Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak.
Hogy én miért nem bukkantam rá hamarabb erre a könyvre? Komolyan, már annyira kellett egy ilyen történet a lelkemnek, mint éhezőnek egy szelet kenyér.
Való igaz, hogy tele van klisékkel, de vannak benne humoros jelenetek, mindemellett romantikus, és néha még egy könnycseppet is elmorzsol az érzékenyebb lelkű olvasó (én 😀 ). Nem kell nagy fordulatra, vagy meglepő végkifejletre számítani, gyakorlatilag a könyv felénél már lehet tudni mi lesz ennek a történetnek a vége. (Na jó, már az első negyedénél 😀 )
A főszerep, mint a LOL könyveknél általában, a középiskolások. Sally és Becks már 7 éves koruk óta a legjobb barátok. Sülve – főve együtt vannak. Becks a suli sztárfocistája, rajonganak érte a csajok. Sally viszont próbál a háttérben maradni, ebből kifolyólag a társasági élete sem szárnyal. Az anyukája, – aki egyébként esküvőszervező, – valamint a legjobb barátnője, Hooker szerint ez elfogadhatatlan, ezért rosszabbnál rosszabb randikat szerveznek Sallynek. Egy idő után már nemcsak pasikat hajtanak fel szegény lánynak. Amikor elege lesz a borzalmas vakrandikból, megkéri Beckset, hogy egy hónapon keresztül legyen az álpasija. Ezzel legalább lesz egy kis nyugalma, Hooker sem szervez újabb borzalmas randikat.
Annyira kíváncsi voltam, hogy a főszereplők hogyan oldják meg ezt a helyzetet, hogy kocsi helyett busszal mentem meglátogatni a 8 hetes keresztfiamat, így oda-vissza, kicsivel több, mint két órát tudtam olvasni. 😀
A szereplők majdnem mindannyian szerethetőek voltak. Egyedül Hookert és Sally anyját nem tudtam megkedvelni. Amit műveltek szegény Sallyvel, az már túlment egy határon. Őket néha szívesen megcsapkodtam volna. 🙂 Nem értettem, hogy miért keserítik meg ennyire egy olyan embernek a mindennapjait, akit elméletileg szeretnek, és közel éreznek magukhoz. Tény, hogy Sally nem egy randizós típus, de ettől még nincs semmi baj vele. Attól, hogy valaki nem rohan a pasik után, attól még élhet normális, boldog, és teljes életet. Ez az erőszakoskodás volt az egyetlen, ami nem tetszett.
Imádtam a könyvtárban játszódó jelenetet! 🙂 A felolvasásokat abszolút támogatnám nálunk is. Bár arra a nyakamat teszem, hogy egy középiskolás sem hajlandó boszorkánynak öltözve, talárban szombat hajnalban a Harry Potterből felolvasni gyerekeknek.
Szeretem, ha az aktuális olvasmányomban olyan zenék, filmek, vagy könyvek vannak megemlítve, amelyek nem annyira ismertek. Ilyenkor mindig rákeresek, utána olvasok, vagy belehallgatok az említett előadóba. Szeretem ezeket az új élményeket. Meglepő volt, hogy a Harry Potter, a Star Wars, a Star Trek nálam nem verte ki a biztosítékot, de szerintem ez annak tudható be, hogy annyira jól volt tálalva, hogy nem lehetett nem szeretni 🙂 Sőt, Yodát még meg is mosolyogtam, mert a férjemnek hála, nálunk is egy indokolatlanul nagy Yoda poszter díszeleg a nappaliban. De tényleg, mindenhonnan azt látom. 😀
Összegezve, nagyon jó volt az alaptörténet, a könyvben nem voltak felesleges időhúzások, könnyen olvasható, és a maga egyszerűségében tökéletes hétvégi olvasmány.
Mindenképp azoknak ajánlom, akik szeretik az ifjúsági könyveket, a könnyed, romantikus történeteket, és nem várnak mélyenszántó gondolatokat. 🙂
(fülszöveg és borítókép: www.moly.hu)
