Életem első olyan kihívását teljesítem, amit nem én találtam, ki, hanem instán megjelöltek rajta. 🙂 Mégpedig nem más, mint @konyvmolyokkalsuttogo 🙂 Ezúton is köszönöm a jelölést 🙂

Nagyon izgulok, sokat gondolkodtam egyes válaszokon. 🙂 Kezdjünk is bele, nem húzom az időt.

 – 1. Mit szeretsz legjobban az őszben? 
A színeket nagyon szeretem. Csodálatos képek készülnek 1-1 fotózáson. Az idő általában tökéletes. Se nem meleg, se nem hideg. Sőőt, ami az egyik legjobb, ha a szabadban olvasok, akkor nem sülök ropogósra, mint nyáron. 🙂 Pedig nem a tűző napon szoktam olvasni. 😀

 – 2. Melyik könyvek emlékeztetnek arra, hogy iskolába jársz, vagy a megboldogult iskolás napjaidra?
Iskolába már nem járok, ezer éve érettségiztem, de valamiért Szabó Magda Abigélje az amiről az iskolára és a nyári szünetre asszociálok. Pedig nem volt kötelező olvasmány, ezért nem is tudom pontosan miért ez a könyv ugrik be először, amikor az iskolára terelődik a szó.

 – 3. Válassz egy könyvet, vagy műfajt, amit esős időben szeretsz olvasni!
Egyet nem tudok választani, igazából hangulattól függ, hogy milyen könyvet választok. Az imádott műfajok a romantikus könyvek (az sem baj, ha sírós 😀 ), a fantasy, a pszichothriller, a krimi, vagy ha olyan kedvem van, akkor szívesen olvasok ifjúságit is. De hogy ne soroljak fel minden könyvet, amit imádok, ezért nagy nehezen leszűkítettem 2 szerzőre. Az egyik Colleen Hoover könyvei, a másik J.R.Ward – Fekete tőr testvérisége. Ha esik, ha fúj, ha süt a nap, ők bármikor kéznél vannak. 🙂

 – 4. Mi a kedvenc őszi ételed?
A csoki számít? 😀 Az év minden napján, évszaktól függetlenül. 🙂 Viccet félre téve, nincs kimondottan olyan kedvenc ételem, ami évszakhoz kötött. 

 – 5. Melyik az a borító, amit legszívesebben eltakarnál, ha nyilvánosan olvasnád?
Itt egy régebbi kiadású könyv ugrott be, amit emlékeim szerint nem is olvastam a BKV-n. Ez pedig John Sandford – Szemet szemért című könyve. Szerencsére kölcsön könyv volt, így nem az én polcomat „ékesíti”. 🙂

 – 6. Melyik a kedvenc horror/thriller/halloween történeted?
B.A. Paris pszichothrillereit nagyon szeretem, illetve a Könyvmolyképző Kiadó Kristály pöttyöseivel ismerkedem most 🙂

 

(kép forrása: google)

2019. június 13-17 között került megrendezésre a 90. Ünnepi Könyvhét. Rendhagyó módon, idén nem a Vörösmarty téren voltak megtalálhatóak a kiadók, hanem a Duna korzón.

Bár voltak fenntartásaim a helyszínnel kapcsolatban, viszont pozitívan csalódtam.

Szombaton voltunk kint a férjem anyukájával, annak rendje és módja szerint rá is vetettük magunkat a könyvekre. Idén csak az élmény miatt mentem ki, nem vásárlási szándékkal, ezért egy kicsit fájt a szívem, amikor sorra kerültek elém a jobbnál jobb kedvezményeket hírdető táblák, felíratok.

 

 

Sok helyen külön dobozokban, vagy állványokon voltak kihelyezve a korábbi kiadású, vagy sérült könyvek, mindössze 500 – 1000 ft-ért. Bár én nem vásároltam, mégis kinccsel a táskámban jöttem haza, ugyanis férjem anyukája meglepett egy könyvvel, aminek nagyon örültem, nagyon meghatódtam, és ott a tömeg közepén a szavam is elállt.

Apropó tömeg… Nagyon sokan voltak, nagyon sokan vásároltak (egy fiatal pár ment előttem 2 szatyor könyvvel). Nagyon jó volt látni, hogy igen, olvasnak az emberek, szeretik a könyveket. Iskolás gyerekektől egészen az idősebb korosztályig mindenki válogatott, vásárolt, gyűjtögette a kincseket.

Bár nagyon sokan voltak, de annyira jó volt a standok elrendezése, hogy kényelmesen lehetett közlekedni, és a standok nagy része a Duna mentén, árnyékban volt. (Igaz én így is leégtem, de nekem ehhez elég csak leugrani a boltba 🙂 )

Ami abszolút pozitív volt, és többek között emiatt is megyek ki erre a rendezvényre minden évben, azok az eladók. Csütörtök óta voltak kint a legnagyobb  nyári hőségben, de szombaton délben még mindig kedvesen mosolyogva segítettek minden vásárlónak, amikor felvettél egy könyvet, elolvastad a fülszöveget, akkor abban a témában ajánlottak könyveket, mégsem akarták „rásózni” a vásárlóra. Komolyan, minden elismerésem a kint lévő eladóké, szerkesztőké, íróké, akik helyt álltak ebben a hőségben.

Ami nekem a legfurább volt, az a Könyvmolyképző standja. Olyan pici volt, hogy kétszer mentem el mellette, mire megtaláltam. Nekem ez nagyon meglepő volt, de aki kint volt, attól kérdezem, hogy lehet két standjuk volt, és csak az egyikre találtam rá?

Egyáltalán nem bántam meg, hogy kilátogattam erre az eseményre, a helyszín is sokkal jobban tetszett, mint a korábbi években, ugyanis itt jó levegő volt, helyenként árnyékban lehetett sétálni, kényelmesen meg lehetett állni a standoknál, és ahogy én láttam, a babakocsival érkezők is kényelmesen tudtak közlekedni. 

Egy valamit viszont nagyon hiányoltam. Az pedig 1-2 olyan stand, ahol vizet, vagy kv-t lehetett volna vásárolni. Bár mi készültünk megfelelő mennyiségű vízzel, de ha elfogyott volna, akkor én például tudom merre induljak ahol boltot találok, de aki például vidékről érkezik, nem ismeri Budapest ezen részét, és ha elfogyna az innivalója, akkor ő sajnos elég komoly problémába ütközött volna, mert nem volt lehetőség innivalót venni. Legalábbis én nem láttam, ha mégis volt, akkor elnézést, azzal én nem találkoztam.

Nagyon örülök, hogy idén is sikerült eljutnom a Könyvhétre, és mindenkinek szívből ajánlom. Idén sajnos kimaradtak a dedikálások, és az előadások, viszont a következő évben szeretnék hosszabb időt kint tölteni, és meghallgatni néhány előadást.

 

 (Képek: saját)

Sziasztok!

Tegnap éppen a könyvsorozatokról beszélgettünk, és szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy de jó is lenne végre beszerezni néhány könyvsorozatot, amelyek már időtlen idők óta a véget nem érő, elolvasandó listámon várakoznak.

Sajnos ezekre nem mostanában fog sor kerülni, de azért álmodozni lehet róluk. 🙂

Ezen felbuzdulva meg is mutatok nektek 5+1 olyan sorozatot, amit mindenképp szeretnék elolvasni/befejezni egyszer.

Az első egy olyan sorozat, amiről nem sokat tudok, de a borítója megvett kilóra. 🙂 Egyszerűen gyönyörű! 🙂 Ez nem más, mint Jenny Colgan – Piciny csodák péksége sorozata.

A következő sorozat első részét már olvastam amikor megjelent, és nagyon szerettem. Beszippantott az első oldal után, és azóta várom, hogy megjelenjen a többi része is. Ez pedig Jenny Han – A fiúknak, akiket valaha szerettem című sorozata.

Természetesen nem maradhat le az egyik kedvenc szerzőm sorozata sem a listáról. Nagyon sajnálom, hogy eddig még nem volt lehetőségem beszerezni, de bízom benne, hogy előbb-utóbb a polcom éke lesz a sorozat is, ez pedig Colleen Hoover – Hopeless sorozata.

A következő sorozat első részét egy nyereményjátékon nyertem, azonnal el is olvastam, és azóta sóvárgok a többi részért. Ez pedig Katie McGarry – Feszülő húr sorozata.

Az 5. a listán egy olyan sorozat, aminek az első részét meg is filmesítették, természetesen meg is néztem. 🙂 A film annyira nem lett a kedvencem, mint a könyv, utóbbit viszont nagyon szerettem. Az első részt ajándékba kaptam egyik korábbi kolléganőmtől, és nem tudok elég hálás lenni neki. Természetesen a többi részt is szeretném beszerezni egyszer, hogy teljes legyen ez a sorozatom is. Ez nem más, mint Kami Garcia és Margaret Stohl –  Caster krónikák című sorozata.

Végül a +1! 🙂 Ez a sorozat abszolút kakukktojás, mert eddig még csak nem is hallottam róla, nem találkoztam vele, ma jött velem szembe, amíg böngésztem a kedvenc oldalaimat. Viszont a sorozat borítója fantasztikus, és azonnal felkerült erre a listára. 🙂 Ez pedig Kelley Armstrong – Sötét erő trilógiája.

Ha olvastátok már valamelyik sorozatot, akkor írjátok meg, hogy tetszett, és milyen érzéseket váltott ki belőletek. 

(képek forrása: www.moly.hu)

 

Mostanában a közösségi médiában, és a legnagyobb könyves portálon napi szinten egyre többet nézelődöm, gyűjtöm az ötleteket, hogy milyen könyveket lenne érdemes elolvasni, vagy vadászom az akciókat, és azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre több olyan bejegyzés születik, ahol nem a könyvélményekről olvasunk, hanem szó szerint dicsekednek az emberek az elolvasott könyvek darabszámával.

A minap pont egy olyan bejegyzéssel találkoztam, ahol már csak egy ‘bibibííí’ hiányzott a bejegyzés végéről, hogy teljesen elboruljon az agyam.

Ne értsetek félre, örülök, hogy ennyien olvasnak, de amikor valaki már alapból úgy indít egy bejegyzést, hogy márpedig ezt úgysem tudja űberelni senki, ugyanis ő 9 könyvet elolvasott az adott hónapban, azért akkor pislogok egyet. Elgondolkodom, hogy ez most tényleg verseny lenne? Az már nem is lenne fontos, hogy milyen könyvet olvas az ember, hogy milyen élményekkel gazdagodik, csak az hogy hány darab könyvet olvasott el az adott hónapban?

Személy szerint van amikor több időm van olvasni, van amikor napokig egyáltalán semmi időm nincs. Vagy esetleg olyan fáradt vagyok, hogy este 9-kor már alszom.

Sokszor olvasom, és érzem az ilyen jellegű bejegyzéseknél a többi ember elkeseredését. Megszületik egy „bezzeg én 9 könyvet olvastam el 3 hét alatt” bejegyzés, és olvasom a szégyenkező hozzászólásokat, hogy az emberek többsége nem meri leírni, hogy 1-2 könyvet olvastak el ugyan ennyi idő alatt. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy tényleg ciki lenne, ha „csak” 1 könyvet olvas el az ember egy hónapban? Ide jutottunk?

Én azért olvasok, mert kikapcsol , és örömet okoznak a könyvek. Szeretek elgondolkodni a történeteken, borzongani a pszichothrillereken, sírni a romantikusokon. De soha nem fogok beállni egy ilyen versenybe. Minőségi időt töltök a könyvek társaságában, és ha csak egy könyvet olvasok el egy hónapban, akkor sem érzem úgy, hogy szégyenkeznem kellene.

Ti mit gondoltok erről?  

 

(kép forrása: google)

 

 

Szerintem soha nem vettem még egyszerre ennyi könyvet, mint március 7-én. 🙂 Azzal kezdődött minden, hogy sorra kaptam a hírleveleket, hogy Nőnap alkalmából elképesztő akciók vannak mindenhol. 

Gyorsan megnyitottam a telefonomban lévő egészen szolid (azt hiszem akkor még csak 53 db könyvcím szerepelt benne) listámat, és elkezdtem válogatni, hogy melyik kis csodát is fogadjam örökbe. 🙂 Ahogy az könyvvásárlásnál lenni szokott, amikor egy karnyújtásnyira van a lehetőség, akkor képtelen vagyok döntésre jutni.

A férjem látta a kétségbeesésemet, és szerintem már megsajnált, hogy én már 2 órája vívódom, sorolom a pro és kontra érveket, ezért figyelembe véve az elmúlt néhány hónapunkat, úgy döntött, hogy megad egy összeghatárt, és azt rendelek, amit csak szeretnék. 🙂 Ez az Ő ajándéka lesz nekem Nőnapra. 🙂 

Addig osztottam, szoroztam, válogattam, ki-be pakolgattam a virtuális kosaramat, figyelembe véve a kedvezmény kuponkódokat is, hogy végül 4 könyv mellett döntöttem. 🙂 (Egyébként soha többet 😀 Egyszerűbb, ha odaadom a férjemnek a listát, hogy válasszon Ő, és lepjen meg, mert ekkora stressz, hogy van egy jóóóó hosszú listám, és abból válasszak én, hát nem 😀 )

A Könyvmolyképző mellett döntöttem, akik villámgyorsan küldték a futárt a könyvekkel. 🙂 

Van egy kakukktojás a kép közepén, ez pedig a Fangirl, amit a molyról sikerült beszereznem mindössze 1000 Ft-ért egy nagyon kedves Könyvmolytól. 🙂

Úgy érzem nem fogok unatkozni mostanában. 🙂 (Pláne, hogy még halomban állnak a kölcsön könyvek a polcomon.)

 

Colleen Hoover – Too Late – Túl késő

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.

Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

 

Colleen Hoover – Ugly Love – Csúf szerelem

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. 
Vesd bele magad!

 

Tabitha Suzuma – Forbidden – Kimondhatatlan

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

 

Rainbow Rowell – Fangirl

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Show-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar.

Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együtt lakni vele… Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni…?

 

Kathleen Glasgow – Girl in Pieces – Lány, darabokban

Az ​embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.

A 17 éves Charlie Davist a Creeley pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Eddigi élete csupa szomorúság, tragédia és mellőzöttség volt: édesapja halála után elmenekült otthonról bántalmazó anyja elől. Pénz és barátok nélkül élt az utcán, megtapasztalta a teljes kiszolgáltatottságot, az éhezést és a fizikai fájdalmat.

A klinikán hozzá hasonló, önbántalmazó lányok társaságában van. Casper doktornő segítségével megindulhatna a gyógyulás útján, de anyagi helyzete nem engedi, hogy ott maradjon. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.

Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.

Nem könnyű olvasmány. Nemegyszer megríkatja az olvasót, de reményt is ad.

„Nyugtalanító, gyönyörű és megkerülhetetlen könyv, ami még sokáig veled marad azután is, hogy az utolsó oldalt elolvastad.” Nicola Yoon, a New York Times-bestseller Minden, minden c. regény szerzője

„Melegen ajánlom ezt a regényt azoknak a tizenéveseknek, akik inspirációt keresnek vagy reményre szorulnak látszólag kilátástalan helyzetekben. Vedd a kezedbe a Lány, darabokbant, és kövesd Charlie-t, miközben szerelmes lesz, megismeri önmagát, és megtanul szakítani a múlttal.” – Joshua Flores, GERMmagazine

 

(kép forrása: saját!  Fülszövegek: www.moly.hu)

Amikor a kezembe veszek egy könyvet, igyekszem úgy választani, hogy az szoros barátságban álljon az aktuális hangulatommal. Ezt veszem figyelembe akkor is, amikor összeállítom a következő havi olvasási listámat. Nálam nem élet-halál kérdése, hogy egy, éppen a napokban megjelent könyvet most azonnal elolvassak. Nem dől össze a világ, ha éppen az adott hónapban nem kerül sorra. 🙂 Szeretek olyan könyveket olvasni ami már „lecsengett”. Értsd: ha a neten bolyongok, akkor 20 bejegyzésből nem ez jön velem szembe, mondjuk 20-szor. 🙂 Ne értsetek félre, szeretem a friss megjelenéseket, el is fogom olvasni mindet ami érdekel, de 1-2 hónapot szinte mindig várok, mert ilyenkor nagyon sokan rávetik magukat az újdonságokra, érkeznek száz számra az értékelések, és ahogy mondani szokták: a sok bába közt elvész a gyerek. 🙂

Úgy kezdtem a bejegyzést, hogy igyekszem olyan könyveket választani, amelyek illenek az aktuális hangulatomhoz. Szeretem az olyan történeteket, ami érzelmeket ad át, amin tudok sírni, és ami a lelkem mélyéig hatol, és apró darabokra tépi a szívem. 🙂 Elismerem, ez így elég betegen hangzik, de tudtommal semmi baj a mentális egészségemmel. 🙂 De vannak olyan pillanatok szerintem mindenki életében, amikor egy érzelmi löketre vágyik, és egy olyan könyvet keres, amitől ezt meg is kapja, és egy fél napig tud sírni utána.

Ebben a bejegyzésben 5 olyan könyvet fogok ajánlani, amelyeket garantáltan nem tudsz úgy letenni, hogy ne váltana ki érzelmeket. Természetesen oldalszámra tudnám sorolni a hasonló történeteket, ha szeretnétek hozok még ilyen bejegyzést. 🙂 Van olyan könyv a listában, amelyet még a blog indulása előtt olvastam, ezért nem fogtok értékelést találni róla, de ha szeretnétek újraolvasom, és hozok értékelést is. Ajánlásokat is szívesen fogadok. 🙂

Ha szívbemarkoló történetre vágysz, ezekt szívből ajánlom. 🙂

R.J.Palacio – Az igazi csoda

August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik? 
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.
(Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/06/15/raquel_j_palacio_az_igazi_csoda)

 

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni

„Lucy, ​minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

 

Tillie Cole – Ezer csók

Egy csók egy pillanat. 
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú. 
És van egy lány. 
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. 
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. 
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. 
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? 
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…
(Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/07/16/tillie_cole_ezer_csok)

 

Kim Holden – Bright Side

Titkok. Mindenkinek van egy. 
Némelyik nagyobb, mint a másik. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene. 
Mindketten titkolnak valamit. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít.

 

Colleen Hoover – It Ends with Us – Velünk véget ér

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 
Add át magad a reménynek!
(Értékelés: https://fairypowderbooks.blog.hu/2018/06/11/colleen_hoover_velunk_veget_er)

 

(a bejegyzésben szereplő képek és fülszövegek forrása: www.moly.hu)

Sziasztok!

Nagy nap ez a mai, ugyanis ma ünnepli első születésnapját a blog! 🙂

Kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt kezdtem el azon gondolkodni, hogy annyi jó könyvet olvasok, és ezt olyan kevés emberrel tudom megosztani. A barátnőim – ha akarták, ha nem 😀 – minden elolvasott könyv után meghallgatták a véleményemet, de lássuk be, egy élménybeszámolóra nem elég a facebook chat felülete. Ezért úgy gondoltam, hogy indítok egy olyan oldalt, ahol rendesen kifejthetem, hogy az adott könyv milyen élményt adott, milyen kép alakult ki bennem olvasás közben.

Egy évvel ezelőtt még nagyon gyerekcipőben járt az oldal. (Mondjuk szerintem még most is) Viszont minden bejegyzéssel újabb tapasztalatokat szerzek, és igyekszem minőségi posztokat hozni. De van még hova fejlődni, és én szeretnék is fejlődni, és minél több emberhez eljuttatni a gondolataimat, minél több könyvmollyal megosztani a könyvekről alkotott véleményemet.

Egy évvel ezelőtt a legelső bejegyzés egy könyves kihívás volt. Ez egy általam készített lista volt, nemcsak másoknak, hanem magamnak is. Ezért örömmel álltam neki én is. Ezzel a kihívással kiléptem a komfortzónámból, és elkezdtem újabb stílusokat megismerni. Olyan könyvet is elkezdtem olvasni, amit a blog indulása és a kihívás előtt nem tettem volna. 

Ha visszanézem az elmúlt egy évben elolvasott könyveket, akkor mosolyog a lelkem, mert elmondhatom, hogy a fantasy mellett beleszerettem a romantikus könyvekbe, szívesen olvasok erotikus, rázós, és pszichothriller könyveket is. Nemcsak Vörös pöttyös könyveket keresek a könyvesboltban, hanem a Rubin pöttyös könyvek is nagy kedvenceimmé váltak. Szívesen olvasom a Kristály pöttyös történeteket, de ne feledkezzünk meg például az ifjusági könyvekről sem.

Ezt mind-mind ennek a blognak köszönhetem. Nélküle talán soha nem olvastam volna el egy darab LOL könyvet sem, vagy soha nem találkoztam volna például Debbie Macomber nevével.

Megkérdezték tőlem, hogy tudok időt szakítani a munka, a család, és a magánélet mellett a blogra is. Nagyon egyszerű a válasz! A blogbejegyzéseket szívvel lélekkel írom, nekem ez igazi kikapcsolódás egy fárasztó nap után. Tudni kell beosztani az időnket. Én szívesebben olvasok egy könyvet, és utána osztom meg veletek róla a véleményemet, mint hogy bekapcsoljam a tv-t, és az éppen aktuális, számomra agysorvasztó műsorokat nézzem.

A blog indulása után néhány hónappal létrehoztam egy facebook oldalt és nem olyan régen egy instagram fiókot is.

Facebook: 
https://www.facebook.com/FairyPowderBooks-Könyvekről-őszintén-2213729735529440/

Instagram: 
https://www.instagram.com/fairypowderbooks/ 

Nincs nagy felhajtás körülöttük, szerintem nem is találkozhattatok velük. Ha van kedvetek, azokra az oldalakra is nézzetek be! 🙂

Örülök, hogy a blogolás mellett döntöttem, nagyon sokat kaptam tőle az elmúlt egy évben. Az meg külön öröm a számomra, hogy ha valaki az általam írt vélemény miatt dönt egy könyv elolvasása mellett. Ezért is érdemes csinálni! 🙂

Hálásan köszönöm, hogy itt vagytok, és olvassátok a bejegyzéseket! 🙂

(kép forrása: google)

Nem titok, hogy facebook-on elég sok csoportban benne vagyok, ami a könyveket és az olvasást népszerűsíti, és ahol a tagok segítséget kérhetnek egymástól a következő olvasmányuk kiválasztásában. Ilyenkor mindig jön valaki, aki annyira unatkozik, hogy vitát szít. A téma nem más, mint hogy jobb-e a papírkönyv, mint az e-book olvasó, vagy aki e-bookon olvas az nem is szereti a könyveket, és hasonló szépségek.

Eddig távol maradtam ettől a témától, viszont most már nem tudok elmenni szó nélkül emellett.

Nem fogom sem az egyik, sem a másik tábor mellett letenni a voksomat! Én szenvedélyesen rajongok a papírkönyvekért, minden alkalmat megragadok, amikor akció van, hogy beszerezzek 1-2 darabot a kívánság listámról. Nagy vágyam egy saját kis olvasósarok, ami remélem valóra is válik az új otthonunkban. Jelenleg az albérletben minden sarkot, polcot, szekrényt könyvek borítanak, de nem alakíthatom úgy, ahogy a saját képzeletemben létezik (ahhoz kicsit bontani kellene).

Viszont sajnos én nem tudom megtenni, hogy besétálok a könyvesboltba teljes áron megvenni a könyveket, és 2 nagy szatyorral megpakolva kisétálni! Nagyon sok anyagi kötelezettségünk van, aminek eleget kell tenni, és ebben nincs benne a szórakozás. Ezért maradok a kuponoknál, és a neten elérhető kedvezményeknél. Mostanában már szemezgetek az eladó használt könyvekkel is, csak eddig nem mertem élni ezzel a lehetőséggel.

Viszont vannak olyan helyzetek, amikor igenis letöltöm a könyvet e-book olvasóra, és azon olvasom pl. utazás közben. Hogy egy példát is mondjak:

Itthon sorakoznak a Trónok harca sorozatnak a kötetei. Darabja 1000-1200 oldal közötti. Az egy dolog hogy nem foglal kis helyet, de még súlyra sem olyan puha, mint egy párna. És igen, volt rá példa, hogy amikor el kellett mennem itthonról, de az úton is olvasni szerettem volna a könyvet, akkor azt a részt letöltöttem, és pdf-ként vittem magammal. Amint hazaértem, olvastam tovább a papírkönyvet. Ettől én rosszabb ember vagyok, mint aki például a netről tölt le filmet?

A másik dolog ami mindenhol jelen van, az a pénz. Egy könyv durván 3500 ft. Nos, ha én elolvasok 6 db könyvet egy hónapban, az már 21 000 ft. (Havonta azért ez szép kiadás lenne). Igen, tudom, hogy vannak könyvtárak, de ott folyamatosan lebeg a fejed felett a határidő. Ha pl. túlóráznod kell, vagy ledönt a lábadról egy 2 hetes influenza, esetleg megbetegszik a gyerek, akkor már nem fogsz tudni annyit olvasni. Én szívesen nézelődök egy könyvtárban, mert elképesztő hangulata van, viszont még nem voltam olyan bátor, hogy kölcsönözzek. De ami késik… 🙂

Visszatértünk oda,  hogy maradnak az akciók, vagy nálam jelen esetben a kölcsön kapott könyvek, viszont ha úgy alakul, akkor a pdf. Amit egyébként ha szerencséje van az embernek, olcsón megszerezhet. De van amikor a pdf drágább, mint a papírkönyv. 

Vannak lehetőségek ingyen hozzájutni a könyvekhez pdf formátumban. Ha elolvasnál egy könyvet, de nincs pénzed megvenni, nincs meg az ismerettségi körödben senkinek, és a könyvtár nyitvatartása nem egyezik a munkaidőddel, akkor mit csinálsz? 

Még egy ok lehet az e-book mellett, hogy az azon lévő könyvek nem foglalnak sok helyet. Ha egy 40 nm-es lakásban laksz a férjeddel, 2 gyerekkel, és egy kutyával, akkor max a plafonról tudod lelógatni a papírkönyveket. Itt újra előjön a téma, hogy akkor menj könyvtárba. Éééés vissza is értünk a kiinduló pontra.

Látjátok mit akarok mutatni? Semmi értelme ezen vitázni, mert ez egy örök körforgás. Mindegyiknek van pozitív és negatív oldala is, és soha nem fog egyik tábor sem győzni! Soha nem fog véget érni ez a vita.

Röviden összegezve: OLVASSATOK!!! Tök mindegy, hogy mit, hogy min, a lényeg, hogy növeld a szókincsedet, a képzelőerődet, és oszd meg másokkal a könyvről alkotott véleményedet. Ne vitázzatok, mert semmi értelme!

Annyit még szeretnék hozzáfűzni, hogy ez a saját véleményem. Lesznek akik egyet értenek, lesznek akik a fejemhez vágják, hogy a sátántól származom, mert e-bookon is merek olvasni. Én inkább hasznosan töltöm a szabadidőmet, és olvasok, nem vitázom. 🙂 Kövessétek a példámat! 🙂

(kép forrása: internet)

Nézzétek milyen gyönyörűségeket kaptam kölcsön! 🙂 Eredetileg Kristin Cashore – Graceling sorozatát, valamint Sarah J. Maas – A hajnal tornya, és a Szárnyak és pusztulás udvara könyveit beszéltük meg, de egyéb okok miatt az eltolódott következő hónapra. De hogy addig se maradjak olvasnivaló nélkül, kaptam kölcsön 2 sorozatot. 🙂

Joe Abercrombie – Az Első Törvény sorozat

– A penge maga
– Miután felkötötték őket
– A királyok végső érve

Joe Abercrombie – Az Első Törvény világa sorozat

– Hidegen tálalva
– A Hősök
– Vérvörös vidék

Úgy érzem nem fogok unatkozni mostanában. 🙂
Ti olvastátok már valamelyik könyvet?

(képek: saját)