Szerző: Renáta W. Müller
Cím: A lázadó
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 568
Egyszer még a legfelhőtlenebb gyermekkornak is véget kell érnie. Amina al-Hosani azon a napon válik brutális hirtelenséggel felnőtté, amikor apja közli vele, kijelölte számára a jövendőbelijét és hamarosan férjhez kell mennie egy idegenhez. Addigi gondtalan élete pillanatok alatt darabjaira hullik. Amikor egyre több titok kerül napfényre valódi származásáról és múltjáról, a szülőföld eddig biztosnak hitt talaja végképp meginog a lába alatt. Aminának szívszaggató döntést kell hoznia. Fejet hajt apja akarata, a család kívánsága és a tradíció előtt, vagy szakít addigi kiváltságos helyzetével, és új életet kezd egy idegen országban. Miként birkózik meg egy szigorú hagyományok között felnőtt lány a nyugati világ szabadosságával? Mi történik akkor, ha szívét követve, saját lelkiismeretével is szembe kerül? Lehet-e egyszerre két férfit szeretni?
Ez Amina igaz története két világ, három szív, hagyományok és előítéletek összecsapásáról.
„Nem hagyom, hogy mások döntsék el, mi a jó nekem, nem hagyom, hogy megbénítson a félelem. Járni fogom a saját utamat, döntéseket hozok, és vállalom értük a felelősséget.”
Nagyon szépen köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elküldte nekem ezt a kötetet. Az első könyvem volt az Írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szinte az összes könyve a kívánságlistámon szerepel, nem tudom miért nem olvastam eddig tőle. Miután befejeztem a kötetet, 2 gondolat futott át az agyamon.
Az egyik, hogy Renáta W. Müller zseniálisan ír, a másik pedig, hogy nem hiszem el, hogy véget ért a könyv.
A történet röviden:
Amina az Arab Emírségek uralkodócsaládjának a tagja. Hercegnőként él, és nevelkedik, és ahogy az ebben a kultúrában lenni szokott, egy előre elrendezett házasság küszöbén áll. Azonban Amina minden tiltakozása ellenére apja hajthatatlan, nem hajlandó elállni az esküvőtől, ezért a lánya szembe megy a neveltetésével, ellent mond az apjának, a kultúrának, és meghozza élete legnehezebb döntését. A kérdés csak az, hogy ezzel a döntésével eléri-e azt, amit szeretne, annak ellenére is, hogy egy lavinát indít el vele?
Gondolataim:
Ezt a könyvet képtelenség letenni. Humoros, szórakoztató, izgalmas, és kellően pikáns. Bepillantást enged az arab kultúrába, ahol a nők nem rendelkezhetnek a saját életükkel, szabadságukkal, de még a saját gondolatukkal sem. Megismerjük, hogy élnek a tehetősebb családok, ahol a szülők mindent megadnak a saját gyereküknek, ami pénzen megvehető, de még sincs semmi, ami az övék lenne. Ha lány gyermek születik a családba, akkor az elrendezett házasság borítékolható, és a legkisebb mértékben sem számít, hogy ehhez az érintett gyermek mit szól. Ez elől az élet elől menekül Amina.
A kötet elején Amina lázadásának vagyunk tanúi. Egy olyan nőként, aki a döntéseit szabadon hozhatja meg, el sem tudom képzelni, hogy min mehetett át Amina, vagy a hozzá hasonló arab nők nap, mint nap. Abszolút megértem a döntését, mert ha belegondolok, hogy még vásárolni sem mehetnék el díszkíséret nélkül, akkor én is lázadoznék, nem is kicsit. Szóval megértem, és tisztelem, mert volt bátorsága ezt meglépni.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre letehetetlenebbé a könyv, és úgy válik egyre pikánsabbá is. Nagyon szerettem a párbeszédeket, és a monológokat is, időnként hangosan felröhögtem. A szövegezése egyszerű, könnyen, gyorsan olvasható.
Több érzelmet is kiváltott belőlem ez a kötet. Először a hitetlenkedést és a döbbenetet, hogy az arab kultúrában mennyire nem számítanak a nők, mennyire nem hallathatják a hangjukat. Mintha érzések nélküli tárgyak lennének, akiket a férfiak birtokolnak. Majd a reményt, hogy Amina terve sikerüljön, véghez tudja vinni. Végül pedig a csodálkozás és az elismerés, hogy egy olyan lány, akit egész életében kiszolgáltak, minden kérését alkalmazottak lesték, és soha nem szenvedett hiányt anyagi javakban, milyen könnyen tud elrejtőzni a világ szeme elől, és mennyire egyértelműnek veszi, hogy ha meg akar élni, akkor dolgoznia kell. Komolyan, le a kalappal előtte.
Ahogy kezdett egyre izgalmasabb és erotikusabb hangot megütni a kötet, úgy lett egyre kevesebb és kevesebb oldal a végéig. Az utolsó fejezet pedig…. áááá, hogy lehet így vége? Azonnal olvasni szeretném a következő részt!! 🙂
Borító:
Nem voltam kibékülve a könyv elején a borítóval, és ha őszinte akarok lenni, akkor a történet végére sem barátkoztunk össze. Értem a mondanivalóját, csak szerintem annyival több potenciál lett volna ebben a könyvben egy tökéletesebb borítóhoz. A színei viszont nagyon tetszenek.
Azoknak a romantikus lelkű olvasóknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem rettennek meg a khm.. forró jelenetektől. 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)