Alex Michaelides: Néma tanú

covers_551964.jpg

Szerző: Alex Michaelides
Cím: Néma tanú
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Műfaj: pszichológiai thriller
Oldalak száma: 350

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak labirintusába vezeti… Olyan igazságot kutat, amely azzal fenyeget, hogy őt magát is felemészti.

 

 

„Csak a gyávák árulják el azokat, akik szeretik őket.”

Ez a könyv, te jó ég! Le vagyok döbbenve. Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre, a végén ezzel a csattanóval, abszolút nem.

A történet röviden:

Alicia Berenson festőművész 6 évvel ezelőtt meggyilkolja a fényképész férjét. A gyilkosság után némaságba burkolózik, a pszichiátriai osztályon kezelik. Egy új orvos, Theo Faber eltökélt szándéka szóra bírni, ehhez olyan eszközöket is használ, ami már jócskán meghaladja a hivatása engedte kereteket. Megszállott nyomozásba kezd, sorra keresi fel azokat a személyeket, akik ismerték Aliciát, és segíthetnek megérteni a némaságának az okait.

Mindeközben a saját életét is igyekszik a normális mederben tartani. Ahogy egyre inkább belemerül Alicia életébe, úgy esnek ki a csontvázak a szekrényből.

Gondolataim:

Egy tökéletes pszichológiai thrillert tart a kezében az olvasó. Lassan indul a történet, mégis nagyon olvasmányos, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, és borzolja az idegeit. Személy szerint már én is elkezdtem elméleteket gyártani a miértekre, de mondanom sem kell, hogy vakvágányra futottam.

A történet során egyszerre vagyunk jelen a múltban, Alicia naplójának köszönhetően, illetve a jelenben. Megismerjük a gyerekkorát, és szépen lassan fény derül a némaságának okára is. 

A történetben nagyon sokáig nem értettem, hogy ha Alicia köré épül a kötet, akkor miért is olyan fontos nekünk Faber magánélete. Természetesen erre is megkapjuk a választ a történet során.

Ez a kötet egyszerűen letehetetlen, bár a hangulata nyomasztó. Vannak benne számomra abszurd részek is, példának okáért megemlíteném Faber megszállott nyomozását. Ez a szál egy kicsit elrugaszkodott a normalitás talajától, biztos vagyok benne, hogy egy pszichoterapeuta nem végezhet magánnyomozást a betege után. 🙂

Az olvasás során végig ott motoszkált bennem, hogy vajon miért olyan megszállott Faber, miért tér el a szerző a fő gondolatmenettől, és miért is olvasok én az orvos életéről? 

Aki szereti a nyomasztó, csontig hatoló pszichológiai thrillereket, annak ajánlom ezt a kötetet, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog 🙂

Borító:

Nem lett a kedvencem ez a borító, de a mondanivalója illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lucy Dawson – Temetetlen múlt

 covers_514039.jpg
Szerző: Lucy Dawson
Cím: Temetetlen múlt
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2018
Műfaj: pszicho-thriller
Oldalak száma: 352

„Tükön ​ülve vártam, mi fog még történni.” – Stardust book reviews

Elvesztetted a gyermeked, és sosem fogsz tudni megbocsátani magadnak. És most valaki elhatározta, hogy meg kell érte fizetned…
Tizenhét évvel ezelőtt valami történt Jess kislányával, Bethszel. A szörnyűség emlékétől a mai napig kirázza a hideg. Jess mindent megtett, hogy megbékéljen annak a tragikus napnak az eseményeivel és a saját szerepével benne.
Csak egyetlen pillanat volt… de egész életében fizetni fog a bűnösségéért.
Hogy eltávolodhasson régen elkövetett hibáitól, Jess elköltözik, hogy új életet kezdhessen a családjával. De amikor ijesztő dolgok kezdenek az új otthonában történni, amelyek látszólag összefüggnek azzal, ami Bethszel történt, Jess rájön, hogy a múltja utolérte őt. Valaki úgy gondolja, Jess még nem fizetett meg eléggé, és elhatározza, hogy a nő szenvedni fog mindazokért a titkokért, amelyeket annyi éven át őrzött.
Lucy Dawson bestsellerszerző első, magyarul megjelenő thrillerében évtizedes, hátborzongató titkokra derül fény. Az írónő pszichológiai tanulmányait kamatoztatva vezeti be az olvasót az anyai fájdalom és bűntudat lélektanába.

 

 

AZ ÉRTÉKELÉS SPOILERT TARTALMAZHAT!!!!!!!!!!!! 

Néhány hónapja rendeltem ezt a könyvet, azóta a polcomon várja türelemmel, hogy elolvassam. Most végre eljött az idő, leemeltem a polcról, elkezdtem olvasni, és félre is tettem egy pár órára, mert az eleje annyira megviselt, hogy akkor hirtelen képtelen voltam tovább olvasni.

A történet röviden:

Jess 5 éves kislánya az iskolában szörnyű balesetet szenved. Jess magát okolja a történtekért, mert ha hallgatott volna az első megérzésére, aznap nem viszi iskolába a kislányt, hanem egyenesen hazamennek. Akkor talán még mindig élne. Ezzel a bűntudattal éli a mindennapjait, ráadásul egy fenyegetésnek köszönhetően el kell hagynia a férjét, és fel kell égetnie maga mögött mindent.

17 évvel később, amikor már az új férjével és 2 éves kisfiával él, lakásvásárlás közben nem várt ismerősbe botlik. Ezután ismét a feje tetejére áll az élete. Nemcsak újabb fenyegetések érik, hanem folyamatos zaklatások is, aminek célja, hogy feltépjék a régi sebeket, és emlékeztessék a kislánya halálára.

Gondolatok:

A könyv eleje nagyon megrázó, végig sírtam szinte az első fejezettől kezdve. A közepén túl sok minden nem történt, a vége viszont izgalmas, és fordulatos volt. A történet vége folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, izgultam, alíg bírtam letenni a könyvet. A csattanó nagyon meglepett, abszolút nem számítottam rá. Azt sajnálom, hogy a kötet közepe kissé unalmasra sikeredett, pedig egy 5 csillagos történetet ki lehetett volna hozni belőle. Hiányoltam bizonyos információkat. Pontosan mi is történt Jess anyjával? Mi történt a balesetet követő 17 évben? Mi lett Bennel? Ő hogy dolgozta fel Beth elvesztését, és azt, hogy a tragédiát követően elhagyta a felesége? Sajnálom, hogy ezek a kérdések nem kerülnek megválaszolásra.

Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megrendeltem. Minden hasonló könyvnél rá kell jönnöm, hogy szeretem a thriller könyveket. 🙂 Szeretem a meglepetéseket, szeretek gondolkodni a miérteken, szeretek félni a következő oldaltól. 

Borító:

Most biztos, hogy érzékenyebben reagálok mindenre, de ahogy ránézek erre a borítóra, összeszorul a gyomrom. A történetek ismeretében meg aztán pláne. A fekete-fehér képek egyébként is „ütősebbek” a színes társaiknál. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Paula Hawkins – A víz mélyén

covers_433391.jpgSzerző: Paula Hawkins
Cím: A víz mélyén
Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2017
Műfaj: krimi, pszichológiai thriller
Oldalak száma: 368.

 

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

 

Ez a könyv pontosan olyan megosztó, mint a szerző előző könyve. Egy csillagtól az öt csillagig minden előfordul az értékelések között.

Nekem személy szerint jobban tetszett ez a történet, mint az előző. Izgalmas volt, az elején kissé zavaros, de a végére minden értelmet nyer. Az olvasó pedig rájön, hogy Hawkins az orránál fogva vezette. Örülök, hogy nem vagyok az a típus, aki elolvassa a könyv végét, mert akkor biztos hogy megöltem volna az olvasásélményt. A könyv végén ugyanis olyan fordulat van, amire még véletlenül sem számítottam. 

A történet röviden:

Az egyik visszatérő elem a történetben, ami nemcsak a jelenben hanem a múltban is jelen van, az a folyó, amiben rejtélyes halálesetek történtek. Először egy fiatal lány értelmetlen halála, majd egy anya, Nel Abbot elvesztése borzolja a közösséget. A tragédia hírére Nel húga, Jules is a városba érkezik, és legközelebbi rokon lévén ő gondoskodik Lenáról, az unokahúgáról. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosság történt, azonban Lena határozottan állítja, hogy az anyja soha nem ugrott volna le a szikláról. A nyomozás folyik, azonban ahogy telnek a napok, úgy derülnek ki féltve őrzött titkok.

Észrevételek:

A könyv igaz, hogy izgalmas, és a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet vele haladni, sőt ez szinte hajtja az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson, de nem árt felkészülni a nyomasztó hangulatra. A szereplőink mind valamilyen terhet cipelnek, és ez a hangulat kihathat az olvasóra is. Olvasás közben megfordulhat az ember fejében, hogy akár a közvetlen közelünkben is lehet olyan ember, aki cipeli a saját keresztjét, és még csak nem is tudunk róla.

Amit negatívként meg tudok említeni, az a rengeteg név, amit felsorakoztat a szerző. Volt amikor nem tudtam nyomon követni, hogy kiről is van szó, mert természetesen becenevek is előkerültek a kalapból. 🙂 

Annak ellenére, hogy szerettem olvasni ezt a történetet, mert izgalmas volt, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, ennyi Paula Hawkins könyvélménnyel elleszek egy ideig. 🙂 Bár úgy tudom nincs is több könyve magyar fordítással.

Borító:

Teljesen egyszerű, semmi csicsa, semmi felesleges flancolás. Nekem tetszik. A víz áll az egész történet középpontjában, így elég beszédes a borító. A maga egyszerűségében szerintem jól sikerült.

 

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Paula Hawkins – A lány a vonaton

covers_338177.jpgSzerző: Paula Hawkins
Cím: A lány a vonaton
Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2016.
Műfaj: krimi, pszichológiai thriller
Oldalak száma: 320.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

 

Ez egy nagyon jó könyv, viszont a legrosszabb időpontban olvastam. Rengeteget hallottam már erről a könyvről, de mindenhol csak a két véglettel találkoztam. Vagy imádják, vagy utálják az emberek.

A történet röviden:

A főszereplőnk, Rachel alkoholista, ami miatt elveszíti a férjét, a munkáját, és lassan önmagát is. A látszat kedvéért minden reggel vonatra száll, várja hogy elteljen a nap, majd délután hazavonatozik. Minden áldott nap. A napi rutinját képezi, hogy a volt férjét és az új családját figyeli a vonatból. De néhány házzal arrébb egy másik családra is felfigyel. Nem ismeri őket, soha nem találkoztak, a nevüket sem tudja. Viszont kreál köréjük egy történetet. Kitalált nevek, kitalált élet. Azonban egy valamivel ő sem számol, mégpedig azzal, hogy történetének egyik főszereplője eltűnik. Így csöppen bele Rachel is a nyomozásba.

Az egyetlen bökkenő, hogy az eltűnt lány, Meghan a bébiszitter volt Rachel volt férjénél, és csak néhány házzal lakott arrébb, emiatt a kelleténél gyakrabban futnak össze.

Elindul a nyomozás az eltűnt lány után, és Rachelnek hiába vannak első hallásra hasznosnak vélt információi, senki nem veszi komolyan. Mert ugye mi lehet a valós egy alkoholista által előadott történetben. Az sem könnyíti meg Rachel helyzetét, hogy Meghan eltűnésének éjszakáját követően zúzódásokkal tele, a saját vérében ébredt. Viszont semmire nem emlékszik.

A dolgok egyre csak bonyolódnak, míg végül kiderül, hogy senki nem az, akinek hittük.

Észrevétele, vélemény:

Mint ahogy a bejegyzés elején említettem, ez a könyv a lehető legrosszabb időben talált meg. Az első 100 oldaltól mondhatni depressziós lettem. Egy boldog pillanat, egy pozitív gondolat, semmi. Ez rám olyan mélyen hatott, hogy szinte magával rántott. Nagyon lassan is haladtam vele az elején. Utána beindult, és alig bírtam letenni a könyvet. A vége abszolút meglepett, mert egyáltalán nem is számítottam rá, annyira jól fűzte egymásba a szálakat Hawkins.

A történetet több szereplő szemszögéből ismerjük meg. A jelenben is, illetve a múltban is játszódik, így segítve megérteni a miérteket. A végére összeáll a kép, hogy miért is választotta Rachel az italt menekülő útnak? 

A szereplők:

Egyik szereplő sem lett a kedvencem. (Na jó, talán Rachel lakótársa volt a legszimpatikusabb az egész történetben). A szereplők annyira emberiek voltak, minden rossz tulajdonságukkal együtt, hogy akár az utcán is elsétálhatna melletted. Viszont egyiküknek sem volt egy olyan pozitív tulajdonsága, amit ki tudnék emelni.

Borító:

Nos, a filmes borítókat nem szeretem, így arról most inkább nem mondok semmit. Az eredeti borítót pedig nem tudom hova tenni. 😀 Értem a képet, de az a betűtípus.. 🙂

Összegezve:

Tetszett a könyv, valóban nagy hatást gyakorol az érzelmekre, és az ember mentális állapotára, viszont ha kicsit is maga alatt van az ember, akkor abban az időszakában nem ajánlom, mert tényleg lehúz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Sebastian Fitzek – A Terápia

covers_459182.jpg Szerző: Sebastian Fitzek
Cím: A terápia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017 (a csatolt borítóval. A vörös pöttyössel 2009-ben)
Műfaj: Pszichothriller
Oldalak száma: 280

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, nincs holttest. A híres pszichiáter, Viktor Larenz lánya, Josy rejtélyes körülmények között eltűnik. Hollétére nem derül fény. Négy évvel később: Viktor egy nyaralóba vonul vissza, hogy feldolgozza a történteket, de egy napon ismeretlen nő kopogtat az ajtaján. A nőt kényszerképzetek gyötrik, melyekben újra meg újra megjelenik egy kislány, aki Josy-hoz hasonlóan nyomtalanul eltűnik. Viktor beleegyezik, hogy kezelni fogja a nőt, de a terápia egyre inkább drámai hangvételű kihallgatássá fajul

 
Nos kérem szépen, ez a könyv ütött. Annyit hallottam már erről a kötetről, most végre sikerült beszereznem, és elolvasnom. És milyen jól tettem, hogy hallgattam az ajánlásokra, mert ezt a könyvet kár lett volna kihagyni. Faltam a sorokat, minden oldalon történt valami, ami nemcsak meglepett, de újabb kérdéseket vetett fel bennem. A történet végig fenntartotta az érdeklődésemet, felállítottam a saját gyanúsítottjaimat ( amúgy magamtól nem jöttem rá kb semmire), tökéletesen voltak összefonva a szálak, és hiába tűnik zavarosnak a sztori, minden értelmet fog nyerni.

A történet röviden:
A főszereplőnk egy neves pszichológus, Viktor Larenz, akinek az élete fenekestől felfordul, amikor imádott kislánya Josy nyomtalanul eltűnik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja, magánnyomozót fogad, feladja a praxisát, de nem tud a lánya nyomára bukkanni. 4 évvel később felkérik egy írásbeli interjúra, ezért elvonul egy szigetre, ahol egyedül lehet a gondolataival.

Egyik nap Anna, a rejtélyes, de jól szituált nő jelenik meg az ajtóban, aki a segítségét kéri. Viktor elutasítja, mivel már nem praktizál, és így nem fogadhat beteget, azonban Anna hajthatatlan. Állítása szerint író, azonban felhagyott az írással amikor a szereplői elkezdtek életre kelni, és megjelenni előtte. Amikor elkezdi elmesélni az utolsó papírra vetett történetét, akkor Viktor körül megfagy a levegő, ugyanis Anna főszereplője, mintha Josy tükörképe lenne.

Hiába köti le Viktor minden gondolatát a lánya utáni nyomozás, és Anna története, az azért neki is feltűnt,, hogy mióta ez a titokzatos nő megjelent, megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele. Egyre betegebbnek érzi magát, eltűnik a kutyája, különös figyelmeztetéseket kap. Már csak az a kérdés, hogy ebből mi a valóság, és mi a képzeletének szüleménye?

A történet végére pedig szépen lassan rájön az olvasó, hogy ebben a könyvben senki nem az akinek hisszük, és semmi nem az aminek tűnik.

Összegzés:
Ha tökéletesen kivitelezett pszichothrillerre vágyik az olvasó, aki ezt a könyvet kell elolvasni, mert Fitzek valami olyat alkotott, amit nehéz szavakkal kifejezni, mert legbelül a zsigereiben érzi az ember azt a szorongáshoz hasonlító érzést, ami tökéletessé tesz egy pszichothrillert. Én személy szerint imádtam, és szívből ajánlom mindenkinek. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)