Szerző: Gál B. Betti
Cím: randiBAJnok
Kiadó: Eleven Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 276
Fülszöveg:
Jess legnagyobb bánata, hogy huszonötéves létére még egyetlen épkézláb párkapcsolatban sem lehetett része. Nem úgy, mint a barátnőinek, akik már a babavállalást tervezgetik. Ő viszont hiába keresi álmai férfiját, a randijai folyton balul sülnek el. Szerelem helyett csak cikibbnél cikibb helyzetekbe keveredik. De ha az élet rendre citromot oszt, miért ne keverhetne belőle egy izgalmas koktélt?
Így születik meg a randiBAJnok, egy blog, ahol a legviccesebb melléfogásait osztja meg a nagyközönséggel, persze névtelenül. A siker pedig nem várat magára sokat. A hirtelen jött népszerűségnek köszönhetően még egy új álláslehetőséget is kap. Ő lesz a város leghallgatottabb reggeli rádióműsorának egyik házigazdája.
De mi történik, ha a nagy Ő épp az új munkahelyen bukkan fel? Vagy a konditeremben, miközben Jess épp a túlélésért küzd. És ha mindkét helyen egyszerre? Nem könnyű a választás, ráadásul még a legjobb barátnői sem érzik át a vívódását. Talán csak a randiBAJnok olvasóira támaszkodhat. De még előttük is titkolóznia kell, mert ha fény derül a kilétére, egycsapásra elveszíthet mindent.
„Ritkák az élethosszig tartó kapcsolatok. Az emberek jönnek és mennek, ki tudja, meddig maradnak részei a mindennapjainknak…”
A szerző korábbi, Karácsony, imádom-utálom című könyve szétcincálta a lelkemet, kedvencnek jelöltem, és sokszor eszembe jut azóta is, mióta elolvastam. Így mondhatni vakon mondtam igent a kiadónak, és örömmel fogadtam egy recenziós példányt a szerző új könyvéből. Hálásan köszönöm, hogy olvashattam.
Gondolataim:
Nos, ez a könyv meglepett. Igazából nem is tudom mire számítottam, vagy milyen történetet vártam, mert mint ahogy említettem, vakon kezdtem bele, nem tudtam miről szól. Amikor kiderült, hogy a főszereplőnk blogot vezet, tudtam vele azonosulni, hiszen én is terelgetem a sajátomat immáron 7,5 éve. 🙂 Csak némileg más a profilja az én írásaimnak, mint Jess blogjának. Ő a randiBAJnok, aki saját magát nem felfedve, a félresikerült randijait – bár némi változtatással – de megosztja országgal-világgal. Az egyik posztja berobbant a neten, fel is figyelt rá egy rádiós műsor házigazdája. Ajánlatot tesz a lánynak, hogy legyen a reggeli adás egyik műsorvezetője. Mivel Jess igyekszik névtelennek maradni, ezért senki nem tudja, hogy ő a randiBAJnok, és szeretné ha ez így is maradna. Attól viszont aggódik, hogy mégis hogyan tudna névtelen maradni, ha a leghallgatottabb rádióműsor egyik házigazdája lesz.
Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, hogy ne legyen szpoileres. 🙂 A szerző most is felkavarta az állóvizet, már ami az érzelmi világomat illeti. Egyszerre vagyok dühös, meglepett, és kíváncsi. Dühös vagyok a szereplőkre (na jó, Ben-re nem, de mindenki másra igen), meglepett vagyok, mert abszolút nem számítottam erre a végkifejletre, és kíváncsi vagyok, hogy merre halad majd a szereplőink sorsa. A folytatástól egy jelentősebb jellemfejlődést várok, mert azt ebben a részben hiányoltam.
Kíváncsi vagyok, ha nem közel 40 évesen olvasom ezt a könyvet (jézusom, ezt még leírni is rossz volt…. 😀 ) hanem a húszas éveim közepén, akkor mit adott volna. Most „felnőtt” fejjel csak azt javasolnám ennek a lánynak, hogy „Ne siettesd, ami úgyis el fog jönni”. De mind tudjuk, hogy ez a tanács édes keveset számít, ha valaki görcsösen vágyik a szerelemre, és egy tartós kapcsolatra. Én úgy gondolom, 25 évesen még nincs elkésve azzal, ha nincs férje, és nem jön a gyerek. Éljen! Utazzon! Ismerkedjen! Szórakozzon! Mikor máskor, ha nem a húszas éveiben, hiszen az erre van. 🙂 (némi túlzással 🙂 ) Van aki 28 évesen találkozik a nagy Ő-vel, és olyan is akad, aki 35 évesen. Nincs kőbe vésve az időpont. 🙂
Viszont sajnáltam is szegény lányt, mert akire támaszkodhatott volna, pont ők taszították el maguktól. Nem értem az okát. Viszont hiszek abban, hogy minden okkal történik, és mindenki okkal van jelen az ember életében. Hol hosszabb, hol rövidebb ideig. Jessnek a legnagyobb hibája, hogy iszonyúan naív. És pont emiatt félek attól, hogy negatív irányba fog változni. Benne sok lehetőség van, csak felnőttként vállalnia kell a tettei következményét, nem elmenekülni minden elől, mint ahogy azt már szinte a hobbijaként űzi. Az élet sajnos nem így működik, hogy ha valami nem oké, akkor elszaladok, és megvárom, amíg minden rózsaszín lesz.
A rádióval kapcsolatban túl sokat nem tudok mondani, nincs benne tapasztalatom, így nem tudom megítélni, hogy mennyire valós pl. az adásra való felkészülés. Nekem kicsit gyors volt, illetve vannak kétségeim, hogy valóban elég-e annyi, hogy „majd én kezelek minden gombot, meg tekerőt, te csak beszélj”. Abszolút nem éreztem, hogy elfogadták, illetve befogadták volna Jesst a csapatba, sőőőt, megítélésem szerint teljesen alkalmatlanként kezelték. Az már csak egy kósza megjegyzés, hogy a rádiós bandát a holdig küldtem volna…
Összegezve, a szereplőink személyiségfejlődését hiányoltam ebből a részből, viszont nagyon várom a folytatást, és izgulok Jess-ért, hogy találja meg önmagát, tudjon nem-et mondani, és végre ne mások véleménye irányítsa az életét.
Mindezeken túl továbbra is szeretem a szerző stílusát, mert megvan a dinamikája, mindig van miről beszélni, gondolkodni, és olyan témákkal dolgozik, amelyek még sokáig az olvasóval vannak, és arra ösztökéli az embereket, hogy minél hamarabb beszéljék meg az olvasmányélményt egymással. Nézzétek csak meg ennek az ajánlónak a hosszát. 😀
Szóval olvassátok bátran, kíváncsi vagyok a véleményetekre. 🙂
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Mennyi szépet ad nekünk a tavasz! Színeke, illatokat és nem utolsó sorban az újrakezdés lehetőségét. Nem véletlenül nyílnak a virágok és borul díszbe a természet ebben az időszakban. Megmutatja nekünk, hogy a fagyos, szürke tél után is lehet, sőt kell is újra élni.”
„A barátok még a rossz dolgokat is képesek egy kicsit szebbé varázsolni.”
„Az élet kiszámíthatatlan. Sohasem tudhatjuk, milyen akadályokat gördít elénk.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: