Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.
„A Paranormalcy engem is teljesen elcsábított. Evie-ért két szexi paranormális lény verseng és mindketten győznek: az egyikük Evie szívét, a másikuk viszont az enyémet nyerte meg.” (APRILYNNE PIKE, a Wings c. New York Times bestseller szerzője).
„Pergő, mozgalmas történet, száguld, akár egy hullámvasút. Nem maradt hiányérzetem: vagány, szellemes, de helyenként félelmetes is. Egyszerűen imádom!” BECCA FITZPATRICK, a Csitt, csitt c. bestseller szerzője
Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!
Két évvel ezelőtt vettem meg a könyvet, akkor el is olvastam, de mára már csak részletek maradtak meg belőle. Tipikus vörös pöttyös, YA fantasy könyv volt , a szereplőket nézve mégis más, mint amiket eddig olvastam.
Aki beleolvasott már fantasy könyvekbe, akkor neki nem újdonság, hogy egy, maximum két természetfeletti lény köré van építve a történet, ezzel szemben ebben a könyvben a mesékben szereplő összes lény megjelenik, ami nálam abszolút pozitívum.
A könyvben találkozunk többek között vámpírokkal, tündérekkel, vérfarkasokkal, sellővel, de feltűnnik például egy üres lény is, akiről eddig nem nagyon olvashattunk, és még sorolhatnám.
Az alap történet nagyon izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a természetfeletti lények szöges ellentétei az eddig megszokottaknak. A tündéreket nem az erdőben repkedő cuki kis lényeknek mutatja be, és a vámpírok sem egészen lélegzetelállítóan szexi lények.
No de kezdjük az elején. A történet első felében az NPEH (Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatal) központjában járunk, aminek Raquel a vezetője. Az egyik legfontosabb munkatársuk Evie, aki szintén különleges képességekkel rendelkezik. Átlát a paranormális lények álcáján, így a vámpírok hiába öltenek magukra egy szívdöglesztő álcát, Evie látja a mögötte lévő oszló hullát is. A legfontosabb feladata, hogy megkeresse, és elfogja a természetfeletti lényeket, viszont ne tegyen kárt bennük. A legjobb barátnője egy sellő, és évekkel korábban közel került egy tündérhez, aki közel sem a mesékből ismert jótündér 🙂
De ha eddig nem lett volna elég a felsorakoztatott szépfiúkból, akkor megjelenik Lend, és ezzel igencsak felforgatja a központ életét. Szintén természetfeletti lény, viszont hasonlóval még a sokat tapasztalt Evie sem találkozozz. Lend különleges képessége, hogy bárki külsejét magára tudja ölteni, ezért nagyon hamar felhívja magára Evie figyelmét.
A „szürke” hétköznapok azonban nem tartottak sokáig, ugyanis egy ismeretlen lény sorra öli meg a paranormális lényeket. A sorozatos gyilkosságok következtében Evie elveszíti a legjobb barátját, és ha túl akarja élni a mészárlást, Lenddel együtt menekülni kényszerül.
Így ismeri meg Lend családját, életét, és bepillantást nyer az általa legjobban vágyott, hétköznapi világba.
Lend felbukkanásával már várható egy szerelmi háromszög, amin meg sem lepődök, ha egy YA könyvet veszek a kezembe. Természetesen a szokásos klisék itt is megjelennek, de ezek közel sem annyira zavaróak, mint Evie rózsaszín mániája. Az már elfogadott hogy egy kislányt vattacukornak öltöztetnek, és a hasonló színű szoba sem okoz nagy meglepetést, na de ha egy tizenéves tini beteges rajongásának a tárgya a rózsaszín (és itt most ne csak egy kiegészítőre, mondjuk egy karkötőre gondoljatok), na akkor elmorzsolok egy könnycseppet.
A mellékszereplők közül egy kivétellel, mindenkit sikerült megkedvelnem. Még Reth-t is, attól függetlenül, hogy nem éppen a cuki tündért testesíti meg 🙂 Viszont Raquel nem került közel hozzám. Maximálisan megértem Evie-t, hogy bízzon meg maradéktalanul egy olyan emberben, aki bár anyjaként szereti, mégsem bízik benne annyira, hogy őszintén, mindent elmondjon neki.
Alisha és Lend életéről, családjáról szívesen olvastam volna még, egy-egy saját történetnek örülnék.
A könyv végén azért maradtak megválaszolatlan kérdések. Ami engem legjobban érdekel, azok az üres lények, és hogy milyen célból lettek teremtve? Azt már tudjuk, hogy az életben maradásukhoz a paranormális lények lelkét kell megszerezniük. Ez nekik nemcsak a túlélést jelenti, de hiszik, hogy így a természetfölötti lényeken segítenek, hogy megszabaduljanak ettől a világtól.
Bár imádom a vámpírokat, a tündéreket, és úgy egyáltalán, a természetfölötti lényeket, mégis tetszett, hogy Kiersten White nem a szépet és a jót helyezi előtérbe, hanem megmutatja az álca alatt lévő igazi külsejét a lényeknek, a tündéreket nem ruházza fel 100%-ban jó tulajdonságokkal, és végre (bár rövid időre) de egy sellő is megjelenik a történetben.
Végre egy olyan fantasyt kaptunk, amiben nem a csillogás, az izmos, kigyúrt vérfarkasok, vámpírok, és a szívdöglesztő tündérek állnak a középpontban, hanem szembesülünk a kevésbé kedvelt tulajdonságokkal is. Mindenképp megéri rászánni az időt erre a könyvre.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)