Szollár Bence – Frontláz

 

image0_15.jpeg 

Először is szeretném megköszöni a Szerzőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

Amikor rákerestem a könyvre, akkor megakadt a szemem a Forgatókönyvek megnevezésen. Soha ezelőtt nem olvastam még ilyen jellegű történeteket, így kíváncsian fogtam bele. Hajnal 4 órakor természetesen, a sötét szobában. 🙂 Utána ébren gyorsan meg is vártam, amíg kivilágosodik. 🙂

Az olvasás után 2 szó jutott eszembe erről a kötetről. Sokkoló, és zseniális. Nem vidám, rózsaszínfelhős történetekről van szó benne, hanem a csontig hatoló, borzongató leírásokról. Ha filmre vinnék, az már nem az én műfajom lenne, biztos kiborulnék tőle. 🙂

Azt sajnálom, hogy olyan gyorsan véget értek. De ezalatt a rövidke idő alatt, amíg 1-1 történetet elolvastam, egy érzelmi hullámvasúton ültem. Volt, hogy megkönnyeztem, volt, ami elborzasztott, volt, amikor le is kellett tennem néhány órára, mert képtelen voltam tovább olvasni.

Minden történetnek van mondanivalója, tanulságot is levontam belőle. Megjelennek mindennapi problémák, mint a szorongás, az alkoholizmus, a mentális betegségek, a reményvesztettség, és még a kannibalizmus is. 

Az Apa, az Unalom, és az 1943 (Filmnovella) című történetek voltak, amelyek leginkább sokkoltak, és elborzasztottak. A szemem előtt megjelentek a képek, pörögtek le az események, aminek még mindig a hatása alatt állok.

A borító melankólikus, azonban nem készít fel a mögötte rejtőző emberi tragédiákra.

Tőlem 5 csillagot kap a könyv, és köszönöm a Szerzőnek, hogy megismertetett a Forgatókönyvek világával.

 

(kép: saját)

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

covers_641701.jpg

Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Éld át a pillanatot
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: ifjúsági, szórakoztató irodalom
Oldalak száma: 272

Egy ​dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat.
A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes.
A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson.
Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.
Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?
Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

 

„… egy könyvmoly számára a szobafogság a lehető leghülyébb büntetés… ” 

 

Tudom, tudom, nem a borítója alapján szabad megítélni egy könyvet, de mégis.. amikor megláttam ezt a csodaszép borítót, azzal a lendülettel került is fel a könyv a kívánságlistámra. El sem olvastam a fülszöveget, azt sem tudtam igazából, hogy miről szól a történet. 🙂

Most, hogy a végére értem, vegyes érzéseim vannak. Örülök, hogy elolvastam, de az öröm mellé egy kis csalódottság is társul.

A történet röviden:

Panka egy kiadónál dolgozik diákmunkán. Karácsony előtti napon nagy dobásra készül a kiadó, ugyanis egy neves francia szerző dedikálását szervezték meg. Mindenki teljes lázban ég, igyekszik a szerző minden kérését teljesíteni, azonban már a megérkezése sem ment úgy, ahogy azt eltervezték.

Végül Pankáé lesz az a megtisztelő feladat, hogy elhozza Bastient a saját dedikálására. A kapcsolatuk közel sem zökkenőmentes, egymásnak teljes ellentétei.

Panka egy 17 éves lány, akit az apja állami gondozásba adott, majd több nevelőszülőnél is élt. Csak azt szeretné, hogy valaki szeresse, gondoskodjon róla, hogy valakinek fontos legyen. Nem kötődik az emberekhez, tudatosan tartja a 2 lépés távolságot. Ha nem enged közel magához senkit, akkor nem tudják bántani sem.

Bastien egy első látásra mogorva, kedvetlen, nem túl barátságos, ámbár nagyon tehetséges francia szerző. Az élete neki sem irigylésre méltó, hiába ismerik a nevét szinte mindenhol. A szülei válása, egy sorsfordító baleset az egész életére rányomja a bélyegét.

Adja magát a kérdés, hogy a mindig mogorva író, és a maga köré falakat építő diáklány mégis milyen kapcsolatra számíthat? Ők lepődnek meg a legjobban, amikor rájönnek, hogy nem közömbösek egymás iránt. Panka kezd megnyílni, azonban Bastien meggondolatlansága lehet véget vet a kezdődő kapcsolatnak?

Gondolataim:

Az alap történet nagyon tetszett, sokszor úgy sírtam rajta, mint egy kisgyerek. A szereplőkkel sem volt bajom úgy igazán, ennek ellenére mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert rettenetesen zavart, hogy tele volt klisés nevekkel, címekkel a történet.

A csapból is a Vaják folyik, Cassandra Clare, Sarah J. Maas… Nem, nem akarok róluk olvasni egy másik regényben, annak ellenére sem, hogy szeretem az írónők munkásságát, és imádom a Vaják sorozatot. Én némi kreativitást vártam volna, hogy olyan szerző illetve sorozat ajánlás legyen egy könyvben, ha már erre kerül a sor, ami nem lerágott csont. Millió plusz egy olyan szerző van, aki említést érdemelne szerintem. 

Biztos vagyok benne, hogy ezt én reagálom túl, de ez van. 🙂

De ha ezen túllendülünk, és figyelünk a történet mondanivalójára, a szereplőink üzenetére, akkor egy szépen kidolgozott történetet kapunk.

Szerencsére nem vagyok Panka helyzetében, de abszolút megértem a zárkózottságát. Nem lehet könnyű helyzete.

Nyár kellős közepén, a kellemes 38 fokban olvastam ezt a történetét, és sóvárogtam a Karácsony után. 🙂 Szeretem a karácsonyi időszakot, bár én soha nem jártam akkor tömegben, pláne Pesten, pedig 14 évet ott éltem. 😀 Én tudatosan kerülöm ilyenkor az utcákat. 😀

Mikor befejeztem a könyvet, nagyon sok érzés kavargott bennem. Nagyon örülök, hogy elolvastam, a fentebb említett dolgok miatt kissé csalódott vagyok, de összességében tetszett a történet. Az Írónak már több könyvét olvastam korábban, szeretem az LMBTQ szálat a történeteiben, így ebben a kötetben is tetszett, habár nem ezen volt a hangsúly.

Borító:

Szerelem első látásra. Gyönyörű, figyelemfelkeltő, hangulatos. 🙂 A színvilága is nagyon tetszik. Én vagyok a legjobban meglepődve, hogy első sorban a borító volt az, ami miatt mindenképpen el akartam olvasni a kötetet. 🙂

Akik szeretik a Karácsonyi hangulatot, és a romantikus történeteket, nekik ajánlom ezt a kötetet. 🙂 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ellyne: Ha gondolnál rám…

covers_684367.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Ha gondolnál rám…
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 362

Hogyan tud az élet ilyen gyorsan meglepetéseket okozni? Tinsley Rivera számára érthetetlen, de talán Alex Grayson-nak nem, elvégre ő az, aki pofátlanul elrabolta a lány szívét, de talán még a lelke egy darabját is.
Minden olyan átlagos, minden olyan hétköznapi és megszokott. Aztán jön valaki, mond pár szót, és teljesen felforgatja az egész életed vele.

Az érzelmek olykor hirtelen jönnek, és fenekestül forgatják fel az életed.
Tinsley és Alex most ennek az útnak a felfedezésére indul el.

 

„Ez a legrosszabb, amikor biztos vagy abban, hogy több fájdalom nem érhet valamivel kapcsolatban, erre bumm, megtörténik újra.” 

 

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Nagyon örültem, hogy ezt a kötetet is elolvashattam. 

Köztudott, hogy szeretem az ifjúsági köteteket, amiben van romantika, egy kis erotika, humor, egy kis dráma, és sok-sok érzelem. Ezek mind megvoltak ebben a könyvben. A szarkasztikus beszólásokat meg különösen imádtam. 🙂 Komolyan, néha mintha magamat hallottam volna. 😀

A történet röviden:

Alex a nyarakat a legjobb barátjánál, Gabe-nél és a családjánál tölti. Gabe szüleivel jól kijön, azonban a húgával nem indul valami fényesen az ismeretségük. Az sem segít a helyzetén, hogy bár nem szándékosan, de többször megbántotta a lányt. Ahogy telnek az évek, a szereplőink is változnak, és Alex is észreveszi, hogy Tinsley, Gabe kishúga, már nővé érett. Rájön, hogy kezd komoly érzelmeket táplálni a lány iránt, azonban a testi épségét is félti, ugyanis Tinsley szívét korábban Gabe egyik legjobb haverja törte össze. Ha Gabe megtudná, hogy mit érez a húga iránt, akkor biztos, hogy nem úszná meg komoly sérülés nélkül.

Gondolataim:

Nagyon szerettem a szereplőket, Gabe apja pedig kifejezettem nagy kedvenc lett. Imádom az olyan szülőket, akik képesek a fiatalok fejével gondolkodni. 🙂 Mind a romantikus, mind az erotikus részek jól ki voltak dolgozva, mindenből kaptunk egy kicsit. Nem volt egyik sem eltúlozva. 

Nekem különösen tetszett, hogy életszerűen volt megírva. Nem csak a dolgok pozitív oldalát látjuk, vannak komoly lelki tusák, Alex is hordja a maga keresztjét. A családi háttere nem egy leányálom, ráadásul tudva, hogy kik a szülei, valahogy érthető is, hogy szinte menekül otthonról. Nem mutatja ki az érzelmeit, emiatt néha komoly gondokat okoz saját magára.

Tinsley zárkózott személyiség, igazi művész lélek. A képei által beszél a külvilághoz. Ebből kifolyólag nem nyit az emberek felé, a saját szüleivel sem osztja meg a gondolatait mondván, „biztos nem foglalkoztatja őket a festészet, nem akarom őket ezzel terhelni.” Ennek ellenére egy csupaszív lány, aki ott segít, ahol tud, mindig lehet rá számítani.

Visszatérve Alexhez.. Hát hűűű. Tetovált, piercinges, izmos. Mit is mondhatnék, a rajongója lettem. 🙂 Az ilyen  pasik a gyengéim. 😀 

Szeretem a több lábon álló történeteket, amikor megvannak ugyan a főszereplőink, és a fő cselekmény, mégsem csak ez a szál áll a középpontban. A romantikus szál adott, a vége sem okozott meglepetést (na az okozott volna, ha más a végkifejlet, mint amit vártam. 😀 ), mégis annyira izgalmasan volt felépítve a cselekmény, és annyira olvastatta magát a történet, hogy alíg bírtam kivárni, mikor jutok már el végre a fő lezárásig. Ugyanakkor szerettem volna jobban elhúzni, hogy tovább tartson, és ne kelljen elengednem a szereplőket. 🙂 Ellyne komoly témákat is érintett a történet során, amiről igenis beszélni kell, a szereplőinkkel követjük nyomon a feldolgozási folyamatot.

Szívből ajánlom mindenkinek ezt a történetet, de különösen azoknak fogja a lelkét melengetni, akik szeretik a könnyed, humoros, romantikus történeteket, helyenként pikáns részekkel megfűszerezve, és nem ijednek meg, ha komoly téma is feltűnik a történet során. 🙂 Igazi hétvégi, vízpart melletti kikapcsolós időtöltés lesz. 🙂

Borító:

Figyelem felkeltő, de nekem hiányzik az Ellyne-s színvilág. 😀 

 

Nálam 5 csillagos történet. 🙂 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ellyne: Fagyos december

 

covers_640409.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Fagyos december
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021.
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 546.

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.
Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

 

 

„A család számunkra jelenthet bármit. Mindenkinek mást. Lehet egy állat, egy partner, egy szülő. Vagy mindenből kettő. Lehet csonka család, mint az enyém. De egy biztos, hogy a család, az mindig család marad, még akkor is, ha mások az ellenkezőjét állítják.”

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Bevallom őszintén, amíg Evelin meg nem keresett, addig nem is hallottam a Fagyos decemberről. Elolvastam a címkéket, hogy milyen történetről van szó, ifjúsági, romantikus, és nekem ennyi elég is volt, naná, hogy szívesen fogadtam a könyvet. 🙂 Kicsit aggódtam, hogy sokáig fog tartani az olvasás, mert csak korlátozott időm van erre a szenvedélyemre, de meglepően gyorsan a végére értem, ami annak köszönhető, hogy imádtam. 🙂 Alíg bírtam letenni, babakocsiban altatásnál, állva, simán olvastam akár másfél órát is. 😀

A történet röviden:

A főszereplőnk Mila középiskolás, a nagybátyjával él együtt. Az anyja pici korában elhagyta, az apja pedig szolgálat teljesítés közben meghalt. Egy baleset miatt kórházba kerül, ahol egy hétig kómában fekszik. Amikor magához tér, az emlékei homályosak, és fura módon mindenki hallgat a balesetről. 

Ez a baleset azonban a sarkaiból fordította ki Mila világát. A legfurább az volt a számára, hogy Reed, az ősellensége, elkezd hozzá közeledni, feltűnően kedves, figyelmes, és a védelmébe veszi, amikor az iskolatársak rajta köszörülik a nyelvüket. Na de vajon mi változhatott meg a baleset óta, hiszen ők egy családi viszály miatt soha nem jöttek ki egymással? Mi történt Reed-del, hogy hírtelen ilyen gondoskodó lett? 

A történet során a középiskolások mindennapjaiba tekintünk bele, hétről hétre követjük az eseményeket. Megismerjük a baleset körülményeit, megtudjuk, hogy mi is vezetett oda, hogy 2 jó barát, történetesen Mason, Mila nagybátja, és Lucas, Reed apja szóba sem állnak egymással, a közös cégüket is felszámolták, és ez miként hatott ki a fiatalokra.

Gondolatok:

Nagyon tetszett a váltott szemszög, mert így Mila és Reed fejében is „jelen voltunk”. Külön külön is megismerjük az érzéseiket, a vívódásaikat. Mindkét karaktert nagyon szerettem, bár Reednek néha kiosztottam volna egy baráti nyaklevest. 🙂  Mila bizonytalanságát a jövőjével kapcsolatban kompenzálta az elszántsága és a határozottsága, hogy képes volt kiállni magáért, és az első elutasítás után nem adta fel, ment tovább.

Nagyon szerettem Mason és Lucas karakterét, jókat röhögtem néhány beszólásukon. Mason különösen elképesztő karakter. A semmiből felépíti a saját, jól menő vállalkozását, és felneveli a testvére lányát. Teljesen új volt a helyzet, mégis szerintem példaértékűen helyt állt.

Az iskolapszichológus pedig… Zseniális az a nő. 🙂 Most komolyan, az én időmben miért nem voltak ilyen személyek az iskolában? 🙂

Ebben a történetben megvan minden, amit én szeretek, és ami számomra pozitív egy kötetben. Tudtam nevetni rajta, tudtam sírni, reméltem, szurkoltam, néha dühöngtem.

Nem volt összecsapva a történet, a meghatározó részek jól kidolgozottak voltak, az pedig külön tetszett, hogy bár szinte egy egész iskolai évet ölel fel a könyv, mégsem unalmas. Pontosan leírja, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással a diákok egy iskolában, a saját frusztrációjukat hogyan vezetik le a másikon, és mennyire nem törődnek azzal, hogy ez hogyan hat a másik emberre.

Hosszú-hosszú oldalakat tudnék még írni erről a történetről, de sajnos véges a karakterszám. 🙁

Összegezve: imádtam! Számomra ez egy abszolút 5 csillagos történet volt. 🙂 Egy mély érzelmekkel teli történet, amiben nincs felesleges szócséplés, megvan benne a megfelelő mennyiségű dráma, még sincs eltúlozva. Már alig várom a következő könyvet. 🙂

Borító: 

Csodaszép! A színvilága nagyon közel áll a szívemhez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)