Címke: könyv

by - Itt lehet hozzászólni!

Alex Michaelides: Néma tanú

covers_551964.jpg

Szerző: Alex Michaelides
Cím: Néma tanú
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Műfaj: pszichológiai thriller
Oldalak száma: 350

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak labirintusába vezeti… Olyan igazságot kutat, amely azzal fenyeget, hogy őt magát is felemészti.

 

 

„Csak a gyávák árulják el azokat, akik szeretik őket.”

Ez a könyv, te jó ég! Le vagyok döbbenve. Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre, a végén ezzel a csattanóval, abszolút nem.

A történet röviden:

Alicia Berenson festőművész 6 évvel ezelőtt meggyilkolja a fényképész férjét. A gyilkosság után némaságba burkolózik, a pszichiátriai osztályon kezelik. Egy új orvos, Theo Faber eltökélt szándéka szóra bírni, ehhez olyan eszközöket is használ, ami már jócskán meghaladja a hivatása engedte kereteket. Megszállott nyomozásba kezd, sorra keresi fel azokat a személyeket, akik ismerték Aliciát, és segíthetnek megérteni a némaságának az okait.

Mindeközben a saját életét is igyekszik a normális mederben tartani. Ahogy egyre inkább belemerül Alicia életébe, úgy esnek ki a csontvázak a szekrényből.

Gondolataim:

Egy tökéletes pszichológiai thrillert tart a kezében az olvasó. Lassan indul a történet, mégis nagyon olvasmányos, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, és borzolja az idegeit. Személy szerint már én is elkezdtem elméleteket gyártani a miértekre, de mondanom sem kell, hogy vakvágányra futottam.

A történet során egyszerre vagyunk jelen a múltban, Alicia naplójának köszönhetően, illetve a jelenben. Megismerjük a gyerekkorát, és szépen lassan fény derül a némaságának okára is. 

A történetben nagyon sokáig nem értettem, hogy ha Alicia köré épül a kötet, akkor miért is olyan fontos nekünk Faber magánélete. Természetesen erre is megkapjuk a választ a történet során.

Ez a kötet egyszerűen letehetetlen, bár a hangulata nyomasztó. Vannak benne számomra abszurd részek is, példának okáért megemlíteném Faber megszállott nyomozását. Ez a szál egy kicsit elrugaszkodott a normalitás talajától, biztos vagyok benne, hogy egy pszichoterapeuta nem végezhet magánnyomozást a betege után. 🙂

Az olvasás során végig ott motoszkált bennem, hogy vajon miért olyan megszállott Faber, miért tér el a szerző a fő gondolatmenettől, és miért is olvasok én az orvos életéről? 

Aki szereti a nyomasztó, csontig hatoló pszichológiai thrillereket, annak ajánlom ezt a kötetet, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog 🙂

Borító:

Nem lett a kedvencem ez a borító, de a mondanivalója illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - 2 hozzászólás

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

covers_380665.jpgSzerző: Federica Bosco
Cím: A szerelem különös súlya
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 540

 

„A ​szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?”
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli…
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

 

„…ami fáj, az minden, csak nem szerelem. A harag, a szomorúság, a keserűség, az unalom, a félelem, az nem szerelem. A többi, minden már, amit tiszta szívvel és lélekkel teszel valakiért, aki nélkül egyetlen percet sem bírsz ki, az a szerelem.”

 

Federica Bosco neve nálam egyet legyen az 5 csillagos olvasmányélménnyel. Nem is értem, hogy ezt a könyvét miért halogattam ennyi ideig. Kezdem elhinni, hogy valóban igaz az, hogy minden jó könyv akkor talál meg, amikor arra a legnagyobb szükségem van, amikor erőt meríthetek belőle, és hasznos dolgokat vihetek magammal. Nem volt ez máshogy most sem.

A történet röviden:

A főszereplőnk Francesca, aki egy könyvkiadónál dolgozik szerkesztőként. Egy elviselhetetlen, és zsarnok főnök keseríti meg a mindennapjait, de a magánélete sem egy rózsaszín leányálom. A kapcsolatában nem érzi jól magát, nem érzi nőnek magát, az anyja beteg, saját magát túlhajszolja, mert a főnöke meglebegtette a szeme előtt az előléptetés lehetőségét.

Bigazzi, a főnöke egy elborult pillanatában kitalálja, hogy márpedig az ő egyik írója fogja megnyerni a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregát. Ehhez leszerződtet egy tehetséges, ámbár kibírhatatlan, és nagyképű írót, akinek az a feladata, hogy írjon egy olyan könyvet néhány hét alatt, ami a díjra érdemes. Szerkesztőként Francesca-t jelöli ki mellé. Azonban Calamandrei elég link írónak minősül, így nincs is olyan egyszerű dolga Franceskának. 

Ha ez nem lenne elég, a magánélete továbbra is romokban, az anyja állapota nem javul, és a barátnője, a PR-os Paola magánéleti problémáiban is megpróbál a segítségére lenni.

A könyv kiadásának a határideje pedig vészesen közeledik.

Gondolataim:

Annyira valósághű ez a kötet, hogy akár velünk is megtörténhetne. Bosco rámutat, hogy mennyire nem habostorta az élet, hogy vannak nehézségek, vannak buktatók, és igen, ha valamit szeretnénk elérni akár otthon a 4 fal között, vagy a munkahelyen, akkor azért meg kell dolgozni, nem hullik minden az ölünkbe.

Amiatt pedig külön örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, hogy betekintést enged a szerkesztői világba. Valóban nem egyszerű, de szerintem egy nagyon szép hivatás. Ezért is döntöttem el már legalább 1,5 éve én is, hogy szeretném megtanulni ezt a szakmát. Bár hatalmas felelősséggel jár egy szerkesztői hivatás, mégis úgy gondolom, hogy akinek a szenvedélye a könyvek, az olvasás, az írókkal, kiadókkal való közös munka, akkor az élvezettel fogja belevetni magát a szerkesztői feladatokba. 🙂 Ez szerepel legalábbis az én jövőbeni terveimben is. 🙂

Na de vissza a könyvhöz. Nem mondhatnám, hogy szívemhez nőtt volna bármelyik karakter. Sőt, voltak kifejezetten utálatosak is (kb majdnem mind 😀 ) akitől a hideg futkosott a karomon. Bigazzi meg… Az ég óvjon mindenkit egy ilyen vezetőtől.

Az olvasás során egy érzelemlavina haladt át rajtam. Sírtam, nevettem, dühöngtem, reménykedtem, sóvárogtam. Ebben a kötetben minden megvolt, ami egy olvasmányos könyvhöz kell.

Borító:

Nem tudom hova tenni. Még véletlenül sincs semmi köze a történethez. Legalábbis én nem látom, de ha valaki elmagyarázza, azzal sokat segít. 😀

 

Aki szereti a romantikus történeteket, azoknak szívből ajánlom ezt a kötetet. Az eleje szépen halad a saját kis medrében, azonban a végén a csavar kárpótol ezért. Nálam ez egy 5 csillagos kötet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Malka Adler: Testvérek Auschwitzban

covers_612351.jpg

Szerző: Malka Adler
Cím: Testvérek Auschwitzban
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
Műfaj: történelmi
Oldalak száma: 510

 

A kilátástalanság és a remény megrendítő, igaz története
Dov és Yitzhak egy kis hegyvidéki, magyar faluban él a világ és a háború zajától elszigetelve. De egy napon 1944-ben a borzalom őket is eléri, és minden megváltozik. A nácik ellepik a falusiak otthonát, az ott élő zsidóknak csupán egyetlen órájuk marad az Auschwitzba tartó vonat indulásáig.
Hogy ezután mi történt, arra hat évtizeden át nem találtak szavakat a testvérek. Ám egy jó barátjuk kérésére most mégis megtörik a csendet, és izraeli otthonuk biztonságában elmondják fájdalmas, kegyetlenül őszinte történetüket, amelynek nem szabad feledésbe merülnie.
Margaret Atwood írói stílusára emlékeztető, zsigerig ható, megkerülhetetlen regény született Malka Adler tollából, amely erőt, vigasztalást és legfőképpen reményt sugároz az olvasó felé.

 

„… Hiányoztak a barátok, és az utcai focimeccsek. Az édes Slojmele, a szomszéd fia, aki csak hároméves volt. Slojmele. Ezerszer el kellett mesélni neki az ijesztő mesét az oroszlánról, aki gyerekeket falt fel. Kitört belőle a nevetés, főleg annál a résznél, mikor az oroszlán üvöltött, és felfalta a gyereket. Végül Hitler falta fel őt.” 

 

Napok óta gondolkodom, hogy mit írhatnék erről. De mindig ugyan az a szó ugrik be, ez pedig a kegyetlen. Olvastam már a témában, és fogok is még olvasni, bár szerintem nem mostanában, mert idő kell, hogy mindezt feldolgozzam. Nagyon sokszor kellett félretennem a könyvet, volt, hogy a mondat közepén csuktam be, mert egyszerűen képtelen voltam még egy szót elolvasni. Egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy ilyen emberekkel szembeni brutalitás valóban létezett.

Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy olvastam-e ettől megrázóbb könyvet az elmúlt években.

A történet röviden:

Mivel a cím elég árulkodó, így senkit nem fog meglepetésként érni, hogy ez a könyv a holokauszt borzalmait írja le. 2 túlélő, 2 testvér, 60 év után úgy dönt, hogy van elég lelki erejük ahhoz, hogy elmondják a történetüket. Nem szépítették a valóságot, nyersen, és őszintén elmondták, hogy rángatták el a családjukat, hogy nézték végig, ahogy az embereket küldik a gázkamrákba, hogy kínozzák, éheztetik a táborban a zsidókat. 

Váltott szemszögből követhetjük az eseményeket. A testvérek 15-16 évesek voltak, amikor pont került a korábbi életük végére, és meg kellett tanulniuk túlélni. De amilyen körülmények között voltak, az sem volt biztos, hogy a következő órát megérik.

Mivel Dov és Jichak mesélik el a történetüket, így egyértelmű, hogy sikerül megmenekülniük a pokolból. Nyomon követjük a tábor utáni életüket, hogy hogyan tudtak megbirkózni a mindennapokkal, az újdonsággal, és hogy 60 év után még mindig megvannak bizonyos szokásaik.

Gondolataim:

Még most is libabőrös vagyok, ha a könyv egyes jelenetei eszembe jutnak. Ezt a bejegyzést is napok óta írom, mert már az is megvisel, hogy újra kézbe veszem a könyvet, és visszalapozok a megjelölt oldalakhoz. Ettől függetlenül biztos, hogy fogok még a témában olvasni.

Belegondolni is borzalmas, hogy mit élhettek át azok az emberek, akiket kirángattak az otthonukból, elhurcoltak, úgy bántak velük, mintha nem is érző, lélegző emberek lennének. Amikor a szülők tudják, hogy mi történik, de a 2-3 éves gyerek nem érti, hogy miért kell ezen keresztülmenni, és mi várja majd a több napos út végén. 

A sok borzalom ellenére a testvéri szeretet és összetartozás csodálatosan van bemutatva. 

Mint ahogy már említettem, váltott szemszögből követhetjük nyomon a testvérek életét, így betekintést nyerünk abba is, hogy ugyan azokat az eseményeket hogyan élték meg külön-külön.

Borzalmas volt olvasni, hogy képes egyik ember úgy megtörni a másikat, hogy elveszti a józan eszét, és a saját családtagjában is képes kárt tenni, mert a túlélési ösztön nagyobb, mint a vér szerinti kötelék.

A tábor utáni évek is megrázóak, a túlélők hátralévő életére, szokásaikra is nagy hatással van. A másik embertársuk iránti bizalmat visszaszerezni hosszú évek munkája, ha egyáltalán sikerül.

Borító:

Most, hogy elolvastam a könyvet, más értelmet nyer a borító is. Szó szerint megremegek, ha ránézek, pedig Dov és Jichak már 15-16 évesek, amikor Auschwitzba kerülnek, nem ilyen kicsik, mint a borítón szereplő kisfiúk.

 

Csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik olvastak már a témában, és el tudják viselni a borzalmas valóságot, mert ez valóban egy nagyon megrázó könyv.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

 

covers_478411.jpgSzerző: Frances Hodgson Burnett
Cím: A titkos kert
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020. (ebook)
Műfaj: ifjúsági irodalom, gyerekkönyv
Oldalak száma: 160

Évtizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

 

 

 

„Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!”

 

Én még csak most találkoztam ezzel a könyvvel, és most, hogy befejeztem, sajnálom, hogy kamasz koromban nem tudtam a létezéséről. Nagyon aranyos történet, amit mindenkinek érdemes elolvasni, akár hisz a varázslatokban, akár nem. 🙂

A történet röviden:

Kitört a kolera, és az elkényeztetett kislány, Mary Lennox árván marad. Miután felfedezik, hogy egyedül maradt egy kihalt házban, az egyik rokona magához veszi, azonban a nevelésében nem kíván részt venni. Mary az idegen helyen nem tud magával mit kezdeni, elkényeztetett, magasan hordja az orrát, és mivel egész életében kiszolgálták, ezért a saját ruháit is csak segítséggel tudja felvenni. Azonban Martha, az egyik alkalmazott szépen lassan megismerteti a való világgal, és az őt körülvevő környezettel. 

Mary egyre több időt tölt a friss levegőn, napról napra többet játszik, ugrál, és szépen lassan elkezd hízni is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a kert, a virágok, és a természet iránt, amiben Martha testvérében, Dickonban társra lel. A gyerekek egy varázslatos titkot őriznek, amibe csak 2 embert avatnak be: egy beteg kisfiút, és az idős kertészt.

A gyerekek hisznek abban, hogy a titkos kertjüket varázslat lengi körül, ahol meggyógyul a test és a lélek, ahol új erőre kap ember, állat és növény, és ahol bármi lehetséges, ha igazán akarja az ember.

Gondolataim:

Gyönyörűen megírt történet a barátságról, a hit erejéről, és a varázslatról. A szóismétlések ellenére nagyon szívesen olvastam a történetet, és biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni az elkövetkezendő években.

Egy gyerekkönyvről van szó, de nekem mégis többet adott, mintha egy önsegítő könyv tömény filozofálását olvastam volna. Hittem a természetben, szívem szerint azonnal mentem volna ki én is a kis kertecskémbe, hogy gondoskodjam a növényeimről. (megjegyzés: kb 3 hétig szakadt az eső, az első próbálkozásnál bokáig süllyedtem a sárba :/ ). Napos idő hiányában csak az ablakból figyeltem, ahogy erőre kap az ősszel elültetett rózsahajtás, ahogy nyílik a szegfű, és az írisz.

Egyszerűen léleksimogató ez a történet. Ha hiszünk magunkban, és a varázslatokban, akkor tényleg képesek vagyunk bármire. 

Fontos megemlítenem a főszereplőink jellemfejlődését a regény során, az idegesítő, mindig mogorva, elkényeztetett kislány hogy ismeri meg a természet erejét, és hogyan hat ez a természetére. Vagy a barátság erejét, ami képes 10 évnyi rossz szokást elfeledtetni néhány hét leforgása alatt, és visszaadni az élet utáni vágyat.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőttnek és gyereknek egyaránt ezt az aranyos kis történetet. Én biztos, hogy újra fogom olvasni.

(Nagyon sok borítója van a könyvnek, nekem a fenti a kedvencem) 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

covers_389516.jpg

Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338. 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

 

 „Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”

Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a „kell” és a „kötelező” szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. 🙂 Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. 🙂

Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna „lenyomni” a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.

Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.

Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.

A történet röviden:

Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora – és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.

Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.

A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?

Gondolataim:

Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.

Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.

Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. 🙂 Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival. 

Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.

Borító:

Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.

 

Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. 🙂 Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicky Pellegrino: Az élet receptje

covers_618150.jpgSzerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

 

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

 

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás

 

covers_41776.jpgSzerző: A. M. Jenkins
Cím: Night Road – Éjjeli utazás
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom – krimi
Oldalak száma: 286

 

A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…

 

 

 

Ezennel a 6 könyvből álló TBR listámból egyet ki is húzhatok. 

Köztudott, hogy imádom a vámpíros történeteket, ezért is vettem meg ezt a könyvet egy raktárvásár alkalmával. Nem nagyon szokott foglalkoztatni, hogy molyon milyen értékelései vannak egy kötetnek, mert volt arra példa, hogy egy 90% feletti könyvet nagyon nem szerettem, de olyan is, ami nagyon alacsony százalékon állt, és mégis kellemes csalódást okozott.

Ennél a könyvnél viszont megértem az alacsony százalékos értéket. Bajban vagyok, hogy írjam le, hogy miről is szólt, mert gyakorlatilag semmiről.

A történet röviden:

A főszereplőink az éjszaka szülöttei, nem mehetnek napra, mert bár csontig ég a bőrük, mégsem halnak meg, és kizárólag vérrel táplálkoznak. Mégsem hívhatjuk őket vámpíroknak, ugyanis ők hemorovok, röviden hemók. Az omnik, vagyis az emberek biztosítják számukra a táplálékot. Vagy önszántukból, vagy tudtukon kívül.

Sandor, egy gyakorlott hemo elkövetett egy hibát. Megölt egy omnit. A véletlen balesetet Gordonak hívják, aki egy durcás kisgyerek. Valahol megértem őt is, mert nem könnyű egyik pillanatról a másikra elveszíteni önmagát, és az új környezethez, az új életéhez alkalmazkodni, na de a kocsi hátsó ülésén duzzogni, az azért nekem sok volt.

Johnny (a hemok vezére (?) ) hazahívja Colet, egy másik tapasztalt és sokat látott hemot, hogy segítsen Sandornak, vezessék be Gordot a világukba. Bár nem megy minden zökkenőmentesen, igyekeznek eleget tenni a kérésnek. Autóba ülnek, és mennek egyik helyről a másikra.

Na kb ennyiről szól a történet.

Gondolataim:

Elolvastam, mert reméltem, hogy valami csak kisül ebből a sztoriból, kapunk valami pluszt, de csalódnom kellett. Ha egy kicsit hosszabb lett volna a történet, hátha olvasmányosabb lett volna! Sajnáltam, hogy a szereplők nem voltak kidolgozva, szinte semmit nem tudtunk meg róluk. Oké, Cole fotózott, viszont engem, mint fotóst mélyen érint, hogy állítása szerint szerette csinálni, mégis félvállról vette a képeket. A képek történeteket mesélnek, érzéseket adnak át, emléket állítanak. Nem csak úgy vannak.

Sajnáltam, hogy mindenbe belepiszkáltunk egy kicsit, de semmiről nem tudtunk meg konkrétumot. Honnan jött Johnny? Ki ő? Mi Sandor története? Vagy ki az a titokzatos hemo, és mi lett volna az ő szerepe a történetben? Több kérdésem van most hogy elolvastam a könyvet, mint mielőtt elkezdtem volna, ugyanis a fülszöveg nem sok útmutatást nyújt. Bár most, a könyv elolvasása után azt kell mondanom, hogy nem túl sok köze van a történethez.

Azon pedig különösen jót mosolyogtam, hogy a molyon a címkék között a pszicho-thriller szerepel. Hát ez a könyv minden, csak nem pszicho-thriller. 🙂

Borító:

Nem rossz, de nem az igazi. Amikor ránézek, mindig a Vámpírnaplók (a sorozat) egyik jelenete jut eszembe. 

Sajnálom, de nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek ezt a könyvet, mert rettenetesen unalmas, kidolgozatlan a történet is és a szereplők is, és gyakorlatilag semmiről nem szól. Jó szívű akartam lenni és 3 csillagot adni, de nem tudok. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Cookie O’Gorman: Piszkos tánc

covers_593194.jpgSzerző: Cookie O’Gorman
Cím: Piszkos tánc
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2020
Műfaj: LOL, ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 320

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sadie ​sosem hazudik, nem csal, és nem lóg a suliból, igazából fogalma sincs, hogy hogyan lehetne egy kicsit kalandosabban és bevállalósabban élni. Úgy is mondhatnánk, hogy egy földre szállt angyal. Nem csoda, hogy a pályaválasztási teszt eredménye szerint csodás apáca lehetne, holott ő a tánc világában képzeli el az életét.
Azonban épp elutasította beküldött videóját a Tánc a peremen, a világ legnagyobb online táncközössége. Ráadásul a Sarki Táncstúdióban is azt mondják, hogy a lány túl kedves és ártatlan, érezhetően nincs elég élettapasztalata, pedig egy művésznek igenis ismerni kell az élet minden bugyrát. Barátai, Kyle és a 79 éves Betty egyetértenek abban, hogy itt az idő, Sadie-nek bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe. A nagy megújuláshoz azonban szüksége lesz egy edzőre is.
Kyle ikertestvére, Colton hajlandó tanítani a lányt egy feltétellel: az elkövetkezendő hónapban mindent meg kell tennie, amit csak parancsol neki. A kezdeti nehézségek után, Sadie határozottan belerázódik a szerepébe. Lehet, hogy rossznak lenni jó?

 

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy csendesen éljük végig.”

Életemben először jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol ezt a könyvet kellett elolvasni. Mivel már a megjelenése óta szemezek vele, így végre itt volt az idő, hogy leüljek, és elolvassam. 🙂 Minden LOL könyv végén elgondolkodom, hogy miért is várok ennyit 1-1 történet elolvasásával, hiszen nagyon szeretem őket. Nem volt ez másképp ezzel a történettel sem. Egyszerűen imádtam, nem tudtam letenni. 

A történet röviden:

A főszereplőink, Sadie, és egy ikerpár, Colton és Kyle. Sadie már ősidők óta szerelmes Kyle-ba, aki a legjobb barátja. Ezek az érzések viszonzatlanok, ugyanis Kyle meleg. Az ikertestvére viszont nagy nőcsábász hírében áll, és a kapcsolata Sadie-vel közel sem felhőtlen. Sadie egy visszafogott, otthon ülő lány, aki él-hal a táncért, ami nem véletlen, hiszen a szülei elismert táncosok, és bár elváltak, egy táncstúdiót vezetnek közösen. Sadie legjobb barátai az idősek otthonában élnek, ezért sok időt tölt ott a lány is. A jövőjére vonatkozóan nincsenek tervei, a legnagyobb álma, hogy a videója felkerülhessen egy neves táncstúdió weboldalára. Azonban ez nem olyan egyszerű, tekintve hogy egymás után érkeznek az elutasító levelek.

Sadie-nek van egy Carpe diem listája azokkal a vágyaival, amiket szeretne teljesíteni, viszont eddig még egy pontot sem sikerült belőle kipipálnia. Egy szerencsétlen (vagy szerencsés-nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően ez a lista az ikrek kezébe kerül, akik fogadást kötnek, hogy Colton, mint egy edző, egy hónapon keresztül segít Sadie-nek, hogy a listán 2 pont kivételével minden sort kihúzhassanak.

Gondolatok:

Tény, hogy ez a történet nagyon kiszámítható volt, tele klisével, a vége sem okozott meglepetést, mondhatni azt kaptam ettől a LOL könyvtől is amit vártam. Mindezek ellenére faltam a sorokat. Az ikreket imádtam, szinte sóvárogtam egy olyan barátért, mint Kyle. Colton a tipikus „rosszfiú”, naná, hogy odáig voltam érte, ők a gyengéim. 😀 A folyamatos beszólogatások, csipkelődések kedvenceim lettek, jókat nevettem rajta. De hiába a nagy ellenszenv Sadie és Colton között, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor tudja, hogy a  másikra számíthat. Még ha Colton nem is adja olyan könnyen magát.

Néha fogtam a fejem, hogy egy végzős középiskolás lány hogy lehet ilyen naív. Eszembe jutottak az én gimis éveim (ami azért nem mostanában volt), de egy hasonló lány sem rémlik, akit Sadie-hez hasonlítanék. A kitartása viszont példaértékű. 

