Címke: ajánló

by - Itt lehet hozzászólni!

Erica Anthony: Szívdobbanás

covers_745166.jpgSzerző: Erica Anthony
Cím: Szívdobbanás
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 48 

Brian fájdalomba burkolózott szívét, csak Cheryl a kékszemű szőke szépség tudta megdobogtatni. A gyerekkorában történt családi tragédia beárnyékolta az egész életét. A sors néha furcsa fintorának köszönhetően ki kell lépnie a komfortzónájából és nyitni az új felé. Brian és Cheryl szerelmének a története folytatódik.
Vajon, mi történt velük 1 év múlva?
Szerelem – Szenvedély – Viszály – Jövő

A novella az Aranyszívre nézve spoileres lehet!!!


„Azonban a hit vajmi keveset ér, ha a lélek sérül.”

Ez a novella Erica Anthony – Aranyszív című könyvéhez készült, amiről az ajánlómat itt olvashatod. 🙂

Erica Anthony: Aranyszív – Szavak erdeje (blog.hu)

A novelláskötet két részre van osztva. Az első fele Brian szemszögében játszódik, és egy visszaemlékezés a múltra. A kötet második felében pedig Cheryl szemszögéből követjük az eseményeket, amelyek az Aranyszív után játszódnak. 

Gondolataim:

Ez a kötet tökéletes bevezetője a következő résznek. Felkelti az olvasó kíváncsiságát, előre vetíti a történetet, mégsem tudunk meg belőle sok mindent, csak 1-2 fontosabb eseményt. 

Én nagyon szerettem olvasni, különösen azért, mert itt több szerepet kap Adam, mint az Aranyszívben, és mint tudjuk, nekem gyengéim a rosszfiúk. 🙂 Ezúton is remélem, hogy a regény folytatása róla fog szólni. 😀 Kapunk egy kis információmorzsát arról, hogy Brian és Adam hogy dolgozta fel az édesapjuk öngyilkosságát, és bepillantást nyerhetünk abba is, hogy  ezek az események hogyan formálták a személyiségüket.

A novella is hűen tükrözi Erica írói stílusát. Könnyen olvasható, érdekfeszítő, és ezen a 48 oldalon is tökéletes összhangban mozog egymással a romantika és az erotika. Nincs gyakorlatom benne, de nem lehet egyszerű megírni egy regényt, majd utána egy novellát úgy, hogy egyik se veszítsen az értékéből, mindkettő adjon valamit az olvasó számára, mindegyik olvasmányos legyen, mégis vigye magával a saját zsánerére jellemző jegyeket. De Erica megcsinálta! Számomra tökéletes lett a regény is, és a novella is.

Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂

Borító:

Imádom a stílusát, és hogy a fekete dominál rajta. Viszi tovább az Aranyszív hangulatát, mégis más.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Erica Anthony: Aranyszív

covers_732085.jpg

Szerző: Erica Anthony
Cím: Aranyszív
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 412

Szerep. Álca. Ármány. Szenvedély.
Cheryl életében az első helyen a családja áll, értük bármire képes lenne. Ám egy sorsdöntő találkozással az élete elképesztő fordulatot vesz.
Hihet a megérzéseiben? Bízhat egy férfiben, aki felszínre hozza a múlt árnyait?
A nagyapjától kapott aranyszíves medál meg tudja őt védeni vagy éppen ellenkezőleg, csak egyre jobban sodorja a titkok örvényébe?
Brian, egy véletlennek köszönhetően újra megpillantja azt a lányt, aki pár évvel ezelőtt megbabonázta őt. Felfedje magát előtte, vagy hallgasson róla?
A múlt azonnal feléled és a sok véletlen összeér, amikor Brian megdöbbentő kéréssel áll elő: Cheryl egy hétvégére lépjen a felesége szerepébe.
A lány csapdába kerül: a pénzt válassza, vagy maradjon hű az elveihez?
Egy jótékonysági aukció, ahol senki sem az, akinek mondja magát.
Egy hétvége, ami után nemcsak az aranyszíves medál sorsa pecsételődik meg.

„Elindultam a jövőm felé. Kíváncsi voltam, mit tartogat számomra. Szerelmet, vagy csalódást?” 

Szerintem hivatalosan is mindent elolvastam, ami Erica Anthony szívéből, lelkéből született. Nagyon szerettem az első 2 könyvét is az Írónőnek, de most, ahogy befejeztem az Aranyszívet, kimondom, hogy ez lett a kedvencem. Stílusában hasonlított Erica eddig megjelent könyveihez, de mégis annyira más volt. Nagyon köszönöm, hogy megismerhettem Cheryl és Brian történetét. 🙂

A történet röviden:

Cheryl számára két fontos dolog mozgatja a mindennapokat. Túlélni a munkában töltött órákat, és segíteni a családját, mindezt úgy, hogy a férfiakat és az érzelmeket kizárja az életéből. Egy nap azonban nem várt útja lesz az újonnan nyílt állatorvosi rendelőbe, ahol felkavaró látvány fogadja. Az orvos ugyanis az a személy, aki 10 évvel korábban megbabonázta, és rabul ejtette a lelkét. Brian. 

Egy szerencsétlen incidensnek köszönhetően kénytelen új munka után nézni. A főnöke pedig nem más, mint Brian. A levegő szinte izzik körülöttük, és az sem segít lehűteni Cheryl háborgó lelkét, hogy Brian, elé áll egy igen érdekes kéréssel. Egy hétvége erejéig játssza el a feleségét. De nemcsak ez a kérés forgatja fel a lány életét, hanem egy húsz évre visszatekintő rejtély is.

Gondolataim:

A könyv egyik főszereplője Brian, az elhivatott, sármos állatorvos, de már most látom, hogy az én kedvencem Adam lesz. 😀 Nem tehetek róla, imádom a rosszfiúkat, és biztos vagyok benne, hogy ő is megszelidíthető ám. 😀

No de mielőtt elmerülnék Adam zárkózott, mégis vad világában (akiről egyébként éppen csak egy pici információt kaptunk), térjünk rá a történetre. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, ami nemcsak az események pörgős egymásutániságának köszönhető, hanem Erica írói stílusának is. Folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, gördülékenyen halad a történet, és egészen a végéig pattanásig feszülnek az olvasó idegei.

El sem tudom mondani hányszor szerettem volna ráírni valakire, hogy most azonnal mondja meg, hogy milyen titok övezi azt a bizonyos nyakláncot. 🙂 Vagy hányszor szálltam vitába a vállamon üldögélő kisördöggel, aki szinte percenként arra biztatott, hogy nem lesz abból baj, ha beleolvasok a történet végébe. 🙂 De büszkén jelentem, egyiket sem tettem, feszültséggel, és egy nagy adag kíváncsisággal a társaságomban szépen olvastam oldalról oldalra a történetet, amíg ki nem derült a titok. Ami egyébként minden várakozásomat felülmúlta, mert én egy régmúltra visszavezethető, romantikus pillanatot vártam, de sokkal többet kaptam.

A könyv szerkezeti felépítése nagyon tetszett. A főszerelőink egymás iránt érzett nagyon erős, és nagyon intenzív vonzalma szinte kiáltott a lapokról, megkaptuk az erotikus vonalat is, mégsem volt közönséges. Tökéletesen össze lett fűzve a romantikus szállal. 

Cherylnek nem volt könnyű élete, saját magát háttérbe szorítja, hogy a családjának segítsen. Ami nagyon szép, és nemes dolog, de valóban kellett mellé Liz, a szókimondó, őszinte barátnő, aki az ikrek szemét is fel tudja nyitni. Cheryl szemében ők még gyámoltalan fiúk, akik segítségre szorulnak. Neki ez a természetes, hogy mindenben a kedvükre akar tenni. Úgy gondolom, hogy valóban nagy szüksége volt a családnak, és Cherylnek is egy olyan barátra, mint Liz, aki képes látni nyitott szemmel. Az ő karaterét nagyon szerettem.  Tökéletesen kiegészítették egymást Cheryllel. Olvasás közben néha magamra is ismertem bennük annak ellenére is, hogy két teljesen különböző élethelyzetből származó, eltérő személyiségekkel rendelkeznek.

Brian karaktere nem mindig állt közel a szívemhez. Voltak pillanatok, amikor elé álltam volna, hogy „Beszélj már, kérlek, beszélj!!” Őt valóban nem volt könnyű szóra bírni. De üsse kavics, megbocsájtok neki. 🙂

Összegezve egy nagyon izgalmas, fordulatos történetet kaptam, amit szívből ajánlok az erotikával fűszerezett, romantikus könyvek kedvelőinek. 

Kedves Erica, szívből gratulálok a harmadik könyvedhez! Feszültséggel teli, kellemes kikapcsolódás volt, olyan, ami folyamatosan arra készteti az olvasót, hogy csak még egy oldalt, még egy fejezetet elolvasson. A titokzatosság, a kíváncsiság, a romantikus pillanatok, és a várakozás izgalma körbelengi a történetet, ami igazán üdítő, élvezetes olvasmánnyá teszi.

Borító:

Hűen tükrözi a történetet. Titokzatos, rejtélyes, gyönyörű.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ozsgyáni Mihály: A fátylam kicsit oldalra billent

covers_745215.jpg

Szerző: Ozsgyáni Mihály
Cím: A fátylam kicsit oldalra billent
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 170

„Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó.
Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.”
Pogány Judit – színművész:
„Egy lendülettel, gyorsan olvastam el a könyvet. Sietnem kellett, mert minden pillanatban azt éreztem, ha nem tudom meg azonnal, mi történik a következő oldalon, megfulladok!
Ozsgyáni Mihály írásában dübörög a közlési szándék, s ez engem is hajszolt, hogy tovább, tovább! Hogy honnan gyűlik össze egy minden külső és belső jó tulajdonsággal megáldott fiatalemberben ennyi keserű életismeret, groteszk humor és bölcsesség… bár csodálkozom, de a regény végére ezt is megtudom!
Szeretem az írót és a könyvét is! Hajrá Misi!!!”
Györgyi Anna – színművész:
„Misi bizarr humorú családregényét olvasva úgy éreztem magam, mint egy teafilter, amit forró vízbe mártogatnak. Nevetés közben megríkatott, majd a torkomra forrasztotta a szót. Felkavaró, csodálatos írás!”
Koltai Lajos – operatőr:
„Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza – áldott őszinteséggel ajándékoz meg… sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan – örökké velünk maradó átélhető sorsok birtokában… és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is… mondhatnánk, hogy ilyen nincs is – de van… nagyon is van, csak más a minősége és… gyönyörű… azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba -… megéri…. hála annak, aki felfedezte… hála annak, aki közreadja…”
Szarka János – rendező:
„Olvassák ezt a könyvet! Merjenek benézni az ablakon, a fellebbenő függöny mellett, a Puskaporos utca százhetvennégybe. A pokol tornácára. Az életünkre.”
Őze Áron – színművész:
„Pókháló finomságú, és mégis szélsőséges érzelmeket kiváltó, zavarba ejtően kegyetlen, őszinte írás. Sors-vízválasztó, írónak, olvasónak egyaránt.”

 

Akik otthonosan mozognak a színházi körökben, azoknak ismerősen csenghet Ozsgyáni Mihály neve. A 42 éves színésznek 2018-ban jelent meg A fátylam kicsit oldalra billent című könyve. Két dolog miatt mondtam igent a Fátyol Kiadónak, amikor megkeresett egy együttműködési szándékkal. Az egyik, hogy a történet egy nagyon erős, nagyon nehéz témát dolgoz fel, amelyet alkalmanként én is szoktam olvasni, és szeretek olvasni, mert mindig tanulok belőle, mindig ad valamit, amit magammal tudok vinni. A másik ok pedig, hogy Pogány Judit színművésznő is elismerő szavakkal méltatta a kötetet.

A történet röviden:

A történet narrátora egy 10 év körüli kisfiú lehet, akinek a neve nem derül ki a történet során, egyetlen egyszer nevezik csak Szöcskének. Ő a Szívós család tagja, és általa ismerjük meg több generációra visszamenőleg a család történetét. Ő egy alkoholista család, erőszakos mindennapjaiba született bele. Az első sorból nézi végig, ahogy az alkohol is családtaggá válik, és ahol a család férfi tagjai csak az erőszak nyelvét beszélik. Nem fél, ezt szokta meg, ehhez kellett alkalmazkodnia.

„Én csak úgy voltam. Mint ahogy egy alkoholista család gyereke van. És nem értettem, hogy miért vagyok más? Hogy mi velem a baj?”

Gondolataim:

Már egy pár napja gondolkodom, hogy mit is írhatnék erről a könyvről. Egy olyan történetről, amiben a gyerekbántalmazás, az abúzus, a családon belüli erőszak, a gyilkosság jelen van minden oldalon, hogy írhatnám azt, hogy tetszett? Hogy írhatnám azt, hogy jókat mosolyogtam, és időnként fel is nevettem? Hogy írhatnám azt, hogy szinte le sem bírtam tenni? Már attól görcsben van a gyomrom, hogy ezeket a mondatokat leírtam. Mert ezek mind igazak. 

Folyamatosan, az első oldaltól az utolsó szóig két, nagyon intenzív érzés kavargott bennem. Az egyik a kíváncsiságom, ami miatt muszáj volt mindent félretennem, és csak olvasnom a könyvet, a másik pedig az emiatt kialakult lelkiismeret furdalás, mert ez nem egy vidám történet. Ott volt bennem végig az az érzés, hogy mégis, hogy lehetek ennyire szívtelen, hogy egy ilyen témát csak úgy elolvasok egy lendülettel. Ilyenkor egy kicsit félretettem a könyvolvasómat, de nem sokkal később vettem is elő újra, majd ez az ördögi kör kezdődött elölről.

Az események, az információk, a történetek meg csak jöttek, és jöttek, nem hagyták, hogy az elmém, a lelkem megpihenjen. Ha végignézek most az otthonomon, ahol békében, szeretetben neveljük a kisfiúnkat a férjemmel, el sem tudom képzelni, hogy azok az események, amelyek a könyvben megelevenednek, azok valóban megtörténhetnek. Pedig sajnos most, 2022-ben is hány és hány ilyen borzalmat lehet hallani. Hány család életét teszi tönkre nap, mint nap az alkohol, és az erőszak? Belegondolni is rossz, hogy ezen kötetnek bizonyos eseményei a valóságon alapulhatnak, meg is történhettek. 

Ozsgyáni Mihály nagyon jól bánik a szavakkal, viszont nem finomkodik velük. Mintha egy mondata lenne az olvasókhoz: Itt vannak a tények, tessék. Kíméletlenül megkapjuk a múlt eseményeit, a szomorú valóságot. A könyv minden sorából árad a feszültség, ami a szarkazmussal, és a humorral keveredik. Akaratlanul is elmosolyodik rajta az olvasó. Nagyon közlékeny az egész kötet. Egy ilyen borzalmas történetet kevesen tudnának megírni úgy, hogy ne taszítsák mély depresszióba az olvasót, hanem tudja befogadni az információkat, az olvasottakat, és el tudjon rajta gondolkodni. Örülök, hogy megismertem a történetet, Mihály nagyon tehetséges író.

Köszönöm a lehetőséget a Fátyol Kiadónak.

A weboldalukról mind a papírkönyvet, mind az ebook-ot be tudjátok szerezni 10% kedvezménnyel, ha használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás

covers_716780.jpgSzerző: Nicolas Barreau
Cím: Cseresznyevirágzás
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 346

Aurélie, ​a Le Temps des Cerises gyönyörű női séfje és André, a kiadói szerkesztő már egy éve együtt vannak. Közeledik a Valentin-nap – tökéletes időpont a lánykérésre. Mielőtt azonban André „akcióba léphetne”, váratlan dolog történik: Aurélie kis étterme Michelin-csillagot kap. A fiatal szakácsnő úszik a boldogságban. Egészen addig, míg kiderül, hogy tévedésről van szó.A Michelin-csillagot valójában egy azonos nevű vétheuil-i étterem kapta, melynek arrogáns sztárséfje, Jean-Marie Marronnier nem is késlekedik erről telefonon gúnyosan felvilágosítani Aurélie-t. Amikor nem sokkal később személyesen is találkoznak, Aurélie elámul: a riválisa egy jóképű, kék szemű, elbűvölő férfi. André, akit addig elkényeztetett a siker és a nők, életében először tapasztalja meg, mi is az a féltékenység…

„- Mit keres magánál a barátnőm lakáskulcsa? – ordítottam magamból kikelve.
– Hé, hé, hé, csak lassan a testtel, főszerkesztő úr! – Két kezét védekező mozdulattal emelte maga elé. – Nem kell átmennie Rambóba! Nem loptam el, rendben? Amikor együtt voltunk Givernyben, Aurélie a kulcsait…
Ennél tovább nem jutott. Lendületet vettem, és az öklömmel belepancsoltam gyűlölt riválisom arcába.
Marronnier egy pillanatra meglepődött, majd úgy koppant a földön, akár a lehullott gesztenye.
– Ezt a kulcsokért, te rohadék! – kiabáltam, miközben a kezemet dörzsöltem.”

Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte olvasók tömegeit hódította meg. A szerző évekkel ezelőtt A nő mosolya című kötettel lopta be magát a magyar olvasók szívébe, azóta menetrendszerűen minden Valentin-napra érkezik a könyvesboltok polcaira egy-egy Barreau-regény. A Cseresznyevirágzás a kilencedik magyarul olvasható könyve.

 

„Csak a beteljesületlen szerelmi történetek lehetnek halhatatlanok. Ez mindig is így volt.” 

Szerintem már attól híztam egy kilót, ahogy olvastam a könyvet. 😀 Nagyon szeretem a romantikus gasztroregényeket. De ezt úgyis tudjátok. 🙂
Nagyon köszönöm a Park Kiadónak, hogy elküldte nekem a sorozatot. 

A történet röviden:

Aurélie továbbra is vezeti az éttermét. Nincs oka panaszra, azonban még őt is meglepi egy hirtelen jött roham, hiszen hetekre előre teltházzal működtek. Egy telefonhívás azonban váratlan meglepetéseket tartogat. Egy napig elmondhatja magáról, hogy egy Michelin – csillagos étterem tulajdonosa. Majd egy újabb telefonhívás romba dönti a hirtelen jött boldogságát. Az a bizonyos csillag ugyanis nem az ő éttermét illeti meg, hanem egy ugyan ezen a néven futó éttermet, egy kis francia falucskában. Ezt a tudtára is adja a másik étterem kevésbé barátságos tulajdonosa.

André nemcsak szerkesztőként sikeres, hanem íróként is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A regényeit azonnal elkapkodják, egymást érik a felolvasások, és egyre nagyobb női rajongótáborral rendelkezik. Úszik a boldogságban, azonban azt a tényt, hogy a kedvese is sikeres, és elismert a munkájában, nem igazán tudja kezelni. Sőt, sokszor egyáltalán nem tudja felnőtthöz méltóan kezelni. Különösen, amikor társául szegődik a zöld szemű szörnyeteg.

Gondolataim:

Az első gondolatom, majd a második és a harmadik is az volt, hogy én úgy megcsapkodnám Andrét, hogy észhez térjen. 🙂 Egy kapcsolatban az egyik legfontosabb kapocs a bizalom. Ha az nincs meg, akkor nincs értelme a kapcsolatnak. Szívem szerint megkérdeztem volna Andrét, hogy egy év alatt ennyire sikerült megismernie a nőt, akit szeret, hogy el tudja képzelni róla, hogy az első, útjába kerülő ember előtt eldobja magát? Komolyan, ezzel a felnőttekhez méltatlan viselkedésével engem borzalmasan feldühített.

De ha ettől a ténytől eltekintünk, akkor nagyon szerettem a történetet. Igazi nyári olvasmány volt, még akkor is, ha nem kifejezetten egy forró nyári napon játszódott. Könnyű volt olvasni, szerettem a párbeszédeket, a leírásokat. Az események a saját kis medrükben csordogáltak, és öröm volt a nap végén belecsöppenni a két séf mindennapjaiba. Dráma, félreértések, humor, romantika, mind-mind a mozgatórugói voltak a történetnek, de egyik sem volt eltúlozva.

Aurélie ebben a részben számomra szimpatikusabb volt, mint az előzőben. Itt mintha érettebben, céltudatosabban viselkedett volna. Tudta hogy mit akar, és tett is azért, hogy elérje a céljait. Nyilván az előző részben is, csak itt kevésbé volt forrófejű. 

Ami leginkább tetszett ebben a történetben, hogy nemcsak a rózsaszín, szirupos romantikát mutatta be, hanem egy kapcsolat hullámvölgyeit is. Mert igen, vannak hullámvölgyek egy kapcsolatban, amit tudni kell kezelni, őszintének lenni, megbeszélni a dolgokat, és megbízni a másikban. Andrénak ez sajnos nem mindig sikerült.

Azért a főző tanfolyamról 1-2 receptet szívesen fogadtam volna. 🙂 Ez az egy hiányérzetem volt, de emiatt nem fogok rontani az értékelésen. Viszont egyre inkább kedvem támad elvégezni egy tanfolyamot, még akkor is, ha könnyen elboldogulok a konyhában. 🙂 Majd nyitni egy kis vendéglőt, ahol az asztalokon piros kockás abrosz várja a betérő vendégeket. 🙂 Most komolyan, ki ne szeretne elkölteni egy kellemes ebédet a virágba borult, illatozó cseresznyefák alatt, vagy Párizs egy hangulatos kis utcájában?

(Egyébként a húgom szakács, ezt meg is említettem neki, de nem hajlandó éttermet nyitni. :/ Szomorú vagyok. )

A könnyed romantikus olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom A nő mosolya sorozatot.

Borító:

Annyira imádom Barreau regényeinek a borítóját. Egy gyönyörű színfolt a könyvespolcomon ez a kötet is. Imádom a virágba borult cseresznyefát. 🙂 (Meg úgy egyébként is minden fát, ami virágba borul. 🙂 )

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amíg én a csillagokkal álmodtam

covers_688846.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amíg én a csillagokkal álmodtam
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 574
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi van, ha valaki más élheti meg a te boldogságodat?
Amikor Maddie felébred a kórházi ágyon, nem emlékszik rá, mi történt. A vőlegényét szeretné látni. Abban a hitben van, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, és más örömök is várnak rá, de úgy tűnik, minden összekuszálódott, amíg kómában volt.
Maddie számára olyan, mintha csak egy napja esett volna ki, miközben hat év telt el. Hat év, amely mindenki életét gyökeresen megváltoztatta.
A díjnyertes író, Dani Atkins megindító regénye egy szívmelengető történetben mutatja be egy tragikus esemény hatásait két nő nézőpontján keresztül, akik ugyanazt a férfit szeretik.

„Mindenedet odaadnád, mindent megtennél, hogy segíts valakin, akit szeretsz. De tehetetlenül ülni és várni anélkül, hogy tudnánk, meddig… Ez az, ami összetörhet egy embert, ahogyan ma este engem is.”
 

Biztos vagyok benne, hogy mazohista hajlamaim vannak, mert hiába tudom, hogy Dani Atkins össze fog törni, akkor is két kézzel nyúlok a könyvei után, és alíg várom, hogy elolvassam őket. Nyilván teljesen szétzúzta most is a szívemet, lelkemet. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Meddie, aki egy életvidám fiatal lány. Élete egyik legboldogabb napjára készül, ugyanis napokon belül oltár elé áll. Éppen az esküvői előkészületeket intézi, amikor egy félreértés miatt szörnyű balesetet szenved, aminek következményeként kómába esik. 6 évig él egy olyan világban, ahol csak egymaga van, mígnem egy szép napon kész visszatérni a szeretteihez. De 6 év nagyon hosszú idő, nagyon sok minden megváltozik ennyi idő alatt. De vajon hogy hat ez Meddie-re? Hogy tudja feldolgozni az elvesztett éveket?

Gondolataim:

Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt imádtam, mert gyönyörű, de fájdalmas romantikus történetet kap az olvasó, viszont a fő mozgatóeleme az eseményeknek olyan irracionális, hogy aki a valóság talaján él, lehet itt teszi félre a könyvet. Emiatt is nehéz beszélnem erről a könyvről, mert ha elmondanám mi az ami nálam kiverte a biztosítékot, az akkora spoiler lenne, hogy nagyon sokan megutálnának. Azt meg nyilván nem szeretném. 🙂

A könyvet nem most fejeztem be, hanem néhány nappal ezelőtt. Hagytam egy kis időt az ajánló megírása előtt, hogy leülepedjen a történet, megemésszem az eseményeket, és rendezzem a gondolataimat. 

Sajnáltam Meddie-t, mert elvesztett 6 évet az életéből. 6 olyan évet, ami alatt emlékeket gyűjthetett volna, megélhette volna az esküvője minden pillanatát, elvesztett 6 Karácsonyt, amit a családjával tölthetett volna, 6 születésnapot, legalább 6 nyaralást a szerelmével, és még sorolhatnám. De ezek majdnem eltörpülnek amellett, hogy mit vesztett még el az évek során. 

Nagyon sokkoló lehet úgy felébredni, hogy az emlékeid szerint pár perce még 28 évesen az esküvődet szervezted, de kinyitod a szemed, és már 34 éves vagy. Mi, olvasók, sorról sorra követhetjük nyomon, hogy ezt a tényt Meddie hogy tudja feldolgozni. (Itt szeretném megjegyezni, hogy biztosan jobban csinálta, mint ahogy azt én tettem volna)

Amikor már úgy tűnik, hogy mindenki élete egyenesbe kerül, mindenki megtanul élni a helyzettel, akkor Dani Atkins ismét ledob egy olyan bombát, amin még én is hangosan felhördültem olvasás közben. Sajnáltam a szereplőinket, de akit a leginkább sajnáltam az Ryan. Az élet több, fontos területén kell helytállnia, de amikor ugyan azok a tragédiák ismétlődnek az életében, akkor óriási akaraterő kell ahhoz, hogy felálljon, és csinálja tovább, mert van, aki számít rá. Megértem a döntéseit, de nem minden döntésével értek egyet.

Chloét nem szerettem volna megszeretni. Távol akartam tőle tartani magam, de nem engedte. A személyisége, a könyvek szeretet, az egész lénye olyan erősen fészkelte be magát a bőröm alá, hogy végül engedtem neki. Neki sem lehetett egyszerű a helyzete. Amikor minden rendeződni látszik, akkor az ő élete is fenekestől felfordul. 

Ez után a történet után még mindig nem tértem magamhoz. Aki szereti Dani Atkins írásait, azoknak ezt a könyvet is el kell olvasni. Illetve a mazohista társaimnak is szívből ajánlom. Tudtam, hogy darabokra töri a lelkemet, mégis úgy vágytam rá, mint eltévedt ember egy oázisra, a sivatag közepén.

Borító:

Csodaszép. Már mondtam, de újra elismétlem, hogy annyira imádom ezt a stílust, amit az Atkins könyvek borítói képviselnek az Álomgyár Kiadónál. Gyönyörűek a színei, gyönyörű a grafika. Egyszerűen számomra tökéletes.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed

covers_728870.jpg

Szerző: Donatella Di Pietrantonio
Cím: Halásznegyed
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 224

A ​visszaadott lány folytatása

„Van bennem valami, ami arra késztet másokat, hogy elhagyjanak.”
Az éjszaka legsötétebb órájában Adriana, karjában egy kisbabával, a nővére ajtaján dörömböl.
Ki elől menekül? Tényleg veszélyben van? Kérdéseket és kételyeket, felfordulást és nyugtalanságot hoz magával, hamar észreveszi a nővére házassága mélyén rejlő repedéseket.
Évekkel később az elbeszélő egy francia kisvárosban él, ahonnan váratlanul egy telefonhívás szólítja el.
Végtelennek tűnő éjszakai utazása során emlékezetének zugaiból előhívja saját és húga ifjúságát, szerelmeiket és veszteségeiket, titkaikat és megbánásaikat.
Pescara tengerparti halásznegyedében, ebben a sziklaszilárd törvényekre épülő, mégis befogadó mikrokozmoszban, hol vendégszerető, hol ellenséges emberek között deríti ki, mi történt a húgával, képes-e megbékélni a múltjával.
Donatella Di Pietrantonio A visszaadott lány után egy feszült, bensőséges, sűrű szövésű regénnyel tér vissza, amelynek középpontjában a nővérek közötti ambivalens, de szilárd kapcsolat áll.

 

„Az emlékezés egyfajta szemrehányás. A megbocsájtás az, amit hiába keresek.” 

Nagyon kíváncsi voltam már A visszaadott lány folytatására, köszönöm szépen a Park Könyvkiadónak, hogy elolvashattam a Halásznegyed című könyvet is.

A történet röviden:

Az első könyvhöz hasonlóan, ez a történet is egy visszaemlékezés, utazás a múltban. A főszereplőnk egy francia kisvárosban él, de egy telefonhívás mindent megváltoztat. Azonnal vonatra ül, és az egy napos utazása során feleleveníti a múlt egy részletét:

Adriana, karján egy kisfiúval dörömböl a nővére ajtaján, aki a férjével lakik egy kis lakásban. Retteg, menekül, de az okokról nem beszél. A Halásznegyedben élt, ahol mindenki egy közösség, egy nagy család tagja. Senki nem árulja el a másikat. A történet során megtudjuk, hogy felnőttként hogy boldogulnak a lányok, milyen terveik, céljaik vannak, és mit értek el eddig.

Gondolataim:

Érdekes volt olvasni, hogy az egy családból származó testvérek (akik, mint tudjuk más neveltetést kaptak) mennyire eltérő életvitelt folytatnak. Viszik magukkal a családi mintát, és közel a 30-hoz sem tudják, és talán nem is akarják levetkőzni a gyermekkori szokásokat. Mindkét lánynak küzdenie kell az élet egyes területein, hogy sikereket könyvelhessenek el.

Nem tudom eldönteni, hogy az első rész tetszett-e a jobban, vagy ez a mostani. A főszereplőink ugyan azok, de más-más élethelyzetet mutat be a történet. Nem volt egyszerű olvasni, mert bár elég rövid könyvről szól, de a témája olyan erős, hogy emiatt nem lehet csak úgy ledarálni egy nap alatt. Legalábbis én rászántam az időt, hogy minden mondatot gondosan elolvassak, átgondoljak, elemezzek.

A könyv egy telefonhívással kezdődik, de a történet végéig nem derül ki, hogy miről is szólt az a bizonyos hívás, csak annyit tudunk, hogy valami történt. Ez a feszültség, ami oldalról oldalra elkísér minket a történet során, szinte már a bőrünk alá férkőzik. Közben pedig megismerjük a lányok életét, szerelmeit, döntéseik következményeit. Izgalmas volt végigkövetni a főszereplőink életét. De számomra mégis az volt a legmeghatározóbb élmény, a legpozitívabb dolog, hogy bár nem egészen együtt nevelkedtek a lányok, mégis egy olyan erős kötelék fűzte őket egymáshoz, amelyik gyakorlatilag elszakíthatatlan. Hiába más az útjuk, más életvitelt folytatnak, mégis mindig visszatalálnak egymáshoz. Vitatkoznak, dühösek egymásra, szavakkal bántják egymást, de mégis ők szinte egyek, egy test, egy lélek.

Amit nagyon sajnálok, hogy olyan gyorsan véget ért a történet. Szívesen olvasnék egy részt, ami Adriana szemszögéből írja le az eseményeket. Mert ki más tudna választ adni a felmerült kérdésekre, ha nem az érintett?

A halásznegyedben játszódó jelenetek voltak számomra a legmegrázóbbak. Abban a közösségben valóban mindenki egy család. Ha bajban vagy, mögötted állnak, azonban ha hibázol, akkor magadra maradsz. Ha oda valaki bekerül, akkor az az ott élők támogatását élvezi. Viszont ha hátat fordít a közösségnek, akkor hátat fordít az egész addigi életének, mert ha bármi történik, akkor senki nem lát semmit, és senki nem hall semmit.

Ismét egy nagyon erős lélektani történetet kaptam, amit szívvel ajánlok mindenkinek. 

Borító:

A borítót nem értettem, amikor megjelent a kötet. Valóban végig kellett olvasni a könyvet, hogy értelmet nyerjen.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sienna Cole: Az ígéret szép szó

covers_738097.jpgSzerző: Sienna Cole
Cím: Az ígéret szép szó
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 459
 

Mennyit ​ér a becsületed?

Missy Jonesnak, a fiatal és gyönyörű énekesnőnek mindenki fényes karriert jósolt, ám egy nap holtan találják Los Angeles-i lakásában. Minden jel arra mutat, hogy gyilkosság áldozata lett, az elkövető pedig nem más, mint a nő barátja, David Benning. Bár a jómódú gazdasági jogász tagadja a vádat, a bizonyítékok ellene szólnak, és az indítéka is erős.

Az ügy határozottan halad a tárgyalásig, ám minél több részlet kerül napvilágra, annál biztosabbá válik, hogy a gyilkosság csak a jéghegy csúcsa, és az igazság megértéséhez a nyomozóknak jóval messzebbről kell indulniuk. Egy olyan világba kell alászállniuk, amelyet elképzelhetetlen gazdagság, korrupció, sötét vágyak és hamis csillogás ural.

A nyomozás során feltárulnak a bűn városának mélységei, ahol pénzért majdnem bármi megvehető, és ahol a tehetség, a szépség és a fiatalság legfeljebb pillanatnyi boldogságra váltható.

Sienna Cole, az Elmejáték és A köd után című pszichológiai thrillerek szerzője, a fordulatokban bővelkedő cselekményszál mellett ezúttal sem mulaszt el leásni az emberi psziché legmélyére.

„Az emberek fejében él egy naív kép arról, hogy a világ igazságos. A bűnösök megbűnhődnek, a jók pedig elnyerik méltó jutalmukat. De aki körül már megrepedt ez a gyermeki védőburok, és farkasszemet nézett a valósággal, az pontosan tudja, hogy az Úristen nem így válogat.” 

Sokkal többet kell olvasnom Sienna Cole tollából megszülető könyveket. Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetővé tette, hogy megismerjem a szerző munkásságát. Magával ragadott a történet, és nem engedett, egy nyugodt órám sem volt, mert amikor nem olvastam, akkor is körülötte jártak a gondolataim.

A történet röviden:

Missy ígéretes tehetség, gyönyörűen énekel, több tízezren követik a közösségi média felületein, azonban a nagy rivaldafény elkerüli. Egy nap holtan találják az otthonában. A rendőrség a nő barátját gyanúsítja, aki bár tagadja a gyilkosságot, a legkevésbé sincs a rendőrség segítségére az ügy megoldásában. Állítja, hogy ha a rendőrség nem kizárólagosan rá koncentrál, hanem valóban elkezdenek nyomozni, akkor nemcsak a gyilkost találhatják meg, hanem sokkal nagyobb hal is a horgukra akadhat.

Gondolataim:

A szerzőnek akkor szoktam utána nézni, miután belelendültem az olvasásba, vagy befejeztem a könyvet. Nem tudom miért, ne kérdezzétek az okát. 😀 Most is akkor szembesültem azzal, hogy hazai szerzőtől olvasok, amikor már javában faltam a sorokat. Kellemes meglepetés volt ráébredni. 🙂 

Nem is tudom hol kezdjem. A könyv eleje számomra kicsit nehezen indult be, nem nagyon találtuk meg a közös nevezőt. Majd volt egy pont (igazából fogalmam sincs, hogy mikor), amikor azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a könyvet. Csak olvastam, és olvastam, és vártam, hogy mikor hull le a lepel a gyilkos kilétéről. Már csak 10 oldal volt hátra a könyvből, és még mindig nem derült ki. Na ekkor már égetően nagy vágyat éreztem, hogy csak egy kicsit belekukkantsak a végébe. Tudjátok, csak fél szemmel, éppen hogy. 😀 De erősebb voltam, mint a kíváncsiságok, kivártam a csattanót, és leesett az állam. De most komolyan, mi volt ez a végén? Hogy érhet véget így a történet? Mikor jön a folytatás? 😀 Az idegeim romokban, komolyan. 😀 Na pontosan ezekért az érzésekért, – amiket kiváltott belőlem a könyv, miután a végére értem, – szeretem a hasonló történeteket.

Izgalmas volt, rejtélyes, fordulatos, minden fejezet tartogatott meglepetéseket, amire még véletlenül sem voltam felkészülve. Aki olvassa az ajánlóimat, az tudhatja, hogy nagyon szeretem a két idősíkon játszódó történeteket. Jelen esetben sem csalódtam. 

A könyv úgy indít, hogy Missyt holtan találják, majd megkezdődik a kihallgatás. Szépen lassan, majd’ két évet visszarepülünk az időben, és a szemünk előtt játszódnak le az események, amelyek Missy tragédiájához vezetnek. Imádtam ezt a szerkezeti felépítést. Azt pedig különösen, hogy több szereplő szemszögéből is megismertük a történteket.

Ez a könyv nemcsak krimi, hanem lélektani történet is. Nagy hangsúlyt kap benne az a minta, amit egy gyerek magával hozhat a szülői házból. Fényűző gazdagság, művészet, korrupció, pénzmosás, mind-mind vitték tovább a generációk. De vajon meddig érhet el a szereplőink keze, szinte büntetlenül? És mire képes egy összetört szívű nő? Megbízhatsz-e abban, akinek szinte minden rezdülését ismered?

Egyetlen egy negatívumot tudok elmondani a történetről. Engem rettenetesen zavart, amikor egy évszám nem számmal volt leírva. Biztos ennek is megvan az oka, hogy miért volt betűvel kiírva, de nekem borzasztóan szúrta a szememet. Ez az egyetlen egy oka, hogy fél csillagot levonok, az egyébként zseniálisan megírt történetből.

Borító:

Imádom a színeit. Erős, intenzív színek, nagyon illik a történethez. A kemény borítón pedig különösen jól mutat. Tökéletes kivitelezés. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A fekete rózsa

covers_633826.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: A fekete rózsa
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 312
 

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

 

„Ha tudod, hogy van miért várni, akkor nincsenek kérdéseid. Akkor a várakozás az életed része lesz, a várakozás egyet jelent vele, mintha ott lenne. De csak ha biztos vagy benne. Ha a zsigereidben érzed.”

Nem tudtam miről szól a történet, nem olvastam el a fülszöveget. Csak a címet. A fekete rózsa. Mindig elmosolyodom rajta, ugyanis nagyon kellemes emlékeket idéz bennem. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Annus Etyeken él a családjával. Alíg 14 éves, amikor kitör a második világháború. Nemcsak az addigi gondtalan gyermekévektől kell búcsút vennie, hanem a testvéreitől, édesapjától, és a szerelmétől is, akik a fronton teljesítenek szolgálatot.

Telnek az évek, a háború egyre több áldozatot követel. A gyász, a nélkülözés senkit nem kímél, családok szakadnak szét. Csak a hit és a remény marad. Annus is ezekbe kapaszkodik, miközben igyekszik tovább élni az életét a szőlők között, a fekete rózsabokor társaságában. Hisz, bízik, és várja haza a szerelmét.

Gondolataim:

A lelkemet is kisírtam ezen a történeten. Az első 40-50 oldal kellemes nosztalgia érzéssel töltött el. A szüreti bál, a felvonulás a szekéren, a zene. Mind-mind a gyerekkorom kellemes emlékei. Nekem ebben részem volt, és szívből sajnálom, hogy ez mára már kiveszett a köztudatból, és nem őrzik ezt a hagyományt.

Gyönyörűen van bemutatva a falusi élet, a tájak, a népszokások, a mindennapi feladatok, ahogy a falusi emberek a levelek rezdüléséből, az állatok viselkedéséből értettek, meg tudták jósolni az időjárást, érezték a közelgő vihart. És mindig pontosan tudták, hogy milyen termés várható. De engem az érintett meg legjobban, hogy a könyv nemcsak megtörtént események alapján lett megírva, hanem konkrétan olyan személyek visszaemlékezéseit olvashattuk, akik valamilyen formában érintettek voltak az akkori eseményekben. Nagypapám mesélt nekem is, de mivel akkor még kicsi voltam, így túl sok mindent nem, csak éppen 1-2 dolgot. A mai napig emlékszem, pedig már eltelt több, mint két évtized. 

Nem mondom, hogy legyen kötelező olvasmány, mert akkor még véletlenül sem venné senki a kezébe a könyvet. De legyen rajta a középiskolák ajánlott olvasmányai között. Mert ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. Mert ez az a könyv, ami megmutatja, hogy mennyi érték van körülöttünk, amit észre sem veszünk, megszoktuk, és fel sem tűnik, hogy a mindennapjaink része. Mert ez az a könyv, ami tanít, célt ad, ami emlékeket hív elő, ami miatt szeretnél visszautazni az időben, hogy leülj a kis sámlira, és csak még egy kicsit tudj beszélgetni a nagyszülőkkel, dédszülőkkel. Mert ez az a könyv, ami darabokra töri a szívedet, lelkedet, de segít is összeforrasztani a darabokat. Mert ez az a könyv, ami reményt ad.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy Bauer Barbara csodálatosan fogalmaz, egyszerűen gyönyörű, ahogy használja a magyar nyelvet. Képtelenség abbahagyni az olvasást. Személy szerint én igyekszem minél több könyvet elolvasni a szerzőtől. Ezt a történetet is szívből ajánlom mindenkinek. A szerelem, a szeretet és a hit ereje ott van mindenkiben, csak ki kell nyújtani a kezünket, hogy elérjük.

Olvassátok, szeressétek!

Borító:

Annyira csodálatos, egyszerűen öröm ránézni, kézbe venni, közelebbről megszemlélni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

covers_646856.jpg

Szerző: Nicolas Barreau
Cím: A szerelem receptjei
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 160

A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

 

„(…) nem az számít, hány évig él az ember, hanem hogy azalatt mi történik vele.” 

Ez a könyv A nő mosolya előzménykötete, amit a Park Könyvkiadónak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni. Ezúton is nagyon köszönöm. Egy rövid történetről van szó, alíg több, mint 70 oldal. A könyv hátralévő részében pedig receptek találhatóak, ami engem szintén megvett kilóra. 🙂 Ha egy gasztroregényben recepteket is megoszt a szerző az olvasóval, az nálam már 5 csillag. 🙂

A történet röviden:

Henri egy szűkszavú, visszahúzódó egyetemista, aki fülig szerelmes lesz az állandóan elkéső, talpraesett, és beszédes Valérie-be. Az érzelmeit sem kürtöli világgá, nem bízik saját magában, nem hisz abban, hogy a lány viszonozza majd az érzéseit. A kapcsolatuk baráti, a hosszú beszélgetések szinte mindennaposak.

Henri kitűnő szakács hírében áll, és a lakótársa unszolására meghívja magához Valérie-t vacsorára. A bátorsága azonban nem a hirtelen megtalált önbizalmának köszönhető, hanem egy kis könyvecskének, ami megszólította egy antikváriumban, és a benne található szerelmi bájitalnak. De vajon a recept csak szemfényvesztés, vagy valóban képes igaz érzelmeket ébreszteni?

Gondolataim:

A történet aranyos volt, szórakoztató, és valódi kínzás a gyomornak. 🙂 Nekem általában este van időm olvasni, de ennél a kötetnél nem volt szerencsés este belekezdeni. 🙂 Olyan éhes voltam már, mire a végére értem, hogy nem győztem valamilyen harapnivaló után kutatni a kamrában. 😀

Minél többet olvasok Nicolas Barreau-tól, annál inkább szeretnék elutazni Franciaországba. Szeretnék betérni egy kis könyvesboltba, és rábukkanni arra a könyvre, ami csak rám vár, ami nekem íródott. Majd betérni egy hangulatos étterembe egy finom ebédre.

Az egyetlen problémám ezzel a történettel csak annyi volt, hogy terjedelmét tekintve nagyon rövid. Szívesen olvastam volna még Henri és Valérie szerelméről, életéről. Mivel A nő mosolyát már olvastam, ezért tudom, hogy hogyan is alakul az ő kapcsolatuk, de na. 😀 A romantikus lelkem még többet szeretett volna. 😀

Nagyon szeretem a szerző írásmódját. Lényegre törően fogalmaz, lendületesen lehet olvasni a történetet, mégis el lehet mélyülni benne. Nagyon aranyos kis romantikus történet volt, aminek – szerintem – kiszámítható a vége, de ez semmit nem vesz el az olvasási élményből. Számomra kellemes kikapcsolódás volt.

A nő mosolya című könyvről írt ajánlómat itt tudjátok elolvasni:
Nicolas Barreau: A nő mosolya – Szavak erdeje (blog.hu)

Én pedig hamarosan el is kezdem a Cseresznyevirágzást. 🙂

Borító:

Hangulatos. Pont, mint a történet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy kívánlak

 

covers_686538.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy kívánlak (Kacér játszmák 3.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 272

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
Nagy megpróbáltatás elé állított az élet egy imádni való, aprócska kislány személyében, aki az anyja szemét és az én sötét hajamat örökölte. Szeretném hinni, hogy jól boldogulok egyedülálló apaként, de őszinte lehetek? Kínlódom egy kicsit.
Amikor egy gyönyörű fiatal nő költözik a szomszédba, és felajánlja a segítségét, gyorsan megragadom az alkalmat, és felfogadom a lányom dadusának. Jessica fantasztikusan bánik a lányommal. Ráadásul türelmes, kedves és túl csinos is. A dadusok alkalmazásának első szabálya? Ne vidd ágyba a dadust. Feltett szándékom betartani ezt a szabályt. De ahogy telnek-múlnak a napok, kezdek rájönni, hogy milyen sok minden hiányzik az életemből.
Társaság. Románc. Intimitás. Ráébredek ugyan, hogy a szívemben van bőven hely még egy nő számára, de hiába, ez is csak egy újabb kihívás. A pokolian dögös dadus hamarosan elmegy Közép-Amerikába. Nincs értelme arról ábrándozni, hogy Jessica állandó része lehet az életemnek. Minél inkább közeledik az elválás ideje, annál nehezebb kordában tartanom az érzéseimet, mert a szívem egyszerűen nem hallgat rám. Ahogyan a libidóm sem. Tudjátok, hogy mit mondanak a szabályokról…

 

AZ ELŐZŐ RÉSZRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!!

Jaj de nagyon vártam már ezt a részt. A második könyvben ledobta a bombát a szerző, az egyik legnagyobb nőcsábász apa lesz. Ráadásul egyedülálló apa. Hogy kíváncsi voltam-e, hogy Connor mindezt hogyan kezeli? Szerintetek? 😀 Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Connornak megszületik a kislánya. Sikerül 2 hónap szabadságot kivennie a Kacér játszmákban, hogy minél több időt tudjon a lányával tölteni, ugyanis az anyukával felváltva nevelik. Mivel ennyi szabadság után már nagyon vissza kell mennie dolgozni, ezért dadust keres. Sokáig nem is kell keresnie, ugyanis a szomszédjába költözik Jessa, aki egy pillanat alatt belopja magát mindenki szívébe. A munkát azonban csak néhány hétre tudja elvállalni. Az idő gyorsan telik, Connor pedig azt veszi észre, hogy egy percet sem szeretne elszalasztani, amit Jessa-val tölthet. De ez elég-e ahhoz, hogy a lány feladja a terveit, az álmait, felrúgja az előre aláírt szerződést, és ne utazzon el?

Gondolataim:

Ettől a sorozattól nem kell mélyenszántó gondolatokat várni. Viszont talán pont emiatt, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Nem kell gondolkodni rajta, csak egy nehéz nap után kiülsz a teraszra, vagy a kertbe egy kis frissítővel, a könyvvel, és hagyod, hogy kikapcsolja az agyad, és szórakoztasson. Na pontosan ezért szeretem ezt a sorozatot. 

A szereplőket imádom. Külön-külön is, de együtt meg különösen. 🙂 Humorosak, kellőképpen bolondok, szórakoztatóak. Komolyan, egy ilyen társaságra mindenkinek szüksége van.

Connor igyekszik helyt állni mind a munkában, mind a gyereknevelésben. Nekem néha kicsit sok volt az „egyedülálló apa vagyok” kifogás. Jó szó ez egyáltalán, hogy kifogás? Lehet inkább a magyarázkodás szót használom. Ez volt az egyetlen, ami „negatívumként” szemet szúrt. De csak azért, mert ha az anya mondja ezt, akkor az emberek többsége megbotránkozik, hogy hát az a dolga, hogy nevelje a gyereket. Mint ahogy szerintem az apának is. 😀 (Ez magánvélemény volt. 😀)

Mint szülő, aláírom, hogy nagyon nehéz egy újszülöttel. Minden megváltozik, de egy csodálatos, bár piszok nehéz időszak kezdődik ilyenkor. Minden csak szervezés kérdése. 🙂 Végül Connor is belejött, és szuper apának bizonyult.

A könyv kellően humoros, kellően erotikus, egyszerű a nyelvezete, és emiatt nagyon olvastatja magát. Gyorsan lehet vele haladni, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Amikor 1-1 oldal erejéig lassabban halad a történet, akkor jön valamelyik pasi, és garantált a röhögés. 🙂

Ennél a kötetnél különösen tetszett, hogy a szereplőink nem húzták az időt az érzelmeik kimutatásával. Talán pont emiatt volt egy kicsit másabb, egy picit nyugodtabb számomra ez a rész.

Már nagyon várom Caleb történetét is, remélem azt is meg fogja írni a szerző. Van egy olyan érzésem, hogy az ő történetén is sokat fogok nevetni, már ha figyelembe veszem az elmúlt részekben bemutatott alakítását. 😀

Borító:

Imádom, hogy a sorozat részei ugyan olyan stílust képviselnek a borító terén is. Más a színvilág, de azonos a borító tartalma. Ugyan olyan, de mégis különbözik kicsit. Nagyon jól mutatnak az eddigi részek egymás mellett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)