Szerző: Stian Skald
Cím: A lelkek kútja
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 169
Fülszöveg:
Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.
Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?
„Annak aki az igazságot kutatja, sokszor igen zord helyeket kell megjárnia.”
Nagyon vártam már ezt a részt, és ahogy befejeztem az elsőt, rögtön el is kezdtem A lelkek kútja című kötetet. Stian Skald magasra tette azt a bizonyos lécet az első könyvvel, emiatt nagyon nagy elvárásaim voltak. Hálásan köszönöm, hogy elolvashattam a könyvet.
AZ ELSŐ RÉSZRE VONATKOZÓAN SPOILERT TARTALMAZHAT!!
Gondolataim:
Azon gondolkodom, hogy mennyien tiltakoznak kézzel-lábbal a magánkiadásban megjelent könyvek ellen. Bevallom nekem egészen addig nincs problémám vele, amíg minőségi kötetet veszek a kezembe. Akkor engem annyira nem tud érdekelni, hogy hogy jelent meg, a lényeg, hogy megjelent. 🙂 Na de hogy miért hoztam fel így nyitásként ezt a témát? Azért, mert ahogy a kötet végére értem, akkor szembesültem vele, hogy ez a kötet is magánkiadásban jelent meg, amit én meg nem mondtam volna. Szóval akik előítélettel fordulnak a magánkiadás felé, ne tegyék, mert ahogy a jelen példa is mutatja, minőségi könyvek is meg tudnak jelenni így. 🙂
No de a könyv. Már a kezdés letette az alapjait egy pozitív olvasási élménynek, ugyanis egy naplóbejegyzéssel indítunk, amiben Maugis naplójából olvashatunk egy részletet, ami történetesen összefoglalj a sorozat nyitó részét. Ezt követően egyből belecsapunk a lecsóba, ugyanis a szereplőink megtalálják az Aranyvárost, de nem éppen abban a formájában, ahogy arra számítottak. Különleges lényekben most sem szenvedünk hiányt, amint a föld mélyére száműzi őket egy csapat repülő fenevad, máris mélységlakókkal találják szembe magukat, majd egy gnóm rémisztő házikedvence akarja felfalni szereplőinket. Az igazi kaland viszont még csak most kezdődik, mert ahelyett, hogy megpihennének, és örülnének, hogy a kitűzött céljuk végére értek, egy kezdődő háború küszöbén találják magukat.
Szerettem, szerettem, de valami hiányzott. Talán az első kötetben lévő harcok izgalma. Megvolt ebben a kötetben is, sőőőt, ahogyan véget ért ez a rész, biztos vagyok benne, hogy a harmadik is bővelkedik majd vérontásban. De mégis valahogy másabb volt ez a kötet. Olvashattátok már tőlem többször, hogy én úgy gondolok egy egymáshoz kapcsolódó sorozat második kötetére, hogy az az összekötő elem az izgalmas bevezető, és a katarzis előtt. Jelen esetben pedig ezt a feladatát tökéletesen ellátta A lelkek kútja.
Az új szereplők érkezésével színesítette a különös lényeket felsorakoztató palettát a szerző. Csodálattal adózom azelőtt, hogy ez a kötet is mindössze 169 oldal, de mégis belefért egy rejtélyekkel övezett világ, varázslók, különös és veszélyes lények, egy idegesítő fogoly, harcok, gondosan kidolgozott szereplők, és mindez úgy, hogy sem elnagyolva nem volt egyik szál sem, de nem is csapongtunk a eseményekben. Minden egyes jelenetnek pontosan megvolt a helye, mindenben megvolt a logika, úgy pörögtek az események, mintha egy filmet nézne az ember. Annyi minden belefért ebbe a kis kötetbe, amire nem is számítana az ember, ha megnézi a hosszúságát, mégsem volt zsúfolt. Sőt, ahogy korábban említettem, nekem még egy kis csatározás elfért volna a lapokon. Bennem egy pici hiányérzet maradt, de már folytatom is a harmadik kötettel, mert szerintem abban vár rám az amit ebből a kötetből hiányoltam.
Az pedig, hogy egy ilyen világot, ilyen szereplőkkel, eseménysorozattal, logikus, és összefüggő történetvezetéssel megalkotni csak egy kivételes tehetséggel rendelkező szerző tud, most bizonyítást nyert! De most komolyan, honnan jött ez a történet? 🙂 És ahogy a kötet végére értem, úgy értelmet nyert a borító is, minden apró részletével együtt. Na jó, megyek, olvasom a folytatást. 🙂
Továbbra is azt mondom, hogy aki egy izgalmas, kalandos, és romantika mentes fantasyt keres, akkor megtalálta.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Természetük más és más, de ami minden lélekre igaz, hogy képes szárnyalni.”
„A mágia határtalan, és nem ismer halandók alkotta szabályokat.”
„A mágia nem egy kötött dolog, hanem egy végtelen tenger, melynek ismert határait csupán néhány vakmerő hajós feszegeti.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: