Buótyik Dorina: Maahes Isten rejtélye

 

covers_773995.jpg

Szerző: Buótyik Dorina
Cím: Maahes Isten rejtélye
Kiadó: Morningstar Publishing
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 374

Először ​volt a fesztivál, utána kezdődtek az eltűnések.

Gracie Simpson egyiptológus egy azonosítatlan múmiára bukkan egy szarkofág mélyén a Beni Szuef Múzeumban. A vizsgálatok megállapítják, mely temetőből származik, így felkéri Tarek régészt és férjét, Louis-t, hogy tárják fel együtt. Ám nem úgy alakulnak a dolgok az ásatás körül, ahogy azt elképzelték. Gondok adódnak a támogatással, nem engedélyeztetik az ásatást, de mikor elkezdődik, egyre több baljóslatú esemény történik. Hirtelen meghal egy munkás, valaki ijesztgeti őket az éjszaka közepén. Vajon ki szabotálja az ásatást? Vagy tényleg létezik Maahes isten legendája?

Thomas Shephard bűnügyi riporter azt a lehetőséget kapja, hogy ő lehet Gordon helyettese. Ám ott van a másik esélyes is, a szerkesztőség beképzeltje, Jason. Feladatuk, hogy olyan kihűlt ügyet göngyölítsenek fel, amit címlapra vihetnek. Thomas neki is fog a munkának; kinézi az egy éve eltűnt Matt esetét. Megtudja, hogy a fiú öt eltűnt lány után kutatott, mikor Egyiptomban járt. Megkéri az egykori riportert, Davidet, aki Kairóban lakik, hogy nyomozzanak együtt.

A szálak a rejtélyes kis falucskába, Himahamaydah-ba vezetnek, ahol az a szóbeszéd járja, hogy a Skarlát fesztivál után mindig eltűnik valaki. Csakugyan Maahes falja fel az embereket?

Egy ásatás
Egy eltűnt fiú
Egy legenda
Maahes isten rejtélye

Egy történet, ahol a valódi régészet találkozik a fikció izgalmas fordulataival.

 

„Senki sem tudja a másikról, hogy mit élt át. Addig, amíg meg nem ismerjük egymást..” 

Természetesen nyomon követem a szerző közösségi oldalait. Amikor a könyv még csak készülőben volt, akkor Dorina mutatott néhány képet a követőinek, hogy részt vesz egy ásatáson. Minél hitelesebb képet szeretett volna átadni az olvasóinak a következő regényében. Nos, miután elolvastam a könyvet, őszintén állíthatom, hogy sikerült. Izgatottan vártam a megjelenést, nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az események két szálon futnak. Thomas, az oknyomozó újságíró előtt nagy lehetőség áll. Ha olyan cikket tud felmutatni, ami címlapra kerülhet, akkor megkaphatja a vezető helyettesi székét, azonban ellenfele is akad a kollégája személyében. Thomas Egyiptomba utazik azzal a céllal, hogy megtalálja az egy éve eltűnt egyetemista  fiút. A nyomozás azonban nem várt fordulatokat vesz. De nemcsak az egyre rejtélyesebb titkokkal kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy egy titokzatos idegen az életére tör.

Gracie elfoglalja a helyét a Beni Szuef Múzeum igazgatói székében. A múzeum egy poros zugában egy múmiára bukkan. A vizsgálatok során kiderül, hogy honnan származik. Gracie egy ásatást tervez arra a területre, azonban az engedélyekkel kapcsolatban folyamatosan akadályokba ütközik. Amikor egyre több holttest bukkan elő a területről, akkor az ásatás félbeszakad. De ez csak a kezdet. Megbetegedések, eltűnt gyerekek, egy hátborzongató legenda Maahes Isten körül. Vajon hogyan kapcsolódik össze mindez?

Gondolataim:

Nagyon szeretem Gracie Simpson történeteit, és izgatottan fogtam bele az olvasásba. Ahogy haladtam a történettel, egyre inkább meglepődtem, mert egy teljesen más történetre számítottam. Viszont nem csalódtam, izgalmas volt, fordulatos, rejtélyekkel teli, és a könyv végére a leesett államat kellett felszednem a földről.

Az események két helyszínen játszódnak. Thomas, az oknyomozó újságíró és David, a volt kollégája egy egyiptomi szállóban nyomoznak az eltűnt angol fiú után, Gracie és a csapata pedig egy ásatáson dolgozik szintén Egyiptomban. Mind a két helyszínen izgalmas, és olykor megdöbbentő eseményeknek vagyunk tanúi, viszont a két szál írásmódja számomra teljesen eltérő volt.

Már az első néhány bekezdés után egyértelművé válik, hogy a szerző milyen izgalommal, átéléssel, és szívvel-lélekkel dolgozott nemcsak az ásatáson, hanem azon is, hogy ezt hitelesen átadja az olvasóinak. Itthon szoktam mesélni az olvasmány élményeimről a férjemnek, és neki említettem, ahogy olvasom a sírok feltárását, a sorok között érzem, hogy Dorina mennyire rajong ezért a munkáért. Ahogy egy gyermek képes tiszta szívből átélni a karácsony varázsát, ugyan ezt a szívből jövő lelkesedést éreztem én is Dorinán.

Ez a kötet egyszerre volt fantasy, kalandregény, és krimi. Egy percig nem unatkoztam olvasás közben, nagyon kíváncsi voltam a rejtély megoldására. A könyv végére az is kiderül, hogy mitől olyan különleges Oscar, a kék macsek. 🙂 Én nem vagyok egy nagy macskás ember, de őt nagyon szeretem. 🙂

Amit negatívumként el tudok mondani erről a könyvről, az a szerkesztés hiánya. Akadtak érdekes ragozások, szókapcsolatok, vagy esetenként felcserélt szórend, amiről úgy gondolom, hogy egy szerkesztőnek illett volna észrevenni, és javítani. De ezt leszámítva más negatívot nem tudok elmondani a könyvről.

Letehetetlen, és izgalmas olvasmány volt. A fantasy, és a krimi rajongóinak szívből ajánlom ezt a kötetet. Nemcsak tökéletes kikapcsolódást nyújt, hanem hasznos információkkal is gazdagodhatunk. Szórakoztat, és tanít. Kell ennél több? 🙂

Bízom benne, hogy még nagyon sokszor kalandozhatunk Gracie Simpsonnal, és persze Oscarral. 🙂

Borító:

Nem szeretem a sárga borítókat, meg úgy alapból a sárga színt sem, viszont ez már a második könyv, amit nagyon szeretek a borító színének ellenére is. Most, hogy már ismerem a mögötte lévő történetet, minél többet nézem, annál jobban tetszik.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: A barlang

 

covers_772916.jpg

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: A barlang
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Natalie, a fiatal amerikai barlangászlány 2015-ben egy ukrajnai expedíción megdöbbentő leletekre bukkan a föld alatt: cipőket, edényeket és egy gabonamalmot talál, meg egy héber feliratú arany nyakláncot. A nyomok egy zsidó nagycsaládhoz vezetnek, melynek tagjai 1942-ben ott találtak menedéket Hitler katonái elől. Az egyik túlélő, az ekkor már nyolcvankilenc éves Josa Burker megeleveníti Natalie előtt a tizenévesen átélt üldöztetés történetét, hogyan tartotta benne a reményt családja bátorsága, összetartása és hite, valamint a gettóba zárt kedvese iránt érzett szerelme a legsötétebb időkben is. Azt is elárulja Natalie-nak, mit jelent a barlangban talált aranylánc szív alakú medáljára vésett, héber 91-es szám… 

„Annyi báránybőrbe bújt farkassal találkoztam már, hogy nem hittem, hogy vannak még emberek ebben a sötét világban, akik nem közömbösek a sorsunk iránt.”

A kötet megjelenése előtt keresett meg a Fátyol Kiadó, hogy hamarosan újabb könyvvel bővül a kínálatuk, elolvasnám-e. A II. világháborús könyvekre, amelyek igaz történet alapján íródtak, nem tudok nemet mondani, így örömmel fogadtam a könyvet. Ezúton is köszönöm a Kiadónak.

A történet röviden:

Natalie barlangkutató. Egy elhagyatott, részben feltárt ukrajnai barlang vizsgálata közbe meglepő felfedezést tesz. Egy malomkő, evőeszközök, fél pár cipő, egy szív alakú medál pihent a sötétség mélyén. A szóbeszéd szerint a második világháborúban zsidók rejtőztek a barlangban. Natalie szeretne ennek a végére járni, ezért a nyaklánc tulajdonosának keresésére indul, így találkozik egy otthonban élő, 89 éves zsidó származású úrral, Josa Burkerrel. Ő az egyik túlélője a nácik mészárlásának, aki a barlang mélyén rejtőzködött. Josa meséli el, hogy miken kellett keresztülmennie neki és a családjának az életben maradásért, és tőle tudjuk meg a nyaklánc történetét is.

Gondolataim:

Összetörtem. Ahogy befejeztem a könyvet, azzal a lendülettel fel is került a kedvenceim listájára. 

A történet eleje nagyon izgalmas volt. Egy sötét barlangban felfedezni az ismeretlent, ott körbenézni, ahol előttem még nem járt senki.. Ki ne vágyna erre az izgalmas kalandra? Hajt az adrenalin, a kíváncsiság, és a remény, hogy hátha valamilyen sorsfordító dologra, tárgyra bukkansz. Mint ahogy jelen esetben Natalie, aki a véletlen folytán megtalálta a nyakláncot. A nyakláncnak története van, és szeretné megismerni. 

A történet fő narrátora Josa, aki a családjával élt egy kis faluban, és aki már fiatalon megtapasztalja az igaz, és mindent elsöprő szerelem érzését. A családja vallásos, és hisznek abban, hogy ha segítenek másokon, akkor amikor szükséges, ők is segítő kezekbe kapaszkodhatnak. Amikor a hazájukat, és az otthonaikat megszállják a németek, akkor rájönnek, hogy nagyobbat nem is tévedhettek volna. A barátaik, a szomszédaik egy emberként fordulnak el tőlük, csak azért, mert zsidó származásúak. A családi összetartás, és a hit ereje az, amibe kapaszkodni tudnak, amikor az életükért menekülnek.

Amikor megtalálták a barlangot, akkor szinte megkönnyebbültem én is. Sikerült, túl fogják élni. Nem lesz könnyű, sőt, egész életük legnagyobb kihívása lesz, de túl fogják élni. Viszont egy apró hiba, egy pici figyelmetlenség az életükbe kerülhet. 

Josa történetét hallgatva teljesen ledöbbentem. Hosszú hónapokon keresztül napfény nélkül, teljes sötétségben, az állandó 10 fokban éltek, mégsem adták fel. Minden egyes megpróbáltatás által erősebbek lettek. Az életösztön és a hitük, hogy van egy felsőbb hatalom, aki fogja a kezüket, és aki védőpajzsot tart a fejük fölött az, ami miatt erősebbé váltak. Pedig éheztek, fáztak, szenvedtek, legyengültek. Bennem mindeközben a harag munkálkodott. Miken kell még ennek a családnak keresztülmennie? Miért kell nekik egy sötét barlang mélyén az életüket félteni, és miért fordít nekik hátat mindenki, akin eddig ők segítettek? Dühös voltam, bevallom. Az emberekre, és az egész helyzetre, ami a föld alá kényszerítette a Burker családot. Csak magukra számíthattak, mert akiket a barátaiknak gondoltak, elfordultak tőlük. Egy angyali segítségben reménykedtek, hogy csak 1 ember lássa meg bennük azt, hogy ők is érző, lélegző emberek.

Sokat adott nekem ez a könyv. Egyrészt a hitet, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. A kitartást, hogy soha nem szabad feladni. Minden buktató után erősebben kell felkelni, és tovább indulni. Az igaz szeretet és szerelem erejét, ami évtizedeken át, a legnagyobb kilátástalanságban sem hagyja el az embert. És a célt, amit kitűzünk magunk elé, és amiért érdemes küzdeni.

A legmegrázóbb számomra maga a tudat, hogy a könyvben elhangzottak valóban megtörténtek. Valóban volt egy család, aki a háború borzalmai elől egy barlang mélyére menekült, és önként vállalták a napfény nélküli életet hosszú hónapokon keresztül azért, hogy életben maradjanak.

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a könyvről, és a bennem kavargó érzésekről. De csak annyit mondanék zárásként, hogy olvassátok el, mert megéri. Szívet tépő, de nagyon szép olvasmány.

Borító:

Nagyon illik a könyvhöz. Minden szerepel rajta, aminek jelentősége van a történetben. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Varga Gy. Brian: Két nap az élet

 

covers_689869.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430

 

Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.
 

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.” 

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )

A történet röviden:

A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.

Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek. 

A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.

Gondolataim:

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem. 

Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat. 

A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Borító:

Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: Halálos bűn

covers_672935.jpg

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Halálos bűn
Kiadó: Fátyol
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak. A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő. Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak. Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak. Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.

 

„A legtöbb dolog, amiért éltél, nem valódi. Azt hiszed, hogy attól valódi valami, hogy látod, és megfoghatod? Láttad már valaha a levegőt? Megérintetted már valaha a szeretetet? Demetri, az öt érzékszervünk nem tudja nekünk megmutatni a valóságot. Csak a benned lévő lélek látja azt.” 

 

Az ajánló spoilert tartalmazhat!! 

 

Az első rész is nagyot ütött, de ez a rész határozottan a padlóra küldött. Köszönöm szépen a Fátyol Kiadónak, hogy elolvashattam Tony Brown történetét.

A történet röviden:

Tonyt egyik pillanatban az FBI helikopterei, emberei és kutyái üldözik. Menekül az életéért, mégis az öngyilkosságon gondolkodik. A következő pillanatban egy kórházi ágyon ébred, körülötte orvosok, nővérek. Nem érti, hogy miért került oda, mit követhetett el. Mindenki egy tárgyalásról beszél, azonban ő semmire nem emlékszik. A tárgyalás napján azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, végül már Tony sem tudja eldönteni hogy mi a valóság, és mi a képzelete szüleménye.

Gondolataim:

Rettenetesen megrázó volt ez a rész tudva, hogy életrajzi ihletésű, tehát valóban megtörténtek az események. Szinte percről percre nyomon követjük, ahogy Tony egyre kétségbeesettebben küzd a démonaival, és a szeretethiány, ami egész eddigi életében elkísérte, milyen ütemben taszítja egyre mélyebbre. Amikor már azt gondolja, hogy az amerikai álmot éli, akkor ismét történik valami, ami bebizonyítja, hogy a siker, a hírnév, a pénz és a drogok nem elegendőek egy boldog élethez. Ismét rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek gondolja.

Sokszor éreztem késztetést arra, hogy rákiabáljak, hogy ne bízzon meg mindenkiben, és ha már egyszer rálépett a helyes útra, akkor küzdjön, maradjon rajta, és tanuljon meg nem-et mondani. 

A kórházban játszódó jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással. A folyamatos feszültség ott bizsergett a bőröm alatt, szinte már szomjaztam az információkat, és bíztam benne, hogy Tony újra visszatalál saját magához. Mégis számomra a legjelentősebb mondat a könyvben nem Tony szájából hangzott el, hanem az orvosa szájából. „maga nem bolond”. Úgy gondolom, hogy egy ilyen határozott orvosra volt szüksége Tonynak, aki ember is tudott maradni, mégis határozottan kommunikált vele.

Ami nekem már sok volt ebben a kötetben, azok a vallási utalások, bibliai idézetek. Tudom, hogy miért volt a valláson a hangsúly, értettem a mondanivalóját, és valóban szüksége van az ember lelkének a hitre, a reményre a mindennapokban, vagy a fontosabb eseményeknél, de sajnálom, nekem ez már nagyon sok volt.

Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem Tony Brown történetét.

 

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődéseteket, akkor a Fátyol Kiadó oldaláról (Shop – Fátyol Kiadó (fatyol.hu)) ti is be tudjátok szerezni az első résszel együtt 10% kedvezménnyel. Ehhez használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje

 

Borító:

A könyv végére értelmet nyert a borító. Nem tagadom, első ránézésre ez a borító sem nyerte el a tetszésemet, de jelen esetben is végig kellett olvasnom a könyvet, hogy választ kapjak a kérdésemre vele kapcsolatban. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: Tony Brown

covers_671164.jpgSzerző: Damaris Kofmehl
Cím: Tony Brown
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254
 

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.

“Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”

Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik…

… ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

„Pontosan úgy volt minden, ahogyan gondoltam: semmit sem ért az életem, és halálom sem tűnt volna fel senkinek. Minden mindegy volt.” 

Sem a cím, sem a borító nem mozgatott meg bennem olyan érzelmeket, vagy gondolatokat, hogy nekem mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet. Azért mondtam mégis igent a Fátyol Kiadó megkeresésére, mert a fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt, egy izgalmas könyv ígérete jelent meg előttem. Nem is csalódtam.

A történet röviden:

Tony egy börtönben látta meg a napvilágot. Mivel a vér szerinti anyjával ott nem maradhatott, ezért előbb a nagyanyja nevelte, majd 3 évesen örökbefogadó szülőkhöz került. Ott megismerte a bátyját, és azt gondolta, hogy boldog életet élhet. Azonban a folyamatos bántalmazások miatt árvaházba került, majd onnan egyik nevelőszülőtől a másikig. Egy kis szeretetre vágyott, és hiába a bántalmazások, visszavágyott az örökbefogadó szüleihez. Mindig bízott a jobb holnapban, azonban az nem jött el. A barátainak akkor volt jó, amíg hasznuk származott belőle. Egyre lejjebb süllyedt, míg egy napon az utcán találta magát. Alkohol, drogok, és a sorozatos öngyilkossági kísérletek voltak a társai, amíg egy napon egy váratlan esemény meg nem változtatott mindent.

Gondolataim:

Ez egy nagyon nehéz olvasmány volt. A történet elején szívből sajnáltam Tonyt. Csak egy kis szeretetre, törődésre vágyott. Annyira szomjazta, hogy valakinek fontos legyen, érezze, hogy van értelme az életének, hogy tárt karokkal fogadott mindenkit, aki egy kedves szóval, vagy egy mosollyal közeledett felé. Hitt, bízott az emberekben, akik sorra fordultak el tőle. A kilátástalan helyzete egyre mélyebbre sodorta, de még akkor is hitt abban, hogy legalább vannak barátai. Komolyan fájt a szívem érte.

Nem volt könnyű élete, sok mindent megélt az élete során, és még csak nagykorú sem volt. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ekkora szeretetéhsége lett volna a főszereplőnek. Az pedig, hogy ez egy igaz történet, különösen megrázó volt. Emiatt lassabban is haladtam az olvasással, mert idő kellett, hogy az olvasottakat az én lelkem is fel tudja dolgozni.

A történet végéig bíztam abban, hogy Tony találni fog valakit, akiben valóban megbízhat, akinek fontos, aki törődik vele. Mert minden ember megérdemli a szeretetet, minden embernek szüksége van arra, hogy tudja, van értelme annak, hogy meglátta a napvilágot, és okkal született meg.

Az eseményeket ő maga meséli el, a szemünk előtt elevenedik meg az élete, szinte már kézzel fogható a fájdalma. Emiatt is megrázó a kötet. Viszont a nyelvezete egyszerű, szinte már a „száraz tényeket” kapjuk, mindenféle cenzúra nélkül. Könnyen, és gyorsan lehetne olvasni, de a témája miatt időnként meg kell állni, mert ennyi kínt, ennyi megpróbáltatást egyszerre nem tud feldolgozni az olvasó. Legalábbis nekem nem ment.

A történet folytatását kíváncsian, és reményekkel telve fogom kézbe venni.

A Kiadó oldaláról most te is beszerezheted a kötetet a második résszel együtt 10 % kedvezménnyel. Ehhez használd a kuponkódomat: szavakerdeje

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye

 

covers_597499.jpg

Szerző: Buótyik Dorina
Cím: III. Amenemhat rejtélye
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Műfaj: kalandregény, fantasy
Oldalak száma: 260

 

Egy ​fáraó.
Három fiatal egyiptológus.
Egy idős kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.

Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.
Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.
Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.
A fiatalok rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját, mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.
Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?

Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel.
Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!

 

„Ez az ügy egyre bonyolultabb. Nem tudom fiúk, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy rossz álom. És én fel akarok ébredni.” 

Kedves Dorina, nagyon szépen köszönöm, hogy elküldted nekem az első könyvedet is, és elolvashattam!

Rendhagyó módon a második résszel ismerkedtem meg először, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, nagyon szerettem, ennek fényében írom ezt az ajánlót.

A történet röviden:

Gracie, a neves egyiptológus egy telefonhívást kap Egyiptomból. Sürgősen oda kell repülnie, és megtartania egy tárlatvezetést, ugyanis a helyi egyiptológusnő rejtélyes körülmények között eltűnik. Gracie az asszisztensével, és egy minden lében kanál újságíróval el is indul. De az egyszerűnek vélt helyettesítés különös kérdéseket vet fel mindenkiben. Ha Rania ennyit dolgozott a tárlattal, mégis hová tűnhetett el szó nélkül? 

Főhőseink nyomozásba kezdenek, azonban amit találnak, arra nincsenek felkészülve. Családi titkok, egy titokzatos napló, még titokzatosabb tolvajbanda. A történet végére kiderül, hogy mi a közös bennük.

Gondolataim:

Mint ahogy említettem, a második részt olvastam először, így pontosan látom a két kötet közötti különbséget, illetve, hogy mekkora fejlődés áll az Írónő mögött ezután a kötet megírása után. Mind terjedelemben, mint szóhasználatokban.

Izgalomban ebben a kötetben sem volt hiány, nagyon szerettem olvasni. Fordulatos volt, rejtélyekkel teli. Személy szerint én nagyon szeretem a jelenben és a múltban játszódó történeteket, de ahogy gyorsan végigpörgetem az emlékeimet, olyan nem rémlik, hogy a jelen és a múlt egy ponton találkozik. Ez az időhurok különlegessé teszi az események menetét.

Amit sajnálok, hogy ennyi információhoz, rejtélyhez kicsit rövid volt a kötet. A második részben kiderül, hogy hogyan folytatódik a főszereplőink élete, azonban egy kicsit szerettem volna többet olvasni arról, hogy hogyan is jutottak el oda.

Egyetlen pici tüske maradt bennem, mégpedig Rania munkájáról, és a történetet elindító eseményekről. Arról abszolút nincs információm, hogy pl. egy múzeumi tárlatot milyen módon készítenek elő, viszont az meglepett, hogy aki megrendezte, annak nincs B terve, vagy egy helyettese, aki beugrik, és lebonyolítja az eseményt, ha valami balul üt ki. Mondom ezt úgy, hogy csak arra tudok hagyatkozni, hogy amikor mi rendeztünk kiállítást, akkor többen vettünk részt benne, és már a megnyitó előtt jóval készen voltunk a berendezéssel, és mint ahogy mondtam, valóban nincs tapasztalatom, hogyan is működik ez múzeumi körökben. 

Na de ennyit a negatívumokról. 🙂 Az események gyorsan követték egymást, egy percig sem unatkozott az olvasó. Mintha egy film képkockái elevenedtek volna meg a szemem előtt. A lehetőségeimhez képest gyorsan haladtam az olvasással, és amikor le kellett tennem az olvasómat, már alíg vártam, hogy legyen akár csak 10 percem is, hogy folytatni tudjam a történetet, és újra Egyiptomban barangolhassak.

Én úgy gondolom, hogy első könyvhöz képest, ami ráadásul igen összetett, jól sikerült. 🙂 Az apróbb hibák ki lettek küszöbölve a második részben, és valóban szemmel látható a fejlődés.

Borító:

Nekem tetszik. 🙂 A színvilága figyelemfelkeltő, a képi motívumok pedig hűen tükrözik egy kalandregény hangulatát. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)