Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430
Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.
„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.”
A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )
A történet röviden:
A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.
Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek.
A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.
Gondolataim:
Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem.
Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat.
A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)
Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.
Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.
Borító:
Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
