Szerző: Chiara
Cím: Repülj, szitakötő!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 392
Fülszöveg:
A SZERELEM MINDIG ELÉG?
A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.
Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?
Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.
De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?
MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.
„Túl nagy a világ ahhoz, hogy ne legyen benne hely csodának és varázslatnak.”
Tudjátok már, ha egy könyvnek megfog a címe (vagy a borítója), utána sem nézek, hogy miről szól, nekem azt el kell olvasni. Így esett meg az a rövidke történet, hogy beleszerettem a címbe, elolvastam a könyvet, kisírtam a lelkem, és kedvencet avattam. Igen, ez az olvasásom tényleg onnan indult, hogy „De jó ez a cím!”, és olvasni szeretnék Chiarától, mert még nem olvastam tőle semmit. De ezután viszont mindent fogok. 🙂 Nagyon hálás vagyok a Könyvmolyképző Kiadónak az új kedvencemért, az élményért, és a recenziós példányért.
Gondolataim:
Ez volt az első könyvem a szerzőtől. És az is biztos, hogy ezek után bármi, ami napvilágot lát Chiara neve alatt, én bizony beszerzem. 🙂 Fantasztikus volt ez a történet, bár egy olyan gyomrost kaptam tőle, hogy nehezen találom a szavakat. Rájöttem, hogy azokról a könyvekről tudok a legnehezebben írni, amelyek kedvencek lettek. Mert azok a kötetek érintik meg leginkább a lelkem azon pontját, aminek erre a mondanivalóra, tanulságra van szüksége. Erre az utazásra pedig nehéz másokat is meghívni. (Szóval teljesen ideális bloggerként írni, ugye. 🙂 )
A főszereplőnk Laura, aki Írországból tér haza a húga temetésére. A fájdalma elsöprő, egyetlen vigasza Máté, aki a bástyája, a támasza, a legjobb barátja. Karina halála baleset volt. Mondják mások. De amikor kiderül, hogy Laura közel sem ismerte olyan jól a húgát, mint gondolta, nyomozásba kezd. Mit keresett Karina egyedül, egy esős őszi napon az Ördög-hasadéknál? A rendőrség szerinte baleset volt. Az apjuk szerint öngyilkosság. Azt reméli, hogy a válaszokat Karina versei fogják megadni. Mátéval a válaszokat kutatják, azonban Laura ráébred, hogy nemcsak barátilag tekint már rá.
Ez a könyv összetört. A történet is, a versek is. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy ez a kötet egy krimi lesz. Én arra készültem. De amikor egyre több romantika volt kialakulóban, akkor esett le, hogy ha rubin pöttyös, krimi nem lehet. 🙂
Nemcsak a történetet éreztem kimagaslónak, hanem a fejezetek elején olvasható verseket is. Rengeteg érzelem, szerelem, fájdalom fért bele azokba a szavakba, mondatokba. Egy tizenhét éves fiatal lány gondolatai, aki csendben megjárta a poklot, majd tragikus körülmények között elhunyt. És senki nem tud semmit. A versein keresztül halljuk a gondolatait, ismerjük meg a legféltettebb titkait.
Érdekes volt a szereplőgárda. Minden társadalmi rétegből képviseltette magát valaki. Voltak ugyan bizonyos élethelyzetek, események, amelyeket mélyen elítéltem, és egyáltalán nem tudtam azonosulni sem a helyzettel, sem a szereplővel. Laura családja vagyonos, nem kell a szomszédba menniük egy kiló cukorért. A lányok ebbe az életbe nőttek bele, ebben szocializálódtak. Mindig mindent a pénz mozgatott. Mégsem éreztem azt rajtuk, hogy elhagyták volna a racionalitás talaját. Teljesen más volt a két lány értékrendje, mint a szüleiké. Mondom ezt úgy, hogy Karinát csak a többi szereplő emlékeiből, illetve a saját verseiből ismerhetjük meg.
Bár Laura volt a főszereplő, mégis Karina volt a történet közepe. Nagyon erős volt a romantikus és a lélektani szál, de a krimi vonalat is izgalmasnak és megdöbbentőnek találtam. A testvéri szeretet, a gyász feldolgozás minden oldalon jelen van, bevallom engem nagyon megviselt. Nem tudtam letenni a könyvet, mégsem tudtam egy lendülettel elolvasni. Úgy éreztem nekem is meg kell élnem Laura gyászát, újra kell élnem az emlékeket, ott kell lennem, amikor rájön mit is érez valójában Máté iránt. Nem volt könnyű az ő kapcsolatuk sem. Nemcsak a múlt miatt, hanem a korkülönbség miatt sem.
Egy megrendítő történet volt a testvéri szeretetről, igaz szerelemről, gyászról, és eltemetett titkokról.
Szívből, és szeretettel ajánlom mindenkinek. Összetört, mégis nekem hatalmas kedvencem lett.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Mégis mi értelme azon aggódni, ami még meg sem történt? Lehet, végül nem is fog megtörténni, ha pedig mégis… hát, még mindig ráérek akkor aggódni miatta, nem?”
„Az elfogadás nem jelenti azt, hogy többé már nem fáj.”
„Vannak kompromisszumképes kérdések, és vannak határok. Ha szeretünk valakit, tiszteletben tartjuk a határait.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/chiara-repulj-szitakoto-11078