Szerző: Victoria Selman
Cím: Minden apró hazugság
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 350
Fülszöveg:
Mi történt valójában?
Azt hiszed, tudod.
Ne légy olyan biztos benne!
Kalifornia 2003
Egy tizenhárom éves lány eltűnik egy a carlsbadi Teknősbéka-tónál rendezett buliról. Később egy közeli nyárfán találnak egy „HAZUG” feliratot vérrel írva a fatörzsön.
Amit tudunk…
Három kamasz lány aznap éjjel elment a tóhoz, de csak kettő jött vissza. Később bevallják, hogy meggyilkolták a barátnőjüket.
…az csak egy része a történetnek.
De valóban ők ölték meg? És ha nem, miért mondták, hogy igen?
Victoria Selman Sunday Times bestsellerszerző regénye két idősíkon próbálja meg visszafejteni a szörnyű bűntény részleteit és az igazságot. Történet egy toxikus barátságról, egy gyilkosság tovagyűrűző hatásairól, és arról, hogyan szeretünk.
„Nem számít, milyen messzire menekülünk, a múlt elől nem tudunk elfutni.”
A borítót imádtam már az első pillanattól kezdve, ahogy megláttam, gondoltam adok egy esélyt a szerzőnek. Lélekben felkészültem egy könnyebb Gyilkos elmék hangulatú részre, na de amit kaptam!! Nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy elolvashattam, és új kedvencet avathattam.
Gondolataim:
Most elárultam, amit az ajánló végén szoktam, de egyszerűen nem tudom magamban tartani, hogy mekkora kedvenc lett ez a történet. Victoria Selman úgy megvezetett, hogy arra szavak nincsenek. Beterelt az erdőbe, rám zúdította az infókat, majd jól otthagyott. Én meg csak pislogtam, hogy most mi is történik? A 200.oldalon jártam, amikor elkezdtem elölről olvasni, hogy megtudjam, hogy értelmeztem félre az eseményeket.
A történet narrátora Finn Jackmann, aki két idősíkon ismerteti meg velünk az eseményeket. Egyrészt jelen van, mint a saját démonaival küzdő, és a múltja elől menekülő felnőtt, másrészt úgy is, mint egy izgága, mindenre kíváncsi 10 éves kislány. Az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, mégsem ő a kizárólagos főszereplője a történetnek. Ott van még a nővére, Izzy is.
Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, három, tizenhárom éves lány elindul bulizni a Teknősbéka-tóhoz, de csak kettő tér vissza. Egy közeli nyárfán vérrel írt üzenet, egy meggyilkolt lány, két túlélő. Elkapták a gyilkosokat, megvan az indíték. Valami mégsem stimmel.
Én még mindig nem hiszem el, hogy meg tudott lepni ez a történet. Pontosan ezt várom el egy thrillertől. Döbbenjek meg, váltson ki belőlem érzelmeket, és érje el azt, hogy azonnal beszélni akarjak róla. A Minden apró hazugság pontosan ilyen történet volt. Mindezek mellett izgalmas, rejtélyes, és letehetetlen. Az eleje lassabban indul be, kell egy kis idő, amíg megismerjük az eseményeket, de én nem hiányoltam a lendületes kezdést. Ahhoz, hogy megértse az olvasó a gyilkosságot kiváltó okokat, meg kell ismerni a szereplőket, a múltat, és a környezetet is.
Ha tudtam volna, akkor egy szuszra olvasom el ezt a kötetet. Lendületes volt, nem hagyott egy pillanatig sem unatkozni. A történet második felére úgy tűnhet, hogy kicsit leültek az események. Túl vagyunk a gyilkosságon, a rendőrség felgöngyölítette az ügyet, majd jön egy csavar, ami felpiszkálja a parazsat. Bevallom én erre nem számítottam, és teljes döbbenettel szemléltem az eseményeket.
Ettől a ponttól kezdve leginkább a jelenben járunk, ahol Finn mindennapjait követhetjük nyomon. Megtudjuk, hogy rá, felnőttként milyen hatással vannak a húsz évvel korábbi Teknősbéka-tónál történtek, hogyan érintette a haláleset, és vele vagyunk, amikor a démonaival szeretne megküzdeni.
Nekem annál a bizonyos csavarnál ketté vált a történet. Leginkább az első részét mondanám thrillernek, a második felében számomra már erősebb volt a lélektani rész. Itt már az események kiváltotta érzelmi kivetülésen volt a hangsúly. Hogy akik ott maradtak, azok hogyan dolgozták fel a tragédiát, és milyen hatással volt az életükre.
Egy nagyon kicsi hiányérzetem maradt a történet végére. Több információt vártam volna Ryder Grady-ről, és a többi szereplőről, akik a tónál történtekben érintettek voltak. Sőt, egy folytatást is szívesen olvasnék. Nehezen engedtem el ezt a történetet. Teljesen beszippantott, ledöbbentett, de mindezek mellett leginkább az lepett meg, hogy a szerző nem egy mondhatni hétköznapi családot állított ki a reflektorfénybe, hanem egy olyat, amelyik egyébként is ismert a jogi körökben, ugyanis a családfő elismert bíró. Ez a könyv élő példája annak, hogy a családi tragédiák valóban nem válogatnak.
Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. És még egyszer nagyon köszönöm a kiadónak a recenziós példányt. Egy izgalmas, és hátborzongató thrillerre vágytam, de sokkal többet kaptam. Egy újabb kedvencet. 🙂
A zsáner rajongóinak szeretettel ajánlom!
Értékelésem: 5/5
(Naná, hogy kedvenc lett)
Idézetek a könyvből:
„A gyógyulás nem ott kezdődik, hogy eldöntöd, véget vetsz a szenvedélybetegségednek. Ott kezdődik, hogy felismered, mi okozza.”
„Egy civilizált társadalom abban mutatkozik meg legjobban, hogyan bánik a leggyengébb tagjaival.”
„Az igazság nem mindig szabadítja fel az embert.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: