Címke: ajánló

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: A porcelánlány

covers_484727.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A porcelánlány
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 288

Egy ​fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód – ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe?
Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha?
Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?

 

„(…) minden új nap valami újnak a kezdete.” 

Ez az első könyvem az Írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elküldte nekem.

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 1914-ben, és 2017-ben.

2017-ben Lili gyógymasszőrkén dolgozik. Az új főnök elküldi egy 3 hónapos továbbképzésre Németországba. Lili örül a lehetőségnek, nemcsak a fejlődési lehetőség miatt, hanem szeretne tovább nyomozni az üknagymamája, és egy titokzatos kúria után. Minél mélyebbre ás, annál meglepőbb dolgok derülnek ki a családjáról.

1914-ben kitör az első világháború. Julianna egy tehetős családból származó fiatal lány, aki fülig szerelmes lesz Heinrichbe, az apja német üzletfelének a fiába. Napról napra egyre mélyebbek az érzéseik egymás iránt, de a háború elszakítja őket egymástól. Julikának ott maradnak az emlékek, a rajzok, és a lelke mélyéig hatoló szeretet. Lehet, hogy végül mégsem marad egyedül?

Gondolataim:

A fülszöveg alapján egy teljesen más történetre számítottam. Már Lili stílusa is meglepett a könyv elején. A szarkasztikus megjegyzések.. komolyan, szinte magamra ismertem. 🙂 Nagyon jól szórakoztam rajta. 🙂 

Kifejezetten tetszett a két idősíkon játszódó történet. Szívesen kalandoztam a múltban és a jelenben is. Lilivel nyomoztam, szinte már láttam magamat a padláson a dobozban keresgélve, fényképalbumot nézegetve. Több közös vonást fedeztem fel kettőnkben. Stresszhelyzetben én is képes vagyok ugyan olyan tüneteket produkálni, mint Lili. Hogy ez hipochondria, vagy sem, nem tudom.

Nagyon szerettem a helyszíneket, a leírást, szívesen barangoltam a tengerparton is, és töltöttem el az időt Julikáék társaságában. A főszereplőket kedveltem. Nem voltak tökéletesek, voltak hibáik, de pont ettől voltak hétköznapiak, és emberiek. Senki nem volt tökéletesre színezve, mint ahogy a való életben sem tökéletes senki. A mindennapi problémák is megjelennek a történet során.
Mennyire igaz, hogy a lélek megbetegíti a testet. Lili munkája stresszes, a stressz pedig egészségügyi problémákat okoz. Pontosan, mint bármelyik ember esetében. 

A könyv nyelvezete egyszerű, érthető, könnyen olvasható, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Gyorsan bele lehet lendülni az olvasásba, a történet lendülete visz magával, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy vége, de még nem volt elég, olvasnád tovább.

Ezt az egy dolgot sajnálom csak, hogy olyan gyorsan vége lett a történetnek. Maradtak bennem kérdések a kötet végén. Szívesen olvastam volna még Liliről, az életéről, a munkájáról, a családjáról, a régmúlt időkről, a szokásokról. Szóval úgy mindenről. 🙂

A könnyed stílusban íródott, romantikus regények kedvelőinek szeretettel ajánlom ezt a kötetet. Fogok még olvasni Mörk Leonórától. A porcelánlánnyal a legjobbkor találkoztunk.

Borító:

Csodaszép! Emiatt keltette fel az érdeklődésemet a könyv. A színek, a virágok, egyszerűen imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Tormási Vyktória: Szerethetetlen

covers_632763.jpg

Szerző: Tormási Vyktória
Cím: Szerethetetlen
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 180

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

 

„Alattomos jószág a múlt. Változtatni nem tudunk rajta, mégis facsarja a szívünket a jelenben.” 

Keresem a szavakat. Ez a történet annyira hétköznapi, és pont ezért annyira szívet tépő, hogy nehéz most megszólalni. Nagyon köszönöm Vyki, hogy elküldted nekem az első könyvedet is. A lelkem legmélyéig hatolt.

A történet röviden:

Zé lelkét egy mély trauma szorongatja. Az alkohol, az illegális motorversenyek, a cigi és a depresszió a legjobb barátai. Egy éjszakán a sors elé sodorja Lénát, a szende újságírót. Léna főnöke ultimátumot ad a lánynak. Vagy 2 héten belül cikket ír az illegális motorversenyekről, vagy ki van rúgva. Mivel a lány nem egy „feladom” típus, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy meg tudja írni a cikket. Egy valamivel nem számol csak. Mégpedig azzal, hogy a rosszfiú, a lelke mélyén nem is olyan rossz, mint ahogy azt láttatni akarja.

Gondolataim:

Amikor elolvastam a fülszöveget, akkor arra gondoltam, hogy egy romantikus történet lesz, amit este, vidáman olvasok bekuckózva, és közben szállnak előttem a rózsaszín felhők. Mert mégiscsak egy rosszfiú a főszereplő, nekem meg ők a gyengéim. Nos, ahogy elkezdtem olvasni, akkor már sejtettem, hogy ez nem egy vidám történet, és én sem nevetni, hanem zokogni fogok  a végén. Így is lett.

Ebben a rövidke könyvben, a szereplőink életében annyi szenvedés, annyi fájdalom van, amit képtelenség könnyek nélkül elolvasni. Együtt éreztem, és szenvedtem Zé-vel, szenvedtem Lénával, a torkomban gombóc, a könnyeim megállás nélkül törnek a külvilágra. Ilyen fiatalon hogy lehet feldolgozni ennyi veszteséget, együtt élni a bizonytalan holnappal? Fel nem foghatom.

A könyv hangulata komor, a történet szívfacsaró. Egy érzelmi hullámvasút. Zé egy megtört srác, a maga elutasító, reményvesztett stílusával belopta magát a szívembe már az első néhány mondat után. Szinte már késztetést éreztem, hogy megöleljem, vagy mondjak neki néhány biztató szót. Aminek szinte semmi hasznát nem vette volna az ő helyzetében.

Léna egy visszafogott jókislány, de amikor kell, meghozza azt a döntést, amit én is meghoztam volna az ő helyében. Emiatt nagyon becsülőm őt. Ha kell, akkor rámenős, ha kell, akkor zsarol, de egy csupaszív lány, aki szeretné bebizonyítani Zé-nek, hogy igenis, őt lehet szeretni, mert bár a lelke összetört, a szíve nemes.

A romantikus történet mellett helyet kapnak komoly témák is. A gyász feldolgozás, a káros szenvedélyek. Az embereknek az egyik leghőbb vágya, hogy tartozzanak valahova. Legyen egy család (igazi, vagy „fogadott” ), akihez oda lehet menni, amikor már minden elveszni látszik.

Kedves olvasó! Ha valamit fontos ismételgetni, akkor az a következő: Senkit ne ítéljünk el, mert nem ismerjük a viselkedésének az okát. Senki sem szerethetetlen.

Vykinek pedig méltó helye van a kedvenc szerzőim listáján. Én pedig sok-sok oldalt teleírtam azokkal a gondolatokkal, amelyeket viszek magammal, amelyekre emlékezni akarok, és amelyek kelleni fognak ahhoz, hogy visszatereljenek a helyes útra. 

Borító:

Jelen esetben is igaz, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Tőlem egyedül a cím betűtípusa áll kicsit távol.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hugyec Anikó – Túl hosszú út

 

covers_732100.jpg

Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl hosszú út
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 382

Talán ​épp ideje, hogy egy újabb lépést tegyek a boldogság irányába.”

Juli új esélyt kap az élettől, hogy múltbéli veszteségének súlya alól felszabaduljon. Reménykeltő és egyben ijesztő a gondolat, hogy egy másik férfi oldalán megtalálhatja még a boldogságot. A múlt démonjaival azonban továbbra sem tud megküzdeni. Nehéz feladat elfogadni a megváltoztathatatlant és beengedni a boldogságot úgy, hogy már megtapasztalta, milyen törékeny is az élet. Nem könnyű döntés a barátságot szerelemre, a barátot társra cserélni, hiszen a szíve épsége a tét…
Vajon győzhet a jövő a visszatartó erő felett? Létezik kiút a múlt fogságából?
Arnold egy félresikerült kapcsolat után egyedül, mégis példaértékűen neveli a fiát, mígnem életébe váratlanul bekopogtat a szerelem. Úgy érzi, kész meghódítani a nőt, aki megsebzett szívén egy életre szóló heget visel, és képes elfogadni, hogy egy másik férfi emlékével kell osztoznia.
De vajon elég erős és kitartó a szerelme, hogy ledöntse a lelkiismeret sziklaszilárd falait?
Mennyire lesz hosszú és rögös az út a boldogság felé?

A Túl hosszú út lapjain két sérült ember lassú, óvatos egymásra találása elevenedik meg. Vajon le tudják győzni az élet rájuk leselkedő veszélyeit? Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi lélek? Mennyi el nem sírt könny lakozik egy összetört szívben?
Ezekre a kérdésekre ad választ a regény, mely méltó folytatása és lezárása elődjének, a nagysikerű Túl kevés időnek.

 

„…csupán egy icipici, aprócska sarokra vágytam a szívében. Talán idővel csinál nekem benne helyet.”

El sem tudom mondani, milyen megtisztelő számomra, hogy megjelenés előtt olvashattam ezt a kötetet. Aki nyomon követi az oldalamat és a bejegyzéseket, az tudja, hogy az első részt mennyire imádtam, mennyi érzelmet megéltem az olvasása közben. Nem volt ez most sem másként. Ha nem kellett volna letennem, hogy a szívem apróra tört darabjait összeszedjem a földről, akkor egy nap alatt elolvastam volna. De hiába szedtem össze magam újra és újra, amikor az utolsó mondathoz értem, és becsuktam az olvasót, zokogott a szívem a gyerekszobában. 

A történet röviden:

Juli története folytatódik. Márk elvesztése továbbra is fájdalmas a számára, azonban Arnold személyében újra bekopogtat a szerelem az ajtaján. Azonban mégsem felhőtlen a boldogsága, mert ismét megtapasztalja a gyász gyötrő érzését. Mindezek mellett kétségei vannak, hogy „joga van-e” újra megnyitni a szívét a boldogság előtt? 

Gondolataim:

Anikó viszonylag kevés szereplőt szólaltat meg a regényeiben, ezért nagyon családias az egész történet. Lélekben ott tudunk lenni Juliékkal, tudunk azonosulni minden rezdülésükkel, érezzük a boldogságukat, és a szívüket mardosó szomorúságot is.

Az olvasás során ugyan az a gondolat újra és újra társamul szegődött. Egy darabokban lévő szív mennyi szenvedést tud még elviselni? Egy lélek mennyi bánatot tud még magába zárni anélkül, hogy feladná? Juli a legerősebb női karakter, akit az eddigi olvasmányaim során megismerhettem. Sorra veszíti el a szeretteit, megtörve bár, de mégis feláll. Erőt merít a csodálatos gyermekeiből, és a barátaiból. Ők, mint egy erőd falai, szilárdan állnak Juli mellett, és támogatják minden élethelyzetben.  

Egy szívet tépő történet igaz barátságról, szeretetről, szerelemről, és reményről, mert hiába túl hosszú az út, a remény soha nem múlhat el, hogy egyszer egymásra találhat két sérült, összetört szív.

Az egész történet nagyon olvasmányos volt, és ahogy az első résznél, itt is egy érzelemvasúton ültem olvasás közben. Egyik oldalon még Rián röhögtem, a másik oldalon pedig már a könnyeimet morzsoltam el remegő kezeimmel. Örömmel olvastam a hétköznapi dolgokat is, például amikor egy szülő táborba küldi a gyerekét. Ez is bizonyítja, hogy a szereplők is mennyire hétköznapiak, Juliék akár a szomszédaink is lehetnének. 🙂 

Amit külön ki szeretnék emelni, azok a kamaszoknak a személyisége. Tisztelettudóak, vannak céljaik, és mindent megtesznek azért, hogy elérjék azokat. (Annak pedig különösen örülök, hogy nem használnak tini szlenget.)

Talán nem meglepő, hogy a szereplőket egytől egyig nagyon szerettem.

Juli kitartása példaértékű mindenki számára.
Ria őröltsége, és önzetlensége újra eszembe juttatta, hogy egy ilyen barátra mindenkinek szüksége van.
Arnold gyengédsége, és tiszta szíve.. Mit is mondhatnék, teljesen elvarázsolt.

Anikó, nagyon köszönöm Neked, hogy a részese lehettem Juli életének. Sokat tanultam a könyv olvasása közben. Ezeket az ismereteket viszem magammal. 
Ahogy írom ezeket a sorokat, azon gondolkodom, hogy 1-1 motívum mennyire hatással tud lenni az emberre. Biztos vagyok benne, hogy amint kinyílik a kis kertemben az első tulipán, arról Márk fog eszembe jutni. Ha elmegyünk a Balatonra, az első hattyúról pedig Arnold. 🙂  

Borító:

Gyönyörű. Ashley keze munkáját dicséri ez a fantasztikus borító is. Én imádom, nemcsak a történethez illik, hanem az első kötethez is.

 

A bejegyzéseket általában azzal zárom, hogy a könyv elolvasását kinek ajánlom. Nos, én ezt a történetet (és természetesen a Túl kevés időt is) Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani!
Férfiaknak, hogy lássák, egy szerető szívű nő nem vágyik drágaköves ékszerekre, lelke legmélyéről is tud örülni egy csokihattyúnak is.
Azoknak az olvasóknak, akiknek a szíve gyászol, mert Juliból erőt tudnak meríteni.
Barátnőknek, hogy tudjanak annyira őrültek lenni, és annyira élvezni az életüket, mint Ria.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Guillaume Musso: Holnap

 

covers_451299.jpg

Szerző: Guillaume Musso
Cím: Holnap
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 404

 

Emma New Yorkban él. Harminckét évesen még mindig keresi élete párját. Matthew Bostonban lakik. Egy szörnyű balesetben elvesztette a feleségét, és most egyedül neveli négyéves kislányát. A világhálón ismerkednek meg, és egymásnak írt e-mailjeik alapján hamarosan mindketten arra gondolnak, hogy végre megtalálhatják a boldogságot. Elhatározzák, hogy találkoznak egy manhattani olasz étteremben Ugyanazon a napon és ugyanabban az órában lépnek be az étterem ajtaján. Ugyanahhoz az asztalhoz ültetik le őket – és mégsem fognak soha találkozni.
Hazugságok hálója? Az egyik fél képzelgése? A másik manipulációja? Egy érthetetlen helyzet áldozataiként Matthew és Emma hamar rádöbbennek arra, hogy nem csupán egy meghiúsult találkozóról van szó…

 

„Azokat az őrültségeket sajnálja legjobban az ember, amelyeket nem követett el, amikor alkalma lett volna elkövetni.” 

Már egy ideje kíváncsi vagyok arra, hogy Musso tényleg ilyen jól ír, vagy csak egy kicsit „túl van hype-olva”. 🙂 Most, hogy elolvastam tőle a Holnapot, ami az első könyvem a szerzőtől, kijelenthetem, hogy Musso egy zseni. Nagyon köszönöm a Park Kiadónak, hogy megismerhettem az írót, és ezáltal fel is kerülhetett a kedvenc szerzőim listájára.

A történet röviden:

Matt felesége meghal egy közlekedési balesetben, és a férje egyedül marad a kislányukkal. Nem hagyják nyugodni a történtek, de szépen lassan elkezdi feldolgozni a felesége elvesztését. Egy napon egy garázsvásáron vásárol egy laptopot, ami gyökerestől felforgatja az életét. A laptop ugyanis egy fiatal nőé volt, akivel elkezdenek e-mailen beszélgetni. 

Emma fiatal, egyedülálló nő, aki a szerelmet keresi. Amikor e-mailt kap Matt-től, akkor elkezd reménykedni abban, hogy végre ő is megtalálta a boldogságot. Az email váltások során úgy érzi, hogy a sorozatos sikertelenségnek – már ami a szerelmet illeti – vége, ezért elfogadja Matt vacsorameghívását. Mindketten elmennek a megbeszélt időben, a megbeszélt helyre, azonban mégsem találkoznak. A sikertelen találkozó után felgyorsulnak az események, és egy túlbuzgó számítógépzseni még tovább kavarja azokat a bizonyos lapokat. 

Gondolataim:

Az összes elméletemet, amit a történet végére „tartogattam” azt az író el is lőtte az első 100 oldal alatt. Én meg fogtam a fejemet, hogy mégis mi fog ebből kisülni? Nem nagyon olvasok olyan történeteket, ahol a 2 főszereplő nem ugyan abban az évben él, és csak egy laptop segítségével tudnak kommunikálni. Emiatt az elején kicsit idegennek éreztem magam a történetben, de végül sikerült hozzászoknom, utána pedig alíg bírtam letenni a könyvet. Esténként addig olvastam, amíg már nem láttam a betűket.

Izgalmas, fordulatos, és lebilincselő történetről van szó, ami az utolsó mondatáig fenntartja az olvasó érdeklődését. A főszereplőket az elején nem kedveltem. Matthew-t kissé erőszakosnak találtam, Emma pedig a néha elejtett arrogáns mondataival szintén nem lopta be magát könnyen a szívembe. Majd elkezdett nyomozni Matt elhunyt felesége után, de akkor én már csak pislogni tudtam. Leesett állal faltam a sorokat. 

Musso mindig meg tudott lepni, mert olyan csavaros történetet rakott össze, aminél egy idő után nekem már elméletem sem volt, hogy vajon mi fog történni a következő oldalon. Csak olvastam, és olvastam, majd a könyv végén úgy ledöbbentem, hogy még most sem tértem magamhoz.

Tökéletes kikapcsolódás volt, sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Amikor nem olvastam, akkor is folyamatosan az események körül kattogott az agyam, és alíg vártam, hogy ismét elmerüljek a sorok között. A történet végére már Emmát is sikerült megkedvelnem.

Rendkívül akciódús volt a történet, biztos, hogy fogok még olvasni Mussotól, mert ezzel a könyvével engem megvett kilóra. 🙂 

Borító:

Nagyon találó lett a borító. Beszédes, de csak akkor „hallja meg” az olvasó, hogy mit mond, amikor elkezdi olvasni a könyvet, és egyre inkább belemerül.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

 

covers_729077.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A szív szabadságharcosai
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – történelmi romantikus
Oldalak száma: 382

Lili ​és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

„Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!”
Bauer Barbara

 

 „Most még kusza amit magad előtt látsz, de idővel rátalálsz az irányra, amit neked jelöltek ki. Csak légy türelmes és figyelj.”

Ez volt az első könyvem Bauer Barbarától. Még hónapokkal ezelőtt figyeltem fel a nevére, amikor V. Tóth Katalin egyik videójában elismerő szavakkal méltatta az Írónőt. Úgy gondoltam az első könyvem tőle legyen egy friss megjelenés, és a Jaffa Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy elolvassam, és ezáltal a kedvenc szerzőim között tudhassam az Írónőt. Nagyon köszönöm ezúton is.

A történet röviden:

Az események az 1848-as szabadságharc idején játszódnak. A főszereplőink a Szomolay család tagjai. A család legkisebb lányát, az örökké lázadó Lilit Pozsonyba küldik, hátha ott sikerül megkomolyodnia. A nővére esküvőjére azonban visszatér a családi birtokra. A nővére férje, Bálint aktívan részt vesz az 1848-as szabadságharc eseményeimben. Lilit teljesen megbabonázza a sógora, minden alkalmat megragad, hogy az országot érintő politikai vitát folytathasson vele. A mélyről jövő, váratlan érzelmek azonban olyan elsöprő erővel törnek rá, amire nem készült fel. 

Gondoltaim:

Ha így tanítanák a történelmet, ahogy azt Bauer Barbara megírta, biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül mindenki örömmel menne be történelem órára. Gyönyörűen, választékos szóhasználattal, érzelem gazdag kifejezésekkel tárja az olvasó elé az 1848-as eseményeket, a forradalom és szabadságharc fontos lépéseit, mindemellett egy csodálatos szerelmi történet is kibontakozik a lapokon. Gyönyörűen használja a magyar nyelvet az Írónő.

Lili nem mindennapi lány, öntörvényű, lázadó. Szabadságra vágyik, hasznosnak szeretné érezni magát. A lelke mélyén úgy érzi, hogy többre hivatott, mint hogy otthon üljön, kötögessen, és gyereket neveljen. Szeretne tenni a hazáért, és saját magáért. Emiatt szembe megy a kor elvárásaival, nem foglalkoztatják a kérők. Mivel a családtagjainak szöges ellentéte, kínozza belülről a kétség, hogy vajon biztos, hogy ehhez a családhoz tartozik-e? Kíváncsisága sokszor erősebb, mint a józan ész, és nyomozásaival felkavarja az állóvizet.

Nagyon tetszett, ahogy sorról sorra megelevenedik a történelem, tényszerű, mégis kifinomult leírásokkal, párbeszédekkel követjük nyomon az eseményeket, és a szereplőink életét. A bizonytalanság, a feszültség, a gyász szinte már tapintható.

De mindezek mellett egy beteljesületlen szerelem okozta fájdalom is feltűnik a sorok között. Lili ugyanis egy olyan férfinek adja a szívét, akivel tudvalevő, hogy soha nem lehetnek egymáséi. A férfi nős, családos, és történetesen a sógora, Bálint.

Bauer Barbara legújabb könyve hűen tükrözi a kor elvárásait a nőkkel szemben, szórakoztatóan írja le a cívódásokat, szenvedéllyel a szabadságharcot. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem nemcsak a könyv lett kedvencem, de a szerző is közel került a szívemhez. Bauer Barbarának egy újabb rajongója lett. Az összes könyvét szeretném a polcomon tudni.

Borító:

Amikor először ránéztem a borítóra, akkor kicsit megijedtem. Gimi óta görcsbe ugrik a gyomrom a történelemtől, de alíg olvastam el néhány oldalt, már csodáltam a borítót, faltam a sorokat. A színvilága, a hangulata magával ragadó. Minél többször nézek rá, annál szebbnek, és kifejezőbbnek látom. Szívből gratulálok a grafikusnak, tökéletes munkát végzett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

covers_651495.jpg

Szerző: Donatella Di Pietrantonio
Cím: A visszaadott lány
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éves: 2021
Műfaj: regény – lélektani
Oldalak száma: 224

Ha ​az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet.
Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi – még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent – a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A „visszaadott lány” számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.

 

” Olyan fiatal voltam, és olyan erősen sodort az ár, hogy a folyót, amelybe belelöktek, nem is láttam.”

Erre a könyvre még KönyVelem Csaba ajánlója miatt figyeltem fel. Mivel pozitívan értékelte a kötetet, én pedig adok a szavára, ezért nem volt kérdés, hogy egyszer sort fogok keríteni rá. Most éreztem magam felkészültnek ehhez a történethez. Nagyon köszönöm a Park könyvkiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Az események az 1970-es években játszódnak. A főszereplőnk – akinek a nevét nem tudjuk meg a történet során – 13 évesen megtudja, hogy akit a szüleinek hitt, azok valójában csak nevelőszülők voltak. Egy bőrönddel a kezében becsönget egy lakásba, ahol az igazi anyja, apja, és testvérei fogadják. Nemcsak az emberek, és a környezet idegen, amihez hozzá kell szoknia, hanem az eddigi fényűzőnek mondható életét felváltja a falusi élet zűrzavara. Hozzá kell szokni a nélkülözéshez, a házimunkához, a választékos beszédet pedig felváltja a tájszólás, az őszinte beszélgetéseket pedig a testi fenyítés. Ahogy telnek a napok, egyre inkább foglalkoztatja a lányt, hogy miért küldték el az igazi szülei még csecsemő korában, és most miért mondtak le róla a nevelőszülei. 

Gondolataim:

Ez egy rövidke könyv, viszont annál mélyebb nyomot hagyott bennem. Két nap alatt elolvastam, de ez alatt a két nap alatt nagyon sok érzés kavargott bennem, és még annál is több kérdés. Ezeknek a kérdéseknek egy részére a könyv végére választ kaptam. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert a lányokat nagyon megkedveltem, és kíváncsi vagyok hogyan alakult az életük.

Nagyon tetszett a szerző írásmódja. Lényegre törően fogalmaz, nem bonyolítja túl a dolgokat. A tényeket tárja az olvasó elé, de ezt olyan csodálatos módon teszi, hogy az ember a lelke mélyén is érzi. Megható, megrázó, elgondolkodtató a történet. Amikor egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik az ember élete, az még egy felnőttnek is megterhelő lelkileg, nemhogy egy 13 éves lánynak. De azt gondolom, hogy a főszereplőnk felnőtteket megszégyenítő módon viselte az ismeretlent. Igyekezett beilleszkedni, megszokni az új helyzetet, és a húgához kötődni. Vele sikerült a legközelebbi kapcsolatot kialakítani. Megtapasztalta a gyász érzését, a nélkülözést, de nem tört meg, igyekezett arra a dologra koncentrálni, ami megnyugvást hozott a lelkének: a tanulásra. Mivel ez a kötet egy visszaemlékezés, ezért egy-egy rövid bepillantást nyerhetünk a felnőttkori életébe is, és kiderül, hogy a legjobb döntést hozta akkor, amikor a tanulást nem hanyagolta.

Ami még különlegessé teszi ezt a kötetet, hogy – mint ahogy korábban említettem – a visszaadott lány nevét nem tudjuk meg. Ez az első ilyen könyvélményem, hogy nem tudom a nevén szólítani a főszereplőt. Ő a visszaadott lány.

A könyv hangulatát leginkább egy melankólikus zongorajátékhoz tudnám hasonlítani. El tudtam mélyülni benne, a szívembe zártam a visszaadott lányt, a történet pedig megérintette a lelkemet. Nagyon szerettem, és örülök, hogy egy számomra új szerzőt ismerhettem meg. 

Csak ajánlani tudom ezt a kötetet.

Borító:

Első ránézésre a borító nem fogott meg. Ránéztem, és nem értettem. Majd ahogy haladtam előre a történetben, úgy értelmet nyert. Most, hogy elolvastam a kötetet, már másképp tekintek rá.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Cassandra Clare: A hercegnő

covers_264752.jpg

Szerző: Cassandra Clare
Cím: A hercegnő
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Műfaj: regény – fantasy
Oldalak száma: 546

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tessa ​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

 

„Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé.”

Egyszerre voltam kíváncsi a könyv végére, és emiatt gyorsan akartam vele haladni, de mindemellett nem akartam befejezni, minden szót, minden mondatot ki akartam élvezni, amíg véget nem ér a történet. De ez nem először fordul elő velem, amikor az árnyvadászokkal töltöm a szabad perceimet. 🙂 Nem is értem, hogy miért vártam ennyit, hogy elolvassam ezt a trilógiát, hiszen évek óta itt vannak a polcomon, ráadásul szem előtt.

A történet röviden:

Charlotte továbbra is küzd az intézetért, az árnyvadászokkal Mortmaint üldözi, és még Tessa kilétének felderítésére is időt fordít. Nincs könnyű dolga. Egymást érik a harcok, de akire eddig támogatóként gondolt, abban is csalódnia kellett. Mortmain az árnyvadászok kiirtását tervezi, az automaton hadserege áll szemben az intézett képzett, és kevésbé képzett lakóival. 

Jem haldoklik, Will pedig továbbra is őrlődik. De arra esküt tett, hogy bármibe is kerül, Tessát megmenti. Arra azonban senki nem gondol – még maga Tessa sem – hogy milyen hatalom, és erő van a lány kezében. Magnus Bane segítségével Henry megalkot egy eszközt, ami segítségükre lehet a harcban, de egy kérdés még mindig ott lógott a levegőben. Vajon van esélye néhány árnyvadásznak egy automaton hadsereggel szemben, vagy újabb halálesetek árnyékolják be ezt a vállalkozásukat?

Gondolataim:

Ez a kötet sem segített abban, hogy meg tudjam kedvelni Tessát. Sajnálom, próbáltam megtalálni benne a szerethető tulajdonságokat, de csak egyet találtam, aminek ugyan elégnek kellett volna lennie, de nem volt. Voltak olyan döntései, amivel nagyon nem tudtam azonosulni, helytelenítettem, sőt, még dühöt is ébresztett bennem. Viszont volt egy tulajdonsága, ami javított a megítélésén. Az Árnyvadászokat a családjának tekinti, és értük bármire képes.

A történetben az események hol felgyorsultak, hogy kicsit mérséklődtek, de ezeknek az aránya tökéletes volt ahhoz, hogy végig izguljam a könyvet, és folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet. Ebben a hónapban annyit sírtam már könyveken, hogy azt hittem ez a kötet megnyugvást hoz a lelkemnek. Hát nem jött be, mert bizony voltak események, ahol elhullajtottam néhány könnycseppet.

Az előző rész esetében azt mondtam, hogy a 2. rész általában a felvezető a nagy durranáshoz. Jelen esetben is igazolódott ez az állításom, mert ez a rész nagyot szólt. Méltó befejezése lett a sorozatnak. Egy érzelmi hullámvasútra ültem fel. Sírtam, nevettem, izgultam, dühöngtem, elborzadtam. Kellő mennyiségben voltak jelen az érzelmek, és a harcok. A mérleg két serpenyője egy vonalban állt, egyik sem lengett ki. 

Az események felépítése tökéletes volt, nem volt olyan oldal, ahol unatkoztam volna, vagy kétségeim támadtak volna. Itt jegyezném meg, hogy imádom Magnus Bane-t!!! 🙂 🙂 

Amit negatívumként tudok elmondani a könyvről – megjegyzem ezért nem kap 5 csillagot, mert engem rettenetesen zavart olvasás közben –  azok a helyesírási hibák. Abból rengeteg volt a könyvben. Egy ekkora terjedelmű kötetnél 1-2 hiba előfordulhat, hiszen senki sem tökéletes. De itt egymást érték az elírások. Ez engem nagyon dühített.

Ettől eltekintve viszont nagyon örültem, hogy elolvastam a sorozatot, sőt kedvet kaptam a Végzet ereklyéihez is. 🙂 Lehet újraolvasom. 🙂

Borító:

Nekem a régi borítós kiadás van meg, viszont be kell ismernem, hogy az új borító lényegesen jobban tetszik. 🙂 Valahogy többet mond, többet ad.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Harlan Coben: Az erdő

covers_628673.jpg

Szerző: Harlan Coben
Cím: Az erdő
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Műfaj: regény – krimi/thriller
Oldalak száma: 390
 

Húsz ​éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.
Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben…
Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot.

„Vannak ilyen ritka pillanatok az életben – amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.” 

Harlan Coben egy zseni. Sokáig gondolkodtam, hogy mivel kezdjem az ajánlót, de mindig csak ez az egyszerű mondat ugrott be. De ez a 4 szó, el is mond mindent. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Paul Copeland, megyei ügyész. 20 évvel ezelőtt a nővérével egy nyári táborban töltenek néhány hetet. A felhőtlen szórakozás azonban tragédiával végződik. Négy fiatal eltűnik az erdőben – köztük Copeland nővére is – . Két társukat rövid időn belül holtan találják, de ketten soha nem kerülnek elő. Az eltűntek utáni nyomozás nem vezetett eredményre.

Eltelik 20 év, és egy rejtélyes gyilkosság felgöngyölítésének a szálai az ügyészhez vezetnek, aki felismerni véli az áldozatban a táborban eltűnt fiút. De ha ő életben volt, akkor vajon a nővére is él, akinek a holtteste soha nem került elő? Copelandet nem hagyja nyugodni az ügy, ezért válaszokat keres. Kezdetben attól, akit a gyilkosságokkal gyanúsítottak. Minél jobban beleássa magát az ügybe, annál borzalmasabb dolgokkal kell szembesülnie.

Gondolataim:

Ez a könyv, te jó ég! Imádtam! Izgalmas volt, feszültséggel teli. Nagyon olvastatta magát, minden fejezet után csak még egyet el akartam olvasni. Minden szabad pillanatomban a kezemben volt a könyv, mert tudni akartam, hogy mi történik a következő oldalon. 

Ahogy belelendültem az olvasásban, az utolsó lapig, az utolsó mondatig folyamatosan éreztem a feszültséget a gyomromban, sőt a bőröm alatt is. Mint egy izzó parázs, ami a benzint várja, hogy robbanjon, és mindent letaroljon. A történet végére ez a parázs fel is izzott, lángolt, és valóban nagyot szólt.

Már a prológus is nagyon erős volt, már akkor tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Majd megölt a kíváncsiság, mire a könyv végére értem, hogy vajon mi lehet a rejtély megoldása? Elméleteket gyártottam, „nyomoztam”, és nyilván vakvágányra futottam. 🙂 Coben közelébe sem érek. 😀 Egy ilyen történetet megalkotni, ahol a 20 éves szálak összefutnak, és kiderül az igazság, na ahhoz nem kevés tehetség kell.

Nagyon szerettem a párbeszédeket. Rövidek, velősek, helyenként humorosak. Viszont amikor valaki szájából elhangzott az „ezt te nem értheted” mondat, na ott én is robbantam volna. Ráadásul egy feszültséggel teli párbeszéd közepén egy ilyen „ártatlan” mondatot bedob a szerző, na ott majd’ szétfeszített az ideg. Szívem szerint előre lapoztam volna, hogy minél hamarabb választ kapjak a kérdéseimre, de nem tettem, mert minden mondatnak jelentősége van, és félő, hogy lemaradtam volna valami fontosról.

Órákig tudnék még mesélni erről a könyvről, de csak annyit mondok így a bejegyzés végére, hogy olvassátok el, imádni fogjátok. Nekem az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. 

Alíg várom, hogy a sorozatot is lássam, mert ezek után kizárt, hogy kihagyjam.

Borító:

Nekem az új kiadás van meg. Pontosan a borító miatt figyeltem fel ere a könyvre, majd egy számomra kedves blogger ajánlóját is elolvastam. Figyelemfelkeltő, vonzza a tekintetet. Az ember nem tudna csak úgy elmenni mellette a könyvesboltban, hogy le ne vegye a polcról, és bele ne lapozzon. Illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: A nő mosolya

 

covers_478597.jpgSzerző: Nicolas Barreau
Cím: A nő mosolya
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2017.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 286.

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

 

„Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.”

A Park Kiadónak köszönhetően lehetőségem van számomra új szerzőktől olvasni. Az egyik író, akinek a könyveivel gyakran találkozom Nicolas Barreau. Nagyon köszönöm, hogy elolvashatta A nő mosolya című könyvet.

A történet röviden:

Aurélie a saját kis éttermét vezeti, és ahogy ő fogalmazott, a főzés az ő „asztala” nem az olvasás. A sors azonban úgy hozza, hogy egy novemberi napon, amikor a lelke és a szíve darabokban van, betéved (pontosabban bemenekül) egy könyvesboltba, ahol mondhatni megszólítja A nő mosolya című könyv. Első ránézésre egy romantikus regénynek tűnik, azonban amikor felfedezi, hogy a saját éttermében játszódik a történet, nem tud ellenállni a kíváncsiságának, és elolvassa a könyvet. Ezzel megnyugszik a lelke, viszont fenekestől felfordul az élete. Egy dologban biztos, hogy neki találkoznia kell a könyv szerzőjével. Ami közel sem tűnik olyan egyszerű dolognak, ezért a szerkesztőn keresztül próbál kapcsolatot teremteni az íróval. Az események viszont nem teljesen úgy alakulnak, ahogy Aurélie reméli.

Gondolataim:

A könyv elején kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba, a francia nevek, kifejezések kicsit megakasztottak, de amint ezen túllendültem, akkor már el tudtam mélyedni a történetben. Kellemes kikapcsolódás volt, hangulatos olvasnivaló egy hosszú nap után. 

Soha nem voltam még Franciaországban, ezért nem tudom jellemezni a francia emberek temperamentumát, stílusát, viszont engem nagyon emlékeztetett az olaszokra. Őket pedig imádom. 🙂 A történetnek köszönhetően viszont oda tudtam képzelni magam Párizsba, egy hangulatos kis kávézó teraszára, egy finom kávéval, és egy frissen sült croissant-al. 

Ahogy olvastam a könyvet, mintha egy filmet néztem volna. Az események folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet, nem volt olyan oldal, vagy fejezet, ahol unatkoztam volna, mert mindig történt valami, ami vagy kíváncsivá tett, vagy ledöbbentett. Bennem volt a „na ebből mi fog kisülni” érzés. Én pedig szeretem ezeket az érzéseket olvasás közben átélni. 🙂

A főszereplőink erős jellemek, egyiket sem kell félteni, hogy át tudják-e lépni az akadályokat. Aurélie pedig nem ismer lehetetlent. Amit a fejébe vesz, azért tűzön-vízen át küzd. 

Ami pedig feltette a koronát a történetre, azok a könyv végén található receptek. Egyszerűen imádom az olyan könyveket, ahol nemcsak megemlítenek egy-egy ételt, hanem a receptnek köszönhetően lehetővé is teszi, hogy az olvasó elkészítse. Én is így fogok tenni, mielőtt újraolvasom a könyvet. Érezni az ízeket, amelyek megelevenednek a lapokon. Van ennél jobb?

Aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. Igazi üde olvasmány. Egyébként van film is belőle, én már alíg várom, hogy megnézzem. 🙂

Borító:

A borító volt az egyik, ami miatt el szerettem volna olvasni ezt a kötetet. Megvan a hangulata, szinte már ígéretet tesz néhány békés órára, amit elmélyülten tud olvasással tölteni, aki a kezébe veszi a könyvet. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amikor kiolvad a szív

 

covers_708673.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amikor kiolvad a szív
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 439
 

Sophie Winters szinte burokban él, a külvilágtól önszántából elvonulva. Fordítóként dolgozik otthon a kis lakásában, egyedülálló, harmincegy éves. Nem ilyen életről ábrándozott, ez igaz, de rég nem hisz már a boldogságban. Egészen pontosan tizenöt éves kora óta, amikor tragédia sújtotta a családját. Azóta fél elköteleződni, és irtózik a kockázatvállalástól, úgyhogy inkább mindenkitől három lépés távolságot tart. Tudja, hogy ez nincs rendjén, de attól még, hogy tudja, nem áll készen megoldást keresni.

Egy este a lakása alatti emeleten nagy tűz üt ki. Sophie az épületben reked, de szerencsére a véletlenül arra járó Ben megmenti. Vajon mi lesz a következménye ennek az egész életére kiható eseménynek?

A nemzetközi bestsellerszerző, Dani Atkins egy újabb nagyszerű regényben kutatja az emberi lelket próbára tevő traumákat, és megvilágítja, hogy ha hosszú idő után valaki újra kinyitja a szíve ajtaját, megéri rajta beengedni a világot

 

„Egy idegentől egy kedves gesztus néha szinte megszorongatja az ember szívét.” 

Dani Atkins neve egyet lennel egy 5 csillagos olvasási élménnyel, szívszorító történettel, és nagyon sok elhullajtott könnycseppel. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet is.

A történet röviden:

Sophie 31 éves, a macskájával él. Fél az elköteleződéstől, mert nem szeretne ismét csalódni. Egyik este az alsó szomszéd lakásában tűz üt ki, és Sophie-nak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a lakásból, hála az éppen arra járó Bennek. A lánynak mindene odalett, a lakása lakhatatlan, mindene elégett, a macskája eltűnt. A helyzete kilátástalan, nincs hol laknia. A segítség viszont olyan helyről érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Már csak az a kérdés, hogy fejest ugrik-e az ismeretlenbe, és képesnek érzi-e magát arra, hogy közel engedjen magához valaki, sőt, a bizalmában fogadja?  

Gondolataim:

A könyv egy tűzesettel kezdődik. Na nekem már itt összeugrott a gyomrom. Átéltem újra, amikor a füst elöltötte a házat, és csak perceim voltak, hogy a néhány hónapos kisfiamat felöltöztessem, és kivigyem a házból, amíg megérkeznek a tűzoltók. Sophie-val ellentétben nekünk szerencsénk volt, mert egy alapos szellőztetéssel megúsztuk, és visszamehettünk a házba. Viszont teljes mértékben együtt tudok vele érezni, borzalmas érzés, amikor szó szerint menekülni kell az otthonodból, ami a biztonságot jelentené az ember számára.

A könyv olvasása során végig görcsben volt a gyomrom, éreztem, hogy valami történni fog. Hogy mi, azt nem tudtam, csak azt, hogy ez a könyv engem nagyon össze fog törni. Amikor a végén fény derül egy nagy titokra, akkor mondhatni fellélegeztem, megnyugodott a lelkem, bár fájt a szívem a főszereplőinkért. Majd jött Atkins, és azon a bizonyos tőrön még forgatott vagy kettőt. Az utolsó néhány oldalt kétszer olvastam el, mert biztos voltam benne, hogy valamit rosszul értelmeztem. De nem. Kitört belőlem a zokogás. Annyira éreztem már a kötet legelején, hogy darabokra hullik a lelkem, de erre a befejezésre nem számítottam.

A történet szereplőit nagyon megkedveltem, mindegyik külön egyéniség. Egyes jeleneteken jókat tudtam mosolyogni. Amit Ben tett, és képviselt, az nagyon az megdobogtatta a szívemet. Önzetlen, szerethető, , romantikus. Szóval tökéletes. 🙂

Nagyon tetszettek a történetben a Sophie mellette álló „hangok”. A támaszai voltak, hol segítették, hol pedig kapott egy alapos fejmosást. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy követhettük figyelemmel a lány jellemfejlődését. Pontosan úgy nyitott a külvilág felé, mint ahogy egy virág kinyílik egy késő tavaszi eső után. Képes volt teljes valójában pompázni. De ehhez kellett egy olyan kéz, amelyik visszavezeti arra az útra, amit járnia kell.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy a kedvencem az egész történetben Ben volt. Minden titkával együtt az idei évem egyik legszerethetőbb karaktere. Ő is hordja a saját keresztjét, de képes arra, hogy elérje az olvasónál, hogy bízzon magában, ne féljen az ismeretlentől, és éljen meg minden pillanatot. Az egyik legnagyobb tanító, szinte már példakép lett számomra.

Hosszú oldalakon keresztül tudnék még írni a könyvről, de már csak annyit mondanék, hogy olvassátok el! Majd bízzatok magatokban, ugorjatok fejest az ismeretlenbe, és pipáljátok ki a bakancslistán szereplő terveket. 

Borító:

A megjelenő Dani Atkins könyvek borítói ugyanabban a stílusban készülnek, és nekem pont ez az ami tetszik. A színek, a kontrasztok nagyon erősek, és pont ez az, ami hűen tükrözi a történetet is. Mert mindegyik ugyan ilyen intenzív.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)