Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Halálos bűn
Kiadó: Fátyol
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak. A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő. Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak. Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak. Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.

„A legtöbb dolog, amiért éltél, nem valódi. Azt hiszed, hogy attól valódi valami, hogy látod, és megfoghatod? Láttad már valaha a levegőt? Megérintetted már valaha a szeretetet? Demetri, az öt érzékszervünk nem tudja nekünk megmutatni a valóságot. Csak a benned lévő lélek látja azt.” 

Az ajánló spoilert tartalmazhat!! 

Az első rész is nagyot ütött, de ez a rész határozottan a padlóra küldött. Köszönöm szépen a Fátyol Kiadónak, hogy elolvashattam Tony Brown történetét.

A történet röviden:

Tonyt egyik pillanatban az FBI helikopterei, emberei és kutyái üldözik. Menekül az életéért, mégis az öngyilkosságon gondolkodik. A következő pillanatban egy kórházi ágyon ébred, körülötte orvosok, nővérek. Nem érti, hogy miért került oda, mit követhetett el. Mindenki egy tárgyalásról beszél, azonban ő semmire nem emlékszik. A tárgyalás napján azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, végül már Tony sem tudja eldönteni hogy mi a valóság, és mi a képzelete szüleménye.

Gondolataim:

Rettenetesen megrázó volt ez a rész tudva, hogy életrajzi ihletésű, tehát valóban megtörténtek az események. Szinte percről percre nyomon követjük, ahogy Tony egyre kétségbeesettebben küzd a démonaival, és a szeretethiány, ami egész eddigi életében elkísérte, milyen ütemben taszítja egyre mélyebbre. Amikor már azt gondolja, hogy az amerikai álmot éli, akkor ismét történik valami, ami bebizonyítja, hogy a siker, a hírnév, a pénz és a drogok nem elegendőek egy boldog élethez. Ismét rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek gondolja.

Sokszor éreztem késztetést arra, hogy rákiabáljak, hogy ne bízzon meg mindenkiben, és ha már egyszer rálépett a helyes útra, akkor küzdjön, maradjon rajta, és tanuljon meg nem-et mondani. 

A kórházban játszódó jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással. A folyamatos feszültség ott bizsergett a bőröm alatt, szinte már szomjaztam az információkat, és bíztam benne, hogy Tony újra visszatalál saját magához. Mégis számomra a legjelentősebb mondat a könyvben nem Tony szájából hangzott el, hanem az orvosa szájából. „maga nem bolond”. Úgy gondolom, hogy egy ilyen határozott orvosra volt szüksége Tonynak, aki ember is tudott maradni, mégis határozottan kommunikált vele.

Ami nekem már sok volt ebben a kötetben, azok a vallási utalások, bibliai idézetek. Tudom, hogy miért volt a valláson a hangsúly, értettem a mondanivalóját, és valóban szüksége van az ember lelkének a hitre, a reményre a mindennapokban, vagy a fontosabb eseményeknél, de sajnálom, nekem ez már nagyon sok volt.

Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem Tony Brown történetét.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődéseteket, akkor a Fátyol Kiadó oldaláról (Shop – Fátyol Kiadó (fatyol.hu)) ti is be tudjátok szerezni az első résszel együtt 10% kedvezménnyel. Ehhez használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje

Borító:

A könyv végére értelmet nyert a borító. Nem tagadom, első ránézésre ez a borító sem nyerte el a tetszésemet, de jelen esetben is végig kellett olvasnom a könyvet, hogy választ kapjak a kérdésemre vele kapcsolatban. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Tony Brown
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254
 

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.

“Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”

Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik…

… ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

„Pontosan úgy volt minden, ahogyan gondoltam: semmit sem ért az életem, és halálom sem tűnt volna fel senkinek. Minden mindegy volt.” 

Sem a cím, sem a borító nem mozgatott meg bennem olyan érzelmeket, vagy gondolatokat, hogy nekem mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet. Azért mondtam mégis igent a Fátyol Kiadó megkeresésére, mert a fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt, egy izgalmas könyv ígérete jelent meg előttem. Nem is csalódtam.

A történet röviden:

Tony egy börtönben látta meg a napvilágot. Mivel a vér szerinti anyjával ott nem maradhatott, ezért előbb a nagyanyja nevelte, majd 3 évesen örökbefogadó szülőkhöz került. Ott megismerte a bátyját, és azt gondolta, hogy boldog életet élhet. Azonban a folyamatos bántalmazások miatt árvaházba került, majd onnan egyik nevelőszülőtől a másikig. Egy kis szeretetre vágyott, és hiába a bántalmazások, visszavágyott az örökbefogadó szüleihez. Mindig bízott a jobb holnapban, azonban az nem jött el. A barátainak akkor volt jó, amíg hasznuk származott belőle. Egyre lejjebb süllyedt, míg egy napon az utcán találta magát. Alkohol, drogok, és a sorozatos öngyilkossági kísérletek voltak a társai, amíg egy napon egy váratlan esemény meg nem változtatott mindent.

Gondolataim:

Ez egy nagyon nehéz olvasmány volt. A történet elején szívből sajnáltam Tonyt. Csak egy kis szeretetre, törődésre vágyott. Annyira szomjazta, hogy valakinek fontos legyen, érezze, hogy van értelme az életének, hogy tárt karokkal fogadott mindenkit, aki egy kedves szóval, vagy egy mosollyal közeledett felé. Hitt, bízott az emberekben, akik sorra fordultak el tőle. A kilátástalan helyzete egyre mélyebbre sodorta, de még akkor is hitt abban, hogy legalább vannak barátai. Komolyan fájt a szívem érte.

Nem volt könnyű élete, sok mindent megélt az élete során, és még csak nagykorú sem volt. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ekkora szeretetéhsége lett volna a főszereplőnek. Az pedig, hogy ez egy igaz történet, különösen megrázó volt. Emiatt lassabban is haladtam az olvasással, mert idő kellett, hogy az olvasottakat az én lelkem is fel tudja dolgozni.

A történet végéig bíztam abban, hogy Tony találni fog valakit, akiben valóban megbízhat, akinek fontos, aki törődik vele. Mert minden ember megérdemli a szeretetet, minden embernek szüksége van arra, hogy tudja, van értelme annak, hogy meglátta a napvilágot, és okkal született meg.

Az eseményeket ő maga meséli el, a szemünk előtt elevenedik meg az élete, szinte már kézzel fogható a fájdalma. Emiatt is megrázó a kötet. Viszont a nyelvezete egyszerű, szinte már a „száraz tényeket” kapjuk, mindenféle cenzúra nélkül. Könnyen, és gyorsan lehetne olvasni, de a témája miatt időnként meg kell állni, mert ennyi kínt, ennyi megpróbáltatást egyszerre nem tud feldolgozni az olvasó. Legalábbis nekem nem ment.

A történet folytatását kíváncsian, és reményekkel telve fogom kézbe venni.

A Kiadó oldaláról most te is beszerezheted a kötetet a második résszel együtt 10 % kedvezménnyel. Ehhez használd a kuponkódomat: szavakerdeje

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)