Vámpírok.

Látom, ​amit ti nem láttok.

Vérfarkasok.

Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek.

Megvédelek benneteket.

Alakváltók.

Most én sem tudlak megvédeni titeket.

„A Paranormalcy engem is teljesen elcsábított. Evie-ért két szexi paranormális lény verseng és mindketten győznek: az egyikük Evie szívét, a másikuk viszont az enyémet nyerte meg.” (APRILYNNE PIKE, a Wings c. New York Times bestseller szerzője).

„Pergő, mozgalmas történet, száguld, akár egy hullámvasút. Nem maradt hiányérzetem: vagány, szellemes, de helyenként félelmetes is. Egyszerűen imádom!” BECCA FITZPATRICK, a Csitt, csitt c. bestseller szerzője

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Két évvel ezelőtt vettem meg a könyvet, akkor el is olvastam, de mára már csak részletek maradtak meg belőle. Tipikus vörös pöttyös, YA fantasy könyv volt , a szereplőket nézve mégis más, mint amiket eddig olvastam.

Aki beleolvasott már fantasy könyvekbe, akkor neki nem újdonság, hogy egy, maximum két természetfeletti lény köré van építve a történet, ezzel szemben ebben a könyvben a mesékben szereplő összes lény megjelenik, ami nálam abszolút pozitívum.

A könyvben találkozunk többek között vámpírokkal, tündérekkel, vérfarkasokkal, sellővel, de feltűnnik például egy üres lény is, akiről eddig nem nagyon olvashattunk, és még sorolhatnám.

Az alap történet nagyon izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a természetfeletti lények szöges ellentétei az eddig megszokottaknak. A tündéreket nem az erdőben repkedő cuki kis lényeknek mutatja be, és a vámpírok sem egészen lélegzetelállítóan szexi lények.

No de kezdjük az elején. A történet első felében az NPEH (Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatal) központjában járunk, aminek Raquel a vezetője. Az egyik legfontosabb munkatársuk Evie, aki szintén különleges képességekkel rendelkezik. Átlát a paranormális lények álcáján, így a vámpírok hiába öltenek magukra egy szívdöglesztő álcát, Evie látja a mögötte lévő oszló hullát is. A legfontosabb feladata, hogy megkeresse, és elfogja a természetfeletti lényeket, viszont ne tegyen kárt bennük. A legjobb barátnője egy sellő, és évekkel korábban közel került egy tündérhez, aki közel sem a mesékből ismert jótündér 🙂

De ha eddig nem lett volna elég a felsorakoztatott szépfiúkból, akkor megjelenik Lend, és ezzel igencsak felforgatja a központ életét. Szintén természetfeletti lény, viszont hasonlóval még a sokat tapasztalt Evie sem találkozozz. Lend különleges képessége, hogy bárki külsejét  magára tudja ölteni, ezért nagyon hamar felhívja magára Evie figyelmét.

A „szürke” hétköznapok azonban nem tartottak sokáig, ugyanis egy ismeretlen lény sorra öli meg a paranormális lényeket. A sorozatos gyilkosságok következtében Evie elveszíti a legjobb barátját, és ha túl akarja élni a mészárlást, Lenddel együtt menekülni kényszerül.

Így ismeri meg Lend családját, életét, és bepillantást nyer az általa legjobban vágyott, hétköznapi világba.

Lend felbukkanásával már várható egy szerelmi háromszög, amin meg sem lepődök, ha egy YA könyvet veszek a kezembe. Természetesen a szokásos klisék itt is megjelennek, de ezek közel sem annyira zavaróak, mint Evie rózsaszín mániája. Az már elfogadott hogy egy kislányt vattacukornak öltöztetnek, és a hasonló színű szoba sem okoz nagy meglepetést, na de ha egy tizenéves tini beteges rajongásának a tárgya a rózsaszín (és itt most ne csak egy kiegészítőre, mondjuk egy karkötőre gondoljatok), na akkor elmorzsolok egy könnycseppet.

A mellékszereplők közül egy kivétellel, mindenkit sikerült megkedvelnem. Még Reth-t is, attól függetlenül, hogy nem éppen a cuki tündért testesíti meg 🙂 Viszont Raquel nem került közel hozzám.  Maximálisan megértem Evie-t, hogy bízzon meg maradéktalanul egy olyan emberben, aki bár anyjaként szereti, mégsem bízik benne annyira, hogy őszintén, mindent elmondjon neki.

Alisha és Lend életéről, családjáról szívesen olvastam volna még, egy-egy saját történetnek örülnék.

A könyv végén azért maradtak megválaszolatlan kérdések. Ami engem legjobban érdekel, azok az üres lények, és hogy milyen célból lettek teremtve? Azt már tudjuk, hogy az életben maradásukhoz a paranormális lények lelkét kell megszerezniük. Ez nekik nemcsak a túlélést jelenti, de hiszik, hogy így a természetfölötti lényeken segítenek, hogy megszabaduljanak ettől a világtól.

Bár imádom a vámpírokat, a tündéreket, és úgy egyáltalán, a természetfölötti lényeket, mégis tetszett, hogy Kiersten White nem a szépet és a jót helyezi előtérbe, hanem megmutatja az álca alatt lévő igazi külsejét a lényeknek, a tündéreket nem ruházza fel 100%-ban jó tulajdonságokkal, és végre (bár rövid időre) de egy sellő is megjelenik a történetben.

Végre egy olyan fantasyt kaptunk, amiben nem a csillogás, az izmos, kigyúrt vérfarkasok, vámpírok, és a szívdöglesztő tündérek állnak a középpontban, hanem szembesülünk a kevésbé kedvelt tulajdonságokkal is. Mindenképp megéri rászánni az időt erre a könyvre.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Bethany Church egy angyal, akit azért küldenek a Földre, hogy féken tartsa a sötét erőket. Szerelmes lesz, ami nem a küldetése része, de Beth és halandó barátja, Xavier Woods között őszinte, erős kötődés alakul ki. Ám még Xavier szerelme és arkangyal testvérei, Gabriel és Ivy törődése sem képes megakadályozni, hogy Betht rávegyék egy motorozásra, ami a pokolban ér véget. Ott a Jake Thornnal kötött alku fejében Beth visszatérhet a Földre, de amit a démon cserébe kér, az elpusztíthatja a lányt es valószínűleg a szeretteit is. 
A történet, amit Alexandra Adornetto a New York Times bestsellereként bemutatkozó Lázado (Halo) cimű regényében kezdett, akciódús, váratlan fordulatokkal kel életre újra, miközben angyalok csatáznak démonokkal, ami próbára teszi Bethany szerelmét.

No hát ezen is átrágtam magam 🙂

Az tény, hogy izgalmasabb volt, mint az első rész, de itt is voltak olyan részek, amiket szívem szerint kihagytam volna. Az már az első részből kiderült, hogy a tengerpart a sziklákkal milyen fantasztikus, na de ezt még egyszer körbeírni, teljesen fölösleges. Semmit nem adott hozzá ehhez a részhez.

Azt is tudjuk, hogy milyen csodálatos Xavier, hogy milyen izmos, jóképű, és gyönyörű szeme van, de ezt miért kell (kis túlzással) minden második fejezetben elmondani? Ezen kívül miért is van a borítón fekete szárnyú angyal? És ami a legfontosabb kérdés, miért ez a címe a könyvnek? Megmondom őszintén, egy külföldi író könyvénél nem tudom ki találja ki a magyar címet, de ha az illető olvasta a könyvet (márpedig gondolom, hogy olvasta), akkor eljutott az Utószóig is, és ha azt veszem figyelembe, akkor elég ellentmondásos ez a cím.

Voltak benne izgalmas részek, és még a pokolban is voltak olyan személyek, akiket sikerült megkedvelnem 🙂

A történet egy halloween-i bulival kezdődik. Beth tiltakozása ellenére a barátnői jó ötletnek tartják a szellemidézést, mert mikor máskor, ha nem halloween estéjén kommunikáljanak a szellemekkel. De mint várható volt, balul sült el ez a szórakozásuk, és tudtukon kívül sikerült megidézni egy démonherceget, Jake Thorn személyében, aki elrabolja Bethanyt, és magával viszi a pokolba. Ott ismeri meg Tuckert és Hanna-t akik, amennyire a körülmények engedik, próbálják tartani a lelket Beth-ben.

Tucker által találja meg az Álmok  Tavát, aminek segítségével sikerül kivetülnie a testéből, így láthatja a családját, és Xaviert, és a megmentésének terveit is nyomon tudja követni. De természetesen Jake rájön erre az akcióra, és ott vág vissza, ahol Bethnek a legjobban fáj. Ha az angyal nem lehet az övé, akkor Xavieré sem legyen, ezért a fiú életére tör. Beth csak úgy tudja megmenteni, ha alkut köt Jake-kel. De mint tudjuk, egy démonnal (aki történetesen a Harmadik kör hercege) nem egy jó ötlet alkudozni.

Amikor már Bethany szinte minden reményét elvesztette, akkor nem más, mint Mihály Arkangyal érkezik a segítséggel. Már csak az a kérdés, hogy plusz egy Arkangyal segítségével egy ember, egy szeráf, és Gabriel Arkangyal be tud-e jutni a pokolba?

Mint már említettem, ez a történet izgalmasabb volt, mint az előző, de azért itt is volt olyan rész, ami több sebből vérzett. Példának okáért, pont egy angyal ne tudná, hogy egy démonban, akinek a pokol az otthona, nem szabad megbízni, és az ígéreteit sem szabad készpénznek venni. Tudni illik, a démonok nem a nagy szívükről és a szavahihetőségükről híresek 🙂

Ebben a részben Beth kevésbé volt idegesítő, de ha hiányérzete maradna az olvasónak a tini hisztik terén, akkor Molly kárpótol ezért. Néha komolyan csodáltam Gabrielt, a türelme miatt.  🙂 Az első részből már tudjuk, hogy Molly odáig van Gabrielért (na jó, ki nem? 🙂 ), de ebben a részben amit művel, az kissé túlmegy a normális viselkedés határán. Alap, hogy nem könyörgünk egy pasinak, még ha az illető egy ultradögös arkangyal is. Belegondoltam, hogy ha ezt a könyvet a kezébe veszi egy tinilány, akkor mit gondolhat, az a normális viselkedés, hogy egy 17 éves lány könyörög egy pasinak, hgy szeresse? Ezen a jeleneten azért kiakadtam. De lehet csak öreg vagyok már ehhez a könyvhöz 🙂

Ahogy írtam ezt a bejegyzést, azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi idős lehet a könyv szerzője, hogy ilyen gyermeteg ez a történet. Jelentem, majdnem lefordultam a székről. Alexandra Adornetto 16-17  évesen írta az első és a második részét a sorozatnak, szóval már kezdem érteni, hogy miért olyan a történet, mintha egy középiskolás lány naplóját olvasná az ember. Mindemellett minden elismerésem, hogy 16 évesen elmondhatta magáról, hogy publikálásra méltónak találták a könyvét. De ha várt volna pár évet, akkor lehet jobban sikerül venni az akadályokat.

A függő végen már meg sem lepődök, viszont a folytatásról már lemondtam, tekintve hogy 2012-ben adták ki a második részt magyarul, és nem valószínű, hogy pont most állnának neki a harmadik folytatásának. Pedig Lucifer lépésére kíváncsi lettem volna. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.
DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…
A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –,
hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban.
Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket,
emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat.
Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak.
Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul.
Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek.
Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?

Rhage ​és Mary visszatérnek! Végre új kötettel bővül a Fekete Tőr Testvériség, amely „annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan olvasó manapság, aki ne hallott volna róla”.

A Fekete Tőr Testvériség számára már semmi sem olyan, mint korábban. Miután elkerülték a háborút az árnyékokkal, megváltoztak a szövetségi viszonyok, új határvonalak húzódtak. Az Alantasok Társaságának tagjai erősebbek, mint valaha, az emberi gyengeséget kihasználva próbálnak több pénzhez, több fegyverhez és több hatalomhoz jutni. De miközben a Fekete Tőr Testvériség nagyszabású támadásra készül ellenük, az egyik testvér önmagával is kemény harcot kénytelen vívni. 
Rhage-et, a legnagyobb étvágyú, ugyanakkor a legnagyobb szívű harcost mindenki tökéletesnek gondolja… vagy legalábbis tökéletesen szórakoztatónak. Ott van neki imádott fele, Mary, a királya és a testvérei élete pedig remekül alakul. Rhage azonban nem érti – és nem tudja kontrollálni – az időnként rátörő pánikot és bizonytalanságot. Ez pedig megrémíti, valamint el is távolítja a párjától. Amikor egy csatában halálos sebet szerez, újra kell értékelnie, mi a fontos az életében. A válasz pedig alapjaiban rengeti meg a világát… és Maryét is. Maryt azonban szintén valami fontos dolog foglalkoztatja, olyasmi, ami vagy még közelebb hozza őket egymáshoz, vagy olyan messzire sodorja, ahonnan már nem tudnak visszatalálni a másikhoz.

3 éve vártam már a folytatást! Kutattam facebook-on, a neten, külföldi és magyar oldalakon, hogy hátha találok egy kis információmorzsát arra vonatkozóan, hogy mikor jelenik meg nálunk. Tavaly jött a hír, hogy A vadállat fordítás alatt, idén megjelenik 🙂 Igaz, hogy nem az előre megjelölt időpontban jelent meg (mondjuk erre lehetett számítani, csak én rettenetesen türelmetlen voltam már, és nem fogadtam valami jól a hírt 😀 ). Aztán eljött a várva várt pillanat, megérkezett az e-mail, hogy a könyv átvehető 🙂 Rohantam is a boltba, mindent félretoltam, hogy csak a könyvre tudjak koncentrálni 🙂

Sokat gondolkodtam azon, hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést, hogy ne legyen nagyon spoileres. Nem tudtam, hogy meséljem-e el Mary és Rhage történetét? De mivel ez a könyv a sorozat 14. része, ezért gyanítom, hogy nem ezzel a résszel kezdi a Testvérek történetét megismerni aki kezébe veszi a könyvet. Tehát valószínűleg spoileres lesz a bejegyzés 🙂

Aki ismeri a Testvérek történetét, tudja, hogy Rhage nincs egyedül, és itt most nem Maryre gondolok. Van egy „házikedvence”, egy sárkány személyében, aki az alantasokkal való harcban nagy segítség. 3 emelet magas, lila színű, nagy étvágya van, és ha előjön Rhage bőle alól, akkor csak Mary tudja megnyugtatni, és meggyőzni, hogy ne a Testvériség legyen a desszert az alantasok után 🙂

Ahogy megszokhattuk, ebben a könyvben is több szálon fut a cselekmény, de a fő szál Maryék köré épül. Ha olvastátok az eddigi részeket, akkor nem lepődtök meg azon, hogy Marynek a betegsége következményei miatt nem lehet gyereke. Eddig nem is nagyon foglalkoztak a gyerek témával, mert mindketten tudták, hogy Mary nem tud örököst szülni Rhage-nek. Azonban a Királyt és Zsadistot figyelve rájöttek, hogy bár szeretik egymást, gyerek nékül mégis van egy űr a kapcsolatukban. Nem tette könnyebbé a helyzetüket, hogy Mary a Biztos Menedékben dolgozik, nap mint nap családoknak segít, és napi szinten látja, milyen nagy kincs is egy gyermek.

A könyv fő története tehát a családalapítás köré épül. Felmerül az örökbefogadás gondolata is. Jó volt látni, ahogy megfogalmazódott a gondolat Maryék fejében, hogy jöttek vissza az életbe, kerültek újra közel egymáshoz.

Néha elmorzsoltam egy könnycseppet az olvasás során, de nagyon sokat nevettem is. Lassiter semmit nem változott, a Testvéreket sem kell félteni, ha hülyeségről, és a másik szivatásáról van szó 🙂 Itt értem pl. Rhage és a Kis hableány esetét 🙂

De az egyik kedvenc idiótám, az Lassiter. Vishous nagyon találóan írta le az angyalt:)
„Lassiter olyan, mint a nátha: fertőző, bosszantó, és olyasmi, aminek soha senki sem örül.” De a humora, a stílusa az zseniális 😀

Ezen kívül vannak visszatérő kedvencek, új szereplők. És az izgalom olvasás közben, amikor még nem tudod, hogy az adott szereplőnek fontos szerepe lesz a történet folytatásában, vagy csak ebben a részben kap egy kis figyelmet?

Természetesen ebből a részből sem hiányozhat Xcor, Layla, az Örző, megjelenik az Omega is néhány sor erejéig, sokszor feltűnik Assail, aki egyre szimpatikusabb lett a történetben. De mint ahogy említettem új szereplőkkel is megismerkedünk. Oldalakon keresztül tudnám részletesen bemutatni a szereplőket, de nem fogom, mert az már annyira hosszú lenne, hogy senki nem olvasná végig a bejegyzést 🙂

Nagyon tetszik, hogy az adott könyv nincs lezárva végérvényesen az adott párossal, mégsincs függővége. Szuper ötlet volt újabb könyvet szentelni annak idején Wrathnak és most Rhage-nek. Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget biztosított, hogy ismét a Testvérekkel legyünk 🙂

Így a végére már csak egy kérdésem maradt 🙂 

Nyúltilop?? Rhage, most komolyan? 😀 Nem vagy normális 😀 😀

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

„Örökkön-örökké”-bonbon! 
Drew-t és Jennyt éveken át irigyelték a barátaik zabolátlan szexuális életük miatt… illetve, dehogyis! Leginkább hányni tudtak volna miattuk. 
Két gyerek mellett, túlhajszolt életük során most először, Drew és Jenny nem találja a közös hangot a hálószobában. Drew semmitől sem riad vissza, hogy egykor szenvedélyes feleségét újra becserkéssze, Jenny pedig bármit megtenne, hogy végre átaludhassa az éjszakát. 
Carter és Claire, Jim és Liz minduntalan (és hasztalanul) a tanácsaikkal bombázzák a sorsával elégedetlen párt, mert szeretnék, ha rendbe jönne a régebben boldog Drew és Jenny élete. 
Vajon a Csokoládéimádók harmadik, befejező részében megtalálják a kiveszni látszó tüzet a házasságukból, vagy a helyzetük még annál is kényesebb, mint amikor Jenny mézzel öntötte le Drew-t, aki egy fára ragasztotta 
Kövesd a történetüket és dobd fel a napod!

Imádom ezt a sorozatot 🙂 Az első résznél reggelente hamarabb keltem, és a hosszabb úton mentem be az irodába, hogy minél több időm legyen olvasni. Ez rossz ötlet volt, mert a metrón megesett, hogy hangosan felröhögtem, szegény csaj előttem pedig zavartan nézett fel, hogy normális vagyok-e? 😀 A sorozat első két részét imádtam, és már nagyon régóta vártam ezt a részt is. Végre sikerült hozzájutnom, és ebben sem csalódtam 🙂

Ezt a sorozatot, és ezt a 6 bolondot, receptre írnám fel mindenkinek 🙂 Ennyi marhaságot felnőttként elkövetni, mint amit ezek hatan véghez vittek, ez minden képzeletet felülmúl 🙂 De hogy Tara Sivec is hogy bír ilyen sztorikat kitalálni… 😀

A sorozat ezen része Drew és Jenny életét mutatja be. Ők azok, akik egymásnak esnek a nap bármely szakában, és szó szerint bárhol, ahol éppen kedvet kapnak egy kis izgalomhoz 🙂 A házaséletük feldobásához szinte minden tárgyat felhasználnak, ami mozdítható. Ebből kifolyólag visszatérő vendégek a kórház sürgősségi osztályán.

Az első gyerekük születése után nem változott semmi a hálószoba falain belül, azonban mióta megszületett a fiúk, eltávolodtak egymástól. Jenny már nem kívánja a szexet, Drew pedig már lassan a falat kaparja, hogy nem érhet a feleségéhez. Megpróbálják saját maguk rendbe tenni a kapcsolatukat, és amikor ez nem sikerül, akkor ellátogatnak egy terapeutához. Mint kiderült, ez rossz ötlet volt 🙂 És itt jönnek a képbe a barátok 🙂 Szépségszalon, és női praktikák a csajok oldaláról, katonai szintű férjképző a pasik oldaláról.

A röhögés garantált 🙂 Nem, nem a diszkrét kuncogásra, hanem a hangosan, könnyezve, visítva, csapkodva röhögésre gondolok. 

Már önmagában a két főszereplő stílusa is viccesen van bemutatva. Jenny a tipikus szőke nő, akiről a mindenki által ismert szőke nős viccek születnek, Drew pedig a ‘ki ha én nem’ pasi, aki tisztában van az adottságaival, és a külsejével, és ezt nagy örömmel hangoztatja is.

Ha egy másik könyvben szerepelnének hasonló temperamentumú szereplők, akkor biztos, hogy utálnám őket, de ebbe a sorozatba nagyon beleillenek.

Tetszett a könyv lendülete, nem volt olyan oldal, amelyiken unatkoztam volna. Öröm volt olvasni, ahogy a 6 barát kiáll egymásért, szeretik egymást, és mindig, minden körülmények között számíthatnak egymásra.

Egy ilyen könyv már nagyon hiányzott az életemből. Régen röhögtem ennyit, és ilyen jót.

Viszont egy jó tanács: nyílvános helyen, és este amikor már elaludt a gyerek, ne olvasd a könyvet, különben az emberek bolondnak néznek, a gyerkőcöt meg lehet visszaaltatni 🙂

Amit mindenképp szeretnék még megemlíteni a könyvvel kapcsolatban, és ez mindenki számára megfontolandó, hogy kommunikáljunk a társunkkal. Akkor elkerülhetőek a viták, a félreértések, és mindkét fél számára könnyebbek a hétköznapok.

Ahogy a sorozat első két része, ez is tele van trágár kifejezésekkel, és vulgáris szóhasználattal. Tehát csak saját felelősségre olvasd el a könyvet 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Hadd mondjam el… 
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? 
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket? 
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Az írónőtől már olvastam korábban a Jégviráglányokat, és ha lejjebb görgettek a blogon, az értékelésemet is megtaláljátok. Nem titok, az a könyv nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Viszont úgy gondoltam, adok még egy esélyt az írónőnek, hátha egy másik könyvét jobban a magaménak érzem.

Mint a Jégviráglányokban, Anderson ebben a könyvben is komoly témát boncolgat.

A történet főszereplője Melinda, egy fiatal középiskolás lány. A nyári szünetben történt valami, ami teljesen megtörte, a barátai elfordultak tőle, a szülei leginkább az egymással való vitatkozással vannak elfoglalva. Egyedül marad a történtek súlyával, és az emlékeivel. Senkinek nem beszél arról, hogy min ment keresztül, mert senkivel nem is tud beszélni róla, senki nem beszél vele. Ezért Melinda is felhagy a beszéddel, csak akkor szólal meg, ha mindenképpen muszáj. Az iskolát pokolként éli meg, alkalmanként ellógja a tanítási napot, a jegyei folyamatosan romlanak. Csak a művészetek érdeklik. Az egyetlen lány, aki egyáltalán szól hozzá, Melinda depressziója miatt elfordul tőle.

Egy egész év kellett ahhoz, hogy Melinda megnyíljon, és tudjon beszélni a nyáron történtekről.

Valóban komoly témáról van szó, ezért is tűnt nekem a 200 oldalasa könyv a duplájának.

Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc könyvem idén, de a Jégviráglányoknál jobban magaménak éreztem. A karácsonyi pulyka esete különösen tetszett, azon felnevettem, ami elég meglepő, figyelembe véve a könyv témáját.

Végig E/1-ben íródott, tehát kizárólag Melinda szemszögéből követjük az eseményeket. Mivel nem beszél sokat, ezért hosszabb párbeszédekre ne számítsunk. Nem tudjuk meg rögtön a könyv elején, hogy mi történt vele, Anderson fokozatosan építette fel a történetet, amelyet Melinda mesél el nekünk. Az igazság megdöbbentő, sokkoló, dühítő, és megrázó.

Tényleg csak akkor olvasd el a könyvet, ha közel állnak hozzád a hasonló témájú könyvek.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)