Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

covers_641701.jpg

Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Éld át a pillanatot
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: ifjúsági, szórakoztató irodalom
Oldalak száma: 272

Egy ​dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat.
A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes.
A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson.
Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.
Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?
Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

 

„… egy könyvmoly számára a szobafogság a lehető leghülyébb büntetés… ” 

 

Tudom, tudom, nem a borítója alapján szabad megítélni egy könyvet, de mégis.. amikor megláttam ezt a csodaszép borítót, azzal a lendülettel került is fel a könyv a kívánságlistámra. El sem olvastam a fülszöveget, azt sem tudtam igazából, hogy miről szól a történet. 🙂

Most, hogy a végére értem, vegyes érzéseim vannak. Örülök, hogy elolvastam, de az öröm mellé egy kis csalódottság is társul.

A történet röviden:

Panka egy kiadónál dolgozik diákmunkán. Karácsony előtti napon nagy dobásra készül a kiadó, ugyanis egy neves francia szerző dedikálását szervezték meg. Mindenki teljes lázban ég, igyekszik a szerző minden kérését teljesíteni, azonban már a megérkezése sem ment úgy, ahogy azt eltervezték.

Végül Pankáé lesz az a megtisztelő feladat, hogy elhozza Bastient a saját dedikálására. A kapcsolatuk közel sem zökkenőmentes, egymásnak teljes ellentétei.

Panka egy 17 éves lány, akit az apja állami gondozásba adott, majd több nevelőszülőnél is élt. Csak azt szeretné, hogy valaki szeresse, gondoskodjon róla, hogy valakinek fontos legyen. Nem kötődik az emberekhez, tudatosan tartja a 2 lépés távolságot. Ha nem enged közel magához senkit, akkor nem tudják bántani sem.

Bastien egy első látásra mogorva, kedvetlen, nem túl barátságos, ámbár nagyon tehetséges francia szerző. Az élete neki sem irigylésre méltó, hiába ismerik a nevét szinte mindenhol. A szülei válása, egy sorsfordító baleset az egész életére rányomja a bélyegét.

Adja magát a kérdés, hogy a mindig mogorva író, és a maga köré falakat építő diáklány mégis milyen kapcsolatra számíthat? Ők lepődnek meg a legjobban, amikor rájönnek, hogy nem közömbösek egymás iránt. Panka kezd megnyílni, azonban Bastien meggondolatlansága lehet véget vet a kezdődő kapcsolatnak?

Gondolataim:

Az alap történet nagyon tetszett, sokszor úgy sírtam rajta, mint egy kisgyerek. A szereplőkkel sem volt bajom úgy igazán, ennek ellenére mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert rettenetesen zavart, hogy tele volt klisés nevekkel, címekkel a történet.

A csapból is a Vaják folyik, Cassandra Clare, Sarah J. Maas… Nem, nem akarok róluk olvasni egy másik regényben, annak ellenére sem, hogy szeretem az írónők munkásságát, és imádom a Vaják sorozatot. Én némi kreativitást vártam volna, hogy olyan szerző illetve sorozat ajánlás legyen egy könyvben, ha már erre kerül a sor, ami nem lerágott csont. Millió plusz egy olyan szerző van, aki említést érdemelne szerintem. 

Biztos vagyok benne, hogy ezt én reagálom túl, de ez van. 🙂

De ha ezen túllendülünk, és figyelünk a történet mondanivalójára, a szereplőink üzenetére, akkor egy szépen kidolgozott történetet kapunk.

Szerencsére nem vagyok Panka helyzetében, de abszolút megértem a zárkózottságát. Nem lehet könnyű helyzete.

Nyár kellős közepén, a kellemes 38 fokban olvastam ezt a történetét, és sóvárogtam a Karácsony után. 🙂 Szeretem a karácsonyi időszakot, bár én soha nem jártam akkor tömegben, pláne Pesten, pedig 14 évet ott éltem. 😀 Én tudatosan kerülöm ilyenkor az utcákat. 😀

Mikor befejeztem a könyvet, nagyon sok érzés kavargott bennem. Nagyon örülök, hogy elolvastam, a fentebb említett dolgok miatt kissé csalódott vagyok, de összességében tetszett a történet. Az Írónak már több könyvét olvastam korábban, szeretem az LMBTQ szálat a történeteiben, így ebben a kötetben is tetszett, habár nem ezen volt a hangsúly.

Borító:

Szerelem első látásra. Gyönyörű, figyelemfelkeltő, hangulatos. 🙂 A színvilága is nagyon tetszik. Én vagyok a legjobban meglepődve, hogy első sorban a borító volt az, ami miatt mindenképpen el akartam olvasni a kötetet. 🙂

Akik szeretik a Karácsonyi hangulatot, és a romantikus történeteket, nekik ajánlom ezt a kötetet. 🙂 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ellyne: Ha gondolnál rám…

covers_684367.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Ha gondolnál rám…
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 362

Hogyan tud az élet ilyen gyorsan meglepetéseket okozni? Tinsley Rivera számára érthetetlen, de talán Alex Grayson-nak nem, elvégre ő az, aki pofátlanul elrabolta a lány szívét, de talán még a lelke egy darabját is.
Minden olyan átlagos, minden olyan hétköznapi és megszokott. Aztán jön valaki, mond pár szót, és teljesen felforgatja az egész életed vele.

Az érzelmek olykor hirtelen jönnek, és fenekestül forgatják fel az életed.
Tinsley és Alex most ennek az útnak a felfedezésére indul el.

 

„Ez a legrosszabb, amikor biztos vagy abban, hogy több fájdalom nem érhet valamivel kapcsolatban, erre bumm, megtörténik újra.” 

 

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Nagyon örültem, hogy ezt a kötetet is elolvashattam. 

Köztudott, hogy szeretem az ifjúsági köteteket, amiben van romantika, egy kis erotika, humor, egy kis dráma, és sok-sok érzelem. Ezek mind megvoltak ebben a könyvben. A szarkasztikus beszólásokat meg különösen imádtam. 🙂 Komolyan, néha mintha magamat hallottam volna. 😀

A történet röviden:

Alex a nyarakat a legjobb barátjánál, Gabe-nél és a családjánál tölti. Gabe szüleivel jól kijön, azonban a húgával nem indul valami fényesen az ismeretségük. Az sem segít a helyzetén, hogy bár nem szándékosan, de többször megbántotta a lányt. Ahogy telnek az évek, a szereplőink is változnak, és Alex is észreveszi, hogy Tinsley, Gabe kishúga, már nővé érett. Rájön, hogy kezd komoly érzelmeket táplálni a lány iránt, azonban a testi épségét is félti, ugyanis Tinsley szívét korábban Gabe egyik legjobb haverja törte össze. Ha Gabe megtudná, hogy mit érez a húga iránt, akkor biztos, hogy nem úszná meg komoly sérülés nélkül.

Gondolataim:

Nagyon szerettem a szereplőket, Gabe apja pedig kifejezettem nagy kedvenc lett. Imádom az olyan szülőket, akik képesek a fiatalok fejével gondolkodni. 🙂 Mind a romantikus, mind az erotikus részek jól ki voltak dolgozva, mindenből kaptunk egy kicsit. Nem volt egyik sem eltúlozva. 

Nekem különösen tetszett, hogy életszerűen volt megírva. Nem csak a dolgok pozitív oldalát látjuk, vannak komoly lelki tusák, Alex is hordja a maga keresztjét. A családi háttere nem egy leányálom, ráadásul tudva, hogy kik a szülei, valahogy érthető is, hogy szinte menekül otthonról. Nem mutatja ki az érzelmeit, emiatt néha komoly gondokat okoz saját magára.

Tinsley zárkózott személyiség, igazi művész lélek. A képei által beszél a külvilághoz. Ebből kifolyólag nem nyit az emberek felé, a saját szüleivel sem osztja meg a gondolatait mondván, „biztos nem foglalkoztatja őket a festészet, nem akarom őket ezzel terhelni.” Ennek ellenére egy csupaszív lány, aki ott segít, ahol tud, mindig lehet rá számítani.

Visszatérve Alexhez.. Hát hűűű. Tetovált, piercinges, izmos. Mit is mondhatnék, a rajongója lettem. 🙂 Az ilyen  pasik a gyengéim. 😀 

Szeretem a több lábon álló történeteket, amikor megvannak ugyan a főszereplőink, és a fő cselekmény, mégsem csak ez a szál áll a középpontban. A romantikus szál adott, a vége sem okozott meglepetést (na az okozott volna, ha más a végkifejlet, mint amit vártam. 😀 ), mégis annyira izgalmasan volt felépítve a cselekmény, és annyira olvastatta magát a történet, hogy alíg bírtam kivárni, mikor jutok már el végre a fő lezárásig. Ugyanakkor szerettem volna jobban elhúzni, hogy tovább tartson, és ne kelljen elengednem a szereplőket. 🙂 Ellyne komoly témákat is érintett a történet során, amiről igenis beszélni kell, a szereplőinkkel követjük nyomon a feldolgozási folyamatot.

