2019-04-15 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Tényleg verseny lenne az olvasás?

Mostanában a közösségi médiában, és a legnagyobb könyves portálon napi szinten egyre többet nézelődöm, gyűjtöm az ötleteket, hogy milyen könyveket lenne érdemes elolvasni, vagy vadászom az akciókat, és azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre több olyan bejegyzés születik, ahol nem a könyvélményekről olvasunk, hanem szó szerint dicsekednek az emberek az elolvasott könyvek darabszámával.

A minap pont egy olyan bejegyzéssel találkoztam, ahol már csak egy ‘bibibííí’ hiányzott a bejegyzés végéről, hogy teljesen elboruljon az agyam.

Ne értsetek félre, örülök, hogy ennyien olvasnak, de amikor valaki már alapból úgy indít egy bejegyzést, hogy márpedig ezt úgysem tudja űberelni senki, ugyanis ő 9 könyvet elolvasott az adott hónapban, azért akkor pislogok egyet. Elgondolkodom, hogy ez most tényleg verseny lenne? Az már nem is lenne fontos, hogy milyen könyvet olvas az ember, hogy milyen élményekkel gazdagodik, csak az hogy hány darab könyvet olvasott el az adott hónapban?

Személy szerint van amikor több időm van olvasni, van amikor napokig egyáltalán semmi időm nincs. Vagy esetleg olyan fáradt vagyok, hogy este 9-kor már alszom.

Sokszor olvasom, és érzem az ilyen jellegű bejegyzéseknél a többi ember elkeseredését. Megszületik egy „bezzeg én 9 könyvet olvastam el 3 hét alatt” bejegyzés, és olvasom a szégyenkező hozzászólásokat, hogy az emberek többsége nem meri leírni, hogy 1-2 könyvet olvastak el ugyan ennyi idő alatt. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy tényleg ciki lenne, ha „csak” 1 könyvet olvas el az ember egy hónapban? Ide jutottunk?

Én azért olvasok, mert kikapcsol , és örömet okoznak a könyvek. Szeretek elgondolkodni a történeteken, borzongani a pszichothrillereken, sírni a romantikusokon. De soha nem fogok beállni egy ilyen versenybe. Minőségi időt töltök a könyvek társaságában, és ha csak egy könyvet olvasok el egy hónapban, akkor sem érzem úgy, hogy szégyenkeznem kellene.

Ti mit gondoltok erről?

(kép forrása: google)

2019-04-10 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Joe Abercrombie – Az Első Törvény 3. – A királyok végső érve

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Kilencujjú Logenre talán az utolsó párbaj vár, de az nem lesz semmi. Odafent északon dúlnak a harcok, Északföld királya keményen küzd, és csak egyetlen ember állíthatja meg. Legrégebbi barátja és legrégebbi ellensége. Itt az idő, hogy a Véres Kilences hazatérjen.
Glokta elöljáró, akinek a kelleténél több gazdája, ám a kelleténél kevesebb ideje van, egy teljesen másféle harcot vív. A titokzatos csaták közepette senki nem érezheti magát biztonságban, és senki nem bízhat a másikban. Mivel a kardforgatás már rég nem az erőssége, egyáltalán nem bánja, hogy a zsarolás, a fenyegetés és a kínzás sosem mennek ki a divatból.
Jezal dan Luthar eldöntötte magában, hogy a győzelem kivívása túlontúl fájdalmas folyamat, ezért hátat fordított a katonáskodásnak, hogy a szeretett nővel élhesse egyszerű életét. Csakhogy a szerelem is fájdalmas tud lenni a dicsőségnek pedig megvan az a rút szokása, hogy akkor éri utol az embert, amikor az a legkevésbé számít rá.
Miközben az Unió királya a halálos ágyán fekszik, a parasztok lázonganak, a nemesek pedig egymással hadakoznak a koronájáért, mégsem gondolja senki, hogy az ország szívére a háború árnyéka vetülhet. Csak az Első Mágusnak vannak tervei a világ megmentésére, ezek azonban kockázatokkal járnak. És a legrettenetesebb kockázat mind közül az Első Törvény megszegése.

Az Első törvény trilógia lezáró részét fejeztem be a napokban. Hirtelen nem is tudom, hogy mit írjak róla, mert az, hogy elképesztő, vagy hogy izgalmas, nem tükrözi azt, hogy ez a történet és igazából az egész trilógia, milyen lebilincselően lett felépítve és megírva.

Szerencsére sok munkám van, de azért igyekeztem minden nap időt szakítani a könyvre, de minden egyes alkalommal úgy kellett elvenni tőlem, hogy azért aludjak is egy kicsit.

Az elején egy egész hosszú csatajelenettel indítunk, amitől egy kicsit tartottam, mert eszembe jutott a Gyűrűk Ura 3. részének csatája, és csalódás lett volna, ha itt is azt kell elszenvednem, mint Tolkien trilógiájának lezáró részében.

Most, hogy elolvastam a könyvet, jól meg is szidom saját magamat, hogy ennyire nem bíztam Abercrombie-ban. Északon Bethod emberei, délen a gurkhuliak ostromolják a főhőseink csapatait. Tökéletesen megírt csatajeleneteket olvastunk, a veszteségeket helyenként meg is könnyeztem. Néhány karakter azért csak a szívemhez nőtt a 3 kötet során. 🙂

Rögtön a könyv elején azzal szembesülünk, hogy Bayaz szedett-vedett csapata, a sikertelen expedíciót követően szétválik. Jezal a mágussal, és annak inasával együtt visszatér Aduába, Logan pedig elindul Északföldre, ahol West állomásozik, valamint Kutyaember az északföldi sereggel, akiknek egyetlen célja van: Bethod seregei felett győzelmet aratni.

Aduában sem mennek olyan fényesen a dolgok, ahogy azt Jezal remélte volna. Megérkezésekor szerencsétlenebb volt, mint az egész könyvben összesen. Engem nagyon zavart, hogy például egy összetett mondatot nem bírt kinyögni. Egyetlen célja volt, megszerezni West húgát, Ardee-t.

Azonban egy valakiről elfeledkezett. Bayaz továbbra is jelen van, és innentől kezdenek igazán beindulni az események. Adua királya, és mindkét fia meghal, és a népük uralkodó nélkül marad. Az új király megválasztását Glokta is a szívén viseli, napi fő feladata a szavazókat zsarolni, fenyegetni, és félelemben tartani annak érdekében, hogy a számára megfelelő ember kerüljön a trónra. Ebbe rondít bele Bayaz, aki előállítja a tökéletes királyt, és úgy mozgatja az eseményeket, mintha minden és mindeki a saját marionett babái lettek volna.

Nemcsak a szereplők, hanem maga a történet is sokat változott az első könyv óta. Ott pl. még csak belekóstoltunk azokba a szörnyűségekbe, amiken Gloktának kellett keresztülmennie. Ennél a résznél már részletesen betekintést nyerünk nemcsak abba a két évbe, amelyikben Gloktát kínozták, hanem abba is, hogy ő hogyan igyekszik vallomásra bírni a foglyait. Annyi biztos, hogy én nem lennék az ellensége. 🙂 Érdekes volt olvasni, hogy bár kifinomult kínzási technikákkal rendelekzik, azért a könyörületességet is ismeri, és szívén viseli egyes emberek sorsát. A humora továbbra is verhetetlen, a belső monológjai nélkülözhetetlenek. Határozottan ő a kedvenc karakterem.

Meglepő módon ahogy haladunk a harmadik rész vége felé egyre szimpatikusabb lesz West és Kutyaember is. Mindketten kegyetlen harcosok, sőt vezérek, viszont ritkán olvasni olyan történetet, ahol háború kellős közepén a csapatok vezérei a saját embereikkel is foglalkoznak.

Logan kettős személyiségét nem tudom hova tenni. Amikor ő csak simán Logan a Kilencujjú, akkor az igazi személyiségét mutatja a világnak. Remek harcos, de emellett helyén van a szíve. Ha nem támadod hátba, akkor számíthatsz rá, amikor segítségre van szükséged. Viszont amikor ő a Véres Kilences, akkor teljesen kifordul önmagából. Akkor a saját barátait is lemészárolja maga körül.

Ez a trilógia teljesen eltér azoktól a könyvektől, amiket én olvasni szoktam, viszont nagyon örülök, hogy kölcsön kaptam őket. Izgalmasak, tele vannak fordulatokkal. Amikor azt gondolná az ember, hogy több meglepetés már nem érheti, akkor jön például Bayaz, vagy felbukkan a Mag, és az olvasó csak kapkodja a fejét. Én személy szerint soha nem találtam volna ki, hogy mire készül Bayaz.

Ha szeretnétek egy izgalmas, és a tucat fantasytől eltérő történetet olvasni, akkor bátran merem ajánlani Az Első Törvény trilógiát. Hamarosan kezdem is Joe Abercrombie következő sorozatát. Remélem az is hasonlóan izgalmas lesz.

(kép és fülszöveg forrása: www.moly.hu)

2019-04-09 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Miért nem divat manapság olvasni?

Olvasva a címet, elég sok minden átsuhant egyszerre az agyamon, szóval kezdem az elején egy kis személyessel.

Sok bloggertől olvasom, hogy mióta megtanultak olvasni, azóta falják a könyveket, és nemcsak ők, hanem a családtagok is. Nos én nem ebbe a csoportba tartozom. Egy nagy kertes, családi házban laktunk, állatokat tartottunk, egy méretes konyhakertünk volt ahol zöldségeket termesztettünk, valamint egy jóval nagyobb terület, ahol kényelmesen elfért a kukorica és a búza is. Ezt az elképesztő területet a szüleim tartották karban a napi munka mellett. Amikor 4-kor kel az ember, ellátja az állatokat, bebuszozik a városba, dolgozik 8-9 órát, hazaér, ellátja a 2 gyereket, az állatokat, és rendben tartja a környezetét, nem nagyon marad ideje és energiája az olvasásra. Nem azt mondom, hogy soha egy könyvet sem vettek a kezükbe, de nem 2 könyv/hét volt az átlag.

Én szerettem olvasni általános iskolás koromban is (egy ideig persze), viszont szerettem kiválasztani én saját magamnak az aktuális olvasmányomat, ennek apropóján emlékeim szerint minden évben részt is vettem a ‘Barátunk a könyv’ olvasónapló pályázaton. (Az ezért kapott könyvek ezt bizonyítják 🙂 ) Kiválasztottam a könyvet, elolvastam, és egy olvasónapló formájában kifejtettem a véleményemet róla. Ezt élveztem, mert örömet okozott a könyv olvasása, és 11-12 évesen saját döntést hozhattam az elolvasott történetet illetően. (Nyilván szülői felügyelettel 🙂 )

Viszont amikor sorra kaptuk a kötelező olvasmányokat, amiket minden áron próbáltak leerőltetni a torkunkon, függetlenül attól, hogy az adott diák pl megérett-e már a mű olvasására, akkor elment a kedvem a könyvekről. Középiskolában ezt megfejelték Kafka-Átváltozás című alkotásával, és ekkor mondtam azt, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy erre pazaroljuk. Ekkor évekre nem-et mondtam a könyvekre.

Az áttörés akkor keletkezett, amikor érettségi után Budapesten folytattam a tanulmányaimat. 3,5 órás vonatút, és 2 hetente hétvégén egy üres kollégium votl a társam. Egy hónap után amikor már a munka sem volt elég, hogy lekössem magam, akkor indultam könyveket kölcsön kéregetni, mert az unalomnál már az is jobb időtöltésnek tűnt. És ekkor kezdődött minden, ahogy mondani szokták, utána pedig a munkába állásommal folytatódott, amikor beleszerettem a vámpírokba, és sorra olvastam a fantasy könyveket.

De hogy miért is írtam le ennyi mindent bevezetőnek?

Az ember igyekszik igazodni a környezetéhez. Van aki jobban, van aki kevésbé, és inkább a saját komfortzónáját igyekszik kialakítani.

Én szentül hiszem, hogy a gyerek a szülő tükre (mondom ezt úgy, hogy gyerekem nincs, viszont gyerekfotósként elég sok mindent látok). Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei olvasnak, ő is érdeklődni kezd a könyvek iránt. Nem a plázázás, hanem a könyvtár látogatás lesz a családi program, az esti valóságshow helyett pedig az esti meseolvasás. Ha valaki ilyen környezetben nőtt fel, ilyen társaságba is fog vágyni, és tudatosan ilyen barátokkal fogja magát körülveni.

De lássuk be, ez sajnos nagyon kevés családban működik így. Amikor 7 évesen már csúcstechnológiás telefonnal járkál a gyerek, a legdrágább tabletet kapja Karácsonyra, akkor vajon érdekelni fogja-e a könyv? Az iskolában az órák közötti szünetekben vajon a divatlapok (lányok esetében), a legújabb telefonos játékok (fiúk esetében), vagy a könyvtárban való olvasgatás az első ami eszébe jut a gyereknek? Nyilván nem az utóbbi. Mert abban a korban vannak, hogy ha könyvvel mászkálsz, az 2019-et írunk, ahol már szinte minden „okos”. Lássuk be, ha nem ebbe nő bele a gyerek, akkor egy percet sem fog áldozni az olvasásra.

Felnőttek esetében már inkább lehetőségről beszélünk. Sajnos a könyv lassan már luxuscikknek minősül. Hiába az akciók, ha a könyvek ára az egekben, leakciózhatják 10-20%-kal, akkor is 3300-3500 ft. 1 db könyv! Ha mondjuk elolvasnál kettőt, vagy esetleg hármat? Aktív, dolgozó embereknél a fő szempont már az, hogy megengedhetik-e maguknak ezt a havi szintű kiadást? Igen, vannak könyvtárak, de például ha egy vidéki könyvtár nyitva van 8-16 óra között, te elmész reggel 7-kor dolgozni, munka után összeszeded a 2 gyereket – akik mondjuk még nem járnak szakkörökre, nem sportolnak, és hasonlók, szóval időben végeznek az iskolában – és hazaérsz mondjuk délután 6 órára, akkor hogy is van az a könyvtár dolog? Sokszor már annak örül az ember, ha egyáltalán annyi ereje marad estére, hogy lerúgja magáról a szobamamuszt, és eldőljön, mint egy deszka, mert másnap kezdődik újra ugyan az a mókuskerék. Az olvasás kilóméterekkel az utolsó gonolatai után van, mert már látni is alíg lát, olyan fáradt.

Nálam az olvasás az ‘Én idő’. Ami véleményem szerint minden felnőttnek jár függetlenül attól, hogy nő, vagy férfi. Egy órát apuka is játszhat a saját gyerekével, amíg anyuka pl.olvas az udvaron egy fa alatt ülve.

Viszont amíg az okostelefon, okostévé, a PlayStation világában élünk, addig a könyvek sajnos a negyedik heyről indulnak.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látok embereket olvasni a metrón, vagy a villamoson. Látok, és jó érzés, hogy nemcsak a középkorú, vagy idősebb hölgyek olvasnak, hanem egyre több 30-as férfi is könyvvel a kezében közlekedik, illetve aminek a legjobban örülök, hogy egyre több iskolás gyereket is látok, akik olvasnak utazás közben. (Nemcsak kötelezőket.)

Egy pozitív gondolattal zárom a mondanivalómat. Szombat délután hazafelé igyekezvén felszálltam a buszra. Még volt olyan 7-8 perc az indulásig. A buszsoför könyvvel a kezében, olvasással töltöte a pihenő idejét, várta az indulás időpontját. – Remélem nem értette félre, hogy teli szájjal vigyorogtam mikor megláttam 😀 – Elindultam a busz hátuljába, a szokásos helyemre. Rajtam kívül 2 utas volt még aki az indulást várta, és mindketten könyvvel a kezükben. Egy iskolás lány, és egy nyugdíjas néni.

Jó érzés volt látni! 🙂

* A téma a Könyvfalók oldalán jelent meg, nyugodtan szóljatok hozzá ti is! Egész áprilisban meg tudjátok osztani a véleményeteket a havi témával kapcsolatban.

* Kép forrása: Könyvfalók

2019-04-02 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Viszlát március, Hello április

Ahogy visszatekintek márciusra, csak pislogok, hogy mennyi minden történt 31 nap alatt. 🙂 Na nem mintha bánnám, úgy szép az élet, ha zajlik! 🙂 Viszont ahogy nézem a kis listámat az elolvasott könyvekről, magam is meglepődök, mert nem is emlékeztem, hogy ezeket a könyveket mind márciusban olvastam el. Mikor volt nekem ennyi időm? 😀

Kölcsönkaptam 2 sorozatot, ezért félre is tettem az eredeti terveimet, és azokkal kezdtem az olvasást. (Nem szeretek sokáig „ülni” a kölcsön kapott könyveken, ezért ha valaki megtisztel a bizalmával, és rám bízza egyik féltett kincsét (vagy jelen esetben többet), akkor igyekszem azt az elsők között olvasni.) Így esett a választásom márciusban Az Első Törvény trilógiára. Ha megnézitek az oldalszámokat, akor látjátok, hogy elég méretes könyvekről van szó, ezért magam is meglepődtem, hogy már a befejező rész közepénél járok, pedig alíg 3 hete kezdtem el olvasni.

Az első 2 rész értékelése elérhető a blogon, a harmadik részt jelenleg olvasom, de bízom benne, hogy hamarosan arról is hozhatok egy kis szösszenetet nektek.

Mindezek mellett a kezembe került Gill Paul könyve, A titkos feleség címmel, amit bátran ajánlok mindenkinek, én nagyon megszerettem a történetet.

Volt még egy nagyon rövidke olvasmányom, ez pedig nem más, mint Cassandra Clare – Robin Wasserman Árnyvadász Akadémiájának 5. része, Az imádott gonosz. Ez meglepő lehet, mert egyáltalán nem szerepelt a terveim között, viszont mostanában ha csak rövid időre kelek útra (pl.amikor boltba, vagy henteshez megyek – természetesen oda is könyvet viszek, mert mi van ha várnom kell a buszra? 🙂 ), és nem akarok egy 7-800 oldalas könyvet cipelni, akkor mindig az Árnyvadász Akadémiához nyúlok. Ezek rövid kis történetek, van, hogy mire hazaérek el is olvasom. 🙂

Áprilisra sem tervezek be sok könyvet, mert most munkából is sok lesz, el is utazunk, és egyéb kötelezettségeim is lesznek, ezért nem merek nagyon sokat bevállalni.

Ami biztos, hogy be fogom fejezni Az Első Törvény trilógiát, és szeretném elkezdeni Joe Abercrombie, Az Első Törvény világa sorozatát. Ebből most csak az első részt írom fel a kis listámra, ami nem más, mint a Hidegen tálalva, és majd meglátjuk hogy sikerül-e tovább olvasnom. 🙂

Joe Abercrombie – A királyok végső érve:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Joe Abercrombie – Hidegen tálalva:

Tavasz van Styriában. Márpedig ez háborút jelent.

A háború tán maga a pokol, de Monza Murcatto, a talinsi kígyó, Orso nagyherceg leghírhedtebb zsoldosa számára kiváló alkalmat kínál a pénzkeresetre. Győzelmei népszerűvé tették – munkaadója szerint egy árnyalattal népszerűbbé is a kelleténél. Murcatto jutalmul egy szakadék mélyén végzi hát összetört csontokkal, bosszúra éhesen. Bármi is az ára, hét embernek meg kell halnia.

Tavasz van Styriában. Márpedig ez bosszút jelent.

Van még egy könyv, amit szeretnék elolvasni, ez pedig nem más, mint egy Vörös Pöttyös történet, Séverine Vidal – Manu Causse – Bicebóca szívek című könyve. Bár szeretem az elkezdett sorozatokat egyben befejezni, de azért, hogy az érdeklődésem folyamatosan fenntartsam az adott sorozat iránt, be szoktam iktatni egy teljesen más történetet.

Séverine Vidal – Manu Causse – Bicebóca szívek:

„– Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.

De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.

Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…

Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.

Megosztottam veletek korábban a márciusban beszerzett könyveimet, viszont amíg vissza nem adtam Joe Abercrombie könyveit, addig azokat nem fogom elkezdeni.

(képek és fülszöveg forrása: www.moly.hu)

2019-03-28 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Termékeny március

Szerintem soha nem vettem még egyszerre ennyi könyvet, mint március 7-én. 🙂 Azzal kezdődött minden, hogy sorra kaptam a hírleveleket, hogy Nőnap alkalmából elképesztő akciók vannak mindenhol.

Gyorsan megnyitottam a telefonomban lévő egészen szolid (azt hiszem akkor még csak 53 db könyvcím szerepelt benne) listámat, és elkezdtem válogatni, hogy melyik kis csodát is fogadjam örökbe. 🙂 Ahogy az könyvvásárlásnál lenni szokott, amikor egy karnyújtásnyira van a lehetőség, akkor képtelen vagyok döntésre jutni.

A férjem látta a kétségbeesésemet, és szerintem már megsajnált, hogy én már 2 órája vívódom, sorolom a pro és kontra érveket, ezért figyelembe véve az elmúlt néhány hónapunkat, úgy döntött, hogy megad egy összeghatárt, és azt rendelek, amit csak szeretnék. 🙂 Ez az Ő ajándéka lesz nekem Nőnapra. 🙂

Addig osztottam, szoroztam, válogattam, ki-be pakolgattam a virtuális kosaramat, figyelembe véve a kedvezmény kuponkódokat is, hogy végül 4 könyv mellett döntöttem. 🙂 (Egyébként soha többet 😀 Egyszerűbb, ha odaadom a férjemnek a listát, hogy válasszon Ő, és lepjen meg, mert ekkora stressz, hogy van egy jóóóó hosszú listám, és abból válasszak én, hát nem 😀 )

A Könyvmolyképző mellett döntöttem, akik villámgyorsan küldték a futárt a könyvekkel. 🙂

Van egy kakukktojás a kép közepén, ez pedig a Fangirl, amit a molyról sikerült beszereznem mindössze 1000 Ft-ért egy nagyon kedves Könyvmolytól. 🙂

Úgy érzem nem fogok unatkozni mostanában. 🙂 (Pláne, hogy még halomban állnak a kölcsön könyvek a polcomon.)

Colleen Hoover – Too Late – Túl késő

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.

Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

Colleen Hoover – Ugly Love – Csúf szerelem

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad!

Tabitha Suzuma – Forbidden – Kimondhatatlan

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

Rainbow Rowell – Fangirl

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Show-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar.

Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együtt lakni vele… Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni…?

Kathleen Glasgow – Girl in Pieces – Lány, darabokban

Az embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.

A 17 éves Charlie Davist a Creeley pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Eddigi élete csupa szomorúság, tragédia és mellőzöttség volt: édesapja halála után elmenekült otthonról bántalmazó anyja elől. Pénz és barátok nélkül élt az utcán, megtapasztalta a teljes kiszolgáltatottságot, az éhezést és a fizikai fájdalmat.

A klinikán hozzá hasonló, önbántalmazó lányok társaságában van. Casper doktornő segítségével megindulhatna a gyógyulás útján, de anyagi helyzete nem engedi, hogy ott maradjon. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.

Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.

Nem könnyű olvasmány. Nemegyszer megríkatja az olvasót, de reményt is ad.

„Nyugtalanító, gyönyörű és megkerülhetetlen könyv, ami még sokáig veled marad azután is, hogy az utolsó oldalt elolvastad.” Nicola Yoon, a New York Times-bestseller Minden, minden c. regény szerzője

„Melegen ajánlom ezt a regényt azoknak a tizenéveseknek, akik inspirációt keresnek vagy reményre szorulnak látszólag kilátástalan helyzetekben. Vedd a kezedbe a Lány, darabokbant, és kövesd Charlie-t, miközben szerelmes lesz, megismeri önmagát, és megtanul szakítani a múlttal.” – Joshua Flores, GERMmagazine

(kép forrása: saját! Fülszövegek: www.moly.hu)

2019-03-25 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Gill Paul – A titkos feleség

„Az emberi szeretetnek és a kitartásnak szívmelengető bizonyítéka ez a regény.” – Hello Magazine Egy orosz nagyhercegnőt és egy angol újságírót a világ egyik legnagyobb rejtélye köti össze… Szerelem. Bűntudat. Összetört szívek. 1914: Oroszország az összeomlás szélére kerül, és a Romanov-család rémisztően bizonytalan jövő elé néz. Tatjána nagyhercegnő szerelembe esik egy lovassági katonatiszttel, Dimitrijjel, de az események katasztrofális fordulata elválasztja őket egymástól, szerelmük és életük egyformán veszélybe kerül. 2016: Miután egy lesújtó felfedezés miatt nincs tovább maradása Londonban, Kitty Fisher elvonul a világtól a dédapja amerikai faházába. Az Akanabee-tó partján álló háznál rejtélyes medált talál, amely mélyre eltemetett családi titkokhoz vezeti el. A titkos feleség lenyűgöző és megindító, ugyanakkor kegyetlenül őszinte kalandregény, amely évszázadokat fog át, végül a szerelem, a veszteség és a rendíthetetlen hűség felejthetetlen történetévé forrasztja össze a múltat és a jelent. „Érdekfeszítő és magával ragadó, élvezetesen megírt könyv egy minden borzalmával együtt is igazán lenyűgöző időszakról. Az olvasó mindkét idővonalon türelmetlenül várja a kibontakozó eseményeket.” – Middlesborough Evening Gazette

Ezt a könyvet a borítója miatt olvastam el. Megakadt rajta a szemem, és neki is álltam az olvasásnak anélkül, hogy bármi fogalmam lett volna arról, hogy miről is szól, és melyik évben játszódik. 🙂 Ha elolvasom a fülszöveget, és tudatosul bennem, hogy ez bizony történelmi vonatkozású, lehet még véletlenül sem megyek a közelébe. (Elnézést az összes töritanártól, történésztől, és mindenkitől, aki gyengéd érzelmeket táplál a téma iránt, de én igyekszem tartani a három lépés távolságot a történelemtől, ebből kifolyólag nem is olvastam eddig történelmi témájú könyvet.)

Most, hogy a végére értem a történetnek, nagyon sajnáltam volna, ha nem adok neki egy esélyt. Tény, hogy nagyon sok információt kaptunk egyszerre, és leginkább az elején sokszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, de annyira olvastatta magát a történet, hogy nem tudtam letenni.

Két idősíkon játszódnak az események. Az egyiket 1914 szeptemberétől, a másikat pedig 2016 júliusától követjük nyomon.

Az elején nekem nagyon zavaros volt a történet. Mi köze lehet egy orosz tisztnek, és a Romanov dinasztiának egy 2016-ban, a hűtlen férje elől menekülő újságíróhoz? Be kell vallanom, olyan jól megírt történetet tartottam a kezemben, hogy nem volt egyszerű rájönnöm a megoldásra. 🙂 Ami nálam nagyon ritka, ezért is szerettem olvasni, viszont voltak olyan részek, ahol a hajam mjd’ kihullott. De erre majd később kitérek, most kezdjük az elején.

1914-ben járunk, Dimitrij megsebesül a háborúban, és egy katonai kórházban tér magához, ahol Tatjána nagyhercegnő önkéntes nővérként dolgozik. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ahogy telnek a napok, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül szerelembe esnek. A háború azonban közbe szól, és elválasztja a fiatalokat. Azonban egy szerelmes katonát a háború, a bolsevikok hatalomra jutása, és a cárizmus bukása sem akadályozhatja meg, hogy lássa kedvesét. Dimitrij minden apró szalmaszálba belekapaszkodik, hogy ha csak egy percre is, de találkozzon Tatjánával. Akár hová szállítják a Romanov családot, ő követi őket. És talán ez a döntése taszítja egyre mélyebb depresszióba az évek során..

Hiába 2018-as megjelenésű a könyv, az írásmódja, a romantikus szál, magának a történetnek a megfogalmazása bennem azt az érzést keltette, hogy valóban az 1900-as években járunk. Nem voltak modern eszközök, a kommunikációt a kézzel írott levelek jelentették.

A Romanov család történetét szerintem nincs olyan ember aki ne ismerné, ezért nem is térek ki rá bővebben. A könyv olvasása során nekem nagyon úgy tűnt, hogy Tatjána az egyedüli, aki abban a családban nemcsak gondolkodni tud, de képes összetartani a családot, és a nehéz helyzetekben is higgadt fejjel tud gondolkodni.

Ahogy haladunk előre a történetben úgy idősödnek a szereplők is. Annak rendje és módja szerint a családalapítás sem maradhat el. Dimitrij egészen Amerikáig utazik, ahol regényírással, és cikkírással foglalkozik, és ez az aminek köszönhetően egy mélyrepülés, és családi drámák sorozata után egy régóta várt boldog öregkort remél.

A történet másik szála a kezdetekkor kevésbé izgalmas, viszont annál dühítőbb. Tény, hogy vannak Dimitrijnek és Tatjánának is olyan döntései, amikor legszívesebben odakiabáltam volna nekik, hogy ezt azért gondolják át még egy néhányszor, na de ezt mind felülmúlta Kitty és Tom története. Tom ugyanis megcsalta a feleségét, ezért Kitty úgy dönt, hogy autóba ül, és egészen Amerikáig menekül az őt ért megaláztatás elől, méghozzá egyetlen szó nélkül. A dédapjától örökölt egy erdei kunyhót az Akanebee – tó partján, és ezt a helyet elég távolinak érezte, hogy elbújjon a világ és legfőképpen Tom elől. A kunyhót elkezdi rendbetenni, és közben hajtja a kíváncsiság, ezért rendületlenül nyomoz titokzatos dédapja után. Egyedül nem jut messzire, viszont a legváratlanabb helyekről, és ismeretlen személyektől érkezik segítség, aminek köszönhetően sikerül felderítenie az elmúlt évszázad eseményeit, és megismerni a családja történetét.

Be kell vallanom, Kittyt nagyon nem sikerült megkedvelnem. Tény, hogy ami az erdei ház renoválását illeti nagyon kreatív, és férfiakat megszégyenítően bánik a szerszámokkal, viszont ami a magánéletét illeti, sorra hozza az elhamarkodott és meggondolatlan döntéseket. Én személy szerint nem tartom követendő példának Kitty viselkedését, különösen a mérhetetlen alkohol fogyasztását.

Ami engem nagyon meglepett vele kapcsolatban az először is a dédapja utáni kutatása. Pontosabban annak a sikertelensége. Egy újságírótól akarva akaratlan elvárná az ember, hogy önállóan, akár a föld alól is előássa azokat az információkat, amelyekre szüksége van. Ehhez képest gyakorlatilag semmire nem jutott egyedül.

A Tomhoz való hozzáállása nagyon dühített. Hiányoltam a felnőtt gondolkodást. Nagyon!

A hibáitól eltekintve én szerettem olvasni ezt a két történetet, és kíváncsian vártam hogyan is fognak összekapcsolódni majd a végén. Ne féljetek a történelmi utalástól, az orosz nevektől, a régies írásmódtól, a szóhasználattól, és a helyenként nagyon szirupos romantikától, mert mindezekkel együtt ilyen szerethető ez a történet.

Örülök, hogy a borító alapján ítéltem meg a könyvet!

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019-03-18 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Joe Abercrombie – Az Első Törvény 2 – Miután felkötötték őket

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogyan védjünk meg egy az ellenségtől körülvett, árulóktól hemzsegő várost, ha szövetségeseinkben sem bízhatunk, elődünk pedig nyom nélkül eltűnt? Ennyi éppen elég is hozzá, hogy egy kínvallatónak menekülni támadjon kedve – pedig bot nélkül még járni sem tud –, csakhogy Glokta inkvizítornak válaszokra van szüksége, mielőtt a gurkhuliak a kapukon dörömbölnek.
Az északföldiek átlépték Angland határait, és tűz meg pusztulás terjed a nyomukban a fagyott vidéken. Ladisla koronaherceg dolga az lenne, hogy elkergesse őket, és dicsőséget szerezzen magának. Csak egy probléma akad: a világ legrosszabbul felfegyverzett, legképzetlenebb és legtehetségtelenebbül irányított seregét kell vezetnie.
Bayaz, az Első Mágus, merész kalandorok csapatát vezeti a múlt romjain keresztül. A délvidék leggyűlöltebb nője, Északföld legrettegettebb férfija és az Unió legönzőbb fiúja különös útitársak bár, de ha nem gyűlölik egymást annyira, félelmetes csapat válhat belőlük.
Ősi titkokra derül fény. Véres csatákat nyernek meg és vesztenek el. Halálos ellenfeleknek bocsátanak meg – de csak miután felkötötték őket.

Olyan érzésem van, mintha nem is könyvet olvasnék, hanem egy izgalmas fantasy sorozatot néznék, és ha véget ért egy rész, azonnal indítom a következőt, mert folyamatosan fennt tartja az érdeklődésemet, és minél hamarabb a végére szeretnék járni annak, hogy merre is tartanak a szereplőink.

Nincs függő vége a könyvnek, de be sincs fejezve. Pont annyira marad nyitott a történet, hogy akarva-akaratlan azon gondolkodsz, hogy másnap mennyi dolgod is lesz, mert ha nem olyan egetrengetően sürgős az elintézni valód, akkor még nem késő éjfélkor elkezdeni a harmadik részt. 🙂

A második rész pontosan ott folytatódik, ahol az első véget ér. Nincsenek eltelt évek, kihagyott történetek. Olyan érzése van az embernek, mintha lapozott volna egyet az első rész végén, és ez a történet lenne a következő fejezet. Az első rész volt a bevezetés, és itt kezdődik a valódi történet. Akciódúsabb volt, mint az előző, ennél a résznél már sikerül jobban megismernünk a szereplőket, akik nem okoztak csalódást most sem. Glokta belső monológjai továbbra is zseniálisak.

Egy trilógiánál a második rész kulcsfontosságú. Számomra mindig itt dől el, hogy olvasásra érdemesnek tartom-e a sorozat harmadik részét. (Volt már rá példa, hogy itt hagytam abba egy sorozatot). Az első részben megismerjük az alap történetet, a főbb szereplőket. A harmadik részben van a csattanó, a végkifejlet, és az a bizonyos nagy lezárás. Ezt a két részt kell összekötnie egy olyan második résznek, ami az egész sorozat mozgatórugója. Joe Abercrombie tökéletesen vette az akadályokat. Izgalmasak voltak a csatajelenetek, a párbeszédek, a karakterek kidolgozása, semmi nem volt sem eltúlozva, sem túlragozva, pedig még mindig 3 szálon fut a történet. Glokta Dagoska elöljárójaként tevékenykedik, ahol éppen háború folyik. A pénzhiány, az árulás, az ostrom amivel Gloktának meg kell küzdenie.

A csatákból kijut Westnek is, kinek még egy hatalomra és dicsőségre éhes zöldfülű herceggel is „meg kell küzdeni”. És még ez a legkisebb baja.

A harmadik, és talán az egyik legfontosabb szála a történetnek Bayaz és az ő különleges csapata. Ezek a részek voltak a kedvenceim. Izgalmas, humoros, és ahogy haladtam előre a történettel, egyre több kérdés merült fel bennem. 🙂 A szereplők a szívemhez nőttek, még Jezal is, pedig ő elég nagy hisztérika volt a könyv elején. Meg a közepén. De a végére azért ő is összekapta magát. 🙂

Bayaz és Quai még mindig nagy rejtély, kíváncsian várom merre tartanak a harmadik részben. De úgy érzem, hogy a varázslótanonc tartogat még meglepetéseket, ami nagyot fog szólni.

Ez a rész is tökéletes úgy, ahogy van. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019-03-11 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

5 könyv, amit nem úszol meg sírás nélkül

Amikor a kezembe veszek egy könyvet, igyekszem úgy választani, hogy az szoros barátságban álljon az aktuális hangulatommal. Ezt veszem figyelembe akkor is, amikor összeállítom a következő havi olvasási listámat. Nálam nem élet-halál kérdése, hogy egy, éppen a napokban megjelent könyvet most azonnal elolvassak. Nem dől össze a világ, ha éppen az adott hónapban nem kerül sorra. 🙂 Szeretek olyan könyveket olvasni ami már „lecsengett”. Értsd: ha a neten bolyongok, akkor 20 bejegyzésből nem ez jön velem szembe, mondjuk 20-szor. 🙂 Ne értsetek félre, szeretem a friss megjelenéseket, el is fogom olvasni mindet ami érdekel, de 1-2 hónapot szinte mindig várok, mert ilyenkor nagyon sokan rávetik magukat az újdonságokra, érkeznek száz számra az értékelések, és ahogy mondani szokták: a sok bába közt elvész a gyerek. 🙂

Úgy kezdtem a bejegyzést, hogy igyekszem olyan könyveket választani, amelyek illenek az aktuális hangulatomhoz. Szeretem az olyan történeteket, ami érzelmeket ad át, amin tudok sírni, és ami a lelkem mélyéig hatol, és apró darabokra tépi a szívem. 🙂 Elismerem, ez így elég betegen hangzik, de tudtommal semmi baj a mentális egészségemmel. 🙂 De vannak olyan pillanatok szerintem mindenki életében, amikor egy érzelmi löketre vágyik, és egy olyan könyvet keres, amitől ezt meg is kapja, és egy fél napig tud sírni utána.

Ebben a bejegyzésben 5 olyan könyvet fogok ajánlani, amelyeket garantáltan nem tudsz úgy letenni, hogy ne váltana ki érzelmeket. Természetesen oldalszámra tudnám sorolni a hasonló történeteket, ha szeretnétek hozok még ilyen bejegyzést. 🙂 Van olyan könyv a listában, amelyet még a blog indulása előtt olvastam, ezért nem fogtok értékelést találni róla, de ha szeretnétek újraolvasom, és hozok értékelést is. Ajánlásokat is szívesen fogadok. 🙂

Ha szívbemarkoló történetre vágysz, ezekt szívből ajánlom. 🙂

R.J.Palacio – Az igazi csoda

August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.
(Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/06/15/raquel_j_palacio_az_igazi_csoda)

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

Tillie Cole – Ezer csók

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…
(Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/07/16/tillie_cole_ezer_csok)

Kim Holden – Bright Side

Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene.
Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Colleen Hoover – It Ends with Us – Velünk véget ér

Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
(Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/06/11/colleen_hoover_velunk_veget_er)

(a bejegyzésben szereplő képek és fülszövegek forrása: www.moly.hu)

2019-03-07 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Trónok harca 8. évad előzetes

Nekem, mint Trónok harca rajongónak nagy nap lesz az április 15-e, ugyanis sok – sok várakozás után végre elérkezik a várva várt 8. évad. 🙂 Nagyon vártam már, és nagyon izgatott vagyok – már 2 napja teóriákat gyártunk tesómmal, és kockáról kockára elemezzük az előzetest, hátha megtudunk valami biztatót a Vastrón sorsáról. 🙂 Na meg persze a kedvenceinkről. 🙂

Mindemellett, hiába várom már nagyon a 8. évadot, mégsem vagyok maradéktalanul boldog, mert ez mégis csak az utolsó, befejező évad. Ez minden sorozatnál nehéz, pláne, ha ilyen volumenű sorozatról van szó, mint a Trónok harca.

Az előzetest ti is megnézhetitek az alábbi linken:

https://hu.ign.com/tronok-harca-8-evad/47106/news/breaking-itt-van-a-tronok-harca-8-evadanak-nagy-elozetese

Az előzetes után az alábbi cikk is szembejött velem, ami kicsit fel is dühített. Elképesztő, amit George R. R. Martin letett az asztalra a Trónok harcával (már oldalszámra is), viszont egyes nyilatkozatait nem tudom hova tenni. Ha jól emlékszem, már a 2018-as évben is arról cikkeztek, hogy elkészült a könyvsorozat befejező része. (keresem a cikket, hogy be tudjam linkelni), és már csak az utolsó simításokat végzik rajta. Ehhez képest most azt olvasom, hogy még nem készült el.

Mindemellett felhívnám a figyelmet az alábbi mondatra: …”Komoly változtatások lehetnek majd a finálét illetően a sorozatban a regényekhez képest.„… Éééés itt zárásképpen megemlíteném Stark anyukát. 🙂

http://sorozatwiki.hu/hirek/george-r-r-martin-nem-elegedett-azzal-ahogy-befejezodik-a-tronok-harca?fbclid=IwAR2Nf_6qT9rir8j6aZJ7evc_VroexFjfTplp72u4sIbuf7l_NMOpd0mkefs

(kép forrása: google)

2019-03-04 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Kedves Tavasz, már nagyon vártalak! :)

Vége a télnek! 🙂 Szóval most örülök! 🙂 Nagyon!! Nem szeretem a hideget, a szürke nappalokat, a sötét délutánokat, és valahogy a könyvvel bekuckózós hétvégék sem tudnak minden esetben felvidítani, hiába igyekszem mindig az adott eseményekre hangolódni! Egyedül a Karácsony előtti időszakban olvasott karácsonyi történetek azok, amelyek egy kicsit melengetik a lelkemet.

De ennek az időszaknak szerencsére hosszú hónapokra vége, megérkezett március, a napsütéses, madárcsicsergős délutánok és hétvégék időszaka. A márciusi hónap az ismerkedésé lesz, mégpedig Joe Abercrombie könyveivel. Először is az Első Törvény sorozattal.

Az első részt A penge maga címet kapta, ezt el is olvastam, az értékelésemet megtaláljátok az oldalon. Jelenleg a második részt olvasom, ami a Miután felkötötték őket címet viseli.

Ha megnézitek, elég vaskos könyvekről van szó, ezért márciusra csak az Első törvény sorozatot tervezem elolvasni, aminek a befejező része A királyok végső érve címmel jelent meg.

Eddig csak pozitívan tudok nyilatkozni a sorozatról, és napok óta azon gondolkodom, hogy hogyan tudott eddig elkerülni ez a fantasy. Pedig azt hittem, hogy képben vagyok, de ezek szerint tévedtem. 😀

Olvassátok bátran, csak ajánlani tudom! 🙂

(kép forrása: saját)