Óvári Luca: Az Ego, ami túlélt engem

Szerző: Óvári Luca
Cím: Az Ego, ami túlélt engem
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 328

 

Fülszöveg:

2087-et ​írunk. Három évtized telt el azóta, hogy az emberiség történetében bekövetkezett, amitől addig tartottunk: a modernkori civilizáció – ahogy ismertük – elpusztult. A túlélők számára maradt némi remény: egy létesítmény, melynek falai megvédik őket a természet rombolásától.

Ez a hely a Város. A hely, amely nem pusztán megóv, de egyenlőséget is teremt. A hely, ami új alapokra helyezi a világ rendjét, és viszonzásként nem is kér mást: csupán annyit, hogy válj a tulajdonává. Ha ezt megteszed, bebocsátást nyersz a Szimulációba, ami maga a virtuális mennyország.

A nevem Cylu SP-3770 polgár. A lányt, aki egykor voltam, örökre a Város falain kívül hagytam. Ezzel együtt a múlt történéseit olyan mélyre temettem magamban, hogy soha többé ne tudjam felidézni. Aztán egy napon megérkezett ő…

Egy rejtélyes férfi, akinek jégkék szemébe nézve lassanként eszembe jut minden. Tudom, ha leereszkedem vele a mélybe, elvesztem az irányítást.

EGO elindul a felszín felé, és többé nincs, ami bármiben megakadályozza…

 

„A múltam halott, és a holtak némaságát nem ildomos megzavarni.”

 

A sci-fi műfajával még mindig ismerkedés szintjén vagyok. Én még félek egy kicsit tőle, bár ennek az okát nem tudnám megmondani. Talán az az 1-2 csalódás, amibe az évek alatt belefutottam hagyott bennem egy tüskét. Az Ego, ami túlélt engem című kötetet másodszor olvasom. Volt lehetőségem még a megjelenés előtt megismerkedni vele, amiért elképesztően hálás vagyok a kiadónak. Most pedig a fizikai példányt olvastam el. Szerintem ez mindent elmond, figyelembe véve a bevezető mondatomat.

Gondolataim:

Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe olyan sci-fi, ami női szerzőhöz köthető. Ki ne lenne kíváncsi egy olyan történetre, ami a mesterséges intelligencia által uralt jövőben játszódik, női főszereplője van, és női szerző regénye. Bevallom engem ez a három dolog győzött meg, hogy kézbe vegyem a kötetet.

Mint ahogy említettem, a jövőben járunk, egészen pontosan 2087-ben, egy olyan mesterségesen kialakított világban, ahová csak keveseknek volt lehetőségük bekerülni. Ennek a világnak az elismert orvosa Cylu, aki egykor a Város falain kívül lakott. Nem tudja ki volt azelőtt, mígnem egy nap az egyik páciense emlékeiben fel nem fedez valamit, ami nemcsak a mindennapokat bolygatja meg a Városban, de Cylu élete is fenekestől felfordul. Ehhez még az is hozzájárul, hogy levele érkezik a Nemzeti Génállomány Örökítő hatóságtól.

Ez nagyjából a könyv első 50 oldala. Mondhatni a történet bevezetője. Elkezdjük megismerni a szereplőket, a Várost ahol élnek, és a Szimulációt, ahol a szereplőink az éjszakákat töltik. Óvári Luca egy nagyon összetett világot épített fel. Gondosan kidolgozott karaktereket kapunk, a jövőben játszódnak az események, kérdéseink vannak, de nem maradunk válaszok nélkül, ugyanis a múltba is visszautazunk. Nem találtam hibát ebben a történetben. (Bár hozzátenném, nem vagyok egy nagy sci-fi szakértő. :)) Nem voltak logikátlanságok, pontról pontra felépített és kidolgozott világot kaptunk. Nem éreztem csapongónak a múlt és a jelen közötti idősík és helyszín váltakozását. Elképesztő fogalmazás, gyönyörű mondatok, izgalmas cselekmény, némi romantika, és máris kaptunk egy letehetetlen és izgalmakkal teli történetet.

Bevallom magam is meglepődöm, hogy mennyire egymásra találtunk ezzel a történettel. Nekem ilyen egy tökéletes sci-fi. Nincsenek benne felesleges párbeszédek, időhúzás az összekötő részekkel, és ami nálam plusz pont, hogy hiába van a történet nagy részében jelen a mesterséges intelligencia, mégis úgy éreztem, hogy nem követeli magának a figyelmet. Jött, bemutatkozott, majd teszi a dolgát úgy, hogy az ne legyen zavaróan sok.

A történet több helyszínen és több idősíkon is játszódik, az itt futó eseményszálak könnyen érthetőek, és nyomon követhetőek voltak. A finálé viszont nagyon sok kérdést vet fel bennem. Egy kicsit elüt a nagy egésztől, emiatt már különösen várom a folytatást. Maradtak elvarratlan szálak, aminek a kimenetelére nagyon kíváncsi vagyok.

Érdekes és egyben félelmetes is volt látni a Szimulációban töltött időt. Oda gyakorlatilag az avatarodnak van „belépése”. Megszűnik a fizikai valód, mégis létezel. Megszűnnek a szükségleteid, mégis ragaszkodsz hozzájuk. Nem érzel, de mégis érzékelsz. Figyelemfelkeltő és hátborzongató. Nem biztos, hogy ki szeretném próbálni. 😀

A kötet nemcsak kellemes kikapcsolódást nyújt egy nem is olyan távoli jövőben, hanem olyan témákat is megjelenít, amelyek igen közel kerülhetnek a finomabb lelkű olvasók ingerküszöbéhez. Gondolok itt például a gyermekbántalmazásra, emberkísérletekre, családon belüli erőszakra. Mindegyiknek jelentős szerepe volt a történetben, a szerző mégis megtartotta az egyensúlyt a sci-fi elemek, és drámai események között.

Aki egy izgalmas, rejtélyekkel teli és kiszámíthatatlan történetre vágyik, annak bátran ajánlom Óvári Luca: Az Ego, ami túlélt engem című könyvét.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

„Megszokom, hogy az ajtó felé fordulva, félig ébren aludjak, közben azt elfelejtem, hogyan kell beszélgetni, cél nélkül sétálni, mindenféle kis butaságon nevetni, vagy csak úgy kézen fogni valakit.”

 

„Úgy hiszem, senki sem születik bűnnel, és a tisztaság egy természetes állapot.”

 

„Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.”

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Óvári Luca: Az EGO, ami túlélt engem (1. rész – sci-fi) (konyvmogul.hu)

 

Ha használjátok a szavakerdeje kódot, további 10% kedvezménnyel tudjátok megvásárolni a könyvet.