Sziasztok!
Örömmel tudatom, hogy január 30-án, déli 12 óra magasságában megszületett a blog instagram oldala. 🙂
Még nagyon gyerekcipőben jár, ezért még nem nagyon van bejegyzés, de igyekszem ott is utolérni magam.
Ha van kedvetek, kövessétek. 🙂
https://www.instagram.com/fairypowderbooks/
(kép forrása: google)
Sziasztok!
Jó régóta nem írtam bejegyzést, elnézést attól, aki hiányolta. Annyi minden összejött januárban, hogy ha lehetne inkább visszamennék 2018-ba. 🙂
Ettől függetlenül a januárom a könyvek tekintetében nagyon jól alakult. Sikerült elolvasnom a Váratlan utazás első 5 könyvét (könyvenként 2 történet szerepel benne), valamint férjem ajánlására elkezdtem J.R.R.Tolkien: A Gyűrűk Ura trilógiát. 🙂 Januárban sikerült is elolvasnom az első részt. Nem egy könnyű olvasmány, annyira picik a betűk, hogy egy idő után már úgy érzem kifolyik a szemem, ezért nem úgy haladok vele, ahogy szeretnék. 🙂 A kettő között pedig megismertem Charlotte Bronte – Jane Eyre történetét. Ezt a könyvet mindenképpen olvassátok el, én nagyon szerettem.
Rendhagyó módon most nem fogok külön bejegyzést írni a Gyűrűk ura minden részéről, hanem ha elolvastam mind a három részt, akkor egy rövid összefoglalót terveztem, vagy esetleg egy összehasonlítást a könyvről és a filmről. Majd kitalálom. 🙂
Kivételesen most nem lesz Fénypont-Mélypont bejegyzés. Ne aggódjatok, nem szűnik meg, csak ha agyon ütnek sem tudnék választani a könyvek közül, amelyik „elvinné a Fénypontért járó aranyat”, mert mindegyiket imádtam, és bármikor újraolvasnám őket. 🙂 Mélypont meg nem volt, már ami a könyveket illeti. 😀
Februárban (hasonló lesz mint a január, úgyhogy nem tervezek be sok könyvet), mindenképpen szeretném befejezni Zsákosék történetét. 🙂
Egy kis lazításként pedig felírtam a listára egy régóta várt könyvet, mégpedig Livie történetét. 🙂 Ezért K.A.Tucker – Egyetlen kis hazugság című történetére esett a választásom. Már nagyon kíváncsi vagyok rá, amint elolvastam, hozom az értékelést. 🙂
Ti mit olvastok hétvégén?
(képek forrása: A Gyűrűk Ura saját, az Egyetlen kis hazugság: www.moly.hu)
Gyerekkorom kedvenc sorozata! Sőt, a felnőttkoromé is! Amikor főzök, takarítok, vagy ülök a gép előtt és photoshoppal dolgozom, akkor is szívesen indítom el a sorozat egyes részeit. (Csak úgy tudok hatékonyan dolgozni, ha valamilyen film, vagy sorozat megy „háttérzajként” 🙂 )
Amikor láttam a könyveket, kérdés sem volt, hogy elolvassam-e. 🙂 Szóval minden félretoltam, és nekiálltam! Az első 5 könyv vol a bírtokomban, könyvenként 2 történettel. Hiába tudtam, hogy pontosan mi fog következni, hogy az események hogyan követik egymást, képtelen voltam letenni, annyira magával ragadott. Tény, hogy a könyvbéli szereplők nem voltak olyan kedvelhetők, mint a sorozatbéliek, de ezen gyorsan túl tettem magam, mert akarva-akaratlan, ahogy olvastam a történetet a színészek arcát láttam magam előtt.
Nem fogom egyesével kivesézni a történeteket, mert szerintem nincs olyan ember, aki ne tudná ki az a Sara Stanley, Hetty King, vagy éppen Peg Bowen.
A történet Avonlea-ben játszódik, és leginkább a King család mindennapjait mutatja be. Azt látjuk, hogy boldogulnak a farmerek, mivel töltik az idejüket a gyerekek, hogyan oldják meg ügyes bajos dolgaikat, és miként terjed a falusi pletyka, mert ugye mindenki ismer mindenkit, és ez valahogy hozzá tartozik a falu életéhez. 🙂
Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, mert a gyerekkoromat idézi. Én is egy picike faluban nevelkedtem, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol nem lepődik meg senki, ha átviszel egy tányér süteményt a szomszédnak, még akkor is ha senkinek nincs születésnapja, ahol nyugodt szívvel rábízod az állataidat és a házadat a kollégádra, vagy a szomszédodra amikor elutazol nyaralni, ahol nem zárod az ajtókat, amikor elugrasz a boltba, mert tudod, hogy senki nem fogja kipakolni a házat.
Mosolyogva olvastam a hétvégi hímzőegyletről, amikor összegyűlik a falu apraja nagyja. A mai napig emlékszem, hogy milyen jól éreztük magunkat a kapu előtti padon (vagy előtte a füvön) üldögélve, hallgattuk nagyszüleink gyerekkori történeteit, babaruhát varrtunk, vagy játszottunk estig. Egészen pontosan a tehén hajtásig, mert ha jönnek a tehenek, akkor mindenki tudta, hogy itt a vacsoraidő. 🙂 Emlékszem, hogy amikor pl kukorica törésre került a sor, akkor összegyűlt a család, a szomszédok, és minden nap mentünk kukoricát törni, amíg mindenkié haza nem került. A földön ülve ebédeltünk, otthonról hozott kenyeret, szalonnát (finnyásabbak szendvicset 😀 ) Igaz, mi nem kötöttünk fogadást, mint Felicity. 🙂
A tanulmányaim miatt el kellett jönnöm szeretett szülőfalumból, és a koszos, büdös fővárosban, ahol alig van 1-1 fa, vagy füves rész, napi szinten hiányzik, hogy érezzem a friss levegőt, hogy biciklivel tudjak elmenni vásárolni, vagy csak az ideges autósok helyett a madarakat vagy az állatokat halljam. 🙂 Remélem hamarosan ez változni fog. 🙂 De erről majd egy másik posztban mesélek 🙂
Mindenkinek teljes szívből ajánlom a King család történetét. Olvassátok, hogy tudjátok milyen egy igazi családi és szomszédi viszony, olvassátok a gyerekkel, hogy megtudja milyen egy összetartó csapat, és olvassátok, mert megmutatja, hogy vidéken, önellátóként is lehet boldogan élni.
Így visszaolvasva inkább volt ez nosztalgia, mint könyv értékelő poszt, de remélem elnézitek nekem. 🙂 És ha szeretnétek, hozok még hasonló történeteket ami megmutatja milyen boldog is az élet vidéken. 🙂
(kép forrása: www.moly.hu)
Láttam egy képet, amin a következő szöveg állt:
„Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik tudván, hogy van élet a halál után.”
Na ezt nem hagyhatom szó nélkül. Szerencsésnek érzem magam, mert az esetek többségében sikerül olyan könyveket kiválasztani, amelyek pozitív élményeket hagynak maguk után. Így volt ez a 2018-as évben is. Azonban nem mindig van szerencsém, sokszor hiszek az 5 csillagnak, a jobbnál jobb értékeléseknek, és olyat csalódok a könyv elolvasása után, amelyek szintén mély nyomot hagynak bennem, csak negatív értelemben.
Összegyűjtöttem 5+1 könyvet a 2018-as évből, amelyekre nemcsak kár volt rászánni az időmet, de garantáltam nem mosolyognak a fák, amikor ránéznek ezekre a könyvekre.
Elöljáróban annyit elmondanék, hogy ez saját vélemény, nem szeretnék megbántani senkit! Lesz a listában olyan könyv, amiért az emberek kezüket-lábukat törik, hogy megszerezzék,és utána vitrinben tartják, annyira tetszik nekik, de én az életben ne lássan többet ezeket! 🙂
Szerintem ez a legbetegebb könyv, amit eddig olvastam. Az értékelésem is rövidebbre sikeredett a megszokottól, mert ha mindent leírnék, amire gondolok, lehet letiltanák nemcsak a blogot, hanem a facebook oldalamat is! 1 pszichopata, 2 elrabolt kislány, erőszak, kínzás, bántalmazás. Nem is akarom részletezni, sőt gondolni sem akarok rá!
Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/07/23/ker_dukey-_k_webster_pretty_stolen_dolls_ellopott_babacskak
Szintén rövid értékelést kapott. Egy sorozat harmadik része ez a történet, ami önmagában nem mentség arra, hogy a szegény fáknak így kellett végezniük. Hogy miről szól a könyv? Semmiről! Egy gyógyszerfüggő patológus (már ha jól emlékszem) és egy színész halomra öli az embereket, és szúrja ki a szemüket. Kb ennyi! Csak azért nem vágtam tűzre a könyvet, mert nem az enyém volt!
Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/03/20/john_sandford_szemet_szemert
Ennek a könyvnek annyira megfogott a borítója, hogy eldöntöttem, nekem ezt el kell olvasnom! Sok sok pozitív értékelés elolvasása után végre sikerült nekiállnom a könyvnek. Olvasás közben néha elkerekedett a szemem, néha fogtam a fejem, és sokszor (nagyon szokszor) gondolkodtam el azon, hogy miért is olvasom én ezt? De ha már belekezdek egy könyvbe, nem tudom abbahagyni, mert érdekel mi is tetszik ezen az embereknek. Az alaptörténet még jó is lenne, csak kellene valaki, aki jól meg tudja írni. Amúgy lesz belőle film is.. Örüljek? Megnézzem, hátha jó lesz? Nem tudom!
Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/07/04/josh_malerman_madarak_a_dobozban_178
Az értékelése a blogon 8,5 sor! 🙂 A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógiát nagyon szerettem! Szinte letehetetlen volt. Azt hittem ez a történet is nagyban kapcsolódik az előzőekhez. Hát valóban különlegesekről szól. De erre a könyvre még nem találtam meg a megfelelő szót, pedig júniusban olvastam.
Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/06/21/ransom_riggs_a_kulonlegesek_regei
Ez a könyv egy nagyon komoly, és nagyon súlyos témát dolgoz(na) fel, ez pedig az étkezési zavarok, de leginkább az anorexia. Borzasztóan nehéz egy ilyen történetet megírni. Jelen esetben sem sikerült sajnos tökéleteset alkotni. Hasonló történetre számítottam, mint pl a Sugar (Deirdre Riordan Hall), de még csak a közelében sem volt, szinte már depressziós lettem ettől a könyvtől.
Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/07/08/laurie_halse_anderson_jegviraglanyok_168
+1. Antoine Laurain: A piros notesz
Úgy voltam vele, hogy ha egy könyv Párizsban játszódik, akkor az rossz nem lehet! – Hah, én kis naív! – De, lehet rossz egy Párizsban játszódó könyv! Ez a könyv az élő példa rá! A történet unalmas, a fordítás borzalmas, a szereplők jelentéktelenek, és még sorolhatnám! De már így is sok időt pazaroltam erre az könyvre.
Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/11/09/antoine_laurain_a_piros_notesz_669
Szerencsére nem sokszor futok bele ilyen könyvekbe, ezeket is igyekszem minél hamarabb elfelejteni! 🙂
(borítóképek forrása: www.moly.hu)
Sziasztok!
Addig – addig keresgéltem, amíg rá nem bukkantam az idei – talán legfontosabb – programajánlóra. 🙂 Írjátok be a naptárba, hogy ne menjen feledésbe! 🙂
A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.
A férjem anyukájának a könyvespolcát már vagy egy milliószor áttúrtam. Azokat a könyveket amiket a cím, a borító, vagy éppen a fülszöveg alapján érdekesnek találtam, el is olvastam. Már a szoba ajtajából kiszúrom, ha egy újabb kinccsel bővül a gyűjteménye. Ez a könyv valamiért eddig nem tűnt fel, pedig minden bizonnyal ott volt. Az elmúlt néhány hétben viszont akár hányszor átléptem nála a küszöböt, ez a könyv volt amit legelőször megláttam. Olyan érzésem volt, mintha valami vonzana hozzá. Addig kerülgettem, amíg lemeltem a polcról. A férjem anyukája csak nézett, és mondta hogy nagyon szereti ezt a történetet, de mivel szöges ellentéte azokhoz képet amiket olvasni szoktam, eddig nem ajánlgatta. Ettől függetlenül vigyem el nyugodtan, adjak neki egy esélyt, maximum visszaviszem ha nem tetszik.
Én így is tettem. Hazahoztam, letettem a polcra és csak néztem, néztem, kerülgettem, de csak úgy éreztem, hogy valami húz a történet felé. Eljött a 2019-es év, és elhatároztam, hogy idén az összes olyan klasszikus történetet elolvasom, amiket már régóta kerülgetek. És ekkor letelepedtem a kanapéra, magam köré terítettem a takarót, és olvastam.
Nem egy bonyolult történettel rendelkező olvasmány, a nyelvezete miatt mégsem olyan egyszerű. Nem mindig volt lehetőségem a kezembe venni, de amikor igen, akkor elvonultam, csak a könyv és én (na meg egy bögre forró tea), és csak olvastam.
Az eleje, bár vontatott volt egy kicsit, és nem sok izgalommal szolgált, nekem nagyon tetszett. Jane-t szívből sajáltam, egy gyereknek sem szabadna ilyen családban (bár ezt nem nevezném családnak) élnie. Anyja, apja nem él, ezért az anyja testvére veszi magához. Az ő halálával a felesége „neveli” tovább a kislányt, de csak teher a számára, ezért megszegve a férjének tett ígéretét, Jane-t intézetbe adja. Minden bizonnyal ezzel tett a legjobbat a kislánynak, aki barátot szerzett, kapott enni, és tanult felnőtt lett belőle. 2 éve tanított már az intézetben, amikor új kihívásra vágyott, ezért nevelőnőként helyezkedett el Edward Rochester házában.
Jane magabiztos, felnőtt nővé érett, aki megtette amit rábíztak, viszont senki előtt nem hajtott fejet, és nem hagyta hogy úgy bánjanak vele, mint gyerekkorában. Jane és Mr. Rochester közötti párbeszédeken jókat mulattam, kiváltképp Jane szellemes válaszain. Ahogy az várható volt, gyengéd szálak kezdik fűzni Jane-t a munkaadójához, aki viszonozni is látszik ezeket az érzelmeket. Idáig gyakorlatilag lehetetlen volt félbeszakítani az olvasást, mert annyira magával ragadott a történet, hogy tudni akartam mi lesz a főszereplők sorsa.
Utána mintha valaki más folytatta volna a történetnek a megírását. Miután Jane elhagyta Edward Rochester házát, akkor már nemcsak vontatott, de idegesítő is lett a történet. Az új karakterek majdnem teljesen feleslegesek voltak. St. John kifejezetten idegesítő volt, ő volt az egyetlen, akit teljesen kihagytam volna a könyvből. Szinte fellélegeztem, mikor Jane végre észhez tért, és folytatta a számára kijelölt utat.
Ha ez az utolsó 150 oldal kimarad a történetből, akkor sem hiányzott volna. Nekem semmi pluszt nem adott. Ezt leszámítva tetszett a történet. Tetszettek a régi kifejezések, a megfogalmazások, a könyvben lévő cívódások. Csak azt sajnálom, hogy nem emeltem le a polcról hamarabb.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Sziasztok!
Nagyon Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! 🙂 Remélem idén is sok hasznos(nak ítélt) bejegyzést fogok tudni hozni.
Nem foglak benneteket a 2018-as statisztikákkal untatni, viszont örömmel látom, hogy egyre többen látogattok el a blogra! 🙂 Lassan egy éves lesz az oldal, eredetileg a könyvmoly barátnőimnek kezdtem el írni, mert egyszerűbb itt elmesélni miről szólt a könyv amit olvastam, mint telefonon bepötyögni! 🙂 Azóta örömmel látom, hogy napi szinten egyre többen olvassátok a bejegyzéseket! Remélem nem okoztam csalódást az értékelések minőségével idén sem! 🙂
Tavaly összesen 83 db könyvet sikerült elolvasnom, ami az én egyéni rekordom. Ahogy nézem a listát, örömmel látom, hogy elég sok műfajból sikerült válogatnom. Igyekeztem minden könyvről bejegyzést is írni. (Bár nem teljesen év elején jött létre a blog, ezért van ami kimaradt). Sok olyan könyvvel kerültem kapcsolatba ami maradandó nyomott hagyott bennem, és a mai napig eszembe jut. Ilyenkor nem győzöm elégszer megköszönni a kiadóknak, hogy lehetőséget adtak, hogy megismerjük ezeket a csodákat! 🙂 Nagyon sok újraolvasós könyv került a kezembe, viszont voltak olyanok is, aminél még mindig sajnálom a ráfordított időt. 🙂 De ez így van jól, nem tetszhet mindenkinek minden. 🙂
Nem szoktam fogadalmakat tenni, viszont ez az év ebben is kivétel lesz. ): 2019-re két dolgot fogadtam meg!
Az egyik, hogy az összes, itthon lévő olvasatlan könyvet el fogom olvasni, a másik pedig, hogy az évek óta halogatott filmeket idén meg fogom nézni! Mindet, kivétel nélkül! 🙂 Eddig egész jól haladok, egy klasszikus könyv az esti olvasmányom, és ma néztük meg barátnőmmel a Válaszúton című filmet, amit szintén régóta halogatok már.
Könyvek tekintetében az évet az örök klasszikusokkal kezdem, amiket eddig csak kerülgettem, de valamiért mindig találtam kifogást, miért kezdjem el „majd holnap.” Szégyen, nem szégyen, ezeket a könyveket eddig nem olvastam, de ezen már most igyekeztem változtatni.
A januárt L.M.Montgomery – Váratlan utazásának 1. részével kezdtem (ha mindet elolvastam, hozok egy rövid ismertetőt). A sorozat a mai napig nagy kedvencem, természetes volt, hogy a könyvet is elolvasom.
A Váratlan utazás első része után tegnap elkezdtem Charlotte Bronte: Jane Eyre című könyvét, ezután pedig (ha már a férjem annyira ajánlgatta 🙂 ) J.R.R.Tolkien: Gyűrűk Ura van terítéken. 🙂
Mondtam, hogy nagy klasszikusok 🙂
Hamarosan érkezem értékelésekkel, addig meséljetek, mi jót olvastok éppen? 🙂 Milyen könyvek lapultak a fa alatt?
Nem tudok elég hálás lenni, hogy itt voltatok velem idén, hogy időt szántatok a blogra, elláttatok jó tanácsokkal, segítettetek abban, hogy a blog átlátható, és élvezhető legyen! 🙂
Legyen nagyon boldog Karácsonyotok, pihenjetek sokat, ha időtök engedi olvassatok, és öleljétek meg a szeretteiteket.
Hamarosan újra találkozunk! 🙂
(kép forrása: saját)
Senki nem szeretne karácsony este egy reptéren ragadni egy viharban. Charlotte és Anthony számára ez maga a katasztrófa.
Charlotte hazafelé tart Angliába, miután egy szörnyű szakításnak köszönhetően élete legrosszabb félévén van túl. Anthonyt épp most dobta ki a barátnője, amikor a fiú meglepetésből kiment elé a reptérre.
Hirtelen ötlettől vezérelve a két fiatal egy önsegítő könyv utasításait követve nekivág a városnak.
Tedd túl magad az exeden 10 egyszerű lépésben!
Ez a romantikus kaland mindenkit magával ragad, aki képes átérezni az Empire State Building tetején kavargó hópelyhek varázsát, és aki már valaha is elgondolkodott azon, hogy az igaz szerelem nem ott várja-e a check in pult túloldalán.
1 karácsony
2 megtört szív
10 egyszerű lépés
24 óra
Ezt a történetet még ősszel ajánlotta Niki, a Könyvesem blog szerkesztője. Mivel karácsonyi történetről van szó, vártam a megfelelő pillanatot, hogy bele tudjak kezdeni. Ez a pillanat most el is érkezett, és annyira magával ragadott, hogy pillanatok alatt elfogytak az oldalak. Viszont ennek kizárólag a megfelelő időpont volt az oka. Ha nyáron, vagy akár ősszel fogom a kezembe, nem biztos, hogy ennyire magával ragadott volna.
Egy könnyed romantikus, téli történetről van szó egyszerűen nyomon követhető sztorival, és kiszámítható szereplőkkel. Nincs benne nagy csavar, nem is kell belelátni nagyon bonyolult dolgokat, emiatt gyorsan lehet vele haladni.
A történet egy repülőtéren kezdődik. Charlotte próbál hazajutni Angliába a szüleihez, azonban törlik a járatokat, és a reptéren ragad. Miután kidobta a pasija, ennél rosszabb karácsonyt el sem tud képzelni.
Anthony a barátnőjét várja, de mikor megjelenik a lány, akkor kiderül hogy nem ő az egyedüli lovag a barátnője életében. A találkozó egy heves reptéri szakításba torkollik.
A két főhősünket a saját szerelmi bánatuk hozza össze. Charlotte arra a bizonyos nagy eseményre vár, amit majd az unokáinak is mesélhet. Tévedésből a bírtokába kerül egy könyv, ami abban hivatott segíteni, hogy az ember hogyan tegye túl magát az exén. 10 lépés, és minden szép és jó lesz. Anthonyval pont emiatt a könyv miatt figyelnek fel egymásra. Tény, hogy ha hozzád vágnak egy könyvet, akkor nem nehéz nem felfigyelni az „elkövetőre”. 🙂
De karácsonykor egy reptéren mivel üsse el az időt az ember lánya, ezért Anthony segítségével bele is vág ebbe a 10 lépésbe, hátha beválik, és mindketten túljutnak az exeiken, valamint Charlotte is átéli azt a bizonyos nagy sztorit. Szóval nyakukba veszik a várost, és jobbnál jobb kalandokba keverednek.
A történet váltott nézőpontban íródott, így külön-külön is megismerjük a főszereplőinket. Megismerjük Anthony családját, átérezzük a gyászát, megtudjuk miért is bolyong karácsony este New Yorkban egy idegennel ahelyett, hogy hazamenne a családjához. Charlotte mesél az exéről, aki egy ősbunkó, és az első mondatból leszűrhető, hogy milyen naív is volt a lány.
A könyv borítója elvarázsolt, talán az egyik legszebb borító, amit idén láttam.
Néhány nappal karácsony előtt egy könnyed, kiszámítható romantikus limonádéra vágytam, és ezt 100%-ban megkaptam ettől a könyvtől. Viszont ezt nagyban elősegítette, hogy most fogtam a kezembe.
Mindenképp olvassátok el, akár a két ünnep közt is, higgyétek el, nagyon aranyos kis történet, ha a megfelelő időben fogjátok a kezetekbe. És ez a megfelelő idő. 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Sziasztok!
Addig addig kísérletezgettem, amíg megtaláltam a megfelelő süteményt Karácsonyra. Le is teszteltem, napokkal az ünnepek előtt is elkészíthető, mert minél több időt hagyunk neki, annál finomabb. 🙂
Ez a süti félúton van a csokiba mártott keksz és a linzer között. 🙂
Az eredeti recept:
https://receptneked.hu/edes-sutemenyek/csokoladeba-martott-keksz/
Ebből én a tészta receptet használtam fel:
A tepsibe tettem, megkentem a tojásfehérjével, és mindegyik forma tetejére szórtam egy kis barnacukrot.
Amikor kisültek a sütik, lekvárral összeragasztottam, és olvasztott csokival díszítettem. 🙂 Amikor meguntam a csokival molyolni, a maradékot megszórtam porcukorral. 🙂 Tányérra téve nagyon jól mutat egymás mellett.
Ha nem szeretnél Karácsony napján a konyhában sütögetni, akkor nyugodtan megcsinálhatod hétvégén is, sőt, a gyerekek is bevonhatók a díszítésbe. Karácsonyra „összeérnek” az ízek, és garantáltan isteni finom! Nálunk már nincs egy darab sem.
Vasárnap meg is sütök 2 adagot belőle, és elosztom a családban. 🙂
A sütemény mellé találtam egy tökéletes könyvet, ami pontosan beleillik ebbe az időszakba. De erről majd egy másik bejegyzésben mesélek részletesebben. 🙂
A kép saját, de még mindig nem vagyok profi ételfotós. 😀
