Stella Albright – Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.)

 

covers_712259.jpg

Szerző: Stella Albright
Cím: Miután elmentél (Búszúszimfónia-duett 1.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 336.

 

Egy ​szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról.

 

„Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan.” 

Ez a kötet nem olyan régen jelent meg, de én már akkor felfigyeltem rá, amikor még csak előjegyezhető volt. A borító, a cím, mind mind megszólítottak. A fülszöveget el sem olvastam, mert legbelül éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Harmony 10 évvel ezelőtt elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben. Majd az apja is kilép az életéből.  A nagyszüleinél él, egyetlen társa a hegedűje, egyetlen vigasza a zene. De egy napon, amikor Hayden belép az osztályterem ajtaján, akkor Harmony élete gyökeresen megváltozik. Ismét képesnek érzi a szívét arra, hogy szeressen, a lelkét, hogy higgyen, és bízzon. De vajon leengedi-e a maga köré húzott falakat, és fejest ugrik a szerelembe? Hayden méltó lesz a lány szerelmére? 

Gondolataim:

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy magyar szerző írta a könyvet. Ráadásul egy nagyon fiatal, és nagyon tehetséges szerző, akinek ez a kötet az első megjelent regénye. Amint a könyv utolsó mondatát is elolvastam, már tettem is fel a folytatást a kívánságlistámra. 

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi jut először eszembe, amikor a könyvre nézek, akkor azt mondanám, hogy valóban egy csoda. Kívül-belül gyönyörű. Egy szívfacsaró történet, ami minden sorával apró darabokra töri az olvasó lelkét. Gyönyörűen felépített történet, Stella csodálatosan bánik a szavakkal. A könyvben megfogalmazott gondolatok pedig nem egyszer könnyeket csaltak a szemembe.

A fejezetek nem egyszerűen számokkal vannak elkülönítve, hanem hangjegy illusztrációkkal, és hangnemekkel. Soha ilyennel még nem találkoztam eddig, viszont ez annyira egyedi, és olyan hűen tükrözi a történet menetét, hogy egyszerűen imádtam. Különleges, és csodaszép. Pont, mint a történet.

Viszont be kell vallanom, hogy bár a könyv elején odáig voltam Hayden-ért, amikor becsuktam a könyvet, már csalódott voltam, és haragudtam. Úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, nem a szülei (vagy jelen esetben csak az apja) hibájáért. Mindenkiben ott van a jó, csak hagyni kell szabadon szárnyalni.

Napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet, de a történet még mindig nem ereszt. Ezt mindenkinek el kell olvasnia. Jelentős szerepet játszik benne a zene (mint ahogyan az én életemben is), ami tanít, gyógyít, kiutat mutat, fény a sötétségben. De vajon elég erős-e, hogy begyógyítsa a 10 éve ejtett sebeket, a csalódás kínzó érzését, és segít-e felülemelkedni a gyötrő fájdalmon? Stella gyönyörűen adja át a gondolatokat, olyan érzéseket, érzelmeket, közvetít a lapokon keresztül, amire csak nagyon kevesek képesek. 

Nagyon köszönöm Neked, Stella, hogy megírtad ezt a könyvet, mert ezáltal nekem sokkal, de sokkal többet adtál, mint egy gyönyörű történet.

Köszönöm!

Borító:

Csoda! Tökéletes! Ez a két szó mindent elmond!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kendall Ryan: Utálom, hogy szeretlek

covers_686537.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy szeretlek (Kacér játszmák 2.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény
Zsáner: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 272
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Wolfie ​Cox… nem egy egyszerű eset. Halálosan szexi, de egy karót nyelt alak, érzelmileg nem üti meg egy csincsilla szintjét. Nem is, az összehasonlítás a csincsillaközösségre lenne sértő. Természetesen meg akarom lovagolni, mint egy vad csikót, de azt hiszi, hogy utálom. Főleg azért, mert elhitettem vele. Ez könnyebb, mint bevallani az igazságot. És míg Wolfie a rideg csábító, én épp az ellenkezője vagyok. Jó kislány. Megbízható. Lelkiismeretes. És totálisan bepánikoltam egy munkakonferencia miatt.
Wolfie általában allergiás az önzetlenségre, szóval, amikor a fivérem ráparancsol, hogy önként segítsen ki engem, és kísérjen el az említett konferenciára, ahová mindenki más magával viszi a párját… semmi jóra nem számítok. Wolfie-nak azonban meglepő módon a szeme se rebben. Hát így kerülök összezárva egy hotelszobába a fivérem dögös (zsémbes) lakótársával. Ez számomra nem játék, el kell feledkeznem a hormonjaimról, és lenyűgözni a főnökömet, hogy én kapjam meg a kinevezést, amelyért olyan keményen dolgoztam, ne pedig a gerinctelen unokaöccse. De egy ágyban Wolfie-val gyorsan összezavarodnak a dolgok.

„Tudom, hogy butaság, de szerintem meg kell ragadni minden alkalmat az ünneplésre, amelyet csak nyújt az élet, nem igaz?” 

Mióta befejeztem az első részt, azóta vártam, hogy megjelenjen, és végre elolvassam a mindig morcos Wolfie történetét is. Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően erre most lehetőségem volt, amit ezúton is köszönök.

A történet röviden:

Penelope egy céges hétvégi csapatépítővel egybekötött konferencián kénytelen részt venni, ahol kísérőt is szívesen látnak. Elvinni a bátyját, Connort, nem valami bölcs döntés, ezért esik a választás (Connor jóvoltából) Wolfie-ra. A hétvége hosszabb ideig tart, mint gondolnák, különösen akkor, amikor rájönnek, hogy nemcsak 1 szobán, hanem 1 ágyon is kénytelenek osztozkodni. 

Wolfie ösztönösen taszít el mindenkit magától, aki csak egy kicsit is közel kerül hozzá. Úgy érzi nem elég jó senkinek, kísérti a múltja. Penelope az egyetlen, aki nem fogadja el a nemleges választ, és szépen lassan egyre közelebb kerül a bátyja lakótársához.

Gondolataim:

Ahhoz képest, hogy milyen napjaink vannak mostanában, gyorsan elolvastam a történetet. Nagyon kíváncsi voltam már arra, hogy milyen módon fog leomlani a Wolfie körüli fal, és hogyan fog felolvadni a jéggé fagyott szíve. A végeredményt imádtam. 🙂 Bár bevallom őszintén, hogy néha nyakon csaptam volna főhősünket. Olyan makacs, mint egy öszvér. Viszont emelem kalapomat Penelope kitartása, és személyisége előtt. Őt nagyon megszerettem. De természetesen Wolfie-t is. 🙂

Nagyon tetszett a váltott szemszög. Mondjuk én az ilyesmit alapból is szeretem, mert így mind a két főszereplőt meg tudjuk ismerni közelebbről, és a gondolataikat is jobban át tudják adni. 

Wolfie nem kötelezi el magát, aminek oka van. Szépen lassan bontakozik ki, hogy milyen terhet cipel a vállán. Ez engem személy szerint meglepett, mert erre abszolút nem számítottam. De ahogy Penelope segített neki feldolgozni ezt a traumát, az nagyon becsülendő. Ugyan úgy, ahogyan Wolfie is belátta, hogy nem szégyen segítséget kérni.

A történet vége nem okozott meglepetést, de így is örömmel olvastam a könyvet. Pontosan egy ilyen könnyed, romantikus, erotikus olvasmányra vágytam. Nem volt hosszú, könnyű volt vele haladni. Felépítésében olyan volt, mint az első rész. Volt benne kellő mennyiségű dráma, humoros monológok, szerelmi civódások, a lélek legmélyének megismerése. Viszont amikor az olvasó nem számít rá, akkor a szerző ledob egy olyan bombát, amin én csak pislogni tudtam, teljesen ledöbbentem. Emiatt is nagyon várom a folytatást. 🙂

Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak tudom ajánlani ezt az erotikával fűszerezett, romantikus sorozatot.

Borító:

Nem rajongok a sárga színért, de ez a borító most kifejezetten tetszik. Különösen az, hogy stílusában olyan, mint az első rész.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

Cassandra Clare: A herceg

 

covers_212517.jpg

Szerző: Cassandra Clare
Cím: A herceg
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 490

A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

 

„Akárhová mész, veled tartok; ahol meghalsz, ott halok meg én is, s ott lesz a sírom. Az Angyal úgy bánjon velem, mint veled, nem különbül. Ne választhasson el minket más, csak a halál.”

Már az első részt is nagyon szerettem olvasni, és ez a könyv sem okozott csalódást. 🙂 Imádtam minden sorát, a romantikus lelkemet simogatták azok az érzelmek, vallomások, amelyek megelevenedtek a kötet lapjain.

A történet röviden:

Az árnyvadászok továbbra is keresik a Magisztert, és továbbra is szeretnék kideríteni Tessa származását, és hogy miért szeretné annyira „magának tudni” a lányt. Az új szereplőknek köszönhetően egyre több titokra derül fény, és az árnyvadászoknak is be kell látniuk, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát. De ha ez nem lenne elég, Charlotte-nak továbbra is meg kell küzdenie azért, hogy az Intézet élén maradjon.

Gondolataim:

Még mindig imádom az Árnyvadász univerzumot! 🙂 Ebben a kötetben nagyobb hangsúly volt fektetve az érzelmekre, mint az előzőben, és kevesebb a tényleges harcokra. De úgy gondolom, hogy ez kellett ahhoz, hogy jobban megismerjük a szereplőinket, és kellően felkeltse az érdeklődésünket a sorozat 3. része iránt.

Jam továbbra is a kedvencem, Will is egyre közelebb kerül hozzám, viszont ebben a részben Tessa-t nem szerettem. Nagyon nem néztem jó szemmel, amit a fiúkkal csinált. Egyik nap egyiket szereti, másik nap a másikat, harmadik nap mindkettőt. Biztos megvan az oka ennek, amire idővel én is rá fogok jönni. Nyilván szeretné megtudni, hogy pontosan ki is ő valójában, honnan származik, mi az ő feladata, de nekem most nagyon úgy tűnt, hogy néha nem foglalkozik a tettei következményeivel.

Új szereplőkkel is bővült az Intézet. Ebben nem lenne semmi különös, viszont legbelül úgy érzem, hogy nekik több szerepet szánt a szerző, mint amit jelenleg csinálnak. Leginkább a szakácsnőre, Bridget-re vagyok nagyon kíváncsi.

Voltak meglepő fordulatok a történetben, amire abszolút nem számítottam. Emiatt is volt nagyon izgalmas, és olvasmányos ez a könyv. Szépen lassan „elhullottak” a Magiszter csatlósai, de ő maga még fel sem tűnt ebben a részben. A nagy durranás nyilván a harmadik kötetben várható, ezért is gondolom úgy, hogy ez a könyv tökéletes átvezető volt a nyitó és a záró rész között. Kellően felkeltette az olvasó érdeklődését ahhoz, hogy azonnal olvasni akarja A hercegnőt. 🙂

Én már alíg várom, hogy elkezdjem.

Borító:

Nekem még a régi, 2015-ös kiadás van meg, így erről szeretnék nyilatkozni. A színvilága tetszik, de ami a leginkább, az az, hogy Jam van rajta. 🙂 Bár én nem így képzeltem el. 😀 De akkor is.. imádom!! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ellyne: Lydia & Gabe – Ha meghallgatnál

 

covers_727751.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Lydia&Gabe – Ha meghallgatnál
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Műfaj: romantikus-erotikus
Oldalak száma: 234

Lydia Kenningtone két évvel ezelőtti nyara nem volt egyszerű, mivel szörnyű erőszak szemtanújává vált. A bírósági ügyek, a látottak okozta tehetetlenség viharában két évig terápiára kellett járnia, hogy fel tudja dolgozni azt, ami történt. Tinsley Rivera segítségével azonban sikerült visszarázódnia a mindennapokba. Eleinte kizárta életéből a lányt, hogy ne kelljen visszaemlékeznie a fájdalmára, de végül közel engedte magához olyannyira, hogy barátok lettek. Lydiát most már csak egyetlen egy személy zavarja igazán. Gabriel Rivera, aki egy késő esti beszélgetésnek köszönhetően – ami Lydia és Tinsley között zajlott –, mindenről tudomást szerzett. Gabe önjelölt védelmezővé válik, amit Lydia nem tud mire vélni, mivel ők ketten, ki nem állhatják egymást.
Elméletileg…

 

„Mert az ember tekintete olyat is képes megmutatni, amit a szavai, és a teste többi része nem.” 

Egy kisebb technikai probléma miatt csak most tudtam elolvasni ezt a könyvet, amire már nagyon kíváncsi voltam. Köszönöm Neked, Ellyne, hogy elküldted. Mint minden történeted, számomra ez is tökéletes volt. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőink Lydia és Gabe, akiket már ismerhetünk a „Ha gondolnál rám” című könyvből. A kapcsolatuk viharos, szenvedélyes, vitával, és erotikával teli. A történet arról az útról szól, ahogy ismét egymásra találnak, és megtanulnak megbocsájtani, és előre nézni. 

Gondolataim:

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Jókat szórakoztam rajta, különösen Gabe és a rendőrség „kapcsolatán”. Akaratlanul is megfordul az ember fejében, hogy ilyen a világon nincs, hogy valaki ennyi időt töltsön a rendőrségen úgy, hogy nem is bűnöző, viszont azon meg sem lepődtem, hogy ez mind Gabe-bel történt. 🙂 Azért lássuk be, Lydiát sem kellett félteni, ha „keresztbe kell tenni” Gabe-nek. 😀

Kellően szórakoztató volt, romantikával és erotikával fűszerezve. Kettejük kapcsolatáról nekem egy kép ugrik be, ami sokszor megjelent olvasás során a lelki szemeim előtt. Ahogy 2 ember duzzogva ül egymás mellett, de egymásnak majdnem háttal egy padon az esőben, és a férfi ennek ellenére esernyőt tart a nő fölé. Na pontosan ilyen Lydia és Gabe kapcsolata is. Utálják egymást, vitáznak, de mégis ott a szikra, ami lángra lobbanthatja a környezetüket, és mégsem tudnak élni egymás nélkül. Hiába kerülik egymást, mégis minden pillanatban a érzik a másik hiányát.

Oda szúrnak, ahol a  másiknak a legjobban fáj, rosszul érzik magukat, de mégsem változtatnak, nem kérnek bocsánatot. De ugye ez nem mehet a végtelenségig. Én már vártam a pillanatot, hogy ki fog hamarabb megtörni, és belátni, hogy ha már felnőttek, viselkedhetnének is úgy. 🙂 

Elismeréssel adóztam Lydia előtt. A családja finoman szólva is katasztrófa. Mégis ő volt a felnőttebb, az érettebb, és az okosabb, akitől az anyja is tanulhat. Képes a megbocsájtásra, és képes volt talpra állni egyedül. De ami a legfontosabb, képes volt megszelídíteni az oroszlánt. 

Gabe lázad, agresszív, állandóan feszült. Gyakorlatilag, mint egy időzített bomba. Lydia viszont képes az álarc mögé látni.

Összegezve: imádtam! 🙂

Borító:

Ezer közül is megismerem a borító alapján azokat a könyveket, amelyek Ellyne nevéhez köthetőek. Mindegyikben van valami egyedi, ami csak hozzá köthető. Nekem nagyon tetszenek. Ahogyan ez a borító is. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lisa Kleypas: Egy nyáréjszaka titkai

 

covers_400718.jpg

Szerző: Lisa Kleypas
Cím: Egy nyáréjszaka titkai
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalak száma: 392

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

 

„Az egyetlen jele, hogy az ember valami érdekeset is tett az életében, ha van mit megbánnia.” 

Lisa Kleypas minden könyvével meg tud lepni. Mindig azt hiszem, hogy tudom mire számíthatok, aztán kiderül, hogy csak részben jöttek be a megérzéseim. 🙂 Viszont egyre jobban szeretem az 1800-as években játszódó történeteket.

A történet röviden:

Annabelle arisztokrata családba született. Apja halálával viszont megcsappan a családi vagyon. Amikor már az alap szükségletekre sem jut, akkor eldönti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyenek földönfutók. Ezt pedig úgy tudja elérni, hogy szintén az arisztokrácia soraiból választ magának férjet, lehetőleg minél hamarabb. Azonban eme tervét nem kell egyedül végrehajtania, mert szintén hajadon segítőivel kidolgozzák a tökéletes tervet a férjvadászatra. Egy dologgal azonban nem számolnak. Mégpedig azzal, hogy Annabelle nem tud sem a szívének, sem a vágyainak nem-et mondani. 

Gondoltaim:

Nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Valahogy több volt benne az izgalmas, „csak még egy oldalt elolvasok” előidéző rész. 🙂 Humoros is volt, a végén feszültséggel teli, szenvedélyes, romantikus. Pontosan azt az élményt kaptam, amire vártam. Bár ez nem is meglepő, tekintve, hogy Lisa Kleypas könyvéről van szó. 🙂

Simon stílusát nagyon szerettem, igazi rosszfiú. Már ha lehet ilyet mondani egy 1800-as években játszódó kötet főszereplőjére.

A petrezselymet áruló hölgyek is a kedvenceim lettek. Mindegyik más egyéniség, de szókimondóak, határozottak, és ami a legjobban tetszett, az a férjfogó tervük. Szinte látom magam előtt, ahogy összesúgnak, és tervezgetnek. 🙂 Már alíg várom, hogy olvassak az ő történetükről. 🙂

Ez a kötet bár hasonló az előzőhöz (nyilván, hiszen a sorozat része), viszont itt már betekintést nyerhetünk az arisztokrácián túli világba. Örömmel olvastam a munkásosztályról, akik saját erőből jutottak oda, ahol vannak, a vasútfejlesztésről. Ez, illetve a bálok, az arisztokrácia által adott estélyek kettőssége nagyon érdekes volt.

Ebben a kötetben nem kell az utolsó oldalakig várni a végkifejlettel. Nem is lepődtem meg, amikor a főhőseink végre egymásra találtak. De felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi lesz még a történet során? Elárulom. 🙂 Sok izgalom, erotika, szenvedély. Mi történik akkor, ha egy arisztokrata hajadon nem a köreiből választ magának férjet, hanem rangon alul házasodik? Lisa Kleypas tökéletesen leírja az olvasóinak.

De hogy néhány szót mondjak a szereplőkről is. Annabelle és Simon erős karakterek. Mindketten határozottak, ezért meg sem lepődik az ember az állandó összetűzéseiken. Mindketten hevesek, néha hamarabb jár el a szájuk, mint hogy átgondolnák mit is mondanak. Izgalmas volt olvasni az állandó vitáikat. Annabelle határozottan ellenezte Simon közeledését, de Simon annál inkább próbálkozott. A Stony Cross Parkban játszódó jelenteik voltak a kedvenceim.

A Bowman lányok pedig igazi egyéniségek voltak. Ők határozottan kellettek ebbe a történetbe, hogy kellően humoros, és szórakoztató legyen. 🙂

Szívből tudom ajánlani ezt a kötetet a romantikus lelkű olvasóknak, akik szívesen kalandoznak az 1800-as években, és nem riadnak vissza a forró jelenetektől sem.

Borító:

Őszinte leszek, nekem nem jön be ez a borító. A történethez viszonyítva nekem nagyon modern, és nagyon erősek a színek. Mondjuk ez lehet az erős karaktereket hivatott érzékeltetni, de szerintem nem illik egy 19.századi történelmi romantikus regényhez. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Tormási Vyktória: Rólunk szólt

covers_661728.jpgSzerző: Tormási Vyktória
Cím: Rólunk szólt
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 296.

„Soha ​nem gondoltam magamra világmegváltó hősként vagy híres filmcsillagként. Úgy gondoltam elhamvadok az emlékkel melyet a jelentéktelen tegnap hagy maga után. Én a jelenben akartam lenni valaki. Nem számít, ha később senki nem emlékszik rám. Most lássanak. Most kapjam a tapsot. S ha majd a síromnál senki nem emlékszik a nevemre, csak egy tábla karcolja az akkori jelenbe nevem apró foszlányait, én akkor is tudni fogom, hogy éltem. Sőt mi több, az álmomnak éltem. Nem azért kell harcolni, hogy emlékezzenek ránk, azért kell harcolni, hogy lássanak. ”
Anna élete előre meg van tervezve, be van táblázva minden pillanata. Határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve, melytől semmi nem tántoríthatja el. De egy valamire nem számított. Hogy találkozik valakivel, aki felkavarja az álló vizet. Bizonytalan lesz minden, a jövője és az élete. Anna vergődik az elhatározás és az érzelmek között. Mi a fontosabb az ész vagy az érzelmek? Feladhatjuk az álmainkat és vágyainkat azért hogy újakat alkossunk valakivel? Meddig érdemes ellenállni a kísértésnek?

Tormási Vyktória legújabb könyvében ismét az érzelmeinkre szeretne hatni, olyan gondolatokkal mely mindannyiunk fejében ott motoszkál, mégsem merjük kimondani.

 

„Mindenki azt mondja, a remény a legnagyobb gyilkos. Szerintem nem így van. A remény tart életben. Az igazi, sunyi gyilkos az idő.” 

Két oka van annak, hogy felfigyeltem erre a kötetre. Egyrészt nagyon kevés csillagozása van a molyon, és ezen szeretnék változtatni azzal, hogy a figyelmetekbe ajánlom ezt a kötetet. A másik pedig a borító, ami első látásra a kedvencem lett. Nagyon köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

A történet röviden:

Annának egy célja van. Londonba menni, és híres táncossá válni. Nem enged közel magához szinte senkit, minden percét előre eltervezi, nem bízik senkiben, és elhatárolódik minden érzelmi kötődéstől. Egészen addig a pillanatig, amíg szó szerint bele nem botlik Ádámba, aki felkavarja az állóvizet. Anna mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa magától, és kizárólag a jövőjére tudjon összpontosítani. Azonban egy váratlan esemény fenekestől fordítja fel mindenki életét.

Gondolataim:

Engem lelkileg összetört ez a kötet. Sokszor meg kellett állnom elgondolkodni az olvasottakon. A főszereplőink belső vívódását szinte a magaménak éreztem. Vyki mély gondolatokat fogalmaz meg a jövőképről, az érzelmekről, a megsebzettségről. 

A történet nagyon élethű, a boldog pillanataival, – amikor minden rózsaszín -, és a mindent maga alá temető fájdalommal. A főszereplőinkkel együtt sírtam, együtt nevettem, viszont az utolsó kb 50 oldalt szinte alíg láttam a könnyeimtől. Nem egyszerűen elérzékenyültem, hanem konkrétan zokogtam.

Nagyon jól ki van dolgozva a könyvben az a kettősség, amivel szerintem minden ember szembesül az élete során. A szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk? Emellett fontos szerepet kap a történetben a barátság. De az a fajta barátság, amikor a másik nem azt mondja amit hallani akarsz, hanem valóban melletted áll, és a támaszod, amikor minden elveszni látszik.

A szereplők számomra nagyon szerethetőek voltak, minden rossz és jó tulajdonságukkal együtt is. Senki sem tökéletes, és ebben a történetben ez pontosan ki is rajzolódik, amiatt nagyon életszerű.

Egy szívet tépő, gyönyörű történetet kaptam az igaz szerelemről, az emberi lélek legmélyéig hatoló fájdalomról, reményről, újrakezdésről, és a barátságról. Nagyon köszönöm Neked Vyki, hogy megosztottad velem ezt a csodálatos könyvet. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, biztos vagyok benne, hogy minden olvasó fog benne olyan gondolatot találni, amit tovább tud vinni, és saját magát ismeri fel benne.

Borító:

Gyönyörű. Az egyszerűségében rejlik a varázsa. Engem már az első pillanatban megszólított, ahogy ránéztem.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Leda D’Rasi: Rítus

 

covers_660815.jpg

Szerző: Leda D’Rasi
Cím: Rítus
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2021
Műfaj: thriller
Oldalak száma: 498

 

A ​Boszorkánydinasztia sorozat írónője legújabb könyvében fejest ugrik a sötét thriller világába és ezzel új oldalát fedi fel az olvasók előtt! Kegyetlen rítusok, sötét istenek, és a nyomozás, ami talán a pokolba vezet…

Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia, és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.

Ebben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják jól őket a segítségükért cserébe.

Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. És ki lehet az?

Egy fiatal nő, aki nemcsak megjárta a rítusok poklát.

De bele is halt…

 

„A széles látókör az elme villanykapcsolója!” 

Leda lett az egyik kedvenc hazai szerzőm. Már A Dög című könyvével meggyőzött, de a Rítus… hát ez a kötet mindent vitt. Nagyon köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elolvashattam. 

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak, 20 év különbséggel. Újév napján bejelentés érkezik a denveri rendőrségre, hogy az elismert Dr. Stokes és a családja nem elérhető telefonon. A címre Todd Suller járőr megy ki. Kezdetben egy rutin ellenőrzésre készül, de amit ott talál, arra nincs felkészülve. A legborzalmasabb képsorok tárulnak a szeme elé.

20 évvel később a jóképű, ám forrófejű gyilkossági nyomozót, Nick Eckertont egy közúti balesethez hívják. Első ránézésre egy hétköznapi balesetnek tűnik, azonban amikor az egyik autóból előkerül egy bőrétől megfosztott holttest, akkor a nyomozás teljesen más irányt vesz. A nyomok egy korábbi gyilkossághoz vezetnek. Nick teljes erővel veti bele magát a nyomozásba, de gyorsan rá kell jönnie, hogy nem egy „egyszerű” gyilkost keres. 

Gondolataim:

Nagyon sok mindent tudnék írni még az előző blokkban a történetről, azonban még véletlenül sem szeretnék akár csak egy fél mondattal is spoilert meglebegtetni. Egy könnyen emészthető olvasmányra számítottam, amikor ebéd után (ezt fontos kihangsúlyoznom 🙂 ) kézbe vettem a könyvet. Gondolom nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy olvasás során mindig magam előtt látom a jelenetet. Nos, az első fejezetnél már megremegett a gyomrom, vele együtt az ebéd is. 😀 Hírtelen elgondolkodtam, hogy mibe választottam én bele. 😀

Most, hogy már végeztem a könyvvel, már meg tudom válaszolni ezt a kérdést. 😀 Az eddigi olvasmányaim közül a legdurvább, legbrutálisabb, és egyik legjobban megírt thriller egyikébe. Nagyon furán hangzik, figyelembe véve magát a történetet, de azt kell mondanom, hogy ez egy zseniális és egyben megdöbbentő kötet volt.

Több szálon fut a cselekmény. Első ránézésre semmi közük egymáshoz. Folyik a nyomozás, hullanak ki a csontvázak a szekrényből (itt most képletesen kell érteni), de akkor mégis mit keres a történetben egy kisgyerek, és egy mindenki által rettegett papnő? A könyv végére ezek a szálak szépen lassan összeforrnak, és mindenkinek meglesz a szerepe. De ahogy ezt Leda végigvezeti, az elképesztő. A végkifejlet pedig ledöbbentett. Még mindig azon gondolkodom, hogy hol siklottam el felette? Volt rá utaló jel, csak én nem vettem észre?

Tökéletesen felépített történet volt. Hiába utaztunk újra és újra 20 évvel korábbra az eseményekben, ez kellett ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, és megértsük a szereplőink döntéseit.

Ha már a szereplők. Hiába gondolkodom, nem tudnék megnevezni egyet sem, akivel szimpatizáltam volna. Nem lettek kedvenceim, nagyon rejtélyesek voltak, mégis azt mondom, hogy jól kidolgozott karaktereket kaptunk.

A könyv egész hangulata nyomasztó, de mégis beférkőzött 1-1 humorosabb mondat, vagy gondolat, ami valamelyest oldotta ezt a feszültséget, amit az olvasó érez. Emiatt is, és a történet miatt is csak azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik meg tudnak birkózni a sötét hangulattal, és nem rettennek el az okkultizmus világától.

Borító:

A borító alapján egy emészthető, kicsit borongósabb történetre számítottam. Emiatt is figyeltem fel a könyvre azon túl, hogy Leda írta, és el kell olvasnom. A könyv elolvasása után azt mondom, hogy ez a fekete szín illik a könyv hangulatához, azonban a vörös még jobban illene. De hogy miért mondom ezt, ahhoz el kell olvasni és a kötetet, és kiderül. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Renáta W. Müller – A lázadó 1.

 

covers_593253.jpg

Szerző: Renáta W. Müller
Cím: A lázadó
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 568

 

Egyszer még a legfelhőtlenebb gyermekkornak is véget kell érnie. Amina al-Hosani azon a napon válik brutális hirtelenséggel felnőtté, amikor apja közli vele, kijelölte számára a jövendőbelijét és hamarosan férjhez kell mennie egy idegenhez. Addigi gondtalan élete pillanatok alatt darabjaira hullik. Amikor egyre több titok kerül napfényre valódi származásáról és múltjáról, a szülőföld eddig biztosnak hitt talaja végképp meginog a lába alatt. Aminának szívszaggató döntést kell hoznia. Fejet hajt apja akarata, a család kívánsága és a tradíció előtt, vagy szakít addigi kiváltságos helyzetével, és új életet kezd egy idegen országban. Miként birkózik meg egy szigorú hagyományok között felnőtt lány a nyugati világ szabadosságával? Mi történik akkor, ha szívét követve, saját lelkiismeretével is szembe kerül? Lehet-e egyszerre két férfit szeretni?
Ez Amina igaz története két világ, három szív, hagyományok és előítéletek összecsapásáról.

 

„Nem hagyom, hogy mások döntsék el, mi a jó nekem, nem hagyom, hogy megbénítson a félelem. Járni fogom a saját utamat, döntéseket hozok, és vállalom értük a felelősséget.” 

Nagyon szépen köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elküldte nekem ezt a kötetet. Az első könyvem volt az Írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szinte az összes könyve a kívánságlistámon szerepel, nem tudom miért nem olvastam eddig tőle. Miután befejeztem a kötetet, 2 gondolat futott át az agyamon.

Az egyik, hogy Renáta W. Müller zseniálisan ír, a másik pedig, hogy nem hiszem el, hogy véget ért a könyv. 

A történet röviden:

Amina az Arab Emírségek uralkodócsaládjának a tagja. Hercegnőként él, és nevelkedik, és ahogy az ebben a kultúrában lenni szokott, egy előre elrendezett házasság küszöbén áll. Azonban Amina minden tiltakozása ellenére apja hajthatatlan, nem hajlandó elállni az esküvőtől, ezért a lánya szembe megy a neveltetésével, ellent mond az apjának, a kultúrának, és meghozza élete legnehezebb döntését. A kérdés csak az, hogy ezzel a döntésével eléri-e azt, amit szeretne, annak ellenére is, hogy egy lavinát indít el vele?

Gondolataim:

Ezt a könyvet képtelenség letenni. Humoros, szórakoztató, izgalmas, és kellően pikáns. Bepillantást enged az arab kultúrába, ahol a nők nem rendelkezhetnek a saját életükkel, szabadságukkal, de még a saját gondolatukkal sem. Megismerjük, hogy élnek a tehetősebb családok, ahol a szülők mindent megadnak a saját gyereküknek, ami pénzen megvehető, de még sincs semmi, ami az övék lenne. Ha lány gyermek születik a családba, akkor az elrendezett házasság borítékolható, és a legkisebb mértékben sem számít, hogy ehhez az érintett gyermek mit szól. Ez elől az élet elől menekül Amina.

A kötet elején Amina lázadásának vagyunk tanúi. Egy olyan nőként, aki a döntéseit szabadon hozhatja meg, el sem tudom képzelni, hogy min mehetett át Amina, vagy a hozzá hasonló arab nők nap, mint nap. Abszolút megértem a döntését, mert ha belegondolok, hogy még vásárolni sem mehetnék el díszkíséret nélkül, akkor én is lázadoznék, nem is kicsit. Szóval megértem, és tisztelem, mert volt bátorsága ezt meglépni.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre letehetetlenebbé a könyv, és úgy válik egyre pikánsabbá is. Nagyon szerettem a párbeszédeket, és a monológokat is, időnként hangosan felröhögtem. A szövegezése egyszerű, könnyen, gyorsan olvasható.

