Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

covers_739884.jpg

Szerző: Lorraine Brown
Cím: A párizsi csatlakozás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket.

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

 

„Muszáj megismernünk az embereket. Meg kell nyílnunk nekik, hogy ők is megnyílhassanak nekünk.” 

Jaj de éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Emlékeztek még arra, hogy Európa különböző országaiban játszódó történeteket szeretnék olvasni? (Itt írtam róla:Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu)). Nos, ez a könyv tökéletes választás Franciaországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hannah, és Simon Velencéből Amszterdamba vonatoznak, hogy részt vegyenek Simon testvérének az esküvőjén. A soha véget nem érő vonatozás nem kezdődik zökkenőmentesen. Rohanás, kapkodás, problémák a jegyekkel. És az utazás még el sem kezdődött. Az út során Hannah és Simon külön válnak, és amikor felébrednek, akkor éri őket az igazi döbbenet. A lány ugyanis Párizsban találja magát a holmija, és a pénze nélkül, míg Simon tovább robog a vonattal Amszterdam felé. Hannah el sem tud képzelni ettől borzalmasabb forgatókönyvet, de hamar változik a véleménye. Jobb ötlet hiányában kénytelen a napot Párizsban tölteni egy bosszantó franciával, Léoval. A következő vonat indulásáig azonban Hannah nemcsak a francia fővárost ismeri meg, hanem saját magát is.

Gondolataim:

Szinte faltam a sorokat. Két nap alatt elolvastam a könyvet. Romantikus volt, és kellően humoros. Jókat mosolyogtam, amikor Hannah ráébred, hogy a vonatot szétkapcsolták. Hosszú éveken keresztül vonatoztam, és sokszor eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire féltem annak idején én is, hogy egyszer így járok. Nem is mertem soha elaludni. 😀

Na de vissza a történethez. Érdekes volt olvasni a főhősnőnk jellemfejlődését a történet során. Amikor felszállt a vonatra, akkor még egy mókuskerékben raboskodó lány volt, aki önbizalom nélkül, szinte döntésképtelenül él, és hálás a pasijának, hogy minden krízishelyzetet megold helyette, és neki csak annyi a dolga, hogy elmenjen dolgozni, onnan pedig hazamenjen. Nem élte a saját életét, nem mert nyitni az álmai felé, és inkább feladta önmagát, mert Simon nem helyeselte a döntéseit, vagy egy tanfolyam gondolatát. Ahogy elkezdett eloszlani a szürke köd, és egyre tisztábban kezdett látni, akkor rájött, hogy nem a saját életét éli. És ehhez az kellett, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amivel eddig még nem találkozott.

Léo karakterét nagyon szerettem. Neki sem volt könnyű élete, zárkózott személyiség, viszont őszinte és határozott, a mának él. Pontosan Hannah ellentéte. Az ő kérdései kellettek ahhoz, hogy a lány kinyissa végre a szemét. Komolyan, mint egy tökéletes pszichológus. 🙂 

A helyszíni leírások, az ételek, mind arra születtek, hogy meghozzák az ember kedvét Franciaországhoz. Hannah és Léo találkozása, közös kalandjaik, és mély beszélgetéseik pedig rávilágítanak arra, hogy az ismeretlen is lehet izgalmas, tanulságos, és bátran kinyithatunk egy új ajtót, ami mögött megtalálhatjuk önmagunkat is.

Borító:

Vidám, és hangulatos. Illik a történethez. Különösen a kiömlött kávé. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció

covers_760401.jpgSzerző: Sue Roberts
Cím: Bazi nagy olasz vakáció
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.
Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.
Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.
Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.
Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?
Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.

 

„Az életnek ugyanis megvan az a furcsa szokása, hogy úgy alakul, ahogy az ember a legkevésbé várná.”

Emlékszem, amikor megláttam a könyv címében, hogy olasz, akkor felcsillant a szemem, elöntött a nosztalgia, és minden porcikámban éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert nagyon szeretni fogom. 🙂 Nyilván, hisz mindent imádok, ami olasz, és köze van Olaszországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 

A történet röviden:

Gina, és a húga, Hannah az angliai Tóvidéken élnek, és együtt vezetik azt a vendégházat, amelyet Gina vásárolt a férjével, még annak a halála előtt. A környéken mindenki ismer mindenkit, azonban Gina az, aki a szívén viseli a környékbeliek sorsát.

A vendégháznak folyamatos a forgalma, és eleinte Fabio is csak egy, a többi vendég közül. Azonban közte, és a gyászoló Gina között hamar szikrázni kezd a levegő. Amikor Fabio megkéri Ginát, hogy utazzon el Olaszországba, és segítsen neki életet lehelni a Comoi-tó partján lévő villába, akkor Gina boldogan igent mond, és elutazik, hogy a férfi segítségére legyen. Minden szépen alakul, Gina a fellegekben jár, egészen addig, amíg meg nem jelenik Fabio húga, aki alaposan felkavarja az állóvizet.

Gondolataim:

Olaszország gyönyörű. A legszebb, legemlékezetesebb nyaralásom a Garda-tóhoz köthető, és azóta van a bakancslistám élén a Comoi-tó is, Toszkána, és az összes olasz nagyváros. Ahogy olvastam a könyvet, újra átéltem azt a napsütéses nyarat, éreztem a pizza illatát (amúgy az igazi olasz pizza tényleg isteni!), éreztem az olasz ételek ízét a számban, újra barangoltam az olasz piacokon, és most, ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt inni egy kis Prosecco-t is. 🙂

Ezek az emlékek voltak azok, amelyeket a könyv felelevenített ezeken az esős napokon. Nagyon szerettem olvasni a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, viszont én pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Kicsit humoros, kellően romantikus, és a megfelelő mennyiségű dráma jellemzi a kötetet. Pontosan egy ilyen olvasmányra volt szükségem, ami simogatja a lelkemet, és elfeledtet velem minden borús gondolatot. 🙂

Aki már találkozott hasonló romantikus, chick lit történettel, annak nem lesz meglepő a könyv egyszerű, mégis kellemes stílusa, és nem fogja csalódottan letenni a kötetet, mert nem volt a végén feleslege dráma, amivel húzná az időt az írónő. Igen, ez egy happy end történet. Van, amikor erre van szüksége az embernek, mert csak egy kis lazításra vágyik. 🙂 Vagy túl sok krimit és thrillert olvasott az utóbbi időben, mint ahogy én is. 😀 

A szereplőink egyszerű, hétköznapi emberek. Vannak jó tulajdonságaik, és rossz döntéseik. De pont ezért szerethető karakterek, mert ettől természetesek. 

Nem volt 100 %-ban tökéletes a könyv, voltak benne hibák, a szövegben elütések, valamint én abban bíztam, hogy több időt töltünk majd a napsütötte Olaszországban az esős Anglia helyett. Ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását, különösen a Comoi-tó partján játszódó részeket.

Arra azonban szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy mielőtt elkezdi olvasni a könyvet, készüljön fel kellő mennyiségű kávéval, ennivalóval, és nasival. Sokszor azt hittem, hogy éhen halok olvasás közben. 😀

Borító:

Imádom. 🙂 Hangulatos, színes, vidám. Ezeken a borongós napokon elég volt csak ránéznem, és máris jobb kedvem lett. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Manuela Inusa: Teázó a boldogsághoz

covers_720479.jpg

Szerző: Manuela Inusa
Cím: Teázó a boldogsághoz
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcácskájában!

A Laurie’s Tea Corner büszke tulajdonosának a hobbija a hivatása. Laurie elégedett: a világ minden tájáról isteni teákat árusít, otthonos üzletét kellemes illat lengi be, a vendégei pedig szívesen térnek be hozzá, hiszen a boltocska ugyanazt a harmóniát és melegséget sugározza, mint a tulajdonosa. Laurie bár már hónapok óta Barryről, a jóképű teakereskedőről álmodik, a szerelem terén mindezidáig nem nem volt szerencsés. Barátnői szerint ezen nyomban változtatni kell, így hát rögvest tervet kovácsolnak…

 

„Ám aki túl sokat vár, csak csalódásra számíthat.” 

