Címke: Álomgyár

by - 3 hozzászólás

Kerry Fisher: Amit az idő sem gyógyít be

covers_741161.jpg

Szerző: Kerry Fisher
Cím: Amit az idő sem gyógyít be
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 414

Te ​képes lennél befogadni a legjobb barátod gyerekét, még úgy is, ha ez a lépés esetleg tönkreteszi a saját családodat?

Jo azt hitte, hogy az élete – és a szíve – megtelt. Lefoglalja a munkája, a férje és kamasz lánya, akinek kezd kisiklani az élete, ezért már most is nehezen tudja kézben tartani a dolgokat.

Amikor ott ül a legjobb barátnője, Ginny temetésén, porig sújtja, hogy véget ért harmincéves barátságuk, ami még a főiskolán kezdődött, és elkísérte őket az első munkanapjuktól kezdve odáig, hogy megállapodtak, és saját gyerekük született.

Férje akarata ellenére Jo sorsfordító döntést hoz: befogadja Ginny kamasz fiát, Victort, hogy sajátjaként nevelje fel. Kétségei ellenére úgy érzi, nincs más választása: Ginny egyedül nevelte a gyereket, a fiúnak pedig nincs más rokona, aki gondoskodhatna róla.

Victor érkezése azonban elmélyíti azokat a hajszálrepedéseket, amelyek már elkezdtek megjelenni Jo családi életének és a kis, vidéki közösség életének felszínén… Lelepleződik egy hosszú évek óta rejtegetett titok, és ennek elsöprő következményei lesznek.

Kerry Fisher, USA Today bestsellerszerző regénye egy lebilincselő és szívfacsaró történet arról, milyen titkokat őrzünk a családunkban, és milyen áldozatokat vagyunk hajlandóak meghozni a szeretteinkért.

 

„Nagyon felszabadító, ha az ember úgy dönt, nem akar megfelelni többé mások elvárásainak.”

Ez volt az első olvasmányom Kerry Fisher tollából, de a könyv felénél sem jártam még, amikor eldöntöttem, hogy az eddig megjelent könyveit is szeretném beszerezni. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet.

A történet röviden:

Jo és Patrick több, mint 10 éve élnek boldog házasságban. Nevelik a kissé problémás kamasz lányukat, a legjobb tudásuk szerint igyekeznek megoldani a napi problémákat. Jo legjobb barátjának, Ginnynek a temetésén olyan döntést hoz, amivel gyökeresen megváltoztatja a napjaikat. A férje akaratával szembe megy, és befogadja Ginny kamasz fiát, Viktor. Ezzel a döntésével bár eleget tesz a barátnője utolsó akaratának, azonban a családi békét fenekestől felforgatja. Egyre több a vita, Pheobe egyre kezelhetetlenebb, és amikor fény derül egy hosszú évek óta őrzött titokra, akkor Jo is meginogni látszik.

Gondolataim:

Ez a könyv engem teljesen levett a lábamról.

Sokkal több volt benne, mint amit elsőre vártam tőle. Két komoly témát is felsorakoztat a szerző. Ebből az egyik a rasszizmus, és hogy mennyi előítélettel tudnak lenni az emberek a társuk iránt, függetlenül attól, hogy egyáltalán nem ismerik, és csak egy kósza pillantásra méltatták. A másik pedig, ami szerintem kivétel nélkül minden szülőt érint, az a kamasz gyerek és a szülő kapcsolata. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek voltak hullámvölgyei a lázadó kamasz gyermekével, vagy éppen most van ebben a helyzetben. 

Annak ellenére, hogy nehéz témákról van szó a kötetben, gyorsan lehetett vele haladni. Olvasmányos volt, helyenként humoros, vagy éppen szarkasztikus. Mindezek mellett tanulságos is. Legalábbis én sok mindent kaptam tőle. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy miken megy keresztül egy szülő függetlenül attól, hogy milyen idős a gyermeke. Jo-val abszolút tudtam azonosulni, amikor legalább 10 féle forgatókönyv jelenik meg a lelki szemei előtt, hogy milyen katasztrófa történhet a gyermekével. Ilyen vagyok én is. 

Mindezek mellett láthatjuk, hogy mivel küzdenek meg nap mint nap a szülők. Vajon megfelelő választ adott a gyereke kérdésére? Ott legyen minden pillanatban vele? Vagy hagyjon egy kis szabadságot? Szigorú legyen, vagy engedékenyebb? Melyikkel nyithatja ki a bezárult ajtókat? Ezek a kérdések nap mint nap megfogalmazódtak benne, és biztos vagyok abban, most sokan bólogatnak otthon, hogy igen, ezt az érzést én is ismerem.

A szereplők egy részét sikerült megkedvelnem, viszont volt olyan, akitől a hideg rázott. Jo anyja egy icipicit (na jó, nagyon) idegesítő volt. Ő mindig mindenkinél mindent jobban tud. Nem lett a kedvenc karakterem. Ahogyan Faye sem. Úgy éreztem, hogy ő nem a probléma megoldására törekedett, hanem hárított. Mindezek mellett olyan nyomás alatt tartotta a lányát, ami már káros. Viszont a következmények előtt becsukta a szemeit.

Jo személyiségén keresztül hitelesen lett ábrázolva az, hogy milyen sokrétű is egy szülő szerepe. Helyt kell állni anyaként, feleségként, háziasszonyként, dolgozó nőként, barátként, nevelőszülőként, és mindezek között meg kell találni a tökéletes egyensúlyt, hogy senki ne szenvedjen hiányt, és hátrányt semmiben.

Viktor a kedvenc karakterem az egész történetből. 18 éves, jóval idő előtt elvesztette az anyját, el kell hagynia az otthonát, a nagyapját, a barátait, ráadásul még a bőrszíne miatt is folyamatosan célkereszt van a mellkasán. Viszont mégsem lázad. Képes higgadt fejjel gondolkodni, viseli a tettei következményeit, és az önzetlen segítsége példaértékű. Amikor Jo már elvesztette a harcot a lányával, Viktor akkor is képes megzabolázni Pheobe-t.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Nem vett el semmit az olvasás élményből az sem, hogy a nagy titkot már hamar kitaláltam. Egyszerre volt könnyű és nehéz olvasni. Viszont minden nehézsége, és helyenként idegesítő pillanatai ellenére nekem sokat adott. Nem tagadom, a végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Mindenki meghozta a saját döntéseit, vállalva az esetleges kockázatot.

Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a kötetet.

Borító:

Nekem nagyon tetszik. Nemcsak a színei miatt, hanem amiatt is, amit a törött üveg szimbolizál. Visszaadja az egész könyv hangulatát, és a legfontosabb kérdést, ami köré épül a történet. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Heidi Perks: Aki másnak vermet ás

covers_699375.jpgSzerző: Heidi Perks
Cím: Aki másnak vermet ás
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 512
 

Laura ​szülési szabadsága után visszatér munkájához egy jó nevű reklámügynökségnél, de rá kell jönnie, hogy a nőnek, aki helyettesítette, esze ágában sincs visszaadni egykori pozícióját. Annak ellenére, hogy Laura nagyon közeli kapcsolatban áll a cég befolyásos vezérigazgatójával, Harry Wooddal, úgy érzi, félreállítják, miközben igyekszik megfelelni a munka és az anyaság egyformán nehéz kihívásainak.
Mia csupán egy ideiglenes alkalmazott lett volna a Morris és Woodnál, de sikerült mindenki számára nélkülözhetetlenné tennie magát. Mindenki számára, kivéve Laurát. Ha a kollégái tudnák, miért szeretné olyan kétségbeesetten megőrizni az állását, talán nem is akarnák, hogy ott maradjon.
Janie mindent feladott, hogy támogassa a férjét, Harryt és az általa vezetett, sikeres ügynökséget, de neki is megvannak a maga sérelmei és egy sötét titka, amelyet védelmez… és bármire képes lenne, hogy az igazság rejtve maradjon.
A Sunday Times bestsellerszerző, Heidi Perks vérfagyasztó története számos megdöbbentő csavart és fordulatot ígér. Letehetetlen thriller három ambiciózus nőről, akiknek fenekestül felfordul az élete egy sikeres reklámcéget elpusztító, szörnyű tűzeset után, mert félő, hogy így napvilágra kerül hazugságaik kusza hálója.

 

Már akkor felfigyeltem erre a kötetre, amikor még csak előjegyezhető volt. A cím is és a borító is felkeltette az érdeklődésemet, már nagyon vártam a megjelenését. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Laura a 6 hónapos szülési szabadságáról visszatér a munkahelyére, hogy ott folytassa a munkáját, ahol abbahagyta. Azonban meglepődve tapasztalja, hogy a helyettese, akit csak arra az időre vettek fel, amíg ő távol van, nemcsak hogy még a cégnél van, de az egyik legfontosabb ügyfelét is megszerezte. Laura úgy érzi, hogy hátba szúrták, de ebbe nem nyugszik bele. Érzi, hogy Mia, a helyettese körül valami titok lappang, és szinte rögeszméjévé válik, hogy megtudja mi az. Úgy érzi, hogy a főnöke, Harry is cserben hagyta, és titkol valamit. Pedig az igazi titkot, ami elindítja a lavinát, azt Harry felesége, Janie őrzi.

Gondolataim:

A történetet nagyon szerettem, a szereplőinket azonban kevésbé. Leginkább Laura volt számomra nagyon ellenszenves. Szülőként abszolút elleneztem a döntéseit. Soha, semmilyen munka nem lehet fontosabb, mint egy anyának a gyermeke. Legalábbis az én véleményem szerint. Egyszerűen idegesített Laura egész lénye. A megszállottsága, ami Mia felé áradt, a családjához való hozzáállása, ami szöges ellentétben állt a munkához való viszonyával. Egy karrierista nő, aki úgy gondolja, hogy neki bármit lehet a cégnél. 

Miát a bosszú hajtja. Ezzel csak annyi a problémám, hogy nem az ő bosszúja. Értem a döntésének az okát, azonban nem értek vele egyet. Ezt a harcot nem neki kellett volna megvívnia.
Mindent megtesz, hogy segítse az anyját és a nővérét, egy jól fizető munkát vállal, péntekenként munka után igyekszik önfeledten szórakozni a kollégáival, és elterelni a figyelmét arról, hogy mi várja otthon. Úgy érzem benne sokkal több volt, mint amit kaptunk az olvasás során.

Janie a gazdagok gondtalan életét éli. Legalábbis a külső szemlélő szerint. Napközben kávézgat, esténként jógázik. Az, hogy magában gyötrődik egy 5 évvel ezelőtti esemény miatt, ami ahhoz vezetett, hogy feladta a karrierjét, azt senki nem látja. Az ő karakterét igazából nem tudtam hova tenni. Vele kapcsolatban leginkább csalódottságot érzek. Egy neves ügyvédtől azt vártam volna, hogy kiáll saját magáért, nemcsak hallgat.

A könyvvel gyorsan lehet haladni, mert a sok ismeretlen tényező vonzza az olvasót. A történet egy tűzesettel indul, amivel kapcsolatban nyomoz a rendőrség. Az események leírását a kihallgatások váltják. Mindig csak egy kicsi információt kapunk, ami ahhoz elegendő, hogy még jobban felkeltse az érdeklődésünket. Egészen a történet végéig nem tudunk meg semmi pontosat. A jelenből visszaugrunk a múltba, és onnan haladunk egészen a tűzeset napjáig, és a kihallgatásokig. Ezek az apró információmorzsák viszont a könyv végére értelmet nyernek.

Izgalmas volt, szinte tapintani lehetett a belső feszültséget, amit kiváltott ez a kötet. A vége viszont folytatásért kiált. Bennem azért maradtak megválaszolatlan kérdések. Emiatt és Laura unszimpatikus viselkedése miatt vontam le fél csillagot. 

A thriller rajongóinak ajánlom ezt a kötetet szeretettel. Nincs benne kifejezett borzongás, inkább csak az információmorzsákból szépen lassan összeálló kép miatti feszültség, ami leginkább jellemzi ezt a kötetet.

Borító:

Nekem tetszik ez a borító. 🙂 Figyelem felkeltő, titokzatos. De őszinte leszek, magához a történethez nem tudom kötni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellie Midwood: A lány, aki megszökött Auschwitzból

covers_683709.jpgSzerző: Ellie Midwood
Cím: A lány, aki megszökött Auschwitzból
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 448

Több millió embert kényszerítettek arra, hogy besétáljon Auschwitz kapuján, de ő volt az első nő, aki megszökött onnan. Ez a megrázó regény Mala Zimetbaum inspiráló, igaz történetét meséli el, akinek hősiességét sohasem felejtjük el, és akinek sorsa megváltoztatta a történelmet…
Auschwitzból senki sem jut ki élve.
Mala, a 19880-as számú fogoly abban a pillanatban tudta, hogy a pokol mélyére került, ahogy kilépett a marhavagonból. Az SS tolmácsaként arra használja pozícióját, hogy a lehető legtöbb életet megmentse. Kenyérdarabokat csempész az éhhalál küszöbén állóknak.
Edward, az 531-es számú fogoly tábori veterán és politikai rab. Ugyanúgy néz ki, mint mindenki más: borotvált fej és csíkos egyenruha; ő azonban a földalatti ellenállás egyik harcosa. És van egy terve a szökésre.
Nem más bűnért zárták be őket, csupán azért, mert léteznek. Amikor azonban megismerkednek, Auschwitz sötét árnyékát halvány reménysugár világítja meg. Edward elhiteti Malával, hogy lehetséges a lehetetlen. Hogy a tábor körül húzódó elektromos kerítés, a végtelen számú őrtoronyban járkáló fegyveres őr és a földet pásztázó reflektorok ellenére meg tudnak szökni ebből a haláltáborból.
Ígéretet tesznek, hogy együtt szöknek vagy együtt halnak. Ami ezek után következik, az a történelem egyik legcsodálatosabb szerelmi története…
Az auschwitzi tetováló, A döntés és az Árvák vonata rajongói imádni fogják ezt a lélegzetelállítóan gyönyörű mesét a bátorságról a tragédia közepette és a merészségről a félelem dacára. A lány, aki megszökött Auschwitzból igaz történeten alapul, és bebizonyítja, hogy a szerelem lehet fény a sötétben… 

 

„A kedvesség furcsa hatással volt itt az emberekre. Egyszerűen elfelejtették már, hogy milyen az.”

Több könyvet olvastam már a témában, korábban szerintem említettem is, hogy pl. a Sorstalanságból érettségiztem, de mind közül talán ez volt az egyik legmegrázóbb könyv. Nagyon hálás vagyok az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányért.

A történet röviden:

Mala tolmácsként kiváltságos helyzetben van, ugyanis emiatt megúszta a gázkamrákat, és a krematóriumot. A SS-nek kell dolgoznia, azonban a pozícióját arra használja, hogy minél több sorstársán segítsen. Akár egy kis ennivalóval, akár azzal, hogy a megfelelő munkára osztja be az embereket. Amikor találkozik Edekkel, akkor még nem tudja, hogy ő az ellenállás tagja, aki a szökésen gondolkodik. Mala a segítségére lesz, és ahogy telik az idő, rádöbbennek, hogy a pokol mélyén is képesek érzelmekre. Az egymás iránti szerelmük ad erőt arra, hogy megkíséreljék a lehetetlent. Elszökjenek Auschwitzból, még akkor is, ha tudják, hogy a halálukat jelenti, ha elkapják őket. 

Gondolataim:

Könyves bloggerként nem okoz gondot, ha könyvekről kell írnom, elmondani az érzéseimet, hogy mit adott nekem az adott kötet, mit tudok magammal vinni, vagy mit tanított nekem. Most viszont elfogytak a szavak. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz az egyik legnehezebben megírt könyvajánló, amit eddig készítettem. Egy holokauszt történetről hogy is írhatnám azt, hogy egy gyönyörű szerelmi történet? Pedig valóban az. A sok fájdalom, szenvedés, és halál között valóban ott van a szerelem, ami olyan erős, hogy szinte bevilágítja a sötét eget a füstöt ontó krematóriumok felett.

Rettenetesen megrázó, nyomasztó, dühítő, és mégis reményekkel, és hittel teli volt ez a könyv. 2022-ben, egy laptop előtt ülve szinte felfoghatatlan, hogy néhány évtizeddel ezelőtt emberek millióinak milyen kínokat, szenvedéseket, megaláztatásokat kellett elszenvedniük. El sem tudom mondani, hogy mennyire dühít, és mennyire felkavar.

Nagyjából a 300.oldalig tudtam tartani magam, és az utolsó 140-150 oldalt szinte végig zokogtam. A tehetetlen düh, és a remény váltotta egymást, egy érzelmi hullámvasúton ültem.

Mala egy végtelenül erős nő, akit megpróbáltak, de nem tudtak megtörni, Edek pedig egy szerelmes férfi, aki nemcsak az érzéseihez hűséges, hanem igaz barát is. Kettejük találkozásáról, és lángra lobbanó szerelméről olvashatunk a kötetben. Ők ketten bebizonyították, hogy sem az SS, sem a nácik nem tudják elvenni a hit, a remény és a szerelem erejét senkitől. Mert ez az, ami még a pokol legmélyén is erőt ad, emiatt küzd azért az ember, hogy életben maradjon.  

A könyv végén olvashatunk bővebb háttér információkat. Abból megtudhatjuk, hogy Mala és Edek valós személyek voltak, valóban megjárták Auschwitzot. Nekem a bakancslistámon szerepel, hogy egyszer elmegyek oda, de ha ott járok, meg fogom keresni a 11-es blokkot. Ugyanis itt olvasható Edek üzenete a világ számára. 

Szavakkal ki sem lehet fejezni, hogy ez mennyire felkavaró történet volt. Szétzúzta, és megtaposta a lelkemet, zokogtam a haragtól, és hiába volt 40 fok kint, engem mégis rázott a hideg. Mondhatni minden fejezet után azt mantráztam magamnak, hogy ez nem történhetett meg. Pedig tudom, hogy mindaz, ami le volt írva, az valóban megtörtént. Valóban több százezer ember vittek egyenesen a gázkamrákba. Csak azért, mert zsidók voltak. Nők, gyerekek, apák, és anyák, idősek, fiatalok. Tekintet nélkül mindenkire ez a sors várt. 

A kötetben cenzúra nélkül olvashatunk a kínzásokról, a betegségekről, az éhezésről, arról a rengeteg hazugságról, amit a külvilág felé közvetítettek az SS tisztek. Viszont még ők sem látnak mindent, ugyanis a táborban vannak, akiket nem tudtak megtörni. Ők az ellenállás tagjai, bár elvesztették a családjukat, az otthonukat, a szeretteiket, a barátaikat, de nem tudták tőlük elvenni a reményt, és a szabadságuk utáni vágyukat, az élni akarást.

Valóban nagyon megrázó, szívet tépő könyv volt. Csak azoknak ajánlom, akik hasonló témában olvastak már.

Borító:

A könyvre a borítója, és a címe miatt figyeltem fel. Mindkettő nagyon beszédes. Vajon tényleg meg lehetett szökni a pokolból? A borítón szereplő nő, aki Malát idézi, ahogy hátranéz a táborra. Komolyan, a hideg is végigfutott rajtam. Nagyon találó lett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hidasi Judit: Apró bolt a sétányon

covers_720804.jpg

Szerző: Hidasi Judit
Cím: Apró bolt a sétányon
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 247

Azt ​mondják, bármikor újra kezdheted az életed… De azt nem mondják, hogy ez nehéz lesz…
Éva titkokkal tele érkezik haza Amerikából a húszéves érettségi találkozójára, a balatoni kisvárosba. Szinte pillanatok alatt lesz szerelmes az emlékeibe, a régi életébe. A rózsaszín felhők közül azonban gyorsan a földre esik, mert a városban sok minden megváltozott.
Nem elég, hogy bohém anyja rábízza a parti sétányon lévő boltocskát, de új otthont is kell találnia magának. Szerencsére régi barátnői mindenben segítik, nem úgy Tamás, aki a bolt másik felét bérli és egészen más tervei vannak. Évával és az apró bolttal is.
Egy átmulatott és átbeszélt éjszaka után a régi barátnők megalapítják a Prosecco Klubot, ahol a maximális őszinteség alapkövetelmény. Ez viszont jó néhány régi sérelmet felszínre hoz nemcsak a helyét kereső Évánál, de a háromgyerekes Gabinál és a még mindig szingli Nórinál is. Tamás pedig egy kicsit mindannyiuk életében szerepet játszik. A nyár éppen csak elkezdődik, a szálak pedig egyre jobban összekuszálódnak…
Hidasi Judit regényében visszatalálunk a múlthoz, ahonnan életünk kötelékei erednek. A történet hősnőivel együtt járjuk be az utat, amely elvezet azokhoz az értékes dolgokhoz, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

 

„Nincsenek olyan dolgok, amelyeket készpénznek vehetsz az életben. Mert az élet ehhez túl rövid.” 

Jaj de nagyon kellett már a lelkemnek egy ilyen könnyed, romantikus és szórakoztató nyári olvasmány, mint amilyen ez a történet is volt. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Érettségi után Éva Amerikába utazik néhány hónapra, azonban csak 20 évvel később, az érettségi találkozóra tér vissza szülővárosába, a Balaton partjára. Legnagyobb meglepetésére az édesanyja egy kis bolt tulajdonosa lett, amit azonnal rá is bízott. Évának még ideje sem volt felfogni, hogy egy boltot kell vezetnie, amikor megtudja, hogy gyerekkori szerelme, Tamás a másik tulajdonosa az üzletnek. Egy finom lángos ebédre, egy baráti beszélgetés, és máris megindulnak a pletykák velük kapcsolatban, aminek nem mindenki örül. De vajon van valóságalapja?

Gondolataim:

Amíg olvastam a történetet annyira, de annyira vágytam a Balatonra, hogy azt elmondani nem tudom. 😀 Egy sajtos-tejfölös lángosra, amit nem is igazán szeretek (mármint a lángost), szerettem volna megkeresni Laci péket, a levendulás ajándéktárgyakkal teli üzletet, csatlakozni a Prosecco Klubhoz. Az első oldaltól az utolsóig egy boldog turistának éreztem magam a Balaton parti sétányon. Ez a történet szinte simogatta a lelkemet, hallottam a balatoni hullámokat, éreztem a strandos lángos, és a levendula illatát.

Tökéletes kikapcsolódás volt a könyv. Egyszerű, hétköznapi szereplőkkel, akiknek megvan a múltja, követnek el hibákat, nem tökéletesek, de a boldogságra törekednek. Könnyed párbeszédek jellemzik a könyvet, a leírások sincsenek túlbonyolítva, emiatt gyorsan olvasható. Szerintem 1 nap alatt a végére lehet érni, vagy talán még annyi sem kell hozzá.  Én mégis 3 napig olvastam, nem szerettem volna befejezni, minél tovább szerettem volna a magyar tenger partján nyaralni ezzel a történettel, minél tovább szerettem volna időzni a szereplőkkel. 🙂

Viszont ahogy a való életben, úgy ebben a történetben sem minden rózsaszín. Bepillantást kaphatunk pl. abba, hogy milyen, amikor a romokba döntik az önbizalmadat, milyen az, amikor az emberek iránti bizalmatlanság teszi ki a gondolataidat, milyen egy nárcisztikus személlyel élni, és mekkora erő kell ahhoz, hogy azt mond, hogy elég, és legyen elég merszed a saját életedet élni.

A történet vége nem lett lezárva, viszont szerintem nem is olyan függővége van, ami feldühítene, amiért várni kell a folytatásra. Egy kellemes, izgatott várakozást érzek, némi kíváncsisággal, hogy vajon merre fog haladni a szereplőink élete. Éva hogy tudja feldolgozni az őt ért traumát, és hogy Tamással lesz-e elég erejük harcolni egymásért.

Az első könyvem volt az Írónőtől, de annyira megszerettem a stílusát, hogy nemcsak a folytatást várom, hanem az eddig megjelent könyveit is szeretném elolvasni.

Ezt a könnyed, romantikus történetet azoknak ajánlom, akik szeretnének akár csak gondolatban is, de ellátogatni a Balaton partjára, kiszakadni a nehéz mindennapokból, és eltölteni néhány kellemes órát a Lady Lavender polcai előtt.

Borító:

Most is, mint már oly sok alkalommal, a borító keltette fel az érdeklődésemet. Annyira vidám, annyira nyári, annyira hangulatos, hogy egy ilyen külső mögött, csakis egy lelket simogató történet rejtőzhet. És valóban, helyesek voltak a megérzéseim.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amíg én a csillagokkal álmodtam

covers_688846.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amíg én a csillagokkal álmodtam
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 574
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi van, ha valaki más élheti meg a te boldogságodat?
Amikor Maddie felébred a kórházi ágyon, nem emlékszik rá, mi történt. A vőlegényét szeretné látni. Abban a hitben van, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, és más örömök is várnak rá, de úgy tűnik, minden összekuszálódott, amíg kómában volt.
Maddie számára olyan, mintha csak egy napja esett volna ki, miközben hat év telt el. Hat év, amely mindenki életét gyökeresen megváltoztatta.
A díjnyertes író, Dani Atkins megindító regénye egy szívmelengető történetben mutatja be egy tragikus esemény hatásait két nő nézőpontján keresztül, akik ugyanazt a férfit szeretik.

„Mindenedet odaadnád, mindent megtennél, hogy segíts valakin, akit szeretsz. De tehetetlenül ülni és várni anélkül, hogy tudnánk, meddig… Ez az, ami összetörhet egy embert, ahogyan ma este engem is.”
 

Biztos vagyok benne, hogy mazohista hajlamaim vannak, mert hiába tudom, hogy Dani Atkins össze fog törni, akkor is két kézzel nyúlok a könyvei után, és alíg várom, hogy elolvassam őket. Nyilván teljesen szétzúzta most is a szívemet, lelkemet. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Meddie, aki egy életvidám fiatal lány. Élete egyik legboldogabb napjára készül, ugyanis napokon belül oltár elé áll. Éppen az esküvői előkészületeket intézi, amikor egy félreértés miatt szörnyű balesetet szenved, aminek következményeként kómába esik. 6 évig él egy olyan világban, ahol csak egymaga van, mígnem egy szép napon kész visszatérni a szeretteihez. De 6 év nagyon hosszú idő, nagyon sok minden megváltozik ennyi idő alatt. De vajon hogy hat ez Meddie-re? Hogy tudja feldolgozni az elvesztett éveket?

Gondolataim:

Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt imádtam, mert gyönyörű, de fájdalmas romantikus történetet kap az olvasó, viszont a fő mozgatóeleme az eseményeknek olyan irracionális, hogy aki a valóság talaján él, lehet itt teszi félre a könyvet. Emiatt is nehéz beszélnem erről a könyvről, mert ha elmondanám mi az ami nálam kiverte a biztosítékot, az akkora spoiler lenne, hogy nagyon sokan megutálnának. Azt meg nyilván nem szeretném. 🙂

A könyvet nem most fejeztem be, hanem néhány nappal ezelőtt. Hagytam egy kis időt az ajánló megírása előtt, hogy leülepedjen a történet, megemésszem az eseményeket, és rendezzem a gondolataimat. 

Sajnáltam Meddie-t, mert elvesztett 6 évet az életéből. 6 olyan évet, ami alatt emlékeket gyűjthetett volna, megélhette volna az esküvője minden pillanatát, elvesztett 6 Karácsonyt, amit a családjával tölthetett volna, 6 születésnapot, legalább 6 nyaralást a szerelmével, és még sorolhatnám. De ezek majdnem eltörpülnek amellett, hogy mit vesztett még el az évek során. 

Nagyon sokkoló lehet úgy felébredni, hogy az emlékeid szerint pár perce még 28 évesen az esküvődet szervezted, de kinyitod a szemed, és már 34 éves vagy. Mi, olvasók, sorról sorra követhetjük nyomon, hogy ezt a tényt Meddie hogy tudja feldolgozni. (Itt szeretném megjegyezni, hogy biztosan jobban csinálta, mint ahogy azt én tettem volna)

Amikor már úgy tűnik, hogy mindenki élete egyenesbe kerül, mindenki megtanul élni a helyzettel, akkor Dani Atkins ismét ledob egy olyan bombát, amin még én is hangosan felhördültem olvasás közben. Sajnáltam a szereplőinket, de akit a leginkább sajnáltam az Ryan. Az élet több, fontos területén kell helytállnia, de amikor ugyan azok a tragédiák ismétlődnek az életében, akkor óriási akaraterő kell ahhoz, hogy felálljon, és csinálja tovább, mert van, aki számít rá. Megértem a döntéseit, de nem minden döntésével értek egyet.

Chloét nem szerettem volna megszeretni. Távol akartam tőle tartani magam, de nem engedte. A személyisége, a könyvek szeretet, az egész lénye olyan erősen fészkelte be magát a bőröm alá, hogy végül engedtem neki. Neki sem lehetett egyszerű a helyzete. Amikor minden rendeződni látszik, akkor az ő élete is fenekestől felfordul. 

Ez után a történet után még mindig nem tértem magamhoz. Aki szereti Dani Atkins írásait, azoknak ezt a könyvet is el kell olvasni. Illetve a mazohista társaimnak is szívből ajánlom. Tudtam, hogy darabokra töri a lelkemet, mégis úgy vágytam rá, mint eltévedt ember egy oázisra, a sivatag közepén.

Borító:

Csodaszép. Már mondtam, de újra elismétlem, hogy annyira imádom ezt a stílust, amit az Atkins könyvek borítói képviselnek az Álomgyár Kiadónál. Gyönyörűek a színei, gyönyörű a grafika. Egyszerűen számomra tökéletes.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sienna Cole: Az ígéret szép szó

covers_738097.jpgSzerző: Sienna Cole
Cím: Az ígéret szép szó
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 459
 

Mennyit ​ér a becsületed?

Missy Jonesnak, a fiatal és gyönyörű énekesnőnek mindenki fényes karriert jósolt, ám egy nap holtan találják Los Angeles-i lakásában. Minden jel arra mutat, hogy gyilkosság áldozata lett, az elkövető pedig nem más, mint a nő barátja, David Benning. Bár a jómódú gazdasági jogász tagadja a vádat, a bizonyítékok ellene szólnak, és az indítéka is erős.

Az ügy határozottan halad a tárgyalásig, ám minél több részlet kerül napvilágra, annál biztosabbá válik, hogy a gyilkosság csak a jéghegy csúcsa, és az igazság megértéséhez a nyomozóknak jóval messzebbről kell indulniuk. Egy olyan világba kell alászállniuk, amelyet elképzelhetetlen gazdagság, korrupció, sötét vágyak és hamis csillogás ural.

A nyomozás során feltárulnak a bűn városának mélységei, ahol pénzért majdnem bármi megvehető, és ahol a tehetség, a szépség és a fiatalság legfeljebb pillanatnyi boldogságra váltható.

Sienna Cole, az Elmejáték és A köd után című pszichológiai thrillerek szerzője, a fordulatokban bővelkedő cselekményszál mellett ezúttal sem mulaszt el leásni az emberi psziché legmélyére.

„Az emberek fejében él egy naív kép arról, hogy a világ igazságos. A bűnösök megbűnhődnek, a jók pedig elnyerik méltó jutalmukat. De aki körül már megrepedt ez a gyermeki védőburok, és farkasszemet nézett a valósággal, az pontosan tudja, hogy az Úristen nem így válogat.” 

Sokkal többet kell olvasnom Sienna Cole tollából megszülető könyveket. Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetővé tette, hogy megismerjem a szerző munkásságát. Magával ragadott a történet, és nem engedett, egy nyugodt órám sem volt, mert amikor nem olvastam, akkor is körülötte jártak a gondolataim.

A történet röviden:

Missy ígéretes tehetség, gyönyörűen énekel, több tízezren követik a közösségi média felületein, azonban a nagy rivaldafény elkerüli. Egy nap holtan találják az otthonában. A rendőrség a nő barátját gyanúsítja, aki bár tagadja a gyilkosságot, a legkevésbé sincs a rendőrség segítségére az ügy megoldásában. Állítja, hogy ha a rendőrség nem kizárólagosan rá koncentrál, hanem valóban elkezdenek nyomozni, akkor nemcsak a gyilkost találhatják meg, hanem sokkal nagyobb hal is a horgukra akadhat.

Gondolataim:

A szerzőnek akkor szoktam utána nézni, miután belelendültem az olvasásba, vagy befejeztem a könyvet. Nem tudom miért, ne kérdezzétek az okát. 😀 Most is akkor szembesültem azzal, hogy hazai szerzőtől olvasok, amikor már javában faltam a sorokat. Kellemes meglepetés volt ráébredni. 🙂 

Nem is tudom hol kezdjem. A könyv eleje számomra kicsit nehezen indult be, nem nagyon találtuk meg a közös nevezőt. Majd volt egy pont (igazából fogalmam sincs, hogy mikor), amikor azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a könyvet. Csak olvastam, és olvastam, és vártam, hogy mikor hull le a lepel a gyilkos kilétéről. Már csak 10 oldal volt hátra a könyvből, és még mindig nem derült ki. Na ekkor már égetően nagy vágyat éreztem, hogy csak egy kicsit belekukkantsak a végébe. Tudjátok, csak fél szemmel, éppen hogy. 😀 De erősebb voltam, mint a kíváncsiságok, kivártam a csattanót, és leesett az állam. De most komolyan, mi volt ez a végén? Hogy érhet véget így a történet? Mikor jön a folytatás? 😀 Az idegeim romokban, komolyan. 😀 Na pontosan ezekért az érzésekért, – amiket kiváltott belőlem a könyv, miután a végére értem, – szeretem a hasonló történeteket.

Izgalmas volt, rejtélyes, fordulatos, minden fejezet tartogatott meglepetéseket, amire még véletlenül sem voltam felkészülve. Aki olvassa az ajánlóimat, az tudhatja, hogy nagyon szeretem a két idősíkon játszódó történeteket. Jelen esetben sem csalódtam. 

A könyv úgy indít, hogy Missyt holtan találják, majd megkezdődik a kihallgatás. Szépen lassan, majd’ két évet visszarepülünk az időben, és a szemünk előtt játszódnak le az események, amelyek Missy tragédiájához vezetnek. Imádtam ezt a szerkezeti felépítést. Azt pedig különösen, hogy több szereplő szemszögéből is megismertük a történteket.

Ez a könyv nemcsak krimi, hanem lélektani történet is. Nagy hangsúlyt kap benne az a minta, amit egy gyerek magával hozhat a szülői házból. Fényűző gazdagság, művészet, korrupció, pénzmosás, mind-mind vitték tovább a generációk. De vajon meddig érhet el a szereplőink keze, szinte büntetlenül? És mire képes egy összetört szívű nő? Megbízhatsz-e abban, akinek szinte minden rezdülését ismered?

Egyetlen egy negatívumot tudok elmondani a történetről. Engem rettenetesen zavart, amikor egy évszám nem számmal volt leírva. Biztos ennek is megvan az oka, hogy miért volt betűvel kiírva, de nekem borzasztóan szúrta a szememet. Ez az egyetlen egy oka, hogy fél csillagot levonok, az egyébként zseniálisan megírt történetből.

Borító:

Imádom a színeit. Erős, intenzív színek, nagyon illik a történethez. A kemény borítón pedig különösen jól mutat. Tökéletes kivitelezés. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy kívánlak

 

covers_686538.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy kívánlak (Kacér játszmák 3.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 272

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
Nagy megpróbáltatás elé állított az élet egy imádni való, aprócska kislány személyében, aki az anyja szemét és az én sötét hajamat örökölte. Szeretném hinni, hogy jól boldogulok egyedülálló apaként, de őszinte lehetek? Kínlódom egy kicsit.
Amikor egy gyönyörű fiatal nő költözik a szomszédba, és felajánlja a segítségét, gyorsan megragadom az alkalmat, és felfogadom a lányom dadusának. Jessica fantasztikusan bánik a lányommal. Ráadásul türelmes, kedves és túl csinos is. A dadusok alkalmazásának első szabálya? Ne vidd ágyba a dadust. Feltett szándékom betartani ezt a szabályt. De ahogy telnek-múlnak a napok, kezdek rájönni, hogy milyen sok minden hiányzik az életemből.
Társaság. Románc. Intimitás. Ráébredek ugyan, hogy a szívemben van bőven hely még egy nő számára, de hiába, ez is csak egy újabb kihívás. A pokolian dögös dadus hamarosan elmegy Közép-Amerikába. Nincs értelme arról ábrándozni, hogy Jessica állandó része lehet az életemnek. Minél inkább közeledik az elválás ideje, annál nehezebb kordában tartanom az érzéseimet, mert a szívem egyszerűen nem hallgat rám. Ahogyan a libidóm sem. Tudjátok, hogy mit mondanak a szabályokról…

 

AZ ELŐZŐ RÉSZRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!!

Jaj de nagyon vártam már ezt a részt. A második könyvben ledobta a bombát a szerző, az egyik legnagyobb nőcsábász apa lesz. Ráadásul egyedülálló apa. Hogy kíváncsi voltam-e, hogy Connor mindezt hogyan kezeli? Szerintetek? 😀 Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Connornak megszületik a kislánya. Sikerül 2 hónap szabadságot kivennie a Kacér játszmákban, hogy minél több időt tudjon a lányával tölteni, ugyanis az anyukával felváltva nevelik. Mivel ennyi szabadság után már nagyon vissza kell mennie dolgozni, ezért dadust keres. Sokáig nem is kell keresnie, ugyanis a szomszédjába költözik Jessa, aki egy pillanat alatt belopja magát mindenki szívébe. A munkát azonban csak néhány hétre tudja elvállalni. Az idő gyorsan telik, Connor pedig azt veszi észre, hogy egy percet sem szeretne elszalasztani, amit Jessa-val tölthet. De ez elég-e ahhoz, hogy a lány feladja a terveit, az álmait, felrúgja az előre aláírt szerződést, és ne utazzon el?

Gondolataim:

Ettől a sorozattól nem kell mélyenszántó gondolatokat várni. Viszont talán pont emiatt, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Nem kell gondolkodni rajta, csak egy nehéz nap után kiülsz a teraszra, vagy a kertbe egy kis frissítővel, a könyvvel, és hagyod, hogy kikapcsolja az agyad, és szórakoztasson. Na pontosan ezért szeretem ezt a sorozatot. 

A szereplőket imádom. Külön-külön is, de együtt meg különösen. 🙂 Humorosak, kellőképpen bolondok, szórakoztatóak. Komolyan, egy ilyen társaságra mindenkinek szüksége van.

Connor igyekszik helyt állni mind a munkában, mind a gyereknevelésben. Nekem néha kicsit sok volt az „egyedülálló apa vagyok” kifogás. Jó szó ez egyáltalán, hogy kifogás? Lehet inkább a magyarázkodás szót használom. Ez volt az egyetlen, ami „negatívumként” szemet szúrt. De csak azért, mert ha az anya mondja ezt, akkor az emberek többsége megbotránkozik, hogy hát az a dolga, hogy nevelje a gyereket. Mint ahogy szerintem az apának is. 😀 (Ez magánvélemény volt. 😀)

Mint szülő, aláírom, hogy nagyon nehéz egy újszülöttel. Minden megváltozik, de egy csodálatos, bár piszok nehéz időszak kezdődik ilyenkor. Minden csak szervezés kérdése. 🙂 Végül Connor is belejött, és szuper apának bizonyult.

A könyv kellően humoros, kellően erotikus, egyszerű a nyelvezete, és emiatt nagyon olvastatja magát. Gyorsan lehet vele haladni, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Amikor 1-1 oldal erejéig lassabban halad a történet, akkor jön valamelyik pasi, és garantált a röhögés. 🙂

Ennél a kötetnél különösen tetszett, hogy a szereplőink nem húzták az időt az érzelmeik kimutatásával. Talán pont emiatt volt egy kicsit másabb, egy picit nyugodtabb számomra ez a rész.

Már nagyon várom Caleb történetét is, remélem azt is meg fogja írni a szerző. Van egy olyan érzésem, hogy az ő történetén is sokat fogok nevetni, már ha figyelembe veszem az elmúlt részekben bemutatott alakítását. 😀

Borító:

Imádom, hogy a sorozat részei ugyan olyan stílust képviselnek a borító terén is. Más a színvilág, de azonos a borító tartalma. Ugyan olyan, de mégis különbözik kicsit. Nagyon jól mutatnak az eddigi részek egymás mellett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amikor kiolvad a szív

 

covers_708673.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amikor kiolvad a szív
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 439
 

Sophie Winters szinte burokban él, a külvilágtól önszántából elvonulva. Fordítóként dolgozik otthon a kis lakásában, egyedülálló, harmincegy éves. Nem ilyen életről ábrándozott, ez igaz, de rég nem hisz már a boldogságban. Egészen pontosan tizenöt éves kora óta, amikor tragédia sújtotta a családját. Azóta fél elköteleződni, és irtózik a kockázatvállalástól, úgyhogy inkább mindenkitől három lépés távolságot tart. Tudja, hogy ez nincs rendjén, de attól még, hogy tudja, nem áll készen megoldást keresni.

Egy este a lakása alatti emeleten nagy tűz üt ki. Sophie az épületben reked, de szerencsére a véletlenül arra járó Ben megmenti. Vajon mi lesz a következménye ennek az egész életére kiható eseménynek?

A nemzetközi bestsellerszerző, Dani Atkins egy újabb nagyszerű regényben kutatja az emberi lelket próbára tevő traumákat, és megvilágítja, hogy ha hosszú idő után valaki újra kinyitja a szíve ajtaját, megéri rajta beengedni a világot

 

„Egy idegentől egy kedves gesztus néha szinte megszorongatja az ember szívét.” 

Dani Atkins neve egyet lennel egy 5 csillagos olvasási élménnyel, szívszorító történettel, és nagyon sok elhullajtott könnycseppel. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet is.

A történet röviden:

Sophie 31 éves, a macskájával él. Fél az elköteleződéstől, mert nem szeretne ismét csalódni. Egyik este az alsó szomszéd lakásában tűz üt ki, és Sophie-nak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a lakásból, hála az éppen arra járó Bennek. A lánynak mindene odalett, a lakása lakhatatlan, mindene elégett, a macskája eltűnt. A helyzete kilátástalan, nincs hol laknia. A segítség viszont olyan helyről érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Már csak az a kérdés, hogy fejest ugrik-e az ismeretlenbe, és képesnek érzi-e magát arra, hogy közel engedjen magához valaki, sőt, a bizalmában fogadja?  

Gondolataim:

A könyv egy tűzesettel kezdődik. Na nekem már itt összeugrott a gyomrom. Átéltem újra, amikor a füst elöltötte a házat, és csak perceim voltak, hogy a néhány hónapos kisfiamat felöltöztessem, és kivigyem a házból, amíg megérkeznek a tűzoltók. Sophie-val ellentétben nekünk szerencsénk volt, mert egy alapos szellőztetéssel megúsztuk, és visszamehettünk a házba. Viszont teljes mértékben együtt tudok vele érezni, borzalmas érzés, amikor szó szerint menekülni kell az otthonodból, ami a biztonságot jelentené az ember számára.

A könyv olvasása során végig görcsben volt a gyomrom, éreztem, hogy valami történni fog. Hogy mi, azt nem tudtam, csak azt, hogy ez a könyv engem nagyon össze fog törni. Amikor a végén fény derül egy nagy titokra, akkor mondhatni fellélegeztem, megnyugodott a lelkem, bár fájt a szívem a főszereplőinkért. Majd jött Atkins, és azon a bizonyos tőrön még forgatott vagy kettőt. Az utolsó néhány oldalt kétszer olvastam el, mert biztos voltam benne, hogy valamit rosszul értelmeztem. De nem. Kitört belőlem a zokogás. Annyira éreztem már a kötet legelején, hogy darabokra hullik a lelkem, de erre a befejezésre nem számítottam.

A történet szereplőit nagyon megkedveltem, mindegyik külön egyéniség. Egyes jeleneteken jókat tudtam mosolyogni. Amit Ben tett, és képviselt, az nagyon az megdobogtatta a szívemet. Önzetlen, szerethető, , romantikus. Szóval tökéletes. 🙂

Nagyon tetszettek a történetben a Sophie mellette álló „hangok”. A támaszai voltak, hol segítették, hol pedig kapott egy alapos fejmosást. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy követhettük figyelemmel a lány jellemfejlődését. Pontosan úgy nyitott a külvilág felé, mint ahogy egy virág kinyílik egy késő tavaszi eső után. Képes volt teljes valójában pompázni. De ehhez kellett egy olyan kéz, amelyik visszavezeti arra az útra, amit járnia kell.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy a kedvencem az egész történetben Ben volt. Minden titkával együtt az idei évem egyik legszerethetőbb karaktere. Ő is hordja a saját keresztjét, de képes arra, hogy elérje az olvasónál, hogy bízzon magában, ne féljen az ismeretlentől, és éljen meg minden pillanatot. Az egyik legnagyobb tanító, szinte már példakép lett számomra.

Hosszú oldalakon keresztül tudnék még írni a könyvről, de már csak annyit mondanék, hogy olvassátok el! Majd bízzatok magatokban, ugorjatok fejest az ismeretlenbe, és pipáljátok ki a bakancslistán szereplő terveket. 

Borító:

A megjelenő Dani Atkins könyvek borítói ugyanabban a stílusban készülnek, és nekem pont ez az ami tetszik. A színek, a kontrasztok nagyon erősek, és pont ez az, ami hűen tükrözi a történetet is. Mert mindegyik ugyan ilyen intenzív.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Stella Albright – Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.)

 

covers_712259.jpg

Szerző: Stella Albright
Cím: Miután elmentél (Búszúszimfónia-duett 1.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 336.

 

Egy ​szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról.

 

„Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan.” 

Ez a kötet nem olyan régen jelent meg, de én már akkor felfigyeltem rá, amikor még csak előjegyezhető volt. A borító, a cím, mind mind megszólítottak. A fülszöveget el sem olvastam, mert legbelül éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Harmony 10 évvel ezelőtt elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben. Majd az apja is kilép az életéből.  A nagyszüleinél él, egyetlen társa a hegedűje, egyetlen vigasza a zene. De egy napon, amikor Hayden belép az osztályterem ajtaján, akkor Harmony élete gyökeresen megváltozik. Ismét képesnek érzi a szívét arra, hogy szeressen, a lelkét, hogy higgyen, és bízzon. De vajon leengedi-e a maga köré húzott falakat, és fejest ugrik a szerelembe? Hayden méltó lesz a lány szerelmére? 

Gondolataim:

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy magyar szerző írta a könyvet. Ráadásul egy nagyon fiatal, és nagyon tehetséges szerző, akinek ez a kötet az első megjelent regénye. Amint a könyv utolsó mondatát is elolvastam, már tettem is fel a folytatást a kívánságlistámra. 

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi jut először eszembe, amikor a könyvre nézek, akkor azt mondanám, hogy valóban egy csoda. Kívül-belül gyönyörű. Egy szívfacsaró történet, ami minden sorával apró darabokra töri az olvasó lelkét. Gyönyörűen felépített történet, Stella csodálatosan bánik a szavakkal. A könyvben megfogalmazott gondolatok pedig nem egyszer könnyeket csaltak a szemembe.

A fejezetek nem egyszerűen számokkal vannak elkülönítve, hanem hangjegy illusztrációkkal, és hangnemekkel. Soha ilyennel még nem találkoztam eddig, viszont ez annyira egyedi, és olyan hűen tükrözi a történet menetét, hogy egyszerűen imádtam. Különleges, és csodaszép. Pont, mint a történet.

Viszont be kell vallanom, hogy bár a könyv elején odáig voltam Hayden-ért, amikor becsuktam a könyvet, már csalódott voltam, és haragudtam. Úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, nem a szülei (vagy jelen esetben csak az apja) hibájáért. Mindenkiben ott van a jó, csak hagyni kell szabadon szárnyalni.

Napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet, de a történet még mindig nem ereszt. Ezt mindenkinek el kell olvasnia. Jelentős szerepet játszik benne a zene (mint ahogyan az én életemben is), ami tanít, gyógyít, kiutat mutat, fény a sötétségben. De vajon elég erős-e, hogy begyógyítsa a 10 éve ejtett sebeket, a csalódás kínzó érzését, és segít-e felülemelkedni a gyötrő fájdalmon? Stella gyönyörűen adja át a gondolatokat, olyan érzéseket, érzelmeket, közvetít a lapokon keresztül, amire csak nagyon kevesek képesek. 

Nagyon köszönöm Neked, Stella, hogy megírtad ezt a könyvet, mert ezáltal nekem sokkal, de sokkal többet adtál, mint egy gyönyörű történet.

Köszönöm!

Borító:

Csoda! Tökéletes! Ez a két szó mindent elmond!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy szeretlek

covers_686537.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy szeretlek (Kacér játszmák 2.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény
Zsáner: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 272
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Wolfie ​Cox… nem egy egyszerű eset. Halálosan szexi, de egy karót nyelt alak, érzelmileg nem üti meg egy csincsilla szintjét. Nem is, az összehasonlítás a csincsillaközösségre lenne sértő. Természetesen meg akarom lovagolni, mint egy vad csikót, de azt hiszi, hogy utálom. Főleg azért, mert elhitettem vele. Ez könnyebb, mint bevallani az igazságot. És míg Wolfie a rideg csábító, én épp az ellenkezője vagyok. Jó kislány. Megbízható. Lelkiismeretes. És totálisan bepánikoltam egy munkakonferencia miatt.
Wolfie általában allergiás az önzetlenségre, szóval, amikor a fivérem ráparancsol, hogy önként segítsen ki engem, és kísérjen el az említett konferenciára, ahová mindenki más magával viszi a párját… semmi jóra nem számítok. Wolfie-nak azonban meglepő módon a szeme se rebben. Hát így kerülök összezárva egy hotelszobába a fivérem dögös (zsémbes) lakótársával. Ez számomra nem játék, el kell feledkeznem a hormonjaimról, és lenyűgözni a főnökömet, hogy én kapjam meg a kinevezést, amelyért olyan keményen dolgoztam, ne pedig a gerinctelen unokaöccse. De egy ágyban Wolfie-val gyorsan összezavarodnak a dolgok.

„Tudom, hogy butaság, de szerintem meg kell ragadni minden alkalmat az ünneplésre, amelyet csak nyújt az élet, nem igaz?” 

Mióta befejeztem az első részt, azóta vártam, hogy megjelenjen, és végre elolvassam a mindig morcos Wolfie történetét is. Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően erre most lehetőségem volt, amit ezúton is köszönök.

A történet röviden:

Penelope egy céges hétvégi csapatépítővel egybekötött konferencián kénytelen részt venni, ahol kísérőt is szívesen látnak. Elvinni a bátyját, Connort, nem valami bölcs döntés, ezért esik a választás (Connor jóvoltából) Wolfie-ra. A hétvége hosszabb ideig tart, mint gondolnák, különösen akkor, amikor rájönnek, hogy nemcsak 1 szobán, hanem 1 ágyon is kénytelenek osztozkodni. 

Wolfie ösztönösen taszít el mindenkit magától, aki csak egy kicsit is közel kerül hozzá. Úgy érzi nem elég jó senkinek, kísérti a múltja. Penelope az egyetlen, aki nem fogadja el a nemleges választ, és szépen lassan egyre közelebb kerül a bátyja lakótársához.

Gondolataim:

Ahhoz képest, hogy milyen napjaink vannak mostanában, gyorsan elolvastam a történetet. Nagyon kíváncsi voltam már arra, hogy milyen módon fog leomlani a Wolfie körüli fal, és hogyan fog felolvadni a jéggé fagyott szíve. A végeredményt imádtam. 🙂 Bár bevallom őszintén, hogy néha nyakon csaptam volna főhősünket. Olyan makacs, mint egy öszvér. Viszont emelem kalapomat Penelope kitartása, és személyisége előtt. Őt nagyon megszerettem. De természetesen Wolfie-t is. 🙂

Nagyon tetszett a váltott szemszög. Mondjuk én az ilyesmit alapból is szeretem, mert így mind a két főszereplőt meg tudjuk ismerni közelebbről, és a gondolataikat is jobban át tudják adni. 

Wolfie nem kötelezi el magát, aminek oka van. Szépen lassan bontakozik ki, hogy milyen terhet cipel a vállán. Ez engem személy szerint meglepett, mert erre abszolút nem számítottam. De ahogy Penelope segített neki feldolgozni ezt a traumát, az nagyon becsülendő. Ugyan úgy, ahogyan Wolfie is belátta, hogy nem szégyen segítséget kérni.

A történet vége nem okozott meglepetést, de így is örömmel olvastam a könyvet. Pontosan egy ilyen könnyed, romantikus, erotikus olvasmányra vágytam. Nem volt hosszú, könnyű volt vele haladni. Felépítésében olyan volt, mint az első rész. Volt benne kellő mennyiségű dráma, humoros monológok, szerelmi civódások, a lélek legmélyének megismerése. Viszont amikor az olvasó nem számít rá, akkor a szerző ledob egy olyan bombát, amin én csak pislogni tudtam, teljesen ledöbbentem. Emiatt is nagyon várom a folytatást. 🙂

Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak tudom ajánlani ezt az erotikával fűszerezett, romantikus sorozatot.

Borító:

Nem rajongok a sárga színért, de ez a borító most kifejezetten tetszik. Különösen az, hogy stílusában olyan, mint az első rész.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)