Szerző: Federica Bosco
Cím: A szerelem különös súlya
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 540
„A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?”
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli…
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.
„…ami fáj, az minden, csak nem szerelem. A harag, a szomorúság, a keserűség, az unalom, a félelem, az nem szerelem. A többi, minden már, amit tiszta szívvel és lélekkel teszel valakiért, aki nélkül egyetlen percet sem bírsz ki, az a szerelem.”
Federica Bosco neve nálam egyet legyen az 5 csillagos olvasmányélménnyel. Nem is értem, hogy ezt a könyvét miért halogattam ennyi ideig. Kezdem elhinni, hogy valóban igaz az, hogy minden jó könyv akkor talál meg, amikor arra a legnagyobb szükségem van, amikor erőt meríthetek belőle, és hasznos dolgokat vihetek magammal. Nem volt ez máshogy most sem.
A történet röviden:
A főszereplőnk Francesca, aki egy könyvkiadónál dolgozik szerkesztőként. Egy elviselhetetlen, és zsarnok főnök keseríti meg a mindennapjait, de a magánélete sem egy rózsaszín leányálom. A kapcsolatában nem érzi jól magát, nem érzi nőnek magát, az anyja beteg, saját magát túlhajszolja, mert a főnöke meglebegtette a szeme előtt az előléptetés lehetőségét.
Bigazzi, a főnöke egy elborult pillanatában kitalálja, hogy márpedig az ő egyik írója fogja megnyerni a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregát. Ehhez leszerződtet egy tehetséges, ámbár kibírhatatlan, és nagyképű írót, akinek az a feladata, hogy írjon egy olyan könyvet néhány hét alatt, ami a díjra érdemes. Szerkesztőként Francesca-t jelöli ki mellé. Azonban Calamandrei elég link írónak minősül, így nincs is olyan egyszerű dolga Franceskának.
Ha ez nem lenne elég, a magánélete továbbra is romokban, az anyja állapota nem javul, és a barátnője, a PR-os Paola magánéleti problémáiban is megpróbál a segítségére lenni.
A könyv kiadásának a határideje pedig vészesen közeledik.
Gondolataim:
Annyira valósághű ez a kötet, hogy akár velünk is megtörténhetne. Bosco rámutat, hogy mennyire nem habostorta az élet, hogy vannak nehézségek, vannak buktatók, és igen, ha valamit szeretnénk elérni akár otthon a 4 fal között, vagy a munkahelyen, akkor azért meg kell dolgozni, nem hullik minden az ölünkbe.
Amiatt pedig külön örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, hogy betekintést enged a szerkesztői világba. Valóban nem egyszerű, de szerintem egy nagyon szép hivatás. Ezért is döntöttem el már legalább 1,5 éve én is, hogy szeretném megtanulni ezt a szakmát. Bár hatalmas felelősséggel jár egy szerkesztői hivatás, mégis úgy gondolom, hogy akinek a szenvedélye a könyvek, az olvasás, az írókkal, kiadókkal való közös munka, akkor az élvezettel fogja belevetni magát a szerkesztői feladatokba. 🙂 Ez szerepel legalábbis az én jövőbeni terveimben is. 🙂
Na de vissza a könyvhöz. Nem mondhatnám, hogy szívemhez nőtt volna bármelyik karakter. Sőt, voltak kifejezetten utálatosak is (kb majdnem mind 😀 ) akitől a hideg futkosott a karomon. Bigazzi meg… Az ég óvjon mindenkit egy ilyen vezetőtől.
Az olvasás során egy érzelemlavina haladt át rajtam. Sírtam, nevettem, dühöngtem, reménykedtem, sóvárogtam. Ebben a kötetben minden megvolt, ami egy olvasmányos könyvhöz kell.
Borító:
Nem tudom hova tenni. Még véletlenül sincs semmi köze a történethez. Legalábbis én nem látom, de ha valaki elmagyarázza, azzal sokat segít. 😀
Aki szereti a romantikus történeteket, azoknak szívből ajánlom ezt a kötetet. Az eleje szépen halad a saját kis medrében, azonban a végén a csavar kárpótol ezért. Nálam ez egy 5 csillagos kötet.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Szia! A borítóról szeretnék pár gondolatot megosztani veled. Szóval szerintem ez az abszolut felszabadulást jelképezi, amint látod, a hölgy könnyű selyemruhában szinte szárnyal a levegőben. Szóval ez az a pillanat, amikor Federica megszabadul a szerelem (különös) súlyától, amit a két férfi jelentett neki az élettársától, és az írótól, akibe belezúgott, bocsi, hogy így íron, de már nem emlékszem a két pasi nevére. Szóval így kötődik szerintem a borító a sztorihoz. A felszabadulás jelképe, amiről szól maga a könyv is. Kitörés az érzelmi rabságból, szárnyalás a lelki bilincsek nélkül.
@Dóra1993: Igeeen, így már abszolút értem, és látom! 🙂 Milyen kézenfekvő, mégsem jöttem rá. Nagyon köszönöm 🙂