Nagyon szeretem az ilyen történeteket, a Colton féle pasiktól mindig megremeg a lában, de nem tehetek róla, valahol mélyen még mindig ott van bennem az álmodozó tizenéves. 😀 

Jut eszembe, ha lehetne, J.R.Wardért plusz 5 csillagot még adnék ennek a kötetnek. 😀

Nekem nincs Carpe diem listám, viszont ha most elkezdeném írni, első pontként az szerepelne, hogy az összes magyarul megjelent LOL könyvet elolvasom. Egyszerűen odáig vagyok ezekért a romantikus történetekért, bármennyire is kiszámíthatóak. 🙂

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet is, ha szeretitek a romantikus kis limonádékat, nem vártok nagy csavart a végén, de mégis egy lelket simogató, szórakoztató történetre vágytok, akkor ez a ti könyvetek lesz. 🙂

Borító:

Lenne benne fantázia, látom is benne a történetet, DE ez a betűtípus, meg a pasinak a haja kiborító. Az én szememet nagyon zavarja mindkettő.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu). 

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellyne: Fagyos december

 

covers_640409.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Fagyos december
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021.
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 546.

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.
Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

 

 

„A család számunkra jelenthet bármit. Mindenkinek mást. Lehet egy állat, egy partner, egy szülő. Vagy mindenből kettő. Lehet csonka család, mint az enyém. De egy biztos, hogy a család, az mindig család marad, még akkor is, ha mások az ellenkezőjét állítják.”

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Bevallom őszintén, amíg Evelin meg nem keresett, addig nem is hallottam a Fagyos decemberről. Elolvastam a címkéket, hogy milyen történetről van szó, ifjúsági, romantikus, és nekem ennyi elég is volt, naná, hogy szívesen fogadtam a könyvet. 🙂 Kicsit aggódtam, hogy sokáig fog tartani az olvasás, mert csak korlátozott időm van erre a szenvedélyemre, de meglepően gyorsan a végére értem, ami annak köszönhető, hogy imádtam. 🙂 Alíg bírtam letenni, babakocsiban altatásnál, állva, simán olvastam akár másfél órát is. 😀

A történet röviden:

A főszereplőnk Mila középiskolás, a nagybátyjával él együtt. Az anyja pici korában elhagyta, az apja pedig szolgálat teljesítés közben meghalt. Egy baleset miatt kórházba kerül, ahol egy hétig kómában fekszik. Amikor magához tér, az emlékei homályosak, és fura módon mindenki hallgat a balesetről. 

Ez a baleset azonban a sarkaiból fordította ki Mila világát. A legfurább az volt a számára, hogy Reed, az ősellensége, elkezd hozzá közeledni, feltűnően kedves, figyelmes, és a védelmébe veszi, amikor az iskolatársak rajta köszörülik a nyelvüket. Na de vajon mi változhatott meg a baleset óta, hiszen ők egy családi viszály miatt soha nem jöttek ki egymással? Mi történt Reed-del, hogy hírtelen ilyen gondoskodó lett? 

A történet során a középiskolások mindennapjaiba tekintünk bele, hétről hétre követjük az eseményeket. Megismerjük a baleset körülményeit, megtudjuk, hogy mi is vezetett oda, hogy 2 jó barát, történetesen Mason, Mila nagybátja, és Lucas, Reed apja szóba sem állnak egymással, a közös cégüket is felszámolták, és ez miként hatott ki a fiatalokra.

Gondolatok:

Nagyon tetszett a váltott szemszög, mert így Mila és Reed fejében is „jelen voltunk”. Külön külön is megismerjük az érzéseiket, a vívódásaikat. Mindkét karaktert nagyon szerettem, bár Reednek néha kiosztottam volna egy baráti nyaklevest. 🙂  Mila bizonytalanságát a jövőjével kapcsolatban kompenzálta az elszántsága és a határozottsága, hogy képes volt kiállni magáért, és az első elutasítás után nem adta fel, ment tovább.

Nagyon szerettem Mason és Lucas karakterét, jókat röhögtem néhány beszólásukon. Mason különösen elképesztő karakter. A semmiből felépíti a saját, jól menő vállalkozását, és felneveli a testvére lányát. Teljesen új volt a helyzet, mégis szerintem példaértékűen helyt állt.

Az iskolapszichológus pedig… Zseniális az a nő. 🙂 Most komolyan, az én időmben miért nem voltak ilyen személyek az iskolában? 🙂

Ebben a történetben megvan minden, amit én szeretek, és ami számomra pozitív egy kötetben. Tudtam nevetni rajta, tudtam sírni, reméltem, szurkoltam, néha dühöngtem.

Nem volt összecsapva a történet, a meghatározó részek jól kidolgozottak voltak, az pedig külön tetszett, hogy bár szinte egy egész iskolai évet ölel fel a könyv, mégsem unalmas. Pontosan leírja, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással a diákok egy iskolában, a saját frusztrációjukat hogyan vezetik le a másikon, és mennyire nem törődnek azzal, hogy ez hogyan hat a másik emberre.

Hosszú-hosszú oldalakat tudnék még írni erről a történetről, de sajnos véges a karakterszám. 🙁

Összegezve: imádtam! Számomra ez egy abszolút 5 csillagos történet volt. 🙂 Egy mély érzelmekkel teli történet, amiben nincs felesleges szócséplés, megvan benne a megfelelő mennyiségű dráma, még sincs eltúlozva. Már alig várom a következő könyvet. 🙂

Borító: 

Csodaszép! A színvilága nagyon közel áll a szívemhez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Trish Cook: Éjjeli napfény

covers_485934.jpgSzerző: Trish Cook
Cím: Éjjeli napfény
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 222. 

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

„Ahol van szándék, ott van megoldás is”

Az Éjjeli napfény még 2018-ban jelent meg a Maxim kiadó gondozásában, és rendhagyó módon én sokkal hamarabb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet a kezembe vettem volna. Ennek okát nem is keresem, de úgy érzem most volt itt az ideje elolvasni. 

A történet röviden:

A főszereplőnk Katie Price, a 17 éves kamasz, aki egy olyan ritka genetikai betegségben szenved, aminek következtében a legapróbb napsütés is halálos lehet a számára. A nappalokat a szobájában tölti, csupán két, hozzá közel álló személy van (az orvosát leszámítva) akivel a mindennapjait tölti. Az egyik az apja, a másik pedig a legjobb barátnője, Morgan. Egyetlen szórakozása, hogy éjszakánként a vasútállomáson gitározik. Mivel napközben nem hagyhatja el a házat, ezért magántanulóként végezte el a középiskolát, az osztálytársaival hosszú évek óta nem találkozott. Így nem ismerheti Charlie Reed sem. Katie viszont mindent tud a fiúról. Az ablakban ülve figyeli ahogy minden nap elhalad a házuk előtt.

Egyik éjszaka váratlanul összefutnak a vasútállomáson, és bár Katie gyakorlatilag hazáig menekül tőle, Charliet nem olyan egyszerű lerázni. Itt kezdődik az ő történetük.

Gondolatok:

Katievel nagyon együtt tudok érezni, ugyanis gyerekkoromban szinte az egész nyarat a házban töltöttem. Kora reggel és este, amikor már nem tűzött a nap, akkor kimehettem. Nagyon fehér bőrű vagyok, a legerősebb naptej sem képes megakadályozni, hogy akár az árnyékban is rákvörösre égjek. A tavasz első napsugaraitól is képes vagyok olyan pirosra égni, mint az érett paradicsom.

Talán emiatt is állt hozzám olyan közel ez a történet. Charlie kreativitása, és kitartása nagyon tetszett. Az unalmas hétköznapokat képes volt feldobni jobbnál jobb programokkal, hogy Katie érezze, hogy nem marad ki semmiből. Ő és Morgan, aki Katie egyetlen barátja, és aki elfogadja a betegségével együtt, voltak a kedvenc karaktereim. De itt megemlíteném Katie apját, aki miután egy balesetben elvesztette a feleségét egyszerre volt apa és anya, Katie barátja, támasza, és maga mögött hagyta a munkáját, a szenvedélyét, hogy a lánya mellett legyen.

Katieben viszont csalódtam, mert a felelőtlenségével megpecsételte a saját sorsát. Azt várta, hogy felnőttként kezeljék, mégis gyerekként viselkedett.

A könyv vége nagyon megviselt, egészen konkrétan zokogtam rajta. Mondjuk a filmen is.

Borító:

Nem igazán rajongok a filmes borítókért, mert nekem nem adnak semmi pluszt, így ennek a borítónak sem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

 

Aki szereti a megható történeteket, annak csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Csak azt sajnálom, hogy nagyon rövidke volt. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)