Szívből ajánlom mindenkinek ezt a történetet, de különösen azoknak fogja a lelkét melengetni, akik szeretik a könnyed, humoros, romantikus történeteket, helyenként pikáns részekkel megfűszerezve, és nem ijednek meg, ha komoly téma is feltűnik a történet során. 🙂 Igazi hétvégi, vízpart melletti kikapcsolós időtöltés lesz. 🙂

Borító:

Figyelem felkeltő, de nekem hiányzik az Ellyne-s színvilág. 😀 

 

Nálam 5 csillagos történet. 🙂 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Alex Michaelides: Néma tanú

covers_551964.jpg

Szerző: Alex Michaelides
Cím: Néma tanú
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Műfaj: pszichológiai thriller
Oldalak száma: 350

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak labirintusába vezeti… Olyan igazságot kutat, amely azzal fenyeget, hogy őt magát is felemészti.

 

 

„Csak a gyávák árulják el azokat, akik szeretik őket.”

Ez a könyv, te jó ég! Le vagyok döbbenve. Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre, a végén ezzel a csattanóval, abszolút nem.

A történet röviden:

Alicia Berenson festőművész 6 évvel ezelőtt meggyilkolja a fényképész férjét. A gyilkosság után némaságba burkolózik, a pszichiátriai osztályon kezelik. Egy új orvos, Theo Faber eltökélt szándéka szóra bírni, ehhez olyan eszközöket is használ, ami már jócskán meghaladja a hivatása engedte kereteket. Megszállott nyomozásba kezd, sorra keresi fel azokat a személyeket, akik ismerték Aliciát, és segíthetnek megérteni a némaságának az okait.

Mindeközben a saját életét is igyekszik a normális mederben tartani. Ahogy egyre inkább belemerül Alicia életébe, úgy esnek ki a csontvázak a szekrényből.

Gondolataim:

Egy tökéletes pszichológiai thrillert tart a kezében az olvasó. Lassan indul a történet, mégis nagyon olvasmányos, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, és borzolja az idegeit. Személy szerint már én is elkezdtem elméleteket gyártani a miértekre, de mondanom sem kell, hogy vakvágányra futottam.

A történet során egyszerre vagyunk jelen a múltban, Alicia naplójának köszönhetően, illetve a jelenben. Megismerjük a gyerekkorát, és szépen lassan fény derül a némaságának okára is. 

A történetben nagyon sokáig nem értettem, hogy ha Alicia köré épül a kötet, akkor miért is olyan fontos nekünk Faber magánélete. Természetesen erre is megkapjuk a választ a történet során.

Ez a kötet egyszerűen letehetetlen, bár a hangulata nyomasztó. Vannak benne számomra abszurd részek is, példának okáért megemlíteném Faber megszállott nyomozását. Ez a szál egy kicsit elrugaszkodott a normalitás talajától, biztos vagyok benne, hogy egy pszichoterapeuta nem végezhet magánnyomozást a betege után. 🙂

Az olvasás során végig ott motoszkált bennem, hogy vajon miért olyan megszállott Faber, miért tér el a szerző a fő gondolatmenettől, és miért is olvasok én az orvos életéről? 

Aki szereti a nyomasztó, csontig hatoló pszichológiai thrillereket, annak ajánlom ezt a kötetet, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog 🙂

Borító:

Nem lett a kedvencem ez a borító, de a mondanivalója illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

covers_380665.jpgSzerző: Federica Bosco
Cím: A szerelem különös súlya
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 540

 

„A ​szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?”
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli…
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

 

„…ami fáj, az minden, csak nem szerelem. A harag, a szomorúság, a keserűség, az unalom, a félelem, az nem szerelem. A többi, minden már, amit tiszta szívvel és lélekkel teszel valakiért, aki nélkül egyetlen percet sem bírsz ki, az a szerelem.”

 

Federica Bosco neve nálam egyet legyen az 5 csillagos olvasmányélménnyel. Nem is értem, hogy ezt a könyvét miért halogattam ennyi ideig. Kezdem elhinni, hogy valóban igaz az, hogy minden jó könyv akkor talál meg, amikor arra a legnagyobb szükségem van, amikor erőt meríthetek belőle, és hasznos dolgokat vihetek magammal. Nem volt ez máshogy most sem.

A történet röviden:

A főszereplőnk Francesca, aki egy könyvkiadónál dolgozik szerkesztőként. Egy elviselhetetlen, és zsarnok főnök keseríti meg a mindennapjait, de a magánélete sem egy rózsaszín leányálom. A kapcsolatában nem érzi jól magát, nem érzi nőnek magát, az anyja beteg, saját magát túlhajszolja, mert a főnöke meglebegtette a szeme előtt az előléptetés lehetőségét.

Bigazzi, a főnöke egy elborult pillanatában kitalálja, hogy márpedig az ő egyik írója fogja megnyerni a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregát. Ehhez leszerződtet egy tehetséges, ámbár kibírhatatlan, és nagyképű írót, akinek az a feladata, hogy írjon egy olyan könyvet néhány hét alatt, ami a díjra érdemes. Szerkesztőként Francesca-t jelöli ki mellé. Azonban Calamandrei elég link írónak minősül, így nincs is olyan egyszerű dolga Franceskának. 

Ha ez nem lenne elég, a magánélete továbbra is romokban, az anyja állapota nem javul, és a barátnője, a PR-os Paola magánéleti problémáiban is megpróbál a segítségére lenni.

A könyv kiadásának a határideje pedig vészesen közeledik.

Gondolataim:

Annyira valósághű ez a kötet, hogy akár velünk is megtörténhetne. Bosco rámutat, hogy mennyire nem habostorta az élet, hogy vannak nehézségek, vannak buktatók, és igen, ha valamit szeretnénk elérni akár otthon a 4 fal között, vagy a munkahelyen, akkor azért meg kell dolgozni, nem hullik minden az ölünkbe.

Amiatt pedig külön örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, hogy betekintést enged a szerkesztői világba. Valóban nem egyszerű, de szerintem egy nagyon szép hivatás. Ezért is döntöttem el már legalább 1,5 éve én is, hogy szeretném megtanulni ezt a szakmát. Bár hatalmas felelősséggel jár egy szerkesztői hivatás, mégis úgy gondolom, hogy akinek a szenvedélye a könyvek, az olvasás, az írókkal, kiadókkal való közös munka, akkor az élvezettel fogja belevetni magát a szerkesztői feladatokba. 🙂 Ez szerepel legalábbis az én jövőbeni terveimben is. 🙂

Na de vissza a könyvhöz. Nem mondhatnám, hogy szívemhez nőtt volna bármelyik karakter. Sőt, voltak kifejezetten utálatosak is (kb majdnem mind 😀 ) akitől a hideg futkosott a karomon. Bigazzi meg… Az ég óvjon mindenkit egy ilyen vezetőtől.

Az olvasás során egy érzelemlavina haladt át rajtam. Sírtam, nevettem, dühöngtem, reménykedtem, sóvárogtam. Ebben a kötetben minden megvolt, ami egy olvasmányos könyvhöz kell.

Borító:

Nem tudom hova tenni. Még véletlenül sincs semmi köze a történethez. Legalábbis én nem látom, de ha valaki elmagyarázza, azzal sokat segít. 😀

 

Aki szereti a romantikus történeteket, azoknak szívből ajánlom ezt a kötetet. Az eleje szépen halad a saját kis medrében, azonban a végén a csavar kárpótol ezért. Nálam ez egy 5 csillagos kötet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Malka Adler: Testvérek Auschwitzban

covers_612351.jpg

Szerző: Malka Adler
Cím: Testvérek Auschwitzban
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
Műfaj: történelmi
Oldalak száma: 510

 

A kilátástalanság és a remény megrendítő, igaz története
Dov és Yitzhak egy kis hegyvidéki, magyar faluban él a világ és a háború zajától elszigetelve. De egy napon 1944-ben a borzalom őket is eléri, és minden megváltozik. A nácik ellepik a falusiak otthonát, az ott élő zsidóknak csupán egyetlen órájuk marad az Auschwitzba tartó vonat indulásáig.
Hogy ezután mi történt, arra hat évtizeden át nem találtak szavakat a testvérek. Ám egy jó barátjuk kérésére most mégis megtörik a csendet, és izraeli otthonuk biztonságában elmondják fájdalmas, kegyetlenül őszinte történetüket, amelynek nem szabad feledésbe merülnie.
Margaret Atwood írói stílusára emlékeztető, zsigerig ható, megkerülhetetlen regény született Malka Adler tollából, amely erőt, vigasztalást és legfőképpen reményt sugároz az olvasó felé.

 

„… Hiányoztak a barátok, és az utcai focimeccsek. Az édes Slojmele, a szomszéd fia, aki csak hároméves volt. Slojmele. Ezerszer el kellett mesélni neki az ijesztő mesét az oroszlánról, aki gyerekeket falt fel. Kitört belőle a nevetés, főleg annál a résznél, mikor az oroszlán üvöltött, és felfalta a gyereket. Végül Hitler falta fel őt.” 

 

Napok óta gondolkodom, hogy mit írhatnék erről. De mindig ugyan az a szó ugrik be, ez pedig a kegyetlen. Olvastam már a témában, és fogok is még olvasni, bár szerintem nem mostanában, mert idő kell, hogy mindezt feldolgozzam. Nagyon sokszor kellett félretennem a könyvet, volt, hogy a mondat közepén csuktam be, mert egyszerűen képtelen voltam még egy szót elolvasni. Egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy ilyen emberekkel szembeni brutalitás valóban létezett.

Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy olvastam-e ettől megrázóbb könyvet az elmúlt években.

A történet röviden:

Mivel a cím elég árulkodó, így senkit nem fog meglepetésként érni, hogy ez a könyv a holokauszt borzalmait írja le. 2 túlélő, 2 testvér, 60 év után úgy dönt, hogy van elég lelki erejük ahhoz, hogy elmondják a történetüket. Nem szépítették a valóságot, nyersen, és őszintén elmondták, hogy rángatták el a családjukat, hogy nézték végig, ahogy az embereket küldik a gázkamrákba, hogy kínozzák, éheztetik a táborban a zsidókat. 

Váltott szemszögből követhetjük az eseményeket. A testvérek 15-16 évesek voltak, amikor pont került a korábbi életük végére, és meg kellett tanulniuk túlélni. De amilyen körülmények között voltak, az sem volt biztos, hogy a következő órát megérik.

Mivel Dov és Jichak mesélik el a történetüket, így egyértelmű, hogy sikerül megmenekülniük a pokolból. Nyomon követjük a tábor utáni életüket, hogy hogyan tudtak megbirkózni a mindennapokkal, az újdonsággal, és hogy 60 év után még mindig megvannak bizonyos szokásaik.

Gondolataim:

Még most is libabőrös vagyok, ha a könyv egyes jelenetei eszembe jutnak. Ezt a bejegyzést is napok óta írom, mert már az is megvisel, hogy újra kézbe veszem a könyvet, és visszalapozok a megjelölt oldalakhoz. Ettől függetlenül biztos, hogy fogok még a témában olvasni.

Belegondolni is borzalmas, hogy mit élhettek át azok az emberek, akiket kirángattak az otthonukból, elhurcoltak, úgy bántak velük, mintha nem is érző, lélegző emberek lennének. Amikor a szülők tudják, hogy mi történik, de a 2-3 éves gyerek nem érti, hogy miért kell ezen keresztülmenni, és mi várja majd a több napos út végén. 

A sok borzalom ellenére a testvéri szeretet és összetartozás csodálatosan van bemutatva. 

Mint ahogy már említettem, váltott szemszögből követhetjük nyomon a testvérek életét, így betekintést nyerünk abba is, hogy ugyan azokat az eseményeket hogyan élték meg külön-külön.

Borzalmas volt olvasni, hogy képes egyik ember úgy megtörni a másikat, hogy elveszti a józan eszét, és a saját családtagjában is képes kárt tenni, mert a túlélési ösztön nagyobb, mint a vér szerinti kötelék.

A tábor utáni évek is megrázóak, a túlélők hátralévő életére, szokásaikra is nagy hatással van. A másik embertársuk iránti bizalmat visszaszerezni hosszú évek munkája, ha egyáltalán sikerül.

Borító:

Most, hogy elolvastam a könyvet, más értelmet nyer a borító is. Szó szerint megremegek, ha ránézek, pedig Dov és Jichak már 15-16 évesek, amikor Auschwitzba kerülnek, nem ilyen kicsik, mint a borítón szereplő kisfiúk.

 

Csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik olvastak már a témában, és el tudják viselni a borzalmas valóságot, mert ez valóban egy nagyon megrázó könyv.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

 

covers_478411.jpgSzerző: Frances Hodgson Burnett
Cím: A titkos kert
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020. (ebook)
Műfaj: ifjúsági irodalom, gyerekkönyv
Oldalak száma: 160

Évtizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

 

 

 

„Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!”

 

Én még csak most találkoztam ezzel a könyvvel, és most, hogy befejeztem, sajnálom, hogy kamasz koromban nem tudtam a létezéséről. Nagyon aranyos történet, amit mindenkinek érdemes elolvasni, akár hisz a varázslatokban, akár nem. 🙂

A történet röviden:

Kitört a kolera, és az elkényeztetett kislány, Mary Lennox árván marad. Miután felfedezik, hogy egyedül maradt egy kihalt házban, az egyik rokona magához veszi, azonban a nevelésében nem kíván részt venni. Mary az idegen helyen nem tud magával mit kezdeni, elkényeztetett, magasan hordja az orrát, és mivel egész életében kiszolgálták, ezért a saját ruháit is csak segítséggel tudja felvenni. Azonban Martha, az egyik alkalmazott szépen lassan megismerteti a való világgal, és az őt körülvevő környezettel. 

Mary egyre több időt tölt a friss levegőn, napról napra többet játszik, ugrál, és szépen lassan elkezd hízni is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a kert, a virágok, és a természet iránt, amiben Martha testvérében, Dickonban társra lel. A gyerekek egy varázslatos titkot őriznek, amibe csak 2 embert avatnak be: egy beteg kisfiút, és az idős kertészt.

A gyerekek hisznek abban, hogy a titkos kertjüket varázslat lengi körül, ahol meggyógyul a test és a lélek, ahol új erőre kap ember, állat és növény, és ahol bármi lehetséges, ha igazán akarja az ember.

Gondolataim:

Gyönyörűen megírt történet a barátságról, a hit erejéről, és a varázslatról. A szóismétlések ellenére nagyon szívesen olvastam a történetet, és biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni az elkövetkezendő években.

Egy gyerekkönyvről van szó, de nekem mégis többet adott, mintha egy önsegítő könyv tömény filozofálását olvastam volna. Hittem a természetben, szívem szerint azonnal mentem volna ki én is a kis kertecskémbe, hogy gondoskodjam a növényeimről. (megjegyzés: kb 3 hétig szakadt az eső, az első próbálkozásnál bokáig süllyedtem a sárba :/ ). Napos idő hiányában csak az ablakból figyeltem, ahogy erőre kap az ősszel elültetett rózsahajtás, ahogy nyílik a szegfű, és az írisz.

Egyszerűen léleksimogató ez a történet. Ha hiszünk magunkban, és a varázslatokban, akkor tényleg képesek vagyunk bármire. 

Fontos megemlítenem a főszereplőink jellemfejlődését a regény során, az idegesítő, mindig mogorva, elkényeztetett kislány hogy ismeri meg a természet erejét, és hogyan hat ez a természetére. Vagy a barátság erejét, ami képes 10 évnyi rossz szokást elfeledtetni néhány hét leforgása alatt, és visszaadni az élet utáni vágyat.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőttnek és gyereknek egyaránt ezt az aranyos kis történetet. Én biztos, hogy újra fogom olvasni.

(Nagyon sok borítója van a könyvnek, nekem a fenti a kedvencem) 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

covers_389516.jpg

Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338. 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

 

 „Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”

Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a „kell” és a „kötelező” szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. 🙂 Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. 🙂

Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna „lenyomni” a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.

Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.

Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.

A történet röviden:

Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora – és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.

Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.

A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?

Gondolataim:

Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.

Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.

Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. 🙂 Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival. 

Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.

Borító:

Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.

 

Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. 🙂 Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Nicky Pellegrino: Az élet receptje

covers_618150.jpgSzerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

 

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

 

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás

 

covers_41776.jpgSzerző: A. M. Jenkins
Cím: Night Road – Éjjeli utazás
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom – krimi
Oldalak száma: 286

 

A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…

 

 

 

Ezennel a 6 könyvből álló TBR listámból egyet ki is húzhatok. 

Köztudott, hogy imádom a vámpíros történeteket, ezért is vettem meg ezt a könyvet egy raktárvásár alkalmával. Nem nagyon szokott foglalkoztatni, hogy molyon milyen értékelései vannak egy kötetnek, mert volt arra példa, hogy egy 90% feletti könyvet nagyon nem szerettem, de olyan is, ami nagyon alacsony százalékon állt, és mégis kellemes csalódást okozott.

Ennél a könyvnél viszont megértem az alacsony százalékos értéket. Bajban vagyok, hogy írjam le, hogy miről is szólt, mert gyakorlatilag semmiről.

A történet röviden:

A főszereplőink az éjszaka szülöttei, nem mehetnek napra, mert bár csontig ég a bőrük, mégsem halnak meg, és kizárólag vérrel táplálkoznak. Mégsem hívhatjuk őket vámpíroknak, ugyanis ők hemorovok, röviden hemók. Az omnik, vagyis az emberek biztosítják számukra a táplálékot. Vagy önszántukból, vagy tudtukon kívül.

Sandor, egy gyakorlott hemo elkövetett egy hibát. Megölt egy omnit. A véletlen balesetet Gordonak hívják, aki egy durcás kisgyerek. Valahol megértem őt is, mert nem könnyű egyik pillanatról a másikra elveszíteni önmagát, és az új környezethez, az új életéhez alkalmazkodni, na de a kocsi hátsó ülésén duzzogni, az azért nekem sok volt.

Johnny (a hemok vezére (?) ) hazahívja Colet, egy másik tapasztalt és sokat látott hemot, hogy segítsen Sandornak, vezessék be Gordot a világukba. Bár nem megy minden zökkenőmentesen, igyekeznek eleget tenni a kérésnek. Autóba ülnek, és mennek egyik helyről a másikra.

Na kb ennyiről szól a történet.

Gondolataim:

Elolvastam, mert reméltem, hogy valami csak kisül ebből a sztoriból, kapunk valami pluszt, de csalódnom kellett. Ha egy kicsit hosszabb lett volna a történet, hátha olvasmányosabb lett volna! Sajnáltam, hogy a szereplők nem voltak kidolgozva, szinte semmit nem tudtunk meg róluk. Oké, Cole fotózott, viszont engem, mint fotóst mélyen érint, hogy állítása szerint szerette csinálni, mégis félvállról vette a képeket. A képek történeteket mesélnek, érzéseket adnak át, emléket állítanak. Nem csak úgy vannak.

Sajnáltam, hogy mindenbe belepiszkáltunk egy kicsit, de semmiről nem tudtunk meg konkrétumot. Honnan jött Johnny? Ki ő? Mi Sandor története? Vagy ki az a titokzatos hemo, és mi lett volna az ő szerepe a történetben? Több kérdésem van most hogy elolvastam a könyvet, mint mielőtt elkezdtem volna, ugyanis a fülszöveg nem sok útmutatást nyújt. Bár most, a könyv elolvasása után azt kell mondanom, hogy nem túl sok köze van a történethez.

Azon pedig különösen jót mosolyogtam, hogy a molyon a címkék között a pszicho-thriller szerepel. Hát ez a könyv minden, csak nem pszicho-thriller. 🙂

Borító:

Nem rossz, de nem az igazi. Amikor ránézek, mindig a Vámpírnaplók (a sorozat) egyik jelenete jut eszembe. 

Sajnálom, de nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek ezt a könyvet, mert rettenetesen unalmas, kidolgozatlan a történet is és a szereplők is, és gyakorlatilag semmiről nem szól. Jó szívű akartam lenni és 3 csillagot adni, de nem tudok. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Cookie O’Gorman: Piszkos tánc

covers_593194.jpgSzerző: Cookie O’Gorman
Cím: Piszkos tánc
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2020
Műfaj: LOL, ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 320

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sadie ​sosem hazudik, nem csal, és nem lóg a suliból, igazából fogalma sincs, hogy hogyan lehetne egy kicsit kalandosabban és bevállalósabban élni. Úgy is mondhatnánk, hogy egy földre szállt angyal. Nem csoda, hogy a pályaválasztási teszt eredménye szerint csodás apáca lehetne, holott ő a tánc világában képzeli el az életét.
Azonban épp elutasította beküldött videóját a Tánc a peremen, a világ legnagyobb online táncközössége. Ráadásul a Sarki Táncstúdióban is azt mondják, hogy a lány túl kedves és ártatlan, érezhetően nincs elég élettapasztalata, pedig egy művésznek igenis ismerni kell az élet minden bugyrát. Barátai, Kyle és a 79 éves Betty egyetértenek abban, hogy itt az idő, Sadie-nek bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe. A nagy megújuláshoz azonban szüksége lesz egy edzőre is.
Kyle ikertestvére, Colton hajlandó tanítani a lányt egy feltétellel: az elkövetkezendő hónapban mindent meg kell tennie, amit csak parancsol neki. A kezdeti nehézségek után, Sadie határozottan belerázódik a szerepébe. Lehet, hogy rossznak lenni jó?

