniük nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is, és viselniük kell a tetteik következményét.

A két testvér vérmérséklete teljesen különbözik, ezért amikor egy német tiszt beköltözik Vianne házába, Isabelle elutazik, így igyekszik megóvni a nővérét és az unokahúgát. Párizsba utazik, ahol csatlakozik az Ellenálláshoz, ezzel segítve az emberek életének megmentését. Mindezt az élete kockáztatásával.

Gondolataim:

Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy most milyen érzések kavarognak bennem. Dühös vagyok, és fáj a lelkem egyszerre. Érzelmek sokasága vonult rajtam végig, amíg olvastam a könyvet. A szereplőkkel együtt voltam fent, amikor reméltem egy jobb holnapot, és voltam nagyon mélyen, amikor nem volt más, csak elfogadni a kegyetlen valóságot.

Több száz könyvet elolvastam már életem során.Voltak köztük olyanok, ami után évekig rá sem néztem könyvre, mert annyira elvette a kedvem az olvasástól, és voltak olyanok is, amelyekre a mai napig emlékszem, mert fontos gondolatokat, és tanulnivalót kaptam tőlük. A Fülemüle az életem során elolvasott összes kötetet figyelembe véve az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb olvasmány lett. Gyönyörű, szívet tépő, lelket kiszakító történet a második világháború idejéből.

Nagyon sokáig nem értettem sem a címet, sem a borítót. Egyik sem utalt a világháborúra, vagy a náci megszállásra, leszámítva a háttérben meghúzódó repülőket, és a katonát. Amikor mindez értelmet nyert, akkor bevallom megkönnyeztem.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is foglalhatnám össze röviden, hogy miről szól ez a kötet. Hogy mi a mondanivalója? Mitől olyan különleges? Hiszen számos olyan könyvvel találkozunk, ami a holokausztot dolgozza fel. Ebben a történetben két nővér az élete kockáztatásával igyekszik segíteni az embereken mindezt szinte a Gestapo és az SS szeme láttára. Ha elkapják őket, az azonnali halállal jár.

A könyv elején nem volt szimpatikus Isabelle. Nem éreztem őszintének a kirohanásait. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy valaki szeresse, hogy kötődjön hozzá, ezért ment a saját feje után, és nem érdekelte, hogy kin fog átgázolni. Majd ahogy haladtunk előre a történetben, és szembesültünk azzal a töménytelen mennyiségű borzalommal, amit a franciáknak és a zsidóknak el kellett viselniük, úgy nőtt fel és komolyodott meg Isabelle is, és vált egy olyan nővé, aki mögött a férfiak milliói elbújhatnának. Nap mint nap az életét tette kockára, hogy megmentse egy ismeretlen ember életét. Mindezt önzetlenül, és teljesen természetes módon. Tudta, hogy neki ez a feladata. 

És tudjátok mi jutott újra és újra eszembe róla? Most, 2022-ben még abban sem remélhetsz segítséget, amikor útbaigazítást kérsz egy ismeretlentől az utcán. Ezt sajnos tapasztalatból tudom, ugyanis én pontosan így jártam. 3-ból 3 ember utasította el a segítség kérésemet. Pedig nem gondolom, hogy hajléktalanokra emlékeztetne a külsőm… 

Vianne teljesen eltérő temperamentummal rendelkezett, mint a húga. Neki értelem szerűen az volt a feladata, hogy észrevétlen maradjon úgy, hogy egy házban lakik az ellenséggel. Hogy lehetőségéhez mérten megadjon mindent a lányának, és életben maradjanak mindketten. Megjárta a poklot, és amikor azt gondolta, hogy rosszabb már nem lehet, akkor a németek minden egyes alkalommal rácáfoltak. Az ő kitartásából és élni akarásából sokat lehet tanulni. Úgy tűnhet, hogy ő nem tesz semmit a helyzet ellen, pedig a háttérben meghúzódva kihasználja a lehetőségeit, és segít ahol tud.

Az egész történet mélyen megérintett. Az utolsó 200 oldalt gyakorlatilag végig könnyeztem, sőt az utolsó 10 oldalnál kétszer is félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a patakokban folyó könnyeimtől. Nagyon megviselt, és nagyon fájdalmas volt. Még mindig nem tudtam elengedni, és úgy érzem, hogy még sokáig velem fog maradni ez a történet.

Zárásként csak annyit írnék, hogy ha csak egy könyvet olvasol el a témában, akkor ez legyen az.

Borító:

Minden centimétere gyönyörű. Eddig beszélt hozzám, de mér értem amit mond. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

 

covers_735538.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Asszonyom, édes úrnőm
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő.

Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész. Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret.

Az élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs. Johanna és Niccolò körül ott kavarog a változások korának tarka forgataga, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül.

Nekik azonban arra a kérdésre kell választ találniuk, jár-e szabályos szerelem két szabálytalan embernek. Egyáltalán, létezik-e szabályos szerelem?

 

 

„… a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.” 

Nem is olyan régen olvastam el az első könyvet Mörk Leonórától, de már akkor tudtam, hogy az összes megjelent kötetét szeretném megismerni. Néhány hete jelent meg az Írónő legújabb könyve, amit a Jaffa Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Johanna édesapja neves orvos, akinek a lánya a szeme fénye. Igyekszik átadni neki a tudását, és a lány örömmel szívja magába az apja minden szavát.  Amikor unokaöccse megbetegszik, akkor Johanna mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen neki. Ezért Augsburgba utazik, hogy mindent megtudjon az élet fájaként emlegetett szerről, és ezzel a tudással megmentse unokaöccsét. Azonban arra nem számít, hogy egy itália énekes elrabolja a szívét. De ismerve Niccolo múltját, vajon az ő szerelmüknek van-e jövője? 

Gondolataim:

Ez a történet magával ragadó volt, alíg tudtam letenni. Amikor csak tudtam, olvastam, így nagyjából két nap alatt a végére értem. Az 1600-as években játszódik, ami számomra azért különleges, mert emlékeim szerint ez az első könyv, ami ilyen távoli időkbe repít vissza. 

Ahogy oldalról oldalra haladtam a történettel, olvastam a lábjegyzeteket, a gyógynövények leírását, különböző betegségek gyógyítására tett kísérleteket, mindig ugyan az a gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogy mekkora kutatómunka áll emögött a könyv mögött. Mennyi idő, és energiaráfordítás kellett ahhoz, hogy ilyen élethűen, ilyen tökéletesen írja le az Írónő a több 100 évvel ezelőtt használt gyógyítási módszereket, vagy szokásokat. Emiatt is szerettem ennyire ezt a kötetet, mert annyira élethű, annyira igaz volt. 

Amikor a világjárványok veszik át az uralmat az emberek felett, akkor két fiatal sorsa megpecsételődik. Nagyon izgultam értük, különösen akkor, amikor a könyv címe alatti alcím értelmet nyert. Miért szabálytalan szerelem az övék? Hogy lehet egy szerelem szabálytalan? Ki fog derülni a történet olvasása során, ennyit elárulhatok. 🙂

A könyv nyelvezete igényes, a történet pedig érzelmekben gazdag, mindez korhű leírásokkal fűszerezett, mély mondanivalóval párosul. Egyszerűen tökéletes. A történet izgalmas, és tanulságos. Sorra vesszük az emberek millióit sújtó betegségeket, a gyógymódokat, gyógyfüveket, elkészítésük módját, azonban még sincs olyan érzése az embernek, hogy egy száraz tankönyvet olvasna. Mert bár ezek tények, mégis ott bujkál a sorok között az igazi érzelem, az elhivatottság, a segíteni akarás.

A főszereplőink csodálatra méltók. Johanna, a fiatal lány, akinek az orvos apja a minden, akire felnéz, aki tanítja. Ő az a lány, aki nem fogadja el, hogy nők nem lehetnek orvosok, mert ő az a lány, aki minden intelem ellenére a segítségét ajánlja fel a betegeknek abban a reményben, hogy az apjához hasonlóan hozzájáruljon a gyógyulásukhoz.

Niccolo a tehetséges, méltán híres énekes, akinek a tudtán kívül változtatták visszafordíthatatlanná a sorsát, és ennek ellenére nem tört meg. Az életkedve, az életigenlése számomra példaértékű volt. Azok után amit vele tettek mégis képes volt vígan nevetni, szeretni. Erre nem sokan lennének képesek.

Aki a tiszta szerelmen keresztül szeretné megismerni az 1600-as éveket, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. 

Borító:

Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű, és nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)