John Green – David Levithan: Will & Will


covers_345988.jpg

Szerző: John Green – David Levithan
Cím: Will&Will
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 304

 

Will ​Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik.
A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

„Nehéz hinni a véletlenben, de bármi másban még nehezebb.” 

Ez a bejegyzés most lehet nem lesz népszerű. Nagyon vártam már, hogy sorra kerüljön ez a történet. Szeretem az LMBTQ történeteket, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is elolvasom, de csalódtam. A könyv olvastatta magát, könnyű volt vele haladni, de ennek ellenére untam. Az első 30-40 oldal után le akartam tenni, és csak azért nem tettem, mert sajnáltam volna, hogy megvettem, és nem olvasom el. (Ha kölcsön könyv lett volna, biztos nem olvasom végig)

A történet röviden:

Adott 1 Will Grayson (ő lesz az egyes számú), 1 Mini Cooper, aki nem is olyan mini, egy Jane nevű lány, egy tőlük távol élő, másik Will Grayson (ő pedig a kettes számú), és egy musical, ami az egész történetet átszövi. 

A 2 Willnek fogalma sincs a másik létezéséről, amíg egy véletlen folytán nem találkoznak egy Chicago-i khm… boltban. A kettes számú Will meleg, de titkolja. Mini Cooper is meleg, ő viszont világgá kürtöli.

Mini tehetséges focista, de emellett fejébe vette, hogy musicalt ír a saját életéről. 5 percenként szerelembe esik, és kb ilyen gyorsan csalódik is. Akkor maga alatt van, vigasztalhatatlan, majd jön egy újabb szerelem.

Gondolataim:

Komolyan, normálisan le sem tudom írni, hogy miről szólt ez a könyv, mert lényegében semmiről. A meleg, depressziós, mindent és mindenkit utáló Will levitt az életről.

Mini már az elején is nagyon sok volt. Olyan volt olvasni a gondolatait, mintha ezer légy zümmögne a fejem felett. A nem meleg Will Grayson pedig olyan semmilyen, hogy már idegesítő. Egy marionett bábu jutott róla eszembe. Akit kötélen rángatnak. Nincs egy saját gondolata, döntésképtelen, egyszerűen nem áll ki magáért. Akarva akaratlan az jutott eszembe, hogy remélem az én fiam nem ilyen lesz ha kamasz lesz.

Röviden összegezve egyik karaktert sem lett a szívem csücske.

Szerintem nem volt kellőképpen kidolgozva sem a barátság, sem az LMBTQ szál. Gondolom az elfogadáson lett volna a hangsúly, de nekem hiányérzetem volt olvasás közben.

Maga a történet két szálon fut, az egyikben a depressziós Will a főszereplő, a másikban pedig Jane, Mini és ‘ne szólalj meg és szard le’ Will. Az előzőnél konkrétan a szemem is belefájdult, ugyanis végig kisbetűvel volt írva. A nevek, a mondatok kezdőbetűje, minden. Rettenetesen zavaró volt. Olyan, mintha egy végtelen körmondat lett volna.

Röviden összefoglalva, nem tetszett sajnos. Lassan újra létre kell hoznom egy eladó/csere polcot, mert ezt a könyvet sem szeretném megtartani.

Borító:

Nem mondanám nagyon kreatívnak. 😀 2 pasi vidáman ül a fűben. Nyilván ők lennének a 2 Will Grayson, de nekem semmilyen pluszt nem a történethez a 2 borító.

 

Sajnos ezt a könyvet nem tudom jó szívvel ajánlani, mert nekem sem adott pozitív olvasásélményt.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Alex Michaelides: Néma tanú

covers_551964.jpg

Szerző: Alex Michaelides
Cím: Néma tanú
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Műfaj: pszichológiai thriller
Oldalak száma: 350

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak labirintusába vezeti… Olyan igazságot kutat, amely azzal fenyeget, hogy őt magát is felemészti.

 

 

„Csak a gyávák árulják el azokat, akik szeretik őket.”

Ez a könyv, te jó ég! Le vagyok döbbenve. Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre, a végén ezzel a csattanóval, abszolút nem.

A történet röviden:

Alicia Berenson festőművész 6 évvel ezelőtt meggyilkolja a fényképész férjét. A gyilkosság után némaságba burkolózik, a pszichiátriai osztályon kezelik. Egy új orvos, Theo Faber eltökélt szándéka szóra bírni, ehhez olyan eszközöket is használ, ami már jócskán meghaladja a hivatása engedte kereteket. Megszállott nyomozásba kezd, sorra keresi fel azokat a személyeket, akik ismerték Aliciát, és segíthetnek megérteni a némaságának az okait.

Mindeközben a saját életét is igyekszik a normális mederben tartani. Ahogy egyre inkább belemerül Alicia életébe, úgy esnek ki a csontvázak a szekrényből.

Gondolataim:

Egy tökéletes pszichológiai thrillert tart a kezében az olvasó. Lassan indul a történet, mégis nagyon olvasmányos, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, és borzolja az idegeit. Személy szerint már én is elkezdtem elméleteket gyártani a miértekre, de mondanom sem kell, hogy vakvágányra futottam.

A történet során egyszerre vagyunk jelen a múltban, Alicia naplójának köszönhetően, illetve a jelenben. Megismerjük a gyerekkorát, és szépen lassan fény derül a némaságának okára is. 

A történetben nagyon sokáig nem értettem, hogy ha Alicia köré épül a kötet, akkor miért is olyan fontos nekünk Faber magánélete. Természetesen erre is megkapjuk a választ a történet során.

Ez a kötet egyszerűen letehetetlen, bár a hangulata nyomasztó. Vannak benne számomra abszurd részek is, példának okáért megemlíteném Faber megszállott nyomozását. Ez a szál egy kicsit elrugaszkodott a normalitás talajától, biztos vagyok benne, hogy egy pszichoterapeuta nem végezhet magánnyomozást a betege után. 🙂

Az olvasás során végig ott motoszkált bennem, hogy vajon miért olyan megszállott Faber, miért tér el a szerző a fő gondolatmenettől, és miért is olvasok én az orvos életéről? 

Aki szereti a nyomasztó, csontig hatoló pszichológiai thrillereket, annak ajánlom ezt a kötetet, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog 🙂

Borító:

Nem lett a kedvencem ez a borító, de a mondanivalója illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

 

covers_478411.jpgSzerző: Frances Hodgson Burnett
Cím: A titkos kert
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020. (ebook)
Műfaj: ifjúsági irodalom, gyerekkönyv
Oldalak száma: 160

Évtizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

 

 

 

„Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!”

 

Én még csak most találkoztam ezzel a könyvvel, és most, hogy befejeztem, sajnálom, hogy kamasz koromban nem tudtam a létezéséről. Nagyon aranyos történet, amit mindenkinek érdemes elolvasni, akár hisz a varázslatokban, akár nem. 🙂

A történet röviden:

Kitört a kolera, és az elkényeztetett kislány, Mary Lennox árván marad. Miután felfedezik, hogy egyedül maradt egy kihalt házban, az egyik rokona magához veszi, azonban a nevelésében nem kíván részt venni. Mary az idegen helyen nem tud magával mit kezdeni, elkényeztetett, magasan hordja az orrát, és mivel egész életében kiszolgálták, ezért a saját ruháit is csak segítséggel tudja felvenni. Azonban Martha, az egyik alkalmazott szépen lassan megismerteti a való világgal, és az őt körülvevő környezettel. 

Mary egyre több időt tölt a friss levegőn, napról napra többet játszik, ugrál, és szépen lassan elkezd hízni is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a kert, a virágok, és a természet iránt, amiben Martha testvérében, Dickonban társra lel. A gyerekek egy varázslatos titkot őriznek, amibe csak 2 embert avatnak be: egy beteg kisfiút, és az idős kertészt.

A gyerekek hisznek abban, hogy a titkos kertjüket varázslat lengi körül, ahol meggyógyul a test és a lélek, ahol új erőre kap ember, állat és növény, és ahol bármi lehetséges, ha igazán akarja az ember.

Gondolataim:

Gyönyörűen megírt történet a barátságról, a hit erejéről, és a varázslatról. A szóismétlések ellenére nagyon szívesen olvastam a történetet, és biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni az elkövetkezendő években.

Egy gyerekkönyvről van szó, de nekem mégis többet adott, mintha egy önsegítő könyv tömény filozofálását olvastam volna. Hittem a természetben, szívem szerint azonnal mentem volna ki én is a kis kertecskémbe, hogy gondoskodjam a növényeimről. (megjegyzés: kb 3 hétig szakadt az eső, az első próbálkozásnál bokáig süllyedtem a sárba :/ ). Napos idő hiányában csak az ablakból figyeltem, ahogy erőre kap az ősszel elültetett rózsahajtás, ahogy nyílik a szegfű, és az írisz.

Egyszerűen léleksimogató ez a történet. Ha hiszünk magunkban, és a varázslatokban, akkor tényleg képesek vagyunk bármire. 

Fontos megemlítenem a főszereplőink jellemfejlődését a regény során, az idegesítő, mindig mogorva, elkényeztetett kislány hogy ismeri meg a természet erejét, és hogyan hat ez a természetére. Vagy a barátság erejét, ami képes 10 évnyi rossz szokást elfeledtetni néhány hét leforgása alatt, és visszaadni az élet utáni vágyat.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőttnek és gyereknek egyaránt ezt az aranyos kis történetet. Én biztos, hogy újra fogom olvasni.

(Nagyon sok borítója van a könyvnek, nekem a fenti a kedvencem) 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Trish Cook: Éjjeli napfény

covers_485934.jpgSzerző: Trish Cook
Cím: Éjjeli napfény
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 222. 

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

„Ahol van szándék, ott van megoldás is”

Az Éjjeli napfény még 2018-ban jelent meg a Maxim kiadó gondozásában, és rendhagyó módon én sokkal hamarabb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet a kezembe vettem volna. Ennek okát nem is keresem, de úgy érzem most volt itt az ideje elolvasni. 

A történet röviden:

A főszereplőnk Katie Price, a 17 éves kamasz, aki egy olyan ritka genetikai betegségben szenved, aminek következtében a legapróbb napsütés is halálos lehet a számára. A nappalokat a szobájában tölti, csupán két, hozzá közel álló személy van (az orvosát leszámítva) akivel a mindennapjait tölti. Az egyik az apja, a másik pedig a legjobb barátnője, Morgan. Egyetlen szórakozása, hogy éjszakánként a vasútállomáson gitározik. Mivel napközben nem hagyhatja el a házat, ezért magántanulóként végezte el a középiskolát, az osztálytársaival hosszú évek óta nem találkozott. Így nem ismerheti Charlie Reed sem. Katie viszont mindent tud a fiúról. Az ablakban ülve figyeli ahogy minden nap elhalad a házuk előtt.

Egyik éjszaka váratlanul összefutnak a vasútállomáson, és bár Katie gyakorlatilag hazáig menekül tőle, Charliet nem olyan egyszerű lerázni. Itt kezdődik az ő történetük.

Gondolatok:

Katievel nagyon együtt tudok érezni, ugyanis gyerekkoromban szinte az egész nyarat a házban töltöttem. Kora reggel és este, amikor már nem tűzött a nap, akkor kimehettem. Nagyon fehér bőrű vagyok, a legerősebb naptej sem képes megakadályozni, hogy akár az árnyékban is rákvörösre égjek. A tavasz első napsugaraitól is képes vagyok olyan pirosra égni, mint az érett paradicsom.

Talán emiatt is állt hozzám olyan közel ez a történet. Charlie kreativitása, és kitartása nagyon tetszett. Az unalmas hétköznapokat képes volt feldobni jobbnál jobb programokkal, hogy Katie érezze, hogy nem marad ki semmiből. Ő és Morgan, aki Katie egyetlen barátja, és aki elfogadja a betegségével együtt, voltak a kedvenc karaktereim. De itt megemlíteném Katie apját, aki miután egy balesetben elvesztette a feleségét egyszerre volt apa és anya, Katie barátja, támasza, és maga mögött hagyta a munkáját, a szenvedélyét, hogy a lánya mellett legyen.

Katieben viszont csalódtam, mert a felelőtlenségével megpecsételte a saját sorsát. Azt várta, hogy felnőttként kezeljék, mégis gyerekként viselkedett.

A könyv vége nagyon megviselt, egészen konkrétan zokogtam rajta. Mondjuk a filmen is.

Borító:

Nem igazán rajongok a filmes borítókért, mert nekem nem adnak semmi pluszt, így ennek a borítónak sem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

 

Aki szereti a megható történeteket, annak csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Csak azt sajnálom, hogy nagyon rövidke volt. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Hazai szerzők, akiknek a könyveit szeretném elolvasni

4866f13867d8f928dd87ecd7ae71a7b7.jpg 

Sziasztok!

Aki követi az oldalt, az tudja, hogy igyekszem minél több hazai szerző munkásságát megismerni, a könyvét elolvasni. Mert igenis vannak kiváló tehetségű szerzőink.

Most összegyűjtöttem 5 olyan szerzőt, akik könyvei mindig felbukkannak előttem, akár a facebook-on, akár a molyon, de még sajnos nem volt szerencsém kézbe venni egyik kötetüket sem. Viszont szeretném minél több magyar szerző könyvét a polcomon tudni. Már szépen alakul a „magyar polc”. 🙂 

1. Marilyn Miller (NewLine Kiadó)

Az írónőre még a barátnőm hívta fel a figyelmemet még évekkel ezelőtt. Nincs mentségem, hogy miért nem olvastam még tőle, de igyekszem minél hamarabb bepótolni.

2. Ruby Saw (Book Dreams Kiadó)

Ez a név egészen addig ismeretlen volt a számomra, amíg nem láttam Cinti (Papírra vetett gondolataim) videóit először instán, majd a youtube-n. Cinti olyan lelkesen beszélt Ruby Saw-ról, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 🙂

3. B.E.Belle (Álomgyár Kiadó)

A szerzőt már követem egy ideje a közösségi médiában, és annyira szimpatikus, a könyveinek borítói pedig annyira gyönyörűek, hogy egyszerűen muszáj, hogy egyszer a polcomon legyenek, és kézbe vegyem, elolvassam őket.

4. Abby Winter (NewLine Kiadó)

Az írónőre szintén a barátnőm hívta fel a figyelmemet korábban. Arra már nem emlékszem, hogy melyik könyvét olvasta, de arra igen, hogy elismerően beszélt róla. Szóval mivel bízom a barátnőm ízlésében, nem kérdés, hogy nekem is olvasnom kell az írónőtől. 🙂

5. Szabó Tamás (Maxim Kiadó)

A szerző könyvének van egy facebook csoportja, amiben benne vagyok, és egyre inkább felkeltik az érdeklődésemet az ott olvasható bejegyzések. A Dream válogatás könyveket imádom, a borító nagyon szuper, és a Maxim kiadóban még nem csalódtam. Szóval igyekszem minél hamarabb beszerezni a szerző könyvét is. 

 

Lesz még hasonló bejegyzés, mert miután megírtam ezt a mostanit, egyből ki is tudtam volna egészíteni jó pár újabb szerzővel, de akkor nagyon hosszú lett volna a bejegyzés.

Szóval folyt.köv. hamarosan. 🙂

 

(kép forrása: pinterest)

Rachael Lippincott – Két lépés távolság

covers_544598.jpg Szerző: Rachael Lippincott
Cím: Két lépés távolság
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom, ifjúsági irodalom
Oldalak száma: 272

Nemsokára a mozikban Haley Lu Richardson és a Riverdale dögös bandavezérét játszó Cole Sprouse magával ragadó főszereplésével!

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

 

A film:

Rendhagyó módon most nem a könyvvel fogom kezdeni a bejegyzést, hanem a filmmel, ugyanis ezt láttam először. Nem vagyok nagy rajongója az adaptációknak, de valahol éreztem, hogy ezt meg kell néznem. A férjem éppen úton volt Németországba munka ügyben (ez még tavalyi történet), én itthon voltam egyedül, szóval el is kezdtem nézni. Kivételesen tetszett a film, jó volt a szereplőválogatás, az események követték a könyv főbb pontjait.  Röviden: ajánlom mindenkinek. De készüljetek sok papírzsepivel.


A könyv:

A borító:
Nem szeretem a filmes borítókat, de ez valamiért mégis megérintett. Azt szokták mondani, hogy egy kép többet mond 1000 szónál, és jelen esetben is ez a helyzet. Semmi extra nincs ebben a borítóban, mégis vonza a tekintetet, és elgondolkodik az ember, hogy az a 2 fiatal, akik egymással szemben ülnek, vajon mire gondolhatnak abban a pillanatban? 

A történet röviden:
A történetünk egy kórházban játszódik, ahol sajnos Stella már visszatérő vendégnek számít, ugyanis 6 éves korában CF-el diagnosztizálták. Ez a betegség a tüdőt támadja meg, a szervezet a normálisnál lényegesen több nyákot termel. Ezzel a betegséggel küzd tehát Stella is, aki új tüdőre vár, és minden esélye megvan arra, hogy megkapja, ezáltal kap egy kis plusz időt egy normális életre. Stella kontrollmániás, mindent irányítani szeretne, listája van a teendőiről, és csak akkor érzi magát komfortosan, ha minden pontot ki tud pipálni, és ha minden rendezett körülötte. Ha már a betegségét nem tudja irányítani, az élet többi területén igyekszik kontrolt tartani. Egy valamire nem számít, hogy találkozik Willel, aki szintén CF-es, de mindezek mellett B.cepaciával is diagnosztizálták, tehát még véletlenül sem mehetnek egymás közelébe, mert azzal Stella elveszítené az összes esélyét az új tüdőre. De mint tudjuk, az ész hiába sorakoztat fel racionális érveket, ha a szív felülbírálja azokat.

Szereplők:
Stella, mint ahogy már említettem, kontrollmániás, akkor érzi jól magát, ha irányítani tudja maga körül a dolgokat, és ha minden rendezett. Kicsit magamra ismertem olvasás közben, mert én is ilyen vagyok. 🙂 Egy youtube csatornán keresztül mondja el az embereknek, hogy mivel is jár a betegsége, ezáltal segítve a sorstársait a mindennapokban. 

Poe, Stella legjobb barátja, szintén a kórházban tölti a mindennapjait. Nagyon szerettem az ő karakterét, igazából ő volt a kedvencem. Mindenkinek ott volt a családja, vagy a barátai, akikre számíthatott, de Poe egyedül volt. Szinte csak Stella volt neki, mégsem panaszkodott soha. Örült annak, amije van, önzetlen, tiszta szívű srác.

Will az örök lázadó. Nem foglalkozik a betegségével, elengedte az életet. A mának él, nem gondol a holnapra. Bejárta a leghíresebb kórházakat, nincs gondja a pénzre, mégsincs gyakorlatilag semmije. Egészen addig nem értékeli az életet, és a lehetséges holnapot, amíg nem találkozik Stellával.

Gyönyörű történet, rengeteget sírtam rajta. Nemcsak a betegséggel kell megküzdeniük a szereplőknek nap mint nap, hanem a gyásszal, a család, és a barátok hiányával is. Nem tudnak emlékeket gyűjteni a kamasz korukból, mert tizenévesen több időt töltenek kórházban, mint a családdal, és a barátokkal. Ahogy Stella fogalmazott, 12 éves korukra szinte már orvosok.

A könyv végén teljesen ledöbbentem, az ugyanis kimaradt a filmből. Igazából legbelül értem, hogy kellett egy apró reménysugár mindenkinek, de valahogy nem illett oda. Mintha nem tudta volna mivel lezárni a szerző a történetet.

De ezt leszámítva nagyon szerettem a könyvet is és a filmet is. Nemcsak 5 csillagra értékeltem, hanem még kedvenc is lett. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)