 

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy csendesen éljük végig.”

Életemben először jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol ezt a könyvet kellett elolvasni. Mivel már a megjelenése óta szemezek vele, így végre itt volt az idő, hogy leüljek, és elolvassam. 🙂 Minden LOL könyv végén elgondolkodom, hogy miért is várok ennyit 1-1 történet elolvasásával, hiszen nagyon szeretem őket. Nem volt ez másképp ezzel a történettel sem. Egyszerűen imádtam, nem tudtam letenni. 

A történet röviden:

A főszereplőink, Sadie, és egy ikerpár, Colton és Kyle. Sadie már ősidők óta szerelmes Kyle-ba, aki a legjobb barátja. Ezek az érzések viszonzatlanok, ugyanis Kyle meleg. Az ikertestvére viszont nagy nőcsábász hírében áll, és a kapcsolata Sadie-vel közel sem felhőtlen. Sadie egy visszafogott, otthon ülő lány, aki él-hal a táncért, ami nem véletlen, hiszen a szülei elismert táncosok, és bár elváltak, egy táncstúdiót vezetnek közösen. Sadie legjobb barátai az idősek otthonában élnek, ezért sok időt tölt ott a lány is. A jövőjére vonatkozóan nincsenek tervei, a legnagyobb álma, hogy a videója felkerülhessen egy neves táncstúdió weboldalára. Azonban ez nem olyan egyszerű, tekintve hogy egymás után érkeznek az elutasító levelek.

Sadie-nek van egy Carpe diem listája azokkal a vágyaival, amiket szeretne teljesíteni, viszont eddig még egy pontot sem sikerült belőle kipipálnia. Egy szerencsétlen (vagy szerencsés-nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően ez a lista az ikrek kezébe kerül, akik fogadást kötnek, hogy Colton, mint egy edző, egy hónapon keresztül segít Sadie-nek, hogy a listán 2 pont kivételével minden sort kihúzhassanak.

Gondolatok:

Tény, hogy ez a történet nagyon kiszámítható volt, tele klisével, a vége sem okozott meglepetést, mondhatni azt kaptam ettől a LOL könyvtől is amit vártam. Mindezek ellenére faltam a sorokat. Az ikreket imádtam, szinte sóvárogtam egy olyan barátért, mint Kyle. Colton a tipikus „rosszfiú”, naná, hogy odáig voltam érte, ők a gyengéim. 😀 A folyamatos beszólogatások, csipkelődések kedvenceim lettek, jókat nevettem rajta. De hiába a nagy ellenszenv Sadie és Colton között, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor tudja, hogy a  másikra számíthat. Még ha Colton nem is adja olyan könnyen magát.

Néha fogtam a fejem, hogy egy végzős középiskolás lány hogy lehet ilyen naív. Eszembe jutottak az én gimis éveim (ami azért nem mostanában volt), de egy hasonló lány sem rémlik, akit Sadie-hez hasonlítanék. A kitartása viszont példaértékű. 

Nagyon szeretem az ilyen történeteket, a Colton féle pasiktól mindig megremeg a lában, de nem tehetek róla, valahol mélyen még mindig ott van bennem az álmodozó tizenéves. 😀 

Jut eszembe, ha lehetne, J.R.Wardért plusz 5 csillagot még adnék ennek a kötetnek. 😀

Nekem nincs Carpe diem listám, viszont ha most elkezdeném írni, első pontként az szerepelne, hogy az összes magyarul megjelent LOL könyvet elolvasom. Egyszerűen odáig vagyok ezekért a romantikus történetekért, bármennyire is kiszámíthatóak. 🙂

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet is, ha szeretitek a romantikus kis limonádékat, nem vártok nagy csavart a végén, de mégis egy lelket simogató, szórakoztató történetre vágytok, akkor ez a ti könyvetek lesz. 🙂

Borító:

Lenne benne fantázia, látom is benne a történetet, DE ez a betűtípus, meg a pasinak a haja kiborító. Az én szememet nagyon zavarja mindkettő.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu).