Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lebilincselően feszes krimi két kisfiúról és a gyerekek édesanyjairól, akik azt hiszik, semmi közük nincs egymáshoz.
Carrie élete legszörnyűbb eseményét éli át, amikor Charlie, az ötéves fia eltűnik a tengerparton. Aztán Carrie évekkel később találkozik egy látóval, akitől híreket kap a gyerekről. Az információkat csak az tudhatja, aki tényleg ismeri Charlie-t. Vajon higgyen a látónak? Vagy bízzon a józan eszébe, mert nyilvánvalóan sarlatánság az egész?
A történet másik szála Maxhez fűződik: ő az a kisfiú, akivel Charlie az eltűnése előtt együtt játszott a tengerparton. Max is határozottan állítja, hogy a tengerparti Charlie üzenni szokott neki. De az édesanyja, Molly nem hisz neki.
A regény végére kiderül, mi az összefüggés az eltűnt Charlie, a magányos Max, valamint a két anya, a vigasztalhatatlan Carrie és a férje elől menekülő Molly között.
A könyv fülszövege úgy kezdődik, hogy egy lebilincselően feszes krimi. Na ez minden volt, csak krimi nem. Inkább drámának mondanám. Nem volt rossz a könyv, nem is untam annyira, mint ahogy előttem sokan. Viszont nem is a legjobb könyv volt, amit idén olvastam.
Minden szülő rémálmát éli át Carrie, amikor egy családi kirándulás alkalmával a tengerparton eltűnik az 5 éves fia, Charlie. Hiába keresik a tengerben és a szárazföldön, csak a sárga rövidnadrágját találják meg. Charlie az eltűnése előtt egy vele egykorú kisfiúval beszélgetett, aki az édesanyjával látogatott el a tengerhez.
Carrie szenvedését, és lelkiismeret furdalását a könyv végéig nyomon követjük. Charlie testét nem találták meg, eltemetni ezáltal nem tudják, de ha nincs holttest, akkor lehet még mindig él a kisfiú? De ha él, akkor hol van? Carrie magát hibáztatja a történtekért, mert ha aznap nem alszik el a tengerparton, akkor úgy gondolja, hogy a fia még mindig vele lenne. Ezek a kétségek gyötrik a napjai minden percében. Ebben a tragédiában nemcsak a fiát vesztette el, hanem a férjét is. Damiannel eltávolodtak egymástól, majd el is váltak. Carrienek egy vígasza maradt, ez pedig a saját üzlete, a Kincsesláda.
A történet két szálon fut, az egyik ugye Carrie és Charlie történetét meséli el, a másikból pedig Molly és Max életét ismerjük meg. Igaz, hogy ők együtt vannak, de közel sem tökéletes az életük. Molly a férje elől menekül, aki nemcsak őt, hanem a fiát is bántalmazta.
Max és Charlie között a tengerparton kialakul egy különleges kapcsolat. Charlie eltűnése után Max „kapcsolatban marad” vele, a kisfiú üzen neki. Simon, a médium segítségével pedig Carrie is kapcsolatba kerül a fiával.
Innentől kezdenek beindulni az események, és a könyv letehetetlen lesz. Szinte az utolsó oldalig reménykedik Carrie mellett az olvasó is, hogy Charlie esetleg előkerül, vagy kiderül, hogy pontosan mi történt vele az eltűnésének napján.
A könyv vége felé leginkább Mollyé és Maxé a főszerep. Rupert, a családfő váratlanul felbukkan a családnál, elrabolja, és megkínozza a feleségét és a fiát. Charlie (és ezáltal Simon) segítségével azonban Carrienek sikerül megtalálni Mollyékat. Már csak az a kérdés, hogy időben odaér-e?
Mint ahogy fentebb említettem, nem volt ez olyan borzalmas könyv, csak nekem valami hiányzott belőle. A szereplőkkel sem volt semmi bajom, de egyik sem nőtt nagyon a szívemhez. Néha fel-felbukkantak a mellékszereplők is, de nem sok vizet zavarnak, gyakorlatilag semmi jelentőségük nincs a fő eseményt nézve.
A cselekmény ugye két szálon fut, látszólag semmi közük egymáshoz, viszont ahogy haladunk előre a történetben, úgy kezd egyre közelebb kerülni egymáshoz ez a két szál is.
Egyszer elolvasni jó volt, de nem lesz újraolvasós könyv.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)