Szerző: Carissa Broadbent
Cím: The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 544
Fülszöveg:
Akár ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!
Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.
De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.
A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.
„(…) ha szeretsz valakit, az a leglehetetlenebb helyzeteket is segíthet túlélni.”
Jaaaaj de vágytam mostanában a fantasyre. Az egyik kedvenc műfajom, mégis elhanyagoltam az előző évben. Nem tudom miért, de ezen most változtatunk. Magam köré gyűjtöttem sok sok fantasyt, amiből szépen válogatok. Van közte romantikus, és romantika mentes is. Mindegyik fantasztikus, én pedig boldog vagyok. 🙂
Gondolataim:
Állítólag nagy hype van A kígyó és az éj szárnyai körül. Lehet, hogy barlangban élek (mondjuk az is igaz, hogy kb egy hónapja összesen 2 emberrel találkoztam….), de hozzám csak egy ajánló jutott el, ami után fel is került a kívánságlistámra a könyv. Majd Fortuna mellém állt, és a meglepetés nyereményem ez a kötet volt. Kerülgettem nagyjából két hétig, mert szilveszterre tartogattam. A 2024-es évet egy vámpír társaságában akartam búcsúztatni, és vele akartam köszönteni az új évet. 🙂 (nyugi, nagyjából normális vagyok… 🙂 )
Ah… Hol kezdjem? Szerettem, amennyire tudtam gyorsan elolvastam, és számolom a napokat, hogy mikor jutok el végre a folytatáshoz, ami már a polcomon várakozik. Egyetlen egy dolgot nem értettem ezzel a kötettel kapcsolatban. Tök jó, hogy van egy fogalomtár a könyvben, na de miért a végén? Én minden könyvnél hátralapozok az utolsó oldalig, pusztán amiatt, hogy lássam, hány oldal a könyv? Akkor tűnt fel, hogy a vége, valójában nem a vége. Szóval örülök a fogalomtárnak, de miért nem a könyv elején van?
Na de vissza a történethez. Főszereplőnk Oraya, az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott lánya. Aki történetesen ember, egy vámpírok által lakott birodalomban. Ha életben szeretne maradni, akkor kénytelen részt venni a Kejari versenyen számos vérszívó társaságában. A játékszabály egyszerű: a végén csak egy maradhat. Hiába hajt mindenki a győzelemre, be kell látniuk, hogy egyedül nem fognak boldogulni, ezért Oraya is szövetségre lép egy vámpírral. Raihn kegyetlen gyilkos, egy ellenséges házból. Hiába vonzódnak egymáshoz, a versenyt csak egyikük élheti túl.
Izgalmas volt a történet, engem nagyon gyorsan beszippantott. Mivel felfedeztem a „ki kicsoda” részt a könyv végén, így meg sem akasztott az olvasásban az hogy viszonylag sok név és fogalom van felsorakoztatva. Tetszett a világépítés, tetszettek a karakterek, és ami a leginkább tetszett, hogy nem a tipikus erotikus-vámpíros történetbe csöppentem, ahol 10 oldal után egymásnak esnek a szereplők.
Viszont ki kell emelnem, hogy vannak részek a kötetben, amelyek érzékenyen érinthetnek bizonyos olvasókat. Ez egy harcokkal, árulással, és véres jelenetekkel teletűzdelt fantasy, így aki kézbe veszi, az erre számítson, hogy nem egy léleksimogató olvasmányt fog a kezében tartani.
Mielőtt elkezdtem olvasni ezt a kötetet, azt gondoltam, hogy nagyrészt a Kejari körül fognak zajlani az eseménye. Ez így is volt, meg nem is. A hold fázisaira volt osztva a történet, ezzel együtt a kötet és a torna is, de végigkövetjük az egy-egy próba közötti időt is, ami nemcsak felkészülésből áll, hanem sokszor válogatott kínzásokból – pusztán a szórakozás kedvéért – a szereplőnk jellemfejlődéséről, amiből mondjuk nem volt sok, de mindenek előtt a három vámpírház hatalomért vívott csatájáról.
Nem unatkoztam egy percig sem, mert mindig történt valami, ami fenntartotta az érdeklődésemet. A végkifejletben voltak érdekes részek, bevallom nem mindennek értettem az okát, de bízom abban, hogy a folytatás választ a megválaszolatlanul maradt kérdéseimre.
Egy problémám volt ezzel a kötettel, bár igazából nem is azzal, hanem inkább Oraya-val. Értem én, hogy vámpírok között nőtt fel, minden pillanata a túlélésről szólt, karddal edzett és nem babával játszott gyerekként. De hogy miért kellett sokszor indokolatlanul úgy káromkodnia, mint egy kocsisnak?? Nem maga a káromkodás zavart, hanem pusztán az, hogy nem mindig éreztem indokoltnak. Komolyan, a vámpír pasik sokszor szofisztikáltabban fejezték ki magukat. 🙂 Ez egy kicsit megakasztott az olvasásban, és néhányszor szemforgatást eredményezett, de ezt leszámítva nagyon szerettem olvasni. Nagyon hiányzott már egy vámpíros fantasy.
A műfaj kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Emberi vérem és vámpírszívem volt. Neki pedig emberi szíve és vámpír vére. Egyikünknek sem volt helye a világban.”
„Hirtelen világossá vált számomra, milyen szörnyű érzés lehet, amikor valaki, akit szeretsz, elérhetetlen számodra, amikor teljesen tehetetlennek érzed magad, mert nem tudod megvédeni.”
„Nem szerettem az érzelmeket. Állandóan változnak, minden logikát nélkülöznek, és nem adnak módot arra, hogy beléjük süllyesszem a pengémet.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://maximkiado.hu/termekek/the-serpent-and-the-wings-of-night