Szollár Bence – Frontláz

 

image0_15.jpeg 

Először is szeretném megköszöni a Szerzőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

Amikor rákerestem a könyvre, akkor megakadt a szemem a Forgatókönyvek megnevezésen. Soha ezelőtt nem olvastam még ilyen jellegű történeteket, így kíváncsian fogtam bele. Hajnal 4 órakor természetesen, a sötét szobában. 🙂 Utána ébren gyorsan meg is vártam, amíg kivilágosodik. 🙂

Az olvasás után 2 szó jutott eszembe erről a kötetről. Sokkoló, és zseniális. Nem vidám, rózsaszínfelhős történetekről van szó benne, hanem a csontig hatoló, borzongató leírásokról. Ha filmre vinnék, az már nem az én műfajom lenne, biztos kiborulnék tőle. 🙂

Azt sajnálom, hogy olyan gyorsan véget értek. De ezalatt a rövidke idő alatt, amíg 1-1 történetet elolvastam, egy érzelmi hullámvasúton ültem. Volt, hogy megkönnyeztem, volt, ami elborzasztott, volt, amikor le is kellett tennem néhány órára, mert képtelen voltam tovább olvasni.

Minden történetnek van mondanivalója, tanulságot is levontam belőle. Megjelennek mindennapi problémák, mint a szorongás, az alkoholizmus, a mentális betegségek, a reményvesztettség, és még a kannibalizmus is. 

Az Apa, az Unalom, és az 1943 (Filmnovella) című történetek voltak, amelyek leginkább sokkoltak, és elborzasztottak. A szemem előtt megjelentek a képek, pörögtek le az események, aminek még mindig a hatása alatt állok.

A borító melankólikus, azonban nem készít fel a mögötte rejtőző emberi tragédiákra.

Tőlem 5 csillagot kap a könyv, és köszönöm a Szerzőnek, hogy megismertetett a Forgatókönyvek világával.

 

(kép: saját)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük