Szerző: Dani Atkins
Cím: Amíg én a csillagokkal álmodtam
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 574
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mi van, ha valaki más élheti meg a te boldogságodat?
Amikor Maddie felébred a kórházi ágyon, nem emlékszik rá, mi történt. A vőlegényét szeretné látni. Abban a hitben van, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, és más örömök is várnak rá, de úgy tűnik, minden összekuszálódott, amíg kómában volt.
Maddie számára olyan, mintha csak egy napja esett volna ki, miközben hat év telt el. Hat év, amely mindenki életét gyökeresen megváltoztatta.
A díjnyertes író, Dani Atkins megindító regénye egy szívmelengető történetben mutatja be egy tragikus esemény hatásait két nő nézőpontján keresztül, akik ugyanazt a férfit szeretik.
„Mindenedet odaadnád, mindent megtennél, hogy segíts valakin, akit szeretsz. De tehetetlenül ülni és várni anélkül, hogy tudnánk, meddig… Ez az, ami összetörhet egy embert, ahogyan ma este engem is.”
Biztos vagyok benne, hogy mazohista hajlamaim vannak, mert hiába tudom, hogy Dani Atkins össze fog törni, akkor is két kézzel nyúlok a könyvei után, és alíg várom, hogy elolvassam őket. Nyilván teljesen szétzúzta most is a szívemet, lelkemet. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.
A történet röviden:
A főszereplőnk Meddie, aki egy életvidám fiatal lány. Élete egyik legboldogabb napjára készül, ugyanis napokon belül oltár elé áll. Éppen az esküvői előkészületeket intézi, amikor egy félreértés miatt szörnyű balesetet szenved, aminek következményeként kómába esik. 6 évig él egy olyan világban, ahol csak egymaga van, mígnem egy szép napon kész visszatérni a szeretteihez. De 6 év nagyon hosszú idő, nagyon sok minden megváltozik ennyi idő alatt. De vajon hogy hat ez Meddie-re? Hogy tudja feldolgozni az elvesztett éveket?
Gondolataim:
Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt imádtam, mert gyönyörű, de fájdalmas romantikus történetet kap az olvasó, viszont a fő mozgatóeleme az eseményeknek olyan irracionális, hogy aki a valóság talaján él, lehet itt teszi félre a könyvet. Emiatt is nehéz beszélnem erről a könyvről, mert ha elmondanám mi az ami nálam kiverte a biztosítékot, az akkora spoiler lenne, hogy nagyon sokan megutálnának. Azt meg nyilván nem szeretném. 🙂
A könyvet nem most fejeztem be, hanem néhány nappal ezelőtt. Hagytam egy kis időt az ajánló megírása előtt, hogy leülepedjen a történet, megemésszem az eseményeket, és rendezzem a gondolataimat.
Sajnáltam Meddie-t, mert elvesztett 6 évet az életéből. 6 olyan évet, ami alatt emlékeket gyűjthetett volna, megélhette volna az esküvője minden pillanatát, elvesztett 6 Karácsonyt, amit a családjával tölthetett volna, 6 születésnapot, legalább 6 nyaralást a szerelmével, és még sorolhatnám. De ezek majdnem eltörpülnek amellett, hogy mit vesztett még el az évek során.
Nagyon sokkoló lehet úgy felébredni, hogy az emlékeid szerint pár perce még 28 évesen az esküvődet szervezted, de kinyitod a szemed, és már 34 éves vagy. Mi, olvasók, sorról sorra követhetjük nyomon, hogy ezt a tényt Meddie hogy tudja feldolgozni. (Itt szeretném megjegyezni, hogy biztosan jobban csinálta, mint ahogy azt én tettem volna)
Amikor már úgy tűnik, hogy mindenki élete egyenesbe kerül, mindenki megtanul élni a helyzettel, akkor Dani Atkins ismét ledob egy olyan bombát, amin még én is hangosan felhördültem olvasás közben. Sajnáltam a szereplőinket, de akit a leginkább sajnáltam az Ryan. Az élet több, fontos területén kell helytállnia, de amikor ugyan azok a tragédiák ismétlődnek az életében, akkor óriási akaraterő kell ahhoz, hogy felálljon, és csinálja tovább, mert van, aki számít rá. Megértem a döntéseit, de nem minden döntésével értek egyet.
Chloét nem szerettem volna megszeretni. Távol akartam tőle tartani magam, de nem engedte. A személyisége, a könyvek szeretet, az egész lénye olyan erősen fészkelte be magát a bőröm alá, hogy végül engedtem neki. Neki sem lehetett egyszerű a helyzete. Amikor minden rendeződni látszik, akkor az ő élete is fenekestől felfordul.
Ez után a történet után még mindig nem tértem magamhoz. Aki szereti Dani Atkins írásait, azoknak ezt a könyvet is el kell olvasni. Illetve a mazohista társaimnak is szívből ajánlom. Tudtam, hogy darabokra töri a lelkemet, mégis úgy vágytam rá, mint eltévedt ember egy oázisra, a sivatag közepén.
Borító:
Csodaszép. Már mondtam, de újra elismétlem, hogy annyira imádom ezt a stílust, amit az Atkins könyvek borítói képviselnek az Álomgyár Kiadónál. Gyönyörűek a színei, gyönyörű a grafika. Egyszerűen számomra tökéletes.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)