Szerző: Ozsgyáni Mihály
Cím: A fátylam kicsit oldalra billent
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 170
„Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó.
Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.”
Pogány Judit – színművész:
„Egy lendülettel, gyorsan olvastam el a könyvet. Sietnem kellett, mert minden pillanatban azt éreztem, ha nem tudom meg azonnal, mi történik a következő oldalon, megfulladok!
Ozsgyáni Mihály írásában dübörög a közlési szándék, s ez engem is hajszolt, hogy tovább, tovább! Hogy honnan gyűlik össze egy minden külső és belső jó tulajdonsággal megáldott fiatalemberben ennyi keserű életismeret, groteszk humor és bölcsesség… bár csodálkozom, de a regény végére ezt is megtudom!
Szeretem az írót és a könyvét is! Hajrá Misi!!!”
Györgyi Anna – színművész:
„Misi bizarr humorú családregényét olvasva úgy éreztem magam, mint egy teafilter, amit forró vízbe mártogatnak. Nevetés közben megríkatott, majd a torkomra forrasztotta a szót. Felkavaró, csodálatos írás!”
Koltai Lajos – operatőr:
„Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza – áldott őszinteséggel ajándékoz meg… sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan – örökké velünk maradó átélhető sorsok birtokában… és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is… mondhatnánk, hogy ilyen nincs is – de van… nagyon is van, csak más a minősége és… gyönyörű… azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba -… megéri…. hála annak, aki felfedezte… hála annak, aki közreadja…”
Szarka János – rendező:
„Olvassák ezt a könyvet! Merjenek benézni az ablakon, a fellebbenő függöny mellett, a Puskaporos utca százhetvennégybe. A pokol tornácára. Az életünkre.”
Őze Áron – színművész:
„Pókháló finomságú, és mégis szélsőséges érzelmeket kiváltó, zavarba ejtően kegyetlen, őszinte írás. Sors-vízválasztó, írónak, olvasónak egyaránt.”
Akik otthonosan mozognak a színházi körökben, azoknak ismerősen csenghet Ozsgyáni Mihály neve. A 42 éves színésznek 2018-ban jelent meg A fátylam kicsit oldalra billent című könyve. Két dolog miatt mondtam igent a Fátyol Kiadónak, amikor megkeresett egy együttműködési szándékkal. Az egyik, hogy a történet egy nagyon erős, nagyon nehéz témát dolgoz fel, amelyet alkalmanként én is szoktam olvasni, és szeretek olvasni, mert mindig tanulok belőle, mindig ad valamit, amit magammal tudok vinni. A másik ok pedig, hogy Pogány Judit színművésznő is elismerő szavakkal méltatta a kötetet.
A történet röviden:
A történet narrátora egy 10 év körüli kisfiú lehet, akinek a neve nem derül ki a történet során, egyetlen egyszer nevezik csak Szöcskének. Ő a Szívós család tagja, és általa ismerjük meg több generációra visszamenőleg a család történetét. Ő egy alkoholista család, erőszakos mindennapjaiba született bele. Az első sorból nézi végig, ahogy az alkohol is családtaggá válik, és ahol a család férfi tagjai csak az erőszak nyelvét beszélik. Nem fél, ezt szokta meg, ehhez kellett alkalmazkodnia.
„Én csak úgy voltam. Mint ahogy egy alkoholista család gyereke van. És nem értettem, hogy miért vagyok más? Hogy mi velem a baj?”
Gondolataim:
Már egy pár napja gondolkodom, hogy mit is írhatnék erről a könyvről. Egy olyan történetről, amiben a gyerekbántalmazás, az abúzus, a családon belüli erőszak, a gyilkosság jelen van minden oldalon, hogy írhatnám azt, hogy tetszett? Hogy írhatnám azt, hogy jókat mosolyogtam, és időnként fel is nevettem? Hogy írhatnám azt, hogy szinte le sem bírtam tenni? Már attól görcsben van a gyomrom, hogy ezeket a mondatokat leírtam. Mert ezek mind igazak.
Folyamatosan, az első oldaltól az utolsó szóig két, nagyon intenzív érzés kavargott bennem. Az egyik a kíváncsiságom, ami miatt muszáj volt mindent félretennem, és csak olvasnom a könyvet, a másik pedig az emiatt kialakult lelkiismeret furdalás, mert ez nem egy vidám történet. Ott volt bennem végig az az érzés, hogy mégis, hogy lehetek ennyire szívtelen, hogy egy ilyen témát csak úgy elolvasok egy lendülettel. Ilyenkor egy kicsit félretettem a könyvolvasómat, de nem sokkal később vettem is elő újra, majd ez az ördögi kör kezdődött elölről.
Az események, az információk, a történetek meg csak jöttek, és jöttek, nem hagyták, hogy az elmém, a lelkem megpihenjen. Ha végignézek most az otthonomon, ahol békében, szeretetben neveljük a kisfiúnkat a férjemmel, el sem tudom képzelni, hogy azok az események, amelyek a könyvben megelevenednek, azok valóban megtörténhetnek. Pedig sajnos most, 2022-ben is hány és hány ilyen borzalmat lehet hallani. Hány család életét teszi tönkre nap, mint nap az alkohol, és az erőszak? Belegondolni is rossz, hogy ezen kötetnek bizonyos eseményei a valóságon alapulhatnak, meg is történhettek.
Ozsgyáni Mihály nagyon jól bánik a szavakkal, viszont nem finomkodik velük. Mintha egy mondata lenne az olvasókhoz: Itt vannak a tények, tessék. Kíméletlenül megkapjuk a múlt eseményeit, a szomorú valóságot. A könyv minden sorából árad a feszültség, ami a szarkazmussal, és a humorral keveredik. Akaratlanul is elmosolyodik rajta az olvasó. Nagyon közlékeny az egész kötet. Egy ilyen borzalmas történetet kevesen tudnának megírni úgy, hogy ne taszítsák mély depresszióba az olvasót, hanem tudja befogadni az információkat, az olvasottakat, és el tudjon rajta gondolkodni. Örülök, hogy megismertem a történetet, Mihály nagyon tehetséges író.
Köszönöm a lehetőséget a Fátyol Kiadónak.
A weboldalukról mind a papírkönyvet, mind az ebook-ot be tudjátok szerezni 10% kedvezménnyel, ha használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Szerző: Nicolas Barreau
Szerző: Dani Atkins
Szerző: Sienna Cole
Szerző: Bauer Barbara
Szerző: Kendall Ryan
