Szerző: Hidasi Judit
Cím: Porcukor pékség a korzón
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 272
Fülszöveg:
A nagy szerelmek ideje is lejár?
Zsuzsa visszatér a balatoni kisváros sétányára, és a Lady Lavender bolt pultja mögött egy régi ismerőssel találja szembe magát. Ennek a találkozásnak azonban sokan nem örülnek. Lánya, Éva sok kérdésre vár választ. Valamint a korzón vaníliás sütemények csábítják egy másik élet felé.
Véletlenül bukkant föl az ismerős idegen, aki negyven éve a világot jelentette neki? A titkokkal teli férfi vajon tényleg az, akinek mondja magát?
Hidasi Judit sorozatának negyedik részében a Balaton-part ismét megtelik élettel és izgalommal. A Prosecco Klub tagjai a sétányon élik szinte minden percüket, felbukkan Éva, Nóri és Gabi is. Szerelmi életük pedig természetesen most sem mentes a bonyodalmaktól. A választ sokszor Zsuzsától várják, aki maga is elveszik a forró nyárban és egy régi kalandban.
„A szeretetből születő döntések nem lehetnek rosszak.”
Nagyon szeretem az Újrakezdők sorozatot. Hidasi Judit a Prosecco Klubbal belopta magát a szívembe. Minden kötet megjelenését nagyon vártam, és egy április végi napsütéses napon, amikor egyáltalán nem számítottam rá, érkezett egy e-mailem, ami nem mást tartalmazott, mint a Porcukor pékség a korzón című kötet előolvasói példányát. Elmondhatatlanul örültem, és hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy megjelenés előtt ismét barangolhatok a kedvenc szereplőgárdámmal a balatoni sétányon. Nagyon köszönöm az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak, hogy megjelenés előtt olvashattam Zsuzsa történetét.
Gondolataim:
Nem jellemző rám, hogy leteszek egy könyvet amit éppen olvasok csak azért, hogy elolvassak egy másikat, majd folytassam azt, amit félbe hagytam. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor ez volt az első ilyen alkalom, ugyanis nem tudtam várni, szinte azonnal el is kezdtem olvasni az Újrakezdők legújabb részét. A lapok csak pörögtek, az események magával ragadtak, majd szomorúan vettem tudomásul egy nappal később, hogy véget ért a történet.
A Prosecco Club tagjait már ismerjük az előző részekből, sőt Éva édesanyjára is emlékezhetünk. Eddig jelen volt ugyan, de nem nem ő volt a főszereplő. Nem úgy, mint ebben a történetben. A Porcukor pékség a korzón ugyanis Zsuzsa történetével ismertet meg minket. Az ő visszaemlékezéseiből ismerjük meg a fiatal korát, főiskolás éveit, a nehézségeket, amiken keresztül kellett mennie, a gyászt, amit fel kellett dolgozni, és fény derül arra is, hogy ki Éva apja, valamint Zsuzsa miért utasított el hosszú évtizedeken keresztül minden férfit. Ebben a kötetben már Laci pék is több szerepet kap, aminek én nagyon örültem, nagyon megszerettem az ő karakterét.
Más volt ez a kötet, mint az eddigiek. Hangulatos volt, helyenként humoros, viszont több helyen fájdalmas is. A szerző egy fontos témát helyez előtérbe ebben a kötetben. Nemcsak az anyasággal járó nehézségeket, a szűnni nem akaró, állandó aggódást, – ami attól a pillanattól egy anyával van, hogy megtudja, egy kis élet növekszik benne – ismerjük meg, hanem azokat a nehézségeket, amivel egy egyedülálló anya szembesül nap, mint nap. Felnéztem Zsuzsára, amiért mindent megtett, hogy ellássa, és tisztességesen felnevelje a lányát. Azt is részben megértem, hogy kezdetben miért utasított el minden segítő kezet, ami egy bizonyos férfitól érkezett. Azt viszont nem tudom megérteni (itt jegyzem meg, hogy nem is voltam soha ilyen helyzetben), hogy évtizedeken keresztül, amikor már a lánya is a maga életét élte miért nem nyitott soha az emberek felé. Egy szerelmi csalódás után maga köré húzott egy falat, ami még 60 éves korában is ugyan úgy, és ugyan ott állt. Ezen nagyon sokat gondolkodtam olvasás során.
A történet elején nem értettem őt. Volt egy pont amikor minden szimpátiámat elvesztettem vele. Ez a pont akkor jött el, amikor vívódott Évával kapcsolatban. Szerette volna, ha őszinte hozzá a lánya, és mindent elmondana neki, ami a szívét nyomja. Ez természetes, a legtöbb anya így érez. Viszont én úgy gondolom, hogy az őszinteség oda-vissza működik. Miért várja el a lányától azt, amit ő maga sem tesz meg felé? A történet végére azonban minden értelmet nyer, válaszokat kapunk mi is a kérdésekre.
Szerettem olvasni a történetet, nagyon jó volt visszatérni a balatoni sétányra. Szinte éreztem a Porcukor pékségből áradó illatokat, a diós kifli ízét a számban. Igazi kikapcsolást nyújtó romantikus olvasmány volt, amin azért elmorzsoltam néhány könnycseppet. Azt sajnálom, hogy véget ért a történet, és hogy olyan hirtelen ért véget. Szerettem a szereplőket még a kisebb hibáik, és az időnként meghozott rossz döntéseik ellenére is, mert pont ezek miatt voltak emberiek, igazi hús-vér szereplők. Vitatkoznak, kibékülnek, duzzognak, megnyugszanak.
A balatoni hangulatot keresőknek ez a sorozat igazi csemege, a romantikus-chick lit rajongóknak ajánlom szeretettel. Engem már a könyv címe is elvarázsolt, imádom. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
-Gyere, kapsz egy kiflit, az majd megnyugtat.
-Tudod, nem gyógyír ám mindenre a szénhidrát.
-De.
„Úgy gondolom, az apaság nem előjog. Attól még nem lesz valaki apa, mert jelen volt a fogantatásnál.”
„Bármit is dob az élet, a gyerekemnek mindig lesz hol álomra hajtani a fejét. Amíg élek, ez nem is kérdés.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Porcukor pékség a korzón | Álomgyár (alomgyar.hu)