Több érzelmet is kiváltott belőlem ez a kötet. Először a hitetlenkedést és a döbbenetet, hogy az arab kultúrában mennyire nem számítanak a nők, mennyire nem hallathatják a hangjukat. Mintha érzések nélküli tárgyak lennének, akiket a férfiak birtokolnak. Majd a reményt, hogy Amina terve sikerüljön, véghez tudja vinni. Végül pedig a csodálkozás és az elismerés, hogy egy olyan lány, akit egész életében kiszolgáltak, minden kérését alkalmazottak lesték, és soha nem szenvedett hiányt anyagi javakban, milyen könnyen tud elrejtőzni a világ szeme elől, és mennyire egyértelműnek veszi, hogy ha meg akar élni, akkor dolgoznia kell. Komolyan, le a kalappal előtte.

Ahogy kezdett egyre izgalmasabb és erotikusabb hangot megütni a kötet, úgy lett egyre kevesebb és kevesebb oldal a  végéig. Az utolsó fejezet pedig…. áááá, hogy lehet így vége? Azonnal olvasni szeretném a következő részt!! 🙂

Borító:

Nem voltam kibékülve a könyv elején a borítóval, és ha őszinte akarok lenni, akkor a történet végére sem barátkoztunk össze. Értem a mondanivalóját, csak szerintem annyival több potenciál lett volna ebben a könyvben egy tökéletesebb borítóhoz. A színei viszont nagyon tetszenek.

 

Azoknak a romantikus lelkű olvasóknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem rettennek meg a khm.. forró jelenetektől. 🙂


(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Dani Atkins: A legfényesebb csillag az égen

covers_676684.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: A legfényesebb csillag az égen
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 432
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Magával ​ragadó történet.” – Heidi Swain, bestsellerszerző

Ahol egy történet véget ér, ott egy másik elkezdődik
Lisa csillagászként fürkészte az eget, és amikor fürkésző pillantása Alexre esett, meglátta, hogy a zord külső mögött egy szeretetre méltó férfi rejtőzik.
Alex, Lisa és a fiuk, Connor boldog kis univerzumot hoztak létre hármasban. De Lisa tragikus hirtelenséggel elhunyt egy vonatbalesetben, és a világuk atomjaira hullott. A férfit maga alá temeti a gyász, és súlyos teherként nehezedik a vállára, hogy egyedül kell felnevelnie hatéves fiát. Hogy boldogulnak kettesben Connorral anélkül, hogy Lisa fényt hozna az életükbe?
Ekkor megjelenik négy idegen. Két férfi és két nő, akik ugyan sosem találkoztak Lisával, de akiknek Lisa halála mégis gyökeresen megváltoztatta az életét. Alex megismeri a történetüket, és rádöbben, hogy talán az élet mégsem olyan könyörtelen és értelmetlen, amilyennek gondolta. És talán a jövő mégiscsak meg van írva a csillagokban…
A díjnyertes romantikus regényeiről híres Dani Atkins egy szívfacsaró szerelmi történettel érkezik a magyar olvasókhoz. Regényének középpontjában egy megözvegyült férfi áll, akinek meg kell küzdenie a kérdéssel: vajon mindent másképp csinált volna, ha tudja, hogy a felesége nemsokára már nem lesz mellette?

 

„Én is szeretlek apu. -… – A csillagokat is lehoznám neked.” 

Sok évvel ezelőtt olvastam egy könyvet Dani Atkinstől, de az olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem rá. Ezért különösen örülök, hogy az Álomgyár Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy az egyik legújabb kötetét is elolvassam a szerzőnek. Ezt ezúton is köszönöm.

A történet röviden:

Alex, Lisa, és a kisfiúk, Connor gondtalanul élnek addig a szörnyű napig, amíg Lisa egy végzetes vonatbalesetben életét veszti. Alex teljesen magába roskad, nem tudja, hogyan fogja egyedül felnevelni Connort. A kisfiú zárkózott lesz, falat emel maga köré, amin még az apja sem tud áthatolni.

Azonban négy, teljesen más életkorú, életstílusú, és személyiségű idegen toppan be az életükbe, akik bár teljesen különbözőek, egy valami, pontosabban egy valaki mégis összeköti őket. Általuk Alex megszállottan próbál visszatalálni a feleségéhez, azonban be kell látnia, hogy ha normális életet akar biztosítani a kisfiának, akkor el kell engednie a feleségét. Ez azonban koránt sem olyan egyszerű egy összetört szívű apának.

Gondolataim:

Ez a kötet engem romokba döntött. Anyaként és feleségként is. Az utolsó 40 oldalt 2 napig olvastam, mert néhány mondat után zokogtam, képtelen voltak folytatni a történetet. Nagyon megrázó, mégis gyönyörű. Benne van minden fájdalom, kétségbeesés, szeretet, és minden remény, amit egy feleségét elvesztő férj, és az édesanyját elvesztő gyermek átél.

A történetet két nézőpontból ismerjük meg. Alex szemszögéből, és Molly szemszögéből, aki pedagógusként dolgozik, ért a kisgyermekek nyelvén. Egyikük mérhetetlen fájdalma, a másiknak az életet jelenti. Eddig soha nem találkoztak egymással, mégis összeköti őket valaki. Mégpedig Lisa. Lisa, aki a halálával megmenti nemcsak Molly, hanem még 3 másik ember életét, visszaadja a reményt egy hosszú, boldog életre.

Dani Atkins úgy veti papírra az érzelmeket, ahogy azt kevesen tudják. A történetei az olvasó lelkéig, szívéig hatolnak, összetöri, majd szépen lassan újraépíti. Emiatt olvasmányosak, és nagyon szerethetőek a könyvei. Ebben a kötetben is ott volt az a plusz, ami fellobbantotta a remény szikráját, hogy bár mély a fájdalom, de egyszer egy napon majd képes lesz mindenki feldolgozni, és tovább élni az életet a szeretett személy emlékeivel, az együtt átélt boldog pillanatokkal.

Biztos vagyok benne, hogy sokáig velem marad ez a történet, és hetekkel, hónapokkal, sőt évekkel később is emlékezni fogok rá. Azokra a gondolatokra, amelyek megfogalmazódtak bennem, és azokra az érzésekre, amelyeket olvasás közben átéltem. Gyönyörűen megírt történet.

Borító:

Gyönyörű. Többek között ezért is figyeltem fel a könyvre. A színek, az éles kontraszt vonzza a tekintetet. Most, ahogy a könyv végére értem, amikor ránézek, görcsben van a gyomrom, érzem a fájdalmat is. Nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása

covers_720870.jpgSzerző: Gáspár Virginia Olimpia
Cím: A dühös tűz fellángolása
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 492
 

 

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.


„Tűzhajú, jegyezd meg jól: én csak akkor megyek el, ha küldesz.” 

Márciusban jelent meg Gáspár Virginia Olimpia első könyve. Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy megkeresett, és elküldte nekem a kötetet. Mindig megtisztelő, amikor ilyen megkeresést kapok. Egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor utána olvastam, hogy miről szól a könyv. Nagyon szeretem a fantasy történeteket, ha ezek nem lennének, akkor ez az oldal sem létezne. 🙂

A történet röviden:

Az események Magyarországon játszódnak. Budapesten jár középiskolába Holda, és a legjobb barátnője, Laura. Amikor Laura hirtelen elájul, egy arcpirítóan jóképű idegen, Áron siet a lányok segítségére. A hirtelen rosszullét, a semmiből felbukkanó segítő kezek, ezek mind nagyon gyanúsak a lányoknak. Nem véletlenül, ugyanis kiderül a számukra, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még saját maguk sem. Lauráról kiderül, hogy látó, emiatt egy boszorkány szemet vet rá, és elraboltatja, mert abban bízik, hogy általa megszerezheti a varázslóvilág által gondosan őrzött Jelet. 

Holda, és a segítői, egy alakváltó fiú, egy félig vámpír lány, a rendőrség, gyógyítók, mentorok, védelmezők, őrzők elsődleges célja, hogy kiszabadítsák Laurát, Marina kezei közül, és biztonságban tudják a lányokat és a Jelet. Holda képességei felszínre törnek, egyre erősödnek, és még saját maga is meglepődik, hogy mire képes.

Gondolataim:

A történet izgalmas volt, pörgős, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Mindig új kalandba keveredtek a főhőseink, ami miatt szinte képtelenség volt letenni a könyvet. A szövegezés, a párbeszédek nem voltak túlbonyolítva, emiatt a könyv nagyon hamar beszippantja az olvasót, és csak az tűnik fel, hogy hoppá, már 100 oldalt el is olvastam.

A karakterek nagyon jól voltak megformálva, nagyon emberiek voltak minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Áron pedig…oh.. 😀
A helyszín is különleges, ugyanis nem sok olyan történetet olvasok a fantasy kategóriában, ami a hazánkban játszódik. Viszont sokszor úgy elmerültem a történetben, hogy amikor egy ismerős kerület, vagy utca név jött velem szembe, akkor megálltam egy pillanatra, amíg újra beazonosítottam Budapestet. 😀

A természetfeletti lényekkel, különösen a vámpírokkal, alakváltókkal, boszorkányokkal,(és még 1-2 olyan karakterrel, ami ebben a kötetben nem szerepel), engem le lehet venni a lábamról. Ami különösen tetszett olvasás során, hogy ebben a kötetben nincs „négy fal közé” szorítva egy olyan szereplő, aki nem mindennapi tulajdonságokkal rendelkezik. Ott van pl. a boszorkányunk, aki amellett, hogy különböző bájitalok elkészítési módját tanulja, ugyan úgy jár iskolába, és ugyan úgy rossz jegyet kap egy matek dolgozatra ha nem tanul rá eleget, mint bárki más. Ez a fajta karaktermegformálás nálam abszolút nyerő. Nem csak boszorkány, vagy nem csak egy középiskolás tini, hanem a kettőből lett összegyúrva.

Nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim (pontosabban akad 1-2, de azok már a folytatásért kiáltanak 🙂 ), minden szálnak volt eleje, közepe, és vége, minden apró kérdésnek, mozdulatnak megvolt az oka, ami a megfelelő időben ki is derült. A kötet befejezése is nagyot szól, mert le van ugyan zárva, de mégsem. Ott lebegnek azok a kérdések, amelyek a második részért kiáltanak.

Összegezve, Gina első könyve nagyon izgalmas, és letehetetlen. Csak gratulálni tudok hozzá, és izgatottan várom a folytatást! 🙂 A fantasy műfaj kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet, én kedvencet avattam. 

Borító:

Egy szóval, különleges. A fekete háttér a vörös és fehér színnel nagyon figyelemfelkeltő. De ezen nem is lepődök meg, Ashley mindig tökéleteset alkot! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)