Címke: magyar_szerző

by - Itt lehet hozzászólni!

Tormási Vyktória: Szerethetetlen

covers_632763.jpg

Szerző: Tormási Vyktória
Cím: Szerethetetlen
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 180

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

 

„Alattomos jószág a múlt. Változtatni nem tudunk rajta, mégis facsarja a szívünket a jelenben.” 

Keresem a szavakat. Ez a történet annyira hétköznapi, és pont ezért annyira szívet tépő, hogy nehéz most megszólalni. Nagyon köszönöm Vyki, hogy elküldted nekem az első könyvedet is. A lelkem legmélyéig hatolt.

A történet röviden:

Zé lelkét egy mély trauma szorongatja. Az alkohol, az illegális motorversenyek, a cigi és a depresszió a legjobb barátai. Egy éjszakán a sors elé sodorja Lénát, a szende újságírót. Léna főnöke ultimátumot ad a lánynak. Vagy 2 héten belül cikket ír az illegális motorversenyekről, vagy ki van rúgva. Mivel a lány nem egy „feladom” típus, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy meg tudja írni a cikket. Egy valamivel nem számol csak. Mégpedig azzal, hogy a rosszfiú, a lelke mélyén nem is olyan rossz, mint ahogy azt láttatni akarja.

Gondolataim:

Amikor elolvastam a fülszöveget, akkor arra gondoltam, hogy egy romantikus történet lesz, amit este, vidáman olvasok bekuckózva, és közben szállnak előttem a rózsaszín felhők. Mert mégiscsak egy rosszfiú a főszereplő, nekem meg ők a gyengéim. Nos, ahogy elkezdtem olvasni, akkor már sejtettem, hogy ez nem egy vidám történet, és én sem nevetni, hanem zokogni fogok  a végén. Így is lett.

Ebben a rövidke könyvben, a szereplőink életében annyi szenvedés, annyi fájdalom van, amit képtelenség könnyek nélkül elolvasni. Együtt éreztem, és szenvedtem Zé-vel, szenvedtem Lénával, a torkomban gombóc, a könnyeim megállás nélkül törnek a külvilágra. Ilyen fiatalon hogy lehet feldolgozni ennyi veszteséget, együtt élni a bizonytalan holnappal? Fel nem foghatom.

A könyv hangulata komor, a történet szívfacsaró. Egy érzelmi hullámvasút. Zé egy megtört srác, a maga elutasító, reményvesztett stílusával belopta magát a szívembe már az első néhány mondat után. Szinte már késztetést éreztem, hogy megöleljem, vagy mondjak neki néhány biztató szót. Aminek szinte semmi hasznát nem vette volna az ő helyzetében.

Léna egy visszafogott jókislány, de amikor kell, meghozza azt a döntést, amit én is meghoztam volna az ő helyében. Emiatt nagyon becsülőm őt. Ha kell, akkor rámenős, ha kell, akkor zsarol, de egy csupaszív lány, aki szeretné bebizonyítani Zé-nek, hogy igenis, őt lehet szeretni, mert bár a lelke összetört, a szíve nemes.

A romantikus történet mellett helyet kapnak komoly témák is. A gyász feldolgozás, a káros szenvedélyek. Az embereknek az egyik leghőbb vágya, hogy tartozzanak valahova. Legyen egy család (igazi, vagy „fogadott” ), akihez oda lehet menni, amikor már minden elveszni látszik.

Kedves olvasó! Ha valamit fontos ismételgetni, akkor az a következő: Senkit ne ítéljünk el, mert nem ismerjük a viselkedésének az okát. Senki sem szerethetetlen.

Vykinek pedig méltó helye van a kedvenc szerzőim listáján. Én pedig sok-sok oldalt teleírtam azokkal a gondolatokkal, amelyeket viszek magammal, amelyekre emlékezni akarok, és amelyek kelleni fognak ahhoz, hogy visszatereljenek a helyes útra. 

Borító:

Jelen esetben is igaz, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Tőlem egyedül a cím betűtípusa áll kicsit távol.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hugyec Anikó – Túl hosszú út

 

covers_732100.jpg

Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl hosszú út
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 382

Talán ​épp ideje, hogy egy újabb lépést tegyek a boldogság irányába.”

Juli új esélyt kap az élettől, hogy múltbéli veszteségének súlya alól felszabaduljon. Reménykeltő és egyben ijesztő a gondolat, hogy egy másik férfi oldalán megtalálhatja még a boldogságot. A múlt démonjaival azonban továbbra sem tud megküzdeni. Nehéz feladat elfogadni a megváltoztathatatlant és beengedni a boldogságot úgy, hogy már megtapasztalta, milyen törékeny is az élet. Nem könnyű döntés a barátságot szerelemre, a barátot társra cserélni, hiszen a szíve épsége a tét…
Vajon győzhet a jövő a visszatartó erő felett? Létezik kiút a múlt fogságából?
Arnold egy félresikerült kapcsolat után egyedül, mégis példaértékűen neveli a fiát, mígnem életébe váratlanul bekopogtat a szerelem. Úgy érzi, kész meghódítani a nőt, aki megsebzett szívén egy életre szóló heget visel, és képes elfogadni, hogy egy másik férfi emlékével kell osztoznia.
De vajon elég erős és kitartó a szerelme, hogy ledöntse a lelkiismeret sziklaszilárd falait?
Mennyire lesz hosszú és rögös az út a boldogság felé?

A Túl hosszú út lapjain két sérült ember lassú, óvatos egymásra találása elevenedik meg. Vajon le tudják győzni az élet rájuk leselkedő veszélyeit? Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi lélek? Mennyi el nem sírt könny lakozik egy összetört szívben?
Ezekre a kérdésekre ad választ a regény, mely méltó folytatása és lezárása elődjének, a nagysikerű Túl kevés időnek.

 

„…csupán egy icipici, aprócska sarokra vágytam a szívében. Talán idővel csinál nekem benne helyet.”

El sem tudom mondani, milyen megtisztelő számomra, hogy megjelenés előtt olvashattam ezt a kötetet. Aki nyomon követi az oldalamat és a bejegyzéseket, az tudja, hogy az első részt mennyire imádtam, mennyi érzelmet megéltem az olvasása közben. Nem volt ez most sem másként. Ha nem kellett volna letennem, hogy a szívem apróra tört darabjait összeszedjem a földről, akkor egy nap alatt elolvastam volna. De hiába szedtem össze magam újra és újra, amikor az utolsó mondathoz értem, és becsuktam az olvasót, zokogott a szívem a gyerekszobában. 

A történet röviden:

Juli története folytatódik. Márk elvesztése továbbra is fájdalmas a számára, azonban Arnold személyében újra bekopogtat a szerelem az ajtaján. Azonban mégsem felhőtlen a boldogsága, mert ismét megtapasztalja a gyász gyötrő érzését. Mindezek mellett kétségei vannak, hogy „joga van-e” újra megnyitni a szívét a boldogság előtt? 

Gondolataim:

Anikó viszonylag kevés szereplőt szólaltat meg a regényeiben, ezért nagyon családias az egész történet. Lélekben ott tudunk lenni Juliékkal, tudunk azonosulni minden rezdülésükkel, érezzük a boldogságukat, és a szívüket mardosó szomorúságot is.

Az olvasás során ugyan az a gondolat újra és újra társamul szegődött. Egy darabokban lévő szív mennyi szenvedést tud még elviselni? Egy lélek mennyi bánatot tud még magába zárni anélkül, hogy feladná? Juli a legerősebb női karakter, akit az eddigi olvasmányaim során megismerhettem. Sorra veszíti el a szeretteit, megtörve bár, de mégis feláll. Erőt merít a csodálatos gyermekeiből, és a barátaiból. Ők, mint egy erőd falai, szilárdan állnak Juli mellett, és támogatják minden élethelyzetben.  

Egy szívet tépő történet igaz barátságról, szeretetről, szerelemről, és reményről, mert hiába túl hosszú az út, a remény soha nem múlhat el, hogy egyszer egymásra találhat két sérült, összetört szív.

Az egész történet nagyon olvasmányos volt, és ahogy az első résznél, itt is egy érzelemvasúton ültem olvasás közben. Egyik oldalon még Rián röhögtem, a másik oldalon pedig már a könnyeimet morzsoltam el remegő kezeimmel. Örömmel olvastam a hétköznapi dolgokat is, például amikor egy szülő táborba küldi a gyerekét. Ez is bizonyítja, hogy a szereplők is mennyire hétköznapiak, Juliék akár a szomszédaink is lehetnének. 🙂 

Amit külön ki szeretnék emelni, azok a kamaszoknak a személyisége. Tisztelettudóak, vannak céljaik, és mindent megtesznek azért, hogy elérjék azokat. (Annak pedig különösen örülök, hogy nem használnak tini szlenget.)

Talán nem meglepő, hogy a szereplőket egytől egyig nagyon szerettem.

Juli kitartása példaértékű mindenki számára.
Ria őröltsége, és önzetlensége újra eszembe juttatta, hogy egy ilyen barátra mindenkinek szüksége van.
Arnold gyengédsége, és tiszta szíve.. Mit is mondhatnék, teljesen elvarázsolt.

Anikó, nagyon köszönöm Neked, hogy a részese lehettem Juli életének. Sokat tanultam a könyv olvasása közben. Ezeket az ismereteket viszem magammal. 
Ahogy írom ezeket a sorokat, azon gondolkodom, hogy 1-1 motívum mennyire hatással tud lenni az emberre. Biztos vagyok benne, hogy amint kinyílik a kis kertemben az első tulipán, arról Márk fog eszembe jutni. Ha elmegyünk a Balatonra, az első hattyúról pedig Arnold. 🙂  

Borító:

Gyönyörű. Ashley keze munkáját dicséri ez a fantasztikus borító is. Én imádom, nemcsak a történethez illik, hanem az első kötethez is.

 

A bejegyzéseket általában azzal zárom, hogy a könyv elolvasását kinek ajánlom. Nos, én ezt a történetet (és természetesen a Túl kevés időt is) Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani!
Férfiaknak, hogy lássák, egy szerető szívű nő nem vágyik drágaköves ékszerekre, lelke legmélyéről is tud örülni egy csokihattyúnak is.
Azoknak az olvasóknak, akiknek a szíve gyászol, mert Juliból erőt tudnak meríteni.
Barátnőknek, hogy tudjanak annyira őrültek lenni, és annyira élvezni az életüket, mint Ria.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

 

covers_729077.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A szív szabadságharcosai
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – történelmi romantikus
Oldalak száma: 382

Lili ​és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

„Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!”
Bauer Barbara

 

 „Most még kusza amit magad előtt látsz, de idővel rátalálsz az irányra, amit neked jelöltek ki. Csak légy türelmes és figyelj.”

Ez volt az első könyvem Bauer Barbarától. Még hónapokkal ezelőtt figyeltem fel a nevére, amikor V. Tóth Katalin egyik videójában elismerő szavakkal méltatta az Írónőt. Úgy gondoltam az első könyvem tőle legyen egy friss megjelenés, és a Jaffa Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy elolvassam, és ezáltal a kedvenc szerzőim között tudhassam az Írónőt. Nagyon köszönöm ezúton is.

A történet röviden:

Az események az 1848-as szabadságharc idején játszódnak. A főszereplőink a Szomolay család tagjai. A család legkisebb lányát, az örökké lázadó Lilit Pozsonyba küldik, hátha ott sikerül megkomolyodnia. A nővére esküvőjére azonban visszatér a családi birtokra. A nővére férje, Bálint aktívan részt vesz az 1848-as szabadságharc eseményeimben. Lilit teljesen megbabonázza a sógora, minden alkalmat megragad, hogy az országot érintő politikai vitát folytathasson vele. A mélyről jövő, váratlan érzelmek azonban olyan elsöprő erővel törnek rá, amire nem készült fel. 

Gondoltaim:

Ha így tanítanák a történelmet, ahogy azt Bauer Barbara megírta, biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül mindenki örömmel menne be történelem órára. Gyönyörűen, választékos szóhasználattal, érzelem gazdag kifejezésekkel tárja az olvasó elé az 1848-as eseményeket, a forradalom és szabadságharc fontos lépéseit, mindemellett egy csodálatos szerelmi történet is kibontakozik a lapokon. Gyönyörűen használja a magyar nyelvet az Írónő.

Lili nem mindennapi lány, öntörvényű, lázadó. Szabadságra vágyik, hasznosnak szeretné érezni magát. A lelke mélyén úgy érzi, hogy többre hivatott, mint hogy otthon üljön, kötögessen, és gyereket neveljen. Szeretne tenni a hazáért, és saját magáért. Emiatt szembe megy a kor elvárásaival, nem foglalkoztatják a kérők. Mivel a családtagjainak szöges ellentéte, kínozza belülről a kétség, hogy vajon biztos, hogy ehhez a családhoz tartozik-e? Kíváncsisága sokszor erősebb, mint a józan ész, és nyomozásaival felkavarja az állóvizet.

Nagyon tetszett, ahogy sorról sorra megelevenedik a történelem, tényszerű, mégis kifinomult leírásokkal, párbeszédekkel követjük nyomon az eseményeket, és a szereplőink életét. A bizonytalanság, a feszültség, a gyász szinte már tapintható.

De mindezek mellett egy beteljesületlen szerelem okozta fájdalom is feltűnik a sorok között. Lili ugyanis egy olyan férfinek adja a szívét, akivel tudvalevő, hogy soha nem lehetnek egymáséi. A férfi nős, családos, és történetesen a sógora, Bálint.

Bauer Barbara legújabb könyve hűen tükrözi a kor elvárásait a nőkkel szemben, szórakoztatóan írja le a cívódásokat, szenvedéllyel a szabadságharcot. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem nemcsak a könyv lett kedvencem, de a szerző is közel került a szívemhez. Bauer Barbarának egy újabb rajongója lett. Az összes könyvét szeretném a polcomon tudni.

Borító:

Amikor először ránéztem a borítóra, akkor kicsit megijedtem. Gimi óta görcsbe ugrik a gyomrom a történelemtől, de alíg olvastam el néhány oldalt, már csodáltam a borítót, faltam a sorokat. A színvilága, a hangulata magával ragadó. Minél többször nézek rá, annál szebbnek, és kifejezőbbnek látom. Szívből gratulálok a grafikusnak, tökéletes munkát végzett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Stella Albright – Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.)

 

covers_712259.jpg

Szerző: Stella Albright
Cím: Miután elmentél (Búszúszimfónia-duett 1.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 336.

 

Egy ​szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról.

 

„Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan.” 

Ez a kötet nem olyan régen jelent meg, de én már akkor felfigyeltem rá, amikor még csak előjegyezhető volt. A borító, a cím, mind mind megszólítottak. A fülszöveget el sem olvastam, mert legbelül éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Harmony 10 évvel ezelőtt elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben. Majd az apja is kilép az életéből.  A nagyszüleinél él, egyetlen társa a hegedűje, egyetlen vigasza a zene. De egy napon, amikor Hayden belép az osztályterem ajtaján, akkor Harmony élete gyökeresen megváltozik. Ismét képesnek érzi a szívét arra, hogy szeressen, a lelkét, hogy higgyen, és bízzon. De vajon leengedi-e a maga köré húzott falakat, és fejest ugrik a szerelembe? Hayden méltó lesz a lány szerelmére? 

Gondolataim:

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy magyar szerző írta a könyvet. Ráadásul egy nagyon fiatal, és nagyon tehetséges szerző, akinek ez a kötet az első megjelent regénye. Amint a könyv utolsó mondatát is elolvastam, már tettem is fel a folytatást a kívánságlistámra. 

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi jut először eszembe, amikor a könyvre nézek, akkor azt mondanám, hogy valóban egy csoda. Kívül-belül gyönyörű. Egy szívfacsaró történet, ami minden sorával apró darabokra töri az olvasó lelkét. Gyönyörűen felépített történet, Stella csodálatosan bánik a szavakkal. A könyvben megfogalmazott gondolatok pedig nem egyszer könnyeket csaltak a szemembe.

A fejezetek nem egyszerűen számokkal vannak elkülönítve, hanem hangjegy illusztrációkkal, és hangnemekkel. Soha ilyennel még nem találkoztam eddig, viszont ez annyira egyedi, és olyan hűen tükrözi a történet menetét, hogy egyszerűen imádtam. Különleges, és csodaszép. Pont, mint a történet.

Viszont be kell vallanom, hogy bár a könyv elején odáig voltam Hayden-ért, amikor becsuktam a könyvet, már csalódott voltam, és haragudtam. Úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, nem a szülei (vagy jelen esetben csak az apja) hibájáért. Mindenkiben ott van a jó, csak hagyni kell szabadon szárnyalni.

Napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet, de a történet még mindig nem ereszt. Ezt mindenkinek el kell olvasnia. Jelentős szerepet játszik benne a zene (mint ahogyan az én életemben is), ami tanít, gyógyít, kiutat mutat, fény a sötétségben. De vajon elég erős-e, hogy begyógyítsa a 10 éve ejtett sebeket, a csalódás kínzó érzését, és segít-e felülemelkedni a gyötrő fájdalmon? Stella gyönyörűen adja át a gondolatokat, olyan érzéseket, érzelmeket, közvetít a lapokon keresztül, amire csak nagyon kevesek képesek. 

Nagyon köszönöm Neked, Stella, hogy megírtad ezt a könyvet, mert ezáltal nekem sokkal, de sokkal többet adtál, mint egy gyönyörű történet.

Köszönöm!

Borító:

Csoda! Tökéletes! Ez a két szó mindent elmond!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellyne: Lydia & Gabe – Ha meghallgatnál

 

covers_727751.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Lydia&Gabe – Ha meghallgatnál
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Műfaj: romantikus-erotikus
Oldalak száma: 234

Lydia Kenningtone két évvel ezelőtti nyara nem volt egyszerű, mivel szörnyű erőszak szemtanújává vált. A bírósági ügyek, a látottak okozta tehetetlenség viharában két évig terápiára kellett járnia, hogy fel tudja dolgozni azt, ami történt. Tinsley Rivera segítségével azonban sikerült visszarázódnia a mindennapokba. Eleinte kizárta életéből a lányt, hogy ne kelljen visszaemlékeznie a fájdalmára, de végül közel engedte magához olyannyira, hogy barátok lettek. Lydiát most már csak egyetlen egy személy zavarja igazán. Gabriel Rivera, aki egy késő esti beszélgetésnek köszönhetően – ami Lydia és Tinsley között zajlott –, mindenről tudomást szerzett. Gabe önjelölt védelmezővé válik, amit Lydia nem tud mire vélni, mivel ők ketten, ki nem állhatják egymást.
Elméletileg…

 

„Mert az ember tekintete olyat is képes megmutatni, amit a szavai, és a teste többi része nem.” 

Egy kisebb technikai probléma miatt csak most tudtam elolvasni ezt a könyvet, amire már nagyon kíváncsi voltam. Köszönöm Neked, Ellyne, hogy elküldted. Mint minden történeted, számomra ez is tökéletes volt. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőink Lydia és Gabe, akiket már ismerhetünk a „Ha gondolnál rám” című könyvből. A kapcsolatuk viharos, szenvedélyes, vitával, és erotikával teli. A történet arról az útról szól, ahogy ismét egymásra találnak, és megtanulnak megbocsájtani, és előre nézni. 

Gondolataim:

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Jókat szórakoztam rajta, különösen Gabe és a rendőrség „kapcsolatán”. Akaratlanul is megfordul az ember fejében, hogy ilyen a világon nincs, hogy valaki ennyi időt töltsön a rendőrségen úgy, hogy nem is bűnöző, viszont azon meg sem lepődtem, hogy ez mind Gabe-bel történt. 🙂 Azért lássuk be, Lydiát sem kellett félteni, ha „keresztbe kell tenni” Gabe-nek. 😀

Kellően szórakoztató volt, romantikával és erotikával fűszerezve. Kettejük kapcsolatáról nekem egy kép ugrik be, ami sokszor megjelent olvasás során a lelki szemeim előtt. Ahogy 2 ember duzzogva ül egymás mellett, de egymásnak majdnem háttal egy padon az esőben, és a férfi ennek ellenére esernyőt tart a nő fölé. Na pontosan ilyen Lydia és Gabe kapcsolata is. Utálják egymást, vitáznak, de mégis ott a szikra, ami lángra lobbanthatja a környezetüket, és mégsem tudnak élni egymás nélkül. Hiába kerülik egymást, mégis minden pillanatban a érzik a másik hiányát.

Oda szúrnak, ahol a  másiknak a legjobban fáj, rosszul érzik magukat, de mégsem változtatnak, nem kérnek bocsánatot. De ugye ez nem mehet a végtelenségig. Én már vártam a pillanatot, hogy ki fog hamarabb megtörni, és belátni, hogy ha már felnőttek, viselkedhetnének is úgy. 🙂 

Elismeréssel adóztam Lydia előtt. A családja finoman szólva is katasztrófa. Mégis ő volt a felnőttebb, az érettebb, és az okosabb, akitől az anyja is tanulhat. Képes a megbocsájtásra, és képes volt talpra állni egyedül. De ami a legfontosabb, képes volt megszelídíteni az oroszlánt. 

Gabe lázad, agresszív, állandóan feszült. Gyakorlatilag, mint egy időzített bomba. Lydia viszont képes az álarc mögé látni.

Összegezve: imádtam! 🙂

Borító:

Ezer közül is megismerem a borító alapján azokat a könyveket, amelyek Ellyne nevéhez köthetőek. Mindegyikben van valami egyedi, ami csak hozzá köthető. Nekem nagyon tetszenek. Ahogyan ez a borító is. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Tormási Vyktória: Rólunk szólt

covers_661728.jpgSzerző: Tormási Vyktória
Cím: Rólunk szólt
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 296.

„Soha ​nem gondoltam magamra világmegváltó hősként vagy híres filmcsillagként. Úgy gondoltam elhamvadok az emlékkel melyet a jelentéktelen tegnap hagy maga után. Én a jelenben akartam lenni valaki. Nem számít, ha később senki nem emlékszik rám. Most lássanak. Most kapjam a tapsot. S ha majd a síromnál senki nem emlékszik a nevemre, csak egy tábla karcolja az akkori jelenbe nevem apró foszlányait, én akkor is tudni fogom, hogy éltem. Sőt mi több, az álmomnak éltem. Nem azért kell harcolni, hogy emlékezzenek ránk, azért kell harcolni, hogy lássanak. ”
Anna élete előre meg van tervezve, be van táblázva minden pillanata. Határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve, melytől semmi nem tántoríthatja el. De egy valamire nem számított. Hogy találkozik valakivel, aki felkavarja az álló vizet. Bizonytalan lesz minden, a jövője és az élete. Anna vergődik az elhatározás és az érzelmek között. Mi a fontosabb az ész vagy az érzelmek? Feladhatjuk az álmainkat és vágyainkat azért hogy újakat alkossunk valakivel? Meddig érdemes ellenállni a kísértésnek?

Tormási Vyktória legújabb könyvében ismét az érzelmeinkre szeretne hatni, olyan gondolatokkal mely mindannyiunk fejében ott motoszkál, mégsem merjük kimondani.

 

„Mindenki azt mondja, a remény a legnagyobb gyilkos. Szerintem nem így van. A remény tart életben. Az igazi, sunyi gyilkos az idő.” 

Két oka van annak, hogy felfigyeltem erre a kötetre. Egyrészt nagyon kevés csillagozása van a molyon, és ezen szeretnék változtatni azzal, hogy a figyelmetekbe ajánlom ezt a kötetet. A másik pedig a borító, ami első látásra a kedvencem lett. Nagyon köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

A történet röviden:

Annának egy célja van. Londonba menni, és híres táncossá válni. Nem enged közel magához szinte senkit, minden percét előre eltervezi, nem bízik senkiben, és elhatárolódik minden érzelmi kötődéstől. Egészen addig a pillanatig, amíg szó szerint bele nem botlik Ádámba, aki felkavarja az állóvizet. Anna mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa magától, és kizárólag a jövőjére tudjon összpontosítani. Azonban egy váratlan esemény fenekestől fordítja fel mindenki életét.

Gondolataim:

Engem lelkileg összetört ez a kötet. Sokszor meg kellett állnom elgondolkodni az olvasottakon. A főszereplőink belső vívódását szinte a magaménak éreztem. Vyki mély gondolatokat fogalmaz meg a jövőképről, az érzelmekről, a megsebzettségről. 

A történet nagyon élethű, a boldog pillanataival, – amikor minden rózsaszín -, és a mindent maga alá temető fájdalommal. A főszereplőinkkel együtt sírtam, együtt nevettem, viszont az utolsó kb 50 oldalt szinte alíg láttam a könnyeimtől. Nem egyszerűen elérzékenyültem, hanem konkrétan zokogtam.

Nagyon jól ki van dolgozva a könyvben az a kettősség, amivel szerintem minden ember szembesül az élete során. A szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk? Emellett fontos szerepet kap a történetben a barátság. De az a fajta barátság, amikor a másik nem azt mondja amit hallani akarsz, hanem valóban melletted áll, és a támaszod, amikor minden elveszni látszik.

A szereplők számomra nagyon szerethetőek voltak, minden rossz és jó tulajdonságukkal együtt is. Senki sem tökéletes, és ebben a történetben ez pontosan ki is rajzolódik, amiatt nagyon életszerű.

Egy szívet tépő, gyönyörű történetet kaptam az igaz szerelemről, az emberi lélek legmélyéig hatoló fájdalomról, reményről, újrakezdésről, és a barátságról. Nagyon köszönöm Neked Vyki, hogy megosztottad velem ezt a csodálatos könyvet. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, biztos vagyok benne, hogy minden olvasó fog benne olyan gondolatot találni, amit tovább tud vinni, és saját magát ismeri fel benne.

Borító:

Gyönyörű. Az egyszerűségében rejlik a varázsa. Engem már az első pillanatban megszólított, ahogy ránéztem.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Leda D’Rasi: Rítus

 

covers_660815.jpg

Szerző: Leda D’Rasi
Cím: Rítus
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2021
Műfaj: thriller
Oldalak száma: 498

 

A ​Boszorkánydinasztia sorozat írónője legújabb könyvében fejest ugrik a sötét thriller világába és ezzel új oldalát fedi fel az olvasók előtt! Kegyetlen rítusok, sötét istenek, és a nyomozás, ami talán a pokolba vezet…

Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia, és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.

Ebben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják jól őket a segítségükért cserébe.

Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. És ki lehet az?

Egy fiatal nő, aki nemcsak megjárta a rítusok poklát.

De bele is halt…

 

„A széles látókör az elme villanykapcsolója!” 

Leda lett az egyik kedvenc hazai szerzőm. Már A Dög című könyvével meggyőzött, de a Rítus… hát ez a kötet mindent vitt. Nagyon köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elolvashattam. 

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak, 20 év különbséggel. Újév napján bejelentés érkezik a denveri rendőrségre, hogy az elismert Dr. Stokes és a családja nem elérhető telefonon. A címre Todd Suller járőr megy ki. Kezdetben egy rutin ellenőrzésre készül, de amit ott talál, arra nincs felkészülve. A legborzalmasabb képsorok tárulnak a szeme elé.

20 évvel később a jóképű, ám forrófejű gyilkossági nyomozót, Nick Eckertont egy közúti balesethez hívják. Első ránézésre egy hétköznapi balesetnek tűnik, azonban amikor az egyik autóból előkerül egy bőrétől megfosztott holttest, akkor a nyomozás teljesen más irányt vesz. A nyomok egy korábbi gyilkossághoz vezetnek. Nick teljes erővel veti bele magát a nyomozásba, de gyorsan rá kell jönnie, hogy nem egy „egyszerű” gyilkost keres. 

Gondolataim:

Nagyon sok mindent tudnék írni még az előző blokkban a történetről, azonban még véletlenül sem szeretnék akár csak egy fél mondattal is spoilert meglebegtetni. Egy könnyen emészthető olvasmányra számítottam, amikor ebéd után (ezt fontos kihangsúlyoznom 🙂 ) kézbe vettem a könyvet. Gondolom nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy olvasás során mindig magam előtt látom a jelenetet. Nos, az első fejezetnél már megremegett a gyomrom, vele együtt az ebéd is. 😀 Hírtelen elgondolkodtam, hogy mibe választottam én bele. 😀

Most, hogy már végeztem a könyvvel, már meg tudom válaszolni ezt a kérdést. 😀 Az eddigi olvasmányaim közül a legdurvább, legbrutálisabb, és egyik legjobban megírt thriller egyikébe. Nagyon furán hangzik, figyelembe véve magát a történetet, de azt kell mondanom, hogy ez egy zseniális és egyben megdöbbentő kötet volt.

Több szálon fut a cselekmény. Első ránézésre semmi közük egymáshoz. Folyik a nyomozás, hullanak ki a csontvázak a szekrényből (itt most képletesen kell érteni), de akkor mégis mit keres a történetben egy kisgyerek, és egy mindenki által rettegett papnő? A könyv végére ezek a szálak szépen lassan összeforrnak, és mindenkinek meglesz a szerepe. De ahogy ezt Leda végigvezeti, az elképesztő. A végkifejlet pedig ledöbbentett. Még mindig azon gondolkodom, hogy hol siklottam el felette? Volt rá utaló jel, csak én nem vettem észre?

Tökéletesen felépített történet volt. Hiába utaztunk újra és újra 20 évvel korábbra az eseményekben, ez kellett ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, és megértsük a szereplőink döntéseit.

Ha már a szereplők. Hiába gondolkodom, nem tudnék megnevezni egyet sem, akivel szimpatizáltam volna. Nem lettek kedvenceim, nagyon rejtélyesek voltak, mégis azt mondom, hogy jól kidolgozott karaktereket kaptunk.

A könyv egész hangulata nyomasztó, de mégis beférkőzött 1-1 humorosabb mondat, vagy gondolat, ami valamelyest oldotta ezt a feszültséget, amit az olvasó érez. Emiatt is, és a történet miatt is csak azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik meg tudnak birkózni a sötét hangulattal, és nem rettennek el az okkultizmus világától.

Borító:

A borító alapján egy emészthető, kicsit borongósabb történetre számítottam. Emiatt is figyeltem fel a könyvre azon túl, hogy Leda írta, és el kell olvasnom. A könyv elolvasása után azt mondom, hogy ez a fekete szín illik a könyv hangulatához, azonban a vörös még jobban illene. De hogy miért mondom ezt, ahhoz el kell olvasni és a kötetet, és kiderül. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Renáta W. Müller – A lázadó 1.

 

covers_593253.jpg

Szerző: Renáta W. Müller
Cím: A lázadó
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 568

 

Egyszer még a legfelhőtlenebb gyermekkornak is véget kell érnie. Amina al-Hosani azon a napon válik brutális hirtelenséggel felnőtté, amikor apja közli vele, kijelölte számára a jövendőbelijét és hamarosan férjhez kell mennie egy idegenhez. Addigi gondtalan élete pillanatok alatt darabjaira hullik. Amikor egyre több titok kerül napfényre valódi származásáról és múltjáról, a szülőföld eddig biztosnak hitt talaja végképp meginog a lába alatt. Aminának szívszaggató döntést kell hoznia. Fejet hajt apja akarata, a család kívánsága és a tradíció előtt, vagy szakít addigi kiváltságos helyzetével, és új életet kezd egy idegen országban. Miként birkózik meg egy szigorú hagyományok között felnőtt lány a nyugati világ szabadosságával? Mi történik akkor, ha szívét követve, saját lelkiismeretével is szembe kerül? Lehet-e egyszerre két férfit szeretni?
Ez Amina igaz története két világ, három szív, hagyományok és előítéletek összecsapásáról.

 

„Nem hagyom, hogy mások döntsék el, mi a jó nekem, nem hagyom, hogy megbénítson a félelem. Járni fogom a saját utamat, döntéseket hozok, és vállalom értük a felelősséget.” 

Nagyon szépen köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elküldte nekem ezt a kötetet. Az első könyvem volt az Írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szinte az összes könyve a kívánságlistámon szerepel, nem tudom miért nem olvastam eddig tőle. Miután befejeztem a kötetet, 2 gondolat futott át az agyamon.

Az egyik, hogy Renáta W. Müller zseniálisan ír, a másik pedig, hogy nem hiszem el, hogy véget ért a könyv. 

A történet röviden:

Amina az Arab Emírségek uralkodócsaládjának a tagja. Hercegnőként él, és nevelkedik, és ahogy az ebben a kultúrában lenni szokott, egy előre elrendezett házasság küszöbén áll. Azonban Amina minden tiltakozása ellenére apja hajthatatlan, nem hajlandó elállni az esküvőtől, ezért a lánya szembe megy a neveltetésével, ellent mond az apjának, a kultúrának, és meghozza élete legnehezebb döntését. A kérdés csak az, hogy ezzel a döntésével eléri-e azt, amit szeretne, annak ellenére is, hogy egy lavinát indít el vele?

Gondolataim:

Ezt a könyvet képtelenség letenni. Humoros, szórakoztató, izgalmas, és kellően pikáns. Bepillantást enged az arab kultúrába, ahol a nők nem rendelkezhetnek a saját életükkel, szabadságukkal, de még a saját gondolatukkal sem. Megismerjük, hogy élnek a tehetősebb családok, ahol a szülők mindent megadnak a saját gyereküknek, ami pénzen megvehető, de még sincs semmi, ami az övék lenne. Ha lány gyermek születik a családba, akkor az elrendezett házasság borítékolható, és a legkisebb mértékben sem számít, hogy ehhez az érintett gyermek mit szól. Ez elől az élet elől menekül Amina.

A kötet elején Amina lázadásának vagyunk tanúi. Egy olyan nőként, aki a döntéseit szabadon hozhatja meg, el sem tudom képzelni, hogy min mehetett át Amina, vagy a hozzá hasonló arab nők nap, mint nap. Abszolút megértem a döntését, mert ha belegondolok, hogy még vásárolni sem mehetnék el díszkíséret nélkül, akkor én is lázadoznék, nem is kicsit. Szóval megértem, és tisztelem, mert volt bátorsága ezt meglépni.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre letehetetlenebbé a könyv, és úgy válik egyre pikánsabbá is. Nagyon szerettem a párbeszédeket, és a monológokat is, időnként hangosan felröhögtem. A szövegezése egyszerű, könnyen, gyorsan olvasható.

Több érzelmet is kiváltott belőlem ez a kötet. Először a hitetlenkedést és a döbbenetet, hogy az arab kultúrában mennyire nem számítanak a nők, mennyire nem hallathatják a hangjukat. Mintha érzések nélküli tárgyak lennének, akiket a férfiak birtokolnak. Majd a reményt, hogy Amina terve sikerüljön, véghez tudja vinni. Végül pedig a csodálkozás és az elismerés, hogy egy olyan lány, akit egész életében kiszolgáltak, minden kérését alkalmazottak lesték, és soha nem szenvedett hiányt anyagi javakban, milyen könnyen tud elrejtőzni a világ szeme elől, és mennyire egyértelműnek veszi, hogy ha meg akar élni, akkor dolgoznia kell. Komolyan, le a kalappal előtte.

Ahogy kezdett egyre izgalmasabb és erotikusabb hangot megütni a kötet, úgy lett egyre kevesebb és kevesebb oldal a  végéig. Az utolsó fejezet pedig…. áááá, hogy lehet így vége? Azonnal olvasni szeretném a következő részt!! 🙂

Borító:

Nem voltam kibékülve a könyv elején a borítóval, és ha őszinte akarok lenni, akkor a történet végére sem barátkoztunk össze. Értem a mondanivalóját, csak szerintem annyival több potenciál lett volna ebben a könyvben egy tökéletesebb borítóhoz. A színei viszont nagyon tetszenek.

 

Azoknak a romantikus lelkű olvasóknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem rettennek meg a khm.. forró jelenetektől. 🙂


(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása

covers_720870.jpgSzerző: Gáspár Virginia Olimpia
Cím: A dühös tűz fellángolása
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 492
 

 

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.


„Tűzhajú, jegyezd meg jól: én csak akkor megyek el, ha küldesz.” 

Márciusban jelent meg Gáspár Virginia Olimpia első könyve. Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy megkeresett, és elküldte nekem a kötetet. Mindig megtisztelő, amikor ilyen megkeresést kapok. Egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor utána olvastam, hogy miről szól a könyv. Nagyon szeretem a fantasy történeteket, ha ezek nem lennének, akkor ez az oldal sem létezne. 🙂

A történet röviden:

Az események Magyarországon játszódnak. Budapesten jár középiskolába Holda, és a legjobb barátnője, Laura. Amikor Laura hirtelen elájul, egy arcpirítóan jóképű idegen, Áron siet a lányok segítségére. A hirtelen rosszullét, a semmiből felbukkanó segítő kezek, ezek mind nagyon gyanúsak a lányoknak. Nem véletlenül, ugyanis kiderül a számukra, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még saját maguk sem. Lauráról kiderül, hogy látó, emiatt egy boszorkány szemet vet rá, és elraboltatja, mert abban bízik, hogy általa megszerezheti a varázslóvilág által gondosan őrzött Jelet. 

Holda, és a segítői, egy alakváltó fiú, egy félig vámpír lány, a rendőrség, gyógyítók, mentorok, védelmezők, őrzők elsődleges célja, hogy kiszabadítsák Laurát, Marina kezei közül, és biztonságban tudják a lányokat és a Jelet. Holda képességei felszínre törnek, egyre erősödnek, és még saját maga is meglepődik, hogy mire képes.

Gondolataim:

A történet izgalmas volt, pörgős, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Mindig új kalandba keveredtek a főhőseink, ami miatt szinte képtelenség volt letenni a könyvet. A szövegezés, a párbeszédek nem voltak túlbonyolítva, emiatt a könyv nagyon hamar beszippantja az olvasót, és csak az tűnik fel, hogy hoppá, már 100 oldalt el is olvastam.

A karakterek nagyon jól voltak megformálva, nagyon emberiek voltak minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Áron pedig…oh.. 😀
A helyszín is különleges, ugyanis nem sok olyan történetet olvasok a fantasy kategóriában, ami a hazánkban játszódik. Viszont sokszor úgy elmerültem a történetben, hogy amikor egy ismerős kerület, vagy utca név jött velem szembe, akkor megálltam egy pillanatra, amíg újra beazonosítottam Budapestet. 😀

A természetfeletti lényekkel, különösen a vámpírokkal, alakváltókkal, boszorkányokkal,(és még 1-2 olyan karakterrel, ami ebben a kötetben nem szerepel), engem le lehet venni a lábamról. Ami különösen tetszett olvasás során, hogy ebben a kötetben nincs „négy fal közé” szorítva egy olyan szereplő, aki nem mindennapi tulajdonságokkal rendelkezik. Ott van pl. a boszorkányunk, aki amellett, hogy különböző bájitalok elkészítési módját tanulja, ugyan úgy jár iskolába, és ugyan úgy rossz jegyet kap egy matek dolgozatra ha nem tanul rá eleget, mint bárki más. Ez a fajta karaktermegformálás nálam abszolút nyerő. Nem csak boszorkány, vagy nem csak egy középiskolás tini, hanem a kettőből lett összegyúrva.

Nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim (pontosabban akad 1-2, de azok már a folytatásért kiáltanak 🙂 ), minden szálnak volt eleje, közepe, és vége, minden apró kérdésnek, mozdulatnak megvolt az oka, ami a megfelelő időben ki is derült. A kötet befejezése is nagyot szól, mert le van ugyan zárva, de mégsem. Ott lebegnek azok a kérdések, amelyek a második részért kiáltanak.

Összegezve, Gina első könyve nagyon izgalmas, és letehetetlen. Csak gratulálni tudok hozzá, és izgatottan várom a folytatást! 🙂 A fantasy műfaj kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet, én kedvencet avattam. 

Borító:

Egy szóval, különleges. A fekete háttér a vörös és fehér színnel nagyon figyelemfelkeltő. De ezen nem is lepődök meg, Ashley mindig tökéleteset alkot! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

L. J. Wesley: O.N.S. – Egyéjszakás kaland

 

covers_708203.jpgSzerző: L. J. Wesley
Cím: O.N.S. – Egyéjszakás kaland
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2021
Műfaj: szórakoztató irodalom
Oldalak száma: 150

Élvezni az életet, kötöttségek nélkül. Emma mindössze ennyire vágyik. Egyetlen éjszaka, és semmi több. De mi van akkor, ha a partnere másképp gondolja?
Conor szinte első látásra belehabarodik a lányba és esze ágában sincs beérni az egyéjszakás kalanddal.

 

„De vannak azok az apró pillanatok, amikor történik valami, vagy csak eszedbe jut a másik, és érzed a késztetést, hogy azonnal ráírj, vagy küldj egy képet, mindegy, csak jelezd, hogy gondolsz rá.”

 

Hivatalosan is L. J. Wesley rajongó lettem. 🙂 Nagyon szépen köszönöm shop.könyvmogul, hogy elolvashattam ezt a könyvet is.

A történet röviden:

Emma 10 éves volt, amikor egy betegség miatt elveszítette az édesanyját. Folyamatos rettegésben él, a feje felett lebeg az az 50% esély, hogy ő is örökölheti. 7 évvel később újabb tragédia éri, amikor a nagyszüleit és az édesapját élettelenül találja az otthonukban. 

Eldönti, hogy ő senkit nem szeretne kitenni annak, amin neki kellett keresztülmennie ezért nem bonyolódik kapcsolatba, minden érzelmet eltaszít magától, csak élvezni szeretné az életet. A nagynénjével él kettesben, sales-es munkát végez, és habzsolja az élvezeteket, az egyéjszakás kalandok mellett teszi le a voksát. Amikor kitalálja, hogy Franciaországba menne kikapcsolódni, a barátnője is vele tart, azonban ezzel olyan kalandokba keveredik, ami gyökeresen megváltoztatja az életét.

Gondolataim:

Nagyon jól szórakoztam ezen a történeten is. De amellett, hogy humoros volt, nem maradt ki belőle a komoly téma sem. Betegség, trauma, gyász. 

L. J. Wesley nagyon jól ír, folyamatosan fenn tudja tartani az olvasó figyelmét. Emma és Michelle szarkasztikus megjegyzésein jót mosolyogtam, de mellette csodáltam Michelle türelmét Emma iránt. Sok mindent eltűrt neki, és nem lepődtem meg, amikor tele lett az a bizonyos pohár.

Emma nagyon szerencsés, hogy nemcsak a barátnőjére, hanem a nagynénjére is számíthat. Ők ketten jelentik neki a családot, mégis úgy éreztem, hogy nem engedi közel magához őket sem 100%-ban.

Conort imádtam, nagyon jól lett megformálva a karaktere. Szívesen olvastam volna róla többet. 🙂

Mindezek mellett valóban úgy gondolom, hogy aki egy könnyed, rövidke és szórakoztató olvasmányra vágyik egy nehéz nap végén, az bátran vegye a kezébe ezt a kötetet, mert a teljes kikapcsolódás, a hangos nevetések, és a pozitív olvasásélmény garantált.

Borító:

Egyszerű, mégis annyira illik a történethez. Olyan Emmás. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)