Szerző: Cassandra Clare
Cím: Az angyal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 468
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
Jaj de nagyon kellett már nekem egy fantasy könyv. Ez a sorozat már nagyon nagyon régóta a polcomon van, A végzet ereklyéi sorozattal együtt. Azokat a könyveket olvastam, nagyon szerettem, és nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy miért nem kezdtem el hamarabb a Pokoli szerkezeteket.
Amikor egy molyos kihíváson megláttam, hogy ezt a 3 kötetet kell elolvasni, nem is haboztam, eljött az én időm. Akkor tudtam olvasni, amikor aludt a kisfiam, de majdnem fizikai fájdalmat éreztem, amikor félbe kellett hagynom, annyira beszippantott a cselekmény. 😀
A történet röviden:
Tessa a bátyja után megérkezik Angliába, de maga is meglepődik, amikor 2 idegen várja őt az állomáson, akik a bátyja kérésére mentek ki elé. Azonban gyorsan rá kellett döbbennie, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még ő maga sem. Amikor az eddig rejtett képességei felszínre törnek, akkor kerül igazán veszélybe.
Az Árnyvadászok személyében megmentőire talál. Befogadják magukhoz, egymás segítségére vannak, de arra egyikük sem számít, hogy számukra ismeretlen veszély fenyegeti őket. Együttes erővel szállnak szembe a gonosszal.
Gondolataim:
Nem véletlen, hogy a fantasy műfajnak köszönhetem a könyvmolyságomat. Ez a kötet sem okozott csalódást. Izgalmas volt, fordulatos, és letehetetlen. A szereplők közül szinte mindenkit sikerült megkedvelnem, kivéve Jessamine-t. Ő már az első mondatától kezdve ellenszenves volt, és még a könyv végére sem sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk egymással.
Az abszolút kedvenc karakterem Jam volt. Kedves, gondoskodó, és elhivatott harcos annak ellenére is, hogy milyen keresztet cipel a vállán. Willhez fűződő kötődése is tetszett, bár Will-t néha megcsapkodtam volna, de úgy istenigazából. 😀
Ha már Will… Egyik pillanatban elolvadok tőle, két mondattal később pedig az agyvérzés kerülget. 😀 Sokszor Lokira emlékeztetett. A külvilág felé igyekszik az ellenszenves énjét mutatni, de amikor egy pillanatra leomlanak a falak, akkor mégis kiderül, hogy szerethető karakter.
Nagyon tetszett a történetvezetés. A fő szálra szépen fel vannak építve a mellékszálak, kapunk is információt, de mindig van egy kis rés, ami miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni, hogy megtudjuk a kérdésünkre a választ. A Magiszter kiléte engem személy szerint meglepett, az olvasás során hagytam magam tévútra csalni.
Tessa karakterét is megkedveltem. Ő nem a tipikus tinit testesíti meg. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mindig sikerült felállnia. A könyvek hű társai, nem futamodik meg a nehéz helyzetek elől, és az önzetlensége is példaértékű.
Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. 🙂 Tényleg nem tudom, hogy miért halogattam ennyi ideig a történet elolvasását. Ajánlom minden fantasy kedvelőnek ezt a sorozatot.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Szerző: A. M. Jenkins