Szerző: Gál Vilmos
Cím: Egy Chippendale-fiú vallomásai
Kiadó: Eleven Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 252
Fülszöveg:
Hátborzongató, mi minden megtörténhet egy olyan világban, ami az orrunk előtt van, mégis tabuk mögé rejtjük.” – Farkas Anett bestsellerszerző
Gál Vilmos olvasói eddig is megkapták az izgalmat, romantikát és történelmi hitelességet, arra azonban senki nem számított, hogy legújabb thrillerében egy olyan világot tár a közönség elé, amiről még beszélni is kockázatos.
Az egykor sikeres író Kerekes Tamás még csak most tért haza az elvonóról. Bármi áron vissza akar kapaszkodni a csúcsra, mielőtt az élete végérvényesen összeomlik. A következő adag gondolatánál csak egyvalami indítja be jobban: egy sztori, ami nagyot robban.
Karacs Bence élete egybeolvadt a kemény, vadkeletet idéző budapesti éjszakával. A kilencvenes évek sötét világát mélyen magába temette, ám az élet kegyetlensége rákényszeríti, hogy feltárja titkait. Az egykori chippendale-fiúnak sürgősen keresnie kell valakit, aki még időben lejegyzi az emlékiratait.
Sorsszerű találkozásuk után mindketten a botránykönyv megírásába kapaszkodnak, amely egyre őrjítőbb rémálommá válik számukra.
„A sors brutál jó rendező.”
Az első gondolatom amikor megláttam a borítót és a címet, akkor az volt, hogy ez egy vattacukorszerű romantikus dráma lesz. Majd a kiadó jelezte, hogy hát még véletlenül sem. 🙂 Voltam olyan szerencsés, hogy részt vehettem a könyvbemutatón, ami egyszerre volt humoros, és informatív. Hálásan köszönöm a kiadónak a meghívást, örülök, hogy megismerhettem a szerzőt, és a dedikált recenziós példányért is külön köszönettel tartozom.
Gondolataim:
Az első könyvbemutatót is nagyon élveztem, de ha lenne még egy, most hogy elolvastam a könyvet, újra elmennék. 🙂 Ez a történet nagyot szólt. Meglepett, ledöbbentett, és csak azért nem olvastam el egy lendülettel, mert ledöntött a lábunkról egy betegség.
Kerekes Tamásunktól, aki történetesen a főszereplő, a hideg rázott, csodálom hogy ekkora arccal elfért a könyvben… Elvonóról hazatérve egy meglepő üzenet fogadja egy bizonyos Karacs Bencétől. Miután felveszi vele a kapcsolatot, kiderül, hogy Bence halálos beteg, szinte csak napjai vannak hátra, és mielőtt eltávozik az élők sorából, szeretné elmesélni a történetét. Tamás pedig az ideális személy arra, hogy megírja a kilencvenes évek budapesti alvilágának történetét. Mert ez bizony az lesz. Bence meleg chippendale fiúként ért el sikereket, és többször került halott emberek közelébe, mint egy patológus. Azt ígéri, hogy a történetéből bestseller lesz, már csak Tamásnak kell jól megírnia. Naponta találkoznak, és bár nehezen hangolódik egymásra az író és az interjúalany, mégis napról napra hullanak ki a csontvázak a szekrényből, végül Tamás is elgondolkodik, hogy vajon jó ötlet volt-e elvállalnia ezt a munkát.
Ez a könyv egyszerűen letehetetlen. Még úgy is, hogy tikkelt a szemem Tamástól. Egyedül akkor volt elviselhető, amikor Lacikával beszélgetett. Egyébként meg egy nagyképű, elviselhetetlen bunkó. A többi szereplővel nem volt bajom, bár Bence azért okozott meglepetéseket. De minden karakter egy egyéniség volt. Megvoltak az idegesítő tulajdonságaik, de majdnem mindegyikben volt valami szerethető is.
Maga a történet lendületes volt, az alapsztori érdekes, és valóban különleges a maga nemében. Hasonló történettel még nem találkoztam. A jelenben íródik, viszont a 90-es évekig utazunk vissza. Bence szemén keresztül látjuk az eseményeket, az ő történetét ismerjük meg. Megélte a 90-es évek minden szépségét, és minden borzalmát, viszont olvasás közben úgy éreztem, hogy Tamás is oly módon részese akar lenni ennek a történetnek, ha mással nem is, azokkal a szleng kifejezésekkel, amiket szerinte abban az időben használtak. Ez nekem nagyon erőltetett volt.
A történet írásmódja is változik ahogy haladunk a kötet vége felé. Az elején még Bence visszafogott, minden szót úgy kell kihúzni belőle. Majd elérünk egy bizonyos pontig, ahol megered a nyelve, és a semmiből rázúdítja az olvasóra a sötét múltját. Én személy szerint meglepődtem, mert számítottam az alvilágra, a drogokra, a testi erőszakra, pláne egy meleggel szemben, számítottam megaláztatásokra, viszont sokkal többet kaptam.
Egymást váltják a dinamikus párbeszédek, és a hosszabb monológok, az olvasó végig a történeten kívül marad. Nem ítélkezik, nem mond véleményt, nem is kérik ki a véleményét. Olyan érzésem volt végig, hogy egy üvegfal mögött ülök, és nézem, hallgatom, ahogy a két ember beszélget egymással, és mire a történet végére érnek, addigra nagyjából mindenki sokkhatás alá kerül. A végkifejlet pedig zseniális. Meglepő, váratlan, de ha végiggondolom amit olvastam, végül mégsem olyan váratlan. Tökéletes lezárás.
Nemcsak a történet volt egyedi, és különleges, hanem a belív is az. De ez maradjon meg szintén meglepetésnek az olvasó számára. 🙂
Kemény téma, lendületes írásmód, meglepő történet. Leginkább így tudnám jellemezni ezt a kötetet. Az biztos, hogy az olvasók körében nagyot fog szólni. Kinek ezért, kinek azért. Én biztos, hogy kíváncsian fogom olvasni a véleményeket.
Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom!
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„A te felelősséged, hogyan élsz, mivé válsz, nincs kifogás, kibúvó.”
„Az ördög a részletekben rejlik. Sietnünk kell, de nagyon. Ugyanis haldoklom.”
„Csak hogy tudd, milyen az ember. Nem a nő, nem a férfi, az ember. Irtózatosan könnyen veszítik el a gátlásaikat, az önkontrollt (…)”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.libri.hu/konyv/gal_vilmos.egy-chippendale-fiu-vallomasai.html