2022-09-25 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Fény a dombok mögött
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 304

A Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico.
Juliettát a vaksága, Rékát a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén keresztül, az ő szemszögükből.
Az új, bővített kiadásban Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.

„A szíveddel láttad őt. A lelkeddel érezted. A hangokkal bármikor szólhatsz hozzá…”

Bauer Barbara legújabb könyve sokaknak ismerős lehet, ugyanis korábban Vakrepülés címmel már megjelent, a Fény a dombok mögött pedig ennek a könyvnek a kibővített, átdolgozott változata. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy megjelenés után elküldte nekem.

A történet röviden:

Julietta egy olasz kisvárosban él a szüleivel. Gyönyörű énekhangja mindenkit elvarázsol, a zongorajátéka édes, mint a méz. A szülei üzletében segít ahol tud. Életvidám, soha nem panaszkodik, pedig a körülötte lévő világot nem látja. Vakon született.

Réka egy ejtőernyős balesetből tér magához a kórházban. A csodával határos módon túlélte a zuhanást. Azonban a balesete kellett ahhoz, hogy kinyissa a szemét, és mélyen magába tudjon nézni. Amikor egyre különlegesebb dolgok történnek vele, akkor szakemberhez fordul, hogy megértse az őt körülvevő eseményeket.

A két lány története egy ponton összekapcsolódik. Akkor megértjük az események alakulását, és választ kapunk a miértekre is.

Gondolataim:

Ez a történet egy utazás az emberi lélek legmélyére, ahol a főszereplőnk a vele történő szokatlan események okait szeretné megérteni, és a kérdéseire választ kapni. Én nem vagyok a lélekvándorlás nagy szakértője, de kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Viszonylag hamar rá is jöttem, hogy mi a kapcsolat Réka és Julietta között. De ez annak köszönhető, hogy Bauer Barbara ismét olyan szépen fűzte össze a szálakat, lépésről lépésre vezette rá az olvasót a megoldásra.

A történet magával ragadott, könnyű volt olvasni, és amíg a szereplőinkkel utaztam, addig nagyon sokszor eszembe jutott, hogy napjában mennyi panasz hagyja el egy ember száját. Panaszkodunk, ha túl meleg van, azért is ha túl hideg. Panaszkodunk, ha kihűl a kávé, ha sáros az út, és még sorolhatnám. De itt van Julietta, aki vakon született, a szülővárosát, de még csak a szülői házat sem nagyon hagyta el, mégis tudott örülni minden apró részletnek, amivel a mindennapokban találkozott. Nem a szemével látott, hanem a szívével, és az angyalok hangján közvetítette a lelkében megszülető érzéseket. Példamutató személyiség mindenki számára.

De itt van Réka is, akinek meg van mindene. Nagyon küzdeni sem kellett érte, csak elvégezni a kötelező iskolákat, hogy majd át tudja venni a stafétabotot a családi gyógyszertárban. A jövője már kicsi korától kezdve el volt rendezve, ő mégsem volt boldog, mert ezt az életet nem érezte sajátjának. Az álma a repülés volt, utasszállítót szeretett volna vezetni, de én úgy érzem (és ő is), hogy nem küzdött eléggé. Van az a pont, amikor nem másoknak kell megfelelni, hanem a saját utunkat kell járni, még akkor is, ha ez az út rémisztőnek tűnik, és sok buktatót ígér. Számomra Réka is egy olyan karakter, akiből meríthet az olvasó.

Mind a két lány tanított valamit. Nekem legalábbis biztosan. Biztos, hogy a saját életünket éljük? Miért akarunk mindenáron megfelelni másoknak? Miért nem a saját álmainkért küzdünk, és miért éljünk inkább mások álmait?

Rékának köszönhetően meghoztam olyan döntéseket, amelyeket biztos, hogy még sokáig halogattam volna. Juliettának hála pedig észreveszem az olyan apróságokat, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Ráadásul elkezdtem zongorajátékokat hallgatni, ami eddig soha nem fordult elő velem, és azt kell mondjam, hogy valóban nyugtató hatása van. Egészen addig, amíg végig nem olvastam a könyvet hallgattam a zenét, de olyan kellemes hangulatot idézett, hogy szeretném bevezetni a mindennapokba. 🙂

Ismét egy olyan élményt kaptam az Írónőtől, amit viszek magammal, és igyekszem hasznosítani a tanultakat. Bauer Barbara csodálatosan adja át a szereplőink érzéseit, megnevettet, könnyekre fakaszt, fogja a kezed, és tanít. Terel a saját utad felé. Nem tudok elég hálás lenni ezért a történetért. Köszönöm!

„A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”

Borító:

Gyönyörű, mint az összes Bauer Barbara könyv borítója. A színek beszédesek, és figyelemfelkeltőek. Nekem nagyon tetszik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-21 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Jeff Abbott: Özvegyek klubja

Szerző: Jeff Abbott
Cím: Özvegyek klubja
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 368

Két holttest. Két gyilkosság. Két nő, akiket a halál köt össze.
Két férfi hever vérbe fagyva egy raktárban Austinban, Texas fővárosában. Az egyikük kiberbiztonsági szakértő New Orleansból, akinek épp leáldozóban van a szakmai csillaga, a másikuk Austin egyik legsikeresebb befektetői cégének társalapítója. Soha életükben nem találkoztak, semmit nem tudtak egymásról. Mégis egyszerre haltak erőszakos halált egy olyan helyszínen, ahol egyikőjüknek sem lett volna semmi keresnivalója. Mi kötötte össze őket? És vajon mi történhetett velük?A kérdésekre nemcsak a rendőrség igyekszik választ találni, hanem az egymást korábban szintén nem ismerő két feleség is. A két nő összefog, és közösen néznek szembe a befolyásos ellenséggel, aki mindenáron tévútra akarja vezetni a nyomozókat. Miközben mindketten sorra tesznek meg olyan lépéseket, amelyekre korábban képtelennek gondolták volna magukat, gyökeresen megváltozik az életük, és gyökeresen megváltoznak ők maguk is.

„Mindig arra verik rá a balhét, aki legkevésbé tud visszacsapni”

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de nagyon tetszett a stílusa, ezért tervezek még több kötetet elolvasni tőle. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy lehetővé tette számomra egy új szerző megismerését.

A történet röviden:

Kirstent a férje számáról hívják. A hívó fél közli vele, hogy a férje meghalt Austinban. A nő egyenesen odarepül, mert tudni szeretné, hogy mi is történt valójában, ugyanis ő abban a hitben volt, hogy a férje New Yorkban intézi üzleti ügyeit. Az azonosítást követően megindulnak a találgatások, és a nyomozás, hogy mi köze volt egy befektetési cég egyik alapítójához, akivel együtt holtam találták egy raktárban. Nemcsak a rendőrség, de a két férfi özvegye is nyomozni kezd, bár első pillanattól kezdve gyanúsak egymás számára. Ahogy derülnek ki a férjeik életének eltitkolt részletei, úgy növekszik a gyanúsítottak névsora is.

Gondolataim:

Ez a történet nagyon összetett volt. Pontosabban a történet nem, de a megoldásig, és a gyilkos kilétének felfedéséig vezető út sok rejtélyekkel volt körbeölelve.

Nekem tetszett a könyv, gyorsan lehetett vele haladni. Izgalmas volt, pörgős, és egészen a végéig nem derült ki, hogy ki felelős a két férfi haláláért. Tetszett az író stílusa, beszippantott a történet, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre.

A szereplőkkel nem volt bajom, jól kidolgozott karakterek voltak, bár Kirsten bosszúvágya kissé érdekesen hatott a könyv lapjain. Nem mondom, hogy nem értem meg, kereste a felelőst a férje haláláért, de úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás a rendőrség feladata. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ebben a történetben leginkább a két özvegy nyomozott, nem a rendőrség.

Érdekes volt olvasni a két házasságban szereplő felek életéről. Akár a korábbi, akár a jelenlegi életéről. Azt gondolná az ember, hogy ismeri azt a személyt, akivel nap mint nap megosztja az életét, de amikor sorra derülnek ki a titkok, az elhallgatott igazságok… Ez számomra meglepő volt, viszont kellett a történet menetébe.

A gyilkos kilétéig vezető út hosszú volt, viszont nagyon jól felépített. Sejteni sem lehetett, hogy ki mozgatja a szálakat. Nekem is volt egy elméletem, ami bevallom csúnyán megbukott. 🙂

A könyv utolsó lapjai egy izgalmas folytatást sejtetnek, és egy második részért kiáltanak. Remélem lesz folytatása a kötetnek, mert nagyon kíváncsivá tettek az utolsó mondatok.

Eddig ismeretlen volt számomra Jeff Abbott neve, azonban ez a könyv meggyőzött, hogy érdemes figyelmet fordítani rá. Mindenképp szeretnék még olvasni a szerzőtől.

Aki szereti az izgalmas krimiket, ahol egészen a történet végéig lehet izgulni a gyilkos leleplezéséig, annak szeretettel ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Nagyon sokáig nem értetem. Miért egy zuhanó ember van a borítón, amikor az áldozatok nem ilyen módon vesztették életüket? Most, hogy befejeztem a kötetet, már értem, viszont úgy gondolom, hogy nem ehhez a történethez illik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-17 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok

Szerző: Sissel-Jo Gazan
Cím: Fehér virágok
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 486

A kis dán szigeten, Samson semmi sem az, aminek látszik. Amikor váratlanul nyoma vész a tizenhét éves Bettinának, a szigetlakók egy emberként vetik bele magukat a találgatásokba. Mi történhetett a lánnyal? Meghalt? Vagy csak újra megszökött az őt nevelő családtól, ahogyan korábban is tette már? Telnek a hetek, és a rejtély nem oldódik meg, viszont egyre vadabb híresztelések kapnak lábra. Jennyt és az unokatestvérét, Tessát is nyugtalanítja az ügy, képtelenek másról beszélni. Azután egy teljesen valószínűtlen helyen váratlanul felbukkan Bettina cipője, és a dolgok ezzel komolyra fordulnak. Valaki a szigeten nagyon jól tudja, hová lett Bettina, és ez a valaki Jennyhez és Tessához is közel áll.
Bettina eltűnése olyan lavinát indít el, amely megváltoztatja a szigeten élő kis közösség és Jenny életét egyaránt. Az érzékeny kamaszlány rájön, hogy édesanyja, a tetoválóművész Kissa szintén titkokat őriz, és hazudik a rendőrségnek. Hogy Jimmy bácsi, a nagybátyja, akit annyira szeret, valószínűleg nem teljesen ártatlan. Hogy a náluk lakó vonzó ausztrál fiú, Jack nem pusztán a kerti munkában segédkezik. Jenny a természet rendezett világában próbál vigaszt találni, miután azonban megörökli híres botanikus dédapja növénygyűjteményét, amelyben ritka és mérgező fajok is találhatók, kénytelen rájönni, hogy a természet is lehet szeszélyes. Miután elkezdi a gimnáziumot Aarhusban, egyre határozottabban követi a dédapja nyomait, és közben azt is felfedezi, hogy benne is ott él édesanyja kompromisszumokat nem ismerő igazságérzete és csillapíthatatlan bosszúszomja.
Bűn és bűnhődés, tetoválások és növények: a Fehér virágok egyszerre generációs regény, krimi, családi krónika, hűséges képe az 1990-es évek világának, és felháborodott társadalomkritikai mű.

„Az ember a családja kezét engedi el legutoljára.”

Bolyongtam a neten, és egyik pillanatban elém került ez a kötet, ami a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A borító is és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Egy izgalmas olvasmány ígéretét hozta magával a könyv, ezért is csodálkoztam annyira, hogy eddig nem is találkoztam vele. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Bettina eltűnik. A nevelőanyja nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, a lázadó, 17 éves lánynak nem ez az első kilengése. Ám ahogy telnek a napok, végül kénytelen jelenteni a rendőrségen. Elindul a nyomozás a lány után, azonban nemcsak a rendőrség, de a szigetlakók is egy emberként találgatják, hogy mi történhetett vele. Valaki tud valamit. Vagy valakik. Az ügy felgöngyölítése azonban olyan titkokról rántja le a leplet, amivel sokan megüthetik a bokájukat. Családok hullanak szét, bizalmak inognak meg, és a mindig visszafogott Jenny is rájön, hogy egy több éves, vagy inkább évtizedes hazugságbuborékban élt, amit a szeretett anyja alakított ki körülötte. Bettina eltűnése pedig egy tű volt a buborék falán.

Gondoltaim:

A könyvvel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Nagy elvárásokkal, és lendülettel kezdtem bele az olvasásba, de ugyan ilyen lendülettel meg is torpantam. Az első 50 oldal nem hozta a várt hatást. Hozott ellenben unalmas perceket, kétségeket aziránt, hogy el tudom-e olvasni ezt a kötetet, ugyanis az első 50 oldal egy része a tetoválásról, és a tetoválókról szól, a másik része pedig gyakorlatilag egy botanikus könyv. Ez utóbbi engem annyira nem kötött le, a tetoválással kapcsolatos információk pedig egy kicsit untattak. Egy rövid időre félretettem a könyvet, majd miután újra elővettem, akkor volt egy pont, amikor elkezdtek beindulni az események, és alíg lehetett letenni.

A történet narrátora Jenny, egy 14 éves kislány, aki minden percét az unokahúgával, Tessával tölti. A két lány a tűz és a víz. Amíg az egyikük nyugodt, addig a másik lázad, és nem törődik a tettei következményeivel. Amíg Jenny békében él az édesanyjával, addig Tessa egy káoszban lakik 3 bátyjával, 2 fogadott testvérével, és az anyjával, aki sem az alkoholt, sem a drogokat nem veti meg.

Ez a könyv egyszerre dühítő, sokkoló, megbotránkoztató, és nagyon összetett. Mint egy puzzle. Az olvasó előtt vannak az apró darabkák, amit türelemmel egymás mellé kell helyezni, hogy a végén összeálljon a kép, és tisztán lehessen látni.

Amikor befejeztem a történetet, elolvastam a szerző gondoltait is, és akkor ért a második igazi nagy sokk. Azt gondolná az ember, hogy ez egy fikció, az író elméjében megszülető gondolatok. De nem. A könyvben felsorakozó események mind megtörtént eseteket dolgoznak fel. Már sokszor olvasni is borzalmas volt, de tudni, hogy ez valós, erre tényleg nincsenek szavaim.

A szereplők egy részét nem tudtam hova tenni. Mindenki hordozza magában a tüskéket. Ki hosszabb, ki rövidebb idő óta, ami nagyban hozzájárult a jellemükhöz. Jenny és Tessa esete kitűnően megmutatja, hogy hiába tartoznak egy családhoz, ha eltérő nevelésben részesülnek, eltérő családképet látnak maguk előtt, az nagyban hozzájárul a döntéseikhez is. Az erőszak, erőszakot szül, és ha valaki egyszer elindul a lejtőn, akkor nagyon ritka, hogy meg tud állni anélkül, hogy kárt ne okozna saját magában, vagy a környezetében.

Bettina eltűnése volt a lavina elindítója. Ő volt a kanóc a bombán. Ahogy teltek a napok, akkor előkerült a gyufa is, ami berobbantotta az eseményeket. Ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőinket, és úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Végül pedig kiderül, hogy senki nem az, akinek megismertük. Ez a történet ezzel együtt lesz kerek egész.

Izgalmas volt, nagyon vártam olvasás során a végkifejletet. A könyv végére összeállt a kép, ledöbbentem, de meg is botránkoztatott, hogy egyes fiatalokkal mennyi szörnyűség történhet. Viszont maradt bennem egy kis hiányérzet, úgy érzem még most is, hogy nem varrtunk el minden szálat a kötet végén.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Persze, mert valóban egy izgalmas thrillert kaptunk. De hogy kinek ajánlom, az egy kicsit keményebb dió. Azt mondanám, hogy annak, akinek van gyomra az erőszakhoz, a pedofíliához, a gyermekbántalmazáshoz. Kemény szavak ezek. De a könyv is az.

Borító:

Már értem. Látom, amit látni kell. Amikor kerülgettem a kötetet, akkor a borító keltette fel az érdeklődésemet legelőször. Gondoltam milyen szép virágos borító. De ezek a virágok szépen lassan szólítják meg az olvasót, ahogy halad az események folyamán.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-14 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Lány igazgyöngyökkel
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 260

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti őt a múltba, tíz évvel korábbra, amikor festőnövendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gyöngyfiguráiba, és az egyik nős tanárába. A férfi azóta eltűnt az életéből, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó történet nemcsak a gyöngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy különleges lány alakja ölt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és kötöttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak önmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva.
Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben?

„…Elvégre minden nagy felismerés úgy született, hogy valakinek eszébe jutott valami, ami előtte soha senkinek.”

Mörk Leonóra nagy örömet okozott nekem nemcsak azzal, hogy jelezte, hogy elérhető a Lány igazgyöngyökkel című könyve, amit már régóta figyeltem, de el is küldte nekem, amit ezúton is köszönök szépen. 🙂

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 2015-ben, és az 1720-as években. A főszereplőnk Márta, aki 10 évvel ezelőtt, 2005-ben Drezdában töltött egy nyarat, hogy festészetet tanuljon. Itt ismerkedett meg Philipp-pel, aki a tanára volt. Akkor Márta még csak 21 éves volt, nem foglalkozott azzal, hogy a tanára nős, ezért engedett a csábításnak. A búcsú fájdalmát sikerült feldolgozni, azonban 10 évvel később a begyógyult sebeket felszakította egy naplót tartalmazó csomag, ami Drezdából érkezett egyenesen Philipptől. Még élénken él benne az emlék, hogy mennyire megbabonázták a gyöngyökből készült figurák, és mennyire érdekelte a készítőjének a kiléte. Hajtotta a kíváncsiság, kézbe vette a naplót, ami nemcsak visszarepített az 1700-as évekbe, hanem meg is válaszolta a kérdéseit.

Gondolataim:

Ahogy említettem, a történet két idősíkon játszódik. Bár ha egész pontos akarok lenni, akkor nem kettő, hanem 3 idősíkon figyelhetjük az eseményeket. Nagyon szeretem az ilyen történeteket, mert ahogy ebben a kötetben is láthatjuk, egy ember munkája 300 évvel később is milyen hatást gyakorol egy másik emberre, milyen érzéseket vált ki belőle. Szeretem az ilyen történeteket, mert mindig eszembe juttatja, hogy amit ma készítünk, amire időt szánunk, az milyen hatással lesz majd évtizedek (esetleg évszázadok) múlva egy embertársunkra.

A könyv 2015-ben kezdődik, amikor Mártának egy csomagja érkezik Drezdából, és az ő emlékeit ismerjük meg 10 évvel korábbról, majd 1724-ben találjuk magunkat Johannes Gerhardt aranyműves, és a lánya, Anne-Sophie mindennapjaiban.

Nagy örömmel olvastam ezt a történetet. Mártán jókat mosolyogtam, különösen akkor, amikor ismertette a munkája részleteit. Aki régebb óta követ, az tudhatja, hogy fotós vagyok, és hasonló beszélgetéseket („De hát neked ez csak egy kattintás.”) én is lebonyolítottam már a nehezebb ügyfelekkel, mint amiket Márta a kreatív ügynökségnél.

Maga a történet könnyed, romantikus olvasmány volt, azonban ahogy az Írónőtől már megszokhattuk, ennek a kötetnek a megszületése mögött is komoly kutatómunka áll. Emiatt minden tiszteletem Mörk Leonórának, mert ilyen mélységekben utánanézni, kutatni, és mindezt egy lebilincselő történettel átadni az olvasóknak, az nem egy két hetes munka eredménye.

Sophie karakterét nagyon szerettem. Nem fél tanulni, nem fél kockázatot vállalni, és új dolgokat kipróbálni. Nem riad meg attól, ha piszkos lesz a keze, vagy ha férfi ruhában kell az utcákat járnia. Mivel az 1700-as években nem volt jellemző, hogy a jómódban élő nők dolgozzanak, ráadásul az édesapjuk vállalkozásában, ezért a zárt ajtók mögött tanulta meg az apjától mindazt, amihez szüksége volt a tervei megvalósításához. Tetszett, hogy nemcsak néz, hanem lát is. Látja a környezetét, figyel az apró részletekre. Viszont korához képest voltak meggondolatlan lépései, amelyekkel nemcsak magát, hanem a szeretett férfit is veszélybe sodorta.

De hogy a jelenről is ejtsek néhány szót. Amikor Mártával fellapoztuk a naplót, akkor már engem is furdalt a kíváncsiság. Ki lehet az a titokzatos lány a festményen? Ki készíthette a gyöngyfigurákat? A régies kifejezések azonban néha kifogtak rajtam, mert volt olyan mondat, aminek kétszer is nekifutottam, mire elolvastam. 🙂 De nem adtam fel, és milyen jól tettem. 🙂 Magával ragadott a történet.

A történelmi könyvek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a kötetet. Korhű, romantikus olvasmány, ami kellemes kikapcsolódást nyújt egy őszi napon.

Borító:

Gyönyörű. Régebben, amikor még csak ismerkedtem a Szerzővel, ez a könyve volt az, amihez a legtöbbször visszatértem, mert annyira magával ragadott a borítója. A gyöngyök hozzám is nagyon közel állnak, számomra az eleganciát közvetítik. Az esküvőm napján én is egyedi készítésű, gyöngyökből fűzött nyakláncot viseltem, a hozzá készített fülbevalóval. 🙂 Összegezve: az idei évben ez lett az egyik kedvenc borítóm. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-09 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Sáfrán Judit: Az írisz emlékei

Szerző: Sáfrán Judit
Cím: Az írisz emlékei
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 622

Egy lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

„A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál.”

A fantasyvel való kapcsolatom hosszú-hosszú évekre vezethető vissza, ha nincs ez a zsáner, akkor ez a blog sem létezne, és én is lemaradtam volna erről a rengeteg pozitív olvasásélményről, amiket az elmúlt években megéltem. Kezdem azt gondolni, hogy van benne egy radar, ami már a megjelenés előtt „kiszagolja” azokat a könyveket, amelyeket imádni fogok. A borítóleleplezés pillanatában már éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Megtisztelő volt az Írónő megkeresése, köszönöm szépen, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Cylia az 5 évnél régebbi életére nem emlékszik. Nem tudja mi volt a kedvenc elfoglaltsága, nem emlékszik legjobb barátokra, nyaralásokra, gyakorlatilag semmire. Jelenlegi legjobb barátnője Sophie, aki egyben a pszichológusa is. Vele megosztja a folyamatosan visszatérő rémálmait, egy nap azonban teljesen ledöbben, ugyanis az álmában látott titokzatos idegen megjelenik, és úgy tűnik, hogy Sophie nagyon is jól ismeri.

Cylia elkezd nyomozni, hogy kiderítse ki is ő valójában, és miért titkolózik előtte mindenki. Arra azonban nem számít, hogy egyik nap még egy egyszerű kamasz lány, a másik nap pedig már a Kegyelem Földjének leendő királynője. Döntés elé kényszerül: marad az ismert világban a szüleivel, vagy vállalja a rá leselkedő veszélyt, visszatér Dáliába, és megismeri az országát, a szokásokat, és saját magát.

Gondolataim:

Azt kell mondjam, hogy a magyar írónők olyan fantasyt tudnak kiadni a kezeik közül, amitől leesik az állam. Imádtam a könyv minden sorát! Egy pillanatra sem unatkoztam, ha tudtam volna, akkor egyszerre két oldalt olvasok, mert olyan izgalmas volt, hogy alíg vártam a soron következő eseményeket. Minden oldal, minden fejezet tartogatott számomra meglepetéseket, és már a legelején magával ragadott a „hűha” érzés. Na de a könyv vége.. Ott tényleg leesett az állam. Nagyon várom a folytatást, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

Egy tökéletesen felépített, és kidolgozott világban járunk, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel, veszéllyel, izgalommal, és mély érzésekkel. Egy olyan világban járunk, ahol mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, nem tudhatod, hogy mi leselkedik rád a sarkon túl, és nem tudhatod, hogy kiben is bízhatsz meg. Egyszerűen zseniális. A regény terjedelmétől kicsit tartottam, mikor elkezdtem olvasni, de annyira gyorsan lehetett vele haladni, hogy fel sem tűnt a hossza.

A karakterek jól kidolgozottak voltak, nekem különösen tetszett Erik ábrázolása. Az apja árnyékában él, hajtja a bizonyítási vágy. Kein és a közte lévő szócsatákon pedig jókat mosolyogtam. Tényleg olyanok voltak, mint két óvodás. 😀

Annyira egyedi világot alkotott Sáfrán Judit írónő, amivel eddig nagyon ritkán találkoztam. Semmilyen elcsépelt, unalmas karakter nem volt a történetben. A kötetben megjelenik a vallás, viszont nem a klasszikus vallási motívumok szerepelnek a kötetben. Ezért annak is élvezetet okoz majd a könyv olvasása, akik tartózkodnak ettől a témától.

Amikor azt gondoltam, hogy véget értek a szereplőink kalandjai, és végre megpihenhetnek, akkor egy olyan csavarral zárta le a sorozat első részét a szerző, amire tényleg csak azt tudom mondani, hogy zseniális.

Szerintem órákig tudnék még áradozni erről a kötetről, de ezt tényleg olvasni kell. Letehetetlen, izgalmas, fordulatos. A fantasy kedvelőinek szívből ajánlom. Én már nagyon várom a folytatást, biztos, hogy el fogom olvasni!

Borító:

Gyönyörű. Annyira visszaadja az egész történet hangulatát. A motívumok, a színvilága, mindez egy fehér háttéren, megjelenítve minden fontos elemet, apró részletet. Ilyen tökéleteset csak Ashley tud alkotni. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-03 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Jewel E. Ann: Tudom, ki vagy

Szerző: Jewel E. Ann
Cím: Tudom, ki vagy
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Flint Hopkinsnak sikerül megtalálnia a tökéletes bérlőt abba a helyiségbe, amely minneapolisi ügyvédi irodája fölött állt üresen. Ellen anyagában nincs semmi kivetnivaló, az ajánlásai jók. És hát nagyon is csinos. Mígnem… Flint rájön, hogy Ellen Rodgers, a hivatásos zeneterepeuta – zenél. Van ott bongó, gitár, éneklés – és nem Beethoven szól zajszűrős fejhallgatón keresztül. Az ügyvéd nem kíméli az életvidám, folyton dúdolgató, és amúgy nagyon is szexi vörös démont, és felmondja az albérletet.
A szerencse azonban Ellen mellé szegődik, ugyanis Flint autista fia, Harrison azonnal megkedveli őt. A fiát egyedül nevelő apa nem tud versenyre kelni a gitárral – és a patkányokkal. Ellen ugyanis patkányokat tart. Ez a nő… Bosszantóan vidám, muszáj mindig Flinthez érnie – megigazgatni a nyakkendőjét, begombolni az ingét, behatolni a személyes terébe, és összezavarni őt. Akkor is… Mennie kell. Se veled, se nélküled kapcsolatukból szép és egyszerre tragikus történet bontakozik ki.

Ez a szexin romantikus vígjáték feltárja, mit akarunk, mire van szükségünk, és milyen döntéseket kell meghozniuk szülőknek és gyerekeknek a túlélés érdekében.

„Az érzéseinknél nincs jobb iránytű. Mindig elvezetnek az igazsághoz.”

Ez a történet meglepett, megnevettetett, megríkatott. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, viszont nem okozott csalódást. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Flint Hopkins neves ügyvéd, aki egyedül neveli autista fiát, Harrisont. Az irodaépületben ahol dolgozik, kiadó egy iroda, amire Ellen le is csap. Ellen zeneterapeuta, és az első foglalkozása után Flint meg is bánja, hogy kiadta a lánynak a helyiséget, ezért két hetet ad a lánynak, hogy másik helyet keressen magának.

Ellent a zene, és az emberi kontaktusok, érintések éltetik. Amikor minden találkozásuk alkalmával megigazítja Flint nyakkendőjét, megérinti az ingét, nem tudhatja, hogy ezek az érintések közelebb hozzák-e őket egymáshoz, vagy eltávolodnak egymástól. A levegő szinte izzik, amikor egymás közelében vannak, de nemcsak emiatt nehéz az elválás. Harrison ugyanis nagyon megkedveli a zeneterapeutát, de egy nem várt esemény több ezer kilóméterre sodorja őket egymástól. Azonban a nem várt események itt nem érnek véget.

Gondolataim:

Nagy lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. A prológus végén annyira ledöbbentem, hogy elolvastam a fülszöveget, hogy biztos ez az a könyv, amit én el akartam olvasni? Igen, ez volt az. 🙂 Kicsit félve folytattam tovább a történetet, de hamar belelendültem, a végére pedig nagyon megszerettem. Sokat nevettem, és sokat sírtam rajta. Az érzelmi hullámvasút két vége ez a könyv. Egyrészt nagyon szórakoztató, romantikus, erotikával fűtött történet, másrészt viszont végtelenül szomorú.

Flint 10 éve cipeli a nap 24 órájában a terhet, hogy ő az oka a felesége halálát, ő az oka annak, hogy anya nélkül nő fel a fia, Harry. Szinte éreztem olvasás közben azt az önmarcangolást, ami Flintből áradt. De ott van még Elle is, aki első ránézésre egy vidám, hóbortos, nagyszájú lány, aki patkányokkal él (komolyan, hogy élhet valaki patkányokkal? Én még a házi egereket sem bírom elviselni, amit az állatkereskedésben lehet venni, nemhogy a patkányokat), de annyira lehet érezni rajta is, hogy ez mind csak álca a külvilág felé.

Két ilyen megtört lélek egy történetben az már nagyon sok lenne, ha nem lenne mellette kompenzálásként a humor, hogy kicsit oldja azt a depresszív hangulatot, amit a sorok kiváltanak az olvasóból.

Harry egy haláli kissrác. Autista, ebből kifolyólag nem úgy éli meg az érzelmeket, ahogy a környezete. Ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, nehezen viseli a változást. Viszont elképesztő tehetsége van a zenéhez, és kivételes intelligenciával rendelkezik. És rettenetesen kínos helyzetbe tudja hozni Flintet szinte bárhol. 🙂 Őt nagyon megszerettem, és csodálattal adóztam Elle előtt, ahogy közeledett hozzá lépésről lépésre.

Egy pillanatig nem unatkoztam olvasás közben. Szépen felépített történet volt, bár egyáltalán nem egyszerű, és nem hétköznapi. A főszereplőink kapcsolata túlfűtött erotikával indul, majd ahogy kezdenek érzelmileg is közelebb kerülni egymáshoz, úgy válik minden egyre nehezebbé, és úgy derül fény a szereplőink múltjára.

A zene szerepe a történetben különösen tetszett. Harryn látszott leginkább a változás, ahogy a zenével ki tudta mondani azt, amire egyébként nem volt képes. Ahogy olvastam róla, úgy támadt nekem is kedvem elővenni a gitárt, és azzal kifejezni a gondolataimat.

Borító:

Khm.. hát arcpirító 🙂 Nagyon jó választás volt, ennek több oka is van, de maradjunk inkább annál, hogy így valóban el tudom képzelni Flintet. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-01 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Ruth Cardello: A megtört szívű

Szerző: Ruth Cardello
Cím: A megtört szívű
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

„A siker soha nem fakadhat abból, amit csak félig csinálunk.”

Már annyira vártam, hogy elkezdjem ezt a könyvet. Meg is lepett rendesen, ahogy befejeztem. 😀 Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Heather egyedül neveli az örökbefogadott kislányát. Keményen dolgozik, vezeti a saját cégét, ezzel megteremtve a stabil életet kettejüknek. Azonban a kislány boldogságát beárnyékolja, amikor elveszíti legféltettebb kincsét, Farkaskát. Heather mindent megtesz, hogy megtalálja, még az internetet is segítségül hívja, de a remény elszállni látszik, hogy a plüss farkas visszataláljon kicsi gazdájához.

