Erica Anthony: Találj rám

covers_673874.jpg

Szerző: Erica Anthony
Cím: Találj rám
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 562

Beleszeretni ​valakibe egyszerű, ám elengedni őt a legnehezebb dolog a világon.
Erin a New York-i, befolyásos Walsh dinasztia legifjabb tagja. Az örökösen lázadó lány múltját sötét és fenyegető titkok uralják, melyek elől egyetlen kiutat lát: menekülni a fullasztó családi kötöttségek elől.
Egy fotózáson összefut az észvesztően jóképű Jake Valentinivel, aki sármjával és vadító tengerkék szemeivel rést talál a lány védőpáncélján. Erin érzi, hogy kockázatos felfednie magát a férfi előtt, akinek bűvköréből nehezen szabadul, de a sors akkor nem ad zöld utat a szenvedélynek: messze sodorja őket egymástól.
Vajon képes lesz elfelejteni őt egy másik férfi oldalán, vagy a tűz, amit a férfi közelében érzett, örökre megperzselte a szívét és nem ereszti a karmai közül?
Jake, az örök lázadó, szexi tűzoltó képes-e elfelejteni azt a lányt, aki egy pillanat alatt megbabonázta őt? Túllép az érzésein, ahogy mindig is tette, vagy megszállottan keresi azt a zöldszemű lányt, aki megigézte azon a bizonyos fotózáson?

Titkok, örök barátság, szenvedély, és egy igaz szerelem kialakulásának kezdete…


„…ha követem a szívem, és nem adom fel az álmaimat, akkor megtalál a boldogság.” 

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Már korábban felkeltette az érdeklődésemet a történet, mert valahonnan éreztem egy isteni sugallatot, és elolvastam a fülszöveget. Amikor megláttam, hogy egy fotózáson indul a főszereplőink története, akkor fotós lelkem repesett az örömtől, és tudtam, hogy ez is az én könyvem lesz. És milyen jól gondoltam. Nagyon magával ragadott, alig bírtam letenni.

A történet röviden:

Erin tehetős családból származik, azonban a gazdagok élete sem mindig tejszínhab cukormázzal. Minden ellen lázad, nem találja a helyét a saját világában. Egy elit partin történt incidenst követően elmenekül a családja, és az eddigi élete elől. 

Alkalmi munkákból tartja el magát, a családjával nem tartja a kapcsolatot, és egyetlen támasza a barátai, akikre mindig számíthat. Egy ilyen munka során, amikor a legjobb barátjának segít egy fotózáson, betoppan a stúdióba, és ezzel együtt az életébe a jóképű tűzoltó, Jake. A két fiatal sorsa megpecsételődni látszik, azonban az élet úgy hozza, hogy távol kerülnek egymástól. 

Erinre új munka, új kapcsolat, és egy költözés vár, ami fenekestől felforgatja eddig is kusza, és rejtélyekkel teli életét. Rá kell döbbennie, hogy bármennyire is szretné, a múltja elől nem tud elmenekülni.

Gondolataim:

Erica első könyve nálam abszolút szerető otthonra talált. Mindent megkaptam tőle, amit szeretek egy erotikával fűszerezett romantikus történetben. Izgalmas volt, letehetetlen, végig fenntartotta az érdeklődésemet. 

Jókat mulattam a tűzoltók humorán, Trish hóbortjain, vagy éppen Lenny odaszúrt mondatain. Viszont Erinre irigykedtem is, na nem a pénze miatt, hanem a barátai miatt. Mindent, de tényleg mindent megengedhetne magának, ami az anyagiakat illeti, ő mégsem él vele, a barátait viszont kincsként őrzi. És ők is Erint. Ott vannak mellette, mint egy bástya, és védik mindentől. Sok embernek ez sajnos nem adatik meg.

Erin apja, Brandon és Fiona nem lettek a kedvenc karaktereim. Ha őszinte akarok lenni, akkor már a nevük olvasásakor felment bennem a pumpa. 😀

Az események alakulása, az írásmód, és ahogy Erica mozgatta a szálakat, egyszerűen zseniális. A könyv végére sem jöttem rá, hogy egyes szereplőknek pontosan mi is a szándékuk a háttérben.  

Nagyon tetszett a váltott szemszög, így Erin és Jake szemszögéből is nyomon követhettük az eseményeket, egyszerre kaptuk meg mindkét fél érzéseit, gondolatai, együtt sírhattunk, és együtt nevethettünk. Kettejük intenzív kapcsolata nagyon magával ragadja az olvasót.

Egy nagyon jól megírt romantikával fűszerezett, titkokkal teli történetet kaptam. Nem csalódtam, a műfaj kedvelőinek szívből ajánlom. 🙂 

Azon szerencsések közé tartozhatok, akiknél ott lapul a 2. rész, így azonnal folytathatom is a sorozatot. 🙂

Borító:

Nagyon illik a történethez. A tengerpart gyönyörű (jaj de szívesen élnék ott 🙂 ), a kép szenvedélyes. Tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

covers_705069.jpgSzerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Az írisz titka
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: történelmi romantikus-krimi
Oldalak száma: 650

„Tudtam, ha visszaölelem, elveszek a karjaiban, s arra kérem, maradjon velem örökké, bármi is legyen az ára…”

1869–1870.
Lina egyre kétségbeesettebben vágyik a szabadsága után. Élete minden perce gyötrelem a férje mellett. Mi történik a házasságuk utolsó egy éve alatt? Lina foggal-körömmel harcol Gyula ellen, vagy behódol neki? Kettejük macska-egér harcának milyen véget szán a sors?
1873–1874.
Lina továbbra is Antónia ügyében nyomoz, melynek szálai szövevényesebbek, mint bárki hitte volna. Valaki bravúrosan mozgatja a szálakat a háttérből. Ki irányítja a történéseket és miért? Lina rálel az igazságra? Történetük Mártonnal boldog véget ér?
Az utolsó részből minden kiderül!
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének végső felvonása.

 

„…a szív mennyi fájdalmat képes elviselni? S az enyém miért őt szereti még mindig, a történtek ellenére is?”

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam Lina történetét. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy megjelent a kötet, mert már nagyon vártam, de amikor kibontottam a csomagot, összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy ezzel a résszel véget ér Gyarmaty Karolina története. 

A történet röviden:

Ahogy az előző részek esetében már megszokhattuk, két idősíkon futnak az események, mégsem esnek egymástól olyan távol. Az 1860-as évek végén, Lina házasságának utolsó évében járunk. A férje továbbra is válogatott kínzási módszerekkel keseríti meg az életét, és teszi tönkre Linát testileg, és lelkileg. Még a beosztottjaik sem sietnek a segítségére, sőt. De vajon ezt a börtönt, amibe a férje kényszerítette, meddig fogja bírni egyedül? 

A történet, napjainkban játszódó részeiben Lina tovább nyomoz Antónia eltűnésének ügyében, azonban minél mélyebbre ás, annál több név, és annál több holttest kerül elő. Rejtélyes levelek, rég elfeledett sorsok, meglepő fordulatok emberi kapcsolatokban. Vajon mindenkiben megbízhat Lina, akit magához közel érez?

Gondolataim:

Az első sorától az utolsóig imádtam. Izgalmas, fordulatos, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Számomra Csernovszki-Nagy Alexandra a magyar Agatha Christie, ha krimiről van szó. Linával nyomoztam, nekem is megvoltak a gyanúsítottaim, de még véletlenül sem találtam ki, hogy ki mozgatja a szálakat. A végére már mindenkit gyanús volt, legyen gazdag vagy szegény családból származó. 🙂

Az Írónőnek köszönhetem, hogy a történelmi regények elnyerték a tetszésemet. Amíg be nem mutatta nekem Linát, és az ő történetét, nem igazán vettem a kezembe olyan könyvet ami a múlt században játszódott. Ma már tudatosan keresem a hasonló könyveket.

Vannak olyan szerelmek, olyan szereplők, amelyek és akik mélyen megérintenek. Ilyen volt Lina és Márton szenvedélyekkel teli, ámbár tiltott szerelme. Az a gyötrődés, az a kín, amit egymás közelében éreztek csak azért, mert az adott időben nem a szívükre hallgattak, hanem az eszükre, az szinte kiabál a lapokról. Nem tud elsiklani felette az olvasó, mert ő is érzi azt a fájdalmat, azt a szomorúságot, amit a főszereplőinknek át kellett élni. Sok kérdésre választ kapunk, és úgy tisztul ki előttünk a kép, ahogy egy művész viszi fel a festéket a vászonra. Minden egyes apró momentum fontos, hogy összeálljon a történet a könyv végén.

A történet során majdnem mindegyik főszereplőt megkedveltem. Azt, hogy kik azok, akik nem lettek a szívem csücskei, nem árulom el, mert az már spoiler lenne a történetre nézve. 🙂 

Nagyon szeretem Szandi írásmódját, ahogy a régies kifejezéseket használja. Sok esetben a lábjegyzet segít az olvasónak a szavak jelentésében, bár volt jó néhány olyan kifejezés, amit gyerekkoromban vidéken is használt az idősebb generáció. Jól esett egy kicsit nosztalgiázni, és visszarepülni azokba az időkbe.

Lina továbbra is az egyik kedvenc szereplőm volt a történet során. Megjárta a poklot, de nem tudta senki megtörni. Kiszabadult, és erősebb, mint valaha.
Számomra tökéletes az egész sorozat. Nemcsak Gyarmaty Karolina története, hanem Mimi nénié is, aki szintén egy erős, független, és határozott személyiség. Aki mer nem-et mondani akkor is, amikor mindenki fejet hajt. Lina is pontosan ilyen karakter. Volt kitől örökölnie. 🙂 Bátran mondhatom, hogy Lina példakép.

Nem tudom elégszer megköszönni az Írónőnek, hogy megmutatta nekem, hogy a történelmi regények, és maga a történelem, az nem az ördögtől való. Ha Alexandrával nem találkozom a kellő időben, akkor én még mindig messze elkerülném a történelmi ihletésű köteteket.

Szóval Szandi, nagyon köszönöm Neked! Köszönöm az élményt, köszönöm Lina történetét, köszönöm, hogy tanulhattam tőled, és köszönöm a kedvességed! Már nagyon várom a következő regényedet! 🙂

Borító:

Imádom! Gyönyörű, hangulatos, és annyira illik a történethez, a könyv egész hangulatához! Örülök, hogy a könyvespolcom éke lehet!

 

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a 19. században játszódó krimivel, és romantikával fűszerezett történeteket.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lontai Léna: Könnyező liliomok

covers_666453.jpg

Szerző: Lontai Léna
Cím: Könnyező liliomok
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: lélektani
Oldalak száma: 352

Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.

 

„A gondokat nem elszenvedni kell, hanem megoldani, és minden egyes napot reménnyel túlélni, hogy az élet egyszer még lesz jobb.” 

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet. Egy igaz történetet tart a kezében az olvasó, amit három generáción keresztül követhetünk nyomon. Amikor családon belüli bántalmazásról, szexuális erőszakról hallunk, olvasunk, akkor mindenkinek az agyán átfut néhány gondolat:
– az én családomban ezek nem fordulhatnak elő
– ismerek olyan személyt, aki személyesen érintett benne?
– nálunk, vidéken, ahol mindenki ismer mindenkit, és a falu egy összetartó közösség, ott ilyen biztos nincs.

De ahogy jöttek szembe velem az ismerős helyek: Hajdú-Bihar megye, a Berettyó part, Hencida… rá kellett jönnöm, hogy Bihari lévén, akár még ismerhettem is a könyvünk főszereplőit. (Hencida távolabb van tőlünk, így nem voltak ismerősek a főszereplők nevei.)

A történet röviden:

Visszafelé haladunk az időben. Először megismerjük Lili történetét, aki egy életvidám kislány, játszik, nevet, olvas. Szinte már gondtalan az élete. Szinte. A nővére ugyanis férjhez megy, és a férjével együtt továbbra is a szülői házban, közös szobában laknak immár hárman. Ahogy telik az idő, és Lili kezd nőiesedni, Attila, a sógora is észreveszi, és minden pillanatot megragad, hogy visszaéljen a helyzetével. Lili próbál segítséget kérni, azonban süket fülekre talál.

Ahogy telik az idő, úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Lili megismeri az anyja, majd a nagyanyja történetét is, és teljesen ledöbben, hogy a családjának a nő tagjai miken mentek keresztül az évek során.

Gondolataim:

Nemcsak megrázó, hanem nyomasztó is a történet. Ez a könyv megtörtént esetet dolgoz fel, és olvasás során gyakran megfordul az ember fejében, hogy akár a környezetében is, hány olyan család, hány olyan nő élhet, aki bántalmazás áldozata. Sokszor mérhetetlen dühöt éreztem, hogy egy ember mégis hogyan bánhat így az embertársával, egy gyerekkel, egy nővel?! Ők nem érdemelnek tiszteletet, megbecsülést, szeretetet? Ezek a férfiaknak nem nevezhető lények honnan veszik a bátorságot ilyen borzalmas tettekhez?

Még mindig elönt a düh, és a tehetetlenség érzése, amikor eszembe jutnak sorok, jelenetek. Amikor olvassa az ember a nők szenvedéseit, és segíteni szeretne, de nem tudja a módját, hogy hogyan.

Az egyik legnehezebb témához, a szexuális bántalmazáshoz, abúzushoz nyúlt az Írónő, és hiába a drámai történet, egyszerűen képtelenség letenni a könyvet. Minden fejezet az olvasóért kiált. A témája miatt, a megfogalmazás, az írói stílus miatt én kötelezővé tenném ezt a kötetet, mert erről a témáról igenis kell beszélni, igenis ki kell állni az igazunkért. Ez az első könyve az Írónőnek, és bízom benne, hogy nem fogja abbahagyni az írást.

A könyv 3 részre van osztva, és ahogy már említettem, visszafelé haladunk az időben. Szépen sorban megismerjük a gyermek, az anya, és a nagymama történetét, döntéseit, mindennapjait, és oldalról oldalra bontakozik ki egy olyan családi tragédia, ami 3 generáción keresztül öröklődik. Ott vagyunk a mindennapokban, látjuk hogyan teremtik elő a betevő falatot, hogy egy nőnek mennyi élethelyzetben kell helytállnia, amikor a férje a fronton van, és semmi hír róla.

Összegezve, én nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és megismertem Lontai Léna írásmódját. Vidéki emberként külön hálás vagyok, hogy a vidéki munkát nem elnagyolva olvashattuk, hanem hiteles képet kaptunk róla. (bizony, én is törtem ám a kukoricát, és ettem a szántáson egy pléden többedmagammal, mert ez összehozza a rokonságot. 🙂 ). 

Borító:

Vonzza a tekintetet, de a történet elolvasása után belesajdul a szívem, amikor ránézek. Nemcsak a témája, de a színvilága is nagyon illik a kötethez.

 

Ahogy fentebb már említettem, ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném, mert erről a témáról igenis beszélni kell.Ajánlom mindenkinek!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság

covers_639846.jpg

Szerző: Mimi Taylor-Abby Winter
Cím: Az utolsó kívánság
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 430

Sebastian Lawson úgy érzi, az élete végre révbe ért. Fiatal színészként megkapja a szerepet, amelyre vágyott; otthon gyönyörű felesége és imádott kisfia várja, akiket mindennél jobban szeret. Megvan mindene, amiről egy ember csak álmodhat. Azonban egy telefonhívás mindent megváltoztat.
Meghan Baker a munkájának él. Minden idejét annak szenteli, hogy egy olyan betegség után kutasson, amely hatással volt a gyermekkorára, s amely majdnem tönkretette őt. Egyetlen barátnője egy nap azonban olyan hírt közöl vele, ami alapjaiban rengeti meg eddigi életét.
Egy telefonhívás.
Egy szörnyű hír.
Egy utolsó kívánság.
Mi történik akkor, ha két olyan embert sodor egymás mellé az élet, akik szívből gyűlölik egymást? Képesek lesznek megbirkózni a rájuk háruló feladattal, vagy egyszerűen feladják?

Mimi Taylor és Abby Winter közös története megmutatja, mire képes az összetört szív, ha igazán szeret.

 

„Az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt, mindennél erősebb, mindennél hatalmasabb.” 

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már a „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet” mondást. Nyilván számomra sem volt ismeretlen, viszont én nagyon sokszor a borító alapján választok olvasnivalót. Amikor megjelent Mimi Taylor és Abby Winter közös könyve, akkor természetesen egyből a borítón akadt meg a szemem. Mivel a kötet két olyan szerző nevét viseli, akiktől már nagyon régóta szeretnék olvasni, így ezt egy jelnek vettem, hogy nekem el kell olvasnom, és ajánlót kell írnom a kötethez.

Ezúton is köszönöm, hogy lehetőségem volt erre! 🙂

A történet röviden:

Sebastian híres színész, aki imádott feleségével, és kisfiával él. Család, szerelem, karrier.. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat. Azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan veszteséget kell túlélnie, és feldolgozni, amihez nem érez elég erőt. Teljesen összeomlik, és figyelmen kívül hagyja azt, ami a legfontosabb dolga lenne ebben a helyzetben. 

Meghan elismert tudós, a szakmájában igyekszik kiemelkedőt alkotni. Igazi jégkirálynő, aki mélyen magába temette a múltját. Ő, és Sebastian tiszta szívből utálják egymást, a sors furcsa fintora, hogy mégis sokat találkoznak, ugyanis Joan (Sebastian felesége) és Meghan a legjobb barátnők.

Gondolataim:

Ezt a történetet nem lehet úgy elolvasni, hogy csak felcsapod a borítót, és egy lendülettel végigolvasod. Próbálkozni lehet, de nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert az első néhány oldal boldogsága után, amikor már kezd szállni a szemed előtt a rózsaszín köd, úgy arcon csap, hogy a padlóra kerülsz. És ott is maradsz a gyomrodat összeszorító görccsel, és megszámlálhatatlanul sok telesírt zsebkendővel. Én már csak tudom. 🙂 Ugyanis pont ez történt velem. A fülszöveg nem sok mindent árul el, csak hogy majd történni fog valami. Egy idilli, romantikus történetre számítottam, aminek majd a végén jól kisírom magam. 

Ezzel szemben Kedves Mimi Taylor, és Abby Winter írónők, teljesen összetörtetek! Mindenre számítottam, de arra, hogy az első oldalak után már a könnyeimet kell törölgetnem az arcomról, arra nem.

Sok érzelmet megéltem az olvasás során. Gyászoltam én is, mert tudom milyen amikor hirtelen elveszítesz valakit. Szerettem én is, mert tudom milyen érzés megtalálni azt, akire támaszkodhatsz, aki melletted van, és aki a másik feled.

A gyászt mindenki máshogy dolgozza fel. Van aki szakemberhez fordul, van, aki magában igyekszik feldolgozni a történteket.

Sebastiant megértettem, de a viselkedését nem tudtam elfogadni. Nem vette figyelembe, hogy már nem csak önmagáért felelős. Sok-sok oldal kellett ahhoz, amíg „megbocsájtottam” neki. 

Meghane-nak nem volt könnyű gyerekkora, több borzalmat élt át gyerekként, mint amit egy felnőtt egész életében. Mégis talpra állt, és bár gyereke nem volt, rajongással szerette Joan és Sebastian kisfiát.

Nagyon megrázó a történet, de olvasás során végig bennem volt a remény, hogy fog valami jó is történni. Kell, hogy történjen valami szívet melengető.

Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy nemcsak a jelenben játszódnak az események, hanem vissza-visszatekintünk a múltba is, hogy megértsük, mi miért történik. Végül azok a bizonyos levelek… Apró darabokra törték a szívemet. A könyv végére sikerült a két írónőnek valamelyest begyógyítani a sebeket.

Mimi Taylor, és Abby Winter egy olyan erős történetet tettek le együtt az asztalra, hogy engem – aki még nem olvasott tőlük – abszolút meggyőztek arról, hogy érdemes feléjük fordítanom a figyelmemet. Biztos, hogy külön-külön is fogok tőlük olvasni.

Borító:

A borító volt az első, ami felkeltette a figyelmemet. Egyszerű, mégis megszólítja az olvasót. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon illik a történethez.

 

Hogy kinek ajánlom ezt a történetet? Mindenkinek, aki már gyászolt élete során, aki szeretett, akit szerettek, aki volt már magányos. Készítsetek be sok-sok papírzsebkendőt, és olvassátok, szeressétek! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Huszár Ádám: Amy

covers_589741.jpgSzerző: Huszár Ádám
Cím: Amy
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2020
Műfaj: lélektani dráma, erotika
Oldalak száma: 412

Amy White kamaszkorában szemtanújává válik barátnője brutális megerőszakolásának. Elmenekül, így később tudja meg, hogy az elkövetők tettüket követően meggyilkolták a lányt. Amy összeroppan. Saját világot épít maga köré, ahol nincs helye a fizikai érintkezés semmilyen formájának. Telnek az évek, s Amy egyetemre megy. Érintetlen és érinthetetlen. Ám egy napon valami váratlan történik: a lány rájön, hogy mégis képes másokkal érintkezni, s rádöbben még valamire… Megtalálja az igaz szerelmet. Súlyos árat kell fizetnie, önmagából áldoznia a beteljesülésért, de hát nem annál értékesebb valami, minél magasabb az ára? Mennyi áldozatot hajlandó hozni a lány ezért a szerelemért? Képes gyilkossá válni? Képes feláldozni a férfit, aki bármit megtenne érte? Feláldozza a saját életét?
Egyáltalán… rajta múlik?

 

„Néha át kell élni a rosszat, hogy tudd becsülni a jót” 

Sajnos nagyon kevés férfi írótól olvasok, de ennek az okát nem tudom megmondani. Valahogy így alakult, de ezen igyekszem változtatni.

Az Amy című könyvvel már szemezek egy ideje, most pedig kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Köszönöm a kiadónak,  hogy erre lehetőséget biztosított! 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Amy, aki 14 évesen szemtanúja lesz a barátnője megerőszakolásának. Az eset olyannyira sokkolja, hogy falat emel önmaga köré, és senkit nem enged közel magához. Ahogy telik az idő, és sorra járnak hozzá a pszichológusok, mindegyik egyet ért Amyvel, hogy ideje visszatérni az emberek közé. Amy a tanulásba menekül, viszont képtelen az embereket közel engedni magához, a testi kontaktust, mint egy anyai ölelés, teljesen elutasítja.

Évekkel később, távol a szülői háztól kezdi el az egyetemet. Kollégiumba kerül, Lisa a szobatársa a szárnyai alá veszi, és igyekszik segíteni Amynek, hogy a lehetőségekhez mérten normális életet éljen. Azonban Amy hoz egy rossz döntést, és az élete még inkább felbolydul. Mindezért Lisát hibáztatja. Görcsösen keresi a szerelmet, és amikor azt gondolja, hogy megtalálta, előre nem látott események sorozata indul el.

Gondolataim:

Az alap történet tetszett. A kivitelezésben sem találtam olyan nagy hibát, amire azt mondtam volna, hogy ezt azért már mégsem! Viszont voltak benne olyan kifejezések helyenként, hogy a szemöldököm a plafonig szaladt. Pl. fürödsz (szerintem inkább fürdesz, de ha mégis az eredeti a helyes, akkor én kérek elnézést, hogy 34 évig rosszul használtam egy szót. 🙂 ) Ami hirtelen még eszembe jut, az a felhuzatol. Na mire rájöttem, hogy ez mit takar. 😀

Na de vissza a történetre. Számomra olvasmányos volt, izgalmas, már nagyon vártam, hogy mi lesz a csattanó a végén. Attól viszont padlót fogtam. Nem magától a ténytől, hanem az utolsó oldalakon játszódó eseményektől. Az abszolút szürreális volt a számomra.

Amyt, bármi is történt vele sajnos nem tudtam megkedvelni. Sajnáltam, együtt éreztem vele, de nem volt szimpatikus. Görcsösen kereste a szerelmet, de nekem olyan érzésem volt, hogy nem az igaz szerelem érzésére vágyik, hanem magára a fogalomra. Mintha birtokolni szeretné, mint egy tárgyat. 

Lisa vagány, belevaló stílusa viszont nagyon tetszett. Nyilván ő sem tökéletes, ahogy senki sem az, viszont benne láttam az igyekezetet. Neki sikerült elérni Amyvel 1 hónap alatt azt, amit szakembereknek nem sikerült évek alatt sem. 

Amy szüleit nagyon sajnáltam. Borzalmas érzés, amikor bármit megadnál, hogy segíts a gyermekeden, de nem tudsz.   

Ádám nagy fába vágta a fejszáját, mert egy olyan főszereplőt alkotott, aki nem lesz példakép, akit (szerintem) nem lehet megkedvelni. De mégis megcsinálta, mert hiába volt ellenszenves Amy, mégis nagyon vártam, hogy kiderüljenek a miértek.

A vége miatt nem tudok 5 csillagot adni ennek a történetnek. Azt még mindig nem tudom megemészteni, pedig már egy pár nap eltelt, mióta elolvastam. 🙂

Borító:

Nekem tetszik! Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Pedig én annyira nem esek hasra azoktól a borítóktól, amin csak egy arc van. De ennek a szerkesztése, a színvilága, és a hangulata megfogott.

 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a kicsit elvont, kicsit beteg, mégis izgalmas történeteket némi erotikával fűszerezve.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)  

Hugyec Anikó: Túl kevés idő

covers_697885.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl kevés idő
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 402

Vannak ​sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.

Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?

 

„Némán megköszönöm Mariah-nak, hogy elénekli mindazokat az érzéseket, amiket én nem tudok szavakba önteni.” 

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam a könyvet! 

Születnek olyan történetek, amelyek megszólítanak. Velem is ez történt. Amikor Anikó bemutatkozott a NewLine kiadó oldalán, és bemutatta a könyvét, akkor már éreztem, hogy ezt a kötetet nekem el kell olvasnom. Nem tudom megmondani ennek az okát, egy szimpla megérzés volt, ami beitta magát a bőröm alá, és nem engedett. Miután elkészült a borító, mintha egy reflektor világította volna meg.

A napokban váltottam néhány levelet az Írónővel, és egy végtelenül kedves embert ismertem meg. Emiatt is nagyon vártam, hogy belefogjak a történet olvasásába, ami már az első pár oldal után beszippantott. Tudtam, hogy nekem íródott.

A történet röviden:

A történetünk két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején, és 2019-ben. Egy elsöprő szerelem, és egy mindent magával rántó fájdalom.

2002: Főszereplőnk Juli, aki egy forró őszi napon a barátnőjével egy kis kikapcsolódásra vágyik a folyóparton. Derült égből villámcsapásként érkezik egy röplabda, vele együtt pedig Márk. Az első pillanattól kezdve izzik közöttük a levegő, szinte tapintható, hogy egymásnak vannak teremtve. Egy elsöprő szerelem a övék.

