Szerző: Veronica Henry
Cím: Családi recept
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 360
Fülszöveg:
Laura számára a családja a legfontosabb: az otthonát a gyermekei nevetése és a készülő finomságok illata tölti be. Így aztán aggódva várja, hogy a lányai kirepüljenek a családi fészekből. Amikor pedig a házassága is válságba kerül, az asszony lába alól végleg kicsúszik a talaj. Kedvenc hobbijában, a főzésben lel vigaszra: a nagymamája második világháborúból megmaradt receptkönyvét kezdi tanulmányozni. Házias fogásaival és zseniális lekvárjaival már eddig is kisebb hírnévre tett szert a környéken, a receptgyűjtemény hatására azonban olyan ötlete támad, amely óriási sikert és egy új életcélt jelenthet számára. De vajon mindez elegendő ahhoz, hogy újra megtalálja önmagát és a megbocsátáshoz vezető utat?
„A problémák nem oldódnak meg attól, ha elfutunk előlük.”
Sok évvel ezelőtt valaki ajánlotta nekem ezt a könyvet. Megfogott a borítója, és mivel egy romantikus gasztroregényről van szó, be is szereztem. Most jött el az ideje annak, hogy elolvassam. Nem terveztem el előre, csak gondoltam egyet, és levettem a polcról. Most, hogy a végére értem, már értem, hogy miért pont most hívogatott annyira.
Gondolataim:
Egyre inkább úgy érzem, hogy bizonyos könyvek akkor adnak a legtöbbet, ha a megfelelő időben olvassuk el őket. Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért veszek meg úgy regényeket, hogy utána sokszor évekig a polcon állnak. Erre mindig az a válaszom, hogy természetesen azért, mert el szeretném olvasni őket, de megvárom a megfelelő pillanatot. Ilyenkor be szoktam gyűjteni egy-két homlokráncolást, de bevallom, soha nem foglalkoztam vele, és ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jól döntöttem. Ezt a könyvet most kellett elolvasnom, mert most volt itt az ideje. Nem egy hónapja, és nem is egy éve.
Két szálon fut a történet, egyrészt a jelenben, másrészt az 1940-es években. A helyszín Bath, egy hangulatos kisváros, ami megsínylette a németek bombázását a háború idején. Nagyon sok halálos áldozatot követeltek a bombázások, de csodával határos módon Jillynek, és a barátnőjének Ivy-nak sikerült megmenekülnie. Segítettek másokon, és egy rászoruló családot is befogadtak Jilly, Lark Hill-i otthonába.
Ugyan ebben a házban él most Laura a férjével, és a két lányával. Az idősebbik lányuk már egyetemre jár, azonban a kisebbik még csak most kezdi meg az egyetemet, a szüleitől távol. Laurának nagyon nehéz elengednie kisebbik gyermekét, aki ráadásul egy krónikus betegséggel is küzd. Amikor a házassága válságba kerül, a nő igyekszik minél hamarabb talpra állni, és a saját álmait válóra váltani. Ezért leporolja a fa dobozkában lévő családi receptkönyvet, és belevág élete nagy kalandjába.
Annyira szerettem olvasni ezt a könyvet. Kedves, hangulatos, igazi hétvégi kikapcsolódásra hivatott. Az ételek, az ízek, az illatok, mind mind megadta számomra azt, amire szükségem volt. De senki ne gondolja, hogy ez a történet csupa cukormáz. Hogy is lehetne az, amikor a második világháború borzalmaiba csöppenünk már az első néhány oldalon.
Számomra fontos mondanivalóval bírt a történet. Kiemelkedő szerepet kap benne az újrakezdés. Ez nemcsak a múltban, hanem a jelenben is a történet gerincét képezi. De helyet kap a kötetben a gyász feldolgozás, az elengedés, a megbocsájtás, az álmok megvalósítása, az önismeret, és a kitartás. Egy romantikus chick lit történet volt, én mégis sokat kaptam tőle. A hab a tortán pedig a kötet végén szereplő néhány recept a szerző gyűjteményéből, amit személyes gondolatokkal is kiegészített.
Aki szereti a hasonló témájú, könnyed olvasnivalókat, annak szeretettel ajánlom.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha az ember elismeri a gyengeségét, és segítséget kér.”
„Ahol nevetés van, remény is van.”
„Miért van az, hogy az ember a kedvességtől hamarabb elsírja magát, mint a kegyetlenségtől?”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: