Rhage és Mary visszatérnek! Végre új kötettel bővül a Fekete Tőr Testvériség, amely annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan olvasó manapság, aki ne hallott volna róla.
A Fekete Tőr Testvériség számára már semmi sem olyan, mint korábban. Miután elkerülték a háborút az árnyékokkal, megváltoztak a szövetségi viszonyok, új határvonalak húzódtak. Az Alantasok Társaságának tagjai erősebbek, mint valaha, az emberi gyengeséget kihasználva próbálnak több pénzhez, több fegyverhez és több hatalomhoz jutni. De miközben a Fekete Tőr Testvériség nagyszabású támadásra készül ellenük, az egyik testvér önmagával is kemény harcot kénytelen vívni.
Rhage-et, a legnagyobb étvágyú, ugyanakkor a legnagyobb szívű harcost mindenki tökéletesnek gondolja
vagy legalábbis tökéletesen szórakoztatónak. Ott van neki imádott fele, Mary, a királya és a testvérei élete pedig remekül alakul. Rhage azonban nem érti – és nem tudja kontrollálni – az időnként rátörő pánikot és bizonytalanságot. Ez pedig megrémíti, valamint el is távolítja a párjától. Amikor egy csatában halálos sebet szerez, újra kell értékelnie, mi a fontos az életében. A válasz pedig alapjaiban rengeti meg a világát
és Maryét is. Maryt azonban szintén valami fontos dolog foglalkoztatja, olyasmi, ami vagy még közelebb hozza őket egymáshoz, vagy olyan messzire sodorja, ahonnan már nem tudnak visszatalálni a másikhoz.
3 éve vártam már a folytatást! Kutattam facebook-on, a neten, külföldi és magyar oldalakon, hogy hátha találok egy kis információmorzsát arra vonatkozóan, hogy mikor jelenik meg nálunk. Tavaly jött a hír, hogy A vadállat fordítás alatt, idén megjelenik 🙂 Igaz, hogy nem az előre megjelölt időpontban jelent meg (mondjuk erre lehetett számítani, csak én rettenetesen türelmetlen voltam már, és nem fogadtam valami jól a hírt 😀 ). Aztán eljött a várva várt pillanat, megérkezett az e-mail, hogy a könyv átvehető 🙂 Rohantam is a boltba, mindent félretoltam, hogy csak a könyvre tudjak koncentrálni 🙂
Sokat gondolkodtam azon, hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést, hogy ne legyen nagyon spoileres. Nem tudtam, hogy meséljem-e el Mary és Rhage történetét? De mivel ez a könyv a sorozat 14. része, ezért gyanítom, hogy nem ezzel a résszel kezdi a Testvérek történetét megismerni aki kezébe veszi a könyvet. Tehát valószínűleg spoileres lesz a bejegyzés 🙂
Aki ismeri a Testvérek történetét, tudja, hogy Rhage nincs egyedül, és itt most nem Maryre gondolok. Van egy „házikedvence”, egy sárkány személyében, aki az alantasokkal való harcban nagy segítség. 3 emelet magas, lila színű, nagy étvágya van, és ha előjön Rhage bőle alól, akkor csak Mary tudja megnyugtatni, és meggyőzni, hogy ne a Testvériség legyen a desszert az alantasok után 🙂
Ahogy megszokhattuk, ebben a könyvben is több szálon fut a cselekmény, de a fő szál Maryék köré épül. Ha olvastátok az eddigi részeket, akkor nem lepődtök meg azon, hogy Marynek a betegsége következményei miatt nem lehet gyereke. Eddig nem is nagyon foglalkoztak a gyerek témával, mert mindketten tudták, hogy Mary nem tud örököst szülni Rhage-nek. Azonban a Királyt és Zsadistot figyelve rájöttek, hogy bár szeretik egymást, gyerek nékül mégis van egy űr a kapcsolatukban. Nem tette könnyebbé a helyzetüket, hogy Mary a Biztos Menedékben dolgozik, nap mint nap családoknak segít, és napi szinten látja, milyen nagy kincs is egy gyermek.
A könyv fő története tehát a családalapítás köré épül. Felmerül az örökbefogadás gondolata is. Jó volt látni, ahogy megfogalmazódott a gondolat Maryék fejében, hogy jöttek vissza az életbe, kerültek újra közel egymáshoz.
Néha elmorzsoltam egy könnycseppet az olvasás során, de nagyon sokat nevettem is. Lassiter semmit nem változott, a Testvéreket sem kell félteni, ha hülyeségről, és a másik szivatásáról van szó 🙂 Itt értem pl. Rhage és a Kis hableány esetét 🙂
De az egyik kedvenc idiótám, az Lassiter. Vishous nagyon találóan írta le az angyalt:)
„Lassiter olyan, mint a nátha: fertőző, bosszantó, és olyasmi, aminek soha senki sem örül.” De a humora, a stílusa az zseniális 😀
Ezen kívül vannak visszatérő kedvencek, új szereplők. És az izgalom olvasás közben, amikor még nem tudod, hogy az adott szereplőnek fontos szerepe lesz a történet folytatásában, vagy csak ebben a részben kap egy kis figyelmet?
Természetesen ebből a részből sem hiányozhat Xcor, Layla, az Örző, megjelenik az Omega is néhány sor erejéig, sokszor feltűnik Assail, aki egyre szimpatikusabb lett a történetben. De mint ahogy említettem új szereplőkkel is megismerkedünk. Oldalakon keresztül tudnám részletesen bemutatni a szereplőket, de nem fogom, mert az már annyira hosszú lenne, hogy senki nem olvasná végig a bejegyzést 🙂
Nagyon tetszik, hogy az adott könyv nincs lezárva végérvényesen az adott párossal, mégsincs függővége. Szuper ötlet volt újabb könyvet szentelni annak idején Wrathnak és most Rhage-nek. Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget biztosított, hogy ismét a Testvérekkel legyünk 🙂
Így a végére már csak egy kérdésem maradt 🙂
Nyúltilop?? Rhage, most komolyan? 😀 Nem vagy normális 😀 😀
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)