2019: Juli két kamasz édesanyja. Alex és Zoé ikrek. Juli egyedül neveli őket, el nem múló fájdalommal és haraggal a szívében. Az érzéseinek kiváltó oka a férje, aki nincs vele, hogy együtt küzdjenek a kamaszok hóbortjaival, hangulatingadozásaival, hogy egy hosszú nap után átölelje, és a fülébe súgja, hogy szereti. Egyedül küzd a mindennapi problémákkal, az édesanyja betegségével. A két legjobb barátja az egyedüli támasza.

Gondolataim:

Telítődtem az érzelmekkel. Nosztalgiáztam, szerettem, sírtam, haragudtam, reménykedtem, és emlékeztem. Jókat mosolyogtam azokon a bizonyos 90-es éveken. 🙂 A Bravo magazin, a Backstreet Boys poszterek a falon. Szinte magam előtt látom. 🙂

A szereplőket, Erika kivételével mindet megkedveltem. A végére még Barbit is, bár lássuk be, erre nem sok esélyt láttam a történet elején. Mondjuk még a közepén sem.

Juli nagyon a szívemhez nőtt azzal, hogy egyedül is igyekszik mindent megteremteni a gyerekeinek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Nem lehet könnyű két kamaszt kordában tartani, de ő a lehetőségekhez mérten vette az akadályokat. 

Márk és Juli kapcsolata idilli. Mint minden kapcsolatban, viták náluk is előfordulnak, de amíg meg tudják beszélni, addig van lehetőség megoldani a problémákat. De ehhez az kell, hogy őszintén le tudj ülni a pároddal beszélgetni.

Végezetül pedig:

~ Kedves Márk, ezúton köszönöm neked, hogy nem a szokásos rózsa lett a te virágod. A tulipán az érzelmeket fejezi ki. Azt tudtad, hogy az ókori Perzsiában a tulipán szimbolizálta a tökéletes szerelmet? Minden bizonnyal, hisz erre a virágra esett a választásod. 

~ Kedves Juli, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy egyedül is mennyi mindenre képes egy nő, egy anya, hogy hiába van a szíve darabokra törve, a gyermekeiért akkor is dobog tovább, mert dobognia kell. Mert bármi történik is, a gyermeki léleknek szüksége van az anyai szeretetre és gondoskodásra. 

~ Kedves Ria, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy milyen egy igazi barát, és milyen egy életre szóló barátság. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen emberre, mint amilyen Te vagy.

~ Végül, de nem utolsó sorban, Kedves Anikó, köszönöm Neked, hogy megírtad ezt a történetet. Sok boldog, és sok szívszaggató percet szereztél vele, de annyira a szívemhez nőtt a történeted, hogy újra – és újra el fogom olvasni, hogy soha ne felejtsem el, hogy valóban túl kevés az idő, és nem mindegy, hogy mivel búcsúzunk.

Borító:

Tökéletes! Gyönyörű, figyelemfelkeltő, és annyira illik a történethez. A tulipánt imádom, a színvilág, a betűtípus, egyszerűen tökéletes! Kevés ilyet látni mostanában. 

 

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a kötete. Szívet tépő, mégis gyönyörű történet.

Márk gondolataival zárom soraimat:
„Márk mondogatta gyakran, hogy az ünneplés fontossága abban rejlik, hogy a nem mindennapi eseményeket különleges emlékké varázsolja, és ezek közül a legszebbeket magába rejti a szívünk.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Hazait olvasok!

Sziasztok!

Ahogy az előző posztban említettem, novemberben két olyan hazai szerzőtől olvastam, akiknek eddig még nem ismertem a munkásságát.

A Book Dreams Kiadó oldalán lehetőség van ingyen hozzájutni novellákhoz, így először Melinda Bald – Az utolsó lépés című novelláját olvastam el.

Melinda Bald – Az utolsó lépés

„Sohasem lehet tudni, mi rejlik egy mosoly mögött. Sohasem lehet tudni, milyen érzelmek bújnak meg egy csillogó számpár mélyén. Sohasem lehet tudni, mi lesz az utolsó csepp a pohárban, ami az összeomlás szélére sodorja az embert. Egy dolog biztos, számtalan apró lépés vezet ahhoz a bizonyos utolsóhoz.”

image1_11.jpeg
Az első reakcióm amikor a végére értem, a döbbenet volt. Majd elolvastam még egyszer. De a kezdeti sokk nem szűnt meg. Ez a történet mindössze 16 oldal, de nagyobb hatást gyakorolt rám, mint egy-két, 300 oldal feletti könyv. Egy egész élet benne van ebben a 16 oldalban. Minden fájdalom, minden elkeseredettség. Komoly témát dolgoz fel, amiről igenis beszélni kell, ez pedig a depresszió. A depresszió, ami az ember egész lényére, életére kihat. Egy gyermek, aki szeretet nélkül nő fel annyi lelki sebet hordoz magában egész életében, hogy történhet bármi, akár előtte állhat egy olyan ember, akinek ő jelenti a világot, mégsem képes elhinni, értékelni saját magát, megragadni a lehetőséget, mert már gyerekkorától azzal az érzéssel létezik, hogy benne van a hiba, amiért őt nem lehet szeretni. 

Nehéz volt olvasni ezt a történetet, de megírni még nehezebb lehetett. Ez volt a legelső történet, amit Melinda Bald-tól olvastam, de biztos vagyok benne, hogy fogok még válogatni a kötetei közül, mert nekem nagyon tetszett az írói stílusa. 

 

Ruby Saw – Álom az álomban

Ez a történet hihetetlen, de ettől olyan szép. Ezer- és egyféle love sztoriról hallottunk már, amiket igaznak hiszünk, mert a szerelemről szól. A szerelem a legfontosabb az életben. Véletlen találkozások, meglepő fordulatok, csillogó szempárok; és ott a másik oldal is: meghasadt szívek, félelem, hitetlenség.
De mi a helyzet akkor, ha valaki mindent eltervez nekünk? Az őrangyalunk megjelenik, és rendet tesz kusza életünkben.
Persze, ez lehet csupán a tudatalattink játéka. Annyira lehet valóság, amennyire mi akarjuk.
Létezik álom az álomban?

image0_25.jpeg

Soha nem olvastam még Ruby Saw-tól, de ezen változtatni fogok. Szintén ingyen sikerült hozzájutnom ehhez a novellához a kiadó oldaláról. 

Mivel a fülszövegeket nem nagyon szoktam elolvasni, így fogalmam sem volt, miről szólhat ez a kötet. Az első gondolatom az volt a cím láttán, hogy egy tündérmese. 🙂 Most, hogy elolvastam ezt a történetet, még mindig ez az első szó, ami eszembe jut. Annyira sajnálom, hogy olyan gyorsan véget ért, szívesen olvastam volna még. 

Ebben a rövidke kis történetben megismerjük Marát, a főszereplőnket, akit ezen a pár oldalon keresztül is megkedveltem, a Lordot, akinek a stílusa kifogástalan. Ők ketten nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mégis, az ő történetük mutatja meg azt, amit sokan elfelejtenek. Hogy mindig van remény, és soha nem szabad feladni. 

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a novelláról, de azzal biztos, hogy olyasmit kotyognék ki, ami spoiler lenne, szóval inkább olvassátok el! 🙂

Csak ajánlani tudom Mindenkinek a két Írónő novelláját. Engem meggyőztek, szeretném a polcomon tudni a könyveiket is! 🙂

Köszönöm, hogy így lehetőségem volt megismerni őket!

 

(kép: saját, fülszöveg :www.moly.hu)

Olvass minden hónapban hazait!

 

7d2529f7fafb388993a6ca3bc66ec8f1.jpg 

Sziasztok!

Mostanában tudatosan igyekszem minél több hazai szerző művét megismerni, és magyar szerzők könyveit olvasni. Ebbe szeretnék egy átláthatóbb rendszert vinni, ezért úgy döntöttem, hogy az olvasmány listámba minden hónapba szeretném „belecsempészni” egy hazai szerző könyvét, ezzel is támogatva a munkásságukat.

A polcrendezés közben rá kellett jönnöm, hogy közel sincs annyi könyvem magyar szerzőktől, amennyit szeretnék, ezért figyelem az akciókat, és a kiadók oldalait. Sok olyan szerzőt is bekövettem mostanában instagramon, akik eddig ismeretlenek voltak számomra, de szeretném megismerni a munkásságukat.

Nem tervezek nagyon kilépni a komfortzónámból, ezért az általam kedvelt, és szívesen olvasott stílusok között fogok válogatni:

– romantikus (drámai, történelmi, erotikus)
– ifjúsági
– fantasy
– krimi, horror, thriller, pszichothriller

A novemberi hónapban két, számomra új szerző munkáját sikerült megismernem. Ők pedig nem mások, mint Melinda Bald és Ruby Saw. Mindkét szerzőtől novelláskötetet olvastam, és nagyon tetszett az írói stílusuk, ezért biztos, hogy fogok vásárolni könyvet is tőlük,

A következő posztban pedig megtudhatjátok, hogy milyen novelláskötetekre esett először a választásom 🙂

 

(Minden bizonnyal ezer és egy hasonló poszt, kihívás, és hasonló kering az éterben, de mostanában nincs időm figyelni. Ez nem egy nagy molyos kihívás, leginkább csak saját magamat szeretném motiválni, hogy hazai szerzőktől olvassak minél többet. )

 

(kép forrása: pinterest)

Szollár Bence – Frontláz

 

image0_15.jpeg 

Először is szeretném megköszöni a Szerzőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

Amikor rákerestem a könyvre, akkor megakadt a szemem a Forgatókönyvek megnevezésen. Soha ezelőtt nem olvastam még ilyen jellegű történeteket, így kíváncsian fogtam bele. Hajnal 4 órakor természetesen, a sötét szobában. 🙂 Utána ébren gyorsan meg is vártam, amíg kivilágosodik. 🙂

Az olvasás után 2 szó jutott eszembe erről a kötetről. Sokkoló, és zseniális. Nem vidám, rózsaszínfelhős történetekről van szó benne, hanem a csontig hatoló, borzongató leírásokról. Ha filmre vinnék, az már nem az én műfajom lenne, biztos kiborulnék tőle. 🙂

Azt sajnálom, hogy olyan gyorsan véget értek. De ezalatt a rövidke idő alatt, amíg 1-1 történetet elolvastam, egy érzelmi hullámvasúton ültem. Volt, hogy megkönnyeztem, volt, ami elborzasztott, volt, amikor le is kellett tennem néhány órára, mert képtelen voltam tovább olvasni.

