Gyerekkorom kedvenc sorozata! Sőt, a felnőttkoromé is! Amikor főzök, takarítok, vagy ülök a gép előtt és photoshoppal dolgozom, akkor is szívesen indítom el a sorozat egyes részeit. (Csak úgy tudok hatékonyan dolgozni, ha valamilyen film, vagy sorozat megy „háttérzajként” 🙂 )
Amikor láttam a könyveket, kérdés sem volt, hogy elolvassam-e. 🙂 Szóval minden félretoltam, és nekiálltam! Az első 5 könyv vol a bírtokomban, könyvenként 2 történettel. Hiába tudtam, hogy pontosan mi fog következni, hogy az események hogyan követik egymást, képtelen voltam letenni, annyira magával ragadott. Tény, hogy a könyvbéli szereplők nem voltak olyan kedvelhetők, mint a sorozatbéliek, de ezen gyorsan túl tettem magam, mert akarva-akaratlan, ahogy olvastam a történetet a színészek arcát láttam magam előtt.
Nem fogom egyesével kivesézni a történeteket, mert szerintem nincs olyan ember, aki ne tudná ki az a Sara Stanley, Hetty King, vagy éppen Peg Bowen.
A történet Avonlea-ben játszódik, és leginkább a King család mindennapjait mutatja be. Azt látjuk, hogy boldogulnak a farmerek, mivel töltik az idejüket a gyerekek, hogyan oldják meg ügyes bajos dolgaikat, és miként terjed a falusi pletyka, mert ugye mindenki ismer mindenkit, és ez valahogy hozzá tartozik a falu életéhez. 🙂
Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, mert a gyerekkoromat idézi. Én is egy picike faluban nevelkedtem, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol nem lepődik meg senki, ha átviszel egy tányér süteményt a szomszédnak, még akkor is ha senkinek nincs születésnapja, ahol nyugodt szívvel rábízod az állataidat és a házadat a kollégádra, vagy a szomszédodra amikor elutazol nyaralni, ahol nem zárod az ajtókat, amikor elugrasz a boltba, mert tudod, hogy senki nem fogja kipakolni a házat.
Mosolyogva olvastam a hétvégi hímzőegyletről, amikor összegyűlik a falu apraja nagyja. A mai napig emlékszem, hogy milyen jól éreztük magunkat a kapu előtti padon (vagy előtte a füvön) üldögélve, hallgattuk nagyszüleink gyerekkori történeteit, babaruhát varrtunk, vagy játszottunk estig. Egészen pontosan a tehén hajtásig, mert ha jönnek a tehenek, akkor mindenki tudta, hogy itt a vacsoraidő. 🙂 Emlékszem, hogy amikor pl kukorica törésre került a sor, akkor összegyűlt a család, a szomszédok, és minden nap mentünk kukoricát törni, amíg mindenkié haza nem került. A földön ülve ebédeltünk, otthonról hozott kenyeret, szalonnát (finnyásabbak szendvicset 😀 ) Igaz, mi nem kötöttünk fogadást, mint Felicity. 🙂
A tanulmányaim miatt el kellett jönnöm szeretett szülőfalumból, és a koszos, büdös fővárosban, ahol alig van 1-1 fa, vagy füves rész, napi szinten hiányzik, hogy érezzem a friss levegőt, hogy biciklivel tudjak elmenni vásárolni, vagy csak az ideges autósok helyett a madarakat vagy az állatokat halljam. 🙂 Remélem hamarosan ez változni fog. 🙂 De erről majd egy másik posztban mesélek 🙂
Mindenkinek teljes szívből ajánlom a King család történetét. Olvassátok, hogy tudjátok milyen egy igazi családi és szomszédi viszony, olvassátok a gyerekkel, hogy megtudja milyen egy összetartó csapat, és olvassátok, mert megmutatja, hogy vidéken, önellátóként is lehet boldogan élni.
Így visszaolvasva inkább volt ez nosztalgia, mint könyv értékelő poszt, de remélem elnézitek nekem. 🙂 És ha szeretnétek, hozok még hasonló történeteket ami megmutatja milyen boldog is az élet vidéken. 🙂
(kép forrása: www.moly.hu)