Sebastian, miután egy balesetben elvesztette a feleségét, és meg nem született gyermekét, a munkába menekül, és elképesztő sikereket arat a családi vállalkozásban. Azonban a gyász, és az önvád kiöl belőle szinte minden pozitív emberi tulajdonságot. Egyik nap belebotlik egy ütött-kopott plüss állatba. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem végezte a kukában. Mikor választás híján arra kényszerül, hogy személyesen szolgáltassa vissza a játékot a tulajdonosának, arra nem számít, hogy a gondosan felépített fal, amivel körbe bástyázta magát, megrepedni látszik.

Gondolataim:

Úgy ráéreztem, hogy szeretni fogom ezt a történetet. Izgalmas volt, és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Az alap történet sok meglepetést nem tartogatott, mert a fülszöveg sokat elárul a szereplőinkről. Egy egyedülálló anyuka, egy lelkileg összetört, megkeseredett pasi, dráma, szerelem, romantika, fájdalom, egy kis erotika, könnyek, és sok nevetés. Ezek jellemzik leginkább ezt a kötetet.

A könyv bejárta velem a házat, mert alíg bírtam letenni, állandóan olvastam volna. 🙂 A nyelvezete könnyű, olvasmányos, emiatt gyorsan lehet vele haladni. A párbeszédek könnyeket csalnak az ember szemébe. Nemcsak a humora miatt, hanem a megélt érzelmek miatt is.

A két főszereplő a színskála két véglete. Sebastian a mindig mogorva, összetört, férfi, aki dühös az egész világra, de leginkább saját magára. Nem tudja sem feldolgozni, sem magának megbocsájtani azt, ami azon a bizonyos öt évvel ezelőtti május 20-án történt. Egyik pillanatról a másikra dőlt romokba az élete, amikor elvesztette a feleségét, és a még meg nem született gyermekét.

Heather az egyedülálló anyuka, aki igyekszik a legjobbat kihozni magából, legyen szó gyereknevelésről, vagy akár a cége vezetéséről. Nagyon kevés azoknak a száma, akiket közel enged magához, viszont Sebastiannal ellentétben ő igyekszik az élet napos oldalán maradni. Egy valami azonban közös bennük. Mindketten egy betonkemény falat húztak maguk köré, és akik ezen a falon át tudnak hatolni, azoknak a száma elenyészően csekély.

Számomra sok hasznos gondolatot tartalmazott ez a történet. Leginkább Hetherre néztem fel, aki egyedülálló anyaként látja el a feladatait nap, mint nap. Sokszor vettem észre azt olvasás közben, hogy nekem is erőt ad, pedig én nem egyedül nevelem a gyermekemet.

Nem tagadom, a történet végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Való igaz, hogy romantikus történet, amin jókat lehet nevetni (velem előfordult, hogy hangosan felnevettem olvasás közben 🙂 ), de komolyabb témák is helyet kapnak a lapokon. A gyász feldogozása központi elem, de megemlíthetem az egyedülálló szülői lét nehézségeit, vagy akár a családi kapcsolatokat, Heather esetében annak hiányát is.

Viszont ahogy látjátok is a borítón, „Milliárdos Corisik” szerepel. Őket titok fedi, viszont abból a kevéske információból, amit kapott belőlük az olvasó, az már felkelti a figyelmet. Én nagyon kíváncsi lettem, bele is vetettem magam az internet bugyraiba, hogy rákeressek a következő részre, hátha abból megtudjuk, hogy kik is ők, és milyen kapcsolat fűzi őket Sebastian családjához. Mert, hogy itt még lesznek érdekes fordulatok, abban biztos vagyok. 🙂

Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a történet is, csak ajánlani tudom mindenkinek. Humoros, romantikus, egy kis erotikával megfűszerezve.

Borító:

Valahogy nem tudtam megbarátkozni vele. Sokkal több van ebben a történetben, de ezt nekem nem adta vissza a borító.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-30 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Manuela Inusa: Teázó a boldogsághoz

Szerző: Manuela Inusa
Cím: Teázó a boldogsághoz
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcácskájában!

A Laurie’s Tea Corner büszke tulajdonosának a hobbija a hivatása. Laurie elégedett: a világ minden tájáról isteni teákat árusít, otthonos üzletét kellemes illat lengi be, a vendégei pedig szívesen térnek be hozzá, hiszen a boltocska ugyanazt a harmóniát és melegséget sugározza, mint a tulajdonosa. Laurie bár már hónapok óta Barryről, a jóképű teakereskedőről álmodik, a szerelem terén mindezidáig nem nem volt szerencsés. Barátnői szerint ezen nyomban változtatni kell, így hát rögvest tervet kovácsolnak…

„Ám aki túl sokat vár, csak csalódásra számíthat.”

Erre a könyvre a borítója és a címe miatt figyeltem fel, és úgy éreztem, hogy az én romantikus lelkemnek biztos, hogy tetszeni fog. (Most komolyan, ezzel a címmel, és külsővel, lehet rossz egy könyv? Na ugye, hogy nem 😀 ) Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A Valerie Lane utcában egymást érik a hangulatos boltok, amelyeknek a tulajdonosai követve a hagyományt, őszinte barátságot ápolnak egymással. Ebben az utcában megtalálható Laurie teaüzlete, Keira csokiboltja, Susan fonalparadicsoma, Orchid ajándéküzlete, és Ruby régiségeket árusító kis üzlete. A lányok minden szerdán összegyűlnek, beszélgetnek, élvezik egymás társaságát.

Laurie 32 éves, vagyonos családból származik, ezért nem meglepő, hogy a szülei nem nézték jó szemmel, hogy tea üzletet szeretne nyitni. A lány kitartott az álmai mellett, megnyitotta a teázóját, azonban az igaz szerelem csak nem akart bekopogtatni az ajtaján. Egészen addig, amíg egy teakereskedő, Berry be nem toppant az ajtón, és ezzel együtt Laurie szívébe. Hónapokon keresztül tartó plátói rajongás, esetlen mondatok, és összeszedetlen mozgás. Ez mind Laurie, amikor Berry a közelében van. De vajon a fiú viszonozza az érzéseit?

Gondolataim:

A lehető legjobbkor döntöttem a könyv olvasása mellett. Ledöntött a lábamról egy betegség, és nem szerettem volna túl mély gondolatokat megfogalmazó történetet kézbe venni, ezért úgy gondoltam, hogy ez a romantikus könyvecske ideális olvasmány lesz. Nem mellesleg imádom a teát, ilyenkor, augusztusban napi szinten fogyasztom. Így várom az őszt. 🙂

Na de vissza a történethez. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor egy kicsit megijedtem, hogy nem fog szólni gyakorlatilag semmiről. Laurie félénk természete, és a 32 éve együtt nekem valahogy kissé hihetetlen volt. De egyszer csak azt vettem észre, hogy a könyv felét már elolvastam. Lendületes volt, vicces, mégis elgondolkodtató. Nekem többet adott, mint egy egyszerű hétvégi kis limonádé olvasmányt.

Az események szépen csordogálnak a medrükben, néhol megjelenik a kötelező dráma, egy senkit nem tisztelő ex, viszont a történet lendülete viszi magával az olvasót. Engem is ez marasztalt, alíg tudtam letenni.

De mint ahogy korábban említettem, ebben a könyvben több van, mint ami elsőre feltűnhet az olvasónak. Az öt lány megmutatja, hogy igaz barátság valóban létezik. Az önzetlen segítségnyújtás, egy kedves gesztus, egy ölelés, nem kerül szinte semmibe, mégis hatalmas örömet tud okozni. Annak aki adja, és annak is, aki kapja. Ezen kívül számomra plusz pont, hogy követték az álmaikat, nem féltek belevágni valami újba.

Ennek a könyvnek a főszereplője Laurie, akinek szépen lassan megismerjük élete fontos eseményeit, fordulópontjait, de egy-egy félmondattal a lányok életébe is bepillantást nyerhetünk. Mindegyik egy egyéniség, én pedig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen életük volt addig, amíg meg nem találták a Valerie Lane-t.

Amit negatívumként el tudok mondani, az nem a történethez, sokkal inkább a személyekhez, személyiségekhez kapcsolódik. Leginkább Laurie és Berry kapcsolatához. Számomra hiányzott a kommunikáció. A saját életüket könnyíthették volna meg, ha néha őszintén a másik elé állnak. Hiszen felnőtt emberek. 🙂

Ami viszont tetszett, hogy Laurie üzletében nincs olyan probléma, amit egy kellemes ízű tea meg ne oldana. Ami meg különösen plusz pont, azok a könyv végén található receptek. Na azokat már most imádom. 🙂 Biztos, hogy fogok én is kísérletezni velük. 🙂

Kellemes kikapcsolódás volt ez a kötet. Azoknak ajánlom, akik szeretik a helyenként humoros, néha elgondolkodtató történeteket, és egy hétvégi esős délutánon nem szeretnének nagyon mély gondolatokat megfogalmazó könyvet kézbe venni, csak egy tea mellett kikapcsolódnának egy kicsit.

Borító:

Imádom. Annyira hangulatos! Ránézek a borítóra, és kedvem támad teázót nyitni. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-27 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Kétszáz éves szerelem
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

„De a némaságból nem lehet építkezni. A ki nem mondott szavakkal nem lehet vitatkozni.”

Bauer Barbara neve számomra egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással, és az 5 csillagos történettel. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a Kétszáz éves szerelem című kötetet.

A történet röviden:

Szentirmai Róza egy kis faluban él a fiával. A bába mesterséget az anyjától tanulta, ő pedig az ő anyjától. Több generációkon átívelő, anyáról lánygyermekre öröklődő mesterség az övék. Egy éjszaka különös álomból rázzák fel. Álmában lángok csapnak fel, érzi a forróságot, hiszen boszorkányként máglyára vetették. A valóság azonban a háza ég. A fiával sértetlenül ki tudnak menekülni a lángok közül, azonban szinte mindenük odaveszett. Egy piros, bőrkötéses könyvecskét kivéve, amit Róza sértetlenül emelt ki a hamu közül. A könyv titkára hamar fény derül, amikor váratlanul megszólítja a lányt. De aki szól hozzá, az kétszáz évvel korábban élt, Szegeden. Róza útnak indul, hogy megfejtse a könyv titkát, azonban a saját származásával kapcsolatban is meglepő felfedezéseket tesz. Vajon miért viszi a könyv egy olyan helyre, ahol boszorkányokat vetettek máglyára? Ki is ő valójában?

Gondolataim:

Alíg bírtam letenni ezt a könyvet. Soha nem vonzott igazán a családfa kutatás, de ahogy a történet végére értem, kedvet kaptam visszautazni a múltba, kutatni az őseim után, megismerni a történetüket, a foglalkozásukat. Ki tudja mire bukkannék.

Mindig érdekeltek a boszorkányokkal, a boszorkánysággal kapcsolatos történetek. Jó néhány cikket el is olvastam korábban ebben a témában, így izgatottam vettem kezembe ezt a történetet is. De sokkal többet kaptam, mint egy izgalmas időutazás. Egy igaz szerelem, és a gyötrő fájdalom története bontakozott ki a lapokon, Bauer Barbarától megszokott igényes, olvasmányos stílusban.

Ezzel a kötettel sem okozott csalódást az Írónő. A lírai írásmódja mindig magával ragad. Gyönyörű szóhasználat, érzelmek sokasága jellemzi az Ő könyveit. Ez a történet, mint ahogy korábban is említettem, 200 évet repíti vissza az olvasót az időben. Abban a korban járunk, ahol még jelen van a boszorkányság, és ahol nőket, és férfiakat égetnek el máglyán, ha azt gondolják róluk, hogy a mágia követői.

A könyv olvasása során úgy éreztem, hogy az Írónő végig fogja a kezem, és szépen lassan utat mutat, terelget, ahogy Rózát is, és a történet végére kitisztul a kép, minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sok jelölőcímkét használtam el, amíg az utolsó oldalt is elolvastam. A gondolatok megszólítottak, elmerengtem, és ezeket a gondolatokat viszem tovább magammal az utamon.

Ahogy a szereplőink utcáról utcára bejárták Szegedet, gondolatban én is velük tartottam. Ennek a könyvnek a hatására szeretnék még egyszer visszamenni a városba, és most már célirányosan bejárni azt a környéket, ahol Anna és Imre élt 1728-ban, és ahol az utcákat rótta Miklós és Róza 1928-ban.

Aki egy érzelmekben gazdag, izgalmas, olvasmányos időutazásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Gyönyörű, mint a szerző összes könyvének a borítója. 🙂 A színei, a háttér textúrája, a törések, mind egyediek, és figyelemfelkeltőek.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-24 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Varga Gy. Brian: A kék orchidea

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: A kék orchidea
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

Olykor egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakinek teljesen megváltozzon az élete…

Éva sikeres újságíró, és boldognak érzi magát színész párja mellett. Egy nap azonban egy másik nő karjai közt találja a férfit. A lelkét mardosó fájdalom és csalódás hatására úgy dönt, vidékre költözik. A festői szépségű Albertkázmérpusztán leli meg új otthonát, és barátokat szerez. Ildikóval, a kétgyermekes, várbalogi anyukával már-már testvéri a viszonyuk; Nórával, a csokigyár tulajdonosával mindig élvezet számára egy-egy közösen elfogyasztott ital; és összehozza a sors Gergővel is, akit a Két nap az életben ismerhettünk meg, és aki immár a harmincas éveiben járó felnőtt férfi. Ahogy pedig telik az idő, Évának rá kell jönnie, hogy a falusi élethez nem mindig párosul csend és nyugalom…
Ádám az egyetem mellett pultosként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg Emmával, akivel szinte azonnal barátságot kötnek, de ugyanazon az éjszakán még egy dologgal szembesülnie kell: az öccse másságával. Vajon neki és a családjának sikerül megbirkózni az ítélkezésektől való félelemmel?

Varga Gy. Brian új regényében barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, emberi sorsok keresztezik egymást. Mint ahogyan a való életben is.

„Az embernek ez a feladata az életben: leküzdeni az elé gördülő akadályokat.”

Amikor befejeztem a szerző első könyvét, akkor váltottunk néhány szót, és szóba került A kék orchidea is, ami már az olvasómon várta, hogy elkezdjem. 🙂 Akkor az a beszélgetés úgy zárult, hogy ha megkönnyeztem a Két nap az élet című könyvet, akkor minden bizonnyal ehhez a történethez is kelleni fog a zsebkendő. Már a könyv 90% körül jártam, amikor megállapítottam, hogy én kemény vagyok, mint a beton, most nem fogok elérzékenyülni. Majd jöttek az utolsó oldalak… És valóban szükségem volt a zsebkendőre. Nagyon köszönöm, hogy ezt a történetet is elolvashattam.

A történet röviden:

A helyszín az előző részből jól ismert Várbalog, azonban a szereplőink nagy része új. Azonban egy név biztos, hogy ismerős lehet mindenkinek. Az egyik főszereplőnk a pincérként dolgozó Gergő, aki egy rendezvényen megismerkedik Évával. A lány egy online magazinnak dolgozik, cikkeket ír, és egy felkavaró szakítás után menekül Albertkázmérpusztára. Barátságokat köt, és rá jön arra, hogy tanulni soha nem késő, még ha az ember 35 éves is.

A Szalánczy család Várbalogon él. Pontosabban a szülők, és kisebbik fiúk, Balázs. Az idősebbik gyerek, Ádám, Pesten tanul, mellette pultosként dolgozik. Egyik este megismerkedik Emmával, akivel szinte azonnal megtalálják a közös hangot. Ugyan azon az estén azonban hidegzuhanyként éri az öccse vallomása. Balázs meleg.

Barátság, elfogadás, segíteni akarás, őszinteség, kitartás. Ezek mind olyan jelzők, amelyek köré a regény története épül. De vajon mindenki rendelkezik ezen tulajdonságokkal?

Gondolataim:

A szerző már az első regényével meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni, nyomon követni a munkásságát. Varga Gy. Brian bebizonyította, hogy a romantika ott lapul egy férfi szerző lelkében is, és képes arra, hogy a szavaival levegye a lábáról az olvasót, hogy könnyeket csaljon a nők szemébe, hogy a gyönyörű szóhasználattal, leírásokkal elvarázsolja azokat, akik kézbe veszik a könyvét.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Boldogan tértem vissza a vidéki kis falucskába, ahol újra átélhettem, milyen is az élet egy faluban. A felnőttek dolgoznak, terelgetik a csemetéket, néha zsörtölődnek, de egy kis pletykálkodásra mindannyian vevők. 🙂 A fiatalok vágynak a nyüzsgésre, a zajra, szeretnék megismerni a világot, hogy milyen is az élet, amikor magadra vagy utalva, egy nagyváros közepén. Pontosan ilyen voltam én is 17-18 évesen. 🙂 (El is költöztem az 1000 fős kis falunkból 18 évesen a fővárosba, mondjuk én suliba jártam akkor).

A karakterek ebben a kötetben is jól kidolgozottak voltak. A lázadó kamasz, a „soha semmi nem jó” anyuka, a karriert építgető független nő. Mind mind olyan személyek, akik akár az utcánkban is lakhatnának. Lehet, kedves olvasó, hogy pl. Balázs és Ádám pont a te szomszédod. 🙂

Ha már Balázs. Egy fiatal kamasz fiú, aki keresi saját magát, aki szeretne tartozni valakihez, de mélyen belül mégis tart az előítéletektől. Nem véletlenül, hiszen sajnos az emberek nagy többsége az előítéletek rabja. (Soha nem fogom megérteni, hogy miért…) Balázs egy meleg tizenéves, aki arra vágyik, amire az ő korában mindenki. Arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és viszont szerethessen. Bulizik, mint mindenki más az ő korában. Lázad – naná, hogy lázad, 17 évesen ki ne lázadna mindenért és minden ellen – viszont nekem ő volt a kedvenc karakterem. Az ő útja nehezebb, de elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen félteni. 🙂 Szerettem, ahogy a jellemfejlődését bemutatta a szerző.

Azért szeretem Varga Gy. Brian történeteit, mert annyira valósak, a szereplői annyira hétköznapiak, hogy szinte már érzem a közelségüket. A leírásai magával ragadóak, úgy éreztem olvasás közben, hogy én is ahhoz a közösséghez tartozom, én is azokat az utcákat járom végig, ahol a szereplőink megfordultak.

Lassan már meg fogom szokni, hogy ha kezembe veszek egy Varga Gy. Brian könyvet, akkor a teám vagy kávém mellé készítsek be egy jó nagy adag zsebkendőt is. Ennél a kötetnél is szükségem volt rá. Sokszor elérzékenyültem, meghatódtam, de a történet vége teljesen összetört. Így nem érhet véget. Tiltakoztam, nem akartam elfogadni. De mint ahogy mondtam korábban, Brian regényei a való élet. Az pedig nem mindig rózsaszín vattacukor.

Köszönöm Varga Gy. Brian, hogy méltónak gondoltál arra, hogy beengedj a világodba, és elküldted nekem a könyveket. 🙂 (Nem is tudom mikor könnyeztem ennyit pasi miatt. 😀 )

Szívből ajánlom Mindenkinek nemcsak ezt a kötetet, hanem a Két nap az élet című regényt is. Hétköznapi, valós történetek, amelyek elgondolkodtatnak, és utat mutatnak.

Borító:

Nagyon szeretem az orchideát. A történetben is fel-felbukkan. Végigköveti az eseményeket, lassan, ahogy egy patak csordogál a medrében. Időről időre megújul.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)