Minden történetnek van mondanivalója, tanulságot is levontam belőle. Megjelennek mindennapi problémák, mint a szorongás, az alkoholizmus, a mentális betegségek, a reményvesztettség, és még a kannibalizmus is. 

Az Apa, az Unalom, és az 1943 (Filmnovella) című történetek voltak, amelyek leginkább sokkoltak, és elborzasztottak. A szemem előtt megjelentek a képek, pörögtek le az események, aminek még mindig a hatása alatt állok.

A borító melankólikus, azonban nem készít fel a mögötte rejtőző emberi tragédiákra.

Tőlem 5 csillagot kap a könyv, és köszönöm a Szerzőnek, hogy megismertetett a Forgatókönyvek világával.

 

(kép: saját)

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

covers_641701.jpg

Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Éld át a pillanatot
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: ifjúsági, szórakoztató irodalom
Oldalak száma: 272

Egy ​dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat.
A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes.
A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson.
Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.
Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?
Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

 

„… egy könyvmoly számára a szobafogság a lehető leghülyébb büntetés… ” 

 

Tudom, tudom, nem a borítója alapján szabad megítélni egy könyvet, de mégis.. amikor megláttam ezt a csodaszép borítót, azzal a lendülettel került is fel a könyv a kívánságlistámra. El sem olvastam a fülszöveget, azt sem tudtam igazából, hogy miről szól a történet. 🙂

Most, hogy a végére értem, vegyes érzéseim vannak. Örülök, hogy elolvastam, de az öröm mellé egy kis csalódottság is társul.

A történet röviden:

Panka egy kiadónál dolgozik diákmunkán. Karácsony előtti napon nagy dobásra készül a kiadó, ugyanis egy neves francia szerző dedikálását szervezték meg. Mindenki teljes lázban ég, igyekszik a szerző minden kérését teljesíteni, azonban már a megérkezése sem ment úgy, ahogy azt eltervezték.

Végül Pankáé lesz az a megtisztelő feladat, hogy elhozza Bastient a saját dedikálására. A kapcsolatuk közel sem zökkenőmentes, egymásnak teljes ellentétei.

Panka egy 17 éves lány, akit az apja állami gondozásba adott, majd több nevelőszülőnél is élt. Csak azt szeretné, hogy valaki szeresse, gondoskodjon róla, hogy valakinek fontos legyen. Nem kötődik az emberekhez, tudatosan tartja a 2 lépés távolságot. Ha nem enged közel magához senkit, akkor nem tudják bántani sem.

Bastien egy első látásra mogorva, kedvetlen, nem túl barátságos, ámbár nagyon tehetséges francia szerző. Az élete neki sem irigylésre méltó, hiába ismerik a nevét szinte mindenhol. A szülei válása, egy sorsfordító baleset az egész életére rányomja a bélyegét.

Adja magát a kérdés, hogy a mindig mogorva író, és a maga köré falakat építő diáklány mégis milyen kapcsolatra számíthat? Ők lepődnek meg a legjobban, amikor rájönnek, hogy nem közömbösek egymás iránt. Panka kezd megnyílni, azonban Bastien meggondolatlansága lehet véget vet a kezdődő kapcsolatnak?

Gondolataim:

Az alap történet nagyon tetszett, sokszor úgy sírtam rajta, mint egy kisgyerek. A szereplőkkel sem volt bajom úgy igazán, ennek ellenére mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert rettenetesen zavart, hogy tele volt klisés nevekkel, címekkel a történet.

A csapból is a Vaják folyik, Cassandra Clare, Sarah J. Maas… Nem, nem akarok róluk olvasni egy másik regényben, annak ellenére sem, hogy szeretem az írónők munkásságát, és imádom a Vaják sorozatot. Én némi kreativitást vártam volna, hogy olyan szerző illetve sorozat ajánlás legyen egy könyvben, ha már erre kerül a sor, ami nem lerágott csont. Millió plusz egy olyan szerző van, aki említést érdemelne szerintem. 

Biztos vagyok benne, hogy ezt én reagálom túl, de ez van. 🙂

De ha ezen túllendülünk, és figyelünk a történet mondanivalójára, a szereplőink üzenetére, akkor egy szépen kidolgozott történetet kapunk.

Szerencsére nem vagyok Panka helyzetében, de abszolút megértem a zárkózottságát. Nem lehet könnyű helyzete.

Nyár kellős közepén, a kellemes 38 fokban olvastam ezt a történetét, és sóvárogtam a Karácsony után. 🙂 Szeretem a karácsonyi időszakot, bár én soha nem jártam akkor tömegben, pláne Pesten, pedig 14 évet ott éltem. 😀 Én tudatosan kerülöm ilyenkor az utcákat. 😀

Mikor befejeztem a könyvet, nagyon sok érzés kavargott bennem. Nagyon örülök, hogy elolvastam, a fentebb említett dolgok miatt kissé csalódott vagyok, de összességében tetszett a történet. Az Írónak már több könyvét olvastam korábban, szeretem az LMBTQ szálat a történeteiben, így ebben a kötetben is tetszett, habár nem ezen volt a hangsúly.

Borító:

Szerelem első látásra. Gyönyörű, figyelemfelkeltő, hangulatos. 🙂 A színvilága is nagyon tetszik. Én vagyok a legjobban meglepődve, hogy első sorban a borító volt az, ami miatt mindenképpen el akartam olvasni a kötetet. 🙂

Akik szeretik a Karácsonyi hangulatot, és a romantikus történeteket, nekik ajánlom ezt a kötetet. 🙂 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)