Varga Gy. Brian: Hazamegyek karácsonyra / A karácsonyi levél

covers_766979.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Hazamegyek karácsonyra / A karácsonyi levél
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Karácsonykor ​mindig történik valami csoda

Brigi, a Hazamegyek karácsonyra főszereplője egy nagy csalódás következtében teljesen magába zárkózik. Az otthona menedékében, a családtagjaival körbevéve érzi igazán jól magát. A legnagyobb boldogság azonban mégis csak akkor éri, mikor az Angliában élő öccse bejelenti: hazalátogat karácsonyra. Az egész család felbolydul, és lelkesen készülődnek a régen látott fiú fogadására. Brigi a havazás ellenére aznap korán elutazik, hogy kimenjen Bálint elé a repülőtérre, ám egy nem várt meglepetésben lesz része…
Evelin, A karácsonyi levél főhőse boldog kapcsolatban él, és mindene megvan, amire vágyik. Minderre csak a családja rosszallása vet némi árnyékot, ő azonban bízik abban, hogy egyszer elfogadják a párját. A csillogó, sokak által vágyott életben viszont nem minden olyan, amilyennek látszik. S miközben Evelin végigjárja a felismerés útját, Gábor, az egyedülálló várbalogi férfi a helyi könyvtárból kikölcsönzött könyvben egy titokzatos levelet talál…
Varga Gy. Brian ezúttal két igazán hangulatos, szívmelengető kisregényt tár az olvasók elé, amelyek nagyszerű kikapcsolódást nyújtanak az ünnepekre.

 

„Könyv, pénztárca, pulóver, salátás tál, teaválogatás került elő a színes papírok halmazából. Nem túl nagy dolgok, de felnőttként az ember másként értékeli a karácsony ünnepét: olyankor már inkább az együttlét számít, s nem az, hogy mit rejt a csomagolás.” 

Nagyon vártam, hogy végre megérkezzem hozzám is ez a csodaszép külsővel rendelkező könyv. Amikor kézhez kaptam, szinte azonnal el is kezdtem olvasni. Ahogy a végére értem, akkor tudatosult bennem, hogy Varga Gy. Brian a kedvenc hazai férfi íróm. 🙂 

A történet röviden:

Hazamegyek karácsonyra:

Brigi 22 éves fiatal lány, aki bár a szüleivel és a húgaival él, mégis magányos. Az imádott öccse Angliában lakik, és amikor bejelenti, hogy haza tud menni Karácsonyra, az egész ház felbolydul, mint egy méhkas, és mindenki Bálint érkezését várja. Brigi korán reggel elindul Budapestre, hogy a havazás miatt még véletlenül se késsen el, de amikor megérkezik a fővárosba, nem várt meglepetések érik.

A karácsonyi levél:

Evelinnek látszólag mindene megvan, irigylésre méltó életet él. Luxus, gazdagság, utazások, fényűzés. A párja mindent megad neki, amire csak szüksége van, azonban a szerelem kék egén viharfelhők gyülekeznek. A lány szülei ellenzik a kapcsolatukat, ami miatt Evelin két tűz közé kerül. Amikor úgy dönt, hogy szeretne valamit saját magért csinálni, akkor rá kell döbbennie, hogy a férfi, akit élete párjának gondolt, talán mégsem az ő másik fele. 

Gábor egyedül él Várbalogon. Sokat dolgozik, azonban az olvasásnak igyekszik helyet szorítani az életében. Amikor otthon kézbe veszi az egyik könyvtári könyvet, abban egy levelet talál. A levél írója ismeretlen, azonban a tartalma meglepi, és valamelyest meg is rázza Gábort. Elhatározza, hogy visszajuttatja a tulajdonosának.

Gondolataim:

Ez a kötet olyan, mint egy puha takaró egy hideg estén. Körbeölel, és nem szeretnél megválni tőle. 

Sajnálom, hogy a moly.hu-n csak 5 csillagot lehet adni erre a kötetre, mert ha tehetném, sokkal többet adnék. Nem kellett 2 nap, és elolvastam a kötetet. A borongós, esős időben is meghozta a karácsonyi hangulatomat, szinte éreztem a sütemények illatát, az ünnepek meghittségét. 

A szerző előző könyveiben már megismerhettük a vidéki karácsony pillanatait, ezért már a kötet megjelenése előtt is biztos voltam abban, hogy most sem fogok csalódni. Érezni lehet a lapjain, a sorok között, hogy aki ilyen szeretettel tud beszélni az ünnepekről, aki így át tudja élni a Karácsony lényegét, annak valóban sokat jelent ez az ünnep. Nincs eltúlozva egyik történet sem, olvasás közben lehet érezni, hogy egy szívvel-lélekkel megírt kötetet tart a kezében az olvasó.

Mind a két kisregény tartalmazott számomra hasznos gondolatokat, olyan mondatokat, érzéseket, amelyekkel azonosulni tudtam. Nagyon sokat be is jelöltem magamnak. Bevallom, nehéz is volt kiválasztani egyet, amivel indítani fogom az ajánlómat. Végül a fenti mondatra esett a választásom, mert az én gondolataimat is közvetíti.

A kötet olvasása közben ismét felidézhettem a gyerekkoromat, amikor még volt fehér karácsony, építhettünk hóembert, önfeledten szánkózhattunk, és bár teljesen átfagytunk, mégsem akartunk bemenni a meleg házba. 

Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a könyvet. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a hűvös estéken. Visszarepít az időben, és az olvasó szinte újra gyermeki lelkesedéssel várja az ünnepeket. Amikor nem az volt a fontos, hogy ezer féle fogással nyűgözzük le az internet népét, hanem békében, boldogságban együtt, egymás társaságában töltse el a család az ünnepeket.

Borító:

Egyszerűen imádom! 🙂 Tökéletes, mint maga az olvasmány. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Hugyec Anikó – Üres szívek

covers_771463.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Üres szívek
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 87

„Néha ​nagyon messzire kell menekülnöd azért, hogy végül önmagadra találj.”

Kate esetlen, csúnyácska és magányos kislányként megtanulta, hogy az ember senki másra nem számíthat az életben, egyedül saját magára. Megsebzett szívét a múltban hagyva ezzel a tapasztalattal lép be abba az új világba, melynek ajtaja csak kevesek előtt nyílik meg. Gyönyörű, célratörő és független nővé válik, aki nem ismer akadályokat. Sikeres és gazdag üzletasszonyként minden hétvégén a város exkluzív szórakozóhelyein bulizik, és megkap minden férfit, akire csak vágyik. Egyet kivéve…
Amikor megismerkedik a titokzatos Joshuával, a jól megszokott, pedánsan felépített, stabilnak hitt világa hirtelen a feje tetejére áll. A páncélpajzs mögé bújt kemény nő kezdi elveszíteni önmagát. Vagy épp ezzel a találkozással lel rá a valódi énjére?

Hugyec Anikó kisregénye a mai társadalom torz tükörképe. Rejtélyekkel és valós problémákkal teli, szenvedélyes, ám messzemenőkig felszínes világot mutat be egy csipetnyi tiszta szerelemmel megfűszerezve.
Mindannyian tudjuk, hogy a tűzhöz elég egyetlen apró parázsdarab is, ha azt megfelelően táplálják. A kérdés csupán az, hogy a keletkezett lángot eloltani akarjuk vagy inkább tovább éltetnénk…

„A tökéletes világot csak te építheted fel saját magadnak!”

 

„Jól jegyezd meg, hogy a te szíved mindig üres marad! Érted?! Üres szívvel kell élned!”

Már nagyon vártam, hogy megoszthassam a gondolataimat erről a történetről. Kétszer is olvastam a megjelenés előtt, amiért nagyon hálás vagyon Anikónak, hogy ezt lehetővé tette a számomra.

A történet röviden:

Kate a középiskola szürke kisegere, a társai lábtörlője. Senki nem tudja róla, de érdekli a divat, és arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is bekerülhet ebbe a világba. Sok évvel később a saját luxus lakásából indul dolgozni a saját, nagy hírnévnek örvendő szerkesztőségébe. Látszólag mindene megvan, szinte már irigylésre méltó az élete. Pénz, csillogás, hírnév, sikeres magazin. Az érzelmeket azonban messzire elkerüli. Sem barátok, sem a szerelem nem férkőzhet a közelébe, tökéletesen megelégszik a név nélküli alkalmi partnereivel. Azonban a semmiből feltűnik Joshua, aki megrengeti azokat a bizonyos stabilnak hitt falakat Kate körül.

Gondolataim:

Kedves olvasóm!
Volt már olyan pillanatod életed során, amikor elképzelted magad egy másik életben? Amikor elképzeltél egy nyugodt, kellemes légkörrel körülvett munkahelyet, ahol érzed, hogy megbecsülnek, és azt csinálhatod, amit szeretsz? Álmodtál már arról, hogy milyen lehet felülni egy repülőre, és elindulni bárhová a világba, pusztán azért, mert megteheted?

Kate igen.

Ha csak felületesen olvassuk ezt a kisregényt, akkor egy fájdalmas, mégis romantikus történetbe csöppenünk, némi erotikával megfűszerezve. Azonban, ha mélyebbre ásunk, és olvasunk a sorok között, akkor egy összetört szív, és egy földbe tiport lélek apró darabjait kapjuk. 

Sajnos napjainkban is vannak olyan esetek, amikor egy felnőtt ember, vagy egy diák minden ok nélkül beletapos a másik lelkébe. Pusztán élvezetből. A következményeit ennek mind ismerjük.

Ez történt Kate esetében is. Középiskolában ő volt a csúnyácska, szürke kisegér, akit mindenki lábtörlőnek használt. Az életéből hiányzott a szerető család, egy kedves barátnő, az önfeledt mindennapok. Ennek a megtört fiatal lánynak a történetét olvashatjuk Anikó legújabb kötetében.

Engem teljesen elvarázsolt ez az érzelmekben gazdag kisregény. Anikó mesteri módon bánik a szavakkal, és úgy adja át az érzelmeket az olvasónak, hogy szem nem marad szárazon. 

Aki már olvasott az Írónőtől, az tudja, hogy jó értelemben, de zseniálisan tudja félrevezetni az olvasót. A csattanó, a történetei végén mindig lenyűgöznek. Ebben az esetben sem volt másképp. Egy igazán rózsaszín, boldogsággal átitatott befejezést vártam. Majd jött a végkifejlet és mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. 

Az egész történet mondanivalója magával ragadott. Érzelmekben gazdag kisregényt tartottam a kezemben, és ahogy előre sejtettem, most sem okozott csalódást az Írónő. 

A karaktereket is megszerettem. Mindketten erős személyiségek, de hordozzák a saját keresztjüket. Az egész történet során végigkövethetjük a jellemfejlődésüket. 

Anikó nagy tanító, most is bebizonyította, hiszen most sem hagyott házi feladat nélkül. Én pedig igyekszem megragadni a lehetőséget.

A romantikus lelkű olvasóknak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Vegyes érzéseim vannak a borítóval kapcsolatban. Amikor ránézek, akkor egy harsány, erőteljes színvilágot látok. Nekem, mint olvasónak, minden esetben Kate jut eszembe róla üzletasszonyként. Fotósként viszont zavarják a szememet a kiégett pontok. Nagyon erős, nagyon kontrasztos. Viszont ez is a főszereplőre emlékeztet. Szóval ezért mondom, hogy vegyesek az érzéseim. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Darvas Petra: Mágusok Kelyhe

 

covers_720866.jpg

Szerző: Darvas Petra
Cím: Mágusok kelyhe
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 440

 

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

„Jobb a rosszat ismerni, mint bármely bizonytalansággal együtt élni.” 

Az első rész után szinte azonnal kezdtem is a második rész olvasását. Nagyon köszönöm Az Írónőnek, hogy elolvashattam ezt a részt is.

 

A történet röviden:

Az események ismét Navatlonban játszódnak. Tigrato eltűnik,mielőtt az általa összehívott tanácsra érkező nemesek megérkeznek, akik szinte azonnal egymás torkának is esnek. A herceg felfedi kilétét, és Geryvel elindulnak, hogy megtaéűéják a Mágusok Kelyhét. Ezzel nemcsak a varázslókat szabadítanák ki, hanem segítene Gerynek, Lorának és Emmának visszajutni a saját világukba. Az sem egy elhanyagolható szempont, hogy a kehely nélkül Tigrato sem birtokolna mindent elpusztító varázserőt.

A főhőseinket egyre veszélyesebb kalandok várják, ami során kiismerik a saját varázserejüket, azonban még mindig nem biztosak abban, hogy kiben bízhatnak meg. Miközben Borrao segítségére sietnek, aki az életmentő elixírért indul, amivel az apját megmentheti, féltve őrzött titkokra derül fény.

Gondolataim:

Nálam már az első könyv is nagyot ütött, na de ez a rész vitt mindent. Még izgalmasabb volt, mint az első, ami az egész Navatlonban játszódó eseményeknek a felvezetője volt. A főszereplőink már nem ismeretlenek, viszont nemcsak bizonyos jellemvonásaik változtak, hanem az erejük is. Sokkal erősebbek, ezáltal sokkal összeszedettebbek, megfontoltabbak lettek. Mondjuk Lorának lenne még mit csiszolnia modorán, de nekem tetszik, hogy kitűnik a többiek közül. A határozott, magabiztos fellépését sok katona megirigyelhetné a történetben. 🙂

Ebben a kötetben több mágiát kapunk, sűrűsödnek az események, viszont választ kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben fogalmazódhatott meg bennünk.

Darvas Petra a tökéletesen felépített világot csiszolgatta még egy kicsit, ami már szinte gyémántként ragyog. Az írásmódja, az események láncolata, és ahogy ezt az olvasók elé tárta egy vérprofi fantasy íróra vall. Szinte el sem akarom hinni, hogy ez a második regénye a szerzőnek. Milyen lehet akkor a befejező rész?

Petra mesteri módon csigázza fel az olvasó érdeklődését a folytatást illetően, ugyanis ez a kötet is olyan végkifejlettel zárult, ami miatt már most érzem, hogy nagyon hosszú hónapok várnak ránk a befejező rész megjelenéséig.

Az események egymásra építése nagyon tetszett. Kapunk egy kis szeletet a múltból, ami választ ad a jelenben játszódó eseményekre. A szereplőinkkel kapcsolatban viszont az egész történet alatt kettős érzéseim voltak. Hol kedveltem őket, hol haragudtam rájuk. Pontosan ezek miatt az érzelmi hullámvasutak miatt várom nagyon a befejező részt. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy az is olyan lesz, amitől leesik az állam.

Ami még nagy kedvencem mind a két részben, hogy a történet elején belecsapunk a lecsóba. Szinte még felocsúdni sincs időnk, és máris rejtélyekkel és varázslattal vagyunk körülvéve. Na de a történet vége… Egy kellemes levezetőnek tűnik, de olyan végszóval ér véget, hogy az állam is leesik tőle. 😀

Borító:

Az egész sorozatnak olyan kifejező a borítója. Ebben sem csalódtam, nagyon tetszik. 🙂 Visszaadja a történet hangulatát. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Darvas Petra: Ikrek Mágiája

covers_651623.jpg

Szerző: Darvas Petra
Cím: Ikrek Mágiája
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 390

Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő.
Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély.
Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja.
Vagy nem.

 

„Mindenki számára létezik olyan jövő, amelyben boldog. A döntéseinken is múlik, hiszen minden lehetséges jövőt felülírhat a szabad akarat.” 

Szerintem ezzel a könyvvel már a megjelenése óta szemezgetek. Amikor megkeresett az Írónő, hogy lenne-e kedvem elolvasni, egy pillanatig nem haboztam, és örömmel mondtam igent. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

A történet röviden:

Az események Navatlonban játszódnak, ahol a főszereplőink egy számukra ismeretlen helyen, és szokatlan ruhában térnek magukhoz. Lora és Gary nem egy nyelvet beszélnek, mégis megértik egymást. Alíg térnek magukhoz, amikor egy mogorva idegen, egy rémisztő csuklyás alak, és egy tóból kihúzott lány csatlakozik a  kis csapathoz. 

Navatlon lakóit rettegésben tartja egy ismeretlen mágus, aki egyik pillanatról a másikra képes házakat porig égetni. A csapat feladata, hogy megszerezzenek egy mágikus követ, a gloxánt, ugyanis ez az egyetlen, ami megvédheti a város lakóit a tűzmágustól. A küldetésük azonban nemcsak veszélyekkel van tele, hanem titkokkal, és rejtélyekkel is.

A gloxán megtalálása azonban nemcsak a tűzmágus ellen használható, hanem annak segítségével Lora, Emma és Gary hazajuthatnak a saját világukba. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e véghezvinni az akciót.

Gondolataim:

Mint azt már többször említettem, a fantasy már nagyon régóta a könyvmolyságom része. Mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan könyvet, ami ebben a zsánerben íródott, mert tudom, hogy nem fogok csalódni. Különösen akkor, ha azt a fantasy történetet magyar szerző írta. Komolyan, jobbnál jobb olvasmányok kerülnek ki a könyvesboltok polcaira. 

A történet minden felvezető nélkül, Navatlonban indul, ahol idegenek között, szokatlan öltözékben térnek magukhoz a szereplőink. Lora a vagány, határozott csaj, aki 100 %-on pörög, és Gary a csendes, visszahúzódó kamasz fiú. Egymás szöges ellentétei. Az ő csapatukhoz tartozik Emma, aki képes visszafogni Lorát, és felrázni Geryt. 

Tetszett a szereplőink kidolgozása, mert megmutatta, hogy ennyire eltérő személyiségű emberek is képesek együttműködni, anélkül, hogy egymás torkának esnének.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, és titokzatos. Nem volt sablonos, különleges helyszínek, nevek, és események láncolata színesítette a történetet. Egy jól kidolgozott világban járunk, ahol egyszerre van jelen a főszereplőinknek köszönhetően a manapság használatos szleng, a humor, és a középkori világra jellemző értékrendek. Ez a két világ tökéletes összhangban van egymással, egyik sincs eltúlozva.

Darvas Petra olyan érzékkel adta át az olvasóknak a mágia világát, hogy úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy nagyon izgalmas mozifilmet néznék, aminek kíváncsi vagyok a végére, mégsem szeretném, hogy véget érjen, mert minél több ideig szeretnék az események részese lenni.

De ha már a végénél járunk. A könyv vége ledöbbentett. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem hittem el, hogy itt van vége. Az utolsó oldalakon kapunk egy – az eseményekhez képest – nyugis lezárást, majd jön egy utolsó mondat. Na az egy igazi jobb egyenes volt. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknél már ott van a folytatás (ezzel megelőzvén az agyvérzést a hosszú hónapok várakozása miatt 😀 ), és amint befejeztem az ajánló megírását, már vetem is bele magam a folytatásba, hogy megtudjam mi lesz a szereplőink sorsa. 🙂

Biztos vagyok benne, hogy a második rész is tartogat meglepetéseket, és izgalmakban sem lesz hiány. Az Ikrek Mágiáját szívből ajánlom a fantasy rajongóinak. 🙂

Borító:

Imádom. Nekem nagyon tetszik, Kifejező, és a színei.. 🙂 Imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Sáfrán Judit: Az írisz emlékei

covers_729797.jpgSzerző: Sáfrán Judit
Cím: Az írisz emlékei
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 622
 

Egy ​lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

 „A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál.”

A fantasyvel való kapcsolatom hosszú-hosszú évekre vezethető vissza, ha nincs ez a zsáner, akkor ez a blog sem létezne, és én is lemaradtam volna erről a rengeteg pozitív olvasásélményről, amiket az elmúlt években megéltem. Kezdem azt gondolni, hogy van benne egy radar, ami már a megjelenés előtt „kiszagolja” azokat a könyveket, amelyeket imádni fogok. A borítóleleplezés pillanatában már éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Megtisztelő volt az Írónő megkeresése, köszönöm szépen, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Cylia az 5 évnél régebbi életére nem emlékszik. Nem tudja mi volt a kedvenc elfoglaltsága, nem emlékszik legjobb barátokra, nyaralásokra, gyakorlatilag semmire. Jelenlegi legjobb barátnője Sophie, aki egyben a pszichológusa is. Vele megosztja a folyamatosan visszatérő rémálmait, egy nap azonban teljesen ledöbben, ugyanis az álmában látott titokzatos idegen megjelenik, és úgy tűnik, hogy Sophie nagyon is jól ismeri.

Cylia elkezd nyomozni, hogy kiderítse ki is ő valójában, és miért titkolózik előtte mindenki. Arra azonban nem számít, hogy egyik nap még egy egyszerű kamasz lány, a másik nap pedig már a Kegyelem Földjének leendő királynője. Döntés elé kényszerül: marad az ismert világban a szüleivel, vagy vállalja a rá leselkedő veszélyt,  visszatér Dáliába, és megismeri az országát, a szokásokat, és saját magát. 

Gondolataim:

Azt kell mondjam, hogy a magyar írónők olyan fantasyt tudnak kiadni a kezeik közül, amitől leesik az állam. Imádtam a könyv minden sorát! Egy pillanatra sem unatkoztam, ha tudtam volna, akkor egyszerre két oldalt olvasok, mert olyan izgalmas volt, hogy alíg vártam a soron következő eseményeket. Minden oldal, minden fejezet tartogatott számomra meglepetéseket, és már a legelején magával ragadott a „hűha” érzés. Na de a könyv vége.. Ott tényleg leesett az állam. Nagyon várom a folytatást, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

Egy tökéletesen felépített, és kidolgozott világban járunk, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel, veszéllyel, izgalommal, és mély érzésekkel. Egy olyan világban járunk, ahol mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, nem tudhatod, hogy mi leselkedik rád a sarkon túl, és nem tudhatod, hogy kiben is bízhatsz meg. Egyszerűen zseniális. A regény terjedelmétől kicsit tartottam, mikor elkezdtem olvasni, de annyira gyorsan lehetett vele haladni, hogy fel sem tűnt a hossza.

A karakterek jól kidolgozottak voltak, nekem különösen tetszett Erik ábrázolása. Az apja árnyékában él, hajtja a bizonyítási vágy. Kein és a közte lévő szócsatákon pedig jókat mosolyogtam. Tényleg olyanok voltak, mint két óvodás. 😀

Annyira egyedi világot alkotott Sáfrán Judit írónő, amivel eddig nagyon ritkán találkoztam. Semmilyen elcsépelt, unalmas karakter nem volt a történetben. A kötetben megjelenik a vallás, viszont nem a klasszikus vallási motívumok szerepelnek a kötetben. Ezért annak is élvezetet okoz majd a könyv olvasása, akik tartózkodnak ettől a témától.

Amikor azt gondoltam, hogy véget értek a szereplőink kalandjai, és végre megpihenhetnek, akkor egy olyan csavarral zárta le a sorozat első részét a szerző, amire tényleg csak azt tudom mondani, hogy zseniális.

Szerintem órákig tudnék még áradozni erről a kötetről, de ezt tényleg olvasni kell. Letehetetlen, izgalmas, fordulatos. A fantasy kedvelőinek szívből ajánlom. Én már nagyon várom a folytatást, biztos, hogy el fogom olvasni!

Borító:

Gyönyörű. Annyira visszaadja az egész történet hangulatát. A motívumok, a színvilága, mindez egy fehér háttéren, megjelenítve minden fontos elemet, apró részletet. Ilyen tökéleteset csak Ashley tud alkotni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Varga Gy. Brian: A kék orchidea

covers_732101.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: A kék orchidea
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

Olykor ​egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakinek teljesen megváltozzon az élete…

Éva sikeres újságíró, és boldognak érzi magát színész párja mellett. Egy nap azonban egy másik nő karjai közt találja a férfit. A lelkét mardosó fájdalom és csalódás hatására úgy dönt, vidékre költözik. A festői szépségű Albertkázmérpusztán leli meg új otthonát, és barátokat szerez. Ildikóval, a kétgyermekes, várbalogi anyukával már-már testvéri a viszonyuk; Nórával, a csokigyár tulajdonosával mindig élvezet számára egy-egy közösen elfogyasztott ital; és összehozza a sors Gergővel is, akit a Két nap az életben ismerhettünk meg, és aki immár a harmincas éveiben járó felnőtt férfi. Ahogy pedig telik az idő, Évának rá kell jönnie, hogy a falusi élethez nem mindig párosul csend és nyugalom…
Ádám az egyetem mellett pultosként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg Emmával, akivel szinte azonnal barátságot kötnek, de ugyanazon az éjszakán még egy dologgal szembesülnie kell: az öccse másságával. Vajon neki és a családjának sikerül megbirkózni az ítélkezésektől való félelemmel?

Varga Gy. Brian új regényében barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, emberi sorsok keresztezik egymást. Mint ahogyan a való életben is.

 

„Az embernek ez a feladata az életben: leküzdeni az elé gördülő akadályokat.” 

Amikor befejeztem a szerző első könyvét, akkor váltottunk néhány szót, és szóba került A kék orchidea is, ami már az olvasómon várta, hogy elkezdjem. 🙂 Akkor az a beszélgetés úgy zárult, hogy ha megkönnyeztem a Két nap az élet című könyvet, akkor minden bizonnyal ehhez a történethez is kelleni fog a zsebkendő. Már a könyv 90% körül jártam, amikor megállapítottam, hogy én kemény vagyok, mint a beton, most nem fogok elérzékenyülni. Majd jöttek az utolsó oldalak… És valóban szükségem volt a zsebkendőre. Nagyon köszönöm, hogy ezt a történetet is elolvashattam.

A történet röviden:

A helyszín az előző részből jól ismert Várbalog, azonban a szereplőink nagy része új. Azonban egy név biztos, hogy ismerős lehet mindenkinek. Az egyik főszereplőnk a pincérként dolgozó Gergő, aki egy rendezvényen megismerkedik Évával. A lány egy online magazinnak dolgozik, cikkeket ír, és egy felkavaró szakítás után menekül Albertkázmérpusztára. Barátságokat köt, és rá jön arra, hogy tanulni soha nem késő, még ha az ember 35 éves is. 

A Szalánczy család Várbalogon él. Pontosabban a szülők, és kisebbik fiúk, Balázs. Az idősebbik gyerek, Ádám, Pesten tanul, mellette pultosként dolgozik. Egyik este megismerkedik Emmával, akivel szinte azonnal megtalálják a közös hangot. Ugyan azon az estén azonban hidegzuhanyként éri az öccse vallomása. Balázs meleg. 

Barátság, elfogadás, segíteni akarás, őszinteség, kitartás. Ezek mind olyan jelzők, amelyek köré a regény története épül. De vajon mindenki rendelkezik ezen tulajdonságokkal?

Gondolataim:

A szerző már az első regényével meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni, nyomon követni a munkásságát. Varga Gy. Brian bebizonyította, hogy a romantika ott lapul egy férfi szerző lelkében is, és képes arra, hogy a szavaival levegye a lábáról az olvasót, hogy könnyeket csaljon a nők szemébe, hogy a gyönyörű szóhasználattal, leírásokkal elvarázsolja azokat, akik kézbe veszik a könyvét.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Boldogan tértem vissza a vidéki kis falucskába, ahol újra átélhettem, milyen is az élet egy faluban. A felnőttek dolgoznak, terelgetik a csemetéket, néha zsörtölődnek, de egy kis pletykálkodásra mindannyian vevők. 🙂 A fiatalok vágynak a nyüzsgésre, a zajra, szeretnék megismerni a világot, hogy milyen is az élet, amikor magadra vagy utalva, egy nagyváros közepén. Pontosan ilyen voltam én is 17-18 évesen. 🙂 (El is költöztem az 1000 fős kis falunkból 18 évesen a fővárosba, mondjuk én suliba jártam akkor).

A karakterek ebben a kötetben is jól kidolgozottak voltak. A lázadó kamasz, a „soha semmi nem jó” anyuka, a karriert építgető független nő. Mind mind olyan személyek, akik akár az utcánkban is lakhatnának. Lehet, kedves olvasó, hogy pl. Balázs és Ádám pont a te szomszédod. 🙂

Ha már Balázs. Egy fiatal kamasz fiú, aki keresi saját  magát, aki szeretne tartozni valakihez, de mélyen belül mégis tart az előítéletektől. Nem véletlenül, hiszen sajnos az emberek nagy többsége az előítéletek rabja. (Soha nem fogom megérteni, hogy miért…) Balázs egy meleg tizenéves, aki arra vágyik, amire az ő korában mindenki. Arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és viszont szerethessen. Bulizik, mint mindenki más az ő korában. Lázad – naná, hogy lázad, 17 évesen ki ne lázadna mindenért és minden ellen – viszont nekem ő volt a kedvenc karakterem. Az ő útja nehezebb, de elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen félteni. 🙂 Szerettem, ahogy a  jellemfejlődését bemutatta a szerző.

Azért szeretem Varga Gy. Brian történeteit, mert annyira valósak, a szereplői annyira hétköznapiak, hogy szinte már érzem a közelségüket. A leírásai magával ragadóak, úgy éreztem olvasás közben, hogy én is ahhoz a közösséghez tartozom, én is azokat az utcákat járom végig, ahol a szereplőink megfordultak. 

Lassan már meg fogom szokni, hogy ha kezembe veszek egy Varga Gy. Brian könyvet, akkor a teám vagy kávém mellé készítsek be egy jó nagy adag zsebkendőt is. Ennél a kötetnél is szükségem volt rá. Sokszor elérzékenyültem, meghatódtam, de a történet vége teljesen összetört. Így nem érhet véget. Tiltakoztam, nem akartam elfogadni. De mint ahogy mondtam korábban, Brian regényei a való élet. Az pedig nem mindig rózsaszín vattacukor.

Köszönöm Varga Gy. Brian, hogy méltónak gondoltál arra, hogy beengedj a világodba, és elküldted nekem a könyveket. 🙂 (Nem is tudom mikor könnyeztem ennyit pasi miatt. 😀 )

Szívből ajánlom Mindenkinek nemcsak ezt a kötetet, hanem a Két nap az élet című regényt is. Hétköznapi, valós történetek, amelyek elgondolkodtatnak, és utat mutatnak.

Borító:

Nagyon szeretem az orchideát. A történetben is fel-felbukkan. Végigköveti az eseményeket, lassan, ahogy egy patak csordogál a medrében. Időről időre megújul.

  

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Varga Gy. Brian: Két nap az élet

 

covers_689869.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430

 

Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.
 

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.” 

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )

A történet röviden:

A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.

Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek. 

A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.

Gondolataim:

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem. 

Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat. 

A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Borító:

Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)