„Tekintetünk hosszan összekapcsolódott s tudtam, hogy ez egy olyan szerelem, amely az ember életében csak egyszer adatik meg.”
1868.
Lina még mindig a rémes házasságában sínylődik, napjait átitatja a rettegés, de a lelke nem tört meg. Mindenáron el akar menekülni a férje karmai közül, és biztonságban megszülni a gyermekét, távol tőle.
Sikerülhet neki?
1872–1873.
Két év telt el a Lévay családnál történt rémes események óta. Lina nyomozóként dolgozik, és próbálja a háta mögött hagyni a múltját. Egyik nap felkeresi őt egy kisasszony, aki szerint a nagynénjét, Antóniát, tizenöt évvel korábban valaki meggyilkolta, de senki sem hisz neki. Miért nem érdekel senkit, hogy mi történt a lánnyal?
Lina beleveti magát a nyomozásba, az ügy szálai bonyolódnak, hamarosan Márton is feltűnik a színen.
Meglelhetik a hőn áhított boldogságot egymás oldalán? Linának sikerülhet kiderítenie, hogy mi is történt azon az éjszakán, amikor Antónia eltűnt?
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének második éve.
Először is nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Már az első részt is nagyon szerettem, de ez a rész is abszolút a kedvencem lett, aminek több oka is van.
Az első, amit megemlítenék, az a borító. Imádom! Annyira hangulatos lett, pedig egyáltalán nincs túlcicomázva. A fotós szívemet is megdobogtatta, mert számomra igényesen kidolgozott, és nem mindennapi könyvborítóról van szó. Az egyik legszebb, amivel eddig találkoztam.
De nemcsak a borító az, ami magával ragadott, hanem maga a történet is. Sokszor szembesültem azzal a mondattal olvasás közben, hogy „a következő fejezet alig pár oldal, ezt még gyorsan elolvasom, és alvás, mert másnap munka. A soron következő fejezet sem hosszú, azt is elolvasom, és most már tényleg megyek aludni.” És így tovább, és így tovább, amíg nem lett este fél 12, és magam mögött nem tudtam 120 oldalt. 🙂 Egyszóval, letehetetlen kötetet tartottam a kezemben. 🙂
A főszereplőnk nem meglepő módon Lina, akinek az életébe az első kötetben már kaptunk egy kis betekintést, azonban ott nem ért véget a története. A 2. rész is két idősíkon játszódik, egyrészt a múltban, amikor Végváry Gyula feleségeként próbálta túlélni a mindennapokat, másrészt a jelenben, amikor nyomozónőként tevékenykedik.
Egy nap megjelenik nála egy fiatal lány, Kéthly Alíz, aki megkéri Linát, hogy segítsen neki megoldani egy 15 évvel korábbi ügyet, mert egyik családtagja sem hisz neki. Állítása szerint ugyanis sok évvel ezelőtt a nagynénjét, Antóniát meggyilkolták. A története egy gyermek kitalációjának tűnik, ezért Lina sem igazán veszi komolyan. De a szerencsétlen véletleneknek köszönhetően Linát baleset éri, és a Kéthly házban kénytelen lábadozni, ahol érdekes dolgokra bukkan. A kíváncsisága felülemelkedik a korábbi álláspontján, és nyomozásba kezd. Ezzel pedig rég eltemetett titkokra bukkan.
Viszont a nyomozása közel sem zökkenőmentes, ugyanis senki nem vesz komolyan egy női nyomozót. A személyét ért balesetek pedig arra engednek következtetni, hogy valaki nagyon nem akarja, hogy kiderüljön az igazság.
Oldalszámra tudnám még mesélni a történetet, de félek, hogy nagy lelkesedésemben kifecsegnék olyan dolgokat, amelyek elrontanák az olvasásélményt, ezért inkább azt javaslom, hogy ne habozzatok, olvassátok el ezt a történetet. 🙂
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Gondosan kidolgozott történetről van szó, a szóhasználat, a szereplők viselkedése, mind mind korhűen volt lefestve. Nagyon tetszettek a lábjegyzetek, amelyek rámutattak a történelmi eseményekre, de a régies szóhasználatot is segítettek megérteni. Vidéki gyerek vagyok ,nálunk is gyakran használnak még a régmúltból megismert szavakat, és ezt külön öröm volt olvasni. Egy szó viszont különösen megmelengette a szívemet, ugyanis szerintem több mint 20 éve nem hallottam. Talán még gyerekkoromban a nagyszüleim emlegették a krisztusfát, és ahogy olvastam, elszorult a torkom, mert szép emlékeket idézett fel.
Lina egy nagyon erős karakter, aki a jég hátán is megél. Eltűrte a férje megaláztatásait, bántalmazásait, megbirkózott a szerettei elvesztésével, és hiába éreztetik vele, hogy a nőknek semmi helye a „nyomozó szakmában”, ő mégis elkötelezett, senki, és semmi nincs ami megállítaná. A kíváncsisága a józan ész felett áll, és hiába igyekszik a kezében tartani a dolgokat, irányítani az érzelmeit, és férj nélkül is teljes életet élni, mégsem minden úgy történik ahogy ő azt eltervezte.
Egy gyönyörűen megírt történetről van szó, amiben fontos szerepe van az érzelmeknek is. Nem elcsépelt, nem klisés, és határozottan meghozta a kedvem a történelmi regényekhez, és a kosztümös filmekhez.
A kötet végére egy rejtély megoldódni látszik, azonban nem várt eseményeknek köszönhetően még több dologra fény derülhet. Annyi, de annyi kérdésem lenne, de ezekre remélem a harmadik kötet választ fog adni. Nem tudom mikor vártam utoljára így egy könyv folytatását. 🙂
No ez a bejegyzés lehet hosszúra sikeredett, de most már vissza kell fognom magam, mert soha nem lenne vége. 🙂
Ajánlom ezt a könyvet a romantikus lelkű olvasóknak, a történelmi regények kedvelőinek, és mindenkinek, aki egy izgalmas, fordulatokkal teli klisé mentes olvasnivalóra vágyik, mert Csernovszki-Nagy Alexandra ismét egy csodát alkotott! 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)