Erre a könyvre a borítója és a címe miatt figyeltem fel, és úgy éreztem, hogy az én romantikus lelkemnek biztos, hogy tetszeni fog. (Most komolyan, ezzel a címmel, és külsővel, lehet rossz egy könyv? Na ugye, hogy nem 😀 ) Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A Valerie Lane utcában egymást érik a hangulatos boltok, amelyeknek a tulajdonosai követve a hagyományt, őszinte barátságot ápolnak egymással. Ebben az utcában megtalálható Laurie teaüzlete, Keira csokiboltja, Susan fonalparadicsoma, Orchid ajándéküzlete, és Ruby régiségeket árusító kis üzlete. A lányok minden szerdán összegyűlnek, beszélgetnek, élvezik egymás társaságát. 

Laurie 32 éves, vagyonos családból származik, ezért nem meglepő, hogy a szülei nem nézték jó szemmel, hogy tea üzletet szeretne nyitni. A lány kitartott az álmai mellett, megnyitotta a teázóját, azonban az igaz szerelem csak nem akart bekopogtatni az ajtaján. Egészen addig, amíg egy teakereskedő, Berry be nem toppant az ajtón, és ezzel együtt Laurie szívébe. Hónapokon keresztül tartó plátói rajongás, esetlen mondatok, és összeszedetlen mozgás. Ez mind Laurie, amikor Berry a közelében van. De vajon a fiú viszonozza az érzéseit?

Gondolataim:

A lehető legjobbkor döntöttem a könyv olvasása mellett. Ledöntött a lábamról egy betegség, és nem szerettem volna túl mély gondolatokat megfogalmazó történetet kézbe venni, ezért úgy gondoltam, hogy ez a romantikus könyvecske ideális olvasmány lesz. Nem mellesleg imádom a teát, ilyenkor, augusztusban napi szinten fogyasztom. Így várom az őszt. 🙂

Na de vissza a történethez. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor egy kicsit megijedtem, hogy nem fog szólni gyakorlatilag semmiről. Laurie félénk természete, és a 32 éve együtt nekem valahogy kissé hihetetlen volt. De egyszer csak azt vettem észre, hogy a könyv felét már elolvastam. Lendületes volt, vicces, mégis elgondolkodtató. Nekem többet adott, mint egy egyszerű hétvégi kis limonádé olvasmányt.

Az események szépen csordogálnak a medrükben, néhol megjelenik a kötelező dráma, egy senkit nem tisztelő ex, viszont a történet lendülete viszi magával az olvasót. Engem is ez marasztalt, alíg tudtam letenni.

De mint ahogy korábban említettem, ebben a könyvben több van, mint ami elsőre feltűnhet az olvasónak. Az öt lány megmutatja, hogy igaz barátság valóban létezik. Az önzetlen segítségnyújtás, egy kedves gesztus, egy ölelés, nem kerül szinte semmibe, mégis hatalmas örömet tud okozni. Annak aki adja, és annak is, aki kapja. Ezen kívül számomra plusz pont, hogy követték az álmaikat, nem féltek belevágni valami újba. 

Ennek a könyvnek a főszereplője Laurie, akinek szépen lassan megismerjük élete fontos eseményeit, fordulópontjait, de egy-egy félmondattal a lányok életébe is bepillantást nyerhetünk. Mindegyik egy egyéniség, én pedig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen életük volt addig, amíg meg nem találták a Valerie Lane-t.

Amit negatívumként el tudok mondani, az nem a történethez, sokkal inkább a személyekhez, személyiségekhez kapcsolódik. Leginkább Laurie és Berry kapcsolatához. Számomra hiányzott a kommunikáció. A saját életüket könnyíthették volna meg, ha néha őszintén a másik elé állnak. Hiszen felnőtt emberek. 🙂

Ami viszont tetszett, hogy Laurie üzletében nincs olyan probléma, amit egy kellemes ízű tea meg ne oldana. Ami meg különösen plusz pont, azok a könyv végén található receptek. Na azokat már most imádom. 🙂 Biztos, hogy fogok én is kísérletezni velük. 🙂 

Kellemes kikapcsolódás volt ez a kötet. Azoknak ajánlom, akik szeretik a helyenként humoros, néha elgondolkodtató történeteket, és egy hétvégi esős délutánon nem szeretnének nagyon mély gondolatokat megfogalmazó könyvet kézbe venni, csak egy tea mellett kikapcsolódnának egy kicsit. 

Borító:

Imádom. Annyira hangulatos! Ránézek a borítóra, és kedvem támad teázót nyitni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Tracy Rees: A vidéki templom titkai

covers_721786.jpgSzerző: Tracy Rees
Cím: A vidéki templom titka
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318
 

„Talán ​ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

 

„Ha meg sem próbálod, az már kudarc.” 

Egy nagyon zűrös, és feszültséggel teli időszakban vettem kézbe a könyvet, mert éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy elolvassam. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, nemcsak azért, hogy elhozta nekünk, olvasóknak ezt a csoda történetet, hanem az együttműködésért is.

A történet röviden:

Gwen a nagynénjénél lakik a szülei halála óta. Heti 2 nap dolgozik, ideje, mint a tenger, azonban mégsem tudja kihasználni a mindennapokat. Az egyik biztos pont az életében a vasárnapi mise. Azonban amikor megtudja, hogy a szeretett templomnak meg vannak számlálva a napjai, akkor hirtelen elhatározásból jelentkezik önkéntesnek, hogy adományokat gyűjtsön a látogatók könyvében szereplő adatok alapján a templom megmentésére. Egy embernek ez hatalmas munka lenne, azonban mégis ő van a legjobban meglepődve, amikor a segítője Jarvis lesz, akiről köztudott, hogy több időt tölt ivással és bulizással, mint bármi mással. A közös munka azonban új ajtókat nyit ki mindkettejük számára.

Gondolataim:

Ez a történet a lehető legjobbkor talált meg. Pontosan egy ilyen romantikus, egyszerű, és mégis izgalmas könyvre vágytam, aminek az eseményei szépen csordogálnak a saját kis medrükben felesleges dráma nélkül. Tökéletes olvasmány akár egy vízparti nyaraláshoz, akár egy esős hétvégéhez. Nekem a sok zűrzavar mellett szinte simogatta a lelkemet.

A főszereplőink különcök, és ha a jellemüket nézzük, nem is állhatnának távolabb egymástól. Gwen a szűkszavú, visszahúzódó lány, és Jarvis a „kocsmák királya”. Azonban egy valami közös bennük. Egyikük sem találja a helyét a világban. Bár teljesen különbözőek, és mindkettejüknek megvan az oka, hogy miért jelentkezett önkéntesnek a templom megmentéséhez, a közös munka végül elindítja őket egy olyan úton, amire szükségük volt ahhoz, hogy megtalálják önmagukat.

A regény során a jellemfejlődésük nagyon tetszett. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak, tudva azt, hogy honnan indultak. Gwen lelkesedése a látogatók könyve iránt különösen tetszett. Emlékeim szerint én csak egyszer írtam életem során ilyen könyvbe, de ez után a történet után biztos, hogy gyakrabban fogok. Soha nem lehet tudni. 🙂

Szerettem olvasni, ahogy a teljesen eltérő személyiségek hogyan támogatják egymást, és hogyan lesz két idegen ember egymás támasza, és igaz barátja. 

Hopley igazán hangulatos, én szívesen élnék ott. Az adományozók pedig olyanok együtt, mint egy nagy család. A karakterkidolgozásuk nagyon tetszett, nem volt két olyan ember, akik hasonló tulajdonságokkal lettek volna felruházva, emiatt volt színes az ő csapatuk. 

Gwen nagynénjét nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem a viselkedését. Bár mintha a változás szikrája felvillant volna, ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Ő volt az egyetlen ebben a történetben, aki nem került közel hozzám.

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a csodálatos történetet, akik szívesen eltöltenének egy kis időt egy festői környezetben, szeretik a könnyed történeteket, nem riadnak meg egy kis romantikával fűszerezett nyomozástól, és egy kellemes nyári hangulatú olvasmányra vágynak.

Borító:

Gyönyörű. Vonzza a tekinteteket, nem tagadom, én is emiatt vetettem szemet erre a kötetre. Festményként el tudnám képzelni a kis olvasó sarkomban. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Leda D’Rasi: A Dög

 

covers_491501.jpgSzerző: Leda D’Rasi
Cím: A Dög
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2018
Műfaj: chick lit, misztikus
Oldalak száma: 250
 

Érezted ​valaha a megcsalás fájdalmát? A hazugság kínkeservét? A porig alázás szégyenét? Akkor ez a könyv neked íródott, és mindenkinek, aki hasonló emlékek közt őrlődik, azon gondolkodva: Miért tette ezt velem?
A kérdés azonban szerintem inkább az: Számít a miért? Nem! Kit érdekel? Van, amire nincs magyarázat, nincs bocsánat! Kapard össze magad, lépj túl a dolgon és válj azzá, akivel ezt soha a büdös életben nem teheti meg többé senki!
Abigail – élete legpocsékabb napján – saját sírjában ébred. 35 éves, elhagyott, kiközösített, naiv… egy szóval: balek. Neki már mindegy. Úgyis épp feladni készül. Nem úgy a segítője, aki sajátos szemlélettel viszonyul az emberszabású vagy emberarcú férgekhez. Ő minden csak nem nebáncsvirág, és akkor is kirángatja Abby-t a lelki posványból, ha az beledöglik is. Ez is egy opció. A másik pedig az, hogy Abby kihantolja magát, lelke mélyéről előhívja Dög-énjét, és olyan bosszút áll, hogy a fal adja a másikat.
Jól hangzik? Akkor tarts velem!
Én vagyok a Dög! És van számodra egy történetem…

 

 „Ha az ördög viselhet Pradát, a bosszú is lehet elegáns!”

 

Nagyon szépen köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elolvashattam a könyvet. Nemcsak új kedvenc kiadót, hanem új kedvenc szerzőket is avattam általuk.

Miután a könyv végére értem, megfogalmazódott bennem egy gondolat. Még pedig az, hogy ez a könyv miért nem 15 évvel ezelőtt lett megírva? Annyit segített volna rajtam, és valószínűleg nem pazaroltam volna egy Jeremy féle díszpintyre 7 hosszú évet az életemből. Szóval, mintha papírra vetették volna a húszas éveimet. Kicsit hátborzongató így belegondolni. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Abigail. 35 éves, és éppen egy fájdalmas szakítást próbál feldolgozni, eddig sikertelenül. De ezt még az is tetézi, hogy egy nap, egy sírban ébred. A saját sírjában. Ekkor tűnik fel a színen D, akinek eltökélt szándéka kirángatni Abigailt a mély depressziójából, visszahozni az életbe, és helyrepofozni az egóját. De ennél többet is ad neki. Célt az életében, erőt a tervei megvalósításához.  

Gondolataim:

„Tombolj! Mert a pokol tüze semmi egy nő haragjához képest, de ha nem adod ki magadból, téged emészt fel.”

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, D-t és Abigailt is. Rengeteget nevettem rajta, sőt, ilyen nem nagyon szokott velem előfordulni, de a férjemnek is felolvastam a könyvből. 🙂 Abby-vel is tudtam azonosulni, voltam én is hasonló helyzetben a húszas éveimben. Tetszett D őszinte, lényegre törő, szókimondó stílusa, és az is, ahogy kirángatta Abbyt a komfortzónájából.

Amellett, hogy nagyon jót szórakozik a könyvön az olvasó, sokat is tanulhat belőle. Mondhat bárki bármit, igenis ki kell állnunk magunkért, küzdeni kell az álmainkért, még ha az nem is lesz egy egyszerű út. Saját magunknak kell kitaposni azt az ösvényt, amin elindulunk, amin sok buktató lesz, de ha elesik az ember, akkor ne maradjon lent a földön, hanem álljon fel, és induljon tovább. Nekem ez nagyon sokat adott. Ezt az utat én is megjártam, és még meg is fogom.

A munkahelyi körülményeket is nagyon jól megfogalmazta a Szerző, nekem is volt részem hasonlóban, magam mögött is hagytam, amint lehetőségem nyílt rá. Annyiban különböztem Abigail-től, hogy mellettem volt a támaszom, aki bátorított, hogy ne adjam fel, csináljam, valósítsam meg az álmaimat. 

Abigail felnőtt nő, de egy kamaszlány naivitásával rendelkezik. Elvakítja a szerelem, Jeremyt saját maga elé helyezi minden körülmények között. Nem áll ki magáért, nem ragaszkodik a véleményéhez, hagyja, hogy elbizonytalanítsák. De ami a legrosszabb, hogy hagyja magát elnyomni, és elhiszi, hogy ő nem ér annyit sem, akivel pl. együtt lehet tölteni egy hétvégét. D a lehető legjobbkor jött.

Borító:

Amikor ránéztem a borítóra, megalkottam magamban egy történetet, hogy miről is szólhat ez a könyv. Mikor befejeztem, rájöttem, hogy még véletlenül sincs köze az én elméletemhez. 😀 Viszont a történet ismeretében azt kell mondanom, hogy valóban nagyon kifejező lett ez a borító. Akár én is lehetnék, vagy Te, kedves olvasó! 🙂 De hogy miért mondom ezt, akkor fogsz rájönni, ha kézbe veszek a könyvet, és a sorsodat! 🙂

 

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet! Mindamellett, hogy szórakoztató, nagyon tanulságos is.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

L. J. Wesley: 12 első randi

 

covers_536342.jpg

 

Szerző: L. J. Wesley
Cím: 12 első randi
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom/chick lit
Oldalak száma: 172

 

Pam vagyok, és ez egyáltalán nem az én történetem.
Nem bírtam már elviselni, hogy a legjobb barátnőm letargiában éli az életét egy rosszul sikerült kapcsolat miatt. Lépnem kellett, erre pedig csak egyetlen megoldást láttam. Átvettem az irányítást Sam szerelmi élete felett, hogy havonta legalább egyszer kimozduljon a lakása fogságából, és végre tovább tudjon lépni. Pasik széles választékát szállítottam le neki egy-egy randi erejéig, remélve, hogy ha az igazit nem is találja meg köztük, kiszakad a rátelepedő depresszióból, és újra elkezdi élni az életét. Legjobb barátnőjeként, kötelességem minden segítséget megadni neki, a magam nem feltétlen kedves módján.

 

Nagyon szépen köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet. Egy rövidke történetről van szó, el is kezdtem olvasni még aznap, amikor megérkezett. Egészen pontosan akkor, amikor aludt a gyerek. Na ez hiba volt. 😀 Úgy röhögtem, hogy szegény meg is ébredt.

A történet röviden:

Sam a hónapokkal ezelőtt véget ért kapcsolatát gyászolja. Depressziós, nem jár emberek közé, de még dolgozni sem. Pam, a legjobb barátja ezért eldönti, hogy kézbe veszi a dolgokat, és nem törődve barátnője tiltakozásával, beregisztrál a Tinderre, és egy éven keresztül minden hónapban leszervez 1 randit, hogy kirángassa a barátnőjét a depresszióból.

Gondolataim:

Ez a könyv valami zseniális. Régen nevettem ennyit egy történeten. 

Pam tipikus vezető. Nem fogadja el a nemleges választ, a saját feje után megy, kissé őrült, de a jó szándék vezérli. Önzetlenül kisegítette Sam-et, amikor munkahelyi vagy anyagi gondjai voltak. A lányok vitáján jókat mosolyogtam, Sam randijain pedig hangosan nevettem. 

Most komolyan, hogy lehet 1-2 pasi ilyen khm..hogy is fogalmazzam. Borzalmas. 

Könnyed, szórakoztató hétvégi kikapcsolódás volt. Nagyon könnyű volt vele haladni, olvastatta magát a könyv. Én már alíg vártam a következő randiról szóló történetet, kíváncsi voltam, hogy vajon Pam mivel rukkol elő. Amikor azt gondolná az ember, hogy ettől rosszabb már nem lehet, akkor jön egy újabb randipartner, és erre gyorsan rácáfol.

Két pasit emelnék ki, akikről szívesen olvasnék még. Ők pedig Jack és Cameron. Ők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Sam kilábaljon a depresszióból. Bár Cameronnak nagyobb szerep adatott. 

Ezek a randik, bármilyen borzalmasak is voltak, de segítettek Samnek túllépni az exén a 12.hónap végére. Sőt, ennél többet is adott neki. Egy új célt az életében.

Ez volt az első könyvem a Szerzőtől, de ha a többi könyve is hasonló, akkor mindet el szeretném olvasni. 🙂 Aki egy laza, humoros könyvre vágyik, annak bátran ajánlom.

Borító:

Gyorsan rájövünk, hogy a borítón szereplő képek (inkább karikatúrák), a 12 randipartnert jelentik. Na de hogy jön oda egy kutya? 😀 Olvassátok el, ki fog derülni 🙂 Ezek miatt is nagyon figyelemfelkeltő a borító.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Cora Carmack: Szakítópróba

covers_252429.jpgSzerző: Cora Carmack
Cím: Szakítópróba
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás éve: 2013.
Műfaj: szórakoztató irodalom, romantikus
Oldalak száma: 222.

Szüzesség.
Bliss ​Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

 

Idejét nem tudom, hogy ez a könyv mióta van már az elolvasandó könyveim listáján, de ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy a megjelenése óta. 🙂

A fülszöveg ígéretesnek tűnt, de most, hogy befejeztem a történetet, még mindig nem tudom, hogy hány csillagot adjak neki. Sőt, fogalmam sincs hogy mit is mondhatnék róla, mert kb semmiről nem szólt. 🙂

A történet röviden:

Bliss a főiskolás éveinek utolsó hónapjait tapossa, azonban még mindig szűz. A barátnője mindent megtesz, hogy segítsen Blissnek ezen változtatni. Egyik este egy bárban Bliss belebotlik egy meglehetősen jóképű pasiba, aki éppen Shakespeare-t olvas. Eldönti, hogy ő tökéletes alany lesz a terveihez, azonban az utolsó pillanatban pánikba esik, és elrohan, magára hagyva a félmeztelen pasit az ágyában.

Ezzel véget is érhetne ez a történet, ha ez a pasi másnap nem botlana be tanárként Bliss egyik órájára. Természetesen tanár diákkal nem kezdhet ki, ezért Bliss is és Garrick is igyekszek közömbösnek maradni a másik iránt. A kérdés, hogy vannak-e olyan jó színészek, hogy a főiskola utolsó félévében fenntartsák a látszatot?

Gondolataim:

Az alap történet tetszett, csak maga a kivitelezés nem, szerintem sokkal jobban is meg lehetett volna írni. Nekem kicsit vontatott volt, unalmas, néhol felesleges drámákkal. Kiszámítható volt, vártam volna valamilyen csavart, esetleg egy csattanót. 

A szereplők közül egyedül Garrick volt akit sikerült megkedvelnem, a többiek sablonosak voltak. Bliss esetében komolyan elfelejtettem néha, hogy ő nem középiskolás, hanem főiskolás, mert esetenként olyan gyerekesen tudott viselkedni, hogy csak pislogásra futotta nálam is.

Az erotikus jelzőt enyhén túlzásnak érzem ennél a történetnél. Vagy csak nekem vannak nagyobb elvárásaim, ha ezt a címkét olvasom egy könyvnél. 🙂

Borító:

Nem tetszik. 🙂 Garrick szőke. 🙂 Pont! Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy aki a borítót tervezi, az vajon olvasta a könyvet?

 

Egy hétvégi, egyszer olvasós limonádénak ez a könyv tökéletes, de mély gondolatokat senki ne várjon tőle.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)